Felszólalás adatai
208. ülésnap (2001.05.11.), 10. felszólalás | |
---|---|
Felszólaló | Szilágyiné dr.Szemkeő Judit |
Beosztás | szociális és családügyi minisztériumi politikai államtitkár |
Bizottsági előadó | |
Felszólalás oka | felszólalás |
Videó/Felszólalás ideje | 8:16 |
Felszólalások: Előző 10 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
SZILÁGYINÉ DR. SZEMKEŐ JUDIT szociális és családügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Vendégek! A társadalmi kohézió kérdéskörét nem zárhatjuk le anélkül, hogy ne beszélnénk a magyarországi roma kisebbség problémáiról. A romák társadalmi kohéziója, mint azt hallottuk is, nem elsősorban csak szociális, hanem képzési, oktatási, munkaerő-piaci kérdés.
A polgári kormány a velünk élő cigányságot érintő politikáját az előző kormányzati ciklusokban elért eredményekre építi, azokat kívánja továbbfejleszteni, de nem tudja a korábbi évtizedek, sőt évszázadok hagyatékát azonnal semmissé tenni. A program alapelemeit a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagban meghatározott feladatok képezik.
Vitathatatlan tény, hogy a cigányság társadalmi integrációjában eddig elért eredmények ellenére a roma lakosság nagy része súlyos gondokkal küzd. A problémák feltárása és az eredmények értékelése érdekében utalni kívánok néhány korábbi statisztikai adatra. 1993-ban a 15-29 éves cigány fiatalok egyharmad része nem fejezte be az általános iskolai tanulmányait, hallottuk a javulást már Pálinkás államtitkár úrtól. Ugyanebben az évben a hetedik, nyolcadik osztályba még járó roma gyermekek 60 százaléka tervezte csak, hogy továbbtanul, ehhez képest is hallottuk az előrelépést.
További előrelépési lehetőség volt sajnos az, hogy 1993-ban - az oktatási statisztika szerint legalábbis - mindössze 165 olyan középiskolás tanuló volt, aki magát cigánynak vallotta. Erről indultunk, és ehhez képest léptünk tovább. Ugyanakkor 1971-ben a férfi romalakosság háromnegyed részének volt munkahelye, de többnyire szakképzettség, sőt általános iskolai végzettség nélkül. Már 1987-ben, a gazdasági elvárások erősödésével a foglalkoztatási arány háromnegyed alá csökkent, '93-ban az igen alacsony szakképzettségi szint, az állami vállalatok megszűnése, privatizációja miatt már csak egynegyed.
(9.40)
Különösen nagy volt a visszaesés a roma nők körében; a '70-es években erős növekedés indult meg, mintegy 50 százalékos foglalkoztatásról alig 15 százalékra esett vissza a foglalkoztatásuk - ez '93.
A munkanélküliség, képzetlenség, a gyermekek eltartásának feladatai egyszerre tömegesen zúdultak a felkészületlen roma családokra. A problémák kezelése több tárca feladataihoz kapcsolódóan megindult. A cigány gyermekek oktatását '93 óta külön állami normatíva segíti, '98 óta ösztöndíjrendszer - ezt már hallottuk.
A munkanélküliséggel szemben az átképzési, képzési programok korán megindultak és folyamatosan mennek. A családok támogatásáról: a szociális és gyermekvédelmi törvényben olvasható előírásokból olyan támogatási formák jöttek létre, amelyekkel a családok legalább alapszintű megélhetése biztosított. A kormány 1999-ben a különböző minisztériumok cigányságot érintő problémáinak, munkájának összehangolására tárcaközi bizottságot hozott létre, melynek munkájában az Országos Cigány Önkormányzat elnöke is részt vesz.
