Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A mostani előterjesztést, amelyet Fekete Péter államtitkár úr jegyez, egy folyamat részének kell hogy tekintsük. Ez a folyamat az ellenzéki tisztelt vezérszónokok által iniciált politikai pillanatban indult el, valóban; a tavalyi év októberében, az önkormányzati választásokat követően, amikor egy párbeszéd indult el a főváros vezetése és néhány vidéki nagyváros vezetése, valamint a kulturális kormányzat között. Ez egy olyan párbeszéd volt, amiben a felek egyenrangúan arról diskuráltak, hogy hogyan lehet feloldani azt az évtizedes vagy akár a rendszerváltás óta az előadó-művészetben feszülő dilemmát, hogy az önkormányzati fenntartású előadó-művészeti szervezetek, közöttük a kiemelt és nemzeti besorolásnak örvendő, legmagasabb minőséget teljesítő kőszínházak finanszírozása  hogy is mondjam?  féloldalas. Féloldalas az önkormányzat kárára, az állam javára. Magyarán: a kőszínházi rendszer fenntartása és működtetése zömében ugyan önkormányzati feladat, de a többségi, a nagy többségi finanszírozó a kormányzat, azaz a magyar állam.

Ennek a feszültségnek a dilemmáit igyekezett feloldani az önkormányzati vezetők és a kormány képviselőjének folyamatos tárgyalása. És konszenzus született decemberben, amikor az előadó-művészeti törvény módosításával létrejött az a három kategória, amit az imént előterjesztőként államtitkár úr jelzett. Magyarán: vannak tisztán önkormányzati fenntartású és működtetésű, vannak tisztán állami fenntartású és működtetésű, vannak közös fenntartású és működtetésű intézmények a színházművészeti szervezetek körében. Azt gondolom, hogy ez egy konszenzusos végeredménye az október óta zajlott kétoldalú, kétirányú egyeztetési szándéknak. És most, az elmúlt három hónapban a finomhangolások időszakára került sor, amikor tételesen áttekintették, hogy mely színházakat kívánják az önkormányzatok az adott három kategóriában elhelyezni. Ez is egy tisztességes munka volt, amit elvégeztek az önkormányzati vezetők, és elvégzett a kulturális tárca. És ebből a finomhangolásból született  megjegyzendő, csupa nagybetűkkel  a Fővárosi Önkormányzat vezetésének kérésére az a megoldás, ami itt most törvénytervezet, törvénymódosítási tervezet formájában előttünk hever.

Miről van szó? Elhangzott már, csak röviden jegyezzük meg, hogy semmi másról nem szól a decemberi elfogadott törvénynek a mostani, friss módosítása, mint arról, hogy a közös finanszírozású színházak köréből a Fővárosi Önkormányzat kérésének megfelelően néhány színházat úgy szeretnének működtetni, hogy abban igazából a többségi állami finanszírozás legyen tetten érhető.

Az állam kész vállalni ezt a feladatot, hogy többségi finanszírozást biztosít az önkormányzat tulajdonában maradó színházak számára.

(11.20)

De tessék már mutatni egy olyan gazdasági társaságot (Tordai Bence: Ez nem gazdasági társaság!) vagy bármilyen intézményt, amelyikben egyébként a maradéktalan finanszírozást  100 százalékot adott esetben  az állam biztosítja (Tordai Bence: Óvoda, bölcsőde.), az önkormányzat megmarad tulajdonosként, de nem tesz hozzá adott esetben egy fillért sem a működéshez éves szinten, és nincs az a lehetőség, hogy a 100 százalékos finanszírozó egy egészen kicsi mértékig  amit a Fővárosi Önkormányzat egyébként elismert, és a vezetésük támogatónak ítélt , jelesül egy kicsi módosításig, a vezető kinevezéséig, az ő fegyelmi eljárási kérdéseiig vindikálja magának az állam a jogot a működtetésből.

Egészen pontosan a módosításban az szerepel, hogy a kinevezési jogkört venné át az állam, a vezetői megbízás jogkörét, a felmentést, a vezetői megbízás visszavonását, az összeférhetetlenségi megállapítást, a fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi büntetés kiszabását. Tipikusan a munkáltatói jogkörök az egyszemélyű színházigazgató fölött az államhoz kerülnek át. Teljesen logikus lépés és logikus döntés, és a tárgyalások, a finomhangolások, a három hónapos tárgyalások eredménye és következménye ez, hogy ha kéri az önkormányzat, adott esetben a főváros, hogy legyen teljes támogató működésben éves szinten sok száz milliárdos  milliárdos!  mértékben az állam, akkor minden más fenntartói jogosítványt megőrizve, a tulajdonjogot megőrizve ezt az egy apróságot, hogy az első számú felelős vezetőt, aki felhasználja az állami pénzek 100 százalékát, őt az állam nevezze ki és mentse fel, átadja az államnak.

