Felszólalás adatai

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kihasználom azt a pár percet, amíg van politikatudós a teremben, és próbálnék tovább érvelni amellett, amiről Karácsony képviselőtársam beszélt; úgy értettem, hogy itt az első sorokban. Miután önkormányzati képviselő-választásról van szó, nagyon szeretném kérni, hogy próbáljuk szétválasztani azt a feladatot, ami a falvakban és a kisvárosokban hárul az egyes jelölő szervezetekre attól, ami a nagyvárosokban és a fővárosban hárul rájuk.

(19.40)

Egy új szervezet - legyen az akár civil szervezet, akár egy új párt - feltéve, hogy nem rendelkezik hatalmas anyagi forrásokkal, ami, lássuk be, nem tipikus, eléggé valószínű, hogy nem tud egy olyan típusú - és kivételesen nem akarok Kubatov képviselőtársra hivatkozni - legális adatbázissal, hálózattal rendelkezni, amivel néhány nap alatt, főleg az első napokban begyűjthető a többezres ajánlószelvény-mennyiség.

Akkor, amikor önök forradalomról beszéltek az elmúlt napokban, nyilván azzal vetettek számot, hogy az elmúlt húsz évben az egész demokratikus intézményrendszer tekintélye miként hanyatlott. Jó lenne azzal is szembenézni, hogy ez az állapot az a helyzet, ami ma övezi a magyar demokráciát, a magyar parlamentet, az nem független attól, hogy Kelet-Közép-Európában példátlan módon befagyott a politikai mező az elmúlt húsz évben.

Húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar parlamentben új szereplők jelenjenek meg, és ez ott kapcsolódik össze az önkormányzatok sokszínűségével vagy éppen a helyhatósági testületek sokszínűségének a hiányával, hogy ahhoz, hogy a magyar demokrácia a megújuló képességét vissza tudja nyerni, elengedhetetlen az, hogy a helyi demokráciában minél több új szereplő legyen. És nem tudom szétválasztani ezt a törvényjavaslatot én sem azoktól az anyagi jogi törvényektől, törvényjavaslatoktól, amiket az utóbbi napokban a Ház elé terjesztettek, mert valóban, ez az egész komplexum egy irányba mutat.

Ha ez így hatályba lép, akkor egyszínű önkormányzatok lesznek. Nem feltétlenül mindenütt narancsszínű önkormányzatok, de egyszínű önkormányzatok lesznek, ez pedig semmiképpen sem tesz jót annak, hogy a választók akaratának megfelelő, a választói tagolódásnak megfelelő képviselet legyen a helyhatóságokban.

Azt láthattuk az elmúlt húsz évben, hogy ha különböző gátak miatt - és ebből az egyik az ajánlószelvény-gyűjtés, de lehet beszélni a küszöbről, és sok minden másról is -, ha ezek a gátak fennmaradnak, sőt még tovább szigorodnak éppen a helyi demokráciában, akkor az állampolgárok még kevésbé fogják azt érezni, hogy egy helyi képviselő-testület, vagy majd ha a választójogi reformról beszélünk, az Országgyűlés valóban az ő akaratukat, valóban a helyi közösségekben meglévő érdektagolódást fejezi ki.

Tehát amellett szeretnék érvelni, hogy vizsgálják fölül akár oly módon is a 9 napos lerövidítésre tett javaslatukat, hogy esetleg a kampányidőszak ne egységesen rövidüljön le, településtípustól, választókerülettől függetlenül - önkormányzati választásról beszélünk -, egyszerűen azért, mert nem feltétlenül csak az LMP-t állítják - lehet, hogy minket nem is állítanak - megoldhatatlan feladat elé. De - éppen az előző évi, amikor először indultunk, az európai parlamenti választási kampány tapasztalatából mondom - esetlegesen újonnan érkező pártokat, ami Magyarországon megy csodaszámba, mert Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban folyamatosan jelentkeztek új pártok a politikai spektrumnak a legkülönbözőbb oldalairól, ezeket valóban megoldhatatlan feladat elé állítják.

Egyetlen példát engedjenek meg. A múlt évben az európai parlamenti választási kampányban volt olyan párt, amelyiket mi megelőztük, de húsz évet húzott le a magyar parlamentben, ennek ellenére ez a párt előbb gyűjtötte össze a 20 ezer érvényes kopogtatócédulát, mint az LMP. Egész egyszerűen azért, mert valóban, a beágyazott pártok - és ez nem feltétlenül a társadalmi támogatottságot jelenti - könnyebb helyzetben vannak. Ez a párt utána kevesebb választó bizalmát nyerte el, mint az LMP, de azáltal, hogy az ajánlószelvény-gyűjtés milyen logisztikai feladatot ró az egyes szervezetekre, ezért, ha úgy tetszik, aránytalan előnyt élvezett ez a párt.

Ezt kéne megfontolni, és nem utolsósorban azt, hogy jó dolog-e, ha kizárólag pártok - és teljesen mindegy, hogy ellenzéki vagy kormánypártról van szó -, ha megyei jogú városi szint alatt kizárólag pártok azok, amelyek dominálják a helyi döntéshozatalt. Szerintem ez szintén nem tesz jót annak, ami, azt gondolom, mindannyiunk célkitűzése, hogy a polgárok visszanyerjék a demokráciába vetett bizodalmukat, és ennek a bizalom-visszaszerzésnek az útja azon keresztül vezet, hogy leginkább a helyi demokráciával kapcsolatban érezzék még inkább úgy a választópolgárok, hogy róluk szól, és a döntések nem nélkülük születnek róluk.

Úgyhogy ezért kérném tisztelettel a kormányoldal képviselőit, hogy fontolják meg, egyrészt azt, hogy ezt az előterjesztésüket visszavonják, és beutalják a választójogi reformbizottság elé. Mi üdvözöltük is ezt a javaslatukat, hogy egy paritásos alapon működő bizottság fogja a választójogi reformot kidolgozni. Akkor azt gondolom, hogy jó érvek szólnak amellett, hogy a '97. évi C. törvényt már ne módosítsuk, hanem tekintsük egy egésznek azt a feladatot, ami majd a bizottság elé kerül vagy a bizottságra vár. Illetve ha ezt mégsem kívánják megtenni, akkor gondolkodjanak el azon, hogy a hosszú távú érdekek, mindannyiunk érdekei azt kívánják, hogy minél inkább megújulóképes legyen a magyar demokrácia, és akár még azt is egy lehetséges verziónak tartanám, hogy a kampányidőszakot szelektíve rövidítsék le, településmérettől függően.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)