Felszólalás adatai
| 3. ülésnap (1998.06.30.), 125-155. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólalás oka | Általános vita lefolytatása |
| Felszólalás ideje | 1:12:33
|
Felszólalások: Előző 125-155 155 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Megkérdezném, hogy kíván-e még valaki hozzászólni ezek után. (Derültség. - Senki sem jelentkezik.) Amennyiben nem, megkérdezem dr. Frajna Imre urat, a napirendi pont előadóját, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Frajna Imre jelzésére:) Ő sem kíván szólni.
Az általános vitát ezzel lezárom. A részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára előreláthatólag csütörtökön kerül sor.
Soron következik
a felsőoktatásról szóló, 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája és lehetőség szerinti határozathozatala. Erre már nem fog sor kerülni, ahogy itt elnézem a tisztelt Házat. Mátrai Márta és Deutsch Tamás képviselők előterjesztését T/15. számon kapták kézhez a képviselők.Megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, a napirendi pont előadójának.
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az általános tandíjfizetési kötelezettséget a Horn-kormány vezette be 1995-ben, mert a felsőoktatásban növelni kívánta a hallgatók anyagi hozzájárulásának mértékét.
A felsőoktatásban részt vevő hallgatók tandíjfizetési kötelezettségére vonatkozó főszabályt - keretjelleggel - a felsőoktatásról szóló, többször módosított, 1993. évi LXXX. törvény mondja ki. A törvény tandíjfizetési szempontból megkülönböztetést tesz az államilag finanszírozott és az államilag nem finanszírozott felsőfokú képzés között. Államilag finanszírozott képzés nem állami intézményben is történhet, ezért függetlenül attó
A felsőoktatási törvény a tandíjjal kapcsolatban alapvetően olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a tandíjrendszer általános szabályait érintik. A tandíj alkalmazásának lehetőségét az Alkotmánybíróság 79/1995. (XII. 21.) alkotmánybírósági határozatával egyébként alkotmányosnak minősítette, így a tandíj bevezetésének, alkalmazásának kérdése továbbra i
s elsősorban oktatáspolitikai, illetve gazdaságpolitikai kérdés.A felsőoktatási törvény alapján a tandíjfizetés alapkérdéseit, a tandíjfizetési kötelezettek körét, a tandíj mértékét, a fizetés módját a 144/1996. (IX. 17.) kormányrendelet szabályozza. A kormányrendelet személyi hatálya alá tartozó hallgatók valamennyien tandíjfizetésre kötelezettek, pusztán a képzési forma - nappali, esti vagy levelező - és a képzés típusa - alap-, kiegészítő vagy szakirányú képzés - szerint eltérő közöttük a tandíj mértéke
.Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a jelenlegi tandíjrendszerrel kapcsolatos kritikáját több dokumentumában részletesen kifejtette. Emlékeztetni szeretnék: A szabadság és jólét, A polgári jövő programja, A jövő választása a Fidesz-Magyar Polgári Párt művelődési programja. Ezért ezek teljes ismertetésére nem kívánok kitérni, de azért ki szeretném emelni a következőket:
Ma sok család nem tudja vállalni gyermekei tanulmányait, illetve az azzal járó kiadásokat. Az elmúlt évek felsőoktatási politikájának következményeként az a helyzet fenyeget, hogy az átlagember gyermeke legfeljebb olcsó, azaz népszerűtlen szakmát tanulhat. Természetesen nem azt állítjuk, hogy ez most így van, de azt állítjuk, hogy ennek a veszélye bármikor fennállhat.
A jövő jól fizetett diplomásai azon kiválasztottak közül kerülnek ki, akik megengedhetik maguknak a közoktatás kiegészítő költségeit és a tandíjas egyetemeket. Nem kívánatos, hogy a felsőoktatásban való részvételt a hallgató anyagi helyzete, nem pedig tehetsége,
teljesítménye határozza meg, és akár egyetlen arra érdemes személyt is elzárjon a diploma megszerzésének lehetőségétől.Mindezek miatt a Fidesz-Magyar Polgári Párt a tandíjrendszer átalakítását és az átalakított rendszer életbe léptetését már 1998 szeptem
berétől, a következő tanév megkezdésétől kívánatosnak tartja.A Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint a jogszabályokat úgy kell módosítani, hogy az első diplomájukat szerző hallgatók tandíjmentesen végezhessék tanulmányaikat, függetlenül a képzés formájától és a képzés típusától. A képzés mindaddig tandíjmentes, amíg a hallgató a képzési típus jogszabályban előírt időtartama alatt folytatja tanulmányait.
A tandíjmentesség az első felsőfokú végzettség megszerzését kívánja elősegíteni, de nem célja, hogy a hallgatók tanulmányi idejüket indokolatlanul meghosszabbítsák. A módosított kormányrendeletnek majd úgy kell rendelkeznie, hogy a hallgató legfeljebb egy alkalommal vehessen igénybe évhalasztást tandíjmentességének elveszítése nélkül. Az évismétlő hallgató a
megismételt félév idejére tandíjmentességét természetesen el fogja veszíteni.Az egyszakos pedagógusdiplomával rendelkező számára a második pedagógusszakon szerzett diploma kivételes szabályként tandíjmentes lesz.
(16.30)
Figyelemmel kell lennünk a k
isgyermekeikkel otthon lévő szülőkre is, hiszen az otthon töltött idő sokszor hátránnyal járhat a munkahelyi előmenetelükre nézve. Véleményünk szerint az otthon eltöltött évek jó alkalmat kínálnak arra, hogy a gyermekét nevelő vagy pedig a gyermekét egyedül nevelő szülő diplomát vagy újabb felsőfokú képzettséget szerezhessen. Így amikor évek múlva újra munkába áll, piacképes tudással rendelkezik, vagy könnyebben vállalhat olyan munkát, amit a gyermekei nevelése mellett otthon is végezhet.Köszönöm megtiszt
elő figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF és a Kisgazdapárt padsoraiban.)
ELNÖK: Az oktatási bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Lezsák Sándornak, a bizottság elnökének, aki a bizottság állásfoglalását ismerteti
LEZSÁK SÁNDOR, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság ma délelőtti alakuló ülésén megvitatta a felsőoktatásról szóló, 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló T/15. számú törvényjavaslatot. A bizottság a törvényjavaslatot 9 igen szavazattal, 8 ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta. A bizottság kisebbségi előadót is állított.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság kisebbségi véleményét Bazsa György ismerteti.
