Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szokásomtól eltérően most egy kicsit hosszabban fogok felszólalni, miután rendkívüli súlyú és jelentőségű kérdésről van szó, amelyben a kormány álláspontját a Ház előtt meg kell fogalmaznom.

Egyetértek Hack és Gyimesi képviselő urakkal abban, hogy az eljáráshoz kell igazítanunk a fórumrendszert, és azt is hozzáteszem, hogy a saját korábbi téves felfogásunkhoz, a saját hibáinkhoz - érintse az bármelyik oldalt - nem szabad következetesen ragaszkodnunk.

Engedjék meg, hogy az 1997. évi bírósági szervezeti törvény indokolásából idézzek néhány gondolatot. Azt tartalmazta akkor a miniszteri indokolás, hogy "Az újabb bírósági szervezeti szint létrehozását a Legfelsőbb Bíróság feladatának, hatáskörének módosítása is szükségessé teszi. A változást az az igény alapozza meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság az eddigieknél hatékonyabban láthassa el az ítélkezés irányításából eredő kötelezettségeit, ami szükségessé teszi az egyedi ügyekben való döntési hatáskör szűkítését, elsősorban a fellebbezési ügyek elvonásával és azoknak az új bírósági szintre, a táblabíróságokra való telepítésével." Mintha Hack képviselő úr az imént kárhoztatta volna a Legfelsőbb Bíróság tehermentesítésére irányuló jogalkotói akaratot. Hangsúlyozom, az 1997. évi törvény indokolásából voltam bátor ezt a gondolatot idézni.

Nos, ebből az idézetből is láthatjuk, hogy az új bírósági szint - mármint az ítélőtábla - felállításának nem az a lényege, hogy egy vagy több ítélőtábla áll fel, hanem az, hogy a Legfelsőbb Bíróságot alkalmassá tegye az alkotmányban meghatározott feladatának teljesítésére. Az új Be. módosításáról rendelkező törvényjavaslatunk elveti a Be. által bevezetni szándékozott kétfokú rendes jogorvoslatot, és kisebb korrekciókkal fenntartani javasolja a hatályos eljárási törvény szerinti egyfokú rendes jogorvoslati rendszert.

A törvényjavaslat e megoldása egyáltalán nem függ össze azzal, hogy egy vagy több ítélőtábla működik-e 2003-tól. Akár egy, akár több ítélőtábla felállításával számolva a büntetőeljárási törvény jogorvoslati rendszere lehet egyfokú is és lehet kétfokú is. A kormány nem elsősorban azért döntött az egyfokú jogorvoslati rendszer fenntartása mellett, mert egy ítélőtábla felállításával számolt, hanem azért, mert a kétfokú jogorvoslati rendszer bevezetését sem nemzetközi jogi, sem alkotmányossági, sem büntetőjogi szakmai indokok alapján nem találta szükségesnek.

Engedje meg a tisztelt Ház, hogy ebben a kérdésben csak felvillantsak egy 1992-ben készült tanulmányt, amelyet a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának vezetője írt. Ez a tanulmány a következő tételeket tartalmazza. "A jogászi közvélemény úgyszólván egységes abban, hogy a törvényességi óvás intézményét ki kellene iktatni a büntetőeljárás-jogunkból, és lehetővé kellene tenni, hogy az eljárás egyes részvevői alanyi jogon támadhassák meg a másodfokú bíróság határozatát. Ezzel összefüggésben kifejezetten vagy hallgatólagosan abból indulnak ki, hogy a törvényességi óvási eljárás helyébe lépő új eljárásnak harmadfokú eljárásnak kell lennie, vagyis vissza kellene állítanunk a régi eljárásjogunkból ismert kétfokú fellebbezési rendszert."

Ehhez képest megállapítja a bíró, hogy "miért tartsuk meg az egyfokú fellebbezési rendszert", mert ő nyilvánvalóan emellett teszi le a garast. "Az egyfokú és a kétfokú fellebbezési rendszer előnyeivel és hátrányaival bőven foglalkozik a jogirodalom." - mondja. "Aligha lehet in abstracto, egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy közülük melyik a jobb. Mindezt a törvényhozónak a gyakorlati igényeket alapul véve kell megfontolnia. Abból kell kiindulni tehát, melyik fellebbezési rendszer felel meg jobban a magyar igazságszolgáltatás jelenlegi és jövőbeni (teszem azt, 10-15 éven belüli) helyzetének. Itt feltétlenül figyelembe kell venni a bűnözés várható alakulását. A bűnözés az utóbbi években erőteljesen növekszik, és ez az irányzat előreláthatóan folytatódik." - mondja 1992-ben. "Ebből következik, hogy nőni fog a bírósági munkateher, és fennáll a bírósági eljárások elhúzódásának veszélye. Nem lehet kétséges, hogy a kétfokú fellebbezési rendszer mindenképpen a jelenleginél hosszadalmasabb büntetőeljárást feltételez, hiszen az ügydöntő határozat nem a másodfokú, hanem csak a harmadfokú eljárás befejezésével emelkedik jogerőre. Aligha lenne célszerű éppen most, amikor egyébként is nő a bírósági munkateher és az eljárások időtartama egyre hosszabb, olyan új fellebbezési rendszert bevezetni, amely tovább ronthatna ezen a helyzeten. Ezt fölösleges fényűzésnek tartanám, s csak akkor védhető az ilyen megoldás, ha az egyfokú fellebbezéssel plusz felülvizsgálati eljárással szemben a harmadfokú eljárás olyan többletet nyújtana a jogállami garanciákat illetően, amelyek legalábbis kiegyenlítik ezeket a praktikus hátrányokat. Erről azonban véleményem szerint nincs szó, az egyfokú fellebbezési rendszer is kellő törvényességi garanciákat adhat, szükség esetén pedig a felülvizsgálati eljárásban mód van a törvénysértések kiküszöbölésére."

