Készült: 2024.09.19.20:51:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

157. ülésnap (2020.10.20.), 78. felszólalás
Felszólaló Dr. Varga-Damm Andrea (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:39


Felszólalások:  Előző  78  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A korábbi felszólalásomat pár további témával szeretném folytatni; az egyik a pálinka jövedéki adójának a megszüntetése. Én magam is döbbenettel álltam az előtt, amikor megnéztem a statisztikai adatokat, hogy minden egyes magyar polgár 12,4 liter pálinkát fogyaszt el egy évben, a csecsemőtől az aggastyánig. Szívesen megkérdezném, hogy az én családom 72 literét vajon ki issza meg, mert mi biztosan nem.

Hangsúlyozni kívánom, pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a pálinka mint ital tradíciója, társadalmi elfogadottsága, történelmi szerepe igen erőteljes Magyarországon, a koccintás, a barátkozás, a baráti közösségek kohéziójának erősítő itala, ez nem is kérdés, egy nemzeti ital, inkább, mint whiskyt igyanak, akik isznak, de azért úgy gondolom, hogy mégiscsak van egy határa annak, hogy egy ilyenfajta tevékenységet teljes mértékben adómentessé tegyenek. Még amikor az volt a legelső javaslat 2010-ben, hogy tényleg amit a családok a saját maguk fogyasztására a gyümölcseik kifőzetésével megtermelnek pálinkát, és tényleg saját maguknak, esetleg a baráti körüknek ajándékozva a fogyasztásmennyiség legyen jövedékiadó-mentes, akkor azt mondtam, hogy jó, ha most éppen erre vágyik a társadalom, hát legyen. De az, hogy ebben az üzletágban gyakorlatilag jövedékiadó-mentessé tegyék az egész pálinkafőzési tevékenységet, szerintem elfogadhatatlan.

Mindannyian tudjuk, ahogy már mondták a képviselőtársaim, hogy az egymillió alkoholista országa vagyunk. Az egymillió alkoholistából, biztos vagyok benne, igen nagy számú az, aki égetett szeszes italt fogyaszt és nem sört vagy bort. Egy biztos: ezek az emberek iszonyatosan nagy pénzügyi terhet jelentenek a magyar egészségügyi ellátórendszernek, rendkívül komolyat.

(14.10)

És itt van egy kormányzat, aki azt javasolja, hogy még azt az esetlegesen drágító tényezőt, ami tényleg mindenütt a világon adófizetési kötelezettséget jelent, erre a termékre vonatkozóan szüntessék meg.

És csatlakozom Csárdi Antal képviselőtársamhoz: ha ennyire nem kell például ennek az adóbevétele, akkor miért nem tetszenek kimondani, hogy a Magyarországon megtermelt zöldség és gyümölcs áfamentes? Miért nem? Lehet nullaszázalékos áfa. Nem mondja azt az Unió, hogy nem lehet nullaszázalékos áfa. Akarjuk a magyar mezőgazdaságot támogatni? Akarjuk azt, hogy magyar áruk legyenek a magyar zöldségespolcokon? Akarjuk. Miért nem ezt tetszenek elintézni? Mi az vagy ki az, vagy miért van az, hogy ez a pálinkakérdés egy ilyen elsőrangú kérdés? De komolyan! Annyira szeretném, ha egyszer ezt valaki elmagyarázná! Van itt, azt hiszem, három vagy négy fideszes képviselőtársunk, Font Sándor biztos, hogy a legnagyobb tudora ennek, nyomjon már egy gombot, és mesélje el, hogy ez a pálinka miért ilyen nagyon fontos, hogy ilyen hatalmas kedvezményt kapjon úgy, hogy egyébként, hála istennek, van jó pár család, akinél soha nem fogyasztanak, tehát igazából a pénztárcájukat nem fogja terhelni. Viszont azt látjuk, hogy minél olcsóbban lehet megkapni, minél könnyebben hozzá lehet jutni, az alkoholista honfitársaink annál nagyobb mértékben fogyasztják, és rombolják az egészségüket, majd az egészségügyi ellátórendszer terhén marad ez. Tehát a pálinka kérdéséről ezt szerettem volna még elmondani.

Az iparűzési adó vonatkozásában, bár itt most csak egy ilyen technikai jellegű módosítás van ebben a javaslatban benyújtva, de ha már erről szó van, akkor meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy erről is beszéljek.

Én magam is mindig úgy gondoltam, hogy teljesen igazságtalan az iparűzési adó úgy, hogy az iparűzési adót befizető vállalkozások egy bizonyos településen működnek, és az ezen a településen előállított vállalkozási eredményt nem a településen élők termelik meg, hanem számtalan, környékbeli településről érkeznek a munkavállalók. És közben mi történik? Ahonnan a munkavállalók nagy része érkezik, az a település nem részesül belőle egyáltalán, és az az egy település, ahol éppen annak a vállalatnak a székhelye van, az pedig egy idő után már nem tud mit kezdeni az iparűzésiadó-bevételével. Például ilyen volt Veresegyház, meg még jó párat lehet mondani, Budaörs, akik fürödtek az iparűzésiadó-bevételben, holott azt a termelési értéket igen nagy részben nem a településen élők hozták össze. És ahonnan ők jönnek, oda viszont esetleg alig vannak vállalatok bejegyezve, akik ezt fizetnék.

