Felszólalás adatai

Felszólalások:   243-284   285-324   325-326      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat, valamint a magánélet védelméről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig. A kormány-előterjesztések T/707. és T/706. számokon a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők.

Elsőként megadom a szót Völner Pál képviselő úrnak, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, előterjesztőnek. Parancsoljon!

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés a közelmúltban fogadta el az Alaptörvénynek a magán- és családi élet, valamint az otthon védelmét is megerősítő hetedik módosítását. Két olyan törvényjavaslat együttes általános vitáját kezdi meg ma a tisztelt Ház, amely szorosan kapcsolódik az Alaptörvény új VI. cikkéhez, azonban nem pusztán annak végrehajtási szabályait jelenti.Ha némi visszatekintéssel élünk, akkor megállapíthatjuk, hogy korábbi alkotmányunk csak a magánszféra néhány elemét nevesítette, de nem nyújtott ezeknek általános, átfogó védelmet. A korábbi alkotmány 59. § (1) például garantálta a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jogot. Az Alaptörvény 2012. január elsejei hatálybalépésével azonban új szabályozási szintre emelkedett Magyarországon a magánélet védelme.

A magánélet általános védelmének alkotmányban való kifejezése a legmagasabb szintű jogi elismerést nyújtja, amely egyúttal megfelel az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. cikkében biztosított védelemnek is. A technológiai fejlődés, a digitalizáció és a médianyilvánosság modernizációja következtében az egyén magánszférájának védelme új kihívásokkal néz szembe. A digitális korban a magánélet védelme már nemcsak az intim szférára, a jó hírnévre, hanem egy tágabb értelemben vett magánszférára, az egyén családi életére, otthonára, kapcsolattartására is kiterjed.

Az infokommunikáció korszerű eszközei a kapcsolattartás napi formáit megváltoztatták és folyamatosan alakítják. Az egyén méltóságát és magánélethez fűződő jogát biztosítani kell a közösségi médiatérben is. A magánélet védelmének ki kell terjednie a fizikai és az interneten megvalósuló zaklatásra egyaránt. Az internetes zaklatás egyébként olyan új, rendkívül súlyos magatartás, amelynek akár öngyilkosság vagy más tragikus következményei lehetnek, különösen a gyerekek vagy fiatalkorúak esetében.

Az alkotmányozó az Alaptörvény hetedik módosításának keretében szükségesnek ítélte az Alaptörvény VI. cikkének kiegészítését, amely garantálja a magánélet fokozott védelmét akként, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. Emellett rögzítette, hogy az állam jogi védelemben részesíti az otthont annak nyugalma megóvása érdekében.

A magánélet védelméről szóló törvényjavaslat olyan önálló jogszabály tervezete, amely az Alaptörvény VI. cikkében foglalt, a magánélet, a családi élet, az otthon és a kapcsolattartás tiszteletben tartására vonatkozó jogosultságot bontja ki. Ez a javaslat tulajdonképpen hídként szolgál az Alaptörvény és a magánéletet bármely módon érintő külön törvények között, irányt kíván mutatni a magánélethez való jogot élvezni óhajtó egyéneknek és e védelmet biztosítani igyekvő jogalkalmazóknak.

A magánélethez való jogot a közügyek szabad vitatása során is tiszteletben kell tartani. Ez egyben azt is jelenti, hogy a közéleti és a nem közéleti szereplőt ugyanúgy megilleti a magánélet és az otthon védelme. Az elmúlt negyedszázad legvitatottabb, leggyakrabban tárgyalt kérdése a szólásszabadság területén a közéleti szereplők bírálhatósága, magánéletének megismerhetősége volt. A védelem szintjének meghatározása a javaslatban nem az ismertséghez, hanem a demokratikus társadalom működéséhez, elengedhetetlen közügyek szabad megvitatásához kötődik, ez az a tényező, amely a magánélet és közélet között meghúzza a határt. A közügyek szabad vitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben a közéleti szereplőt a közéleti szereplőnek nem minősülő személlyel azonos védelem illeti meg. Ezt a célt szolgálja a polgári törvénykönyv módosítása, egyben megteremtve az összhangot az Alaptörvénnyel, tekintettel annak hetedik módosítására. Gondoljunk arra, hogy a közéleti szereplő magánéletének védelme nélkül nem lehetséges például a nem közéleti szereplő családtagjának ez irányú védelme. A törvényjavaslat értelmében a magánélethez való jog megsértése esetén mindenki hatósághoz vagy bírósághoz fordulhat.

A külön törvényben meghatározottak szerint a hatékony és átfogó védelem érdekében a törvény a magánszférát és a hozzá fűződő jogokat mintegy tovább tagolja, és külön alcímekben szabályozza a magánélet tiszteletben tartásához, a családi élet tiszteletben tartásához, az otthon tiszteletben tartásához, a kapcsolattartás tiszteletben tartásához fűződő jogot.

Az otthon nyugalma az a tér, ahova az emberek visszahúzódhatnak a mindennapi nyüzsgés elől, mindenkit megillet „a fáradt emberek utolsó mentsvára”, hogy az Alkotmánybíróságnak egy 2016-os határozatát idézzem, amelyben kölcsönveszi ezt a kifejezést az amerikai legfelsőbb bíróságtól. Az otthon nyugalma biztosítja a magán- és családi élet kibontakozását, továbbá a magánszféra szabad és teljes megélését. Ennek tiszteletben tartása érdekében mindenkinek az otthonát mint magánéletének, családi életének színterét fokozott védelem illeti meg.

Ha a közéleti vitákat sikerül megtisztítanunk a személyeskedő, tárgyszerűtlen megszólalásoktól, az emelni fogja a politikai kultúra színvonalát, és ez végső soron az állam és a hatalmi ágak iránti közbizalom erősödésében tükröződhet majd. Remélhetőleg a javaslatok nyomán ki fog alakulni egy olyan egységes judikatúra, amely a magánélet védelmének egyes területeit egyre jobban kidolgozza, és az egymással könnyen kollízióba kerülő alapvető jogok, a magánélethez való jog, a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezéshez való jog gyakorlásának kiszámíthatóságát eredményezi mindenki számára.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés előtt fekvő másik javaslat viszont egy már meglévő törvényi szabályozást kíván megújítani, amelynek jelentőségét nem lehet eltúlozni. Vécsey Tamás 1884-ben írt cikkéből idézve „A gyülekezés fontossága előtérbe lép a közvetett demokratiában, hol a nép a döntő elhatározást a választottakra bízza. A sajtó és a népgyűlés az a tér, amelyen a választók is nyilatkozhatnak és amely téren kifejezhetik véleményöket a küldők, a megbízók, sőt még a cenzuson kívül állók is.”

Az azonban, hogy indokolte a szabályozás megújítása, nem lehet vita tárgya, hiszen az Alkotmánybíróság már 2008-ban hangsúlyozta: „Elsősorban a törvényhozónak kell mérlegelnie azt, hogy a visszaélések megelőzése, a jogalkalmazási nehézségek csökkentése érdekében mennyiben indokolt módosítani, kiegészíteni a gyülekezési törvény rendelkezéseit.”

A magyar gyülekezési jog szabályozásának fejlődését alapvetően meghatározta a korszerű, törvényi szabályozás iránti hiábavaló vágyakozás. A jogalkotó ugyanis közel másfél évszázadig közrendvédelmi, és nem pedig alapjogi megközelítésben partikulárisan és mindössze rendeleti szinten szabályozta a „népgyűléseket”. Hogy mennyire nehéz helyzetben van a mindenkori kormányzat a gyülekezési jog szabályozása során, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy 1868-ban a Belügyminisztérium és az Igazságügy-minisztérium kidolgozta ugyan az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvény tervezetét, azt azonban a kormány végül nem terjesztette a parlament elé.

Az ezt követő bizonytalanságra jellemző, hogy az 1880-as években még az is vitatott volt, hogy vane egyáltalán bárminemű hatályos, általános érvényű gyülekezési jogi szabályozás Magyarországon. A világháború végéhez közeledve, 1945. március 24-én adta ki az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere a gyűlések bejelentéséről szóló 5.159/1945. (III. 24.) BM számú rendeletét, amely máig ismeretlen okból, de 1988-ig elfeledve a gyülekezési törvény 1989. január 24-i hatálybalépéséig hatályban volt.

(21.40)

A Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvény bevezető része az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogaként deklarálta a gyülekezési jogot, a Magyar Népköztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény szerint a gyülekezési jognak a dolgozók, 1972 után a nép érdekeinek meg kellett felelnie. Nem kétséges azonban, hogy e rendelkezéseket a gyakorlatban még nemzetközi egyezményekhez való csatlakozásunk után sem alkalmazták.

A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény köré egy olyan legenda épült, amelynek a legtöbb eleme valószínűleg soha nem volt igaz. Elvitathatatlan a hatályos szabályozás békés rendszerváltoztatásban betöltött szerepe, de önmagában az is erénye, hogy ez volt Magyarország első törvényi szintű és országos gyülekezési jogi szabályozása. Közkeletű tévedés, hogy a gyülekezési törvény a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások eredményeként, klasszikus rendszerváltó törvényként született, ezzel szemben az utolsó pártállami Országgyűlés már hónapokkal a Nemzeti Kerekasztal megalakulása előtt elfogadta.

Az Országgyűlési Naplóból kitűnik, hogy az expozéjában alapjogi szempontokat is bemutató Kulcsár Kálmán igazságügyi minisztert leszámítva a vitában nemigen akadt olyan felszólaló, aki ne hatalomtechnikai vagy éppen rendészeti kérdésként tekintett volna a javaslatra. A gyülekezési törvény az elfogadásakor sem volt korszerű, nem követte sem a nemzetközi standardokat, sem más jogállami mintát, mára azonban minden szempontból avíttá vált. Közel három évtizedet szolgált, beteljesítette történelmi szerepét. Ez alatt az idő alatt több apróbb módosításon ment keresztül. Hol az Alkotmánybíróság semmisítette meg egy-egy rendelkezését, hol pedig az Országgyűlés fogadott el technikainak nevezett módosításokat. Alkalmazása ennek ellenére vagy sokkal inkább emiatt mégis egyre nehezebb lett, különösen a 2000-es évek elejétől kezdve érték komoly kihívások a jogalkalmazót. Ki ne emlékezne a 2006 őszi tüntetésekre, a hatósági fellépés erőszakosságát követő politikai és jogi vitákra, vagy éppen spontán és sürgős gyűlésekkel kapcsolatos bizonytalanságra.

Rögzítette a gyűlés megtiltásának a feloszlatáshoz képest ultima ratio jellegét, és kimondta, hogy a gyülekezési törvény két megtiltási okot ismer: ha a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. Ebből fakadóan az általános korlátok a gyűlés feloszlatását megalapozhatják ugyan, de megtartásának előzetes korlátai nem lehetnek. A bírósági és alkotmánybírósági gyakorlat a megtiltási okokat alkalmazhatatlanná értelmezte, lényegében kiüresítette, és a bírósági gyakorlat végül széttartóvá, következetlenné vált.

Előfordult olyan eset, hogy ugyanaz a bejelentő sorozatosan ugyanazzal a napirenddel, ugyanabban a csendes utcában lévő helyszínre jelentett tüntetést, s azt egy idő után a rendőrség elkezdte megtiltani. A bíróság az egyforma bejelentések és a rendőrségi határozatok ellenére többféle döntést hozott. Volt, hogy arányos korlátozásnak ítélte a megtiltást, máskor megsemmisítette a határozatot, de olyan is volt, hogy a rendőrséget új eljárásra utasította. Egyszer értékelte, hogy a bejelentő korábban hány azonos témájú rendezvényt tartott, másszor ezt nem lehetett figyelembe venni.

Az Alkotmánybíróság két határozatában is mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg. Az Alkotmánybíróság azt is kifejtette, hogy egy-egy gyűlést megtiltó döntés indokolásából ki kell tűnnie, hogy a jogalkalmazók számba vették a megtiltásnál enyhébb korlátozás lehetőségeit is. A hatályos szabályozás azonban egy kétállású kapcsolóhoz hasonlítható, a rendőrség vagy tudomásul veszi a bejelentést, vagy megtiltja a gyűlést, harmadik változat nincs. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában megjelenő követelményeknek, még ha meg nem is semmisítették, a gyülekezési törvény nem képes megfelelni, annak teljes felülvizsgálata elkerülhetetlenné vált. A kodifikáció során széles körű nemzetközi jogi összehasonlítást végeztünk, az Európai Unió tagjai mellett Norvégia és Svájc gyülekezési jogi szabályozását is részletesen megvizsgáltuk. Feldolgoztuk a hazai bírósági és alkotmánybírósági gyakorlatot, az ombudsmani esetjogot és a nem teljesített ajánlásokat, valamint figyelemmel voltunk a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának véleményére is.

Mind a vonatkozó nemzetközi szerződések, mind pedig az európai államok gyülekezési szabályozása a megtiltás okaként általában a közbiztonság és a közrend közvetlen, aránytalan és szükségtelen veszélyét határozzák meg. A hatályos gyülekezési törvény szabályozása unikálisnak tekinthető azért, mert a közrend közvetlen, aránytalan és szükségtelen sérelmét jelentő esetek közül önkényesen két megtiltási okot nevesít, de más, a közrendet vagy a közbiztonságot hasonlóan súlyosan veszélyeztető helyzetre nem ad választ. Hasonló szabályozási megoldást mintaadó európai államban nem találunk.

A kazuisztikus, taxációra épülő szabályozási modell csak álgarancia, az elmúlt 29 év jogalkalmazói tapasztalatai, a megtiltási okok értelmezésével kapcsolatos irányváltások éppen azt támasztják alá, hogy nem kiszámíthatóbb azok értelmezése a közrendi klauzuláknál és az azokhoz kapcsolódó tesztek alkalmazásánál. A közrendi klauzulával kapcsolatban két dilemma is felmerült a kodifikáció során. Egyfelől, hogy kelle az alapjogi rendszerre bárhogyan is utalni ebben a körben, másfelől az, hogy szükségese értelmezési segédletet adni a generálklauzulákhoz.

Az első kérdésre adandó válasz az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet megállapító határozata után annak ellenére nem lehetett kétséges, hogy az alapjogi rendszer védelmét a külföldi szabályozási és jogalkalmazási gyakorlat a közrend fogalmába beleérti. Nekünk viszont figyelemmel kellett lennünk az Alkotmánybíróság határozatára, és a javaslatban nemcsak a magánszférához való jog, hanem más alapjogok és a gyülekezéshez való alapjog összeütközése esetén annak feloldásának szempontjait és annak eljárási kereteit is rögzítettük. Alaptörvény-ellenes mulasztásként határozta meg az Alkotmánybíróság azt is, hogy a gyülekezési törvény nem szabályozta az alapjogok összeütközésének feloldását szolgáló olyan törvényi rendelkezések megalkotását, amelyek biztosítják az ütköző alapjogok lehető legkisebb korlátozás melletti egyidejű érvényesülését.

A javaslat az Alaptörvény hetedik módosítására is reagálva egyértelművé teszi, hogy mások jogainak és szabadságának sérelme állapítható meg különösen, ha a felhívás, illetve a gyűlés az alkalmazott technikai eszközök, időtartama miatt alkalmas mások magán- és családi életének védelméhez való jogának, otthonának, emberi méltóságának, a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére, vagy szabad mozgáshoz, tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogának korlátozására.

Sokat mérlegeltük, hogy szükségese értelmezési segédletet nyújtani a klauzulához. Azért adtunk végül erre igenlő választ, mert Magyarországon eddig nem alakult ki az a szempontrendszer, amely alapján megítélhető, hogy az adott jelenség a közbiztonságot vagy a közrendet veszélyezteti-e, illetve mások jogainak és szabadságának sérelmével jár-e. Ez a mankó nem önmagában, hanem kizárólag a generálklauzulával együtt értelmezhető, vagyis minden esetben el kell végezni az abból következő tesztet. Sőt, a gyülekezési hatóságként eljáró rendőrségnek lehetősége van, a német szabályozásnak és az Alkotmánybíróság által megfogalmazottaknak megfelelően a megtiltásnál enyhébb korlátozásokat alkalmazni, így pedig az aránytalanságot kiküszöbölni. Ezzel az előzetes korlátozások közül a megtiltás valóban ultima ratio lesz.

A kormány álláspontja mindig is egyértelmű volt a totalitárius ideológiákkal és rendszerekkel kapcsolatban, ezért megvédjük a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök áldozatainak emlékét, nem hagyjuk, hogy azt bemocskolják. Hasonló, a nemzetiszocialista és kommunista diktatúra, valamint a szovjet megszállás áldozatainak emlékét védő szabályt tartalmaz a szász-anhalti gyülekezési törvény, de a német szövetségi, a bajor és az alsó-szászországi gyülekezési törvény is védi a nemzetiszocialista diktatúra áldozatainak emlékét.

Alaptörvény-ellenes mulasztás a gyűlések békés jellegét megfelelően biztosító garanciális szabályok hiánya is, az Alkotmánybíróság szerint ugyanis a gyülekezési törvény rendelkezései nem ölelik fel a békés gyülekezésre, valamint az élethez való jogra veszélyes eszközök teljes körét, továbbá a gyülekezési törvény nem rendelkezik az arc eltakarásáról, aminek főszabály szerint tilosnak kellene lennie megfelelő kimentési lehetőséggel, például ha az a nonverbális kommunikáció eszköze.

Erre figyelemmel, a külföldi szabályozási minták felhasználásával állapítja meg a javaslat a gyűlés békés jellegét biztosító korlátozások szabályait, és mondja ki a védőfelszerelés, egyenruha és arceltakarás tilalmát.

A gyakorlatban visszatérő problémaként jelent meg, hogy a gyűlés szervezői, vezetői időnként teljes mértékben elzárkóztak a rendőrséggel történő egyeztetés, együttműködés elől. Ezzel összefüggésben fontos újítása a javaslatnak, hogy a gyűlés szervezője, illetve vezetője és a rendőrség a gyűlés szervezése és megtartása során együttműködik, előírás a folyamatos kommunikáció. A gyűlés előtt a szervező, azalatt pedig a vezető lesz köteles minden releváns kérdésről, kockázati tényezőkről a rendőrséget tájékoztatni elsősorban a helyszínen tartózkodó tagján keresztül. Ez az együttműködési kötelezettség garantálja a békés jelleg és a gyülekezés zavartalanságának biztosítását.

