Felszólalás adatai

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A villamos energiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának - bár több képviselőtársam a részletes vitáról beszélt, de most az általános vita folytatásánál tartunk, és remélem, hogy a részletes vitáig még történni fog néhány dolog - második szakaszában szükségesnek tartom összefoglalni azokat a sarkalatos pontokat és hiányosságokat, amelyek alapvetően meghatározzák az MSZP e törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontjának az alakulását. Ugyanakkor részletesebben ki fogok térni néhány olyan kérdésre, amelyekre az előző vitanapon idő hiányában nem kerülhetett sor.

Az összefoglalást ismét azzal kell kezdeni, hogy az előző kormány előkészítette a villamosenergia-piac liberalizálását, megvalósította a szükséges privatizációt, megalapozta a hosszú távú ellátás biztonságát, megteremtette az energiagazdaság önfinanszírozó képességét, és kidolgozta a rászoruló lakossági fogyasztók támogatási rendszerét. Braun képviselőtársamnak válaszolva elmondom, nem lett volna más dolga a Fidesz-kormánynak, mint ezt a működő rendszert három és fél alatt azokkal a kiigazításokkal ellátni, amit ebben a törvénytervezetben próbáltak megfogalmazni. A Fidesz-kormánynak csak be kellett volna fejezni a korábbi eredményes munkát, amit a kormány 1998 óta halogat, a liberalizációszabályozás elfogadásának késleltetése pedig súlyos károkat okozott a magyar energiagazdaságnak.

(23.50)

Ilyen károk, hogy az erőmű-létesítés lehetetlenné vált, az energiaár-rendszer felborult. A részleteit nem mondom, hiszen előzőleg képviselőtársaim erre részletesen kitértek.

A megkésve előterjesztett törvényjavaslat a 2000. év elején benyújtott, de el nem fogadott szöveg korszerűsített változata, de az előkészítésben a szektor szereplőinek, valamint a fogyasztói érdekképviseleteknek a véleménye nem lett figyelembe véve. A tervezet várható gazdasági hatásairól pedig nem készült, legalábbis elénk nem került gazdasági hatástanulmány.

A törvényjavaslat a liberalizáció legfontosabb kérdéseiről nem rendelkezik, hanem azokra kormányrendelettel felhatalmazásokat ad. Erre szintén nem térnék ki, az idővel is gazdálkodva, hiszen itt többen elmondták. Így nem rögzíti a liberalizáció mértékét, vagyis a feljogosított fogyasztók körét, az árszabályozás elveit mint egy meghatározó, generálkérdést, és azt sem, hogy kik viselik az átállási költségeket.

A közcélú hálózatokhoz való szabad hozzáférés a piacnyitás egyik legfontosabb garanciája, amit a független rendszerirányító biztosít. A rendszerirányító, tehát a Mavir 2000 októberében lett megalapítva, de tulajdonosa, az MVM Rt. a piac legnagyobb szereplője. Ez a tulajdonos vajon hogyan biztosítja, illetve hogyan készíti fel a Mavir független, diszkriminációmentes működését?

A törvényjavaslattal kapcsolatban általunk legsúlyosabbnak tartott kifogások a fogyasztóvédelem területére tartoznak. Az első és legfontosabb, hogy a lakossági kisfogyasztók a piacnyitás előnyeiből, amíg a piacnyitás nem 100 százalékos, nem fognak részesülni. Azt azonban, hogy a piacnyitás körülbelül 30 és 100 milliárd forint közötti átállási költségeit ki fogja viselni, a törvényjavaslat szintén nem rendezi. Elfogadhatatlan, hogy az új szabályozás ezeket a költségeket az előnyökből kimaradó kisfogyasztókra terhelje.

