Felszólalás adatai

Nyilvánvalóan kívánatos az lenne a nemzet szempontjából, ha élethosszig tartó házasságokról tudnánk beszélni, és mindenhol legalább három gyermek születne. Azonban vessük össze ezt a kívánatos helyzetet, idilli állapotot a valósággal, és akkor bizony azt kell látnunk, hogy a korábbi kétgyermekes családmodellt most már felváltotta az egygyermekes családmodell.

A legfrissebb kutatások szerint a második gyermek megszületése az, amire már nem kerül sor, hiszen a magyar családok átlagosan 1,2 gyermeket vállalnak, ami azt jelenti, hogy a családok döntő többségében egy gyermek születik meg. A második gyermek megszületésének akadályait ezek a fiatalok önbevallásuk alapján az anyagiakban látják. 80 százalékuk mondja az egygyermekes szülőknek azt, hogy még szeretne több gyermeket, s 72 százalékuk mondja azt, hogy anyagi okok miatt nem tudja vállalni.

Ha megnézzük a családtámogatási rendszert, hogy a második gyermek esetén milyen juttatásokat kapnak ezek a családok, akkor azt látjuk, hogy a gyermekekre jutó összeg a családi pótlék esetében alig emelkedik, az adókedvezmény gyermekekre jutó összege egyáltalán nem emelkedik a második gyermek esetében. Viszont azt látjuk, hogy a harmadik gyermek esetében - a családok nagyon kis részében kerül sor arra, hogy a harmadik gyermek is megszülessen - ingyenes ellátásokat kapnak a tankönyv területén, az étkezésekben és sorolhatnám, és az adókedvezmény és a családi pótlék is ugrásszerűen, radikálisan megemelkedik.

Másrészről arról is beszélni kell, hogy a harmadik gyermeket, a háromgyermekes családot nem tekinthetjük a plafonnak, s a negyedik gyermek megszületését ezek az általam korábban említett családtámogatási rendszerek egyáltalán nem ösztönzik.

Államtitkár úr, tehát kérdezem: mikor léphetünk végre egyről a háromra, és mikor látják meg a valóságot a demográfiai adatok tekintetében? Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)