(21.50)

A törvény közismert hiányossága, hogy nem állapít meg a versengő, konkuráló gyűlésekre vonatkozó szabályokat. A javaslat a versengő gyűlések közötti konfliktus feloldására a finn gyülekezési törvényben alkalmazott megoldást veszi alapul.

A bejelentés szabályainak megváltoztatása több korábbi ombudsmani ajánlás teljesítését szolgálja. Garanciális jellegű annak meghatározása, hogy a kezdő időpont előtt mennyivel lehet egy gyűlést bejelenteni. Ma számos olyan budapesti helyszín van, amelyekre valaki száz évre előre minden nemzeti ünnepre gyűlést jelentett be, és ezeket megtiltási ok hiányában a rendőrség tudomásul is vette. Az új szabályozás nem csak a korábban feltárt jogalkalmazási ellentmondásokat kívánja kiküszöbölni. Nemcsak életszerű, hanem korszerű is kíván lenni. A jogalkotónak reagálnia kell a gyülekezési joggal kapcsolatos új tendenciákra, a tüntetési kultúra változásaira. A tüntetéseket ma már nem stencilezett röplapokon, falragaszokon, hanem a közösségi médiában (Dr. Harangozó Tamás: Várjuk ki a végét!), Facebookon és Twitteren szervezik, akár néhány óra leforgása alatt tízezreket mozgósítva.

A javaslat ezért bajor mintára a bejelentés legkésőbbi időpontját a gyűlésre való felhíváshoz képest határozza meg. Be nem jelentett tüntetéseket a törvény korábbi szövege szerint fel kellett oszlatni, de az Alkotmánybíróság 2008-ban kimondta, hogy a bejelentés elmaradása vagy késése önmagában nem lehet feloszlatási ok.

A javaslat ugyancsak bajor mintákat követve bizonyos feltételekkel megengedi és szabályozza az úgynevezett sürgős és spontán gyűlések megtartását. Szólnom kell arról is, hogy eddig meglehetősen elhanyagolt volt a békés gyülekezési jog gyakorlását biztosító szankciós szabályok rendszere. A javaslat ezúttal tartalmazza mindazon szabályokat, amelyek a külső zavarástól védik a gyülekezési jogukat gyakorlókat, de a visszaélésszerű vagy önkényes szervezői magatartásokat is szankcióval fenyegeti. Ez a szankciórendszer nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az állam az alapjogvédelmi kötelezettségét teljesíteni tudja.

Végül fontosnak tartom kiemelni, hogy a rendőrség gyűlést megtiltó vagy megtiltásnál enyhébb korlátozásokat megállapító határozatával szemben, valamint a gyűlés rendőrségi feloszlatása miatt teljes körű bírói jogorvoslatot biztosít a javaslat. (Dr. Harangozó Tamás: Patyi úrnak!)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az expozéban ismertetett két törvényjavaslatban számos közös elem, mögöttük számos hasonló megfontolás van. Mindkettő keresi az egyensúlyt a köz- és magánérdek között, az egymással konkuráló vagy egyenesen ütköző jogok között. Ez az egyensúly érzékeny és dinamikus. Nem lehet egyszer s mindenkorra rögzíteni, beállítani. Az egyensúlyt végső soron itt is a jogok és felelősség, az egyén és a közösség érdekei között keressük. Úgy vélem, hogy a javaslat megtalálta, nem örökre, de a pillanatnyi helyzet és a kor kihívásainak megfelelő módon. Mindezekre figyelemmel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a két törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, maximum 30-30 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselő asszonynak, a Fidesz vezérszónokának. Parancsoljon!

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel a késői órára és tekintettel arra, hogy az expozéból is kiderült, hogy a kormány teljeskörűen, a nemzetközi gyakorlatot és sztenderdeket is alapul véve, a már alkalmazott és az alkalmazás során feltárt anomáliákra válaszul alkotta meg mind a gyülekezési, mind pedig a magánélet védelméről szóló törvényjavaslatot, így nem ismételném meg sem az expozéban, sem pedig a törvények általános és részletes indoklásában felhozott részletes pontokat. Bár felhívom tisztelt figyelmüket, hogy különösen a gyülekezési jogról szóló törvény általános és részletes indoklása kellő tájékozódási pontot és kellő alapot ad a törvényjavaslat megfelelő értelmezéséhez, eloszlatva jó néhány kétséget.Mindkét előttünk fekvő jogszabályjavaslat alapjogot érint. Az egyik az elsőgenerációs politikai jogok közül a gyülekezési jog, amelyről államtitkár úr nemcsak széles körű, hanem nagyon alapos jogtörténeti elővetítést is adott, így nagyon fontos, hogy rendszerváltáskori és az azóta eltelt időben bevezetett és bevett gyakorlatban megtapasztaltak alapján ennek a jognak a továbbvitelét és ennek a jognak a sérülékenységét, érzékenységét, ugyanakkor dinamizmusát figyelembe véve kellő körültekintésű szabályozás készüljön.

A másik nagyon fontos és szintén érzékeny kérdés a magánélet védelméről szóló törvény. Ahogyan az expozéban is és a törvény indoklásában is elhangzott, a megváltozott online és virtuális felületeken, valamint a közélet és a magánélet színtereinek alkalmankénti összemosódásából fakadó viták és a korábbi szabályozástól eltérő joggyakorlatok kialakulása miatt szükséges az Alaptörvény hetedik módosítását követő alaptörvényi védelem melletti szabályozása. Ahogy államtitkár úr is említette, erre azért utalnék, minden személyt megillet a magánélethez, az otthon biztonságához és nyugalmához való jog. A törvényjavaslatok  mindkettő egyébként egyértelműen fogalmaz  a magánélet védelmének garantálásával az otthon nyugalmának adnak védelmet a zaklatással szemben és más szabadságának gyakorlása nem járhat más jogainak sérelmével.

Négy dologra hívnám fel a figyelmet. Mindkét törvényjavaslat komplex és összetett kérdést érint, ezért érzékeny. Az előbb már hivatkozott gyülekezési jog mint elsőgenerációs politikai jog az egyik legérzékenyebb és az eddigi jogszabályi gyakorlat és az eddigi jogszabályi előírások a két jog konkurálását, illetve kollízióját nem oldották fel. Jelen előttünk fekvő törvényjavaslatok erre tesznek megoldási javaslatokat és erre tesznek kísérletet.

A második ok, ami miatt előttünk van ez a két törvényjavaslat, ez egyértelműen az Alkotmánybíróság többszöri felszólalása és többszöri felhívása arra vonatkozóan, hogy akár mulasztásban, akár pedig a jogszabályalkotás egyes kérdéseiben fennálló kötelezettsége van a kormánynak.

A harmadik, ami miatt fontos, hogy előttünk áll ez a két törvényjavaslat, hogy egy olyan, most már 30 éves, gyakorlatilag töretlen joggyakorlatnak a tapasztalatait tudja beépíteni mind a jogalkalmazói, mind pedig a joggyakorlói oldaláról, amely fontos ahhoz, hogy korrekt és kiszámítható szabályozás készüljön. Az alkalmazás és az eddigi joggyakorlat alapján pontosít, a tapasztalatok alapján az anomáliák feloldására törekszik, és olyan szövegezéssel alkotja meg mindezt, hogy mind az alkalmazók, akár hatóságok, akár bíróságok, mind pedig a joggyakorlást, a gyülekezési jogot gyakorolni kívánó állampolgárok számára egyértelműsíti a helyzetet.

A negyedik nagyon fontos dolog azoknak az európai mintáknak, gyakorlatoknak és európai nemzetközi jogi sztenderdeknek, mintaszabályoknak a figyelembevétele, amelyeknek a széles körű és körültekintő elemzése után került elénk ez a két törvényjavaslat. Együttesen tárgyaljuk, hiszen ahogy államtitkár úr is utalt rá, a két alapjogot érintő gyökere annyira fontos a két előttünk fekvő jogszabálynak  azon túl is, hogy az Alaptörvény hetedik módosításából fakadó kötelezettségünk , hogy a két jog nem ütköztetése, hanem párhuzamos kezelése kifejezetten kívánatos a jogalkotó részéről.

Szükség van a két jogszabály megalkotására, hiszen az előbb már hivatkozott, megemlített környezet és az átalakuló politikai érdekek és értékek mentén, a társadalom megítélése alapján a kialakult joggyakorlat és jogalkalmazás tekintetében egyértelmű szabályokra van szükség. Az Alkotmánybíróság felhívása megint csak egyértelmű, és még egyszer hivatkozva ismételném meg: a szabadság gyakorlása nem valósulhat meg mások szabadságának sérelmére akár a gyülekezési jogról, akár pedig a magánélet védelméről beszélünk. A gyülekezési jog rendszerváltáskori alapjai mentén egy korszerű, haladó és egyébként már a gyakorlatra épülő jogszabály fekszik előttünk mindkét alapjog tekintetében. A téma összetettsége, jogi, politikai érzékenysége azonban jól látható, ezért az ehhez szükséges alapos nemzetközi és hazai kitekintés és előzetes vizsgálat megtörtént.

Néhány dologra még szeretnék kitérni, anélkül, hogy a törvény indoklásán végigmennénk, bár megéri elolvasni  még egyszer mondom  aprólékosan a részletes indoklást is, néhány dolgot garantál, és néhány dolgot olyan módon tisztáz, ami egyértelműsíti a jogalkalmazók és a joggyakorlók helyzetét. A gyülekezési jognak az úgynevezett részjogosultságait is szabályozza: a részvétel jogát, a gyűlések szervezését, a létszámkérdéseket, egyértelműsíti azokat a tartalmi és egyéb olyan kritériumokat, amelyek a gyülekezési jog által védett magatartásoktól megkülönböztethetőek. A javaslat tárgyi hatálya alá tartozó összejövetelek fogalmi elemeit tisztázza, a gyűlés szervezési folyamatát, szervezőjét nevesíti és tételesen megnevezi, a szervező felelősségéről rendelkezik, a szervezést a gyűlés vezetésétől megkülönbözteti.

(22.00)

Tehát a jogalkalmazás számára olyan egyértelmű, nevesített szabályozást ír elő, amely segíti, az elmúlt 30 esztendőben már jó néhányan tapasztaltunk, és emlékezhetünk vitás kérdésekre hasonló esetekben. Szabályozza a gyűlés résztvevőinek a kötelességeit, a békés gyülekezők gyülekezési jogának védelmét, a gyűlés biztonságának és a gyűlés biztonságának a kritériumait, akár csak a rendőri bejelentés vagy a rendőri biztosítás kérdését vagy a fegyverrel, vagy felfegyverkezve való megjelenésnek a fogalmát, a békés gyülekezés védelme érdekében pontosítja a bejelentés kötelező elemeit, az eljárási szabályokat, az alapjog gyakorlójának védelmét, a harmadik személyek behatásai elleni védelmet, és a védelem elleni kitettséget, tartalmazza a feloszlás és a feloszlatás, szervezői feloszlatás és rendőri feloszlatás eseteit, ami a korábbi gyakorlat szerint  ahogy az államtitkár úr is hivatkozta  sokkal nehezebb és problematikusabb volt a jogértelmezők számára.

Így hát az előttünk fekvő két törvényjavaslat olyan, a joggyakorlatra épülő, fontos és az Alaptörvényből fakadó alapjogoknak a szabályozását tette elénk, amelyekkel olyan szabályozás kerülhet elfogadásra, amely választ adhat a rendszerváltás óta eltelt időben megtartott gyűlések tapasztalatai alapján felmerülő kérdésekre, és így egy európai szinten is kimagasló és modern gyülekezési törvény kerülhet megalkotásra. Hangsúlyozandó, hogy a javaslat kiemelten tekintettel van a nemzetközi emberi jogi egyezményekre, az Alkotmánybíróság, a bíróságok, az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára, nemzetközi összehasonlító elemzés eredményeire, valamint a Velencei Bizottság ajánlásaira, ez utóbbi esetében általában véve a gyülekezési jog szabályozására vonatkozó általános elvekre is.

Ennek a jogszabálynak, illetve e két előttünk fekvő jogszabálynak az elfogadásával nemcsak az Alaptörvény módosításával magunkra vállalt kötelezettségünknek, hanem demokratikus jogállamunk továbbfejlődésének a megalapozását, illetve továbbvitelét tudjuk megtenni, ezért kérem a tisztelt Házat, támogassa a kormány előttünk fekvő két javaslatát, a gyülekezési jogról, illetve a magánélet védelméről szóló törvényt. A Fidesz-frakció részéről az előttünk fekvő két javaslatot támogatni fogjuk. Köszönöm szépen a türelmet és a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Varga-Damm Andrea képviselő asszony, a Jobbik vezérszónoka következik. Parancsoljon!

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képvi-selőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hihetetlen álságos előadást hallottunk itt az államtitkár úr részéről e két törvényjavaslat beterjesztése tárgyában. De előtte szólnék pár szót arról, hogy elfogadhatatlannak tartom, hogy odáig jutunk, egy ilyen demokratikus alapjog új szabályozását, ami teljes mértékben, minden tekintetben megváltoztatja a korábbi szabályozás elveit, egy teljesen új struktúrát, egy új szemléletet vezet be, este fél 10-kor kell elkezdenünk 16 darab képviselő jelenlétében tárgyalni. Aki kitűzi ezeket a tárgyalásokat ilyen időpontra, és természetes, hogy az érdeklődés jelentősen alacsonyabb, hiszen reggel 9 óra óta ül a Ház, azaz már megkezdtük a tizenharmadik órát, ez egy jogállamban, egy demokratikus parlamentben elképzelhetetlen. (Z. Kárpát Dániel: Szégyen!) Tudom, természetesen nem az államtitkár úr és nem a jelen lévő képviselők és nem az elnök úr az, akinek ez köszönhető, az soha nincs itt éjszaka, akinek ez köszönhető (Derültség az ellenzék soraiban.), de üzenem neki, hogy a fák nem nőnek az égig. Tehát: ez a két törvényjavaslat semmire nem való azokból az ájtatos módon előadott emberi alapjogokból, amiket itt az elmúlt fél órában-órában hallottunk. Egy kicsit, röviden a magánélet védelméről, aztán majd az ennél fajsúlyosabb és demokratikusnak semmiképpen nem mondható jogszabálytervezetről.

Nincs Magyarországon olyan ember, aki ne örülne annak, hogy a magánélet védelme ilyen védelemben részesül, mint ebben a javaslatban. Ha nem ismernénk az előzményeket, és nem ismernénk azokat a folyamatokat, amelyek tulajdonképpen a fideszes vezetők magánéletének féltéséről szólnak valójában, és nem minden magyar ember magánéletének, családjának, békéjének, otthonának védelméről, akkor azt mondhatnánk, hogy nem is kell vitázni, már most megszavazzuk ezt a jogszabályt. Csak teljes mértékben biztosak vagyunk abban, hogy ez megint csak a kivételezetteknek szóló jogszabály, mert majd a gyakorlat be fogja bizonyítani, hogy vannak az 1-es és a 2-es állampolgárok, az 1-esek, akiket minden tekintetben védenünk kell, a 2-esek pedig érjék be azzal, hogy egyáltalán valaki szóba áll velük, és egyébként egyáltalán nem biztos, hogy a 2-eseknek a magánélet védelme oly fontos, mint az 1-eseké.

Pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy azok a spontán vagy előre bejelentett, családi házaknál, politikusok otthonánál megvalósított tüntetések indikálták mindezt a szándékot. Pontosan tudjuk azt is, hogy valóban egyetlenegy politikus családtagjának sincs köze ahhoz, hogy a politikus a munkájában oly módon dolgozik, hogy az a közvélemény egy részében negatív emóciókat ébreszt, és ezért ezt az eszközt használja. Nincs egyetlen politikus sem, aki úgy érzi, hogy a vezető politikus családjának részesülnie kell ezekből a hátrányokból, ez természetes, de a magyar társadalom nem tüntetős társadalom, a magyar társadalom nem arra van berendezkedve, hogy a másik embertársa magánéletét sértegesse. A magyar társadalom nemzetközi összehasonlításban egy rendkívül békés társadalom, szerintem túlzottan is békés társadalom. Tehát amíg Franciaországban a legapróbb kormányzati intézkedések miatt, amelyek gyakorlatilag nálunk az ingerküszöböt egyáltalán nem érik el, százezres tüntetések vannak, Magyarországon meg maximum százan mennek ki egy ilyenre.

Azt gondolom tehát, hogy a kormányzatnak olyan indikációja semmiképpen nem lehetett, hogy a magyar társadalom pillanatnyi helyzete megérett arra, hogy bizonyos, valóban alapjogokat egy olyanfajta retorikával kezdjünk el módosítgatni, amit itt az előbb az államtitkár úrtól hallottunk. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy Steindl Imre hihetetlen jó munkát végzett, mert ezek a nagy szavak, amelyekkel bevezette ezt a két jogszabályt, nem valósak, ez egyszerűen csak egy szemfényvesztés, egy megtévesztés, emögött ott van az, hogy a vezér vagy valaki megrendelte ezeket a szabályokat, és ez nem az egyszerű társadalomról és nem a nép akaratáról vagy a nép érdekéről, hanem egy szűk politikai elit érdekeiről szól.

Nem is értem, hogy ezt a magánélet védelméről szóló jogszabálycsomagot miért kell egy új törvényben szabályozni. Ebben a javaslatban nincs olyan mondat, amely ne fért volna el a polgári törvénykönyvben. A polgári törvénykönyv a személyek vagyoni és személyes viszonyát szabályozó jogszabály, és ebben a javaslatban körülbelül minden harmadik mondat úgy szól, hogy egyébként a Ptk. ezen és ezen rendelkezéseit kell alkalmazni. Ami ebben le van írva, annak egy része a polgári törvénykönyvben is szabályozva van. Most akkor az lesz majd, hogy ha valakinek a magánéletét sértik, akkor a bírónak kettő darab törvényt kell alkalmaznia? Hiszen ebben a jogszabályban a polgári jogi felelősségen kívül semmifajta jogkövetkezmény nincs leírva. Nincs se szabálysértés, se büntetőjogi következmény, polgári jogi következmények vannak leírva, amely jogkövetkezmények egyébként a polgári törvénykönyvben a személyiségi jogokat sértő jogkövetkezményekként vannak szabályozva.