Ebbe belehozni, belekeverni a tisztelt ellenzéki felszólalók köréből a kultúrharcot meg az arroganciát, nem is értem. Illetve értem, merthogy politikát kell csinálni mindenből, és a tegnapi fiaskó után, hogy az ellenzék a magyar emberek 94 százalékos igényével szemben nem szavazta meg azt, hogy a leggyorsabb és leghatékonyabb választ adja a kormányzat a koronavírus okozta helyzetre Magyarországon, és a veszélyhelyzet meghosszabbítását minél gyorsabban el lehessen érni, most érthető, hogy politikailag valamiféle új frontokat nyit az ellenzék, s megpróbálja önmaga igazát igazolni.

De nagyon rossz pályán van, szerintem, mert olyan tételmondatok hangzottak el az iménti vitában, amik már persze túlfeszítik az előterjesztés határait, amikre nem lehet nem reagálni. Engedjék meg, hogy először is hadd deklaráljuk azt, hogy a kultúra szabadsága  amit önök az imént számonkértek a vezérszónoki körben ellenzéki oldalról  1990 óta biztosított Magyarországon. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az egyszerűen nem mond igazat. Tessék megnézni a színházak kínálatát! Tessék megnézni a különböző rendezési elveket és üzeneteket! Tessék megnézni az előadások látogatottságát! A kultúra és a színházművészet szabadsága, köszöni szépen, kitűnően, jól van, él és virágzik Magyarországon, soha nem volt jobban. A „tűrni-tiltani-támogatni” kádári időszakhoz képest egy fellendülő, prosperáló konjunktúrában van a színházművészet, és ebben bármilyen izmusok benne foglaltatnak.

Azt mondja a volt kormányfő, Gyurcsány Ferenc frakcióvezető úr  szó szerint idézem az iménti felszólalását -: hogyan kell Budapesten szabad európai kultúrát, színházművészetet teremteni? Tisztelettel jelentjük: a szabad európai színházművészet és kultúra jelen van Budapesten. Tessék elmenni bármelyik színházba, tessék megnézni olyan előadásokat, amik kemény kormánykritikát megfogalmaznak! Hogyne lenne szabad a színházművészet?! Hogyan tetszenek arról gondolkodni, hogy a kultúráért felelős államtitkár, a mindenkori államtitkár beleszól, hogy milyen rendezések legyenek, és hogy majd eldönti a miniszterelnök, hogy milyen rendezések lehetnek Magyarországon? Ez olyan szintű szamárság, hogy én azt gondolom, hogy aki ilyet mond a parlamenti jegyzőkönyvbe, az jó, ha visszajön és korrigálja ezt a kijelentését.

További idézet: ki nem állhatják  mármint hogy a kormányoldal  a független, szabad értelmiség létezését, mondotta Gyurcsány Ferenc. Engedelmet kérek, egy számadatot hadd mondjak el most az előadó-művészet egy másik területéről, a számomra oly kedves zeneművészet területéről. Gyurcsány Ferenc frakcióvezető úr miniszterelnöksége időszakában, 2010 előtt a legmagasabb minőséget képviselő magyar szimfonikus zenekar, a Budapesti Fesztiválzenekar állami finanszírozása, tessenek megkapaszkodni, 400-430 millió forint volt. Napjainkban, az elmúlt öt-hat évben az Orbán-kormány fölemelte a korábbi 400-430 milliós állami támogatást 1 milliárd 150 millió forintra. Ma háromszor akkora állami támogatásban részesül az a szimfonikus zenekar, amelynek vezetője rendre visszatérően kritizálja az Orbán-kormányt és a fennálló magyar demokráciát. Tessék már komolyan venni a saját mondataikat! Ilyet mondani, hogy ki nem állhatja a kormányoldal a független, szabad értelmiség létezését, és elnyomja! Az ellenkezője az igaz: háromszoros támogatást ad a mostani kormány a kormánykritikus értelmiség és művészvilág létezéséhez, kvalitásos alapon. Ez tényszám. Ezt tessenek megcáfolni! Tessék idejönni és azt mondani, hogy ez nem igaz! Az hazudik, aki ezt cáfolja, és aki az ellenkezőjét állítja!

