Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tegnap a Mezőgazdasági bizottság ülésén már szóba került ez a kérdés, és akkor is és most is elmondta az igen tisztelt előterjesztő úr, hogy ő ugyan nem vadászik, de bízom benne, hogy ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban egyébként gyakorló vadászokkal, vadgazdákkal is egyeztetett. A szándék amúgy nemes. Két évvel ezelőtt csak 24 erdélyi kopót törzskönyveztek, mint ahogy azt látjuk is a törvénymódosító javaslat indokolásában. Ez döbbenetesen alacsony szám egy nemzeti kinccsé minősített, hagyományosan magyar kutyafajtától. És valóban egyetértek azzal, hogy ezt a fajtát meg kell menteni a kipusztulástól, fogalmazhatunk úgy. Csak az a kérdés, hogy ezt milyen módon tesszük.

Ezzel a vadászatitörvény-módosítással, ezzel a passzussal kapcsolatban nekem két problémám van. Az egyik elvi probléma. Elvi probléma az, hogy egy általánosan elfogadott főszabályból most mi kivételt teszünk. Ez nem szerencsés, én úgy gondolom, különösen egy ilyen csekély egyedszámú fajtánál. De ha ezt szakmai szempontok alátámasztanák, akkor még, azt gondolom, ez érthető tudna lenni.

De lássuk, mik a szakmai szempontok, mert nekem azért volt részem hajtásokban, láttam ennek a nehézségeit, testközelből is tapasztaltam, illetőleg beszéltem több gyakorló vadásszal, vadhajtást szervezővel. Nos, tisztelt képviselőtársaim, a jelenlegi szabályozás azért tiltja meg a 45 centi marmagasságnál nagyobb kutyák részvételét a terelővadászatban, mert nem előnyös, hogy ezek a kutyák a nagyobb termetüknél fogva a bozótosból, a szederindásból nem tudnak odaférni azokhoz a disznókhoz, amelyeket a vadászok elé kellene hajtaniuk. Ez egy gyakorlati szempont.

(13.50)

Sokkal fontosabb szempont a kutyák védelme. Egy nagyobb testű kutyát egy ilyen vadászat során könnyen puskavégre kapnak a felelőtlen vadászok. Sok esetben ez is előfordul. De nemcsak ez okozhatja ezeknek a kutyáknak a vesztét, hanem igenis maga a vad, a vaddisznó, amelyik a malacát félti, vagy akár a sebzett vaddisznó, amely szembefordul a kutyával, mint egy konzervdobozt hasítja fel, főleg a nagyobb testű kutyákat, hiszen nagyobb felületet tud elérni. Ezért is alkalmasabbak a fürge, kisebb testű kutyák arra, hogy ezt a vaddisznó általi támadást el tudják hárítani. Tehát nem véletlenül alakult ki ez a jelenlegi szabályozás.

Farkas Sándor miniszterhelyettes úrhoz fordulok, mert igazoltan távozott előterjesztő úr, csak hozzá tudom címezni a kérdést. Simicskó István úgy fogalmazott, hogy egy félreértelmezett gondolat alapján kikerült a kopó azon kutyafajták köréből, amelyek részt vehetnek ezen a hajtáson. Mi volt akkor ez a félreértelmezett gondolat? Ezt nem értjük.

Azt sem értjük, hogy ha nemzeti kincsről beszélünk, ugye, több nemzeti kincs is van, és itt felsorolásra kerültek a 45 centi marmagasságnál nagyobb kutyák, akár a magyar agár, a nagyobb testű magyar vizsla, vagy akár a kuvasz is, ami szintén hagyományos, hogy régen vadászatokra, hajtásokra használták, őket most kizárjuk ebből a körből.

Horváth István képviselőtársamhoz fordulok, aki szintén hozzászólt a bizottságban ehhez a témához, a hagyományokra hivatkozva. Ha valaki, akkor én tényleg tisztelem a hagyományokat, és azt gondolom, hogy figyelemmel kell lennünk a jelenben és a jövőben is a múltunkra és a hagyományainkra, tehát nagyon szép gondolat ez, de jogtechnikai szempontból szerintem aggályos kivételt tenni, és főleg gyakorlati szempontból aggályos. És akkor még egy kérdést címeznék miniszterhelyettes úrhoz. Ön egyeztetette a vadgazdálkodókkal? Mit szólnak ahhoz, hogy majd felhígul ez a szabályozás, ami nyilvánvalóan racionális szempontok szerint alakult így a korábbi években.

De azt kell mondjam önöknek, hogy az erdélyikopó-tenyésztők és a kopógazdák sem fognak örülni, amikor a gyakorlatban bebizonyosodnak az általam elmondott aggályok, hogy ezek a kutyák bizony ezeken a vadászatokon komolyan sérülhetnek. Én azt a kérdést azért árnyalnám, hogy még egy indokot felsoroljak, tehát a nagytestű kutya utoléri a vadat, és képes annak lefojtására. Tehát akármennyire is egy törzskönyvezett, iskoláztatott kutyáról van szó, azért ilyenkor viszi a vére, különösen, ha falkában mennek és támadnak, űzik ezeket a vadakat. Tehát igenis fennáll a veszélye, hogy pontosan a vadászok szórakozása csorbul azáltal, hogy a kutya nem a vadász puskája elé tereli a vadat, hanem már az előtt lényegében lefojtja, harcképtelenné teszi, és esetleg meg tudja fojtani.

(Szabó Sándor elfoglalja helyét a jegyzői székben.)

Végezetül azt tudom önöknek mondani, hogy ha az a cél, hogy megmentsük ezt a fajtát, ez mindenféleképpen támogatandó cél. Én azért elgondolkodnék azon, hogy eze az útja annak, hogy az erdélyikopó-populáció Magyarországon felduzzadjon a jövőben, mert úgy gondolom, hogy felelős vadgazdálkodó nem fogja a területére engedni az ilyen típusú kutyákat, még akkor sem, ha a vadászati törvény az ő esetükben kivételt tesz, és ezt meg fogja engedni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)