Fel nem fogom, hogy miért nem lehetett ezt a jogszabálycsomagot gyönyörűen beapplikálni a polgári törvénykönyv azon könyvébe, ahol a személyiségi jogokat tárgyalják, kiegészíteni, és a következő szakaszokkal azt gyönyörűen kiegészíteni. Vagy tényleg azt mondta a vezér, hogy ehhez egy külön törvény kell, mert ez egy olyan szimbolikus dolog, hogy lesz Magyarországon magánélet védelme? Hát, ki ne örülne ennek, hogy van?! De miért kell ehhez egy teljesen külön törvényt készíteni?

Úgy örülnék neki, ha majd ezt a jogdogmatikai kérdést megválaszolná az államtitkár úr, és megmagyarázná, hogy miért kell dupla törvényekkel dolgozni homogén életviszonyokat illetően. Mert a magánélet védelme egyébként a személyiségi jogok védelmének körébe tartozik.

Azt látjuk, és idehívom Trócsányi miniszter úr 2014-es és 2018-as miniszteri meghallgatásának tartalmát, mindkét alkalommal azt mondta el, hogy törekszik arra, és mindent elkövet azért, hogy a jogalkotás folyamatában részt vevők olyan szintű képzésben részesüljenek, hogy a jogalkotó  a jogalkotó  tevékenység a legmagasabb szintű jogászi tevékenység legyen, és miután a jogalkotás teljesen más, nem lehet összehasonlítani sem a mi törvényalkotó munkánkkal, amit mi végzünk, sem a joggyakorlók munkájával, amit több tízezer jogász végez, ez egy olyan magas szintű tudást, ismeretet, képzést, hozzáállást igényel, amit ő be szeretne vezetni, mert gyakorlatilag ő maga is úgy érzi, hogy hiányzik.

(22.10)

Hát, ha valami, ez a jogszabály megint bemutatta, hogy ez a képesség bizony hiányzik, mert az nem létezik, hogy a minisztériumban legalább két ember nem ült össze a vonatkozásban, hogy a jogalkotási törvény alapján, ennek a jogszabálynak a tartalma, célja alapján, a jogkövetkezmények rendszere alapján vagy valami alapján muszáj ezt egy külön törvénybe applikálni? Hát, nincs helye ennek a polgári törvénykönyvben?

Majd megint abba a helyzetbe hozzuk a bírókat, hogy ha ennek a szövege és a polgári törvénykönyv szövege ugyanarra az életviszonyra ellenkező szabályokat tartalmaz vagy félreérthető szabályokat tartalmaz, vagy az egyik engedőbb, a másik szigorúbb, akkor melyiket kell alkalmazni?

Tehát én azt kérem a tisztelt kormány képviselőitől, hogy fontolják meg azt, hogy ezt visszavonják, és tényleg a jogszabályi rendszer, a hierarchia és a jogdogmatikai szempontok figyelembevételével a helyén kezelik és a helyén terjesztik be, és akkor tényleg lehetne is vele érdemben foglalkozni.

De akkor rátérek a gyülekezési törvényre. Amikor először elolvastam, akkor az jutott eszembe, hogy ez egy PhD-hallgató lázálma, ami reggelre megvalósult. De komolyan! Tehát ezt tényleg komolyan gondolja valaki, hogy Ausztráliától Németországon keresztül, az Egyesült Államokig, Angliáig, Finnországig, és nem tudom, még hány ország különböző jogrendszere, különböző életviszonyok, különböző társadalmi struktúrák, különböző történelmi helyzet, különböző szemlélet, különböző társadalmi dinamizmus jellemzi mindegyik ország népét, és egy-egy, egyébként precedensjogot tartalmazó vagy jelentő bírósági döntés egy-egy mondatát beleapplikálja a mi törvényjavaslatunkba azzal, hogy ő a nemzetközi gyakorlat figyelembevételével találta ki ennek a jogszabálynak a szövegét?!

Ez a gyülekezési törvény nem egy modern törvény. Ez a gyülekezési törvény sem nem illeszkedik a magyar néplélekhez, sem nem illeszkedik ahhoz a történelmi helyzethez, amiben élünk. Ez nem illeszkedik semmilyen módon a magyar nép, a magyar polgárok politikai tevékenységének sem jellegéhez, sem társadalmunk gyülekezési hajlandóságához. Ez tulajdonképpen semmi másról nem szól, mint a népszavazási törvények módosítása következtében beállott helyzetről, hogy ha lehet, itt Magyarországon ne tüntessen senki, ne gyülekezzen senki. Nem kérdés, hogy ez a cél.

És bár egyik nap Jakab Péter képviselőtársam felszólalásán felháborodtak, amikor ő azt mondta, hogy szerinte önök félnek, meg kell mondjam, hogy én is úgy érzem e javaslat alapján, hogy félnek. És nem azt gondolom, hogy attól félnek, ami ma van, hiszen nem mennek ki az emberek tömegestül az utcára, egyáltalán nem jellemző, pedig nagyon sok elégedetlen ember van hazánkban a közállapotok bizonyos adottságai miatt, és nem mennek utcára. De önök már tudnak valamit, hogy a magyar embereknek a jövőben valamiért utcára kell majd menni. Én azt gondolom, hogy önök attól félnek, amit majd ezután fognak csinálni, hogy következménnyel fog járni, méghozzá annak a következményével, hogy valamiért az embereknek az utcára kell menni.

Én kérem a teremtő Istent, hogy ilyen helyzet ne legyen. De nagyon aggódom, hogy aki ezt a törvényjavaslatot megfogalmazta, vagy akik összeültek és azt mondták, hogy ezt a javaslatot kell megfogalmaznunk, azok tudnak valamit, amit mi még nem tudunk, de az emberek pláne nem tudják. És nagyon-nagyon szeretném, hogy az derüljön ki, hogy ezt a törvényjavaslatot ebben a formában nem a félelem generálta, hanem legfeljebb az óvatosság.

Az 1989-es törvény  amely jelenleg hatályban van  keletkezéséről államtitkár úr egy picit hosszabban előadást tartott. Még el is mondta, hogy már az Ellenzéki Kerekasztal munkájának megkezdése előtt az akkori parlament megszavazta. De hogyha visszaemlékszünk, mert én már akkor éppen végzős egyetemista voltam, tehát igencsak figyelemmel kísértem a folyamatokat, annak a törvénynek a vitája során több mint 80 százaléka jelen volt a parlamenti képviselőknek. Egy szocialista rendszerbeli parlamentről beszélünk. Egy olyan közösségről, ahol azért minden, csak nem a demokratikus alapjogok volt a legfontosabb tényező.

Azok az emberek adtak arra, hogy a demokratizálódó Magyarországon a demokratikus viszonyok legfontosabb alapértékét, a szólásszabadság közegét, a gyülekezést ilyen erős konszenzussal és ilyen demonstratíve, az új rendszer hajnalán a közös szándék megnyilatkozása érdekében így hozzák meg.

Ma pedig ott tartunk, hogy államtitkár úr előad egy fantasztikus demokratikus gondolkodással átszőtt előadást arról, hogy ez a törvény miről szól, de valójában ez a törvény tartalmában se nem demokratikus, se nem előremutató, és gyakorlatilag az alkalmazása igencsak kétséges.

Egy picit belemennék a részletekbe. Mindjárt a 2. §-ban mi nincsen? A „közterület” szó. Nincsen benne. (Zaj, közbeszólások.) Nem leszek hosszú. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.) Nincsen benne, nincsen benne a közterület! Tehát el tudják azt képzelni  elmondom a mintahelyzetet , hogy kitárom a kertem ajtaját sarkig, bárki bejöhet. Tehát a nyilvánosság számára nyitva helyeztem a kertemet, és elkezdenek emberek bejönni, és egyszer csak azt észleli az arra járó autó, rendőrautó, hogy hoppá, ide be lehet menni. Hátha ezek politikai gyűlést tartanak! Hát ez az! Ez van leírva a 2. §-ban, innen indulunk. Ez a kezdőpontja ennek a jogszabálynak.

Akkor most hogy lesz, gyerekek? Nem nyitjuk ki az ajtónkat. Még a végén azt hiszi egy rendőr, hogy itt gyűlést tartunk, méghozzá be nem jelentve, hiszen tessék már megmutatni, hogy melyik az a baráti társaság, aki az elmúlt nyolc évben nem szidta a rendszert. Én olyannal nem találkoztam. (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.  Dr. Harangozó Tamás: Pártállástól függetlenül.) Pártállástól függetlenül.

Tehát most elképzelik azt a helyzetet, hogy beszélgetünk, mondjuk, egy nyitott kertkapun belül hárman, négyen, megbeszéljük éppen az aktuális, egyébként mindenre alkalmatlan jogszabályt, hogy megszavazták, és akkor belép a rendőr, és azt mondja, hogy hoppá, gyűlni tetszenek! Na, ki a szervező? Ki a vezető? Be tetszettek jelenteni? Nem. Hogy tiltja be? Hát betilthatja. Nincs odaírva, hogy ez akkor érvényes, hogyha ez a gyűlés közterületen van. Ez nincs beleírva. Ugyan a jogszabály későbbi részében szól a közterületről, de csak úgy szól róla, hogy a közterületen hogyan történik a gyűlés. Arról nem szól, hogy csak a közterületen szervezett gyűlésről van szó, ez csak egy példája ennek a javaslatnak. (Z. Kárpát Dániel: Profi munka!)

A következő: elnézést kérek, a gyülekezés arról szól, hogy emberek kitalálják, hogy nekünk valami nem tetszik, meg akarjuk ezt valahol egymással beszélni, esetleg a nyilvánosság számára is megmutatjuk a mi ebbéli akaratunkat. Hát, ha valami, akkor ez egy önkéntes dolog, a szervezés, az, hogy miről szól, hogy hol leszünk, hogy hányan leszünk  és a hatóság fog abba beleszólni, hogy nálunk milyen tisztségviselők legyenek, mi, akik gyülekezni akarunk? Tehát látott olyat valaki a világon, hogy egy, az emberek alapjogait jelentő, akár spontán, akár szervezett összejövetelen majd a hatóság mondja meg, hogy milyen szereplőknek kell lennie? Ilyet a világ nem hallott! És egyébként oda van írva, hogy már két ember is gyűlés. Ha két ember gyűlés, akkor az egyik a szervező, a másik pedig a vezető? És ki a gyűlő? Most ne haragudjanak, de tényleg!

Egyszerűen én nem tudom elképzelni. Olyan nagyra becsülöm a teremben lévő kormánypárti jogásztársaimat, önök tényleg kiváló jogászemberek, nem létezik, hogy ezek a kételyek önökben nem merültek fel. Én egyben biztos vagyok: ennek a megalkotásában önök tutira nem vettek részt. Kizárt! Tehát nem létezik, hogy önök annál az asztalnál ültek, ahol ennek a szövege megalkotódott, és ahol azt mondta valaki, hogy ez most így lesz.

(22.20)

Rettenetesen sajnálom azt, hogy önökkel kell szemben állnom, akiket oly nagyra becsülök, és kritizálnom ezt a jogszabálytervezetet.

Azt mondja, hogy a kommunista és náci bűnöket tagadók  hát persze, hát még véletlen sem! Nem létezik olyan gyűlés, hogy ilyen szóba kerüljön, és emiatt ne oszlathassanak fel! De azt egyébként ki fogja ellenőrizni, már most ne haragudjanak, de ha, mondjuk, száz ember vesz részt, és a száz emberből álló csoport kellős közepén valaki egyszer csak azt mondja, hogy „Heil Hitler!”? Ki fogja azt észrevenni, hogy azt föloszlathatja?

De most tényleg, a gyakorlatban próbáljuk már egy kicsit ennek a dinamizmusába, a szituációjába beleképzelni magunkat! Vagy ez csak úgy lesz, hogy ha valaki elöl áll, és azt látják a rendőrök, és mondjuk, lendít egy kart, akkor már rendben van, de ha mondjuk, a csoport közepén kezdi el valaki azt mondani, hogy Sztálin volt a legcsodálatosabb ember a világon, akkor azt honnan fogják megtudni? Vagy csak akkor, ha előzetesen a meghirdetésben vagy a levelezésben arra utaló jel van, hogy esetleg ilyen bűnök dicsőítéséről fog a rendezvény szólni?

Nagyon fontos elemének látom azt, hogy a leendő közigazgatási bíróságnak már van egy második ügytípusa. A múlt héten volt az első ügytípusa, akkor leesett a tantusz, hogy gyűlik az a bizonyos törvényben meghatározott ügyfajta, amit az Alaptörvényben olvastunk; hát gyűlik, mert múlt héten volt az első, most itt a második.

Most tényleg azt tetszenek gondolni, hogy fognak tudni itt emberek gyülekezni és a politikai véleményüket kifejezni, amikor ilyen, abszolút élettől idegen, a helyzettől idegen, az adottságoktól idegen, a társadalmunk lélekállapotától idegen, és tulajdonképpen egy új, olyan, a hatalomhoz hű bírósági rendszer által felügyelt és elbírált jogintézmény itt egyáltalán működni fog, itt egyáltalán lesz mód arra, hogy az emberek gyülekezzenek?

Késő van, nem akarom húzni az időt, majd a részletes vitában a bizottságban részletesebben kifejtjük. Én csak egyet szeretnék nagy tisztelettel mindenkinek mondani: ne törvénykezz, ha nincs tisztességed; ne törvénykezz, ha nincs szíved; és ne törvénykezz, ha nem vagy elég bátor! Én csak ezt szeretném mondani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Vejkey Imre képviselő úr, a KDNP vezérszónoka következik. Parancsoljon!

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A gyülekezési jog elsőgenerációs politikai jog, amely alapján mindenki jogosult békés gyűléseken részt venni. Ebből a tételmondatból kiindulva a rendszerváltás megalapozásaként csaknem három évtizeddel ezelőtt szinte elsőként fogadta el a régi Országgyűlés a gyülekezési jogról szóló ’89. évi III. törvényt, mely akkor rendkívül előremutató volt, különösen a megelőző 40 év szocializmusának tiltó szabályait követően.A Gytv. mintegy három hónappal az Ellenzéki Kerekasztal megalakulása előtt és több mint egy évvel az első szabadon választott Országgyűlés megalakulása előtt, 1989. január 24-én lépett hatályba. A Gytv. szövegén azóta csak apróbb, jellemzően más törvények fogalomhasználatához kapcsolódó, egységesítést szolgáló pontosításokra került sor. Ez alól csupán az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény volt kivételnek tekinthető. A Gytv. szövegének legjelentősebb változását azonban a 75/2008. Ab-határozat hozta, amely megsemmisítette a Gytv. 14. §-a be nem jelentett gyűlések feloszlatását kötelezően előíró rendelkezését.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Elvitathatatlan tehát a Gytv. korszakos jelentősége, azonban a korszerűnek soha nem nevezhető törvény mára végképp elavulttá vált, a szerteágazó és a 29 év alatt többször jelentősen is irányt váltó gyakorlatnak köszönhetően pedig napjainkra már szinte alkalmazhatatlanná vált. A gyülekezés korlátainak rendszere a Gytv. által ismert két megtiltási ok, a szerteágazó bírói gyakorlat, valamint a Gytv.-n túlmutató, szűkítő értelmezés miatt felülvizsgálatra szorul, ugyanis mára a Gytv. szinte teljes mértékben kiüresedett.

Napjainkban, tisztelt képviselőtársaim, odajutottunk, hogy a bírósági gyakorlat teljesen kiszámíthatatlan e vonatkozásban. Képzeljék el, van már arra is példa, hogy ugyanazon bejelentő tartalmilag megegyező, különböző bejelentéseit a bíróság eltérően ítélte meg. Mindez az abszurditás végül manifesztálódott abban, hogy a törvénnyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság 2016-ban kifejezetten felhívta a jogalkotót, hogy a gyülekezési jog és a magánélet védelmének szempontrendszereit ugyan már hozza összhangba. Ennek alapját teremtette meg az Alaptörvény hetedik módosítása, mely szerint a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magánéletének, családi életének és otthonának sérelmével, vagyis alaptörvényi szinten kerül rögzítésre, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának és a gyülekezési jog gyakorlásának külső korlátja lehet. Külső korlátja lehet másoknak a magán- és családi élethez való joga, valamint mások otthonának tiszteletben tartásához való jog.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gyülekezési jogról szóló T/707. számú új törvényjavaslat a német mintát veszi alapul, tiszteletben tartva és biztosítva a gyülekezési jog szabadságát, továbbá a nemzetközi sztenderdeknek is megfelelően korszerűen szabályozza a gyülekezési jog gyakorlatát.

A jelen törvényjavaslat, mint már mondtam, a német joggyakorlatot, azon belül különösen a bajor joggyakorlatot alapul véve a közbiztonság és a közrend, illetőleg mások jogainak és szabadságának sérelmét helyezi középpontba, amely szempontok így nemcsak megtiltási okként, hanem feloszlatási okként is megjelennek. A megtiltási okok rendszerét a javaslat egy további esettel egészíti ki, nevezetesen azzal, hogy a gyűléseket a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúra áldozataira emlékeztető helyszíneken és napokon bizonyos feltételek fennállása esetére kizárja. Ezen ok az áldozatok emlékét és a hozzátartozók jogait hivatott biztosítani.

A törvényjavaslat egy fontos különbsége a hatályos Gytv. rendelkezéseihez képest, hogy nem szabályozza a gyülekezési jogról szóló törvény hatálybalépése alól kivett gyűlések körét. A törvényjavaslat mindezek mellett tisztázza a gyűlések, a szervező, a vezető és a rendező fogalmát, valamint utóbbiak esetében azok kötelezettségeit is. A törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz képest pontosabban szabályozza a bejelentési kötelezettséget, továbbá együttműködési kötelezettséget ír elő a szervezők részére. Fontos újítása a törvényjavaslatnak az, hogy meghatározza a résztvevők kötelezettségeit is, továbbá ennek keretében előírja a gyűlés zavarásának a tilalmát, a versengő gyűlések fogalmát és szabályait, a gyűlés bejelentésének legkorábbi időpontját, valamint az egyenruha viselésének tilalmát, továbbá a gyűlésen fegyveresen vagy felfegyverkezve, illetve védőfelszerelésben való megjelenés tilalmát.

