Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Akkor az általános vitát ezennel lezárom. Az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, épp ezért a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára majd a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/1243. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1243/2-4. számokon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik, megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeret áll a rendelkezésére. Tessék, parancsoljon, államtitkár úr!

(14.40)

DR. FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök, úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gerald Durrell, a nagyszerű zoológus írja egy helyütt: "A világ különleges és bonyolult, akárcsak a pók hálója. Ha megérinted egy fonalát, remegése végigfut az összes többi szálon. Mi nemcsak megérintjük a hálót, hanem bele is szakítunk. Igen, mi, emberek nem vesszük elég komolyan a minket körülölelő világ törvényeit." Sajnos, ma komoly aktualitása van e mondatnak, hiszen nap mint nap látjuk, miként sérül a természet ép szövete, mit és hogyan rombol az emberi mulasztás. Csak a bölcs belátás vezethet oda, hogy elébe menjünk a még elkerülhető bajoknak, hogy biztosítani tudjuk környezetünk és saját életünk létének feltételeit. Ebben a felelősségben valamennyien osztozunk, de reánk, akik jogszabályokkal befolyásolni tudjuk a minket körülvevő világ, ezen belül leginkább a társadalom működését, különösen nagy felelősség hárul.

Sokat beszélünk különböző összefüggésekben a fenntartható fejlődés fogalmáról. A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamatot jelent, amely anélkül elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy csökkentené a jövendő generációk arra való képességét, hogy azok is kielégítsék saját szükségleteiket. Ez a meghatározás az ENSZ 1987-es jelentésében szerepelt. Az egyik legsúlyosabb tényező, amit le kell küzdeni, a környezet elhasználódása. Ezt a természetmentő folyamatot azonban úgy kell véghezvinni, hogy közben ne mondjunk le sem a gazdasági fejlődés, sem a társadalmi egyenlőség és az igazságosság igényeiről. Ennek az Európai Unió által is vallott fenntarthatósági elvnek jegyében született az a törvényjavaslat, amit most elfogadásra ajánlok képviselőtársaimnak.

Tisztelt Ház! Magyarország teljes energiaszükségletének, energiafelhasználásának mintegy egyharmadát a közlekedés produkálja, és ennek jelentős hányadát is üzemanyagként a járművek használják el. Ezért a bioüzemanyagok fenntarthatósági követelményeiről szóló törvényjavaslat célja nem lehet kevesebb, mint a forgalomba hozott motorbenzin és dízelgázolaj megújuló, biológiai eredetű komponenseire vonatkozó előírások megállapítása, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátott mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése.

A bioüzemanyagok fenntarthatósági kritériumait két, a hazai jogrendbe átültetésre kerülő európai közösségi irányelv is tartalmazza. Jelen törvényjavaslat ezekkel összhangban, a bioüzemanyagok közlekedési célú felhasználásának ösztönzését szolgálja olyan feltételek előírásával, amelyek garantálják a bioüzemanyag előállítása és használata során a teljes életciklusra számított üvegházhatású gázkibocsátás csökkentését.

A törvényjavaslat hazai hatóköre rendkívül sokrétű, hiszen közvetlenül érinti a bioüzemanyagok alapanyagát megtermelő mezőgazdaságot, közvetve befolyásolja a forgalomba hozott üzemanyagok minőségét és az üzemanyag-fejlesztés irányait. Mindamellett kihat még a járműtechnikára is, amint ezt a már ma is forgalmazott, tetszőleges arányú bioetanol-benzin keveréket használni képes gépkocsik száma is mutatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat nemzetközi összefüggéseit tekintve is jelentős. Az Európai Unió állam- és kormányfői megállapodtak a klíma- és energiacsomag keretében, hogy a Közösség 2020-ig egyoldalúan vállalja az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 százalékos csökkentését. Az EU a vállalást kész immár 30 százalékra növelni, amennyiben a 2012-t követő időszakra vonatkozó átfogó egyezmény keretében a többi fejlett ország is összehasonlítható kibocsátáscsökkentésre kötelezi magát, és a fejlődő országok felelősségüknek és képességeiknek megfelelően szintén hozzájárulnak a klímavédelemhez. A célok teljesítéséhez valamennyi gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia.

Magyarországon a kibocsátott üvegházhatású gázok több mint 10 százaléka a közúti közlekedés üzemanyagainak elégetése során szabadul fel. A közlekedés fenntarthatóvá tételét szolgáló intézkedések széles köre, ezen belül műszaki-szervezési szabályozással elérhető üzemanyag-takarékosság, valamint a bioüzemanyagok használata mérsékelheti a közlekedési eredetű üvegházhatású gázok kibocsátását. Az üzemanyagok teljes életciklusa során felszabadult környezetszennyező gázok mennyiségének ellenőrzése és mérséklése ugyancsak segíthet abban, hogy azok mennyiségét a közlekedés üzemanyagainak dekarbonizálása révén csökkentsük. Mindezek értelmében e törvényjavaslattal Magyarország mint az Európai Unió tagállama vállalja, hogy 2020-ra a közlekedésben felhasznált energia 10 százaléka fenntartható módon előállított, megújuló energia lesz. De kötelezettséget tartalmaz a törvényjavaslat az üzemanyag forgalmazói számára is. Ez annyit jelent, hogy az üzemanyag egységnyi energiatartalmára vetített üvegházhatású gázok kibocsátását 2020-ra jelentősen csökkenteniük kell.

A XXI. században a világ visszatér az emberiség létének alapjaihoz, újból a termőföld, a víz, az élelem, az energia és ezen belül már a megújuló energia válik fontossá. A kormány a környezetvédelemben is érvényre kívánja juttatni a nemzeti egység akaratát, előtérbe helyezi a közjó szolgálatát. A megújuló energiák felhasználása a közlekedésben nemcsak a környezet kíméletét jelenti, hanem hozzájárul a gazdaság talpra állításához, a munkahelyteremtésen keresztül pedig a foglalkoztatottság növeléséhez. Könnyű átlátni, hogy a bioüzemanyag iránti igény megrendelést jelent az üzemeket létrehozó építőipar, a technológiai berendezéseket gyártó gépipar számára is. A megújuló energiák közlekedési hasznosítása összhangban van a kormányprogramnak a káros környezeti kibocsátások csökkentésére, a humán erőforrás védelmére vonatkozó vállalásaival is.

