Felszólalás adatai

Nekem az első, ami kisgyerekként érdekes volt közösségünkben, az, hogy papó, akarom mondani, nagyapám szólt, amikor római templomban voltunk, hogy fiú, neked a másik oldalra kell keresztet vetni. Ez nekem, megmondom őszintén, tetszett, mert ugyanaz volt természetesen, de egy picit talán mégis más. Tetszettek a görög mondatok, tetszett az ajtókat, az ajtókat felszólítás, kopogtatás, ami persze ugyanaz volt, de valahol egy kicsit mégis más. Büszke voltam arra, amikor II. János Pál Szentatya temetésén Szilárd püspökünk a rómaiakhoz tartozó felekezeteket vezetve imádkozott a Szentatya lelki üdvéért, és örültem, hogy végre személyesen találkozhattam, ha már ilyen távolságból is, Szilárd püspökünkkel, akiért évtizedeken keresztül Horváth György görömbölyi atya vezetésével azért minden nap, vagyis minden vasárnap imádkoztam, hiszen a mi imánkban Szilárd püspökünkért kellett ezt megtenni.

Büszke vagyok Tótszegi István atya barátságára; remek embert ismertem meg benne, hol máshol, mint azon a vidéken, ahol sok görög katolikus atya teljesít szolgálatot, ahogy itt már elhangzott, északkeleten, Kelet-Magyarországon, ahol igazán nehéz helyzet van, és igazán ott kell lenni az emberek között. Éppen ezért örülök a homorogi általános iskolának is.

És végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy elmondjam, büszke vagyok a fiamra is, aki ötévesen már imádkozik minden nap. Legalábbis bízom benne, mert talán most már fekszik le, és nem felejti el, hogy ezt meg kell tennie. Veti a keresztet, arra, amerre engem megtanítottak, és nem térdel, hanem csak hajol.

Most egy kicsit komolyabban. Tisztelt Ház! Méltó és igazságos, hogy a tisztelt Ház megemlékezik közösségünkről, Isten éltesse a születésnapost! S mivel húsvét közeleg, talán megengedik, hogy így görögként köszöntsem önöket: feltámad Krisztus.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)