Felszólalás adatai

SZABÓ LAJOS (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaink! Az általunk benyújtott, az APEH-nak bizonyos, nevezetesen a felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló követelések engedményezésére, valamint e követelések érvényesítésére vonatkozó, jogszabály-módosításokat hordozó törvényjavaslat - ahogy elnök úrtól is hallhattuk - rendkívül hosszú címe ellenére rövid és áttekinthető szabályozást tartalmaz. E mögött a néhány rendelkezésből álló szabályozás mögött azonban számottevő jogalkalmazási tapasztalat áll.

Az APEH felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló követeléseit a törvényjavaslat alapján az APEH kizárólag a Magyar Követeléskezelő Részvénytársaságra engedményezheti, szemben a most hatályos megoldással, amely alapján az APEH e követelések értékesítésére pályázatot ír ki. A pályázat útján történő értékesítés versenyt jelent, a követelések kezelésével foglalkozó vállalatok versenyét, az MKK Rt. mint egyedüli lehetséges engedményes meghatározása pedig a követelések APEH-től történő átadása tekintetében egyfajta kizárólagosságot.

A verseny gazdasági hatékonyságra ösztönöző szerepét minden közgazdasági elmélet ismeri, a hatékonyság ösztönözését szolgáló állami intézményrendszer vagy szabályozói beavatkozás viszont már megosztja az elméleti közgazdászokat, ezekről csakis a konkrét szabályozási eszközökre nézve lehet és kell állást foglalni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat kidolgozására ugyanakkor nem elméleti alapon, pusztán elméleti meggondolások mentén került sor. Hangsúlyozni szeretném, hogy a törvényjavaslatban foglalt megoldás nem egy új, kísérlet jellegű megoldás, hanem egy korábban már alkalmazott szabályozási modell aktualizált formája. Így rendelkezésünkre állnak azok a jogalkalmazási gyakorlati tapasztalatok, amelyek ezt alátámasztják, és kifejezetten ezek alapján a gyakorlati tapasztalatok alapján javasoljuk a törvényjavaslatban foglalt módosításokat.

A törvényjavaslatban javasolt szabályozási modell, mint említettem, korábban már működött, így rendelkezésünkre állnak azok a tapasztalati számadatok, amelyek a költségvetési megtérülés arányára vonatkozó szabályozás hatékonyságát mutatják. Az MKK Rt.-t mint egyedül lehetséges engedményest megnevező szabályozási modell 1999. március 18-tól 2002. december 31-éig érvényesült. A jelenlegi pályázatos szabályozási modell pedig 2003. január 1-je óta van hatályban.

A korábbi szabályozás alapján a teljes átadott követeléscsomag tőkekövetelés-értékre vetítve, 2,55 százalékos megtérülési aránnyal összesen több mint 13 milliárd forint költségvetési bevételt keletkeztetett. Ezzel szemben a jelenlegi pályázatos szabályozási modell keretében a költségvetési megtérülés, a tőkekövetelés értékére vetített megtérülés mindössze 1,25 százalékos volt, összesen 383,5 millió forint. De hangsúlyozandó, hogy azokon a pályázatokon, amelyeken nem a Magyar Követeléskezelő Rt. nyert, a pályázók minden esetben a követeléscsomag minimális ellenértékét, vagyis a tőkekövetelések 1 százalékát fizették csak meg. A 2003. január 1-je óta eltelt időben egyébként összesen hat pályázat kiírására került sor, és ebből a legutolsó eredménytelenül zárult.

A pályázatok kiírásával, vagyis a minimális ellenérték meghatározásával kapcsolatos költségvetési kockázat kezelése e pályázatok kiírását időigényessé teszi, így minden esetben olyan követeléscsomag szerepel a pályázatokon, amelyeknél az adósokkal szembeni felszámolási eljárás már több mint két éve folyamatban volt.

(14.40)

Ez értelemszerűen csökkenti a behajtás esélyeit, ami a vételárban, a követelések ellenértékében is megmutatkozik. A korábbi modellben ezzel szemben a követelések MKK Rt.-nek történő átadása nem hordozott költségvetési kockázatot, így az átadás gördülékenyebb volt, és a felszámolási eljárások keretében a kezdetét követő egy éven belül mindig megtörtént.

Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy a két szabályozási modell gyakorlati jogalkalmazási tapasztalatai azt mutatják, hogy összességében és arányaiban több mint kétszer olyan hatékonynak bizonyult az MKK Rt.-t egyetlen lehetséges engedményesként megjelölő szabályozás, mint az APEH által közvetlenül pályázatra bocsátott követelésengedményezés és az azt előíró, jelenleg hatályos jogszabályi megoldás.

Visszatérve a megoldás elméletibb aspektusaihoz, két lényeges szempontot szeretnék még a törvényjavaslattal kapcsolatban kiemelni. Egyrészt hangsúlyozandó, hogy nem a verseny kizárását hordozza ez a szabályozás, hanem annak az alapvető állami közhatalmi intézményrendszernek az átalakítását, amely a kérdéses állami adókövetelések minél hatékonyabb érvényesítésére hivatott.

A törvényjavaslat egyértelműen rögzíti, hogy a követeléseket a Magyar Követeléskezelő Rt. tovább engedményezheti, természetesen nyílt pályázatok és a versenyt biztosító megoldások útján. Ez az APEH-hel kötendő megállapodás pénzügyminiszteri jóváhagyásának előírása, a közvetett állami tulajdon fennállásán keresztül a tulajdonosi befolyást az APEH folyamatos felügyelete és más állami intézmények - Állami Számvevőszék, KEHI - általi ellenőrzés is biztosítja. Azonban, szemben az APEH-nél való pályáztatással, ez esetben már rendelkezésre állnak a követelések ellenértékének, minimális ellenértékének meghatározásához szükséges erőforrások, mint a csakis ezzel foglalkozó szakértő gárda, a speciális szaktudás és gyakorlat.

Másrészt a másik szabályozási aspektusa a törvényjavaslatnak a jogharmonizáció megvalósítása, vagyis az, hogy olyan szabályozást valósítson meg, amely összeegyeztethető az Európai Unió vonatkozó joganyagával és hazánk uniós tagságából eredő kötelezettségvállalásaival. Ebben a tekintetben a törvényjavaslat előkészítése során részletesen vizsgáltuk a vonatkozó közösségi jogi követelményeket, és megállapítást nyert, hogy a szabályok összeegyeztethetők a közösségi versenyjog szabályaival és a belső piaci szabályokkal, szabadságokkal is.

Végül: a törvényjavaslat hordoz még egy korrekciót az adózás rendjéről szóló törvénnyel kapcsolatban is, ami ahhoz szükséges, hogy az engedményezett követeléseket is egyértelműen lehessen érvényesíteni a polgári és társasági jog egyéb szabályai alapján mögöttes felelős személyekkel szemben. Ugyanis például a gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjával, például a bt. beltagjával szemben általában érvényesíthetők a követelések, ha a társaság tartozásaira a társaság eszközei a felszámolási eljárásban nem nyújtanak elegendő fedezetet.

Az engedményezett adókövetelésekkel kapcsolatban azonban kialakult egy olyan bírósági joggyakorlat, ami alapján ezek a követelések mögöttes felelősökkel szemben nem érvényesíthetőek. Ez a gyakorlat behajthatatlanná teszi az adóköveteléseket, és indokolatlanul mentesíti a mögöttes felelősöket, akik a társaság felszámolásával gyakorlatilag mentesülnek a tartozások megfizetése alól. Ez a bírósági gyakorlat a költségvetésnek évi több száz millió forintos nagyságrendű kárt okoz, amit a törvényjavaslat szerinti módosítással lehet megszüntetni. Ugyanakkor a visszaható hatály tilalmát tiszteletben tartva lehet csak a szabályozást pontosítani, amit a megfelelő hatályba léptető rendelkezés szolgál.

Összefoglalva tehát az imént elmondottakat, a törvényjavaslat egy olyan szabályozást kíván bevezetni, amely a gyakorlati tapasztalatok alapján lényegesen nagyobb arányú költségvetési megtérülést képes biztosítani az APEH hitelezői követeléseire, mint a jelenlegi szabályozás. A törvényjavaslatban rögzített kizárólagosság ugyanakkor nem a verseny kizárását jelenti a területről, hanem az állami közhatalom gyakorlásához kapcsolódó intézményrendszer átalakítását, hatékonyabbá tételét, az EU jogharmonizációs követelményeivel is összhangban.

Kérem képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot vitassák meg, és közösen fogadjuk el.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)