Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Salus aegroti suprema lex, a betegek jóléte a legfőbb törvény. Ez lehetne a jelszava az elmúlt héten február 11-én mögöttünk hagyott betegek világnapjának. Sajnálatos, hogy bár egyházi emléknapról van szó, a hazai írott és elektronikus sajtóban jóformán egy szó se esett róla. 1992-ben II. János Pál pápa rendelte el, hogy február 11-e - a lourdes-i jelenésnek is tisztelegve - minden esztendőben szóljon a betegekről, szóljon kiszolgáltatott helyzetükről, elesettségükről, egyben fejezzük ki hálánkat és elismerésünket az egészségügy területén dolgozóknak és mindazoknak, akik betegekkel, szenvedőkkel foglalkoznak.

Miért kell most erről beszélnünk? Azért, mert nehéz időket élünk, és még nehezebbek elé nézünk, s egyre önzőbbé váló világunkban sajnos hajlamosak vagyunk csak a saját bajainkkal foglalkozni, befelé fordulni, és könnyen elfeledkezünk másokról. Az elesettek, a betegek állapotuk természeténél fogva nem a világgazdaság bajaival vannak elfoglalva. Az ő érdekérvényesítő képességük nagyon behatárolt. Nem kell félni attól, ha méltánytalanság éri őket, tüntetéseket szerveznek, vagy blokád alá vonnak középületeket. Attól sem kell félnünk, hogy sztrájkot szervezve megbénítanak ágazatokat. Az ő megsegítésük a mi felelősségünk. Ebből a szempontból is nagyon nehéz idők jönnek a múlt tapasztalatai alapján.

Régóta mondjuk, hogy a romló gazdasági körülmények, a növekvő munkanélküliség, a csökkenő életszínvonal az emberi léleknek, majd testnek az egyik leggyilkosabb rombolója. Ezt ma már senki nem vonhatja kétségbe. Egy brit orvosi folyóirat januári számában megjelent tanulmány szerint a volt szocialista országokban a rendszerváltoztatást kísérő gazdasági átalakulás negatív hatásainak 1 millió halálos áldozata volt. De nem kell messzire mennünk, a hazai kutatások is hasonló következtetésre jutottak. Figyelmeztető kell legyen számunkra, hogy bár az elmúlt két évtizedben az öngyilkosságok száma örvendetesen csökkent, az utóbbi időben bizonyos korosztályok tekintetében, bizonyos megyékben a tendencia megfordulni látszik.

Nem hagyhatjuk, hogy az ország gazdasági problémáit az egészségügyre, a betegekre szánt források szűkítésével próbálják megoldani úgy, ahogy az elmúlt időszakban volt már rá példa. Gondoljunk csak a konvergenciaprogramban vállalt kormányzati kötelezettségvállalásra, hogy a nemzeti össztermékből 0,9 százalékkal kevesebbet fogunk áldozni az ágazatra. Vagy elég az idei költségvetésre rápillantani, ahol egy tollvonással terhelték rá az egészségügyi kasszára a gyedet és annak nyugdíjjárulékát, elvonva az ágazattól több mint 110 milliárd forintot.

A félelmeink tehát nem alaptalanok. A tegnap bejelentett járulékcsökkentés másik oldaláról mintha elfeledkezett volna a miniszterelnök úr. Az így kieső bevételeket miből fogjuk pótolni? Vagy hagyjuk, hogy tovább nőjenek a várólisták, hagyjuk, hogy tovább növekedjenek az egészségügyi intézmények adósságai? Ne feledjük, 2007 júliusa óta nem változott az alapdíj és a német pont ellenértéke, ami azt jelenti, hogy ugyanazon ellátásért reálértéken egyre kevesebbet kapnak az intézetek. Nincs már hova hátrálni. A további forráskivonás hosszabb távon káros hatásait tekintve sokkal többe fog kerülni az országnak. Amikor dönteni fogunk, ne feledjük: salus aegroti suprema lex, azaz a betegek jóléte a legfőbb törvény.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)