Felszólalás adatai

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés kapcsán olyan szakmáról szeretnék szólni, és annak a szakmának a véleményét szeretném kifejteni, amelynek - bármilyen hihetetlennek tűnik - tíz évvel a rendszerváltás után még nincsen önálló törvénye, a mai napig minisztertanácsi rendeletek és kormányrendeletek szabályozzák a működését. Ez pedig a turizmus és az idegenforgalom.

El tudom mondani azt, elsősorban a szakma képviselőinek köszönhető az, hogy alapvetően ebben a szakmában már felállt egy olyan struktúra, amely mellé nyugodtan oda lehetne állítani most már - igaz, jól elkésve - egy modern turizmustörvényt is, amelyet reményeink szerint a közeljövőben meg tudunk oldani. Úgy érzem, a polgári kormányzat ezt a szakmát - amely a magyar népgazdaság szempontjából majdnem annyi hasznot hoz, mint például a mezőgazdaság - súlyának megfelelően kezeli, s ezt az is bizonyítja, hogy ma már önálló parlamenti bizottsággal rendelkezik ebben a Házban, és remélhetőleg, a közeljövőben az is elérhető lesz, hogy ne csak egy főosztálya legyen a Gazdasági Minisztériumon belül, hanem egy sokkal tágabb körű és nagyobb hatáskörrel rendelkező szervezet irányítsa és próbálja gazdálkodását kordában tartani.

A költségvetésben három, illetve az előbb államtitkár úr által elmondottakkal együtt, ezzel összefüggően összesen négy olyan tételt találok, amely jelentősen több az eddig az idegenforgalomra vagy az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokra fordítható pénzeknél.

Szeretném kiemelni, hogy természeti adottságaink értékeinél és azok mellett nagyon fontosak az építészeti emlékeink, az épített emlékeink is, amelyekre a jövő évi költségvetés közel dupláját állította be, 7,1 milliárd forinttal. Ebből remélhetőleg olyan szintűre és olyan színvonalúra sikerül majd felhoznunk az idegenforgalmilag fontosabb műemlékeinket, középületeinket, közintézményeinket, amelyeket bátran megmutathatunk majd a hozzánk látogatóknak, illetve a Magyarországon belül kirándulóknak is.

Nagyon súlyosak az elmaradások. Azt hiszem, önök előtt is közismertek ezek a dolgok. Nemcsak a fontosabb, kiemelt épületekre célzok itt, hanem ha arra gondolunk, hogy egy-egy történelmileg értékes régi kisvárosunk belvárosába látogatnak, és bemennek a kapualjakba, azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, olyan dolgokkal találkozunk még, amiket a második világháború okozott, és azóta sem sikerült egyik kormányzatnak sem, egyik rendszernek sem helyrehoznia, helyretennie.

A gazdasági fejlesztési célelőirányzatnál található 14,3 milliárd forint, amely egyik részről dicséretes, mert jóval több, mint ami ezelőtt ilyen célra rendelkezésre állt; de valójában nagyon kevésnek tűnik ahhoz képest, hogy gyakorlatilag 1980 és 1985 között a nagy osztrák hitelből létrejött szállodaberuházásokon kívül a mai napig komolyabb állami támogatással vagy felelősség-, kezesség-vállalással komolyabb idegenforgalmi objektum nem épült meg.

A közelmúltban módom volt Sárváron részt venni az első magyarországi élményfürdő avatóján. Csak irányszámként szeretném információként elmondani, hogy ott egy 100 négyzetméteres medencének a létrehozása - az első magyarországi élményfürdő - 60 millió forintba került. Magyarországon a gyógyvizeinkre alapozott turizmusra mint húzóágazatra tekintünk, de ha valójában átnézzük ezeket a szolgáltató egységeket, amelyek erre rendelkezésre állnak, belátható, hogy a közeljövőben igenis nagyon-nagyon komoly tőkével kell támogatnia mind az államnak, mind pedig egyéb forrásoknak az itteni fejlesztéseket.

Az európai uniós országokban ma már az élményfürdők rendszere egész kiterjedt, komoly hálózattal rendelkezik. Ha az Európa Unióhoz való csatlakozás után piacképesen szeretnénk tartani ezeket az intézményeinket, gyógyfürdőinket, a hozzá csatlakozó szolgáltatásokat, akkor igenis ezeket is arra a szintre kell tudnunk felfejlesztenünk, illetve olyan segítséget kell nyújtanunk, amelyben a közreműködő cégek önmagukat fejleszteni képesek lesznek. De ehhez sokkal, de sokkal több tőkére lenne itt is szükség.

(22.30)

A vidékfejlesztési célfeladatok között található egy nagyon komoly tétel a turizmus fejlesztésére. Itt szeretném elmondani, hogy azt hiszem, a falusi turizmusról napjainkig kering egy téveszme, sokan azt hiszik, hogy elég egy szép házat kipofozni, és mert faluhelyen van a ház, az máris falusi turizmus, elég arra, hogy oda elmenjenek, hogy ott vendégeket fogadjanak. Ez biztosan nem így van!