Szintén fontos újdonsága a törvényjavaslatnak, hogy a gyűlések rendjének biztosítása érdekében, figyelembe véve a gyűlésre való gyors és akadálymentes eljutást, ellenőrzési pontokat is létesíthet a rendőrség, amelyek abban az esetben lesznek alkalmazhatóak, ha fennáll a közvetlen veszélye annak, hogy valaki a gyűlésen fegyveresen vagy felfegyverkezve kívánna részt venni.

Emellett fontos kiemelni, hogy a javaslat a gyűlések békés jellegének megőrzése értelmében új büntető törvénykönyvi és szabálysértési tényállásokat alakít ki, amelyek garantálják ezen új szabályok érvényesülését, valamint hatékony visszatartó erőt és fellépést garantálnak a gyűléseket megzavaró személyekkel szemben.

(22.30)

A törvényjavaslat által tehát egy olyan gyülekezési szabályozás kerülhet elfogadásra, amely megfelelő választ ad a rendszerváltás óta eltelt időben megtartott gyűlések tapasztalatai alapján felmerült gyakorlati kérdésekre. Mindezek okán a KDNP parlamenti frakciója támogatja a gyülekezési jogról szóló T/707. számú törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magánélet védelméről szóló T/706. számú törvényjavaslat az Alaptörvény hetedik módosításának megfelelően pedig azt garantálja, hogy a magánélet legyen védett, továbbá az otthon nyugalma is védelmet kapjon a zaklatással szemben. Mindez azt jelenti, hogy a magánélethez való jog minden embert megillet, és azt a közügyek szabad vitatása során is tiszteletben kell tartani. Ezért ki kell emelni azt, hogy úgy a közéleti szereplőt, mind a nem közéleti szereplőt egyenlően megilleti a magánélet védelme és az otthon védelme.

A közügyek szabad megvitatása nem járhat a magánélet és a családi élet, valamint az otthon sérelmével. Emellett a közügyek szabad megvitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben a közéleti szereplőt a közéleti szereplőnek nem minősülő személlyel azonos védelem illeti meg.

Figyelemmel pedig arra a tényre, hogy az infokommunikáció korszerű eszközei a kapcsolattartás formáit is megváltoztatták, ezért a magánélet védelme kiterjed úgy a fizikai úton megvalósuló zaklatásra, mint az interneten megvalósuló zaklatásokra egyaránt. Az egyén méltóságát és magánélethez fűződő jogát biztosítani kell a közösségi médiatérben is. Ezért a törvényjavaslat garantálja az egyén számára a privát szféra biztonságát a magáncéllal megosztott és közzétett tartalmak tekintetében is.

Mindezek alapján a KDNP parlamenti frakciója támogatja a T/706. számú törvényjavaslatot is. Kérem, támogassák önök is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Harangozó Tamás képviselő úr, az MSZP vezérszónoka következik. Parancsoljon!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gyülekezési jogról szóló törvény olyan törvény, ami már az első betűjénél el lett rontva, az első mondatánál teljesen el van rontva, hiszen ha megnézzük a tartalmát, akkor ez nem a gyülekezési jogról szóló törvény, hanem a gyülekezési jog megszüntetéséről vagy ellehetetlenítéséről szóló törvény címét kellene viselje. És hogy ez így van, akkor hadd olvassam föl önöknek mindjárt az (1) bekezdést, ami nagyon szépen szól. Azt mondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy engedély vagy  az e törvényben meghatározott kivételekkel  előzetes bejelentés nélkül, békésen és fegyvertelenül másokkal közösen felvonulásokat és tüntetéseket  a továbbiakban együtt: gyűlés  szervezzen, és azokon részt vegyen. Ez egy nagyon szép mondat itt az elején. A probléma csak az, hogy a következő kilenc oldal 24 paragrafusa meg arról szól, hogy ezt miért nem és hogyan nem tehetik meg a kedves választópolgárok, illetve állampolgárok itt Magyarországon.Hogy néhány kérdést vagy néhány megjegyzést tegyek ehhez az állításomhoz, és lenne olyan is, amire tényleg őszintén várnám államtitkár úr válaszát, hogy mire gondolt a költő, vagy mi értelmezzüke félre  de akkor bele is vágok.

Az egyik probléma, amit már érintettek többen, az előttem szólók már érintették, hogy a jelenleg hatályos törvényben van egy egyértelmű taxatív felsorolás, hogy mire nem vonatkozik ez a törvény. Ez nyilván abból is adódhat, hogy maga a gyűlés fogalma a jelenleg hatályos törvényből hiányzik, míg itt most belekerült egy valamilyen definíció.

Most hagyjuk azt, hogy szerintem választ adna a kérdésre, ami az előbb elhangzott, hogy a családi rendezvények, a vallási szertartások, a sport- és egyéb más rendezvények a törvény hatálya alá nem tartoztak, mert azt gondolom, hogy ezzel a definícióval ez elrendezhető. De van egy olyan pont ebben a törvényjavaslatban, ami szerintem nagyon hiányzik, és szerintem ebből a definícióból nem adódik erre a válasz magától, ez pedig a választási eljárási törvény hatálya alól is kivette a gyülekezési törvényt eddig.

Kampányoltunk mindahányan az elmúlt időszakban, ön is, államtitkár úr volt egyéni jelölt most, pontosan tudja, hogy milyen jelentősége van annak a választási kampány tekintetében, hogy a választási időszakban a gyülekezési törvény nincs hatályban, tehát választási gyűléseket, választási kampányrendezvényeket nem a Gyvt. hatálya alapján kell bejelenteni, végrehajtani, biztosítani s a többi. Azt gondolom, hogy ez egy elég fontos garanciális szabály arra, hogy a választásokat egyáltalán kezelni lehessen, mert nincs az a rendőrség szerintem, amely egyébként egy országgyűlési választáson ezt tudná kezelni. Ebből a szövegből ez nem derül ki, hogy önök… (Dr. Völner Pál: A választási törvényből.) Jó, de ezért mondtam, hogy kérdezek, és lehet, hogy kapok rá választ. Ha ön azt mondja, hogy ez így van, akkor ezt örömmel elfogadom, utána is fogok nézni.

A második ilyen kérdés valóban maga a gyűlés fogalma, ez a két fő. Gyűlés legalább két személy részvételével közügyekben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel, amihez bárki szabadon csatlakozhat. Segítsen nekem megfejteni, államtitkár úr, hogy például egy települési önkormányzati testületi ülés most ez alapján gyűlés vagy nem gyűlés. Értem, kicsit karikírozom. De ugye, azt tetszenek érteni, hogy ennek konkrétan megfelel az a testületi ülés, ahol közügyekben van véleménynyilvánítás, és egyébként bárki szabadon csatlakozhat hozzá, mert minden ilyen testület... Azért nem mondom a parlamentet, mert ide bejutni sem lehet, ez csak elméletileg nyilvános e tekintetben, de mindenesetre legalábbis sok emberben kétségeket indított meg ez a két személy részvételével közügyekben való véleménynyilvánítás, szintén jogalkalmazási szempontból.

A következő problémánk a betiltott rendezvényen való részvétel mint szabálysértés. Megint jogalkalmazási szempontból kérdezem. Az a szerencsétlen, aki mondjuk, egy Facebook- vagy bármilyen felhívásra  vagy akármilyen más, ahogy ön is említette, még talán nem szórólapok meg stencilgép, de lehet, hogy újra eljutunk oda is  elmegy egy olyan gyűlésre, amiről egyébként neki fogalma nincs, hogy azt betiltották, és ő a törvényjavaslat értelmében személy szerint is szabálysértést fog elkövetni, és szabálysértési eljárás alá fogják venni  ezt egyébként mégis így hogy?

A közrend veszélyeztetése a kedvenc részem. Ön is azt mondta, hogy minden alkalommal el kell végezni a szükségességi, arányossági tesztet a jogalkalmazónak, mert a jogalkotó ezt nem teszi meg. Azt mondja, hogy a közrend veszélyeztetésénél abszolút gumiszabályt ír le, hogy alaposan feltételezhető, most nem mondom fejből.

Segítsen nekem, államtitkár úr: Kovács főtörzsőrmester fogja elvégezni minden alkalommal a szükséges alkotmányossági, arányossági tesztet? És ha neki esetleg nem sikerül, akkor majd  az előző törvényre visszatérve  a Patyi András-féle közigazgatási bíróság segít neki megfejteni, hogy jól döntötte vagy nem? Szerintem ez borzalmas lesz, ön is tudja. Tehát nem lehet a rendőri végrehajtó állományra olyan terhet rakni, hogy egy ilyen, alkotmányosan abszolút megfoghatatlan gumiszabályozás, és mindjárt belemegyek, mi mindenre terjed ki ez a kvázi gumiszabály, majd szerencsétlen eljáró rendőrre lesz bízva, amit egyébként valóban bíróságon meg lehet majd támadni, hogy megítélje, hogy a magánélet védelme vagy az otthon védelme meddig terjeszkedik Karakószörcsökön, és már hol nem, hogy a közlekedés rendjének sérelme hol kezdődik és hol végződik.

Most mondhatnék egy csomó gumiszabályt, mondjuk, a lex Putyint kihagyom, mert az egy elég objektív szabály legalább az új törvényükben, tehát ha valami főméltóságos külföldi kolléga jön a miniszterelnökhöz, akkor nyilvánvalóan még az út szélére se lehet majd kiállni azt mondani, hogy mondjuk, nem értünk egyet a politikájával. Láttuk, hogy milyen intézkedések vannak, mondjuk, amikor egy Putyin ebbe az országba érkezik. Nyilván az Egyesült Államok elnökénél is így van, ezt mindenki érti, meg szerintem nem is várja el vagy nem is várná el, hogy ne lehessen véleményt nyilvánítani az ő jelenlétéről. Nem tudom, lehet, hogy Kim Dzsongun is érkezni fog, és akkor azért kellett ezt a törvényjavaslatba betenni, de mindenesetre szerintem nevetséges egyébként. Tehát a rendőrség eddig is meg tudta oldani, hogy védett személyek Magyarországon biztonságban legyenek, és a véleménynyilvánítást ezért ne kelljen korlátozni.

A közlekedés rendjét sérti. Államtitkár úr, mi nem sérti a közlekedés rendjét egy demonstrációnál? Ha ketten egyszerre lelépnek a járdáról, már az sérti a közlekedés rendjét, és ha jól értem, az már tényállásszerű lesz.

(22.40)

Eddig a szövegekben úgy volt, hogy „aránytalanul”, mert az is egy kapaszkodó, de a jelenleg hatályos szövegben például egy rendőrnek, akinek erről döntenie kell, teljesen világosan máshogy fogalmaz, azt mondja, hogy máshogyan nem biztosítható. Jogászként abszolút, de nem jogászként is értjük a különbséget a „közlekedés rendjét sérti” fogalom meg a „közlekedés más módon nem biztosítható” között. Mondjuk, egy százezres tüntetés hogy a fészkes fenébe’ ne sértené a közlekedés rendjét, államtitkár úr? És akkor Magyarországon soha többet nem lehet tömegtüntetést szervezni, mondjuk, olyat, ahol vonulnak az utcán? Ez a szándék ebben a tekintetben? Merthogy ami le van írva, államtitkár úr… (Dr. Völner Pál jelzésére:) Értem, akkor örülök neki, hogy nem ez a szándék, de ami le van írva, azért maradjunk annyiban, ehhez fog minket közelebb vinni.

Itt van az, hogy mások magánéletét, otthonát, szabadságát, szabad mozgását korlátozza. Tényleg, valaki rajzoljon már nekem egy olyan demonstrációt, tüntetést vagy vonulást, amelyik mások magánéletét, otthonát vagy szabadságát valamilyen módon nem korlátozza! Eleve milyen tüntetés lenne az, amit meg lehet úgy tartani, mondjuk, a főváros közepén, csak így oda van lökve, hogy mások magánéletét, otthonát és szabad mozgását nem korlátozza? Természetesen korlátozza, erről szól az egész.

És amikor államtitkár úr az új egyensúlyról beszélt, hogy megpróbálták eltalálni  nem sikerült, államtitkár úr, nem sikerült elérni ezt az új egyensúlyt, ez nem egyensúly. Ez a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának teljes korlátozása akár a magánélet, akár az otthon, akár a szabad mozgás tekintetében, de még közlekedési okokból is.

Ugyanilyen a bíróságok működésének megzavarása. Súlyos veszélyeztetés volt eddig, ezt a különbséget is mindenki érti. Mi nem zavarja a bíróság működését? Ha tíz ember kiáll az ablak alá, és elkezd kiabálni, nem tudom, bármit, ami nem tetszik nekik, az már zavarhatja a bíróság működését. A súlyos veszélyeztetés meg nyilvánvalóan arról szól, ha a bíróság működését effektíve úgy veszélyezteti, hogy mondjuk, például ki vagy be nem lehet menni, vagy a bírósági tárgyalásokat fel kell függeszteni. Nyilván ez egy óriási különbség, így van, államtitkár úr, azt nem lehet megengedni, de azt meg lehet engedni, hogy valaki a bíróság elé vonuljon, és azt mondja, hogy nem ért egyet valamivel, vagy bármilyen módon egyébként a véleményét elmondja adott ügyekben. Ez alapján egyébként nem teheti meg.

Oszlatási ok is a mások jogainak és szabadságának sérelme, így, zutty: mások jogainak és szabadságának sérelme. Még egyszer kérdezem, hogy melyik tömegdemonstráció nem jár mások, mondjuk, szabadságának vagy jogainak sérelmével? Ki fogja azt eldönteni? (Dr. Völner Pál: Szükségtelen mértékben és aránytalanul!) Értem, államtitkár úr, de ezt a helyszínen lévő rendőri állománynak lesz dolga eldönteni, nyilván nem videokonferencián a közigazgatási bíróság elnöki kabinetje fogja majd nézni az összes tüntetést.

És még hagyján, hogy Budapesten ez hogy van, de gondoljanak már bele picit rendészeti politikusként is, hogy hogyan fognak vidéken, egy kisvárosban, egy településen vagy egy vidéki városban ezek alapján, mondjuk, fel nem készült vagy készített rendőrök, jogalkalmazók, a hatóság eljárni ezekben a kérdésekben!

Ami előremutató  és egyébként, ha csak az lenne benne a mostani hatályos törvényszöveget kiegészítve, még úgy, ahogy van, meg is szavaznánk , az három dolog, nem túl hosszú: a sorban állás intézményét rendezik végre, ez teljesen rendben van, ebből nagyon sok probléma volt; a náci és kommunista bűnök tagadása, mint alapvető tiltó ok, teljesen rendben van itt Közép-Európa közepén (Z. Kárpát Dániel közbeszólására:)  ezzel vitatkozom , teljesen rendben van mind a kettő. És az egyenruhás masírozás és az ezzel való visszaélés. Pontosan tudjuk, hogy milyen demonstrációkról van szó, elsősorban a Várban szokott ilyen fantasztikus jövés-menés lenni; ez is teljesen rendben van. Itt sajnos be kell fejeznem azokat a dolgokat, amelyek ebben a törvényjavaslatban rendben vannak.

Összességében tényleg az a problémánk  én nem állítom, hogyha most ősszel valaki be fog jelenteni egy demonstrációt, akkor ezekben a gumiszabályokban lévő egyébként taktikai atombombákat önök el fogják indítani, de ez a törvényjavaslat tökéletesen alkalmas arra, hogy bármikor bármelyik demonstrációt előzetesen betiltsanak vagy feloszlassanak úgy, hogy egyébként ennek a törvénynek a betűjével az meg fog egyezni. És ez nem gyülekezési törvény innentől kezdve, ez nem az állampolgárok gyülekezési jogosítványait rögzíti. Ez azt rögzíti, ahogy az előttem szóló jobbikos vezérszónok is elmondta, hogy egyébként a hatalom kénye-kedve szerint legyen meghúzva az a határ, hogy mikor lehet demonstrálni és mikor nem. Óriási visszalépés a most hatályos szöveghez képest minden tekintetben.

A magánélet védelméről szóló törvényhez pedig engedjék meg, hogy nagyon egyszerűen egy külső szakértő által leírt anyagnak csak az elejét felolvassam, szerintem mindent elmond, ez a mi véleményünk is, abszolút osztjuk: „A törvényjavaslat, a továbbiakban javaslat, elfogadása esetén újabb elemmel bővülne az orbáni Frankenstein-államrendszer. Ennek lényege, hogy az aktuálpolitikai érdekeknek megfelelően olyan példákat emeljen át a külföldi országok gyakorlatából, amelyek csökkentik az alapjogvédelem általános szintjét, felhasználva ahhoz az államhatalom minden képviselőjét. Jelen törvényjavaslat kodifikációs szempontból az egyik, ha nem a legsilányabb az Orbán-kormányok időszakából. Célja egyértelműen a hatalomgyakorlók érdekeinek a védelme és a megmaradt, rendkívül korlátozott szólásszabadság további szűkítése. Egyáltalán nem adja indokát a törvényjavaslat annak, hogy a jelenlegi jogrendszerbeli védelmi eszközökhöz, polgári, közigazgatási és büntetőjogi eszközökhöz miért kellene hozzáadni egy ezer sebből vérző új és kiszámíthatatlanul működő eszköztárat. Bár a törvényjavaslat preambuluma szerint a törvény elfogadását az Alaptörvény új VI. cikke diktálja, és az összhangban van az alkotmánybírósági gyakorlattal, valamint az általános alapjogvédelmi teszttel, de ebből csak az valós, hogy a javaslat az új alaptörvényi rendelkezést, a VI. cikkben foglalt szabadságkorlátozó felhatalmazást váltja aprópénzre.” Nagyjából ezzel a törvénnyel kapcsolatban, azt gondolom, többet nem is érdemes szót ejteni.

Talán egy mondatot engednék én is meg magamnak: versengő törvények lesznek. Láttam, hogy az államtitkár úr arra is reagált, amikor azt mondta az előbbi felszólaló, ellenzéki képviselő, hogy a bíró nem tudja majd eldönteni, melyik törvényt kell alkalmazni; ugye, van, amikor egy bírónak sok törvényt kell alkalmazni. Olyan nem lehet, amikor ugyanazt a tárgykört rendező két törvényt kell alkalmazni. Versengő törvények, úgy alkotmányellenes az egész, ahogy van, önök összefésültek mindent. Késői óra van, akkor se mondom ki azt a szót, amit mondjuk, a Ház falain kívül kimondanék, de maradjunk annyiban, hogy összegereblyéztek mindent, amit találtak, és körülbelül olyan minőségű is lett ez a dolog. Igazán attól kell félni, hogy ez is olyan gumiszabály lesz, amit majd a megfelelő bíróság mindig a megfelelő módon fog értelmezni.

