Felszólalás adatai

DR. TÓTH ISTVÁN, az ifjúsági és sportbizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az ifjúsági és sportbizottság február 10-ei ülésén tárgyalta a határozati javaslatot. Először a Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium munkatársai tartottak összefoglaló bevezetőt a 95 oldalas előterjesztésről. A program szerkezetileg négy fő részből tevődik össze, köszönettel vehetjük, hogy ezt részletesen és kitűnően ismertette miniszter asszony, ezért nekem most nem kell ismételnem.

Három fő kérdés fogalmazódott meg. Az első kérdés: a korábbi egészségfejlesztési programok, főleg a gyerekek és az ifjúság körében kevés és összehangolatlan kezdeményezés formájában valósultak meg, a kérdés az volt, hogyan kívánunk ezen változtatni. Az erre adott válasz lényege az volt, hogy nemzeti szinten az Országos Egészségfejlesztési Központ lesz az az intézmény, amely elsősorban felelős a szervezésért, a program végrehajtásáért, nagyrészt az ÁNTSZ egészségnevelő hálózatán keresztül.

Létrejött a népegészségügyi tárcaközi bizottság, itt történik az egyes tárcák által végzendő és végezhető feladatok, törvénykezés, költségtervezés összehangolása, tehát az államigazgatás legfelső szintjén is megjelent egy koordináló testület, és kidolgozás alatt áll a regionális egyeztetés főleg az egészség-hatásvizsgálatok és a szakértői funkciók megjelenése érdekében.

A második kérdés az egészségfejlesztési szempontok bevezetésére irányult, miszerint ezek előírások, javaslatok, rendeletek formájában fognak-e bekerülni az óvodai-iskolai életbe. A válasz röviden: a szakmai munkákon alapuló sztenderdek kidolgozása már megindult, ezek alapján az adott intézmények el tudják majd dönteni, hogy a tevékenységük kellően egészségfejlesztő-e vagy sem. A szakmai tartalmak érvényesülését pedig helyileg az ÁNTSZ-ek fogják és tudják ellenőrizni.

A harmadik kérdés a sportlétesítmények jobb kihasználására, szélesebb körű igénybevételére utalt. Ezt az előterjesztők közös pályázatok, egységes hozzájutást és stabil fenntarthatóságot biztosító finanszírozási technikák, például normatív finanszírozás bevezetésével látják kivitelezhetőnek.

A vélemények kapcsán a bizottság elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzeti programnak össze kell kapcsolódnia és össze kell hangolódnia a közoktatási törvény módosításával. Javasolta az általános iskolákban már folyó egészségmutatók mérését bővíteni s kiterjeszteni a felnőttekre is, az eredményeket pedig felhasználni az európai összehasonlító vizsgálatokban. Elhangzott a vitában, hogy a program megvalósításában központi szerepe van és lesz az önkormányzatoknak, amelyek azonban csak úgy fogják tudni teljesíteni feladataikat, ha ehhez pénzügyi források lesznek, például a sportnormatíva visszakerül a településekhez.

Ellenzéki hozzászólások kiemelték, hogy a nemzeti program tisztességes, színvonalas, korrekt munka, s remélik, hogy a cselekvés is az lesz, mert a megvalósítás a lényeges. Akciók helyett a koordinált, egyeztetett, folyamatos munkákra van szükség. Többen hangsúlyozták az iskolai testnevelés fontosságát, a kötelező testnevelési óraszám bővítését úgy, hogy az ne teljesítménykényszert jelentsen, hanem járuljon hozzá az alap-állóképesség megszerzéséhez és sikerélményekhez vezessen. Kiemelésre került még a szemléletváltás szükségessége, a képzés, továbbképzés fontossága főleg az egészségügyi szakemberek és a testnevelő tanárok esetében, nem utolsósorban az érdekeltség megteremtése mind a két oldalról.

Az előterjesztők viszontreagálásukban megköszönték a jobbító javaslatokat, kiemelték a megelőzés fontosságát, az egészségfejlesztés már elkezdett programjaiból vázoltak a védőnői hálózat erősítésétől a pályázatok kiírásán keresztül az önkormányzati programok támogatásáig. Végezetül hangsúlyozták elkötelezettségüket a program folytatására, az esetleges költségvetési nehézségek ellenére is.

Az ifjúsági és sportbizottság az előterjesztést egyhangúlag az általános vitára alkalmasnak tartotta. (Taps.)