Egy kicsit a nemzetközi jogi összefüggéseket is szeretném érinteni. Az Európai Emberi Jogi Egyezmény eredetileg nem is szólt a jogorvoslatról, azt a Strasbourgban 1984. november 22-én kelt hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikke biztosítja. Eszerint "Annak, akit bíróság bűncselekmény miatt elítélt, joga van arra, hogy a bűnössége megállapítását, illetőleg a büntetés kiszabását tartalmazó ítéletet felsőbb bírósággal felülbíráltassa. E jog gyakorlását - ide értve azokat az okokat is, melyekre alapítva a jogok gyakorolhatók - jogszabályban kell szabályozni." Ez volt az 1. pont. A 2. pont pedig így szól: "E jogot korlátozni lehet a jogszabályok által meghatározott kisebb jelentőségű bűncselekmények esetében, vagy abban az esetben, amikor a szóban forgó személy ügyét első fokon a legfelsőbb bírói fórum tárgyalta, vagy amikor a felmentő ítélet ellen benyújtott jogorvoslat folytán hoztak bűnösség megállapítását tartalmazó ítéletet."

Szó sincs tehát arról, hogy nemzetközi kötelezettségvállalásaink miatt be kellene vezetni a kétfokú rendes jogorvoslatot. Sőt, az Európa Tanács miniszteri bizottsága 1987. évi 18. ajánlásának bevezetőjében felhívja a figyelmet arra, hogy a büntetőügyek elbírálásának késedelme rossz fényt vet a büntetőjogra, és károsan befolyásolja az igazságszolgáltatás működését. Ez tehát az a pont, ahol az Európa Tanács miniszteri bizottsága, Hack Péter képviselő úr és jómagam véleménye tökéletes mértékben egybeesik. A véleményünk ott tér el, hogy vajon a kétfokú rendes jogorvoslat megnyújtja-e, tovább nyújtja-e szükségtelenül az eljárások tartamát, mint amiről én az imént idézett legfelsőbb bírósági kollégiumvezetővel egyetemben meg vagyok győződve, avagy pedig éppenséggel rövidíti, amint azt Hack képviselő úr a vitában hangoztatja.

Visszatérve a miniszteri bizottság ajánlására: eszerint a tisztességes eljárás megköveteli az ésszerű időn belüli meghallgatást, megköveteli, hogy a bűncselekménnyel vádolt személy ne legyen huzamos időn keresztül a bűnösség gyanúja alatt. Az eljárás késedelme nehezíti a bizonyítást, növeli a költségeket, kedvezőtlenül érinti a sértetteket, és arra a nemkívánatos eredményre vezet, hogy időben igen távolra kerül egymástól a bűncselekmény elkövetése és a büntetés. Ebben is egyezik a véleményünk Hack képviselő úréval, aki a kocsmai verekedés kapcsán hívta fel erre a veszélyre a figyelmet.

Az ajánlás felhívja a figyelmet, hogy a büntető igazságszolgáltatás késedelme nem csupán többleterőforrásokkal orvosolható - tehát nem csupán újabb és újabb bíróságok felépítésével és üzembe állításával, hogy fordítsuk le a mi viszonyainkra ezt a kérdést -, hanem speciális eljárási formák és megoldások bevezetésével is.

Negyedszer szólnék arról, hogy miképp is vélekedik erről a kérdésről a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata.

(13.20)

Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy nincs olyan alkotmánybírósági határozat, amelyből az következne, hogy a büntetőügyekben be kellene vezetni a kétfokú jogorvoslatot. Az Alkotmánybíróság 9/1992-es határozata számot vetett a törvényességi óvás jogintézményét szabályozó rendelkezések megsemmisítésének következményeivel is. A határozat kiemelte: "A törvénysértő vagy megalapozatlan határozatok orvoslását a fellebbviteli és a perújítási rendszeren belül is meg lehet oldani. Az alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a jogorvoslathoz való jog követelményét az egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti, de a törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati lehetőséget is adhat." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm, akkor egy újabb felszólalást fogok majd kérni. Köszönöm, elnök úr.