A bioüzemanyagok alapját képező mezőgazdasági termények jelenleginél hatékonyabb agrármarketingje és az összehangolt piacpolitika fontos eszköz lehet a gazdák jövedelmének növelésében éppúgy, mint a külső és belső kereslet növelésében, bővítésében. A bioüzemanyagok fejlesztése, hatékony gyártása és felhasználása felértékeli a kutatás-fejlesztés, az innováció szerepét is, teret nyújt a kreatív iparági kezdeményezéseknek, és áthullámzik az oktatás, a környezettudatos nevelés irányába. Bizony mindnyájunknak át kell formálni gondolkodásunkat, hiszen a XXI. század alapvetése, hogy a természetet nem felélni kell, hanem vele összhangban, annak részeként élni.

Ugyan nem ennek az előterjesztésnek a témája, de azért szeretném jelezni, hogy a kormányzat a továbbiakban is kiemelten kezeli a megújuló energiaforrások más formáit is. Éppen ezért készül jelenleg is az a nemzeti megújuló cselekvési terv, amelyet hét szakmai megbeszélésen és széles körű szakmai fórumon egyeztetett már a Fejlesztési Minisztérium, illetve a Magyar Energia Hivatal.

Tisztelt Ház! Összefoglalva azt mondhatom, hogy a törvényjavaslat Országgyűlés általi elfogadása lehetővé teszi az ágazati szabályozás további kibontását, a pontos célértékek EU-követelményekkel összhangban álló meghatározását. Megteremti a stabil és kiszámítható jogi környezetet a fenntartható módon előállított bioüzemanyagok magyarországi terjedéséhez és a bevezetőben említett durrelli kép nyomán az eltépett ökológiai háló foltozásához. Kérem tehát a tisztelt Házat, hogy a T/1243. számú törvényjavaslatot megvitatni és vonatkozó jobbító szándékú javaslataikat megtenni szíveskedjenek.

Köszönöm figyelmüket, elnök úr, köszönöm a türelmét. (Szórványos taps a koránypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények következnek, 5-5 perces időkeretben. Most megadom a szót Dióssi Csaba képviselő úrnak, a gazdasági bizottság előadójának. (Dióssi Csaba nem tartózkodik a teremben.)

(14.50)

Nézek körbe tanácstalanul. Ha a gazdasági bizottság előadója nincs a teremben, próbálom mozgósítani a fideszes jegyző kollégát, lehet, hogy ő... (Erdős Norbert a képviselői széksorok közül jelentkezik.) Bocsáss meg, abban segítsetek, hogy kíván-e valaki a bizottság álláspontjáról, többségi véleményéről szót ejteni. (Erdős Norbert nemet int.) Nem, akkor megyünk tovább. Ebben az esetben megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti számunkra, 5 perces időkeretben.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a kormánypárti képviselő urak nem tiltakoznak ellene, akkor kisebbségi előadóként elmondhatom a többség álláspontját is, mert hiszen a bizottságban egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy erre a törvényjavaslatra szükség van, még akkor is, ha kisebbségi álláspontként azt mi megfogalmaztuk: lehet, hogy nem teljesen pontos a címe a jogszabálynak. Mert hiszen ez a jogszabály önmaga nem teszi lehetővé a bioüzemanyag-felhasználás növelését, illetve a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, inkább azt mondhatnánk el, hogy miután megváltozott az európai uniós szabályozás, szigorúbbá vált, fenntarthatósági szabályokat kell Magyarországon is betartani. Inkább azt mondhatnánk el, hogy ha elfogadjuk ezt a jogszabályt, akkor azt teremtjük meg a magyarországi termelőknek, felhasználóknak, hogy továbbra is forgalmazhassanak és értékesíthessenek ilyen bioüzemanyagokat oly módon, ahogyan ez történt, és természetesen a jogszabály megteremti annak a feltételeit, hogy a kormány a következő időszakban a jogszabályalkotással kormányrendeletek formájában elősegítse ezen bioüzemanyagok termelését és forgalmazását.

Ami miatt kisebbségi vélemény elmondására kértünk lehetőséget, az többek között kapcsolódik az eddig elmondottakhoz. Ugyanis véleményünk szerint, ha ezt a jogszabályt ily módon elfogadjuk, akkor az fog történni, hogy felhatalmazást kap a kormány, hogy rendkívül sok és viszonylag bonyolult kormányrendelettel szabályozza a termeléstől egészen a fogyasztásig a folyamatot. Mert hiszen ahhoz, hogy ezek a bioüzemanyagok a későbbiekben forgalmazhatóak legyenek, minden esetben, minden fázis után dokumentálni kell azt, hogy a termelés és a gyártás megfelelő módon történt, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor egyrészt a folyamat támogatása, másrészt az értékesítés nem történhet meg.

Szintén fölvetettük azt, és talán a kormánynak át kellene tekinteni mindazokat a jogszabályokat, amelyek ehhez a területhez kapcsolódnak, például a jövedéki törvényeket, például a szabványokat, és megnézni, hogy minden definíció, ami ezen jogszabályokhoz kapcsolódik, pontosan megfelel-e egymásnak, nem történik-e az... - véleményünk szerint ilyen előfordul, hogy egy-egy definíció mást mond az egyik jogszabályban, és mást mond a másik jogszabályban. Tehát véleményem szerint át kellene tekinteni ezeket a jogszabályokat és egységesíteni.

A harmadik, ami aggályként megfogalmazódott, hogy időben elkészülnek-e, tisztelt államtitkár úr, ezek a kormányrendeletek. Egész ágazatokat érintő, tehát a mezőgazdaságtól elkezdve az ipar területére vonatkozó jogszabályokról van szó; elkészülnek-e időben ahhoz, hogy mindenki fölkészülhessen arra, hogy január 1-jétől ezek a jogszabályok életbe lépnek, és alkalmazni kell őket.

Tehát arra szerettük volna biztatni a kormányzatot, hogy tegyenek meg mindent, mert a bizottsági ülésen erre nem kaptunk egyértelmű ígéretet; igyekszenek nyilvánvalóan a jogszabályokat időben elkészíteni, de kérem önt is, államtitkár úr, hogy figyeljenek oda, hogy a magyarországi termelők, magyarországi forgalmazók ne szenvedjenek hátrányt amiatt, mert esetleg a jogalkotás késésben van. (Dr. Fónagy János bólint.)

Mindezek figyelembevételével természetesen mi is támogatjuk a jogszabály elfogadását, de szerettük volna itt, a plenáris teremben is fölhívni ezekre a problémákra a figyelmet.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Megyünk tovább. Most megadom a szót Obreczán Ferenc képviselő úrnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának. Képviselő úr, tessék parancsolni, öné a szó.