DR. BAZSA GYÖRGY, a kisebbségi vélemény ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Minden egészséges társadalom arra törekszik, hogy ifjú generációjának minél nagyobb hányadát minél magasabb műveltségi szintre, minél jobb szakképzettséghez és ezzel
Ha ennek a célnak az érdekében a felsőoktatás pénzügyi rendszerében megfelelő intézkedéseket tervezünk, akkor mindenekelőtt egy komplex rendszerben kell gondolkodnunk, olyan rendszerben, amelynek célja - az előbb említettek szerint - a társadalom jelentős rétegének nagyobb esélyt biztosítani a magasabb képzettséghez és a továbbtanuláshoz. Ez egyébként e
gyáltalán nem új gondolat, és ha szabad idéznem Ladányi Andor kollégám segítségével Trefort Ágostont, a magyar oktatásügy jelentős és nagy alakját a múlt század második feléből, akkor azt olvasom fel, hogy "a szegényt nem a tandíjak nem nagy összege, hanem az ellátási költségek nagysága tartóztathatta vissza fiának főtanintézetbe való küldésétől", és ezen Trefort szerint nem a tandíjak megszüntetésével lehet segíteni, melyben szegény, gazdag, jó és rossz tanuló egyaránt részesülne, hanem a szegény, de jó tanulóknak adományozott ösztön- és segélydíjakkal. A dolog lényege a komplexitás, és nem egyetlen elemnek a fetisizálása vagy kiemelése.Ami ezen belül ezt a tandíjkérdést illeti: már elhangzott, hogy a Fidesz milyen dokumentumokból idézhetne. Én egy '94-es,
itt elhangzott álláspontját idézem: a Fidesz programja szerint akkor "a felsőoktatásban részt vevő hallgatók közvetlen és közvetett egyéni haszna nagyobb a képzésből kimaradó, és azt csupán adójával támogató polgár közvetlen hasznánál, és méltányos, hogy a nagyobb haszonra szert tevő hallgató a nem tanuló polgártársainál fokozottabb módon járuljon hozzá a felsőoktatás költségeihez". Azt gondolom, a megfogalmazások világosak.A most előttünk szereplő, a felsőoktatási törvény módosításáról szóló előterjesztés természetesen indoklást is tartalmaz. Ennek első két eleme arról szól, hogy a tandíjfizetési kötelezettségről bebizonyosodott, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A remények valószínűleg nehezen definiálhatóak, mert különböző embereknek, rétegek
nek különbözőek a reményei. Azt gondolom egyébként, néhány - egyébként nem lényegtelen - remény beteljesedett, vagy legalábbis abba az irányba mozdultak el a dolgok, nevezetesen: az intézmények egy olyan, bár nem nagyon jelentős, de rugalmasságában, felhasználási, szabadsági fokában igen kedvező bevételhez jutottak, amelyet nagy felelősséggel, a hallgatók bevonásával olyan célokra fordítottak és fordíthattak, amelyeket meg lehetett mutatni a hallgatóságnak: ifjú barátaim, hozzájárulásotok kiképzéseteket, magasabb felkészültségeteket - alkalmasint mondjuk egy klub formájában - segítette, jobb életkörülményeteket szolgálta.Ugyanígy az sem volt jelentéktelen, hogy az a hallgatóság, amelyik nagyon jól tudjuk, az utcán tiltakozott a tandíj bevezetése ellen, végü
l is megértette, hogy adott szituációban megrendelővé válik, és az a tudat alakult ki benne, hogy mi most valamiért valamit kérünk, alkalmasint jobb előadást, laborfelszerelést, tartalmasabb szemináriumot, gazdagabb könyvtárat. Azt gondolom, ez a szemlélet egyáltalán nem vált a hallgatóság kárára, sőt, a Hallgatói Önkormányzatok Szövetsége mondta azt, hogy ez javította, egészséges irányban fejlesztette a hallgatóság gondolkodásmódját.Azt az indoklási mondatot, miszerint a tandíj kötelezővé tétele azt eredményezte, hogy sok fiatal egyoldalú szociális okok miatt arra kényszerült, hogy a továbbtanulási szándékairól lemondjon, úgy gondolom, teljesen alaptalannak kell minősíteni. Mindenki tudja, elhangzott itt is, hogy manapság a felsőoktatási tanulmányok havo
nta, helyzettől függően 15-20-25 ezer forinttal terhelik meg a család kasszáját; ezen belül a 2000 vagy esetleg most valamelyest növekvő tandíj nem meghatározó tényező. Foglalkozásomból adódóan, gyakorló szakemberként azt merem mondani, hogy ebben a tekintetben egy kézen meg tudjuk számolni a kimaradó hallgatókat, de nem ez volt az ilyen jellegű tapasztalatok oka.Ami a felsőoktatásban a jelentkezéseket mutatja: ez egyáltalán nem arról szól, hogy akár kényszerű okok miatt is csökken az érdeklődés, hanem egyszerűen nő, nem tudjuk mindazokat fogadni, akik szeretnének továbbtanulni. Valószínű, hogy a legszegényebb rétegeknél sem a tandíj az, ami ezt az okot jelenti, annál is inkább, mert a tanulók 20 százaléka eleve tandíjmentes volt, és most is megvan a tanul
ók negyedének a lehetősége arra, hogy tandíjmentesek legyenek. Így azt gondolom, az indoklás tényleg nem állja meg a helyét.Amit az indoklás második oldala tartalmaz, állítom, hogy nem értem. Azt mondja ugyanis, hogy a javaslat az első diploma ingyenes megszerzéséhez nyújt lehetőséget, és minden további végzettség vagy szakképesítés megszerzésekor a további tanulmányokra kirótt díjfizetési kötelezettséget nem kívánja feloldani. Tisztelettel kérdezem: az első kiegészítő alapképzés mióta első diploma? Az el
ső szakirányú továbbképzés mióta első diploma? Teljes a fogalomzavar (Horn Gábor közbeszólása.), rendkívül restellem, hogy a magyar Országgyűlés elé ilyen dokumentum kerülhet. Azt gondolom, ezt alaposan meg kellett volna gondolni. Az a benyomásom ugyanis, megint arról van szó, hogy a Fidesz és a koalíció egy választási ígéretet megvalósítson, de legalábbis realizáljon valamilyen formában. Úgy érzem, ezt a javaslatot nem gondolták át. Mint utaltam rá, önellentmondásos a javaslaton belül az indoklás, a megtett javaslattal nemhogy összhangban nincs, de szigorú és jól kimutatható ellentétben van.Ugyanakkor amit a Trefort-idézettel akartam illusztrálni, részmegoldás. Nem egyetlen kérdésen, nem a tandíjon múlik a hallgatóság szociális helyzete, a tanulmányi feltételek rendszere ennél sokkal bonyolultabb. A hallgatói támogatást ugyanúgy lehetne és kellene emelni, mint ahogy lehet most a tandíjat elengedni. Kompenzációs rendszert kell kialakítani, hitelkonstrukciót kell megvalósítani; szóval, ez egy ol
yan egyedi elemkiemelés egy komplex rendszerből, ami helyett én konstruktív módon azt javaslom, hogy a felsőoktatás hallgatóinak szociális és tanulmányi eredményeken nyugvó támogatása feltételrendszerének kialakításáról szóló csomagot kellene benyújtani. Mi ebben készek vagyunk közreműködni, és természetesen partnerek vagyunk benne.Azt gondolom, abban a tekintetben is előkészítetlen a javaslat, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Szövetsége, a Magyar Rektori Konferencia, a Főiskolai Főigazgatók Konferenciája nem kapott alkalmat arra, hogy véleményt mondjon róla. Tessék elképzelni, ha ez így valósul meg, hogy az első szakirányú továbbképzés tandíjmentes, a Mérnöki Továbbképző Intézet összeomlik, a pedagógus szakvizsga, amibe most több ezer pedagógusnak kell be
kapcsolódnia - amely más oldalról ugyan kap támogatást, de az intézmények ezek után nem tudom, hol kapják a támogatást -, meg sem indul, pedig a szándék valószínűleg egyértelmű, nagyon szükséges és fontos. Minden szakirányú továbbképzés, amely eddig elég általánosan, már évtizedek óta térítéses képzés formájában folyt, most egyszerűen talaját veszti, és az összeomlás veszélye fenyegeti.Lehet persze egy rugalmas megoldást találni, és nem tandíjnak, hanem költségtérítésnek fogjuk nevezni az egészet. A dolog ebben a pillanatban helyreáll, csak akkor az elképzelést nem úgy valósítottuk meg, ahogy ezt eredetileg megfogalmaztuk, és jólhangzóan exponáltuk.
(16.40)
Egyébként azt is mondom, érzem, hogy az első doktori képzésben részt vevők, a legfiatalabb, legkiválóbb szakemberek - legalábbis ígéretek - anyagi támogatására szükség van. De ez sem első diploma! Doktori képzésre nem lehet diploma nélkül jelentkezni! Gondolom, ez mindenki számára hasonlóan világos.
Végül: a törvényjavaslat így most semmiféle garanc
iát nem nyújt az intézmények számára a kieső bevételek kompenzálására. Elhangzott, és föltételezem, hogy így is lesz, hogy ez majd bekövetkezik; de most egy dolog, amiről a parlament dönt, és más dolog, amire van ígéret. Azt tartanám a komplex megközelítés teljes egészének, ha arról is határozott írott szó volna, hogy hogyan és meddig tart majd ez a kompenzáció. Mert ha ebben az évben még valami van vagy akár teljes kompenzáció van, a következő évben már félő, hogy csak mérsékelt és részleges lesz, utána már senki semmit nem mond és nem ígér, és ez az intézményeknek - még egyszer mondom - mindössze 3-4 százalékos, de attól függetlenül nem elhanyagolható bevételt jelent.Én tehát összességében úgy értékelem, hogy ebben a formában ez a javaslat - bár szándéka
szerint támogatható és támogatandó elképzelést fogalmaz meg az esélyegyenlőségi lehetőségek növelésével - annyira kidolgozatlan, átgondolatlan, és annyira kiragad egy elemet egy komplex kérdéskörből, hogy így nem tudom elfogadásra javasolni.Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A házbizottság ülésén megállapodás született abban a kérdésben, hogy ebben a vitában is először a frakciók fejtik ki álláspontjukat 10-10 perces időkeretben, majd ezt követően kerül sor az egyes képviselői felszólalásokra. Az első körben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Révész Máriusznak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt nem vitatja, hogy adott környezetben, adott keretek között a tandíjnak lehet pozitív szerepe. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy mi történt a tandíj bevezetése óta eltelt időszakban, és ha ezeket az éveket megvizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a tandíjtól várt pozitív hatások csak töredékesen jelentek meg az egyetemeken.