Maximálisan tiltakozunk ezen törvényjavaslat elfogadása ellen, államtitkár úr. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Arató Gergely képviselő úr, a Demokratikus Koalíció vezérszónoka jön. Tessék!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon szépen hangzik az, amikor a kormány a magánélet és az otthon védelméről beszél. Az a baj, hogy ezek a törvényjavaslatok nem erről szólnak, nem jogot védenek, hanem ismét jogot korlátoznak. Ezek a törvényjavaslatok is a szájpecek-törvényjavaslatok közé tartoznak, ezeknek az a célja, hogy az önök politikáját, személyét ne lehessen bírálni, ne lehessen hatékonyan élni azokkal a polgári szabadságjogokkal, amelyeknek a célja éppen a hatalom korlátozása és ellenőrzése. Azt mondta itt talán a képviselő asszony, hogy ez egy komplex és érzékeny téma. Ez valószínűleg megmagyarázza azt, hogy miért ilyen késői órában kerül sor rá: valószínűleg rátették a 18-as karikát, hogy ne zavarjuk meg a fiatalkorúakat ezzel a témával. De ha ez valóban komplex és érzékeny, akkor miért nem úgy kezelik, ahogy egy komplex, érzékeny, alapjogokat és alapjogok konfliktusát érintő törvényjavaslatot kell? Miért nem volt tisztességes egyeztetés? Hogyan állt elő ez az egyébként állítólag, önök szerint zseniális javaslat ismét egy hét alatt, hiszen az alaptörvény-módosítást nagyjából egy héttel a benyújtás előtt fogadták el. Bele se merek gondolni, hogyha a köztársasági elnök úr visszaküldte volna az alaptörvény-módosítást, akkor mennyi munka ment volna kárba emiatt.

Magyarán szólva azt kell mondanom, hogy ismét arról van szó, hogy önök nem konszenzust kerestek ebben a dologban, hanem arra törekedtek, hogy erőből átnyomjanak egy újabb szabályozást, persze mindenhez találnak valamilyen külföldi példát. Ez kicsit olyan, mint ha a francia bort, mondjuk, összeöntenénk egy kis belga sörrel, és utána ezt megvadítanánk egy kis jó magyar pálinkával. A kedves hallgatóinknak üzenem, nehogy kipróbálják otthon.

(22.50)

Magyarán szólva, nem lehet kiemelni egyes jogrendszerekből független elemeket és ezeket összekombinálni egymással. Minden jogi elemnek az adott jogrendszerben van csak értelme, más jogi szabályokkal és garanciákkal összhangban.

De ha önök azt állítják, hogy az alapvető és körültekintő vizsgálat megtörtént ennél a törvényjavaslatnál, összhangban az alapjogokkal és a nemzetközi joggal, akkor ne csak a Velencei Bizottság alapelveinek feleljen meg ez a javaslat önök szerint, hanem küldjék el a Velencei Bizottságnak, kérjenek ettől a nagy tekintélyű testülettől véleményt róla. Alig hiszem, hogy néhány hónapot ne bírna ki ez a rendkívül sürgős jogalkotás.

Ami a gyülekezési jogot illeti, valóban az a helyzet, hogy itt egy régen született, sok szempontból már talán idejét múlt vagy legalábbis sok szempontból gondokkal küzdő szabályozásról van szó. De ahogy azt elmondta a képviselő asszony, van emellett egy töretlen joggyakorlat is, amelyik egyébként kialakította azokat az alapvető szabályokat, amelyek szerint a gyülekezési joggal élni lehet. Éppen ezért nem feltétlenül hiba ennek a szabályozása, de nincs olyanfajta sürgősség, amit ez az eljárás követelne. Eddig a bíróságok mérlegelték az egymással konkuráló alapjogokat, figyelembe véve az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéseit, és ezek alapján fejlődött a gyülekezési jogra vonatkozó hazai joggyakorlat.

Most viszont arra törekszenek, hogy kivegyék ezt a jogot a bíróságok kezéből, és törvényi úton állítsanak föl a konkuráló alapjogok között fontossági sorrendet, és ebben hogy, hogy nem, mindig a szabadságjogok maradnak alul ezekben a fajta összehasonlításokban, mondjuk inkább úgy, hogy a politikai véleménykifejtésre szolgáló jogok. Például, bár azt mondják, hogy nem kell bejelenteni tüntetést, mert az alapvető jog, rögtön a következő paragrafusban vagy kettővel később előírják, hogy nemcsak be kell jelenteni a tüntetéseket, de ezeket már a meghirdetés előtt be kell jelenteni, hogy kellő előzetes cenzúrával tudjanak élni, hogy ne lehessen már megszervezni sem a tüntetéseket. Miközben teljesen nyilvánvaló, hogy egy tüntetés előzetes megtiltására csak kivételes esetben kerülhetne sor, eközben nagyon széles jogkört adnak a rendőrségnek arra, hogy előzetesen is megtiltson tüntetéseket.

Említette már képviselő úr, nem fogom hosszasan elemezni, teljesen nyilvánvaló, hogy a közlekedés rendjének korlátozása, vagy hogy van ez, egy olyan gumiszabály, amit bármilyen tüntetésre, bármilyen gyülekezésre rá lehet húzni, ami egy biankó csekket ad a rendőrség és aztán jogi felülvizsgálat esetén azon úr által vezetett közigazgatási bíróság kezébe, akiről ma már néhányszor váltottunk szót.

Az egy különösen veszélyes szabály, hogy szankciókkal fenyegetik a szervezőket, mégpedig rendkívül sokfajta esetben, ilyen módon próbálják elvenni a szervezők kedvét attól, hogy merjenek egy tüntetés szervezésére vállalkozni. Az pedig csodálatos szabály, amely a gyűlések megzavarását rendkívül széles körben rendeli büntetni. Úgy érzem, hogy miniszterelnök úr fülét sérti az az időnként hozzájutó füttyszó, amit hallhat egyes rendezvényeken. Úgy tűnik, megüzente, hogy felkötteti a lord majort, ha zavarja bármi nesz, önök pedig megfelelnek ennek a fenséges igénynek.

Összefoglalva tehát, most nem megyek bele még a további szabályokba, ez a törvényjavaslat tele van olyan gumiszabállyal, amelyek lényegében a rendőrség és tágabb értelemben az állam kénye-kedvének szolgáltatják ki azt, hogy lehete gyülekezni, kinek lehet, hol lehet gyülekezni. Ezek szerint a szabályok szerint gyülekezni nagyjából majd a pusztán lehet vagy a Balaton közepén, mert ott nem jár a közlekedés rendjének sérelmével, kivéve az átkelő hajót. S egyébként persze ott nem alkalmas mások magánéletének a megzavarására vagy szabad mozgáshoz való jogának a korlátozására, de persze ott is csak halkan és csöndben, nehogy zavarja önöket. Mi úgy gondoljuk, hogy persze az otthonok védelme, a magánélet védelme fontos, de nem a gyülekezési szabadság korlátozásában.

Hasonló a helyzet, és nem szeretném nagyon hosszasan elemezni ezt a szabályozást sem, a magánélet védelmével kapcsolatban. A magánélet védelméről szóló törvény szabályainak jó része valójában nem állapít meg normatív szabályozást. Ezek olyan típusú jókívánságok, amelyek egy preambulumban jól éreznék magukat, de egyébként konkrét jogszabályi következményük nem vagy alig van.

Van viszont konkrét jogszabályi következménye a közügyek megvitatásához és a magánélet védelmére vonatkozó szabályoknak. Ezek a szabályok ugyanis arról szólnak, nehogy a fenséges úr méltóságos családtagjait a sajtó vagy a közvélemény a szájával illetni merje, szájára vegye és szóba hozza az ügyeiket, hogy a vejek, feleségek, barátnők és saját lábukon álló gyermekek ügyét ne lehessen szóba hozni, ne lehessen fölhozni akkor sem, amikor ezek az ügyek teljesen nyilvánvalóan közügyekkel függnek össze. Láttuk azt, amikor a miniszterelnök-helyettes úr például  hogy kell ezt mondani? tudom már  az ajándékba kapott vadászatát magánügynek tekintette, és erről nem kívánt beszélni és nyilatkozni, nem kívánta beírni a magánvagyon-bevallásába. Ezzel a szabályozással tág teret nyitnak ennek a típusú mentegetőzésnek, tág teret nyitnak arra, hogy számos, valójában közérdeket sértő ügyben az önök egész világát behálózó korrupcióban mindig a magánélet védelmére hivatkozhassanak a közvéleménnyel szemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében azt kell tehát mondanom, ezek a törvényjavaslatok arra szolgálnak, hogy bizonytalan helyzetet teremtsenek, hogy a jogállam helyett a pártállamot erősítsék, arra szolgálnak, hogy ne kelljen önöknek szembenézniük se a közvéleménnyel, se a tüntetésekkel. De el kell mondanom, hogy ez nem fog működni. Ha az embereknek elegük lesz önökből, akkor fognak módot találni arra, hogy ezt kifejezzék, akármilyen módon is próbálják jogszabályokkal korlátozni a szabadságjogok érvényesülését. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Keresztes László Lóránt képviselő úr, az LMP vezérszónoka jön. Tessék!

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy Bajkai képviselő úr pont időben érkezett vissza. Az imént kritikát fogalmazott meg, hogy nem hangzik el elég konkrét ellenzéki felvetés a törvényjavaslat pontjaival kapcsolatban. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy az elmúlt egy órában más sem hangzott, csak konkrét felvetések, konkrét kérdések, amelyekre nyilván várjuk a választ adott esetben képviselő úrtól vagy államtitkár úrtól. Mivel lassan 11 óra lesz, és semmiképpen nem szeretnék abba a hibába esni, hogy megismétlem az előttem szólók gondolatait, ugyanakkor magam is szeretném folytatni a konkrét felvetések felsorolását, illetve szeretném pontosítani államtitkár urat, aki közbeszólt Harangozó képviselő úrnak, hogy aránytalan korlátozásokról van szó. Nos, megállapíthatjuk azt, hogy gyakorlatilag ez a törvényjavaslat súlyosan, indokolatlanul sérti és korlátozza a gyülekezés jogát. Ezt képviselőtársaim részletesen elmondták. Néhány konkrét példával próbálom ezt én magam is megvilágosítani.

A közlekedés rendjének megsértése kapcsán tettek fel kérdéseket képviselőtársaim. Szeretném jelezni, hogy a 13. §-ban pontosan olvasható, hogy a gyűlés megtiltásának okai között szerepel az, hogy a közrendet veszélyezteti az is, ha a felhívás, illetve gyűlés a közlekedés rendjének sérelmével jár. Nem szerepel ott, hogy aránytalan sérelmével vagy aránytalan korlátozásával; egy az egyben az van, hogy a közlekedés rendjének sérelmével jár.

Hasonlóképpen a 4. pontban is olvasható az, hogy alkalmas a gyűlés mások magán- és családi életének védelméhez való jogának, otthonának megsértésére. Itt sincs az, hogy aránytalan korlátozásával vagy megsértésével. Tehát ezek egyértelműen olyan megfogalmazások a törvényben, amelyek konkrétan kizárják azt, hogy gyülekezni lehessen, tüntetéseket lehessen szervezni.

Én konkrét választ várok arra a kérdésre, hogy hogyan lehet olyan tüntetést szervezni, amely egyáltalán nem jár a közlekedés rendjének megsértésével. Egyébként Arató képviselőtársam egy kicsit optimistának bizonyult, szerintem a pusztán sem lehet tüntetni  ő ezt extrém példaként hozta , szerintem ez a törvény még azt is kizárja, hogy a pusztán lehessen tüntetni.

De nézzük tovább a konkrét problémákat. A közforgalom számára megnyitott magánterületen sem lehet gyűlést tartani. Akkor nem indokolt adott esetben az, hogy dinnyetermelők egy nagy áruház előtt tüntetést szervezzenek? Szerintem igenis vannak olyan közügyek, amelyek egy magántulajdon tulajdonosának a tevékenységéhez kapcsolódó közügyek, és miért ne lehetne gyűlést szervezni egy közforgalom számára megnyitott magánterületen. Ez egészen elképesztő korlátozás.

De nézzük a következő példát! A gyülekezésről szóló törvény szerint a gyűlés szervezőjét retorzió éri, ha a rendezők által magát újságíróként igazolt személyt a gyűlésről kizár. Hogyan igazolja, hogy az a személy újságíró? Erre nincs egy általánosan bevett gyakorlat. Milyen módon tudja a gyűlés szervezője megállapítani, hogy az illető újságíró? De mégis retorzió vagy szankció éri, ha kizárja a gyűlésről.

A rendezvény megzavarásával kapcsolatban nagyon komoly szankciók vannak. Mit jelent pontosan a megzavarás? Fütyülést? Kereplőzést? Bármi mást? Hogyan lehet megzavarni egy tüntetést, hogyan lehet azt pontosan definiálni, hogy megzavarja a tüntetést? Vagy éppen a tüntetést megzavarja, aki fütyül, vagy éppen a tüntetés részvevőjeként emeli a hangulatot, aki fütyül, vagy valamiféle hangot ad ki?

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

(23.00)

Hasonlóképpen szabálysértéssel büntetnék azt, ha egy személy olyan rendezvényen vesz részt, amit betiltottak. Most valaki szabadon csatlakozik egy gyűléshez, egy tömörüléshez, honnét tudja azt, hogy betiltották vagy nem tiltották be. Hogy érheti szankció azt, akit nem tájékoztattak arról, hogy azt a tüntetést betiltották, de szabadon csatlakozott a tüntetéshez, gyűléshez? Ez is egy nemhogy gumiszabály, egy olyan szabály, ami egyértelműen szankcióval sújtja azokat, akik élnek a legfontosabb joggal.

Tehát a mi véleményünk is az, hogy ez a gyülekezésről szóló törvény teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy ezt az egyik legfontosabb jogot biztosítsa. Hozzáteszem, hogy egyáltalán nem volt meglepetés. Ugye, a korábbi vitákban elhangzott az, hogy meglepetésként érte az ellenzéket vagy a sajtót, hogy egy ilyen törvény az Országgyűlés elé kerül. Egyáltalán nem volt meglepetés. Abban egyet is lehet érteni, hogy igenis aktuális és fontos feladat volt a gyülekezési törvény áttekintése, módosítása, egy új gyülekezési törvény megalkotása. Tehát ez önmagában nem volt meglepetés, ugyanakkor ezt a feladatot önök nem tudták megfelelően elvégezni, ez a törvény teljesen alkalmatlan arra, hogy a deklarált célok mentén megfogalmazott jogokat biztosítsa és ezt a feladatot ellássa. Köszönöm szépen.

ELNÖK : Köszöntöm újból képviselőtársaimat így késő éjszaka. Most megadom a szót Kocsis-Cake Olivio képviselő úrnak.

KOCSIS-CAKE OLIVIO, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Késői óra lévén én is próbálom rövidre fogni. Első körben egy elismerés az előző törvényhez képest, hogy itt lesz egy egyeztetés holnap az Igazságügyi Minisztériumban. Remélem, nem úgy járunk, mint az előző egyeztetésen, ahol elmentünk a Stop Soros kapcsán, és elmondtuk, hogy nem támogatjuk az illegális bevándorlást, és erre utánam a fideszes képviselő a kamerába azt mondta, hogy mi támogatjuk. Reméljük, hogy ennél egy konstruktívabb egyeztetés lesz.Nem ismételve a képviselőtársaimat, mert száz százalékig egyetértek az általuk felvetettekkel, föltennék pár új kérdést, amit ők nem tettek föl. A magánélet védelmével kapcsolatban nyilvánvaló, hogy családtagot nem szabad belekeverni a politikai konfliktusokba. Egyetértünk abban, hogy nem jó, ha családtagokat minősítünk és felhozzuk őket erre a szintre. Azt viszont látnunk kell, hogy egy családtagnak is tudnia kell, hogy ha megrendelést kap, ha gazdasági előnyhöz jut, akkor átlépi azt a határt, ahol már ő nem közszereplő, hiszen politikai kapcsolatai révén jut előnyhöz. Itt nyilván meg kell találni az egyensúlyt.

A törvényjavaslattal kapcsolatban a problémás rész az, amikor azt mondja, hogy a magánügy nem tartozik bele a közügyek szabad megvitatásának körébe. Itt az a kérdésem, és remélem, államtitkár úr majd tud válaszolni, hogy ezek után, mondjuk, egy oknyomozó újságíró föltárja azt, hogy a különböző politikusoknak, legyenek azok ellenzéki politikusok, a családtagjai hogyan gazdagodtak meg, milyen pályázatot nyertek, vagy az adott politikus hová ment nyaralni, miből ment el nyaralni, akkor ez beletartozike ebbe a körbe. Ráadásul, ha jól olvastam a törvényt, akkor itt pert indíthatnak az adott politikusok, és a bíróság akár sérelmi díjat is megállapíthat az adott politikusnak. Ezzel a sajtóorgánumok azt kockáztatják, hogy ha megírnak valamit, akkor utána kapnak egy sajtópert a nyakukba.

Áttérve a gyülekezési jogra, összességében itt is azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslat túl korlátozó, kapcsolódva a magánélet védelméről szóló törvényjavaslathoz, itt is egy tág értelmezésre ad lehetőséget a törvényjavaslat. Itt a rendőrségnek ad döntési jogkört, itt is, mint a magánélethez való jognál, ahol a szólásszabadság és a sajtószabadság korlátozódik, itt a gyülekezési jogot korlátozza a törvényjavaslat.

Mi is azt gondoljuk, hogy két nagyon kritikus rész van a törvényjavaslatban, a közrend veszélyeztetése, és a közlekedés rendjének sérelmével jár. Akkor a kérdéseim azok, hogy a közrendet veszélyezteti, mondjuk, az, ha a Városligetnél a Liget-projekt ellen tüntetünk, tüntetést szervezünk. Vagy például a 2006-os tüntetések a parlament előtt e törvény szerint veszélyeztetike a közrendet? Vagy a közlekedés rendjének sérelmével járna-e, mondjuk, egy CEU-s tüntetés, egy netadó elleni tüntetés, vagy egy békemenet?