OBRECZÁN FERENC, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság október 5-ei ülésén a megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló törvényjavaslatot a T/1243. számon megtárgyalta, és azt 17 igen szavazattal, 4 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

A mezőgazdasági bizottság többségi véleménye szerint a bioüzemanyagok használata a mezőgazdaság számára előnyöket jelent. Az értékesítési lehetőségek bővülésével hozzájárul a termelés gazdaságosságához, az eredményes és kiszámítható gazdálkodáshoz. A bioüzemanyag alapanyag-termelése nem von el területet az élelmiszer-termeléstől, így nem is gyakorolhat az élelmiszerekre árfelhajtó hatást.

A mezőgazdasági termelők által a bioüzemanyag alapanyagaként megtermelt repce és kukorica esetében is a fölösleg felhasználása történik. Egy dolgot vegyünk figyelembe: Magyarországon a vetésszerkezet az 1980-as évek közepétől jelentősen megváltozott, megnövekedett a gabona, ezen belül a búza, olajos növények és a kapásnövények közül a kukorica vetésterülete. Magyarországon évente 1,1 millió hektáron termelnek kukoricát, ami közepes termés esetén is közel 7 millió tonna. Az állatállomány, mint tudjuk, drasztikusan csökkent, itt felhasználásra kerül mintegy 1,5-2 millió tonna kukorica. Évente közel 5 millió tonna felesleg keletkezik, aminek következtében Magyarországon megszűnt az intervenció, kukoricaintervenciós felvásárlás, a magyar túltermelés miatt az Európai Unió megszüntette az intervenciót, és az egyik lehetséges felhasználás az ipari felhasználás, a bioüzemanyag-alapanyagként történő feldolgozás.

A terményekből gyártott biodízel mellett ma is megközelítőleg 15 százalékban készül biodízel hulladékból. Az így készült biodízel mennyiségének hosszú távú szinten tartásával lehet a jövő évben számolni. A jövőt illetően jelentős szerepet fog betölteni az etanol előállítása terén a második generációs, cellulózalapú etanol. A második generációs biodízel és etanol technológiai alapanyagbázisa lényegesen szélesebb az első generációs technológiánál. Ez pedig azt eredményezi, hogy az élelmiszer-termelés és a bioüzemanyag nyersanyagtermelése között nem lesz konfrontáció, ugyanis az alapanyag 50-60 százaléka származhat nem élelmezési célú vagy hulladék eredetű forrásból: etanolnál például növények szára vagy gallyak felhasználásából, biodízelnél az élelmiszer célú növényi olajok és állati zsiradékok felhasználásából.

A törvénytervezet alapvetően a fenntarthatóság támogatásához adja meg a felhatalmazást, mely az EU-s kötelezettségeknek megfelelően tartalmazza, hogy a Magyar Köztársaság területén 2020-ra az európai követelményekkel összhangban megújuló energiaforrásból előállított energia részarányának el kell érnie a teljes közlekedésben felhasznált energiafogyasztás 10 százalékát.

Az aggodalmaskodók kivédésére pedig annyit tudunk mondani, hogy ugyanakkor kormányrendeletben előírásra kerül, hogy nem termeszthető alapanyag a természeti szempontból értékes helyen: erdő, védett terület, gyepek, vizes élőhelyek. Az alapanyag-termelés során pedig be kell tartani a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot fenntartásához szükséges feltételrendszert.

Összegezve: a bioüzemanyagok a mezőgazdaság számára értékesítési lehetőséget és kiszámítható gazdálkodást jelentenek, úgyhogy nem kerül veszélybe az élelmiszer-termelés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

(15.00)

A megújuló energiák közlekedés terén történő felhasználása pozitív gazdasági hatást gyakorol. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a kisebbségi véleményt ismerteti Varga Géza képviselő úr, Jobbik. Tessék parancsolni!

VARGA GÉZA, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A feladatom a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményét ismertetni. A Jobbik több okból sem tudja támogatni ezt a törvénytervezetet. Ezen több ok közül szinte valamennyi egy azonos forrásra vezethető vissza, ez pedig a cselekvési terv hiánya.

Nem egészen értjük, hogy miért ez a nagy sietség a közlekedési célú felhasználással, illetve értjük, tudjuk azt, hogy ennek december 5-éig kellene a Bizottsághoz eljutni ahhoz, hogy január 1-jétől ne legyen exportkiesésünk a bioetanol és más, ehhez alapanyagul szolgáló termékek vonatkozásában. Azonban azzal, hogy nincs cselekvési terv, és utólag lesz benyújtva, ahogy államtitkár úr is elmondta, ezzel abba a helyzetbe fog kerülni a kormány is és az Országgyűlés is, hogy a gombhoz kell varrni majd a kabátot.

Ezért azokat a kereteket, amiben ez a törvény mozog, szeretnénk mindenképpen kibővíteni. De hangsúlyozom, hogy amennyiben az a válasza a kisebbségi véleményre, hogy ez nem tárgya ennek a törvénynek, akkor azt nagyon sajnáljuk, de ez abból adódik, hogy olyan javaslataink vannak ezzel a törvénymódosítással, amely valóban ennek a beadott tervezetnek nem tárgya, attól tartunk, hogy ha a cselekvési tervet utólag kapjuk meg, akkor annak sem lesz tárgya. Itt konkrétan a mezőgazdasági vonatkozásokat értem ez alatt.

Emellett a többi ok, ami miatt ezt nem tudjuk támogatni, a többi ok közül az egyik, hogy semmilyen számadat nem támasztja alá azt, hogy ezeknek az agroüzemanyagoknak - merthogy mi következetesen agroüzemanyagnak szeretnénk ezt nevezni - az energiamérlege megfelelő.

Tudom, hogy ez a magyar fordításban, az EK-joganyagban és a direktívákban is mindenütt bioüzemanyagnak van fordítva, azonban ez a bioüzemanyag elnevezés rendkívül félrevezető, és más jogszabályba ütközik is. Hiszen a "bio" előszócskát csak azok elé a termékek elé lehet odatenni, amelyik az EU és a hazai jogszabályoknak megfelelően akkreditált ökológiai gazdálkodásból származik. Így tehát, ha a "bio" szócskát tesszük az agroüzemanyagok elé, akkor azt a képzetet keltjük a fogyasztókban, a társadalomban, hogy ezek valójában környezetbarát és egyéb módszerekkel vannak előállítva.

