Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót és a megnyugtató körülmények biztosítását. (Derültség.) Azzal hálálom meg, hogy a 17 percet messze nem fogom kihasználni, és ha képviselőtársam az előbb a tiszteletre méltó kötelességtudattal el nem hadarja ezt a minden szempontból csak pozitív dicshimnusznak tűnő felsorolást a honvédség költségvetéséről, akkor még röviden sem szóltam volna. Néhány saját véleményt azért hadd tegyek hozzá!

A bevezető mondat részben igaz, részben nem. Úgy szólt, hogy: a NATO-nak köszönhetően a határainkon túl dúló háború kapcsán biztonságban érezhettük magunkat. Ez úgy igaz, hogy tekintettel arra, hogy a NATO tagjai lettünk, és az ünnepet követően egy héttel már NATO-tagként kellett közvetve és részben közvetlenül részt vennünk a Jugoszlávia ellen indított háborúban, ezért - mint háborús fél - veszélyeztetett helyzetbe kerültünk, ami nem állt volna elő, ha nem vagyunk a NATO tagjai, ugyanakkor a NATO-védernyő meg tudott védeni minket attól a veszélytől, amibe épp ezért kerültünk. Így pontos talán az első mondat.

Egyébként természetesen örülünk annak, hogy a honvédségi kiadások növekednek. A felsorolásból azért az arányok számomra egy kicsit negatívak voltak; vagyis: teljesen világos, hogy a NATO-kompatibilitás érdekében a költségvetési kiadásokat döntően arra kell fordítani, hogy ennek megfeleljünk. Akik valamennyire is ismerik a Magyar Honvédségnek azt az egyébként leromlott állapotát, beleértve a laktanyákat, az eszközöket, a juttatásokat, az tudja, hogy pontosan egy dolog hiányzik ebből, egy dolgot nem látok: miközben igen, tudomásul véve a NATO-kötelezettséget, meg kell felelni annak, azt nem látjuk, hogy egy igazán erős, a határai megvédésére adott esetben képes nemzeti hadsereg hogyan jön létre. Mert annyit azért tegyünk hozzá a NATO-védőernyőhöz, hogy természetesen - és ez nagyon jó -, ha egy NATO-n kívüli országgal bármi konfliktusunk van, a NATO megvéd, tudok azonban példát mondani arra, hogy két NATO-ország, Törökország és Görögország a GDP-t tekintve a világ fegyverkezésre legtöbbet költő három országa között van, holott mindkettő NATO-ország, és elsősorban az egymással kialakult konfliktus kényszeríti őket a magas honvédelmi kiadásokra.

Tehát miközben mindnyájan úgy gondoljuk, hogy ez az ország a legnagyobb békében fog élni a szomszédaival - de láttuk itt a veszélyes példákat -, párhuzamosan igenis megvan az a feladatunk, hogy a NATO-megfelelés mellett az erre alkalmas honvédséget fel tudjuk készíteni. Megítélésem szerint így talán egy kicsit teljesebb mindaz, amit a honvédségi költségvetés kapcsán el lehet mondani.

Köszönöm a türelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)