A hallgatók az egyetemeken, a főiskolákon nem váltak megrendelőkké, emiatt a tandíj nem járult hozzá a szükséges szemléletváltáshoz sem a hallgatók, sem a felsőfokú oktatási intézmények esetében. Adott körülmények között, mint mondtam, lehet a tandíjnak pozitív szerepe abban az esetben, ha az egyetem, főiskola elvégzése, a diploma megszerzése a fiatalok életesélyeit növeli. Ha
azonban megnézzük, hogy a tandíj bevezetése óta például a közalkalmazotti, köztisztviselői bérek milyen változáson mentek keresztül, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy mióta bevezettük a tandíjat, a fizetések igen jelentős mértéket - a tanári fizetések például 20 százalékot - veszítettek a reálértékükből. Négy-öt év tanulás után - tandíjfizetéssel kiegészítve - tulajdonképpen tragikomikusnak nevezhető az, amikor az orvosok, a pedagógusok, a köztisztviselők megkapják az első fizetésüket. Ez mindenképpen olyan helyzet, amit valamilyen módon oldani kell.Az elmúlt évek folyamán nőttek a társadalmi különbségek, és ez is az oka annak, hogy a tandíjbevezetés hátrányai nagyobb mértékben erősödtek, mint ahogy ezt várni lehetett. A családok nem mindegyike tudja vállalni a gyermekei taníttatásának költségeit. Azt hiszem, egy-két évvel ezelőtt nem lehetett látni, hogy ezek a problémák ilyen súllyal fognak jelentkezni. Azt is tudjuk, ami a vitában elhangzott, hogy nem a tandíj jelenti a továbbtanulás egyetlen költségét.
De nem igaz most már az az állítás, amit Bokros Lajos úr megfogalmazott, hogy a tandíj egy-két doboz cigaretta árát jelenti évente, hiszen a tandíj 7000 forint, sőt, bizonyos esetekben akár 14 000 forintig is elmehet havonta. Ez pedig már komoly anyagi megterhelést jelenthet a családoknak.Gyakori érv az is, hogy a tandíjakat, illetve a rendelkezésre álló forrásokat rászorultsági alapon szükséges az oktatásra fordítani. Ezzel kapcsolatosan az a probléma, hogy Magyarországon ma nem könnyű megállapítani azt, hogy ki a rászorult, és ki nem. A jövedelmek egyharmada, mint tudjuk, a láthatatlan szférában jelentkezik. Ez meglehetősen nagy problémát okoz, különösen az egyetemeknél, ahol nincs meg a megfelelő apparátus, amely ezeket a problémákat kellő módon megvizsg
álja. A Fidesz tervei szerint a jövőben az egyetemekhez elsősorban a tanulmányi alapon történő ösztöndíj-támogatás kell hogy kötődjön, és a szociális helyzet alapján osztott támogatásokba pedig a lakóhely szerinti önkormányzatokat be kell vonni, hiszen itt áll rendelkezésre valamilyen apparátus ennek felmérésére.Az a) pont - mint ahogy megfogalmazza a javaslat - bizonyos feltételekhez köti a tandíjmentességet. Ez egy nagyon fontos javaslat, ugyanis nem célja a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak az, hogy a képzé
si időt megnyújtsa. Erre ez a tervezet megfelelő lehetőséget nyújt. Abban az esetben, ha nem a miniszteri rendeletben előírt keretek között teljesíti valaki a képzés követelményeit, a tandíjmentességtől elesik.Tisztelt Ház! Egyetlen kérdést kell tisztázni. Azt, hogy ez a javaslat mennyibe fog kerülni az országnak. Becslések készültek erre, de teljesen pontos számot nem lehet mondani. Ez mintegy 2-3 milliárd forintot jelent az idei évben. Ez a szám nagyobb, mint ami az eddigiekben elhangzott. Ennek az oka
az, hogy nemcsak a nappali tagozatos képzésben részt vevő hallgatókra vonatkozóan kívánjuk ezt a javaslatot beterjeszteni, hanem ez a javaslat vonatkozik az esti, illetve levelező tagozaton első diplomájukat megszerző hallgatókra is. Pontosan azért, mert az a célcsoport, aki az első diplomáját ebben a képzési formában szerzi meg, az a célcsoport az, akit a Fidesz-Magyar Polgári Párt segíteni szeretne. Ezek a tanulók azok, akik szociális helyzetükből adódóan csak az esti, illetve levelező tagozatos képzést tudják vállalni.Tisztelt Ház! Kérem a javaslat elfogadását. Köszönöm szépen a szót. (Taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: Megadom a szót Jánosi Györgynek, aki az MSZP képviselőcsoportja nevében szólal fel.
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt frakciójának nincs oka vitatni az előterjesztők szándékának tiszteletre méltó és tisztességes voltát. Mi magunk is támogatni szeretnénk minden olyan javaslatot, minden olyan további lépést, amely elősegíti, hogy bővüljön a felsőoktatásban a hallgatói létszám, támogatni szeretnénk minden olyan lépést, amely mérsékli a jelenleg meglévő esélyegyenlőtlenségeket, és támogatni szeretnénk minden olyan további lépést, amely csökkenteni igyekszik a hallgatókra háruló anyagi terheket.
A beterjesztett javaslattal szemben azonban formai, jogtechnikai és tartalmi szempontból egyaránt számtalan kérdés és jogos kifogás vethető fel. Formai, jogtechnikai szempontból az alapvető kérdés úgy fogalmazható meg: törvénymódosítással kell-e rendezni a tervezett tandíjak ügyét, a tervezett lépéseket. A kérdés azért is jogos, mert a felsőoktatási törvény a jelenlegi formájában is megadja a lehetőséget a kormány számára, hogy kormányrendeletben vagy kormányrendeletekbe
n szabályozza a tandíjmentesek körét.Úgy gondoljuk, sokkal célszerűbb lett volna kormányrendeletben rendezni ezt a kérdést, három ok miatt is. Egyrészt nem célszerű törvénymódosítással rendezni ezt, hiszen ha a törvénybe bevisszük azt az taxatív felsorolást, amely tartalmazza, hogy kik részesülnek tandíjmentességben, akkor minden további újabb és újabb kedvezményező lépés esetén újra és újra ide kell hozni a parlament elé a törvényt, újra és újra módosítani kell. Márpedig mi szeretnénk hinni, hogy az előtt
ünk álló időszakban további olyan kedvezményes lépések várhatók még, amelyek valóban segítenek a felsőoktatás terén.A másik ok, ami miatt célszerűbbnek tartottuk volna kormányrendeletben szabályozni ezt a kérdést, az az, hogy így elkerülhetők lennének a fe
lesleges jogviták az egyházi és magánintézményekkel.
(16.50)
Hiszen itt külön megállapodások rögzítik az államilag finanszírozott hallgatók oktatásának pénzügyi feltételeit. E megállapodásokat a kormány kötötte, és teljesen természetesnek tartom, hogy a megállapodások felülvizsgálatát a kormánynak is kell majd kezdeményeznie az érintett intézményekkel.