Visszatérve az energiamérlegre, ha a 2009/30/EK-rendelet mellékletében szereplő táblázatokat is átvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ugyan energiamérleget mint olyat nem közöl, de az energiatartalom vonatkozásában összehasonlítja a szóban forgó anyagokat, és ez egyik esetben sem pozitív. De van egy kutató, egy David Murphy nevű kutató, akit az USDA, tehát az Egyesült Államok agrárminisztériuma bízott meg kutatásokkal, ő mondjuk, a bioetanol vonatkozásában 0,36-tól 1,18-ig teszi az energiamérlegét, ami azt jelenti, hogy a 0,36 liter üzemanyag nyeréséhez egy liter etanolt kell felhasználnunk, de a másik is csak 1,8 decivel haladja meg ezt a normát. Tehát ez sem indokolja, hogy ezt a joganyagot minden kritika nélkül átvegyük az Európai Unióból.

Mi ezzel szemben javasoljuk mezőgazdasági szempontból, hogy már akár a címben is ne közlekedési, hanem közlekedési és mezőgazdasági energiafelhasználásról beszéljünk. Tudjuk, hogy a joganyag, amiből ez át lett emelve, az sem kezeli ezt ily módon, de itt nálunk a felcserélt sorrend miatt ezt továbbra is indokoltnak tartjuk.

Mi itt a mezőgazdaság szempontjából... - ha a mezőgazdaságot be tudnánk venni, hiszen a közlekedésnél, ha most kimegy a pótkocsi a traktorral a közútra, és mondjuk, árut szállít, akkor a közlekedésben vesz részt, de ha a tábla szélén megáll és szánt, akkor pedig a mezőgazdaságban. Ezt mi azzal gondolnánk feloldani, hogy ezt a törvényt ki kell terjeszteni a mezőgazdasági célú üzemanyag-felhasználásra is. Itt még a növényolajat szeretnénk bevenni, a biodízel és a bioetanol mellé a növényolaj közvetlen felhasználását, hiszen az kis léptékben a lokális gazdaságot volna képes erősíteni, és úgy tudjuk, hogy ez a kormánynak is célja, hogy a lokális gazdaság erősödjön, és a kisléptékűségből következően ez munkahelyeket tudjon teremteni.

Tehát azt gondolom, hogy ez kifejezetten egy kormányzóbarát javaslat a részünkről, és kérjük, hogy ne csak a lobbiérdekeknek feleljen meg, hanem valóban a leszakadók érdekeinek is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Bocsánat, túlléptem az időt, és elnézést kérek, az LMP kisebbségi véleményét nem tudtam ismertetni. (Taps a Jobbik soraiban.)

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Jávor Benedek képviselő úrnak, aki a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményét ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

JÁVOR BENEDEK, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés bizottságában végső soron a saját véleményem fogalmazódott meg kisebbségi véleményként, tehát ezt kívánom itt ismertetni.

Sok minden, ami a bizottságban elhangzott a törvényjavaslat tárgyalása során, az itt említésre került Varga Géza képviselőtársam által. Nekünk is vagy nekem is az egyik lényegi kifogásom az volt a törvényjavaslattal kapcsolatosan, hogy a nemzeti megújuló energia cselekvési terv hiányában egy logikai bukfenc most elfogadni egy részterület szabályozását, miközben az egész keretrendszer nem látszik, amely irányba haladni fog Magyarországon a megújuló energiák hasznosítása.

Ráadásul az a meglátásunk, hogy a megújuló cselekvési tervben foglaltakkal, ennek a tervezetében foglaltakkal is több helyen ütközik a konkrét jogszabály. A megújuló energia cselekvési terv nagyon komolyan foglalkozik a teljes életciklus-elemzéssel, ezt állítja a középpontba a megújuló energiák vagy energiaforrások hasznosítása során. Nagyon komolyan tekintetbe kell venni a teljes előállításuk során képződő környezeti károkat és társadalmi hatásokat. Ez a szemlélet egyáltalán nem jelenik meg a törvényjavaslatban.

Ráadásul egyoldalúan néhány agroüzemanyag bekeverési arányára koncentrál, tehát hogy érjük el a 10 százalékos bekeverési arányt az agroüzemanyagok tekintetében, figyelmen kívül hagyva a közlekedési megújuló energia részarány növelésének egyéb módozatait; ideértve például mondjuk a villamos vasúti vagy városi közlekedés megújuló eredetű villamosenergia-használatának a növelését vagy a biogáz felhasználását például a közösségi közlekedésben, akár például a hulladékként keletkező használt sütőolaj üzemanyag célú használatát, ami Ausztriában bevett gyakorlat, és jelentős mértékben hozzá tud járulni a megújulónak nevezhető energiaforrások jelenlétéhez a közlekedésben.

Ezek teljes egészében kimaradnak a javaslatból, aminek egyedül a címében jelenik meg az a tágabb kontextus, ami általában a közlekedésben a megújuló energia szélesebb körű használatát és az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentését célozza. A cím után a szöveg teljes egészében gyakorlatilag nem foglalkozik a címben foglaltakkal, hanem néhány agroüzemanyaggal foglalkozik.

Az agroüzemanyagokkal kapcsolatban, ahogy ez már elhangzott, számos probléma vethető fel. Ezeknek a használata az éghajlatváltozás elleni fellépésnek az egyik legdrágább és legkevésbé hatékony módja. Hallottuk, hogy a lehetséges energiakivétel kevéssel haladja meg a befektetendő energiát, tehát az energiamérlege még a mai modern technológiák mellett is éppen csak a pozitív tartományba megy, ideális esetben 1,5-1,6-os szorzóval lehet számolni. A bioüzemanyagok költségei igen magasak, egy tonna szén-dioxid-kiváltás költsége különböző becslések szerint elérheti a 300-400 eurót tonnánként, miközben az így megtakarított szén-dioxid-kibocsátásnak a piaci értéke a kvótapiacon körülbelül 10-12 euró jelen pillanatban.

A felhasznált biomassza, ha ezt más módon használjuk fel, tehát nem bioüzemanyagként vagy agroüzemanyagként, hanem ezen a termőterületen más célú energetikai biomassza-termelésre kerül sor, ez is hatékonyabb lehet fenntarthatósági, klímavédelmi szempontból, mint az agroüzemanyag-használat.

(15.10)

És végül: sokan érveltek itt, már a bizottságban is meg máshol is a munkahelyteremtő hatás mellett. Az is kétséges, hogy tulajdonképpen mennyi is ennek a tényleges munkahelyteremtő hatása. Itt egy nagyüzemi, alacsony munkaintenzitású kukoricatermesztésről van szó. Természetesen amennyiben ez a meglévő kukoricatermő-területeken zajlik, akkor se pozitív, se negatív munkahelyteremtő hatása nincsen, a feldolgozó résznek lehet valamennyi munkahelyteremtő hatása. De ha földhasználatváltás következik be, akkor akár negatív is lehet a munkahelyteremtő hatása.

