Felszólalás adatai

GULYÁS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Itt hallgatva képviselőtársaim reagálását, időnként felháborító, hogy a másik oldalon egyes képviselőtársaim mit meg nem engednek saját maguknak.

(11.20)

Igaz, hogy Szabó képviselőtársunk már kiment, és nem tud reagálni az itt elhangzottakra, de azt kérem önöktől, a tisztelt Halász úrtól is, hogy ha majd hazamegy, nézze már meg a tévéközvetítések alkalmával az elhangzottakat, amit ön mint szóvivő vagy mint vezérszónok mond el itt, és majd meglátja, hogy kik milyen hangnemben reagálják le a mindenkori miniszterelnök parlamenti vagy parlamenten kívüli megnyilvánulásait. Azt hiszem, hogy akkor Ivanics úr sem vádolhatná azzal a képviselőtársunkat, hogy egy volt miniszterelnököt milyen hangnemben illet. Nem hiszem - mert már régen elkanyarodtunk a témától -, hogy az egymásra mutogatás és a Halász úr által vélt sérelmek, amelyek a hozzászólások során elhangzanak, a mai témát eredményre vinnék.

Kedves Ékes Úr! Annak idején miért nem tetszett szólni Torgyán úrnak, amikor a privatizációról vagy a reprivatizációról volt szó? Akkor kellett volna gondolkodni azon, hogy azokat a műemlék jellegű épületeket, amelyeket önök nagy hangon, fennhangon hirdettek a magántulajdon szentségére hivatkozással, hogy vissza kell adni, és természetes, hogy mindenki a volt vagyont igyekezett visszakövetelni. Akkor kellett volna meggondolni és egy olyan törvényt hozni, amilyet annak idején hoztak például Csehországban is, és akkor lehet, hogy sokkal előbbre lennénk már ebben a dologban. De azt ne várják el azért, hogy… - ön említette, hogy rendbe hozták a háború után. Igen, rendbe hozták (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), sok millióan hozták rendbe, viszont most egy-két ember élvezi ennek a hasznát.

Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)