Végül a harmadik ok, ami miatt jobbnak tartottuk volna kormányrendeletben szabályozni ezt a kérdést, az az, hogy így egy szintre került volna a jogszabál
y-módosítás és a költségvetési fedezetre vonatkozó döntés. Mert való igaz, ma nem látni tisztán, hogy miből fogja fedezni a kormány azt a bevételkiesést, amit így a felsőoktatási intézmények elszenvednek. A korábbi deklarációk alapján úgy halottuk, hogy a kormány a költségvetés tartalékaiból kívánja ezt fedezni. Akkor annál is inkább indokolt, hogy a költségvetési tartalék feletti döntés színterére a kormányhoz kerüljön a jogszabály-módosítás is.Természetesen mindannyian tudjuk, hogy miért törvénymódosítás
formájában került ide a Ház elé ez a javaslat. Ez ma is világossá vált és a múlt héten is, ennek politikai okai vannak. Világossá tette a Fidesz, demonstratívan szeretné bizonyítani a választópolgárok előtt, hogy elkezdi végrehajtani választási ígéreteit. Ez azonban az ellenzéki pártokat feljogosítja arra, hogy szembesítse a Fideszt választási ígéreteivel, és talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, sokan csalódással fogják megélni ezt a törvénymódosítást. Mert a választási kampány fideszes felhangjaiból és sejtetéseiből sokan arra következtettek, hogy az új kormány el fogja törölni a tandíjat. A benyújtott javaslatból világossá vált, hogy erről szó sincs. A tandíjfizetés alól kivontak körének egyfajta bővítéséről van szó csupán.De csalódottak
lesznek azok is, akik a választási kampány felhangjaiból és sejtetéseiből arra következtettek, hogy a magán- és egyházi intézményekben is eltűnik majd a tandíj. Ez az előterjesztés megint világossá tette, hogy erről sincs szó, sőt, nagyon komoly viták várhatók majd például a magánintézmények és a kormány között, mert a törvényben változatlanul benne van az a passzus, amely megadja az eltérő rendelkezés jogát a magánintézményeknek az államilag finanszírozott hallgatók esetében is a tandíj és a költségtérítési díjak megállapításánál.Még inkább csalódottak lesznek azok, akik elhitték a nagymamának a reklámszövegben elhangzó mondatát, miszerint, ha a Fideszt támogatja, akkor az ő unokái ingyen fognak tanulni. Azt hiszem, erről végképp nincs szó. Világossá vált az eddig elhangzottakból is, hogy a tandíj, a jelenleg még működő 2100 forintos tandíj mindössze egytizedét jelenti az egy főre eső átlagos tanulási költségeknek.
Azt gondolom, ha valódi lépéseket akarunk tenni a hallgatók kedvezménye irányában, akkor nagyon sok további konkrét lépésre van szükség. És teljesen egyetértek azzal a megállapítással, hogy jó lett volna ezeket a tervezett lépéseket egy komplex csomagban a parlament elé hozni, hogy annak minden elemét lássuk, és ennek tükrében ítélhessük meg a ta
ndíjra vonatkozó új kormányzati elképzeléseket is. Ez a komplex program hiányzik, és ennek hiányában borzasztó nehéz egyértelmű álláspontot kialakítani ehhez a beterjesztett javaslathoz.Azonban tartalmi szempontból is jogos kérdések vetődnek fel. Ezek sorát Bazsa György képviselőtársam már elindította; és nem véletlenül ahhoz a Trefort Ágostonhoz fordult, aki az 1873-as főtanodai törvény beterjesztésekor mondta el az idézett szavakat akkor, amikor a kiegyezés után új modernizációs pályára állt az ország,
akkor, amikor a költségvetés még nem nyújtott mindenre lehetőséget, hogy minden kedvezményes lépést megtegyünk. Ma is érdemes végiggondolni a szavait, amelyek valóban arról szólnak, hogy a szegények távolmaradásának nem egyszerűen a tandíj az oka, hanem a taníttatás költségei, amelyek jelenleg a tandíj tízszeresét teszik ki. Éppen ezért az ő álláspontja valóban az volt, hogy nem a tandíjat kellene megszüntetni, hanem a jó tanulóknak és a rossz anyagi helyzetből jövő tanulóknak kellene ösztöndíj- és egyéb segélyformákat biztosítani.A Fidesz javaslata arról szól, hogy a tandíjmentesek körét bizonyos képzési formák irányába terjesszük ki, vagyis e képzési formákban kedvezménnyel illessük a gazdag és szegény tanulókat, a vidéki, a budapesti, a nagyvárosi tanulókat, és egyforma kedvezményben részesítsük a jó tanulókat és a rossz tanulókat.
Félreértés ne essék, a Szocialista Párt is hosszú távon, ha az ehhez szükséges források rendelkezésre állnak, szeretné elérni, hogy alanyi jogosultságként lehessen tanulni felsőoktatási intézményekben, és a lehető legáltalánosabb mértékben terjedjen ki a tehermentesítés a felsőoktatási tanulmányok esetében. De pontosan tudjuk, hogy eddig hosszú még az út, lépésről lépésre tudunk haladni. Éppen ezért nem mindegy, hogy első lépésk
ént milyen irányt választunk: azt az irányt, amit a Fidesz javasol, hogy bizonyos képzési formákban mindenkit részesítsünk kedvezményben; avagy inkább az így rendelkezésre álló vagy felszabaduló többletforrást, ezt a hárommilliárdot arra használjuk fel, hogy valóban a rossz anyagi körülmények közül jövő gyerekeknek és a jó tanulmányi eredményt felmutató hallgatóknak adjunk nagyobb tehermentességet a felsőoktatási tanulmányok során. Érdemes megfontolni, hogy melyik lépéssel induljon. Mi szeretnénk a közös gondolkodás tárgyává tenni ezt.Bízunk abban, hogy további lépések is lesznek, várhatók még, amelyek valóban segítik a hallgatókat. Sajnáljuk, hogy nem látjuk a komplex csomagot, de alkalmazkodunk a jelenlegi helyzethez, a beterjesztett javaslathoz. Éppen ezé
rt szeretnénk módosító indítványokkal még jobbá tenni, a közös gondolkodás tárgyává tenni bizonyos gondolatokat, és végső álláspontunk kialakításában döntő szerepe lesz majd annak, hogy a frakciónk által benyújtott módosító indítványokat hogyan fogadja a tisztelt Ház.Köszönöm szépen a szót, elnök úr, önöknek pedig a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)
ELNÖK: Megkérdezném a Kisgazdapárt egyetlen jelen lévő képviselőjét, hogy a Kisgazdapárt kíván-e előadót állítani ebben a vitában.
Me
gadom a szót Horn Gábornak, az SZDSZ-képviselőcsoport szónokának.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház Maradéka! Hiszen lassan már hozzászokunk, akik az előző négy évben is itt voltunk, hogy oktatási kérdésekben szűk családi körben vitatkozunk, és külön megtiszteltetés, hogy például a legnagyobb frakció frakcióvezetője is részt vesz ezen a vitán.
A Szabad Demokraták Szövetsége a Fidesz-Magyar Polgári Párt javaslatát a maga r
észéről igazságtalannak, szociálisan érzéketlennek és szakmailag megalapozatlannak tartja. Úgy gondoljuk, hogy ez a javaslat nem szolgálja azokat a célokat, amely célokkal egyébként magunk is egyetértünk, amelyekben, úgy tűnt az elmúlt időszakban, elég nagy egyetértés van a pártok között, hogy tudniillik a lehető legnagyobb mértékben és legkifejlettebb eszközökkel biztosítani kellene a nehéz sorsú családok gyerekei számára a továbbtanulás lehetőségeit. Ez a fajta intézkedés - sajnálatos módon eléggé hasonlítva az előző vitához, tehát talán nem véletlen ennek a két kérdésnek az egyszerre való felvetése - azoknak a társadalmi csoportoknak kedvez, amelyeknek meggyőződésünk szerint nem kell a jelenlegi helyzetben kedvezni, azokat a társadalmi csoportokat pedig nem hozza jobb helyzetbe, akiket nagyon is jobb helyzetbe kellene hozni.Tehát céljait és eszközrendszerét tekintve elhibázottnak tartjuk ezt az elképzelést. Én a magam részéről úgy gondolom - egyetértve Jánosi György azon felvetésével, miszerint ez az egész történet akár egy kormányrendeletben is rendezhető lenne -, hogy ez az egész tandíj-ügy is hasonlít az előző vitában felvetett országgyűlési határozathoz, inkább arról van szó, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt - és én ezt megértem - ki szeretné pipálni
néhány beígért intézkedését. Ez rendben van, én csak arra kérem önöket, hogy próbáljuk meg ezt a kipipálást, ha már úgy is meg kell tenni - nagyon helyénvaló, ha egy párt megpróbálja beváltani választási ígéreteit - ésszerűen, racionálisan megtenni, és nem rossz eszközökkel rossz irányba tolni ennek az egész problémának a megoldását.