Röviden a súlyos társadalmi és környezeti hatások, amelyek felmerülnek, például a termőföldek korlátossága révén az élelmiszerpiacokat is megzavarhatják. Mindezek fényében maga az Európai Unió is felülvizsgálta az eredeti javaslatát, ami 10 százalékos bioüzemanyag-részarányra vonatkozott, és ma már arról beszél, hogy általában megújulóenergia-részarányban kell a 10 százalékot a közlekedés területén elérni, és itt a többi eszközt mi fontosabbnak tartjuk, mint a bioüzemanyagot. Ez pedig csak a megújuló cselekvési terv keretében bontható ki, hogy milyen egyéb módokon tudjuk ezt elérni. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalásra megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Obreczán úr felszólalása és expozéja ihletett meg, miszerint az egész törvényjavaslattal kapcsolatban egy tévedést, félreértést oszlassunk el. Tehát adott esetben olyan volt a szavai végkicsengése, mint hogyha egyfajta túltermelésnek a levezetéséről is beszélhetnénk akár a közlekedési célú, akár a megújuló bioüzemanyagok, agroüzemanyagok esetében. Ez óriási tévedés, és nagyon nagy tévútra, rossz irányba vinné el az egész vitát, hiszen jelen pillanatban is a termékskála jó nagy részén túltermelésről szó nincsen, a tejágazat és egyéb ágazatok problémái azt mutatják, hogy ahol minőségi termelésről beszélhetünk, ott is sok esetben külföldön hasznosul ez a minőségi termelés, vagy pedig külföldi cégek hasznosítják magyarországi adózástól eltekintve. Ezért mondjuk azt, hogy eközben elfogadhatatlannak tartjuk, hogy idegenből hozzák ide az élelmiszer-ipari szemetet. Tehát ha igazán meg akarjuk fogni ezt a problémát, és az agroüzemanyagokról beszélünk, akkor mondják el őszintén, hogy itt egy európai uniós elvárásnak kívánunk befeküdni - kívánnak önök, természetesen ránk ez nem igaz -, itt a nemzetközi agroüzemanyag-lobbiról van szó, nem akarunk kvótákat és egyéb nemzetközi erőforrásokat elveszteni, és akkor beszéljünk erről!

De beszélhetnénk a probléma valódi megoldásáról is, amelynek egyértelmű lényege és középponti eleme a közlekedés átrendezése legyen, a helyi piacok rendszerének a bevezetése, az, hogy a helyben termelt élelmiszer a lehető legnagyobb arányban helyben fogyjon el, hiszen ennek van lényegesen nagyobb üvegházhatású gázkibocsátást okozó hatása. Beszéljünk arról is, hogy egy 2 ezer kilométerről idehozott darab paradicsom hétszer annyi energiát fogyaszt el csak az utaztatás során, mint amennyibe a megtermelése került. Ezek vihetnének közelebb a nemzetközileg is előírt trendek, skálák, előírások betartatásához, nem pedig az, hogy egy túltermelési válságra hivatkozva próbálunk egyfajta levezetést vagy termékfölösleget vizionálni, hiszen ez hamis út, tévút. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági álláspontok, megfogalmazódott kisebbségi vélemények végéhez értünk.

Látom, hogy kétperces felszólalásra jelentkezett Obreczán Ferenc képviselő úr, tehát megadom a szót Obreczán Ferenc képviselő úrnak.

OBRECZÁN FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarok vitába bocsátkozni, de azt hiszem, hogy az elmúlt évek tapasztalatai rámutattak arra, hogy a magyar mezőgazdaság szerkezete sajnos átalakult. A 80-as évek közepén sokkal nagyobb termesztett skála volt, mint napjainkban. Nincsen jelentős területen zöldborsó, nincsen cukorrépa, és három növény határozza meg sajnos a magyar mezőgazdaságot: a búza, a kukorica és az egyes olajos növények. Ezt tudomásul kell venni. Emlékezzünk vissza a 2007-2008-as esztendőkre! Ebben az időszakban is bizony túltermelés volt kukoricából, intervenciós raktárra termeltünk kukoricát. Valamit kell tennünk ezzel a termékkel.

A másik dolog, hogy ne felejtsük el, a földterületeink egy jelentős része ma is kihasználatlanul áll, tehát műveletlenül áll, ezeken a területeken valamit kell termesztenünk. Tehát ez részben hozzájárul ahhoz, hogy szükség van..., illetve az egyik lehetőség az, hogy a bioüzemanyag-termeléssel foglalkozzunk; azt hiszem, hogy ez egy kitörési pont lehet a gazdálkodók számára. Ugyanakkor azzal is egyetértek, amit ön felvetett az élelmiszer-termelés vonatkozásában. Jelen pillanatban a magyar szükséglet nem olyan nagy mértékű, hogy a meglévő magyar földterületeken a fölösleg termelése következzék be.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Csak jelezni szeretném: ez az általános vita, tehát csak vitatkozzunk nyugodtan!

Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak. Öné a szó.

(Erdős Norbertet a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nyilván fogok én erről a témáról majd hosszabban is beszélni itt a Házban, csak valamit szeretnék tisztázni, mert úgy látom, nem teljesen világos, hogy erre a törvényjavaslatra miért van szükség.

Ha ez a törvény és az ehhez tartozó egyéb rendeletek nem születnek meg, akkor január 1-je után Magyarországról egy deka repcét és egy deka kukoricát nem lehet exportálni. Tehát kedves hölgyeim és uraim, vidékért aggódó barátaim, álljanak ki, menjenek oda a mezőgazdasági termelők elé, és mondják azt, hogy mi elvi okokból nem támogatunk valamit, ami egyébként az összes piacunkat tönkreteszi. Gondolják ezt végig! Végiggondolták ezt, hogy miről beszélnek? Itt ugyanis erről van szó. Most lehet azt mondani, hogy lefekszünk az Uniónak vagy bárkinek, de e nélkül a szabály nélkül Magyarországról sem olajat, tehát biodízelt, sem etanolt - mert ebből túl sok exportunk nincsen, mert nagyjából annyit termelünk, amennyit elhasználunk..., mondjuk ez sem egészen igaz, mert azért hozunk is be -, de alapanyagot sem lehet exportálni. Tehát ha nincs jogszabály, akkor innentől kezdve a magyarországi piacokat bezártuk, és lehet örülnünk majd a kukoricahegyeknek, intervenció és mindenféle egyéb beavatkozási lehetőség nélkül.