Ezeket akkor, ha államtitkár úr meg tudja válaszolni, azt megköszönöm. A fütyülést én is fölírtam. Tehát van egy olyan rész benne, ahol konkrétan nem lehet megzavarni a rendezvényt, ez a fütyülés belefér-e, illetve, amit említettek már képviselőtársaim is, hogy indokolatlanul keményen bünteti a szervezőket, például egy gyűlés után akár 50 ezer forint takarítási díjat számolhat föl a hatóság. Ez is, azt gondolom, indokolatlan.

A Keresztes Lóránt képviselő úr által fölvetettekre én is rácsatlakoznék. Ha valaki egy olyan rendezvényen vesz részt, amit betiltottak, de ő nem tud róla, itt érdemesebb lenne azt belerakni a törvényjavaslatba, hogy ha a rendőrség tájékoztatása ellenére sem hajlandó az illető a helyszínt elhagyni, akkor felelősségre lehetne vonni.

Vannak jó irányai a törvényjavaslatnak, amit Harangozó úr is megemlített, amennyiben egy időpontban, egy helyszínre jelentenek be, akkor itt a sorrendiség lép életbe. Illetve, hogy nem csupán betiltja a rendőrség a rendezvényt, hanem ad alternatív lehetőségeket. Ugye, ezek eddig nem voltak.

Összességében egyébként én itt megint nem értem, hogy miért olyan sürgős ez a dolog. Itt sem kerget minket a tatár ebben a helyzetben. Egyébként azt gondolom, hogy az eddigi demonstrációkon a rendőrség nagyon szakszerűen járt el az utóbbi években, jól biztosította ezeket a helyszíneket. Nem értem, hogy mi a sürgősség oka, ha itt rendezetlen tüntetések vagy demonstrációk lettek volna, akkor érteném, de így, ebben az esetben nem. Én is azt gondolom, hogy ezt a törvényjavaslatot így, ebben a formában nem fogjuk tudni megszavazni. Át kéne gondolni, de kíváncsian várom államtitkár úr válaszait. Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szólalhat meg. Így megadom a szót Bősz Anett képviselő asszonynak.

BŐSZ ANETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök az egyik utolsó, még önmagát tartó 1989-es szabályozást módosítják, a demokrácia és a jogállam eddig, ez idáig megmaradt bástyáját rombolják le. Ráadásul különösen káros játszmát választottak ennek kommunikációjára. Most, hogy hosszú időre visszavetették a magyar társadalomfejlődést, már minden lehetséges társadalmi csoportot összeveszejtettek, most két alapjoggal és két alapértékkel teszik ugyanezt, a magánélet szentségével és a gyülekezési jog szabadságával.Ezeket nem lehet egymás kárára érvényesíteni. Azt gondolom, az ellenzéki felszólalók padsoraiból ez már kiviláglott az önök számára is. Miután önök a gránitszilárdságú Alaptörvényt hetedszer módosították olyan módon, hogy politikusok háza előtt nem lehet tüntetni, most olyan lehetőséget adnak a hatóságok kezébe, amelyen keresztül bármely tüntetést megakadályozhatnak. Ha valamely kormány a magánélet védelméről nem vagy jogosulatlanul nyilváníthat csak véleményt, akkor az Orbán Viktor kormánya. A Fidesz és a KDNP által alkotott kormánytöbbség ugyanis súlyosan sérti a magánélet szentségét Magyarországon élő tömegek esetében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök a saját világ- és családképüket próbálják ráerőltetni az egész társadalomra, ezzel a szándékkal alkotnak oktatáspolitikát, ezzel a szándékkal alkotnak Alaptörvényt, és jelen pillanatban még a gyülekezési jog szabadságát is erre hivatkozva kívánják korlátozni. Így alkotnak családtámogatási rendszert, így alkotnak szociális transzfereket érintő különböző szabályozásokat. Nem megy az, hogy önök korlátlanul beavatkozhatnak mások magánéletébe, míg a saját magánéletüket annyira szentnek tartják, hogy mások alapjogait is korlátozzák.

A magyar kormány ráadásul már attól sem riad vissza, hogy másokat a vallásuk alapján kirekesszen. A kétharmadot nyilvánvalóan az motiválja az új szabályozás megalkotására, hogy tartanak a saját magánéletük megsértésétől.

(23.10)

De felmerül a kérdés, hogy amikor Orbán Viktor nagy elánnal támadja a politikai korrektség intézményét, akkor vajon nem gondolkodike el azon, hogy a tűzzel játszik. A miniszterelnök rendszeresen felrúg társadalmi csoportok és politikai közösségek közt működő íratlan szabályokat, amelyek egy normálisan működő demokrácia sajátjai volnának. Egy jogállamban, egy önmagával és másokkal békében élő társadalomban alapvetés, hogy tiszteletben tartjuk a másik magánéletének szentségét. Az a kormány, az a politikai oldal, amely pusztán a saját magánéletének szentségét ismeri el, mialatt tömegek magánéletében vájkál, nem méltó egy európai ország vezetésére.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!  bár nincs itt ezen a kései órán. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tetszettek volna korrektek lenni, ebben az esetben nem kellene félniük a saját országuk állampolgáraitól. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Völner Pál államtitkár úrnak.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. A teljesség igénye nélkül csak néhány kérdésre, ami felmerült, szeretnék válaszolni, aztán majd természetesen folytathatjuk.Varga-Damm Andrea képviselő asszony a magánéletről szóló törvényjavaslat kapcsán kifogásolta, hogy miért nem a polgári törvénykönyvben került ez leszabályozásra. Magában az expozéban is szerepelt, hogy ez egy olyan összefoglalója a magánélet védelmének, amely hidat képez a többi jogszabály, például az infotörvény vagy a polgári törvénykönyv és az Alaptörvény között. Ilyen értelemben egy összefoglalója ezen jogok teljességének, úgyhogy talán sikerül ezzel megvilágítani, hogy miért volt rá szükség.

A törvény előtti egyenlőség  mondta, hogy lesznek első- és másodrendű állampolgárok, akiknek a magánéletét védi. Jogi eljárásban mindenkit ugyanaz a védelem illet meg, úgyhogy efelől szeretném megnyugtatni, képviselő asszony.

Többek részéről elhangzott, hogy miért van itt a Ház előtt a törvény. Az Alkotmánybíróságnak van egy 2016. évi határozata, amelynek a határideje már lejárt, aminek értelmében a Háznak meg kell alkotnia ezeket a kollíziós ütközéseket kiküszöbölő szabályozásokat. Azt hiszem, hogy ennek a törvény eleget tesz.

Kérném azokat a képviselőtársaimat, akiknek bizonyos paragrafusokkal kapcsolatban felmerültek kérdéseik, érdemes fellapozni az indokolás részt, kommentárszinten szabályozásra és magyarázatra kerültek mind a nemzetközi példák, mind pedig az értelmezési kérdések. De hogy néhányba belemerüljek, a közlekedés rendjénél is elhangzott néha az aránytalanság, szükségesség, betiltja a rendőrség, nem tiltja be. Nyilvánvaló, hogy mérlegelni lehet egy olyan szempontból, hogy ha például egy hídra meghirdetett demonstráció, mondjuk, 8 fő le akarja zárni az Erzsébet hidat, az aránytalan és a közlekedés rendjét, a közrendet is sérti. Míg ha ott van egy 30 ezres demonstráció meghirdetve, akkor nyilvánvaló, hogy annak teret engednek, mert ez egy arányos terhelést jelentene ahhoz képest, amit a közérdekkel szemben jelent.

A magánterületre és egyebekre nem akarok kitérni, magának a törvénynek az indításánál, ahogy Harangozó képviselő úr is helyesen rámutatott, a véleménynyilvánítás céljából meghirdetett; a 2 fő is elhangzott, hogy miért 2 fő. Egy fő nyilván nem lehet gyülekezési jognak a résztvevője, ketten legalább kell hogy jelen legyenek. Tehát ez a törvényi minimum, amit meg lehetett határozni, hogy minél szélesebbre nyissuk a kapukat, nehogy utána azon legyen a vita, hogy miért 12 fő vagy miért nem 20 fő vagy miért 3 fő. Azt hiszem, hogy ezzel sikerült a legoptimálisabb szinten a kritikák szempontjából ezt megfogalmazni.

A szankciók tekintetében, ha betiltásról van szó: a rendőrség közhírré teszi, ha betiltásra kerül egy ilyen rendezvény. Nyilvánvalóan a helyszínen felszólítják a jelenlevőket a távozásra, és ha ezt követően is még mindenki kitart, akkor kerülhet sor a szankciók kiszabására, illetve a szabálysértési eljárás megindítására.

Elhangzott itt az oknyomozó újságíró. Ha pályázatokról, közbeszerzésekről van szó, ezek most is nyilvános adatok. Tehát tulajdonképpen egyfajta adatgyűjtés kell hozzá, és nem kell olyan nagy oknyomozás. Nyilvánvaló, hogy a nyilvános adatok hozzáférhetők, és ezek nem titkot képeznek, hanem ezek most is hozzáférhetők, és a pályázatoknak vagy a közbeszerzés eredményének a kihirdetésénél ezek a nyilvánosság előtt megismerhetők.

Elhangzott több olyan jellegű kritika, amelyekre részletesen nem akarok válaszolni, mert nem akarunk belemerülni ilyen politikai vitába, nyilván ebben nem fogunk egyetérteni. A bejelentések kapcsán: gyakorlatilag három hónappal előtte be lehet jelenteni egy rendezvényt, illetve 48 órával korábban kell, tehát van idő egyeztetni a rendőrséggel.

Abban a részében megvédeném a rendőrséget, hogy ezeknek a bejelentéseknek a kezelésében eddig is gyakorlatilag profi szinten jártak el, mint ahogy az elismerésben elhangzott. Szerintem a gyakorlat nagyot nem fog változni. Ez a törvény tulajdonképpen kodifikációja is egyúttal a kialakult gyakorlatnak, ami az elmúlt években volt, hogy ne szokásjogi alapon történjen. Megint csak visszautalnék az alkotmánybírósági döntésre, amely megkövetelte ennek a törvényi szintű megjelenítését.

Nagyon remélem, hogy ha konkrét szakmai kérdések is esetleg felmerülnek a holnapi hétpárti egyeztetőre  ha az idő rövidsége miatt nem lesz mindegyiken idő végigmenni , a kollégáink, a szakembereink szerintem részletes választ tudnak adni, de továbbra is ajánlom figyelmükbe a törvény indokolását. Ha még szükséges lesz, akkor természetesen szívesen válaszolok. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! El kell mondanom, hogy az általános rendszerkritika mellett van egy pont, amit több irányból már több párt képviselője érintett. Ez pedig a 14. § tartalma, az úgynevezett kommunista és náci bűnöket tagadó rendezvényi forma. Kommunista bűnöket természetesen és másfajta bűnöket sem vitat el senki. Senki nem kívánja azt, hogy Magyarországon a kommunizmust éltető rendezvények folyjanak. Én vagyok az, akit még az is zavar, hogy a Váci utcában különböző önkényuralmi jelképekkel díszített fejfedők és sapkák és egyebek vásárolhatók a turistaövezet közepén. Szerintem még ez is roncsolja egyébként az országimázst.El szeretném mondani, hogy az a bárdolatlan jogalkotási forma, ami itt előttünk fekszik, miszerint prejudikálják azt, hogy adott esetben egy rendezvény tekintetében, ha ennek a veszélye önök szerint felmerül, az már be is tiltható vagy meg is szüntethető, ez egészen elképesztő. Értem én, hogy a budai Várra asszociálnak itt többen is nagyon sokan, én pedig a másik oldaláról fogom meg a problémát, egyszerű és ártalmatlan hagyományőrző rendezvényeket a honfoglaláskortól a XX. századig lehet egyszerűen megtiltani ezen bárdolatlan jogalkotás alapján.

Egész egyszerűen szükségtelen ez a formula, hiszen ha felmerül ilyen, önök által rettegett jelenség, akkor a következőt kell tenni: a jogsértő személyt ki kell emelni, a rendezvényt adott esetben fel lehet oszlatni. Tehát a jelenlegi jogrendszerben is megvannak azok az eszközök, amelyek alkalmazhatóak lennének, de ez a prejudikáción alapuló, egészen elképesztő feltevésekre alapuló jogalkotás méltatlan a XXI. századhoz, és egy olyan, már letűntnek hitt korszakot idéz vissza, amelynek a bűneit önök most pont nem szeretnék reklámozni, de bizony a kommunizmus tekintetében emlékezhetünk hasonló jogalkotási formulákra. Ez pedig tőlem maximálisan távol áll. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót két percben Arató Gergely képviselő úrnak.

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mégiscsak kissé szokatlan módon kénytelen vagyok képviselő úr imént elmondott szavaira reagálni, mert szerintünk éppen azt az egyetlen részét találta meg a törvényjavaslatnak, ami többé-kevésbé rendben van. Őszintén szólva nem is nagyon értem azt, hogy a honfoglalástól kezdődő hagyományőrző rendezvények esetében az Anjou-kor felidézése a náci vagy a kommunista rendszer bűneinek tagadásába vagy az áldozatok emléke megsértésének kategóriájába tartozik. Szerintem ezt érdemes lenne átgondolni képviselő úrnak, és elengedni a Jobbik dicső-dicstelen múltjának ezt a szeletét most már. (Z. Kárpát Dániel: Ne bohóckodj már!) Azonban amit államtitkár úr mond, az ennél sokkal fontosabb. Azt mondja, hogy ma is egyébként van egy működő gyakorlat arra, hogy tudják a bíróságok, hogy mi az arányos akadályozása a forgalomnak, kiváló példát mondott erre. Tudják a bíróságok, ha perre kerül a dolog, hogy mi az, ami közérdekű adat, és mi az, ami nem, legfeljebb önök nem adják ki utána a bíróság ítélete ellenére sem.

Akkor csak az a kérdés, hogy miért van szükség szabályozásra. Mert ami rendben van, azt nem kell megjavítani. Az a probléma, hogy mindannyian attól tartunk, hogy ha idekerül egy szabályozás, amiben nekiállnak ezeket az alapjogokat kicsit macerálni, szerelgetni, abból éppenséggel nem a joggyakorlat megerősítése lesz.

(23.20)

De lehet, hogy ebben tévedünk, csak akkor ennek az lett volna a módja, hogy egyeztetést nem az általános vita után tartunk, az lett volna a módja, hogy előzetesen esetleg van erről egy szakmai vita, ahova esetleg még talán civil szervezeteket is meghívnak. Szóval, ha van valami rendje ennek a dolognak.

Nézze, államtitkár úr, és nézzék, képviselőtársaim, ezekről a dolgokról lehet beszélgetni. De őszintén szólva, ha mondjuk, az Alkotmánybíróság 2008-as határozata óta tíz évet kibírtak… (Dr. Völner Pál közbeszól.) De volt már egy 2008-as, ön említette ma. (Dr. Völner Pál: Bocsánat!) De a ’16-os óta is eltelt már, ha jól emlékszem, két év. Szóval, ha kibírt ez két évet, akkor lehet, hogy kibírt volna még két hónapot is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Megadom a szót Bajkai István képviselő úrnak, két percben.

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én is igyekszem rövid lenni. Államtitkár úr pontosan elmondta, hogy ez a jogszabály egyfajta kodifikációs összegzés. Itt valószínűleg félreértés van tisztelt képviselőtársaimban, hogy ez mit jelent valójában. Ez azt jelenti, hogy mind a jogalkalmazás, tehát például a rendőrség részéről, mind a bíróság részéről alapvető igény volt, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy problémakör, hogy az úgynevezett egyes alkotmányos alapjogok ütközése esetén hogyan kell eljárni. Ez egy olyan kérdés volt, amely több bírósági ítélet indoklásában megjelent, és 2016-ban is az Alkotmánybíróság döntésénél szerepet játszott, és ez a felhívás, hogy ebben az ügyben az Országgyűlésnek állást kell foglalnia, jogot kell alkotnia, az éppen ezt jelentette, hogy volt egy életbeli helyzet, volt egy kialakult joggyakorlat, és ehhez a joggyakorlathoz képest voltak hiányosságok, vagy voltak olyan kérdések, amelyeket alkotmányosan kellett rendeznünk.

Van egy régi, szintén idézet, engedjék meg, hogy idézzek, tempora mutantur et nos mutamur in illis  változnak az idők, és velük együtt mi is. Az, hogy 1989-ben az 1989-es gyülekezési törvény kapcsán, mondok egy példát, spontán tüntetést szerveztünk, mondjuk, a román nagykövetség előtt, de érdekes módon abban az időszakban nem merült fel bennünk, hogy egyébként elmenjünk a román nagykövet házához, lakásához, és ott sátrakat verjünk fel, és ott tartózkodjunk hetekig dobokkal, sípokkal, és esetleg éjjel kettőkor ébresszük fel a gyermekét, mert éppen akkor akartunk volna valami igen fontos dolgot elmondani.

Megváltoztak az idők, azt is lehet látni, hogy politikai véleménynyilvánítás kategóriájában  látom, lejár az időm, nem tudom befejezni, majd a következő körben esetleg befejezem.

De a mondandómnak mégiscsak az a lényege, hogy a változást az elmúlt harminc év igényelte, azt, hogy szabályozzunk, és egy ilyen törvényjavaslattal jöjjünk elő, illetve ilyen törvényjavaslattal jött is elő az Igazságügyi Minisztérium.

Az is egy világos tény, hogy amit önök egyébként (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) gumijogszabálynak hívnak, az egy alapvetően pontatlan megközelítés, mert éppen az a jellemző erre a törvényjavaslatra, hogy korábbi fogalmakat tesz helyre, joggyakorlati kérdéseket világít meg, azokra ad egy megoldási javaslatot (Az elnök ismét csenget.), és jogalkotóként szabályozzuk a fontosnak ítélt kérdéseket.