Szintén a fogyasztóvédelem tárgyköréhez tartozik az árszabályozás kérdése. A kormány gyakorlata jelenleg az álszociális árvisszafogás, aminél a legnagyobb támogatást a legtöbb áramot fogyasztó, jobb szociális helyzetű fogyasztók kapják. Nem világos, hogy a Paksi Atomerőmű által termelt, messze a legolcsóbb áram döntően a közüzemi kisfogyasztók ellátására, vagy a liberalizált piaci szegmensen működő, feljogosított fogyasztók ellátására lesz-e fordítva. Utóbbi esetben a háztartások által fizetendő hatósági árak nem fognak megfelelni a legkisebb költség elvének, a kisfogyasztókat a liberalizáció miatt fokozatos hátrány fogja érni. Indokolt lenne a hatósági árakat megállapító Magyar Energia Hivatalt nem a kormány, hanem közvetlenül az Országgyűlés alá rendelni a kormány torz árképzési gyakorlatának elkerülése érdekében.

A vita során fölmerült, hogy több szakértői vélemény arról szólt, hogy a kormány alá célszerű rendelni az Energia Hivatalt. Egyetlenegy szakértő - mi utánajártunk a szakértői véleményeknek, körülbelül hat vagy nyolc ilyennel találkoztunk, ami az Országgyűléshez eljutott és sikerült kibányásznunk -, egyetlenegy szakértői vélemény sem támogatja azt az álláspontot, hogy a Magyar Energia Hivatal közvetlenül a kormány alá tartozzon. Mindegyik tételesen az Országgyűlés alá rendelését tartja kiemelkedően, gazdaságilag is fontosnak.

A fogyasztói érdekek nem megfelelő védelmét bizonyítja a garanciák hiánya, a törvényjavaslat nem tartalmaz megfelelő garanciákat az ellátásbiztonság és az áramszolgáltatás minőségének megőrzése érdekében, és nem írja elő, hogy a szolgáltatók a lakosságtól beszedett hálózatfejlesztési hozzájárulást tényleg a hálózat fejlesztésére fordítsák.

Problémás, hogy a törvényjavaslat szerint a szociális tarifát a piaci szereplők is finanszírozzák, ami piacidegen, holott a szociális energiaellátásnak állami feladatnak kellene lennie, amit a valóban rászoruló fogyasztói kör kaphatna. E probléma jelentőségét alátámasztja, hogy a legrászorulóbb fogyasztók kompenzációs rendszerét a Fidesz-kormány megszüntette. Számukra az elmúlt három évben a villamos energia ára elfogadhatatlan mértékben, több mint 50 százalékkal nőtt.

A törvényjavaslat egészének fogyasztóvédelemmel kapcsolatos hozzáállását végül jól példázza az a szabályozási megoldás, hogy az úgynevezett áramlopás gyanúja esetén - és én most egy fordított helyzetről beszélnék, mint amit Lezsák képviselőtársam fölvetett -, amikor a fogyasztó a fogyasztásmérő berendezés befolyásolásával vételez áramot, a szolgáltató jogosult saját hatáskörben, szankcióként felemelt díjat szedni.

Vegyük észre, hogy itt egy lopás gyanújáról van szó, amiről - a zsebtolvajlás, vagy a bankrablás esetével ellentétben - nem független és pártatlan bíróság dönt, hanem a sértett, vagy magát sértettnek tekintő szolgáltató. Ez a szabály egész egyszerűen önbíráskodásra adott törvényi felhatalmazást.

Az igazságszolgáltatást továbbra is célszerű lenne a bíróságokra és a hatóságokra bízni. Így az áramlopás gyanúja esetén a szolgáltató tegyen feljelentést, és ne legyen egyoldalúan joga arra, hogy meghatározza az ellopott energia mennyiségét és a büntetés összegét. Erre rendkívül jó és hatásos példa áll rendelkezésre, hiszen Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok biztosa ez év októberében az Országgyűlésnek leadott jelentése egy példán keresztül bemutatja, hogy mi történik.

Tehát a szolgáltató közüzemi szabályzatának 17. §-a alapján, ha netán valakire rábizonyítják az áramlopás vagy szabálytalan vételezés tényét, ebben az esetben speciális elszámolási számok és büntetések működnek. Csak két példát hadd mondjak önöknek, hogy érzékeljék, miről van szó.