A cigányság felzárkóztatása érdekében egyre növekvő támogatást nyújtunk: ebben az évben a '98. évi támogatáshoz képest mintegy kétszeres az erre fordított összeg. A roma gyermekek, fiatalok tanulásáról már volt szó. A munkanélküliek átképzése tehát folyamatos, a roma asszonyok munkaerő-piaci helyzetének javítását reméljük a foglalkoztatási törvény azon módosításától, amely lehetővé teszi, hogy a gyermekükkel otthon lévő anyák tanulhassanak ingyenesen, utazási költséget is térítve.
Ehhez kapcsolódóan olyan programokat dolgozunk ki, amelyek a munkaerő-piaci integrációt várhatóan nagymértékben növelni fogják. Tehát mindenféleképpen a képzésre, a munkalehetőségek teremtésére kell koncentrálni.
A romák foglalkoztatásában ma még nagyon nagy szerepük van - és bízunk benne, hogy egyre csökkenő szerepe lesz - azoknak a közmunkáknak, közhasznú munkáknak, amelyek súlya az elmúlt években növekedett. '99-ben mintegy 2 milliárd forint összegű közmunkát támogatott a Szociális és Családügyi Minisztérium. E 2 milliárd forintból több mint 40 százalékot fordítottunk a romák közmunkájára. Ebben az évben majdnem 3,5 milliárd a közmunkaprogram fedezete. 450 milliót a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium tett a mi 3 milliárdunk mellé.
Ezen programok mindegyikében - legyen az útépítés, gátépítés vagy önkormányzati tevékenység, szociális munka - kikötöttük, hogy minimálisan 30 százalék roma származású munkavállalót kell foglalkoztatni. Emellett meghirdettünk egy 300 milliós olyan közmunkaprogramot, amely kifejezetten csak romáknak szól, annak érdekében, hogy a roma munkavállalók a saját környezetüket a saját munkájukkal fel tudják újítani, szebbé tudják tenni, illetve saját érdekükben, a saját közösségük érdekében olyan közösségi létesítményeket hozzanak létre vagy hozzanak helyre, amelyek számukra a közösségi életet jelentik. Ilyenekre már érkeznek a pályázatok, és bízom benne, hogy hamarosan beszámolhatunk ennek a sokféle közmunkának az eredményességéről.
A másik közmunkánk nagyon lényeges, amelyben a szociális tevékenységbe kívánjuk bekapcsolni kiemelten azokat a roma asszonyokat, akik a saját közösségük számára segítő munkát tudnak végezni. Ehhez képzést kell biztosítani, és nagyon fontos, hogy minden közmunkaprogramunkban egyre növekvő mértékben kívánjuk meg a közmunkaprogramok lejárta után az állandó foglalkoztatást. Ugyanis igazából a közmunka csak átmenetileg lehet lehetőség. Ugyanakkor az, hogy a munkalehetőség olyan helyekre is - kistelepülésekre - eljut, ahova egyébként nem tudunk munkát vinni, nagyon lényeges. Megemlíteném még a szociális földprogramot, amely szintén sok helyen, sok cigány család számára biztosít megélhetési lehetőséget. Megindult a roma lakásépítési program.
Befejezésül elmondanám, hogy a romák integrációja, a társadalmi kohézió megteremtése érdekében a központi források lényegesen növekedtek, de még nagy feladat áll előttünk. A kormánypolitika alapelvei, munkalehetőség biztosítása, saját kereset, melyből a gyereket nevelő családok kevesebbet adóznak, a családi támogatási rendszer, a lakhatási lehetőségek segítése, rend és biztonság, a tanulás támogatása mind-mind kiemelten, hatványozottan fontos a cigányság helyzetének további javítása érdekében.
Meggyőződésünk, hogy csak e kormányprogram szellemében lehet a cigányság élethelyzetét javítani, de ezt a feladatot csak akkor tudjuk elvégezni, ha a cigányság, annak választott és más vezetői velünk együttműködve folytatják a megkezdett munkát. Bízom benne, hogy egyre több sikerről, közös eredményről tudunk itt is beszámolni.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Felszólalások: Előző 10 Következő Ülésnap adatai