Felszólalás adatai

ELNÖK: Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szalay Gábor frakcióvezető-helyettes úr, az SZDSZ képviselője: "A magyar igazságszolgáltatás súlyos hitelvesztése" címmel.

Képviselő urat illeti a szó.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Letörölhetetlen szégyenfolt freccsent az elmúlt héten a magyar igazságszolgáltatás hírnevére, a törvény előtti egyenlőség demokratikus alapelvére, amikor a Fővárosi Főügyészség elutasította azokat a panaszokat, amelyek a köztartozásoktól roskadozó, Fidesz közeli cégek eladásának kapcsán ismertté vált stróman, Schlecht Csaba ügyében érkeztek a testülethez. Ezzel az ügyészség jóváhagyta a BRFK korábbi döntését, amellyel az megszüntette az eljárást a stróman ellen, minthogy bűncselekmény elkövetését nem tudta megállapítani, s szerinte az eljárás folytatásától sem volt eredmény várható.

Vajon tényleg ennyire tehetségtelen és tehetetlen-e a magyar bűnüldözés, vagy csak egyes esetekben, kormánykoalíciós politikai érdekeket kiszolgálva válik azzá? Miért van az, hogy a magyarországi bűnüldözés sokszor gyors, kemény és akadályt nem ismerő, míg máskor bénult és a legkézenfekvőbb összefüggések felismerésére is képtelen? Miért van az, hogy itt futni hagyják a 2,5 milliárdos Fidesz közeli áfacsalót, felmentik a cégadósság- és köztartozás-eltüntető Fidesz közeli strómant, láthatóan tehetetlenek a 150 milliárdos veszteséget okozó baráti bankvezér ügyében, de három év bensőséges együttműködés után azonnal bilincs és póráz kerül az addig szövetséges államtitkár és országgyűlési képviselő csuklójára (Font Sándor: Nehogy sajnáld már!), amint azok elvesztették politikai értéküket?

Miért van az, hogy a Schlecht-ügy vizsgálata kapcsán csak az alapkérdéseket nem akarta senki vizsgálni? Nevezetesen, hogy kik, miért és milyen célból adták el a strómannak a 13, vagyonnal nem, csak adósság- és tartozáshegyekkel rendelkező céget, hogy miért és milyen okból vásárolta meg a stróman ezeket, hogy miért és milyen célból vásárolta meg nyolc nappal később a strómantól ugyanezt a 13 cégroncsot az ismeretlennek mondott Kaya Ibrahim útlevelével rendelkező vevő? Miért van az, hogy mindenkit hülyének nézve el akarják hitetni, hogy Schlecht Csaba egy számára ismeretlen, be nem avatott idegen személynek úgy adott el egyetlen futó találkozás alkalmából 14 céget, hogy utána még halvány emlékképe sem maradt a vevőről, hogy arról személyleírást sem tud adni? Elhihető-e, életszerű-e, hogy vadidegen emberek közötti véletlen találkozás eredménye lehet egy ilyen tranzakció? Miért van az, hogy mindenkit hülyének nézve el akarják hitetni, hogy bárki úgy vesz meg egyszerre 14 céget egy számára ismeretlentől, egyetlen találkozás alkalmával, hogy nem tájékozódik előzetesen a cégek helyzetéről, csak gyorsan fizet, majd amikor rájön, hogy becsapták, mert adósságokkal súlyosan terhelt cégek tulajdonosa lett, akkor egyetlen hangos zokszó nélkül elkönyveli veszteségét, és eltűnik a színről? Elhihető-e, életszerű-e, hogy eladó és vevő nem ismerték előzetesen egymást, hogy nem közösen megrendezett, összehangolt akcióról volt szó, hogy annak egyedüli célja nem a súlyos köztartozások elől történő menekülés volt? Miért van az, hogy mindez csak az igazságszolgáltatás számára nem világos?

A nyögvenyelős nyomozgatás tehát megfellebbezhetetlenül lezárult. Schlecht Csaba és megbízói, a Fidesz-vezetők és családtagjaik tehát győztek. A magyar igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett régimódi hit és bizalom pedig megbukott - a mostani kormány idejére szólóan legalábbis visszavonhatatlanul és véglegesen. Régóta sejtettük ugyan, hogy ennek a hosszú ideje folyó színjátéknak soha más célja nem is volt, csak az, hogy az igazság ki ne derülhessen, a nyomozás eredményre ne vezethessen és a bűnösök elkerülhessék méltó büntetésüket. Most a gyanú bizonyossággá vált, s jól látható, hogy a jelenlegi földi igazságszolgáltatás vesztesei a magyar adófizetők, s minden jóhiszemű idealista legfeljebb a mennyei igazságtételben vagy egy alapvető evilágbéli morális fordulatban bízhat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. (Keller László: Kérjél elnézést!) Tisztelt Elnök Úr! Letörölhetetlen szégyenfolt (Bauer Tamás: Az, igen!) - mondta Szalay képviselő úr. Én is azt hiszem, hogy elég mélyre jutott ezzel a felszólalással. (Bauer Tamás: Államtitkár úr! - Közbeszólás: Ha a végére ér!) Még el sem kezdtem, képviselő úr, várja meg a végét. (Bauer Tamás: Már elkezdte!) Ezelőtt tizenkét évvel arra szövetkeztünk mi, magyar demokraták és a Szabad Demokraták Szövetsége is, hogy egy alkotmányos jogállamot építsünk fel ebben az országban. (Bauer Tamás: Önök az ellenkezőjét csinálják! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hallgasd végig!) El is fogadtunk a Kerekasztalnál kialkudva egy új alkotmányt, egy jogállami alkotmányt (Bauer Tamás: Amit minden héten megsértenek!), amely 2. §-ának legfontosabb rendelkezéseként kimondja, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. (Bauer Tamás: Nyolc évig!)

