Készült: 2024.09.26.02:38:03 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

49. ülésnap (2010.11.18.), 78. felszólalás
Felszólaló Varga László (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:00


Felszólalások:  Előző  78  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársak! Már szinte megszokott évtizedek óta a szocialistáktól az a bolsevik beidegződés, hogy ha egyházról van szó, akkor olyan, mintha rajzszögbe ültek volna, rögtön felugranak és reagálnak. Ugyanez történt most is a költségvetéssel kapcsolatban, szinte visszatérően a felszólalásaikban sokallták azt, hogy az egyház az előző évekhez képest valamivel többet kap.

Tudják, kedves képviselőtársak, egy hasonlat jutott eszembe: ha a postás a Juli néni nyugdíját elsikkasztja az egyik hónapban, és ezért a postást elzavarják, és a másik hónapban már kihozzák a Juli néni nyugdíját, akkor a Pista bácsi nem mondhatja a szomszédban, hogy száz százalékkal, sőt kétszáz százalékkal emelkedett a Juli néni nyugdíja, nem, csak az elmaradtat hozták, meg ami jár, azt adták meg. Ugyanis valami módon ez történt az elmúlt években. Csak egyetlen példát mondok: az előző Orbán-kormány utolsó évében, 2002-ben 4 milliárd forint volt a költségvetésben az egyházi műemlékek, rekonstrukciók, ami nemzeti kincs, megóvására. És 2010-ben mennyi volt? Semennyi, nulla. Most 1,2 milliárd forint. Kevés, de tudomásul veszik az egyházak nyilván, hogy több nem jut.

Az is nyilvánvaló, hogy 4 milliárd forintot szintén valami módon eltüntettek, mert különbséget tettek gyermek és gyermek, idős és idős, beteg és beteg között, amikor nem egyenlő mértékkel rendezték a normatívákat ezekben az intézményekben. Ebben a költségvetésben az egyházak nem is gondolták, hogy mind a 4 milliárdot visszakapják, de valamennyit remélnek ebből. Szóval, a postás csak azt hozza, ami jár és legfeljebb, ami elmaradt.

Rövid bevezetés után egy kicsit részletesebben, de mégis röviden. Ha végignézzük az egyházi támogatásokat, rögtön azzal kezdődik: az egyház kulturális tevékenysége, közgyűjtemények. Szeretném mondani, hogy ez igazán nem egyházi támogatás, nem hitéleti, megint nemzeti kincs mindaz, amit az egyházak őriznek múzeumaikban, könyvtáraikban, annak a támogatása. Ezt állítja vissza normális mértékben a költségvetés.

Az egyházi oktatás - hitoktatásról van szó. Nem tudom, tudják-e, kedves képviselőtársak, még a saját kormányzó táborunkból valók is, hogy a hitoktatók körülbelül 50 százalékát kapják óradíjként annak, mint ami járna, ha rendes tanári vagy tanítói órabért kapnának. Most örömmel láttuk azt, hogy valamit emelt, 200 milliós emelkedés van a hitoktatásban, óradíjakban. Mi történik a hitoktatásban? Erkölcstan, etika. Nincs szükség a gyerekeinknek rá? Azt hiszem, ez is nemzeti érdek.

Az egyházi alapintézmények támogatása, ez a bizonyos 1 százalék, illetve annak a kiegészítése, amit a vatikáni szerződés és a többi egyházakkal kötött szerződés is biztosít, ebben a következő évben lehet ilyen formában az utolsó, újra kell majd tárgyalni, mert természetesen az egykulcsos adórendszer ebben új tárgyalást kíván, de az egyházi alapintézmények támogatása erről szól.

Nagyon sok ingatlan nem került vissza az egyházhoz, ezért az egyházak járadékot kapnak. Ez sem mondható, hogy valamiképpen ajándék az államtól, vagy nem járna, ez a járadék törvényen alapul.

Van egy olyan dolog, amit nagyon hangsúlyozni szeretnék az egyházi támogatásban: szintén az első Orbán-kormány értékelte azoknak a lelkészeknek a munkáját, akik kistelepülésen maradva próbálják a közösséget építeni, nemcsak a maguk egyházát, hanem az egész közösséget. Ezer évvel ezelőtt Szent István is templomokat építtetett, mert a közösséget kellett megtartani, valami módon késő utódként a kormányzat úgy gondolja, hogy testi-lelki kenyér kell az embereknek, és a kistelepüléseken élő lelkészeknek óriási támogatást ad, amikor 30 ezer forintot kapnak havonta, az ötezer lélekszám alattiak, hogy ott maradjanak. Ha már elmegy onnan mindenki arról a kistelepülésről, legalább a lelkész próbáljon ott maradni és közösséget teremteni. Itt is valami kis emelkedés van, köszönjük, reméljük, hogy hatása lesz, illetve tovább növekedhet.

2011 az utolsó éve az egyházi ingatlanok rendezésének. Valami módon a gondviselés úgy adta, hogy az Orbán-kormány zárhatja le ezt a hosszú folyamatot, amelyik '90-ben indult el, és 2011 az utolsó év. Ezt se kell összekeverni egyházi támogatással, arról van szó, hogy azok az ingatlanok, amelyek nem kerültek vissza az egyházhoz, azoknak a rendezése ez.

Tehát, kedves képviselőtársak, úgy gondolom, hogy nem kivételezett helyzet az, amiben az egyházak részesültek, hanem egy kezdete annak, hogy egy normális kerékvágásba kerüljön újból az egyházak finanszírozása, az egyházi ingatlanok kérdése. Ezért köszönet a kormánynak. Reménység az, hogy ez most egy induló év, tudomásul veszik az egyházak a nehéz anyagi helyzetet, megértik azt, hiszen az alapcéllal tökéletesen egyetértünk: a család, az erkölcs, és a lelkierő növelése a nemzet tagjaiban. Hangsúlyozom, hogy igazán az tud becsületes munkát végezni, aki lelkileg rendben van. Az egyházak ezt szeretnék szolgálni, mert tudjuk a Bibliából, hogy nem csak kenyérrel él az ember.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:  Előző  78  Következő    Ülésnap adatai