Egy átlagos háztartásban, ahol a havi fogyasztás 150-170 kilowatt, a közüzemi szabályzat szerint - egy teljesen más számítás szerint, amit ha kell, ha nem, rávernek a fogyasztóra - az 1250 kilowattra emeli erre a hónapra, visszamenőlegesen a számítást, tehát egy éven keresztül. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi hatósági ár 23 forint 52 fillér, itt egy kilowattórát 94 forinttal számolnak el. Ez azt jelenti, hogy a közel 4 ezer forintos villamosenergia-számla helyett 117 ezer forintot számláznak ki egy hónapra. Ha ezt 12 hónapra visszaszorozzuk, akkor egy ilyen átlagfogyasztó, akire ez rábizonyosodik, 1,4 millió forintot köteles fizetni.

Egy üzleti esetben, amikor a szerződést nem hajtják végre, a késedelmi kamat a kötbérrel együtt ennek az egynegyedét sem tenné ki. És milyen alapon - és ezt az állampolgári biztos veti fel - vannak ilyen jogosítványai egy szolgáltatónak? Erősebbek, mint egy bíróságnak. Fölveti az alkotmányellenességét is, úgyhogy ezt mindenféleképpen, ha nem is állt szándékában az előterjesztőnek, de már nem tehet mást, mint hogy a törvénynek ezt a változatát keresztülvezesse.

Végül a fogyasztóvédelem nem megfelelő biztosításának, vagyis a fogyasztók érdekeit veszélyeztető rendelkezés áttekintése után célszerű néhány szót a jogharmonizációs szempontról is ejteni, nevezetesen arról, hogy a törvényjavaslat előkészítése során a kormány nemcsak a fogyasztók, de a nemzetgazdaság egészének érdekeit is viszonylag felületesen vette figyelembe.

Sokszor elhangzik a jogharmonizációból adódó jogalkotási kényszer, ugyanakkor a magyar nemzetgazdaság és a magyar energiaszektor érdekében a kormány a vonatkozó irányelv által adott legális lehetőségeket sem minden esetben használja ki. Az EU-irányelv az egységes piac működése szempontjából alapvető, közös szabályok lefektetése mellett számos kérdésben jelentős mozgásteret enged a tagállamoknak.

(24.00)

Így például a tagállam megkövetelheti a rendszer üzemeltetőjétől, hogy a termelő létesítmények teherelosztásakor adjon elsőbbséget a megújuló energiaforrásokat vagy a hulladékot hasznosító vagy villamos energiát hővel kapcsoltan előállító termelő létesítményeknek. Ezt a lehetőséget tartalmazza is a törvényjavaslat. Nem él viszont azzal a lehetőséggel, hogy a tagállam ellátásbiztonsági okból előnyben részesítheti a teherelosztásnál a hazai primér energiaforrásokat felhasználó termelő létesítményeket, az adott tagállamban felhasznált villamos energia megtermeléséhez szükséges teljes primérenergia naptári évenként 15 százalékát meg nem haladó mértékben.

Jellemző a kormány energiapolitikájának átgondolatlanságára, hogy ezt az EU által adott legitim lehetőséget a meglévő hazai szénbázisú erőművek előnyben részesítésére a kormány meg sem vizsgálta, még csak gazdasági hatástanulmányt sem hozott e témában az Országgyűlés elé. Így nincsenek elképzelései sem a piacnyitás következtében majdan bezárásra kerülő szénbányák és széntüzelésű erőművekkel kapcsolatos foglalkoztatási, szociálpolitikai problémák kezelésére sem.

Én tudom, hogy a bányászat területén a kormányzat figyelme más bányák irányába, tehát nem a szénbányák irányába terjed ki, de azért nem lenne szabad teljesen megfeledkezni az egyébként jelentős hazai szénbányászatról sem. Csak az elmúlt négy év alatt 6400 fővel csökkent a bányászok létszáma.

Tisztelt Képviselőtársaim! A felsorolt problémák megoldására módosító javaslatainkkal kívánunk hozzájárulni, és a részletes vitában ezek véleményezését szeretnénk továbbvitatni. Úgy gondolom, a módosító javaslatokkal - bár túl sok reményünk nincs, hogy ebből bármit is elfogadjanak - megpróbáljuk a törvényt gazdagítani.

Köszönöm figyelmüket.