Engedjék meg, hogy arra is reagáljak, hogy az Európai Unió pénzei és a kultúra összefüggései. Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc frakcióvezető úr felkészítő anyagában a Demokratikus Koalíció stábja hibát követett el, de hát akkor tessék visszajönni és elnézést kérni: az Európai Unió nem ad pénzt a kultúra finanszírozására, nincsen benne az operatív programokban a kultúra finanszírozása, sajnos, magyarán ezzel nem tudunk számolni. A magyar nemzeti források, az állam által visszaosztott források tudják finanszírozni a nemzeti kultúrát. És hogyan finanszírozzák az elmúlt tíz esztendőben, mondjuk, a színházművészetet? Úgy, tisztelt képviselőtársaim, hogy  egy másik számadatot is mondok önöknek  tetszenek tudni, mennyi volt az utolsó teljes balliberális kormányzás időszakában a színházjegyvásárlás száma Magyarországon, 2008-2009-ben? 4,5 millió színházjegyet vásároltak akkor Magyarországon. 4,5 millió színházjegyet egész Magyarországon. Tetszik tudni, hogy a két évvel ezelőtti, lezárt és minősített adatok szerint mennyi színházjegyet vásároltak Magyarországon, nyolcévnyi jobboldali, konzervatív, polgári, keresztény kormányzás után? A 4,5 millióval szemben 7,1 millió színházjegyet vásároltak Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy az Orbán-kormány időszakában 55-60 százalékkal megnövekedett a színházjegyvásárlás Magyarországon. És e mögött, minden előadás, minden pluszelőadás és minden plusz kísérletező színház mögött mi van ott? Állami támogatás van ott. Nem európai uniós pénz, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, egy fillér európai uniós pénz sincsen benne. Magyar nemzeti forrás, amit az Orbán-kormány adott oda a színházaknak. Azt állítani, azt mondani, hogy a kormány nem támogatja, nem finanszírozza, azt kell mondanom, hogy tetten ért hazugság. Soha ilyen mértékű támogatása tehát a színházművészetnek nem volt Magyarországon, ezt kell hogy mondjuk; az biztos, hogy az elmúlt 30 évben nem.

Egy zárógondolat arról, hogy milyen prés van az önkormányzatokon  hallottuk , hogy nem tudja finanszírozni a színházait. Tisztelt képviselőtársaim, ne legyünk amnéziások: prés akkor volt a színházművészeten meg az önkormányzatokon, amikor eladósodtak az önkormányzatok, mert a kötelező feladatukat nem tudták finanszírozni. Az önkormányzatok eladósodása 2010 előtt volt jellemző. Pécsről el tudom mondani, hogy a Gyurcsány Ferenc képviselő úr mellett ott ülő Tóth Bertalannal együtt városi képviselőként láthattuk, hogy 40 milliárdos adósság jött össze sajnos az önkormányzat nyakán, amit az Orbán-kormánynak kellett kiváltani, mert a feladatok megmaradtak, de a finanszírozás csökkent az önkormányzatoknál.

Ma egészen más jellemző. Ma a finanszírozás arra a feladatra, amit el kell látniuk az önkormányzatoknak, biztosított. Úgyhogy nem lehet arra hivatkozni, hogy nincs pénz kultúrára. Ma arra van pénz, amire feladatfinanszírozásként az önkormányzat pénzt kap az államtól, és amit megteremt saját bevételt.

(11.30)

Nagyon bízunk abban, hogy ez az apró módosítás, amit egyébként az ellenzéki oldal indított el, és alapvetően egy közös tárgyalás eredményeként született, végül elfogadást nyer, és bízunk abban, hogy tovább fog virágozni ugyanígy a színházművészet Magyarországon, ahogy az elmúlt tíz évben óriási lendületet kapott az Orbán-kormányok működése következtében.

Bízom abban, hogy Tordai Bence képviselő úr, aki abban a pártban politizál, amely a főpolgármestert adja, meg tudja erősíteni ezeket az adatokat és információkat. Mindenkinek azt a javaslatot teszem, hogy támogassák a törvénymódosítást. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)