Felszólalás adatai

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! ...az első bakit már elkövettem. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Fejlesztési Bank előttünk álló törvénytervezete számunkra, szabad demokraták számára több szempontból is elfogadhatatlan, és ezért javasoltuk, már a vita előző szakaszában javasolták képviselőtársaim is, hogy a kormány vonja vissza ezt a tervezetet, és egy más típusú megoldást javasoljon a nagy beruházások, térségfejlesztő programok, térségi kiegyenlítő programok finanszírozásának megvalósítására.

Miért találjuk ezt a törvényjavaslatot rossznak, sőt egyenesen károsnak az országra nézve? Mindenekelőtt az első problémánk az, hogy az Unió által is kifogásolt finanszírozási gyakorlatnak kíván vagy kívánnak önök most jogi hátteret, jogi szentesítést adni. A tavalyi esztendőről szóló országjelentés örvendetesen jó volt - ahogy az előző években is, már évek óta -, és Magyarországnak valóban reális esélye van arra, hogy a legjobban felkészült országok közül az elsők között csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Ugyanakkor ez az országjelentés külön és részletesen is, majd az általános összefoglalóban is kiemelte, hogy bizony a közbeszerzések, illetve a közpénzek elköltése kapcsán 2000-ben - illetve azt követően nyilván a 2001-es esztendőben - jelentős visszalépés történt. Emiatt az uniós jelentés, az országjelentés aggodalmát fejezte ki, külön megemlítve az autópálya-építés és -finanszírozás programját. És azt kell mondanom, hogy ez azért az ország számára elég nagy szégyen, tehát hogy egy ilyen országjelentésben tételesen is megemlíti az Unió, miszerint ez a finanszírozás bizony nem mentes a korrupció gyanújától, és mindenképpen abba a nem európai irányba mutat, hogy a kormányzat a közpénzek felhasználását bizonyos technikákkal elrejti a parlament és a közvélemény ellenőrzése elől, másfelől a közpénzek hatékony elköltését rontja azáltal, hogy nem pályáztat és ezt a pályáztatási kötelezettséget megszünteti.

Ez a törvénytervezet, a Magyar Fejlesztési Bankról - vagy ahogy az már újságban többször látható volt, és bizony egy-egy képviselőtársam megnyilatkozása alapján, azt hiszem, okkal is mondhatjuk, hogy nem csak a szójáték kedvéért hangozhatott el, hogy "maffiafejlesztési bank" - szóló törvénytervezet bizony egy olyan gyakorlatot kíván Magyarországon törvényesíteni a következő időszakban, amellyel az Európai Unió mint pénzköltési, közpénzelköltési gyakorlattal nem ért egyet, és amely az Unió szerint rossz irányt jelent akár a nyilvánosság, akár a hatékonyság szempontjából.

Van egy második problémánk is, bár ez az első már önmagában elég súlyos lenne, hiszen egy ország megítéléséről van szó, és azt hiszem, ez mindannyiunknak fontos ügye kell hogy legyen; és ha egy ilyen kérdésben az Unió azt mondja, hogy ne ebbe az irányba lépjünk, akkor bizony legalább konzultálni kellene az Unióval és megbeszélni, hogy milyen kivetnivalókat talál ebben, és akkor vajon hogyan lehetne javítani az ország képén, nehogy akár az autópálya-építés kapcsán olyan kép alakuljon ki rólunk, mint néhány, földrajzilag tőlünk délebbre fekvő országról.

(13.40)

A másik probléma, amiért nem szeretnénk, vagy nem akarjuk és nem fogjuk ezt a törvényjavaslatot megszavazni, mert nem szeretnénk, ha a parlament ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában elfogadná, és ami miatt mindenképpen úgy gondoljuk, hogy a 2002-es választás után vissza kell térni, ha a parlament mégis elfogadja ezt a törvényt, a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvényt, vissza kell térni erre a kérdésre, és ha szükséges, akár törvényi úton egy európai szabályozást kell bevezetni. Szóval a második problémánk az, amit itt már a banktitok kapcsán is többen feszegettünk.

