Felszólalás adatai

Fontosnak tartom, hogy ennek a bizonyos költségvetési paktumnak az alakulását időrendben végignézzük. December 8-áról 9-ére virradó éjszaka, azon a bizonyos csúcson az az információ jött - amit aztán nagyon igyekeztek cáfolni -, hogy ön akkor közel állt a brit állásponthoz, majd utólag csak azt hallottuk, hogy természetesen arról volt szó, hogy ott nem kívánt ebben rögtön véleményt nyilvánítani. December 12-én ön itt a parlamentben napirend előtt szólt: elmondta, hogy vízválasztó lesz ez a bizonyos költségvetési paktum, mert érinti a nemzeti szuverenitás kérdését. A közös pénz után létrehozzák a költségvetési uniót, ha jól látom, azután a szinte teljes gazdasági uniót, és egyre nyíltabban beszélnek a teljes politikai unióról. Nos az, hogy bizonyos szankciók és bizonyos kötelezettségek ebből a paktumból még ránk nem vonatkoznak, nem azt jelenti, hogy ön nem egy olyan szerződést írt alá, amely ezen az úton viszi tovább az Európai Uniót. Egyébként a határozati javaslatban az szerepel, hogy gyakorlatilag ránk nem vonatkozik ez a szerződés - természetesen vonatkozik, bizonyos részei igen, bizonyos részei nem. Ha egy aláíró félre egy szerződés nem vonatkozna, akkor természetesen az Egyesült Királyság és Csehország is vidáman aláírta volna.

Ön azt mondta december 12-én, hogy ilyen kérdésben parlamenti vita, parlamenti döntés szükséges ahhoz, hogy nemzetközi színtéren nemzeti álláspontot lehessen képviselni, nem azt, hogy a végső döntéshez rá kell rakni a parlament pecsétjét, hanem hogy egyáltalán álláspontot lehessen képviselni. Ezért szorgalmaztuk, hogy tartson ülést az Országgyűlés januárban, hogy ezt érdemben vitassuk meg, mielőtt ön ebben álláspontot képvisel. Nyilván annak a nagybizottságnak az ülése, amely konzultatív testület, nem helyettesíti a parlamenti vitát és döntést, ön tehát január 30-án úgy kötelezte el Magyarországot a csatlakozás mellett, hogy ezt parlamenti vita és döntés nem előzte meg.

A legnagyobb nemzeti érdeknek azt halljuk, hogy az adóharmonizációhoz, a társasági adóalap harmonizációjához nem kellett csatlakoznunk, megőriztük a versenyképességünket, azt a versenyképességet, amely a Jobbik megítélése szerint nagyon sok esetben azt a tőkevonzást jelenti Magyarországra, amelyből igazi hasznunk és eredményünk nincs, mert a versenyképesség alapja, hogy az Európai Unió átlagának megfelelő vagy ott szabályozott adókat, terheket nem várjuk el. Adott esetben lehet azt mondani, hogy ha munkahelyet teremt, az nagyszerű - arányaiban elég keveset -, de bármennyire segítjük őket, egyik napról a másikra a piedesztálra emelt Nokia azt mondja: holnap 2300 munkahelyet megszüntetek. Tehát ezt nem tekintjük annak az alapvető kérdésnek, amely megváltoztatta volna azokat az aggályokat, amelyeket a miniszterelnök úr december 12-én elmondott.

Egyébként nagyon furcsa ez az eljárás. Ilyen súlyú kérdésben egy háttéranyagot kapunk, azért nem magát a szerződést, mert annak a magyar nyelvű hivatalos változatán még vitáznak. Tehát önök mit fognak most elfogadni? Lehet, hogy egy-két kifejezés változik, súlyosbodik, és önök igent fognak erre mondani? Ez egy olyan súlyos kérdés, amelyben a Jobbik nem véletlenül amellett állt ki, hogy igen, ebben népszavazással kellene dönteni. Egyébként ön azt mondta december 12-én, hogy meg kell gondolni, fontolni a brit álláspontot. Úgy tűnik, a csehek megfontolták, és nem csatlakoztak ehhez az unióhoz.

Amikor arról beszéltem, hogy itt valóban viszonylag szűk témákról szólt, miniszterelnök úr, azt is vártuk volna egy ilyen évadnyitó beszéden, hogy valamit szól arról, hogy hogyan kívánja a felső középosztály megerősítésén túl azt is elérni a gazdaságpolitikájával, az oktatáspolitikájával, hogy az alsó középosztály is valahogy megmaradjon a státusában, hogyan próbál - nem csupán közmunkaprogramokkal - segíteni a szegényebb rétegeken (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és még néhány ilyen lényeges kérdésben vártuk volna a kormányfői vállalást.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)