A közelmúltban, azt hiszem, hétfőn vagy múlt héten valamelyik nap a Híradóban láttam a Falusi Turizmus Szövetség elnökét, aki nyilatkozott és fel volt háborodva, hogy micsoda dolog az, hogy mezőgazdasághoz csatoltan vannak ezek a támogatások. Tisztába kell tennünk ezt a fogalmat is, mert a falusi turizmus szerintem az a turizmus, amelyen keresztül a városi embereknek be tudjuk mutatni a falusi ember hétköznapi életét. Én természetesnek tartom, hogy a szállásfejlesztéseken keresztül és ezek mellett a kormányzat most már lehetőséget biztosít a Vidékfejlesztési Minisztérium keretéből arra, hogy a régi házi szakmák, iparos mesterségek bemutatásra vagy olyan állapotba kerülhessenek, hogy érdemes legyen egy-egy faluba elmenni, és ott valóban a falusi életforma még meglévő maradványait meg lehessen ismerni.

Én vidéken, Vas megyében élek, és el kell mondanom, hogy nagyon ritka az olyan istálló - nem is tudom, találnék-e ma már ilyet -, ahova szívesen bevinnék külföldi vendégeket, hogy megmutassam, hogyan fejik a tehenet például. De nemcsak arra gondolok, hogy istállónak kellene olyannak lennie, hanem kovácsműhelynek, bognárműhelynek, egyéb olyan ősi mesterségeknek is, amelynek sajnos a családról családra szálló mivoltát az elmúlt 50 év sikeresen kiirtotta. Ezeknek a hagyományait újra kell teremtünk és újra becsületet kell adnunk ezeknek a mesterségeknek. Ha belegondolunk, ez közvetve szintén a családokat támogató rendszer lesz - illetve az is -, mert a mezőgazdaságból élők egy plusz segítséget kapnak ahhoz, hogy jövedelmüket kiegészíthessék a vendéglátásból, a turizmusból származó bevételekkel.

A Gazdasági Minisztérium céltámogatási előirányzatában 6 milliárd forint szerepel, ez is körülbelül duplája annak, mint amennyi az előző évben volt beállítva. De ha arra gondolok, hogy micsoda komoly feladat vár a szakma képviselőire a millenniumi év előkészítése során, azért azt hiszem, még ha ez az összeg nem is tekinthető elegendőnek, de elfogadható, mert jóval több, mint ami eddig rendelkezésre állt.

Nagyon nehéz lesz olyan képet kialakítani hazánkról és a hazai szolgáltatásokról, amelyek versenyképesek lesznek a 2000-es évforduló Európa szinte minden jelentősebb településén zajló eseményével, és amelyek így vendégeket tudnak vonzani hazánkba is. Nagyon-nagyon komoly marketingtevékenység, nagyon komoly piacfelmérés és nagyon komoly programszervezés szükséges ahhoz, hogy legalább azon a szinten meg tudjuk tartani 2000-ben is a vendégeinket, amilyenen most vannak.

Közvetve a gazdasági szabályozással is hatni lehet a vendéglátásra és a turizmusra. Azt hiszem, mindannyiunk előtt ismert, hogy ez a szolgáltatás, ez a szakmai rész az, amely a legnagyobb élőmunka-igénnyel rendelkezik, és én úgy érzem, a WTO adatai szerint is így van, hogy a világ gazdaságában a közeljövőben, 2004 körül már a második legfontosabb gazdasági tényező lesz a turizmus, az idegenforgalom, és ebben a szolgáltatásban van a legnagyobb élőmunkaigény.

Úgy érzem, hogy az SZTK 6 százalékpontos, a társadalombiztosítási járulék körülbelül 14 százalékos csökkentése valóban legalizálja, vagyis a fekete- vagy szürkegazdaságból a hivatalos és bejelentett irányba tereli a szakmában dolgozókat, a szakmában alkalmazottakat, mert álszemérem és homály lebegi körül a borravalós szakmákat. Ugyanis az idegenforgalomban részt vevők többségének bére még az előző rendszerben, tehát a '88-'89 előtti időszakban valóban olyan alacsony szinten volt tartva - akár a pincérekre, taxisokra, szállodaportásokra gondolunk -, aminek a viszonyai ma is visszaköszönnek, bár azt hiszem, ma már a borravaló nem olyan mértékű, mint akkoriban volt. Mégis valahogy reflexszerűen ott maradt az, hogy a béreket ebben a szakmában tartják szinte a legalacsonyabb szinten. Kivétel talán a vendéglátó-ipari szakmák közül a szakácsok bére, mert az egészen komolyan zárt térben ellenőrizhető dolog. Remélhetőleg ez a könnyítés erre a sok-sok vállalkozásra és vállalkozóra azt a hatást fogja gyakorolni, hogy legalizálják, hivatalosan is jelentsék be dolgozóikat, vállalkozóikat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)