Köszönöm szépen. Majd még esetleg később szólok. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kérem, képviselő úr, próbáljuk betartani az időkeretet, ez azért van a házszabályban. Megadom a szót Mátrai Márta háznagy asszonynak, normál felszólalás keretében.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én ott kezdeném a felszólalásomat, hogy először a gyülekezési joghoz fűznék néhány gondolatot, miután a magyar kormány benyújtotta a T/707. számú törvényjavaslatát. Azért egy rövid gondolatsort teszek csak ehhez a törvényjavaslathoz, hiszen a Fidesz vezérszónoka, Czunyiné dr. Bertalan Judit részletesen kifejtette az álláspontunkat. De egy gondolatot mégis hozzá kell fűznöm, teljes mértékben szinkronban államtitkár úr által elmondottakkal, pontosan azért, mivel a törvényjavaslat általános indokolása egy teljes iránymutatást ad képviselőtársaimnak az ellenzéki oldalon akkor, amikor egyrészt megkérdőjelezik azt, hogy miért került a törvényhozó asztalára jelenleg ez a törvényjavaslat.

Nem fogom hosszasan idézni, de azért ki kell emelnem azt, hogy egy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn, mondta ki az Alkotmánybíróság a 13/2016-os határozatában, majd felhívta a jogalkotót arra, hogy ezt az ellentétet, ezt a mulasztást igenis szüntesse meg, éppen ezért, mivel a törvényalkotó nem szabályozta a gyülekezések békés jellegét megfelelően biztosító garanciális szabályokat.

Én csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy a jogalkotó feladatát meghatározta az Alkotmánybíróság, és határidőt is szabott, és ez a határidő bizony 2016. december 31-én lejárt, és most már 2018-at írunk. Eleget téve annak, hogy az Alkotmánybíróság döntésében foglaltaknak megfeleljünk, ezért most a gyülekezési jogról szóló törvény tárgyalása is napirenden van.

Ezek után áttérnék a magánélet védelméről szóló törvényjavaslatra. Magyarország Alaptörvényének VI. cikk (1) bekezdése kimondja: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.” A magyar kormány benyújtotta a T/706-os törvényjavaslatát a magánélet védelméről, amely álláspontom szerint egy nagyon régóta fennálló hiányt pótol.

Meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat  a zárórendelkezésekkel együtt 4 fejezetében és 16 paragrafusában  megfogalmazott rendelkezései minden felelősen gondolkodó ember számára természetesek és magától értetődőek. Mint ahogy természetes az Alaptörvény Nemzeti hitvallás fejezetében szereplő azon kinyilatkoztatás is, hogy „az emberi lét alapja az emberi méltóság”.

Az előttünk levő törvényjavaslat az Alaptörvény iránymutatásának megfelelően szabályozza, védi, óvja és a feltétlen tiszteletben tartás parancsával bástyázza körül az emberi méltóságot. Teszi ezt annál is inkább, mivel napjainkban sajnálatos módon eluralkodott az emberekben az a vágy, hogy szeretnek kutakodni és belelátni mások magánéletébe, családi életébe, otthonába, és a kifürkészett félinformációkat, álhíreket kéretlenül tárják a nyilvánosság elé anélkül, hogy felmérnék annak súlyos következményeit.

A törvényjavaslat általános rendelkezéseinek 2. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti és kizárja a fent említett jogsértéseket, hiszen a magánélethez való jog lényege, hogy azt az egyén akarata ellenére mások ne sérthessék meg. Az Alkotmánybíróság értelmezte a magánszférához való jogot és annak viszonyát az emberi méltósághoz, és a 13/2016. (VII. 18.) AB határozatában kifejtette: „Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése  a régi Alkotmány 59. § /1/ bekezdésével ellentétben  átfogóan védi a magánszférát: az egyén magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét. Megállapítást nyert, miszerint a magánszféra lényegi fogalmi eleme, hogy az érintett akarata ellenére mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek.” Itt idézném az amerikai legfelsőbb bíróság gondolatsorát is, amely szerint az otthon nyugalma a fáradt emberek utolsó mentsvára, az a tér, ahova az emberek visszahúzódhatnak a mindennapi nyüzsgés elől.

A magánszféra védelmének aspektusai a nemzetközi dokumentumokban is szerepelnek, és úgy gondolom, hogy akkor, ha ezt ismertetem, ez megkérdőjelezhetetlen, hogy miért is volt szükség a magánélet védelmének ilyen nagy léptékű szabályozására.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 12. cikke kimondja: „Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében, vagy jó hírnevében megsérteni.” Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke szerint: „Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.” A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 17. cikk szerint: „…senkit nem lehet alávetni a magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatos önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete és jó hírneve elleni jogtalan támadásnak.”

(23.30)

A hétköznapi életben sokszor felvetődik, hogy a közéleti szereplők magán- és családi élete, valamint otthonával kapcsolatos hírek, információk, megfigyelések, állítások hogyan kezelendők. A törvényjavaslat részletes indokolása a 7. §-hoz az alábbiakban adja meg a választ: „A közéleti szereplőt a magánélethez való jog kiemelt területeivel összefüggésben a közéleti szereplőnek nem minősülő személlyel azonos védelem illeti meg a közügyek szabad vitatásának körén kívül eső közléssel vagy magatartással szemben.”

A közéleti szereplő polgári törvénykönyv szerinti hozzátartozóját külön nem nevesíti a javaslat, hiszen pusztán a közéleti szereplőre figyelemmel a hozzátartozó nem minősül közéleti szereplőnek. Az Alaptörvény XVI. cikkére is tekintettel e javaslati körben külön is nevesíti a gyermekeket.

A törvényjavaslat II. fejezetének rendelkezései azért is fontosak, mert a közéleti szereplő a saját közéleti szerepvállalása miatt joggal várhatja el, hogy a hozzátartozói ne legyenek kitéve sem a média-, sem a politikai küzdelmek azon részének, amelyet egy politikai szereplőnek szánnak.

A magánélethez való jog a magánélet és az azon kívül álló világ elválasztását jelenti, jelenti annak az igényét, hogy az egyén el tudja különíteni magánszférájának és a közösségi létnek az elemeit. Az információs társadalom létrejötte hozzájárult ahhoz, hogy jelentősen visszaszorult az emberek magánéletének tiszteletben tartása. A mai infokommunikációs térben szinte határok nélkül, az elemi tisztelet hiányában terjeszthető bármilyen hír, álhír és hamis állítás bárkiről. Az előttünk lévő törvényjavaslat rendet tesz ebben a kérdésben is, hiszen a mai tolakodó világban a magánélet fokozott védelme a jogalkotás, a joggyakorlat, a jogpolitika szintjén is indokolt.

Ez a törvényjavaslat értékválasztás is, ahogy Trócsányi László igazságügyi miniszter úr fogalmazta, minden jogalkalmazó számára üzent az alkotmányozó, a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat kifejezi a kormány és az Országgyűlés elkötelezettségét a személyek, a családok, a magánélet érdekeinek védelmében. A törvényjavaslat egy olyan értékrend megfogalmazását tartalmazza törvényi keretek között, amely összhangban van a nemzetközi egyezményekkel is. Ezért és erre tekintettel kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy az előttünk levő törvényjavaslatokat, mindkettőt támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen a felszólalást. És most két percben megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban Bajkai úrhoz szeretnék ismét szólni. Az előző kétpercesében azt említette, hogy a román nagykövetség elé vonultak annak idején, a 90-es évek elején. Segítsen nekem megfejteni, hogy ezen nagyon haladó és rendkívül korszerű törvényjavaslat értelmében a gyűlés megtiltásának okain belül a (3) bekezdés a) pont, „a diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező, Magyarországon tartózkodó személy vonatkozásában vállalt kötelezettség teljesítését akadályozza” pont alapján vajon a jövőben is meg lehete ezt tenni vagy nem. Ez egy elég objektív tiltó ok, mondjuk, azzal együtt, hogy az, hogy Magyarországon tartózkodó személy vonatkozásában vállalt kötelezettség teljesítését hogyan lehet akadályozni, ezt a költő itt sem mondja el nekünk, tehát nem tudom, milyen kötelezettséget vállal Magyarország, és azt mikor sértjük meg és mikor nem. Ennek az egész törvénynek ez a rákfenéje.Hátha az államtitkár úr segít nekünk megfejteni, hogy itt tényleg mire gondoltak, amikor ezt a mondatot leírták, de úgy nagyjából lehet érzékelni, hogy a diplomáciai mentességet élvezők valami külön elbánásban fognak részesülni a törvény elfogadása után. Tehát önök sem spontán, sem tervezett módon nem tudnak a román nagykövetség elé vonulni, ha éppen valamilyen rendkívüli okból ezt szeretnék megtenni, legalábbis így látszik. És az a baj, tudja, képviselőtársam, és ezért szörnyű ez az egész, amit itt most parlamenti vitának nevezünk, mert azért ezeket csak végig kéne gondolni, mielőtt egy ilyen törvényt elfogad ez az Országgyűlés, és nyilván az összes többi képviselő, aki most önök között nincs itt a Fidesz részéről, megkockáztatom, el sem olvassa ezt a javaslatot, be fog jönni két hét múlva, és meg fogja nyomni az igen gombot, miközben lehet, hogy valahogy egészen máshogy gondolja ezt a kérdést. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót normál időkeretben Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kell az embernek képviselőtársai ismétlésébe bonyolódnia, hogyha további támadható pontokat akar találni ebben a javaslatban, amely messze nem arról szól, hogy Orbán Viktor háza előtt adott esetben történt egy-két demonstráció, ez irritálta a kormányzati felső vezetést, ebből kifolyólag pedig elénk tett egy javaslatot, hogy ez ne fordulhasson elő a jövőben. Szeretném leszögezni, hogy én magam nem támogatom akár Orbán Viktor családjának, családtagjainak bármilyen fokú vegzatúráját, nem támogatom semmilyen politikus, semmilyen közszereplő családtagjainak a vegzatúráját, akár az ő üzleti, egészségügyi, családi viszonyaiban való turkálást, az én gyomrom ettől mindig forgott, és igyekeztem távol tartani magam mindenféle hasonló eszköztől.

Amiért különösen álszentnek érzem ezt a javaslatot, az az, hogy pont a Fidesz-KDNP nyújtotta be, amely az utóbbi kampányban egy teljes hazugsággyárat működtetve és kézi vezérléssel működtetve leginkább az én politikai közösségem, a Jobbik elleni karaktergyilkos kampányok során használta fel pontosan az itt leírt módszereket, amelyektől most meg akar szabadulni, vagy amelyeket távolabbra akarja helyezni, és mivel ez az érintett hazugsággyár, médiagépezet több mint 110 pert veszített el csak a Jobbikkal szemben, és nem nyert meg közben hasonló pereket, úgy gondolom, hogy a számok beszédesek, és bizonyítják azt, hogy elképesztően álszent kettős játékot játszik a Fidesz.

Őszinte szándék esetén én  még egyszer mondom  tudom és akarom is támogatni azt, hogy közszereplők, politikusok családtagjai ne legyenek kitéve az említett jelenségeknek, és én magam sem szerveztem soha politikai vezetők háza elé vagy gyermekeinek közelébe tüntetéseket. Nagyon szeretném, hogyha önök sem vájkálnának a mi családtagjaink különböző életviszonyaiban, nagyon szeretném, hogyha a mi családtagjaink is nyugodtan aludhatnának önöktől, és az a helyzet, hogy ez nem így van jelen pillanatban. 110 győztes, egyelőre csak sajtóper bizonyítja azt, hogy azt, amit önök kérnek tőlünk, nem adják meg az ellenzéki szereplőknek, és nem adják meg a családtagjaiknak. És egyértelmű a kérdés, hogy miért nem.

Természetesen önök ezt itt most le fogják tagadni, azt fogják mondani, hogy ezt a hazugsággyárat, a Ripostot, a Lokált, a Habony-médiát nem önök működtetik közvetlenül, hanem csak közvetve, vagy valami átvitt értelmű kézi vezérlésen keresztül, de azért az egészen elképesztő, hogy az önökhöz tartozó hazugsággyár jobbikos képviselők bejelentett lakcíme alapján, az ő bejelentett lakcímük szerinti ingatlanjaikat sorolja fel, hazudja azokat milliárdos villáknak, mondjuk, a Svábhegy közepére, vagy éppen hazudja azt, hogy a spalettáikat iksz millió forintért festette át a nem is tudom, kicsoda. Tehát elképesztő hazugságokat sorjáznak, elveszítik az ezzel kapcsolatos sajtópereket, aztán a sajtóperek elvesztése után fizetnek, mint a katonatiszt, hiszen az érintett médiumok ezt beépítették a költségvetésükbe, jellemző módon állami háttérből kipótolva. És most mondhatnám azt, hogy csinálják csak, hiszen ezzel csak jót tesznek velünk, egyrészt a mi politikai táborunk egyre inkább összezár attól, hogyha ilyen nemtelen támadások érnek bennünket, és még meg is nyerjük a sajtópereket, de azért ha megnézik az itt leírtakat, összevetve azzal, amit ez a médiagépezet a valóságban csinál, egészen elképesztő álszent életviszonyokra bukkannak; mondom ezt annak ellenére, hogy én támogatom, hogy az önök háza előtt ne lehessen olyan demonstrációkat szervezni, amelyek a gyermekeiket zavarják.

Egészen elképesztő kodifikációs színvonalról tesz ugyanakkor tanúbizonyságot a kormányzat, amikor ezt a papírcsomagot leteszi elénk. Rögtön a 2. §-ban gyűlésnek minősül már az is, hogyha két személy összejövetelt tart közügyben való véleménynyilvánítás szándékával. Kiválóan felkészült jogász kollégáink jelezték azt, hogy a gyakorlatban ez tulajdonképpen értelmezhetetlen; ha ők a Parlament előtt a munkatársaikkal beszélgetnek politikáról, akkor ezen a javaslat szerint ők már gyűlnek.

(23.40)

Persze, meg lehet próbálni itt eloszlatni a kételyeket, államtitkár úr, tegyen is rá kísérletet, de miért nem lehet tisztességesen kodifikálni egy ilyen javaslatot? Nem először fordul elő, ebben a ciklusban ötödször, hogy az egyébként bűn rossz, vállalhatatlan és a saját fideszes más javaslataiknak ellentmondó kodifikációs, elképesztő Frankensteineket, szörnyszülötteket próbálják mentegetni, ahelyett, hogy megfogadnának egy-két jobbító módosító javaslatot.

Amit a szervező és a vezető fogalma és felelőssége körül művelnek, az pedig egész egyszerűen a vicc kategóriája. Nincs körülhatárolva, hogy ki felel, ki az, aki feleljen, hogyha rendbontás vagy károkozás történik, de még az sem, hogyha valaki felhívással él a rendezvény megtartása érdekében, akkor miért kell hogy a gyűlés vezetője legyen? Életszerűtlen az is, ahogyan a javaslat előírja a vezető személyében történő megállapodást, amikor számos valódi élethelyzet ezt egész egyszerűen kizárja.

Tehát látszik, hogy olyanok rakták össze ezt a javaslatot, akiknek a hasonló életviszonyokról fogalmuk sincsen. Nem tudják elképzelni, hogy valaki bejelent, mondjuk, egy demonstrációt, aztán nincsen azon jelen, és azt mások vezetik le, mások szervezik, mások vezetik, mások felelnek az ott történtekért.

Az is egészen elképesztő, hogy a gyűléssel kapcsolatos tevékenységet önök szerint be kell fejezni iksz-ipszilon feltételek mellett, de az ott-tartózkodást is. Tehát önök egy jogállamban elő akarják írni azt egy állítólag szabad országban, hogy valaki tűnjön el egy közterületről. Tehát nem azt, hogy fejezzen be egy demonstrációt, vagy fejezze be azt a tevékenységet, hanem még a közterületről is el akarják takarítani. Ez elképesztő! Tehát önök szemmel láthatóan  már akik ezt írták  nem ismerik ezeket az életviszonyokat.

Megfélemlítő jellegű ruházatról beszélnek. Ez megint csak egy nem kellőképpen körülhatárolt kategória. És amikor itt az iméntiekben volt egy kis vita köztünk a kommunista és náci bűnök tagadása tekintetében, akkor arra akartam utalni, hogy Magyarországon többször fordult elő olyan rendőri intézkedés, hogy honfoglaláskori hagyományőrző jelképek, öltözet vagy éppen egy tarsoly miatt, mert azokat II. világháborús jelképnek vélelmezte az eljáró szerv képviselője, eljárás indult olyan, adott esetben hagyományőrzőkkel szemben, akiknek eszük ágában sem volt semmiféle történelmi bűnt tagadni.

És most azáltal, hogy mindezt a 14. § tekintetében már előre prejudikálva betilthatják, és én nem tudom azt, hogy milyen szakértelmű személy fog dönteni arról, hogy adott esetben egy demonstráció jelképrendszere milyen szándékot takar, vannak bennem félelmek, hogy bizony teljesen ártalmatlan demonstrációk is majd politikai szájíz szerint és nem szakmai ismérvek mentén ellehetetlenítésre kerülnek.

De a megfélemlítő jellegű ruházatra visszatérve: akkor most egy terepmintás miniruha lesz majd a megfélemlítő? Nincsen körülhatárolva, hogy mire gondolnak, mit akarnak tőlünk, mit szavazzunk meg. Egyértelműen nem derül ki ebből, hogy a szervező, a vezető, amikor bejelent egy rendezvényt, akkor most neki tudnia kellene, hogy kik fognak eljönni az ő rendezvényére, hogy milyen ruházatban fognak ott szerepelni vagy feltűnni? Tehát gondolatolvasó bejelentők előnyben vannak? Tehát látszik, hogy olyan életviszonyokat próbálnak szabályozni, amelyeket nem gondoltak végig kellőképpen.

Engem egészen elképeszt az is, hogy a spontán demonstrációk leírása tekintetében megint csak ugyanerről tesznek tanúbizonyságot, hiszen eszerint csak akkor válik flashmobbá valami, hogyha annak nincsen szervezője. De ezt államtitkár úr is tudja, hogy a gyakorlatban ez nem így van.