Tehát mielőtt nagyon elmenne a vita ebbe az irányba, hogy most akkor kell-e ez, vagy nem, azt le kell szögeznünk, hogy enélkül meghal jövőre a magyar mezőgazdaság, főleg azért, mert a búzaterületnek nagyjából a 30 százalékán nem lesz elvetve az idén, ugyanis nem lehet rámenni a földekre. És miután annyi sört az életben nem fogunk tudni meginni, hogy e helyett mind helyett sörárpát vessünk, mert az úgy nagyjából 300 ezer hektár, ezért kénytelenek leszünk jövő tavasszal is kukoricát vetni. Csak azt nem tudom, utána mit csinálunk vele. Mondjuk, kazánokban is el lehet tüzelni, de én úgy gondolom, hogy annál jobban járunk - főleg a mostani, viszonylag jó exportár-pozíciók mellett -, ha ezt inkább kivisszük az országból. De sokkal jobb lenne sokkal több etanolt kivinni - ahhoz is kell ez a törvény, csak szeretném jelezni mindenkinek, aki vitatja ennek a jogszabálynak a szükségességét.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most kétperces felszólalásra megadom a szót Varga Géza képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hozzászólók! Én azt hiszem, hogy ez a fenyegetés, a fenyegetettség, hogy január 1-jétől akkor nem tudunk exportálni sem bioetanolt, sem repcét, ez azért túlzó, mert mi nem azt mondjuk, hogy ez ne szülessen meg; mi azt mondjuk, hogy mellette a mezőgazdasági felhasználásnak más ágai is lépjenek be. Az egyértelmű, hogy egy duális gazdaság az, amit magunk körül tapasztalhatunk, és - leképezve a bizottsági vitát - ebben a duális gazdaságban a leszakadók érdekeit próbáljuk mi képviselni azzal, hogy a lokális gazdaság erősítése, más alternatíva kidolgozása és a törvénybe való beemelése mellett érvelünk, nem pedig amellett, hogy ez ne szülessen meg január 1-jétől. Ugyanakkor itt is aláhúznám a kormánynak azt a felelősségét, hogy miért nem a cselekvési tervet nyújtotta be, ha egyszer tudta azt, hogy ezt december 5-éig be kell adni, és január 1-jétől ennek nemzetgazdasági kárai keletkeznek. Tehát ezt a felelősséget, és hogy most akkor így egy ilyen fenyegetettség állapotába kerüljünk, nem tudjuk elfogadni.

Az elsőgenerációs termelésnek - ezt Obreczán képviselőtársamhoz intézném -, az elsőgenerációs fejlesztéseknek lejárt a kora. Látjuk, hogy ennek nincs... Egy picit javult, de az energiamérlege olyan rossz, hogy gyakorlatilag..., nem akarom azt a népies szót mondani, hogy mit pofozgatunk, de amit az a bizonyos ló bocsát ki. Tehát azzal, hogy most akkor etanollá, bioetanollá vagy biodízellé transzformáljuk azt, amihez egyébként nagyobb energiaráfordítás kell.

(15.20)

A túltermelésnek nem ez volna a józan paraszti ész szerinti kifutása, hanem a gabonaorientált agrárszerkezetet kellene átalakítani, és sokkal inkább az élelmiszer-feldolgozás és a helyi feldolgozás irányába kellene elmenni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Rebeka képviselő asszonynak. Öné a szó.

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha már így belecsaptunk a vitába a bizottsági véleményeknél: Varga Gézával egyetértve én is annak a gondolatmenetnek a furcsaságára szerettem volna rávilágítani, amit az előbb Obreczán Ferenc képviselőtársam mondott, hogy sajnos a kukorica, a repce és a gabona határozza meg Magyarország mezőgazdasági termelését, ezért akkor hozzunk olyan intézkedéseket, ami kvázi megerősíti ezt az ön szerint is sajnálatos rendszert. Én is azt gondolom, amit Varga Géza, hogy először azt kellene végiggondolnunk stratégiaszerűen, hogy milyen termelési szerkezetet tartunk optimálisnak a magyarországi táji, természeti, társadalmi adottságokhoz mérten, és aztán arra ráépíteni a különböző intézkedéseket. Nem tartom jónak ezt a fajta fordított gondolkodást.

Köszönöm. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most kétperces felszólalásra következik Kiss Sándor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Ellenzéki képviselőként nagy örömmel olvastam a 4. § (2) bekezdését, amely úgy szól, hogy az (1) bekezdés szerinti eljárás során a mezőgazdasági szerv a nyilvánvaló hibát bármikor kijavíthatja. Én ezt úgy értelmezem, mint a bioüzemanyag-termelésben részt vevők segítését, hogy a nyilvánvaló hibát kijavítja a hivatal. Azt szeretném, ha általánossá válna, hogy úgy segítsék a mezőgazdasági termelőket, hogy a nyilvánvaló hibákat kijavítsa a hivatal, mintegy ezzel is ne meghosszabbítsa a különböző eljárásokat.

Az 1. pont viszont nekem elég furán hangzik, hogy a bioüzemanyag fenntartható előállítására vonatkozó követelmények teljesítésének ellenőrzésére irányuló eljárásban az ügyfél nem jogosult, és a mezőgazdasági igazgatási szerv nem köteles elektronikus úton kapcsolatot tartani. Én ezt úgy értelmezem, hogy én mint ügyfél elektronikus úton nem tarthatok kapcsolatot a hivatallal. Lehet, hogy félreértelmezem. Kérem, hogy ebben segítsenek már engemet, és tájékoztassanak, mert bizonyosan nem jól értelmezem.

Ugyancsak érthetetlen számomra a 4. § (5) bekezdése: az (1) bekezdés szerinti eljárás során az ügyfelet terheli a kérelemben tett bármilyen nyilatkozatával, aláírásával, valamint a mezőgazdasági igazgatási szerv által megállapított ténnyel szemben a bizonyítási kötelezettség. Megint kérem, hogy világosítsanak fel: ha a mezőgazdasági igazgatási szerv megállapít valamilyen tényt, akkor ezzel szemben nekem van bizonyítási kötelezettségem? Vagy nem jól értelmezem? Kérem, hogy erre adjanak nekem választ.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt Varga Géza képviselő úrnak megadnám a szót kétperces felszólalásra, szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy ez az általános vita, eljön az az időszak, amikor majd konkrétan pontonként a részletes vitára is sor kerül. Biztos vagyok benne, hogy a Ház falai között sok érdekes kérdés lesz. Varga Géza képviselő úrnak adom meg a szót kétperces felszólalásra.

VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én még a növényolaj közvetlen felhasználásához szeretnék visszatérni. Itt a jogharmonizációval és a határidőkkel vagyunk egyfajta fenyegetettség állapotában itt a Házban, de ez nem lehet indoka annak, hogy a jogharmonizáció sürgető lépései miatt ne vegyük figyelembe az Európai Unió irányelveit. Ott a növényolaj közvetlen felhasználása egyáltalán nem tiltott, nagyon sok tagállamban ez abszolút bevett gyakorlat, és ezt megfelelően alkalmazzák is a kisléptékűségre. Itt a kormányprogramnak, a Széchenyi-tervnek, de a Jobbik programjának is a kisléptékűség, a lokalitás egy nagyon fontos eleme. A jogharmonizációra való hivatkozásnál ezt is figyelembe kellene venni.

Ha a növényolajat közvetlenül hasznosítjuk, használjuk fel, akkor ezzel lehetővé válik egy gazdálkodó számára, hogy a saját területének akár a 10 százalékán előállítsa a teljes területének a megműveléséhez szükséges saját üzemanyagát. Ha állatállomány is van a gazdaságban - ami alapvető követelmény a mezőgazdaságból élőknél, ezt mindannyian tudjuk -, akkor az állatállománnyal fel tudom etetni a két kiló pogácsát, amit három kiló repcéből vagy napraforgóból ki tudna préselni a gazda a saját kis üzemében. Vidéken ez egyfajta kisipari tevékenységet is meg tudna indítani, és munkahelyeket tudna generálni a növényolaj közvetlen felhasználása.

Azt kaptuk a kormány képviselőjétől a bizottságban, hogy ezt azért nem támogatja sem a magyar kormány, sem az Ásványolaj-ipari Feldolgozók Szövetsége és mások sem, mert így a gazdák vissza tudnak élni a jövedéki törvénnyel. Tehát gyakorlatilag egy bűncselekmény vagy szabálysértés fenyegetettsége miatt nem valósítjuk meg a helyes megoldást. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőtársaimnak adom meg a szót. Elsőként megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt percek is igazolták azt, tisztelt államtitkár úr, hogy ezen a területen bizony jelentős vita van az egyes szakmai grémiumok és az egyes szakmai vélemények között. Ha ezt a vitát kiterjesztjük a mezőgazdaság egész területére, sőt egyéb más társadalmi és adózási problémákra is, akkor meg egy olyan széles problémakörről kellene itt most beszélni ezen törvényjavaslat kapcsán, ami szerintem túlterjeszkedik ennek a törvényjavaslatnak a hatáskörén.

A bioüzemanyagok használata mégiscsak úgy indult el jó néhány évtizeddel ezelőtt, hogy olyan mértékű, olyan robbanásszerű volt a gépjárművek, illetve a közlekedés üzemanyag-szükséglete, hogy felmérve a készleteket nyilvánvalóvá vált, hogy el kell gondolkodni világméretű szinten, hogy hogyan lehet a kifogyófélben lévő fosszilis tüzelőanyagokat helyettesíteni, kiváltani, részben kiváltani, vagy valamilyen más megoldást keresni. Hosszú szakmai és társadalmi vitát követően alakult ki az az egyelőre többségi vélemény, hogy a bioüzemanyagok lehetnek azok, amelyek sok szempontot figyelembe véve ilyen jellegű üzemanyagként használatosak lennének. Magyarországon is hosszú évtizedes vita bontakozott ki arról, hogy ezt hogyan valósíthatjuk meg, és tetszik, nem tetszik, nyilván érdekek és ellenérdekek jelentek meg egyik vagy másik oldalon.

Az olajipar kezdetben nyilvánvalóan nem nagyon lelkesedett a bioüzemanyagok használatáért, mert akkor úgy gondolták, úgy értékelték, hogy ez az ő lehetőségeiket korlátozza. A másik oldalon viszont megjelent az a vélemény, amit itt hallhattunk képviselőtársainktól is, hogy ez a mezőgazdasági termékek árát úgymond felhajtja, és gyakorlatilag megfizethetetlenné tesz egyes termékeket. A harmadik vélemény az volt, hogy itt az energiamérleg nem is biztos, hogy e tekintetben pozitív. Az elsődleges szempont nem is az volt, hogy az energiamérleg pozitív legyen, hanem az volt, hogy egyáltalán legyen olyan üzemanyag, amivel biztosítani lehet a közlekedés szükségleteit és igényeit.

Még egyszer utalni szeretnék rá, hogy több évtizeddel ezelőttről szól a történet. S amikor Magyarországon megszületett az első jogszabály arról, hogy kötelező bioüzemanyagokat - alkoholt, illetve biodízelt - a Magyarországon forgalmazott termékekbe bekeverni, ez is már közel nyolc-tíz évvel ezelőtt történt, amikor a parlament elfogadta azokat a szabályokat, amelyek kötelezővé tették a jelenlegi közel 5 százalékos mértékű etilalkohol, illetve biodízel bekeverését.

(15.30)

Gőgös képviselőtársam, aki sokkal jobban ért a mezőgazdaság problémáihoz, mint én, erről a területről részletesen fog önöknek beszélni, hogy ez milyen problémákat jelent az egyik vagy a másik oldalon. De visszatérve a probléma eredeti lényegére, mégiscsak az a dolog lényege, hogy amennyiben elfogadjuk ezt a szabályozást, akkor, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, elfogadtuk azokat a normákat, amelyeket az Unióban elfogadnak, és ha mi ehhez nem alkalmazkodunk - megtehetjük, hogy nem alkalmazkodunk -, akkor nemcsak ezeket a termékeket nem tudjuk értékesíteni, hanem nem tudja értékesíteni például az olajipar sem azokat az üzemanyagféléket, amelyeket jelenleg gyárt és értékesít, amelyekben biokomponensek vannak, mert nem fogja tudni dokumentálni, hogy azokat a komponenseket, amelyeket bekevert a saját üzemanyagába, fenntartható módon termelte meg.

Itt jelentkezik ez a probléma, ami persze felvet sokféle szabályozási kérdést, amiről már a kisebbségi vélemény elmondásakor is részletesen beszéltem, de nyilvánvalóan itt is el kell indulni azon az úton, amit a jövedéki kereskedelemben ma már automatikusan használ mindenki. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy néhány évvel, öt-hat évvel ezelőtt mennyien idegenkedtek attól, amikor a parlament elfogadta azokat a szabályokat, amelyek mindenki részére kötelezővé tették az elektronika használatát a jövedéki kereskedelemben. Előbb-utóbb itt is rövid úton be fog következni, hogy a tevékenységet nyilvánvalóan elektronikusan kell dokumentálni és rendelkezésre bocsátani, de ma még ennek a feltételei nem adottak, de nemhogy ennek a feltételeit, hanem ahogyan már beszéltem róla, azokat a kormányrendeleteket sem láttuk még, nem ismerkedhettünk meg velük, amelyek az egyes területeket szabályozzák, pedig a jogalkotási törvény szerint elvileg a jogszabály benyújtásával együtt itt ezt is meg kellett volna ismernünk.