Akkor, amikor a nagy beruházások, nagy elkötelezettségek megtörténtek először a rendszerváltás után, akkor az elsődleges technika a koncesszió technikája volt. Elég sokat szenvedtünk az azt követő időszakban, és azért mondom, hogy szenvedtünk, mert az előző kormány is és a jelenlegi kormány is - és azt gondolom, hogy sajnos még a következő kormány is, ahogy futnak ki ezek a koncessziós szerződések - elsősorban a szerződések nemzetközi jellege miatt, de egyáltalán a szerződés üzleti jellege miatt, az üzleti titokra hivatkozva bizony nem tette lehetővé a szerződések jelentős részébe való nyilvános betekintést az állampolgár számára, de még a parlamenti képviselők számára sem az akkor kialakított rendszer. Egészen sokáig, azt kell mondanom, hogy a legnyilvánvalóbb adatok sem voltak nyilvánosak, és történt ez mindakkor, amikor a szerződésekben vállalt kötelezettségek teherviselője az ország volt. Tehát nem két cég között jött létre egy megállapodás, hanem egy olyan megállapodás jött létre, amelynek a teherviselője elsősorban a költségvetésen keresztül, ha közvetlen módon is, de az állampolgár, illetve a költségvetésen keresztül a mindenkori kormány.

Tehát ezekben az esetekben történt egy ilyen irányzat, a '91-92-es időszaktól, nyugodtan mondhatjuk, hogy '94-ig vagy '95-ig kötöttek olyan súlyos szerződéseket, amelyeknél a tehertétel a következő időszakra vonatkozik. A '96-ban indított és '98-ban megszületett ombudsmani vizsgálat eredményeképpen az ilyen típusú szerződések az ombudsman javaslata vagy ajánlása alapján egy új törvényi megfogalmazást nyerhettek. Tavaly elfogadta a parlament, és azt mondtuk ki, hogy abban az esetben, hogyha a koncessziós szerződések közterhet jelentenek, tehát költségvetési terhet, állami terhet, ebben az esetben a koncessziós szerződéseknek ezek a részei - különösen a meghirdetett részek, tehát a feltételek - nyilvánosak, nyilvánosságra hozandók.

Ez egy nagyon fontos lépés volt a nyilvánosság és a közpénzfelhasználás szempontjából, de sajnos nem mindent oldott meg, mert egyrészt ettől még takarva maradtak a szerződések jelentős elemei, azok, amelyek nem kerültek meghirdetésre, hiszen arra sajnos nem vonatkozhat a nyilvánosságra hozatal; másrészt bizonyos kötelezettségvállalások is takarva maradtak; harmadrészt azért nem jelent teljes körű megoldást, mert már nyugodtan mondhatjuk, hogy 2002-től kezdve gyakorlatilag nem jellemző a koncesszióban történő fejlesztés Magyarországon. Tehát egy olyan korábbi beruházási-fejlesztési koncepciónak próbáljuk utólag rendbe tenni és nyilvánvalóvá, nyilvánossá tenni az adatait, amelyik - hogy így mondjam - egyelőre legalábbis ilyen gazdasági növekedés között kifutóban van.

Van azonban egy új rendszer, ami most kezd belépni, és ez az, amit a Fidesz-kormányzat választott a nagyberuházások finanszírozására, és ez az, ami jelentős kormányzati garancia, tehát állami garancia mellett privatizációs bevételből vagy közvetlen költségvetési támogatásból cégen keresztül valósítja meg a beruházást. Hiszen például csak említem azt a most elfogadott kétéves költségvetést, amelyben tételesen szerepel 35, illetve 36 milliárd forinttal tőkeemelés egy részvénytársaságnál, éppen pénzügyi részvénytársaságnál, azzal a céllal, hogy ezen tőkeemelés révén, a költségvetésből kapott tőkeemelés révén finanszírozza majd a beruházásokat. Ugyanebben a törvényben szerepel, hogy az állam 2001-re mintegy 100 milliárd nagyságrendben, és 2002-re is mintegy 100 milliárd nagyságrendben garanciát is vállal ugyanennél a pénzintézetnél arra nézve, hogy finanszírozzon nagyberuházásokat, itt konkrétan autópálya-beruházásra gondolok.