Ebben a demokratikus jogállamban... - kérek egy kis vizet Bauer képviselő úrnak, rosszul van, úgy látom (Bauer Tamás: Én jól vagyok!) - az igazságszolgáltatás az erre rendelt alkotmányos szervek feladata, és ez bizonyos alkotmányos alapelvek mentén zajlik. Csak így történhet, hiszen a történelmi tapasztalat megtanított minket arra, képviselő úr, hogy az ezektől való eltérés csakis diktatúrához vezethet. (Bauer Tamás: Ez történik most!)

A legalapvetőbb büntetőeljárási alapelv az ártatlanság vélelme. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Huhú!) Senkit nem lehet ártatlanságának bizonyítására kötelezni, és senkiről nem szabad (Dr. Kóródi Mária: A Rogánt kérdezd meg! - Keller László: Ezt a Rogán egész másképp mondta!) és nem is illik előre megállapítani a bűnösséget, és aztán kétségbeesetten keresni mindehhez a bizonyító anyagot.

Képviselő Úr! Ön ezzel a felszólalásával megsértette Schlecht Csabának - akit én nem ismerek (Dr. Takács Imre: Juj, juj, juj! - Moraj.) - az ártatlanság vélelméhez fűződő alkotmányos alapjogát, súlyosan megsértette az ügyészséget. A Fővárosi Főügyészség egy 15 oldalas határozatban bírálta el azt a panaszt, amit többek között Eörsi Mátyás és Magyar Bálint, az ön két frakciótársa, bár külön-külön, de szó szerint azonos tartalommal terjesztett elő.

(9.10)

Ezt a határozatot dr. Somodiné dr. Varró Erika csoportvezető ügyész írta alá. (Bauer Tamás: És ki írta? - Dr. Veres János: Ki utasította?) Számos más személy is panasszal fordult a rendőrség nyomozást megszüntető határozata ellen, nem akarom most őket név szerint felsorolni. Ez a 15 oldalas határozat pontról pontra az összes érvvel, az összes váddal elszámol, azokat tételesen megcáfolja, (Dr. Veres János: Az adóhiánnyal számoljon el!), és nekem úgy tűnik, hogy teljes szakmai korrektséggel hozza meg a döntését.

Képviselő úr, ez a határozat önöknek is rendelkezésükre áll. A korrekt az lett volna, ha ön most itt feláll és azt mondja, hogy kérem, ennek a határozatnak a 13. oldalán vagy a 12. oldalán inkorrekt megállapítások vannak, jogtalanságok szerepelnek ebben a határozatban. Nem, ön nem ezt teszi. Ön fölállítja azt a tételt, amelyet már a sajtó segítségével persze egy ideje sulykolnak, hogy Schlecht Csaba csakis bűnös lehet (Bauer Tamás: Nem, csak cinkos!), és ha ez netán nem bizonyosodna be, erről csakis a nyomozó hatóságok és az ügyészség tehet.

Képviselő úr, amellett, hogy ön Schlecht Csabát és az eljáró ügyészt és az eljáró bűnügyi szakembereket megsérti, sokkal súlyosabb sérelmet is okozott a felszólalásával. (Dr. Kóródi Mária: Lesz nemulass!) Ön a magyar igazságszolgáltatásba vetett bizalmat akarta megrendíteni (Felzúdulás az SZDSZ és az MSZP soraiban  - Dr. Szent-Iványi István: Azt már megrendítettétek!), és ez sajnos önnek sikerült is ezzel a felszólalással. (Kovács Kálmán: És az rendben van, hogy eltűnik ennyi pénz?!) Ez végtelenül nagy sérelme az alkotmányos rendnek, és ez, képviselő úr, valóban - ahogy fogalmazott - letörölhetetlen szégyenfolt.

Én nem akarok most belemenni ennek a határozatnak a taglalásába, hiszen önök ma még interpellációt fognak intézni a legfőbb ügyész úrhoz, és remélem, hogy abban az interpellációban egy kicsit tárgyszerűbben, az igazsághoz egy kicsit közelebb álló módon fognak majd fogalmazni és foglalkozni ezzel a kérdéssel, és akkor majd a legfőbb ügyész úrnak lehetősége lesz a szakmai ellenérveket megadni. Végtelenül szomorú vagyok, és nagyon sajnálatosnak tartom, hogy erre a felszólalásra sor került.

Még annyit: ön több tekintetben is valótlanságot állított itt, azt mondta, hogy megfellebbezhetetlenül lezárult a nyomozás. Képviselő úr, nyilván szakmai felkészületlensége okából mondott ilyet, a nyomozást megszüntető határozatnak nincsen úgynevezett anyagi jogereje. Tehát a nyomozást megszüntető határozat ilyen értelemben nem köti még magát az azt meghozó szervet sem. Szó szerint benne van a határozat 16. oldalán az utolsó mondat: "A sérelmezett határozat helyesen utalt arra, hogy újabb tények, adatok vagy bizonyítékok birtokában az eljárás az elévülési időn belül folytatható." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Tehát ön még valótlant is állított itt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)