Felszólalás adatai

RÓZSA ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A tankönyvpiac rendjéről szóló törvény első ránézésre viszonylag egyszerű törvénymódosításnak tűnik, azonban ha áttekintjük, akkor láthatjuk, hogy ennek az oktató-nevelő munkára való kihatása lényegesen nagyobb, így a törvényalkotó felelőssége is ezzel arányos.

A tankönyvek és az oktatási eszközök piacosítása a nyolcvanas években kezdődött meg. A reformtörekvések és a nyomdatechnika korszerűsödésével egyre nagyobb kínálatban jelentek meg a tankönyvek, a feladatgyűjtemények, a munkafüzetek és az oktatást segítő különböző kiadványok. A minisztérium és a kiadók tankönyvíró pályázatai megnövelték a kollégák alkotókedvét, újabb és újabb tankönyvek, tanári segédletek, különböző munkafüzetek jelentek meg. Az oktatási szerkezet és az eltérő képzési profilok megjelenése elősegítette az új tantervek megjelenését és az ezekhez készített tankönyvek piacra kerülését. A kereslet törvényszerűen felélénkítette a kínálatot, mi több, megjelent az üzleti érdek is.

Hazánk 2006-os könyvpiacának az összforgalma 65,5 milliárd forint volt. 17,3 milliárddal részesedik ebből a tankönyvforgalom, ami azt jelenti, hogy a könyvvásárláskor minden 4 forintból 1 forintot tankönyvre adunk ki közösen. Mivel a tankönyvpiachoz minden évben komoly összegekkel járul hozzá a költségvetés, ennek ésszerű felhasználását, szükség esetén csökkentését felelősen végig kell gondolnunk. Ez közös feladatunk és egyben közös felelősségünk is.

Mindenekelőtt közös felelősség az, hogy milyen tankönyvekből tanulnak a gyermekeink nap mint nap, milyen a tankönyvek szakmai tartalma és nyelvezete, az ábrák és a képek megfelelnek-e a didaktikai követelményeknek, a tankönyvek mennyire szolgálják a tanulást, milyen tankönyvekből tanulnak gyermekeink, milyen annak a papíranyaga, milyen a súlya. A tankönyvvé nyilvánítás és a tankönyvjegyzékbe való bekerülés pontosan ezt segíti elő, magyarul: a színvonal kialakulását. A tankönyvvé nyilvánítás folyamatában vizsgálni kell azt is, hogy a tankönyv tartalmi követelménye megfelel-e a tantervi követelményeknek, tartalmazza-e az egyetemes és magyar kultúra és tudomány eredményeit, ugyanakkor lépést tart-e a kor tudományos fejlődésével. A tankönyv külső megjelenése, az ábrák és a képek rendelkeznek-e didaktikai funkcióval.

Tisztelt Képviselőtársaim! A korábbi vitákban is felvetődött, hogy a tankönyv jóváhagyásának költsége komolyan megterheli a kiadókat. Egy 240 oldalas könyv jóváhagyása 670 ezer forint. Problémaként vetődött fel, hogy a kisebb törzstőkével rendelkező kiadókat komolyan megterhelik ezek a kiadások. A nagyobb kiadók számára a több tucat tankönyv bírálati összege jelenthet problémát. Megfontolás tárgyát képezheti az, hogy a hibák javításakor az adatok frissítésére beadott, már beadott minősített tankönyvek jóváhagyási díja csak egy csökkentett költséggel megoldható lesz-e. Ez elősegíthetné a tankönyvek adatainak frissítését. A tankönyvekbe becsúszott nyomdai hibák javítása és a frissített adatok biztosítanák igazán az oktató-nevelő munka érdekét. A tankönyvben adatok, ábrák javítása tanári segédlettel is végbemehetne akkor, ha ehhez egy összefoglaló füzetet adnának ki. A törvényalkotónak elő kell segíteni azt, hogy minél jobb minőségű tartós tankönyv álljon rendelkezésre. Ez fontos gazdasági követelmény is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosításnak több oka is van. Ezek közül a legjelentősebb a tartalmi és a minőségi követelmény. A piacgazdaságra való fokozatos áttérés közel két évtizede érezteti hatását a tankönyvpiacon is. A tankönyvpiacon soha nem látott mennyiségben és kínálatban jelentek meg a tankönyvek, amelyekben jelentős állami összegek is megjelennek. Amennyiben az állam komoly összegekkel támogatja a tankönyvkiadást, jogában áll ezt szabályozni. Az intézmények számára biztosított állami és fenntartói forrásból a tanulók egy része jóformán ingyenesen jut hozzá a tankönyvhöz, vagy van arra lehetősége, hogy abból a tankönyvből, amely iskolai állományban van, tudja a tanulmányait folytatni. A kis példányszámú speciális és drága tankönyvekhez a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság közreműködésével is hozzájárulhatnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tartós használatra készült tankönyvek közül külön kategóriát képeznek az atlaszok, a szótárak, a kislexikonok és a szöveggyűjtemények. Ezekről sokan úgy gondolják, hogy az oktatás és a tanulás folyamatának csak egy szakaszában válhatnak szükségszerűvé. Azonban azt is tudjuk, hogy az atlaszok, a szótárak, a kislexikonok azok a nyomdai információhordozók, amelyek szinte minden családi könyvtár alapját képezik. Ezért meg kellene fontolni, hogy azokat az atlaszokat, szótárakat, kislexikonokat, amelyeket már több éven keresztül használtak, rászorult gyerekek számára értékesíteni lehessen. Tudom, hogy ez felvetne olyan problémát is, hogy úgymond a levetett tankönyveket éppen a rászorult gyermekek kapnák meg, ugyanakkor bizonyára megértené sok család, főleg azok a családok, akik nem tudják több ezer forintért megvásárolni ezeket a könyveket.

(2.00)

Úgy gondolom, hogy módosító indítványokkal még jobbíthatjuk ezt a törvénytervezetet. Kérem, hogy tegyük meg ezt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)