Tehát én ezt mindig ebben a formában igazságtalannak tartottam, én azt gondoltam, hogy régiókat kellene létrehozni, akár egy ötvenezres, nyolcvanezres populációt, és azt mondani  mert nagyrészben ilyen távolságokról járnak az emberek dolgozni , hogy ami ebben a régióban iparűzésiadó-bevétel érkezik, azt lakosságszám-arányosan kapják meg a települések. Ennél igazságosabban, ha már iparűzési adó van, szerintem nem lehet elosztani.

Azt viszont, hogy egy ilyen nehéz helyzetben, mikor a pandémia igencsak nagy helytállásra kényszerítette az önkormányzatokat, rendkívül sok olyan feladatuk volt, amire nem számítottak, amihez infrastruktúrájuk nem volt, amihez szakemberük nem volt, amihez eljárásrendjeik nem voltak, tehát nagyon-nagyon a válságot kezelve kellett tanulniuk a helytállást. Egy ilyen időszakban az önkormányzatokat két, ilyen iszonyatosan komoly adóbevételtől megfosztani, én is azt gondolom, hogy nagyon nem volt helyénvaló. Ideiglenesen még csak értettük, de véglegesen viszont nem.

Én magam is azt gondolom, hogy adózni úgy kell és azért kell, ami célt szolgál. Tehát nem az adóért vannak az emberek, hanem gyakorlatilag az adó azért van, hogy az emberek a szolgáltatási igényeiket, amelyek egy állammal, önkormányzattal szemben természetes velejárók, megkapják.

Az is fontos, hogy tudják az emberek, hogy mire adják ezt az adót, amit elmondott az előbb Bencsik János képviselőtársam. De amikor azt látják, hogy a kormányzat bizonyos adónemeket az egyik fontos szervezeti rendszer mint az önkormányzatok kivéreztetésére használja, és amikor a kormányzat gondoskodik a költségvetési források elköltéséről, akkor pedig olyan szervezetekkel igen nagyvonalú, akiknek meg a társadalmi hasznát egyáltalán nem látjuk. És nem akarok felcsútozni, és nem akarok jachtozni, meg Szíjj László-zni, meg Mészáros Lőrinc-ezni, de azt látjuk, hogy a pandémia alatt olyan mennyiségű pénzek ömlöttek ki az állami költségvetésből átláthatatlan tevékenységekre, hogy ilyenkor tényleg azt kérdezheti jogosan egy két-háromezer fős település polgármestere: legalább akkor ezt a kicsi bevételt miért nem hagyták itt nekünk, ha már ennyi terhünk van?

Azt kell mondanom, államtitkár úr, hogy kíméletlen volt az elmúlt tíz hónap az önkormányzatokkal szemben, legalábbis ebben a kérdésben mindenképpen.

Az adózás rendjéről szóló jogszabályokat elképesztő terjedelemben módosítja, számvitelről, Könyvvizsgálói Kamaráról, tényleg elképesztően sok egyéb, technikai módosító javaslatot tartalmaz ez a törvény, nem is akarok ezeknek a részleteiről beszélni.

Én inkább azt mondanám, hogy míg nagyon sok kérdésben, ebben a javaslatban valóban pozitív, könnyítő, a polgárok számára kedvező szabályok vannak, és egy-egy ilyen pálinka- meg gépjárműadó- meg iparűzésiadó-kérdés, az pedig arcul csapja, arcul csapja a társadalmat. És én azt gondolom, hogy ilyenkor rendkívül nehéz azt mondani az embernek, miután ez is egy salátatörvény, hogy hát, én ezt persze meg fogom szavazni, mert vannak benne pozitív elemek, de aztán megkérdezi a választópolgár, hogy ehhez vagy ahhoz meg, tessék mondani, miért tetszett adni a hozzájárulását. És akkor nem igazán van rá jó válasz.

Úgyhogy nagy tisztelettel azt szeretném kérni a pénzügyi kormányzattól, hogy arra koncentráljon, hogy az ország pénzügyi működőképessége fennálljon. Tudjon ellentmondani a kormányfő körüli oligarchák elvárásainak, és készüljön arra, hogy ’22-re bizony lesznek olyan kérdések, amit a társadalom, ha megszenvedi ezt a járványt úgy, hogy egzisztenciális kiszolgáltatottság nagyon nagy számban lesz, akkor önöknek kell számot adni arról, hogy mit tettek azért, hogy ez ne legyen. Mert mindent nem lehet majd a járványra fogni. Köszönöm szépen. (Bencsik János tapsol.)




Felszólalások:  Előző  78  Következő    Ülésnap adatai