Álláspontunk szerint ez a gyakorlat a közpénz felhasználásának egy nagyon felelőtlen, az országgal szemben bizalmatlanságot keltő és rossz hatékonyságú gyakorlata. Példaként szeretném említeni - már itt a kétpercesben is jeleztem, a gazdasági bizottság tájékoztatóján is megkaptuk, sőt írásban itt, a parlamentben is -, hogy annak idején az M3-as autópálya nem koncesszióban, hanem állami módon történő építkezése, most már a lezárult peres ügyek, jogerős ítéletek után is, mai áron - illetve egészen pontosan tavalyi áron, tavaly évközi áron - 900 millió forint/kilométeres összegben határozódik meg. Ennyibe került tehát az előző kormány által választott kivitelezési formában, pályáztatási rendszerben, költségvetési pénzfelhasználás formájában, nyilvánosan meghirdetett pályáztatás után egy kilométer autópálya. A most választott módszerben, amit ez a törvény kívánna a jövőre nézve törvényileg is megalapozni és szentesíteni, ebben a módszerben mindannyian tudjuk - ez az egy szám legalább nyilvánosságra került -, hogy 1 milliárd 350 millió forintba kerül ugyanennek az autópályának a síkvezetésű, híd nélküli második szakaszának kilométerenkénti megépítése. 900 millió - 1 milliárd 350 millió. Ez nem túl nagy matematikai igényességgel azt jelenti, hogy másfélszeres. Tehát az a véleményünk, hogy ezzel a konstrukcióval nemcsak a nyilvánosság elől tűnik el a közpénz felhasználása, de még a hatékonysága is rosszabb, hiszen másfélszer drágábba kerül.

Most, ha ki tetszenek tekinteni az M7-es autópályára és valaki ott autózik, láthatja, hogy folyik az autópálya felújítása - valóban folyik -, csinálja egy olyan cég által vezetett konzorcium, amellyel még nem kötött szerződést a kormányzat, de már ezek szerint végzi a beruházást. Tegnap még műszaki tárgyalás folyt arról, hogy milyen technológiával történik a felújítás, szakemberek tegnap ültek össze az ENA Rt. és az UKIG vezetésével és erről beszéltek, és még nincs rögzítve a technológia, és még nincs rögzítve az ára, csak azt tudjuk, hogy olyan 35-40 milliárdba fog kerülni, és már folyik a beruházás, és ugyanabban a gyakorlatban, amit most ez a törvény kíván szentesíteni.

Ezek után kérdezem én, vajon nem megalapozott-e az az aggodalma az ellenzéknek, amely azt mondja, hogy ez a finanszírozási mód, amely ilyen módon a versenyeztetés kényszere alól kiveszi a közpénz elköltését, amely ilyen módon gyakorlatilag láthatatlanná teszi a közpénz elköltését, nem veszélyezteti-e egyrészt az ország jó hírnevét, másrészt a közpénzek átlátható, tiszta elköltését, ellenőrizhető elköltését, harmadrészt a hatékony felhasználását.

(13.50)

Úgy ítéljük meg, hogy az ország nincs erkölcsileg sem olyan helyzetben, hogy megengedhetné akár csak egy gyanú felvetődését európai szinten egy ilyen kérdésben, nincs abban a helyzetben az ország, hogy a jelen lévő korrupcióval szemben ne kellene a kormányzatnak mindent elkövetnie, ne kellene éppen jó példával elöljárnia a kormányzatnak és azt mondani, hogy egyetlen forintját sem költöm el a közpénznek úgy, hogy te ne tudd ellenőrizni azt. És véleményem szerint nincs az ország abban a helyzetben, hogy másfélszer-kétszer drágábban valósuljanak meg beruházások, csak azért, mert nem látjuk, hogy hogyan költik a pénzt, mert ezzel a technikával kivonják a versenyeztetés alól, és azért, mert ily módon olyan cégek juthatnak beruházási lehetőségekhez, amelyek az adott területen beruházást, beruházásbonyolítást még soha életükben nem végeztek, tőkeerővel nem rendelkeznek, szakmai kapacitásuk nincs, gépkapacitásuk nincs, és mindezt majd abból a közpénzből fogják beszerezni vagy szerezték be az elmúlt egy évben, amelyet a beruházásra kaptak.

Ez nagyon rossz gyakorlat. Ha ezt törvényben kívánjuk szentesíteni, és ennek a kereteit törvényben kívánjuk megalkotni, akkor helytelenül járunk el. Ezért azt kérjük a kormánytól, ezt még egyszer gondoljuk végig közösen, mert a legkellemetlenebb helyzetek alakulhatnak ki, például az, hogy a most ilyen módon adott állami garanciák, az ilyen módon megkötött szerződések terheit a következő egy vagy két kormányzati időszak vezetői és állampolgárai fogják az adójukból kiszenvedni, és pont úgy fogunk kínlódni, mint ahogy most szidjuk - negatív értelemben méltatjuk - az 1992 után megkötött, az ország számára általában véve kedvezőtlen koncessziós szerződéseket. Az SZDSZ ezért nem kívánja támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen.