Felszólalás adatai

MOLNÁR LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési bizottság február 12-én megtárgyalta a T/8381. számú törvényjavaslatot, amely a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szól.

Az első három szakasz az, amely valóban az IMF-hitelfeltétel részét képezve pontosítja azokat az elemeit a korábbi hitelintézeti törvénynek, ami szükségessé vált a nemzetközi szerződés megkötésekor.

(13.20)

Van azonban ebben a törvénytervezetben is olyan, amire nem biztos, hogy most kellene sor kerüljön. Amennyiben lehetséges, akkor teljesen természetes módon mind a 9 szakaszt jóváhagyólag fogja a parlament támogatni.

A törvény 1. §-a és egyik leglényegesebb eleme az, amikor a piaci forgalmi érték meghatározására kerül sor. Ez a törvénymódosítás is része annak a bizonyos 2001-es bázeli tanácsnak, a Basel II. néven nyilvánosságra került szerződésnek, amelyet minden kultúrállam pénzintézete, jegybankja, illetve törvényhozása átvett. Ez a Basel II. valóban a szavatolótőke kérdését, a nyilvánosság kérdését és az átlátható szabályok szerepét, illetve a felügyelet növekvő szerepét a tőkemegfelelés vonatkozásában tárgyalja, így ez az első három szakasz arra vonatkozik, ami az IMF-szerződésnek része kell legyen.

Azért merült fel a költségvetési bizottsági ülésen is a piaci érték kérdése, mert nem mindegy, hogy egyszerű lakóingatlant vagy egy üzemi épületet vagy kereskedelmi egységet nevezünk meg. Ezt az európai értékelési szabványok, az EVS 2003. tartalmazza, és a TEGOVA, az eszközértékelők standardja is ugyanezen állásponton van. Én azt gondolom, hogy ennek átvétele nem jelenthet akadályt. Valamekkorával, egy sorral talán az előterjesztés hosszabb lenne, de azért is hangsúlyozom a piaci értéket, mert a bankok ezt követően további értékmeghatározásokat végeznek. Ez a piaci érték fontos a kitettség meghatározásánál, fontos az ágazati oldal, és fontos ebben az, hogy egy üzemi ingatlan, egy kereskedelmi ingatlan termel-e, hogyan számolják ennek értékét. Nyilvánvalóan egy jelenlegi pénzügyi válság, ami az egész világra kiterjed, leértékeli az ingatlanalapokat, leértékeli magát a korábban forgalomképes ingatlanként beárazott és piaci értéknek hitt ingatlant. Ez az egyik része a dolognak.

A másik része a dolognak a szavatolótőke kérdése, az anyavállalat és a fiókintézmény, a magyarországi fiókvállalat kérdése. A kettő együttműködése a kitettségnek megfelelő tőkeszavatosság.

A harmadik nagy terület a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a működése. Egy évvel ezelőtt nagyjából, amikor a miniszterelnök Brüsszelben felvetette azt a kérdést, hogy egy integrált, a nemzeti felügyeletek szövetségeként álljon fel a brüsszeli felügyelet, már akkor látható volt, hogy bizony ezzel komolyan kell számolni, és ez a jövő útja, hiszen nem csak a helyi pénzintézetek, a nemzeti pénzügyi rendszer kérdése, a globalizáció keretében a felügyelet egészének tevékenysége sokkal fontosabb.

A 4., 5., 6. és 9.-ig befejező szakaszokról képviselőtársam még szólni fog kisebbségi véleményként; ismerem a véleményét, nem veszem el a kenyerét. Én is azt gondolom, hogy a kölcsönszerződést, pénzügyi lízingszerződést a díjak, kamatok és költségek vonatkozásában lehet egységesíteni. Itt meg kell említenem azt az európai irányelvet, amely 2008 áprilisában hatályon kívül helyezte a 87-es EK-irányelvet. Erről majd a következő hozzászólásomban fogok szólni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)