(17.00)
Úgy látom, hogy ez a fajta elképzelés, amely nem a tandíj eltörlése, hanem a tandíjmentesség kiterjesztése - mint ahogy ezt itt már hallottuk -, tulajdonké
ppen egy olyan helyzetet fog teremteni, amely eredményeképpen egyáltalán nem azok a rétegek lesznek a kedvezményezettek, amelyekről beszélünk.Az a probléma, amire a Fidesz vezérszónoka már utalt - hogy tudniillik Magyarországon nehéz megtudni, hogy tényle
gesen kinek mekkora a jövedelme -, azt gondolom, nem indoka annak, hogy akkor mindenkit egyformán részesítsünk egy bizonyos kedvezményben. Akkor talán azon kellene gondolkodni, amivel mi a magunk részéről nagymértékben egyetértünk, hogy a szociális juttatások rendszerét nem az egyetemekre, főiskolákra kellene bízni, hanem az önkormányzatokra, amelyeknek sokkal inkább van képük arról, hogy egy családnak ténylegesen milyen az anyagi helyzete, ahol a jövedelemeltitkolás nem annyira lehetséges, hiszen látszik, hogy ki milyen helyzetben van. Mi a magunk részéről ezzel messzemenőleg egyetértenénk. Jó lenne inkább erről beszélni és ezeket a megoldásokat használni. Azt gondolom, hogy ezek tényleg előrevezetnének, tényleg jobb helyzetet teremtenének.Abban a szerencs
és - számunkra persze szerencsétlen - helyzetben vagyunk, hogy miután az előző négy évben a művelődési tárca az SZDSZ-hez tartozott, ki tudtuk számolni - ez egyébként nem egy bonyolult számítás -, hogy mennyibe fog kerülni ez a kis történet: 3 milliárd 66 millió forintba kerül '98-ra vonatkozóan a tandíjmentesség kiterjesztése; még egyszer mondom, nem a tandíj eltörlése. A tandíj eltörlése már '98-ban is 15-17 milliárd forintos tényleges költségvetési többletet igényelt volna. Persze abban az esetben nem, ha - Bazsa György félelmeire visszautalva - ezt nem kapják meg az egyetemek és főiskolák. Pokorni Zoltán miniszterjelölt - bár lehet, hogy most éppen a meghallgatás kellős közepén van - valamelyik mai lapban utalt arra, hogy ők nem gondolják olyan komolyan, hogy ezt a kompenzációt sokáig fenntartják, ők az első időszakban, a '98-99-es tanévben gondolják ezt a kompenzációt. Ha ezt így kalkuláljuk, ez azt jelenti, hogy a '98-as költségvetésnek 3 milliárd forintos és ennek megfelelően a '99-esnek körülbelül 8 milliárd forintos többletkiadást jelent ez a kis történet.Azt gondolom, ha a Fidesz-Magyar Polgári Párt meg van győződve arról, hogy van ennyi pénz - mi ezt nem láttuk, de könnyen lehetséges, hogy önök már látják, hogy van ennyi pénz valahol, mondjuk, a tartalékoldalon vagy bárhol -, ha ténylegesen komolyan gondolják, hogy ez a pénz megvan, akkor javaslom, hogy fontolják meg, hogy ne így használjuk fel ezt a forrást. Ebből a 3 milliárd forintból - számításaink szerint - körülbelül 30 ezer diáknak lehetne h
avi 15 ezer forintos támogatást adni a tanulmányaikhoz. Jelenleg az Esély Közalapítványban 220 millió forint áll rendelkezésre, ami nagyon kicsi összeg. Ha a 3 milliárd forint belekerül ebbe az Esély Közalapítványba, abban a pillanatban közvetlen hatása lehet a célzott csoportok számára.Ha tehát nem egy kampányfogásról van szó, hanem önök komolyan gondolják azt - és én elhiszem, hogy komolyan gondolják -, hogy ténylegesen a legrosszabb helyzetben lévő családok gyermekeinek szeretnének segíteni az egyetemre, főiskolára járás érdekében, hogy ne essenek ki a rostán, tudjanak járni az egyetemre, főiskolára, akkor nem az én gyermekemet kell kedvezményes helyzetbe hozni. Nem az a feladat, hogy a társadalom legerősebb csoportjainak adjunk újabb és újabb kedvezmény
eket. Önök is tudják - a szakértőik leírták -, felsőoktatásban ma az az egyik probléma, hogy a társadalmi elit használja nagyon erőteljesen a felsőoktatást. A felsőoktatásba járó diákok jelentős része - ez egyébként leginkább pont az elit egyetemek, főiskolák hallgatóira igaz - a társadalom jobb pozícióban lévő családjaiból kerül ki. Tehát eleve olyan a helyzet, hogy a felsőoktatásnak adott plusz támogatás ezeket a csoportokat éri el.Ezért minden esetben meg kell fontolni, hogy amikor nem tudtuk kinyitni az
egyetem, főiskola kapuit mindenki számára, amikor ma is csak minden második jelentkezőt tudjuk felvenni, akkor igazságos-e ez a megoldás. Azt gondolom, hogy aki át mond, mondjon bét is. Ha tandíjmentesség van, akkor ez azt is jelenti, hogy minden magyar állampolgárnak alanyi jogon jár nemcsak a közoktatás, hanem a felsőoktatás is. Ez így egy következetes rendszer, ez már nem 15-20 milliárdos költségvetési többletet jelent, hanem néhány száz milliárdos vagy ennél nagyobb összeget is - de ezen is lehet gondolkodni.Azonban, azt gondolom, azt nem lehet csinálni, hogy ha egyetértünk mindannyian - és úgy tűnik, egyetértünk - abban az alapkérdésben, hogy ma Magyarországon ténylegesen vannak olyan családok, amelyek nem engedhetik meg maguknak azt, hogy a felsőoktatásba egyébként tehetséges gyerekeiket beírassák... - ez a szelekció egyébiránt nem is a felsőoktatás pontján keletkezik először, hanem előbb.
Ugyebár a közoktatás végén - a középiskolába járásnál - el kellene gondolkodni azon, hogy ha tényleg segíteni akarnak, akkor nem ott kellene-e ezt a segítséget elkezdeni. Megértem, hogy ez egy hosszú távú dolog, és kezdjük akkor ezen a részen. De akkor miért nem ténylegesen az érintett csoportokat érjük el?
Hadd fejezzem be egy szubjektív megjegyzéssel. Nagyon nem szeretném - de az mindegy, hogy én mit nem szeretnék -, ha az a gyakorlat valósulna meg ebben a parlamentben, amely az elmúlt nyolc évben sajnos végig gyakorlat volt. Ha önök a polgárok kormánya, akkor higgyék el azt, hogy ha nem is olyan nagyon jók, de mi
is polgárok vagyunk. Én például annak tartom magam elég régóta, pedig nem írtam a Fidesz programját. Ha ez így van, akkor arra kérem önöket, hogy legalább időnként részkérdésekben hallják meg a véleményünket, próbáljunk meg bizonyos kérdésekben együttműködni. Próbáljuk meg elérni azt, hogy ha egyetértünk abban, hogy jó lenne, ha az egyetem, főiskola környezetéből nem maradnának ki emberek, akkor azokat célozzuk meg, akik tényleg rászorulnak erre. Próbáljuk meghallgatni ezeket a dolgokat! Ne csináljunk presztízskérdést olyan problémákból, amelyek megoldásában egyébiránt mindannyian egyetértünk.Ha tehát van pénz, van tartalék, ha a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette kormány úgy gondolja, hogy '98-ban van 3 milliárd forint a legrosszabb helyzetben lévő társada
lmi csoportok hallgatóinak, gyerekeinek megsegítésére, akkor talán újból meg kellene gondolni, nem lehet-e ezt másképp csinálni, fenntartva azt az ígéretet - mert azt gondolom, helyénvaló ez a választási ígéret -, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt a tandíjrendszer eltörlése felé halad. Ez a lépés nem a tandíjrendszer eltörlése.Talán az sem olyan nagyon fontos egyébiránt, hogy a tőlünk nyilván rosszabb helyzetben lévő, más irányba haladó országokban éppen most vezetik be a tandíjat. Angliában éppen a múlt héten szavazta meg a parlament a tandíj bevezetését. Erre persze lehetne azt mondani, hogy könnyű nekik. Azonban azt gondolom, érdemes elgondolkodni ezeken a tendenciákon. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ha Európa felé haladunk, akkor esetleg nem az euró
pai normatívákat kellene-e nekünk is figyelembe venni.Arra kérem a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezzel a kérdéssel foglalkozó képviselőit: fontoljuk meg közösen, hogy nincs-e ennél egy jobb megoldás.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
ELNÖK: Az MDF képviselőcsoportja jelezte, hogy a vitában most nem kíván részt venni. (Dr. Bazsa György: Ügyrend!) A MIÉP képviseletében Balczó Zoltán jelentkezett felszólalásra.
DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!
ELNÖK: Szeretném megkérdezni, hogy milyen témában kíván felszólalni.
DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Az oktatási bizottság napirendjére tűzte a miniszterjelölt meghallgatását, és Lezsák Sándor távollétéből arra következtetek, hogy elkezdte Pokorni Zoltán miniszterjelölt meghallgatását. A
ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! A házbizottságban az a megállapodás született, hogy ez a vita lezajlik ebben a Házban, és annak figyelembevételével történt ez a döntés, hogy tudtuk előre, hogy a bizottságok üléseznek. A bizottságok egész délután folyamatosan üléseznek. Ez nem szerencsés helyzet, de a tisztelt Ház korábban így döntött.
Balczó Zoltán!
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Az ügyrend csak egy emlékeztetés vagy segítség lenne. Úgy tudom, azt az információt kaptuk, hogy erre a meghallgatásra a mai ülésen e napirend megtárgyalását követően kerül sor, amennyiben e napirend öt óráig nem fejeződik be. Természetesen ezt nem azért mondom, hogy a képviselő úr az utolsó frakciószónok hozzászólását is meghallgassa, csak jelezni szeretném: tudomásom szerint - jó lenne, ha ebben megerősítenének - erre így kerül sor. Mindenesetre igyekszem a...
ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatást. Szeretném megké
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Igen, köszönöm szépen. Igyekszem rövidre fogni, hiszen egy olyan kérdésről van szó, amely kapcsán az általános vitában egy döntés indoklására vonatkozóan igen részletesen el kellene mondani az érveinket, hogy mi miért támogatjuk ezt az előterjesztést. Ugyanakkor tudom, hogy itt a parlamentben és a parlamenten kívül is már igen részletesen lezajlott a tandíjemelés bevezetésekor az a vita, amelynek pro és kontra érveit valamen
(17.10)
Nyilvánvaló, lehet olyan érvet mondani, hogy egy piacgazdaságban mindenki fizesse meg azt a többletet, amihez hozzájut. A tudás, egy felsőfokú végzettség a társadalom többi tagjával szemben egy érvényesülési lehetőség, fizesse meg. Ezzel szemben áll az, hogy vajon az egyénnek az elsődleges érdeke-e csupán a magas szintű szakképzettség vagy pedig a társadalomnak olyan szintű érdeke, hogy olyan módon preferálja, hogy tandíjmentessé teszi ezt a képzést
. Ugyanígy el lehet mondani, hogy a költségvetés nehéz helyzetére való tekintettel szükség van erre a tandíjbevételi forrásra. Ehhez hozzá lehet tenni, ha arányaiban ez 2-3 milliárd a 80-90 milliárdhoz képest, akkor tulajdonképpen érdemben ezt a költségvetési pozíciót nem javítja.Lehet beszélni arról, hogy külföldön, gazdag és a piacgazdaság keretei között régóta működő országokban hol van tandíj, és hol nincs tandíj. Még egyszer azt hangsúlyozom: ezek természetesen eltérő példák és érvek. Itt a kérdés az, hogy valaki - az ország jelenlegi helyzetében és a saját felfogása szerint - ebből melyik következtetést vonja le.
Elhangzott, jelenleg tulajdonképpen döntően a társadalmi elit képes arra, hogy gyermekeit felső fokon iskoláztassa, és akkor nagyrészt ezek számára a tandíjmentesség vajon indokolt-e, méltányos-e. E mögött a gondolat mögött az húzódik meg, hogy igen, a jövedelemviszonyoktól függően is lehetővé válik valaki számára egy felső fokú tudás megszerzése. És valóban, ez a 2100 forint adott esetben cs
ak egy kisebbik része az oktatással járó teljes költségnek. Ezért amikor ezt a javaslatot támogatjuk, természetesen tudjuk és hozzá is kell tennünk: azt várjuk, hogy egyéb, a szegényebb sorsú fiatalok támogatását elősegítő további lépések is meg fognak történni a kormányzat részéről, mert ez önmagában nem oldja meg a társadalmi mobilitás kérdését. Tehát a szegényebb gyermekek támogatására önkormányzati normatíva forrást és hasonló további lépéseket várunk. Nincs arról tehát szó, hogy e tandíj eltörlésével minden kérdés megoldódna. Természetesen, ha ezt a tandíjat úgy fogjuk fel, hogy mindenkitől beszedve, célirányosan átcsoportosítva próbálunk a rászorultság alapján segíteni, akkor viszont ez az összeg kevés ahhoz, hogy ezt az egész kérdést megoldja.Hogy törvénymódosításról van-e szó vagy a kérdést kormányrendeletben lehetne megoldani? Adott esetben valóban meg lehetne oldani kormányrendeletben is. Én viszont pont fordítva látom. Jelenleg talán még a törvénymódosításnak ez a szintje is kevés, hiszen egy logik
a változik meg. Eddig alapvetően volt tandíj, és ehhez képest voltak mentességek. Most beszélünk első alapképzésről, első kiegészítő alapképzésről, első szakirányú továbbképzésről, ismerjük a fogalmakat. Ha az ezekben részt vevő hallgatót tandíjmentesség illeti meg, akkor tulajdonképpen azt mondhatnám, hogy alaphelyzet lett a tandíjmentesség, és ehhez képest kellene a törvényt olyan módon megalkotni, hogy mikor kell tandíjat fizetni. Úgy érzem, további törvénymódosításra is szükség lesz.Nem akarok hosszan
beszélni róla, de egy anomáliát hadd említsek meg. Például van az úgynevezett párhuzamos képzés, amikor valaki egyidejűleg egy alapképzés mellett, azzal párhuzamosan részt vesz egy másik alapképzésben is. Nyilvánvalóan itt nem arról van szó, hogy egy megszerzett diploma után kíván ő egy más területen további szaktudást szerezni ahelyett, hogy adott esetben a társadalom javára hasznosítaná a tudást, hanem vállalja a többletterhet, és egyidejűleg végzi ezt a két tanulmányt. Jelen esetben még teljes káosz van.A hallgatói normatíva tekintetében is: van, ahol az alaptandíjat szedik, van, ahol erre a párhuzamos képzésre nem külön tandíjat állapítanak meg, hanem költségtérítést, 13 ezer forintot. Azért nem a 12 százalékos kiegészítő tandíjat, mert akkor az első é
vben nem lehetne szedni. Ezért inkább költségtérítésnek nevezik, és 13 ezer forinttal - hadd mondjam azt: - büntetik azt, aki vállalja ezt a többletterhet.Ezzel csak arra akartam utalni, azzal egyetértek, hogy önmagában ez a törvénymódosítás még nem oldj
a meg azokat a meglévő ellentmondásokat, amelyek e tandíjkérdéshez tartoznak. Tehát amikor ezt a javaslatot támogatjuk, ennek tudatában, ismeretében és reményében tesszük meg.Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Dr. Gidai Erzsébet jelentkezik.)
DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Nem.
ELNÖK: Bocsásson meg, egy pillanat türelmet kérek. Időközben mások megnyomták a gombo
DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen. Tisztelt maradék országgyűlési Képviselők! Nekem
Szeretnék ehhez a kérdéshez úgy hozzászólni, hogy magam is, aki egész életét az egyetemeken, illetve a kutatás területén töltötte el, valójában messzemenőkig támogatom azt, hogy tandíjmentesség legyen. Hiszen egy gazdaság, egy nemzet fejlettségi színvonalát is tükrözi az, hogy milyen az oktatás színvonala, és mennyire van lehetősége a különböző generációknak és a fiataloknak a továbbtanulásra.