Komolyan, tudnám reggelig sorolni az ezzel kapcsolatos aggályokat, nem szeretném húzni az időt és visszaélni azzal, hogy tulajdonképpen itt bármelyik paragrafusba bele lehetne kötni, de gyakorlatilag a spontán tüntetéseket megpróbálja betiltani ez a törvényjavaslat. A 18. § kuszasága egyértelműen erre utal, és amikor arról beszél, hogy fel kell oszlatni a rendezvényt, ha a gyűlés megtiltásának lett volna helye, de azt a bejelentés hiánya miatt nem tiltotta meg a rendőrség, akkor megállunk egy pillanatra és elgondolkozunk, hogy erre hivatkozva lényegében bármilyen röpgyűlést, bármilyen flashmobot rögtön fel lehet oszlatni, és mindenféle spontán tüntetés a jelenleg hatályos jogi lehetőségek eltiprása mellett is megszüntethető, feloszlatható lesz. Ezt nem akarhatja senki. És tényleg az alapszándékok támogatása mellett, tehát hogy közszereplő családtagjait ne lehessen vegzálni, én szeretnék egy véleményt, egy garanciát kérni, kapni a tekintetben, hogy a Habony-média képviselőivel ez hogyan lesz betartatva. Tehát hogyan képzelik el önök azt, hogy az a minősített hazugsággyár, amely az én családtagjaimat, amely a képviselőtársaim családtagjait, Vona Gábor családtagjait rendszeresen vegzálta és vegzálja, milyen úton-módon fognak hátrébb szorulni? Hiszen ezt emberileg önök sem fogadhatják el, akik most itt ülnek a teremben, hogy bármely képviselőtársuk a politikai élettel egyébként nem sok kapcsolatot mutató családtagja ennek legyen kitéve. Ezt önök nem gondolhatják komolyan, hogy ez belefér.

Értem én, hogy félrefordítják a fejüket, és úgy gondolják, hogy a Ripost, a Lokál, adott esetben Andy Vajna érdekeltségei majd elintézik a piszkos munkát, és önök nyugodtan aludhatnak. De ez nem így van. A felelősség ebben a kérdésben egységes és oszthatatlan, hiszen önök ismerik ezeket a folyamatokat, tudják, hogy léteznek, mi is elmondjuk őket. Ha nem tudnak ezen érdemben változtatni, és nem tudják elérni, hogy velünk szemben is érvényesüljenek ezek a feltételek, akkor ez egy abszolút álszent gondolatkísérlet, az összes, ami előttünk fekszik.

Nagyon örülök egyébként, hogy a nyilvános blogoldalak részleges kezelése is idekerül elénk, bár ez egy kevésbé fajsúlyos kérdésnek tűnik, és annak is örülök, hogy az oknyomozó újságírás különböző kérdései tisztázásra kerültek. Én ezt a tisztázást elfogadom egyébként, tehát engem nem ez zavar különösképpen a törvényjavaslatban.

Hozzáteszem, hogy egy tisztességes dróntörvénnyel azt is el kellene intéznünk, hogy ne csak újságírók és fényképezőgépek, hanem drónokon keresztül se tudják adott esetben a családtagokat, gyermekeket vegzálni. Higgyék el, személyes tapasztalatból tudjuk, hogy nagyon-nagyon irritáló tud ez lenni, és mi önökkel szemben soha nem vetettünk be, soha nem akartunk bevetni hasonló eszközöket. Éppen ezért állok értetlenül az előtt, hogy miért vetik be közszereplők ellen ugyanezeket még mindig.

Az is látható, hogy miközben a nyilvános Facebook-posztok tekintetében szerencsére nem akar korlátozásokat bevezetni Magyarország Kormánya, de azért még van olyan területe a világhálónak, ahol ez a látszólagos szabadság, bár hozzáteszem, hogy egy magáncég oldalán azért megmarad, én komolyan kérem önöket, hogy foglaljanak állást a tekintetben, hogy jelesül és kiemelten a Jobbik közszereplőit érő vegzatúra elfogadhatóe az önök világában, az önök értékrendje szerint. Azért emelem ki egy kicsit önző módon saját magunkat, mert az utóbbi kampányidőszakban karaktergyilkos módon ezt a politikai közösséget érte a legtöbb ilyen támadás. Akkor is megszólalnék, hogyha a többi közösséget érte volna. Bármely párt képviselője elleni hasonló fellépés ellen megszólalnék, ha Fidesz-KDNP-st érné ugyanez, akkor is.

Higgyék el, hogy mi minden választási kampánynak úgy indultunk neki, hogy nem éltünk hasonló eszközökkel, és a jövőben sem kívánunk hasonló eszközökkel élni. Ugyanakkor akkor hiteles az önök részéről az egész beadvány és annak védelme, ha ez ügyben el tudják oszlatni a kételyeket. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Bajkai István képviselő úrnak.

DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! A korábbi kétperces felszólaláshoz képest szeretném csak kiegészíteni, most már az ott el nem hangzottakat.Egyrészről valahogy az a benyomásom támadt, bár annak ellenére, hogy többször elmondtuk, hogy itt egy kodifikációs igényt követő kodifikációról, illetve jogszabályalkotásról van szó, valahogy mégiscsak az az érzés támadt bennem, hogy sem a 2016-os alkotmánybírósági döntést nem ismerik a tisztelt ellenzéki képviselők, tehát azt nem olvasták el, hogy ebben az alkotmánybírósági döntésben mi szerepel, ez rajzolódik ki előttem. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy nem is ismerik az elmúlt harminc év jogalkalmazási problematikáját. Mert hogyha ismerték volna, akkor egy csomó kérdést nem tettek volna fel.

Egy kicsit úgy tekintenek a jogalkalmazó szervekre és úgy tekintenek a bírói döntéshozatalokra, minthogyha abban már ne kristályosodott volna ki számos jogelv, ne kristályosodott volna ki számos jogi megoldás és jogi probléma. Itt egyszerűen, elnézést a kifejezésért, nem szeretném önöket túlzottan megbántani, de egyszerűen nem ismerik sem a joganyagot és láthatólag a jogi problémát sem. (Z. Kárpát Dániel: Milyen az, amikor meg akar bántani?)

Hogy Harangozó képviselőtársamnak válaszoljak, mert ő szereti az extremitásokat, mondok egy példát. Ha én szeretnék egy tüntetést szervezni, most nem a román nagykövetség előttiről fogok beszélni, hanem én szeretnék egy tüntetést szervezni azzal kapcsolatban, hogy vajon az MSZP jogilag létezhete azt követően, hogy létrejött az MSZMP vagyonából és jogi értékű jogainak az átemeléséből annak idején, tehát ezt a kérdést szeretném firtatni, és mondjuk, egy tüntetést szeretnék szervezni ebből az ügyből kifolyólag. De még csak nem is az MSZP székháza előtt, vagy talán az nincs, vagy valamelyik bérlakás előtt, mert azt nehezen találom meg, hanem azt mondom, hogy én szervezek egy ilyen tüntetést Nyíregyházán, a Petőfi utca 2. szám előtt  valószínűleg van ott Petőfi utca 2. szám , akkor ezt a mai jogszabályok szerint megtehetem, mert miért ne ott szervezzek?

(23.50)

Mert miért ne ott szervezzek? Miért ne az ottani magánlakás előtt mondjam el a kifogásaimat az MSZP működésével kapcsolatban? Még csak nem is hozzátartozóról van szó, még csak nem is a párt vezetőjéről van szó. Tehát egész egyszerűen ez egy extrém példa nyilvánvalóan, csak most jelzem a tisztelt képviselő úrnak és a tisztelt ellenzéki képviselőknek, ha most megnézzük a bíróság jogalkalmazásának a problematikáit és a régi, 1989. évi gyülekezési törvénynek a szabályrendszerét, akkor ez most lehetséges.

Láttuk azt is az elmúlt időszakban, az elmúlt évek történéseiben, hogy ezt a jogszabályi űrt vagy ezt a jogszabály-hiányosságot vagy ezt a típusú értelmezési lehetőséget jó néhányan ki is hangsúlyozták. Sorolhatnám itt azt, hogy például a devizahitelesek ügyében különböző bankvezetők vagy beosztottak vagy éppen bírák előtt is szerveztek tüntetést nemcsak Budapesten, hanem mondjuk, például Szegeden. Azt is láthatjuk, hogy a bíróság nem tudta feloldani éppen azért ezt az ellentmondásos helyzetet, sőt a rendőrség illetékes szervei sem tudták megoldani ezt a kérdést, mert még egyszer hangsúlyozom, alkotmányos alapjogok ütközése esetén a sorrendiséget, illetve az elbírálás szempontjait nem tudták megoldani a jelenlegi alkotmányos szabályozás, illetve gyülekezési törvény alapján.

És még az előbbi kétpercesemből kimaradt, és ezért mondom azt, hogy a kodifikációs igény már évek óta létező jogi probléma, az Alkotmánybíróság döntéséből kifolyólag ezt a jogszabályt meg is kellett alkotni, meg is alkotjuk vagy szeretnénk ezt megalkotni, és az nem világos számunkra vagy számomra, tisztelt ellenzéki képviselők, amikor ezzel a kérdéssel szembesülnek, akkor vajon a most benyújtott előterjesztést és annak az igen hosszú jogelméleti mélységű indoklását egyáltalán elolvasták-e. Azt csak jelezni szeretném, hogy a gyülekezési jog az egyetemi stúdiumok között egy komoly tantárgy, egy félig évig legalább hallgatják a hallgatók, és ebből vizsgázniuk kell, és nekem komoly kétségeim vannak, tisztelt képviselő urak, hogy ennek a stúdiumnak meg tudnánake felelni. Mert a kérdéseikből ítélve, például a közlekedés rendjének a megsértése az úgy áll előttük, mintha ismeretlen jogi probléma lenne a jogalkalmazók előtt. Nem ismeretlen jogi probléma, hogyha esetleg netalántán konzultálnak a budapesti rendőrfőkapitány ez irányú kollégájával, aki magas rangú rendőrtisztként és rendőrségi csoportot vezetően magas jogi képzettséggel, évtizedes tapasztalattal önöknek el tudná mondani, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, és hogyan valósult meg az eddigi jogszabályi környezetben. De ezt a fáradságot önök nem vették maguknak, és láthatóan arra használják fel ennek a törvénytervezetnek a vitáját, hogy ismét úgymond félelmeket keltsenek vagy gumijogszabályokra hivatkoznak.

Az előbb már a kétperces felszólalásomban idéztem önöknek, hogy amit önök gumijogszabálynak hívnak, az nem gumijogszabály. Nem ismerik ezt a fogalmat, hogy mit jelent a gumijogszabály. Ez azt jelenti, hogy a jogalkalmazó teljes bizonytalanságban van a jogszabály tartalmát illetően, illetve minden irányban  pozitív és negatív irányban is  lehet értelmezni. Ennek a jogszabálynak ilyen típusú, úgymond gumi volta nincs, nem létezik, önök ezt most sem mondták ki, most is hiányzik ez a konkrétumság az önök felszólalásaiból. Sajnos megint úgy kell hogy minősítsem a felszólalások jelentős részét, hogy indokolatlan félelemkeltés és egyfajta obstrukció.

Egyébként Varga-Damm Andrea képviselő asszonyra csak fél mondat erejéig visszatérve, ő egy részben azt említette, hogy a kinyitott kertkapu problematikája az közterületként funkcionálna a kerttel, ha jól vettem ki a szavaiból. Megmondom őszintén, kitűnő jogász kolléganőnek tartom, de nyilvánvalóan ezt csak humornak szánta. Értékelem az ő elegáns humorát, de nyilvánvalóan egy kert és egy magánlak nem válik közterületté, ha kinyitom az ajtót, de még egyszer mondom, értékelem a humorát.

Visszatérve pedig az előbbi jobbikos kolléga felszólalására, csak félmondat erejéig jegyzem meg, hogy ilyen sajtó-helyreigazítási és személyiségi jogi pereket egyáltalán nem kötném össze a gyülekezési joggal, az egy teljesen más jogág.

Köszönöm szépen a felszólalást. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Arató Gergely képviselő úrnak.

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy ha ön, miközben minket mindig arra int, hogy maradjunk a konkrét törvényjavaslatnál, egy picit több energiát fordítana arra, hogy valóban próbálja érvekkel védeni a törvényjavaslatot, és egy kicsit kevesebbet arra, hogy meglehetősen felületesen és fölényeskedve gyalázza az ellenzéket, ez valószínűleg elősegítené azt, hogy erről a komoly ügyről komolyan lehessen beszélni. Mert, drága képviselő úr, bizony úgy van, ön még Nyíregyházán is szervezhet tüntetést. Hát ilyen furcsa ez a gyülekezési jog, még a Petőfi utcában is szervezhet tüntetést, ha ennek egyébként valamilyen más akadálya nincsen. És igen, képviselő úr, az különbözteti meg a jogállamot a rendőrállamtól, hogy a jog határozza meg azt, hogy hol lehet tüntetést tartani, vagy mik a gyülekezés feltételei, és nem Óberling József rendőr ezredes úrnak a döntése, akit egyébként ezúton is tiszteltetünk. De egy jogállamban jogszabály védi az alapjogokat, és nem egy egyéni rendőri vezetőnek a döntése.Végül elfelejtett képviselő úrnak arra a kérdésére válaszolni, hogy az önök által meghatározott szabály szerint, ami egy újabb gumiparagrafusban  ezt el is felejtettem megemlíteni  a diplomáciai képviseletekhez  majd államtitkár úr válaszol, ezt örömmel várjuk , de a diplomáciai képviseletekhez és a diplomatákhoz is külön védelmet rendel, hogyan lehetne tüntetést rendezni egy nagykövetség előtt úgy, hogy az ne zavarja a diplomaták mozgását, a diplomaták tevékenységét. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönjük. Most kétperces hozzászólásra Harangozó Tamás képviselőnek adom meg a szót.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is Bajkai úrra szeretnék reagálni. Egyrészt valóban nagyon várnám a nagykövetséges megfejtését én is, és akkor ne a román szomszédokat bántsuk mindig, ha egy fiktív nagykövetség, mondjuk, a csehszlovák nagykövetség előtt szeretne tüntetni, akkor azt most hogyan tenné meg. Kettő: a legnagyobb tisztelettel, tényleg kioktathat engem, de akkora badarságokat mondott, hogy szerintem az égbekiáltó. Azt mondja, hogy van egy kialakult bírósági joggyakorlat, mindenki tudja, mi a dolga. Hát, képviselő úr, önök, ha megnyomják a gombot, akkor az a joggyakorlat úgy, ahogy van, semmit nem ér. Az új törvényükhöz kell a jogalkalmazóknak majd igazodnia.

És visszatérve a konkrét mondására, például eddigi jogszabályi környezet alapján milyen jól meg tudta a budapesti rendőr kolléga tenni a dolgát, és nagyon jól tud mindent. Az eddigi alapján. Most változtatják meg! És ne mondja nekem, hogy ahhoz kell tudományos fokozat, hogy valaki megértse, hogy „a közlekedés rendjének sérelme” kifejezés és „a közlekedést máshogy biztosítani nem lehet” kifejezés között mi a különbség. Még egyszer mondom: a közlekedés rendjének sérelme az is lehet, ha valaki lelép a járdáról. Két ember, mondjuk, aki politikáról beszélget, vagy valaki éppen nem tud ott parkolni, ahol szokott. Ha máshogy nem biztosítható a közlekedés rendje, az pedig arról szól, hogy egy százezres tüntetést nem lehet megakadályozni azért, mert egyébként valamelyik sugárúton fognak haladni, mert majd elmennek az emberek, mert majd a rendőrök megoldják, hogy más utcákon keresztül közlekednek az éppen arra közlekedni vágyók.

Egyébként pedig, ha az MSZMP-vagyont keresi képviselőtársam, a 90-es évek elején az elszámoltatásra került, a pártok között újraosztották. Kérem, Simicskát és Orbán Viktort kérdezze meg, hogy a Tiszti Kaszinó eladásából lévő 2 milliárd forint, ami a Fidesz egyik ősbűne és a Fidesz egyik legérdekesebb első korrupciós ügye, hogy abból a pénzt hová tették és hová nem, és hogyan alakult abból a Fidesz további jövője. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük. Kérdezem, hogy kíváne még valaki hozzászólni a vitához. Nem látok jelentkezőt. Így az együttes általános vitát lezárom, és megadom a szót Völner Pál államtitkár úrnak.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Megpróbálom rövidre fogni, bár voltak olyan alapfogalmak, amelyek újból és újból felmerültek. Tehát a véleménynyilvánítás céljából tartott gyülekezés tartozik a gyülekezési törvény hatálya alá, ezt elég pontosan megfogalmazza a törvény 1. §-a. Ez értelmezési kérdés, lehet, hogy egyesek aztán próbálnak mást is beleérteni, higgyék el, hogy csak erről szól, és csak ez a kritérium az, ami eldönti, hogy a törvény hatálya alá tartozik egy rendezvény vagy sem. Ajánlottam figyelmükbe, hogy a törvény indokolását olvassák el, magam is belelapoztam a kérdés elhangzása után, és ott van. Tehát, mondjuk, ha diplomáciai küldöttség vonulását akadályozza, és itt egy kollízió van, mert van egy nemzetközi kötelezettségünk ennek a szabad mozgásnak a biztosítására, akkor van a gyülekezési jog, akkor nyilvánvaló, hogy a diplomáciai testületet hagynunk kell ott utazni, mert nem lehet megakadályozni és túszul ejteni, mondjuk, Magyarországon. Itt a rendőrségnek kell hogy legyen egy ilyen eszköz a kezében.

(0.00)

A gyűlés vezetője, szervezője. Talán nem volt mindenki számára világos, hogy több szervező is lehet, és ilyenkor a vezetőt ki kell jelölni közülük, pontosan azért, hogy a felelősség meglegyen, és legyen kivel tárgyalni az ügyekről.

Ami még figyelmet érdemlő lehet a spontán gyülekezés kapcsán is, az gyakorlatilag az, hogy megismétlik, hogy a spontán gyülekezés nem automatikusan kerül betiltásra, hanem ha egyébként betiltásra került volna, akkor alkalmazzák azokat a következményeket. És itt ne flashmobokra és egyéb rendezvényekre gondoljunk, mert ezek nem a gyülekezési törvény alá tartoznak.

Remélem, hogy néhány dologra sikerült válaszolnom. Ha kérdések maradtak bennünk, akkor pedig remélem, hogy a holnapi napon sikerül ezeket tisztázni. Köszönöm a figyelmet, és köszönöm azokat a pozitív hozzászólásokat, amelyek azért a törvény néhány erényét elismerték. Köszönöm. (Dr. Vejkey Imre tapsol.)

Felszólalások:   243-284   285-324   325-326      Ülésnap adatai