Azonban azt is hozzá kell tenni, valójában itt együttesen ke
ll megnézni ezt a kérdést. Ugyanis amikor bevezették a tandíjat, ezt a 10 ezer forintos szemeszteri tandíjat, illetve annak lehetőségét is, hogy kiegészítő tandíjat kérnek az egyetemek, a főiskolák 10 ezer forintig havonta, akkor ezzel egyidejűleg az egyetemek, főiskolák költségvetését is jelentős mértékben csökkentették. Ami természetesen azt jelentette, hogy mára az egyetemek, főiskolák évi költségvetésének, szükséges költségeinek 70-75 százalékát finanszírozzák meg a központi költségvetésből, és a többit részben tandíjakból, önköltséges diákokból, illetve üzleti célú feladatok ellátásával kényszerítik vagy próbálják kiegészíteni. Ennek következménye az, hogy ma Magyarországon a felsőoktatás infrastrukturális ellátottsága - néhány egyetemet vagy főiskolát kivéve - rendkívül silány, és nemzetközi mércével is bizony az utolsó helyet foglalja el, ha azt az európai vagy a nyugat-európai, de még a kelet-európai egyetemek egy részének színvonalával hasonlítom össze. És természetesen az ott dolgozók keresetére is majdnem azt lehet mondani, hogy tanársegédi, adjunktusi szinten éhbérért dolgoznak.Miután rákényszerülnek az egyetemek és a főiskolák, hogy kiegészítő tevékenységképpen posztgraduális vagy szakirányú képzéssel, egyéb üzleti céllal hozzanak be pótlólagos jövedelmet, ezért a tanárok jó része is természetesen onnan igyekszik fizetését pótolni. Aminek az a következménye, hogy a graduális képzés minőségének rovására megy, és egy nagyon erős kontraszelekció indult el a főiskolák és egyetemek tanári állományában
.Ha azonban ezt a tandíjat, amely ugyan viszonylag kis összeget jelent és amelyet valahonnan ezt le lehet csippenteni, úgy tekintem át, ahogy bizony a most elkészült stratégiai tervben szerepel, s amelyet, remélem, majd módosítani fognak az őszi ülés alatt, akkor valójában az jelenik meg benne, hogy még további költségvetési támogatáscsökkentéssel kell számolniuk az egyetemeknek és főiskoláknak, és készüljenek fel arra, hogy minél több költségtérítéses diákot vegyenek fel. Egyébként az erre vonatkozó leira
tok már megérkeztek az egyetemekre és főiskolákra. Ez azt jelenti, hogy ez a kis tandíj tehát benne volt az egyetemi költségvetésben, ezzel kalkuláltak. De ez abban a pillanatban, ahogy ez kiesik - ami nagyon helyes -, akkor egy nagyon jelentős költségvetési módosítást szükséges végrehajtani, mert ez így nem tartható fenn, mert rendkívül elsilányulnak az egyetemi feltételek. S ha még hozzátesszük az egyes helyeken szinte katasztrofális állapotban lévő diákszállásokat, kollégiumokat, amit természetesen együttesen kell nézni, amikor a diákok költségeiről és tandíjfizetéseiről beszélünk, ezért a magam részéről azt is szeretném majd javasolni, amikor erre sor kerül, hogy egy nagyon komoly költségvetési áttekintést kell végrehajtani.Ha azt nézzük, hogy van-e forrás, akkor azt kell mondani, hogy van forrás. De ezekhez a forrásokhoz csak úgy lehet hozzányúlni, ha egy teljes költségvetési nagytakarítást hajtanak végre. Mert ha csak egy forrást emelek ki, amely például a kötvényadósság címén több mint egyharmada a költségvetésnek kamattörlesztésre fordítódik, aminek a részese még 7 százalékban sem a magyar lakosság, hanem 97 százalékban nagy cégek, multinacionális cégek és bankok területére áramlik, akkor ez adhat olyan forrást - és ezt végig kell gondolni a bizottság
nak is -, amelyből természetesen egyetemek, főiskolák rendkívül siralmas költségvetési ellátottságát, helyzetét és infrastrukturális színvonalát emelni, illetve biztosítani szükséges.
(17.20)
Tehát ezt nem lehet megkerülni. Önmagában a tandíjcsökkenté
s és -megszüntetés ebben egy nagyon fontos, de kicsi pont, ezzel tulajdonképpen nem oldjuk meg igazán az egyetemek, főiskolák és az ott tanulók helyzetét sem.Tehát összefoglalva: magam is javaslom a tandíj megszüntetését, hiszen ez egy előkészítetlen, annak idején is rossz döntés volt, de természetesen együtt kell nézni az egyetemek és főiskolák jelenlegi helyzetével, költségvetési ellátottságával és az ott tanuló hallgatók lehetőségeivel.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
ELNÖK: Révész Máriusz, Fidesz, következik.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Néhány felvetődő problémára szeretnék reagálni. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az első probléma, amit felvetettek, hogy szükséges-e törvénymódosítás, és ha igen, akkor miért. Ez az elképzelés hosszú távú
Felvetődött az a kérdés is, hogy mi van az egyházi és magánintézmények esetében. A javaslat arra terjed ki, hogy az államilag finanszírozott felsőfokú képzésben részt vevő hallgatókra vonatkozik ez az előterjesztés. Értelemszerűen a magániskolákra, illetve az egyházi iskolákra is vonatkozik. Van azonban egy probléma, mégpedig az, hogy törvényben rögzített módon a magán- és egyházi felsőfokú oktatási intézmények eltérő módon is tandíjakat állapíthatnak meg. Ezt a problémát nyilvánvalóan csak tárg
yalások útján lehet rendezni az érintett intézményekkel. Nyilván a miniszter úrnak ezt meg kell majd tennie szeptemberig.Teljesen egyetértek Jánosi György képviselőtársammal abban, hogy szerencsétlen ezt a problémát ilyen kiragadott módon kezelni, komplex megközelítésre van szükség. Azonban az idő sürget, a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak, illetve a koalíciós partnereinek mindenképpen feltett szándéka, hogy a tandíjmentességről szóló törvényt szeptember előtt életbe lépteti, és reményeink szerint a további l
épések a későbbiek folyamán fognak csatlakozni ehhez. Nagyon remélem, hogy az oktatási bizottságban együttműködve sikerül majd a további lépésekről egy konszenzusos javaslatot a tisztelt Országgyűlés elé tárnunk.Köszönöm a szót. (Taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: Csizmár Gábor, MSZP.
CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Őszintén szólva nem szívesen vesz részt az ember olyan eljárásokban, amikor üzemszerű vagy alkotmányosnak is nevezhető szemfényvesztéssel van dolgunk, de a parlament első napjaiban úgy tűnik, ehhez kell hozzászokni.
Én másképpen ismertem meg az elmúlt négy esztendőben a Fidesz képviselőit. Az elmúlt négy esztendőben rendre azt a szempontot hozták a parlament vitájába, hogy szakszerűen, jogi, kodifikációs szempontból pontosan, tökéletesen, a jogi környezetbe illeszkedő módon kell előterjeszteni a törvényjavaslatokat. Gyakorlatilag ezt a szakszerűséget, igényességet kérték számon az elmúlt négy esztendőben a kormányon. Szeretném ugyanezt a szakszerűséget és igényességet számon kérni
Úgy gondolom, nem jó, hogy ilyen előterjesztésekkel kezdődött el a Ház munkája, és bízom abban, hogy be fog fejeződni ez az improvizáció, bízom abban, hogy szakszerűbb, végiggondoltabb, a jogi és gazdasági környezethez alkalmazkodóbb törvényjavaslatokkal fogunk találkozni.
Mátrai Márta képviselő asszonynak, aki az előterjesztő volt, szeretném az emlékezetébe idézni, hogy 1993-ban fogadta el az Országgyűlés a LXXX. törvényt, amelyben gyakorlatilag akkor vezette be a tandíj fogalmát; nem a Szocialista Párt vezette koalíciós kormány, hanem az MDF vezette koalíciós kormá
ny előterjesztésében, amit a Fidesz lelkesen támogatott abban az időszakban. Ezt csak a történeti hűség kedvéért mondom, mert ön csak 1995-ig ment vissza az időben; úgy gondolom, hogy érdemes egy kicsit még visszább menni és megnézni a különböző pártok elgondolásait a tandíjról.A magam részéről minden olyan szándékot támogatnék és támogatok is, amely együttesen kezeli a felsőoktatásban a hallgatói juttatásokat és a hallgatói terheléseket. Sajnálatos módon nem erről szól ez az előterjesztés, sajnálatos módon a hallgatói terhekből és hallgatói juttatásokból egyetlenegy elemet vesz ki, azt is meglehetősen slendrián és pongyola módon. Néhány utalást erre majd a továbbiakban tennék.
Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy magam sem vagyok tandíjpárti. Ugyanakkor a
zt hiszem, a vitákban teljesen indifferens, hogy ki az, aki a hallgatói esélyegyenlőség megteremtését - vagy más szóval: az esélykülönbségek mérséklését - a tandíj fölött és ki az, aki a tandíj nélkül képzeli el. Egyetértek a hallgatói önkormányzatok évek óta hangoztatott álláspontjával, hogy nem lehet egy elemként kezelni a tandíjat, mindig is együtt kellene kezelni a hallgatói terheléseket és a hallgatói juttatásokat. Már csak azért is, mert ha a valóságos költséghez képest nézzük a tandíjrészt, akkor ez nem haladja meg a 10 százalékot, ha pedig a felsőoktatás költségvetésében nézzük a tandíj részét, nem haladja meg az 5 százalékot. Tehát bárhonnan is nézzük, egy kis arányról van szó a felsőoktatás egészében, akár a hallgatói oldalon, akár a költségvetés oldalán, ezért a nagyról és ezzel a kicsivel való összefüggésről kellene beszélni.Hogy néhány példát említsek arra, miért nincs végiggondolva ez a javaslat, és miért kellene a szövegén számos ponton pontosítani: az előterjesztés nem szól a tandíjbevétel kiesésének sorsáról, arról, hogy mi fog történni ezen forráskiesés nyomán a jövőben. Pokorni Zoltán a mai Népszabadság-beli interjúban utal rá, hogy egyelőre be lesz fogva az intézmények szája egy évre, és majd utána a bevételkiesés ezen kompenzációja megszű
nik számukra.Menjünk végig ezen az úton! Mi fog akkor történni, honnan fogják az intézmények előteremteni ezt a forrást? Nagyon egyszerű, nekik egy mozgásterük lesz, nevezetesen: csökkenteni fogják az államilag finanszírozott keretszámokat, és növelni fogják a költségtérítéses keretszámokat. Magyarul ez azt jelenti, hogy az önök javaslata messze nem azt a szándékot fogja eredményezni, amivel önök - természetesen a lehető legjobb szándékkal - ezt előterjesztették, vagyis hogy széles populáció előtt megnyi
ssák a felsőoktatási intézményeket, hanem éppen ellenkezőleg, azok számára nyílik majd meg a lehetőség, akik képesek lesznek a költségtérítéses képzés költségeit kifizetni.
(17.30)
Egy másik oldala: Révész Máriusz említette, hogy az esti és levelező tagozaton résztvevőkről is szó van, és hogy természetesen itt azokat kell segíteni, akik munka mellett felsőoktatásban vesznek részt. Szeretném megkérdezni, hogy akkor miért nincs szó az úgynevezett postsecunderi képzésben, vagyis a felsőfokú akkreditált s
zakképzésben részt vevők tandíjának eltörléséről vagy kedvezményéről, holott pontosan ez az a képzési kör, amelyben nagyon széles társadalmi csoport részt vehetne. A javaslatban nincs ilyenről szó. Vagy ha már ezt az elemet, az esti-levelező tagozatos felsőfokú képzést kivesszük a felnőttoktatásból, akkor az egész felnőttképzés költségkérdéseit miért nem vesszük napirendre, miért nincs itt az előterjesztésben ennek a végiggondolása? Azt gondolom, hogy nem lehet a felnőttoktatáshoz úgy hozzányúlni, hogy egyetlen elemét, az esti-levelező egyetemi-főiskolai oktatást vesszük ki, az összes többivel pedig nem foglalkozunk.Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat nem old meg semmit. Egyfelől azért nem old meg semmit, mert nincs rá szükség, mert ha a tandíjkötelezettek körét csökkenteni akarja a kormány, akkor azt kormányrendeletben megteheti. A Fidesz választási ígéretét nem fogja teljesíteni, mert ettől kezdve nem lesz ingyenes a diploma. A Fidesz azon ígéretét sem teljesíti, amely a kampányban megnyilvánult, hogy
eltörli a tandíjat, mert nem törli el a tandíjat, vagyis nem csinál semmit, ami valójában ígéret lett volna; viszont a kodifikációs hibákkal, a végig nem gondoltsággal beláthatatlan negatív következményeket okoz. Ezért azt javasolnám az előterjesztőknek, hogy gondolják végig még egyszer, hogy szándékaiknak milyen törvényjavaslat-szöveg felelne meg leginkább.A magam részéről nagyon szívesen támogatnék egy olyan törvényjavaslatot, amely - visszatérve a hozzászólásom elejére - a hallgatói terhelések és a hallgatói juttatások együttes kezelésével próbálná megoldani, hogy a lehető legszélesebb társadalmi csoportok jussanak be a felsőoktatásba.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
ELNÖK: Van még hozzászólni szándékozó képviselő?
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Néhány gondolatot mondanék csak, és ezzel kiegészíteném a képviselőtársam, Révész Máriusz által elmondottakat, és az itt elhangzottakra reagálnék néhány mondatban.
Jánosi György képviselőtársam politikai okoknak nevezte azt, amiért itt van előttünk ez a törvénymódosítás. Először is, politikai okokról nem beszélhetünk. Mindenképpen azt gondolom, hogy ha ő ismerte vagy elolvasta a Fidesz programját, ismerte azt a választási 40 pontot, amelyben a Fidesz tulajdonképpen megfogalmazta elképzeléseit, akkor láthatja, hogy a 19. pont nem szól másról
Ugyanakkor elhangzott az is, hogy ez ígérgetésnek minősül. Nem az elmúlt négy évről beszélek, hanem a Fidesz tevékenységéről, a Fidesz munkájáról. Nem szoktunk ígérgetni, és erről nem is kívánok többet mondani. Választási programunk, a "Van más választás: polgári Magyarország!" és a 40 pont, amelyet említettem, egyértelműen megfogalmazza azokat az általunk elvégzendő fel
adatokat, amelyeket a magyar választópolgárokkal együtt határoztunk meg, és amelyek tulajdonképpen már itt az előző három előterjesztésünkben is megfogalmazódtak.Európa felé haladunk-e? Igen, Európa felé haladunk, hiszen ha önök megfigyelik az európai fel
sőoktatást, abból világosan kitűnik, hogy a nyugat-európai országok egyharmadában nincs tandíj. Nem azt mondtuk, hogy eltöröljük a teljes tandíjat, hanem azt mondtuk végig, a választások idején is, hogy az első diploma megszerzésének tandíjmentességét biztosítjuk.Elhangzott az is, hogy nincs érdekegyeztetés, és hogy gondoljuk azt, hogy ezt a törvényjavaslatot ideterjesztjük. Igenis van érdekegyeztetés, hiszen a kijelölt miniszter úr, Pokorni Zoltán, megkereste levélben a Rektori Konferenciát, a Főiskolai Főigazgatói Konferenciát, a művészeti egyetemek rektori székét
(Közbeszólás az MSZP soraiból.), a hallgatói önkormányzatot, a Felsőoktatási Tudományos Tanácsot, és természetesen be fogja vonni ezeket az intézményeket, érdekegyeztető fórumokat. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Be fogja vonni, és nyilvánvalóan amikor a válasz megérkezik levelére... (A képviselő asszony felmutatja a levelet.) Egyébként itt a levél, ha nem hiszik el, meg tudom mutatni, a miniszterjelölt úr elküldte.Röviden összefoglalva a hozzá
szólásomat: a felsőoktatásról szóló törvény módosítását mindenképpen úgy határozom meg, hogy ez egy rendkívül jól előkészített és átgondolt törvényjavaslat, az indoklása is egyértelmű.Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
(Taps a jobb oldalon.)
ELNÖK: Tisz
Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés mai ülését ezzel berekesztem, és a nyári rendkívüli ülésszak következő ülését 1998. július 2-á
n, csütörtökön 13 órára összehívom.
(Az ülésnap 17 óra 36 perckor ért véget.)
Felszólalások: Előző 125-155 155 Ülésnap adatai