Úgy gondolom - még egyszer -, hogy ez a jogszabály nem szól másról, mint arról, hogy a magyarországi termelők, gyártók és forgalmazók január 1-je után is ugyanúgy bent tudjanak maradni a piacon, és tudják értékesíteni azokat a termékeket, amelyeket eddig is gyártottak és termeltek. Ha ezt nem tesszük lehetővé, akkor a gyártók egyik pillanatról a másikra elveszíthetik a piacaikat, elveszíthetik azokat a lehetőségeket, amelyekkel eddig rendelkeztek, és ezeket visszaszerezni, tudjuk, nem lehetséges egyik napról a másikra, tehát igen sokat kockáztatunk, ha ezt megkérdőjelezzük.

Az egy más kérdés, hogy ezeket a területeket lehetne egyszerűbben szabályozni. Nekem ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaim, hogyan lesz képes mindenki ilyen rövid idő alatt alkalmazni ezeket a szabályokat az egész termelési folyamatban, kezdve az olajos magvak megtermelésétől a préselésen, észterezésen és a felhasználáson keresztül, de úgy gondolom, ez a jogszabály mégiscsak szükségeltetik hozzá. Azokkal a kérdésekkel, amelyeket itt képviselőtársaim korábban felvetettek, nyilvánvalóan más szakterületekről, a későbbiekben úgyis találkozni fogunk itt a parlamentben, és beszélni fogunk azokról a kérdésekről.

Úgy gondolom, mindezeket figyelembe véve támogatnunk kellene, és mi a magunk részéről támogatni is fogjuk a jogszabály elfogadását, és erre kérem képviselőtársaimat is, mindamellett, hogyha megfogalmazzák bizonyos szakterületekről a fenntartásaikat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Varga Géza képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából.

VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy sajnálattal látom, hogy fideszes képviselőtársaim ebben a vitában nem akarnak részt venni, de felhívnám a figyelmüket, hogy a felelősség az önöké. Tehát az, amit mi javasolunk, nem kevesebb, mint hogy vegyük észre, paradigmaváltás van a világban, és önök itt azt az álláspontot képviselik, miszerint lapos a Föld, mi pedig arra próbáljuk önöket felhívni, hogy nem, a Föld gömbölyű, és ez megy nehezen, ezért látszólag elbeszélünk egymás mellett.

Ha itt a parlamentben ezt a jogszabályt felelősséggel alkotjuk meg - és természetesen ebben a kormánypártnak nagyobb a felelőssége -, akkor ezt a bizonyos átmenetet - ezt már sokat mondtam -, ezt a paradigmaváltást kellene figyelembe venni. Egy példát a korábbi kétpercesemben már említettem, hogy az energia mérlege az elsőgenerációs esetekben nem pozitív, ezért mondjuk azt, hogy lesz majd a második generációs, de azt azért a kutatók és az EU-irányelv is 2020-ra teszi, mire a második generáció megjelenik, tehát itt ezzel is egy letűnő kort képviselünk. De letűnő kort képviselünk azzal is, amikor a közlekedésbe akarjuk pumpálni ezeket az erőforrásokat, mert tudjuk, hogy a 2003-as EU-direktíva előírta, hogy minden ágazatban mennyivel kellene csökkenteni az energiafelhasználást és a CO-kibocsátást, és ennek egyedül a közlekedés nem tudott megfelelni. Most azt, hogy a közlekedés ennek nem tudott megfelelni, nem úgy kellene megoldanunk, hogy akkor oda most ésszerűtlenül bioenergiát, agroenergiát, agroüzemanyagokat pumpálunk, hanem úgy, hogy a szállítást csökkenteni kell, és az új paradigma, amelyik a gömbölyű Földhöz tartozik, a lokális gazdaság, szemben a globálissal, amelyik a lapos Föld szinonimájának felel meg. Tehát ezt a kevesebb szállítással kellene elérnünk, és az alacsonyabb üzemanyag-felhasználás mellett a hozzákevert érték is kevesebb tudna lenni, miközben így a harmonizációnak is tökéletesen meg tudnánk felelni. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Aradszki András képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportjából, 15 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hallgatva ellenzéki, főleg jobbikos és LMP-s képviselőtársaim mondanivalóját, valóban, az ember megborzong, és azt mondja, ez a törvény valóban hiányos, nem kellően átfogó, és nem szabályozza a termőföld védelméről szóló rendelkezéseket, nem foglalkozik a birtokpolitikával, a munkaerő-gazdálkodással, valamint a mezőgazdasági termelés és értékesítés szabályaival. Ez tényleg aggodalomra adhat okot, ha ez lenne a törvény célja.

De, tisztelt képviselőtársaim, ennek a törvénynek nem más a célja és rendeltetése, mint az, hogy az elfogadott európai uniós üzemanyag-irányelveket és a bioüzemanyagokra vonatkozó rendelkezéseket a nemzeti jogba ültesse. Ez összhangban van az európai jog vállalásaival, amelyek értelmében a Közösség egyoldalúan az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 százalékos csökkentését vállalta. Az is nyilvánvaló, hogy az elmúlt évtizedben az üvegházhatású gázok kibocsátásánál jelentősen növekedett a közlekedés részaránya. Mindez azért is volt, mert az ipar ilyen és olyan okok miatt - legyünk optimisták, és alapvetően az irány ez volt -, technológiai váltások következtében kevésbé részesedett az ilyen gázok kibocsátásában, a közlekedés azonban maradt a régi kibocsátási szinten.

Természetesen lehet csökkenteni a közlekedésben is az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ilyen lehet a kulturáltabb, energiatakarékosabb vezetési technika oktatás, képzés útján történő elterjesztése, ilyen lehet a közösségi közlekedés előtérbe helyezése, ilyen megoldás lehet - és ezzel egyet kell értenem az előttem szólókkal - a szállítási távolságok csökkentése a termelési, értékesítési utak lerövidítésével, valamint, amit a járműipar egyébként már megtett a járműipari vállalásokkal, amelyek hosszú távon vállalták igen drasztikus módon az olyan gépjárművek előállítását, amelyek elég hatékonyan és elég nagy mértékben csökkentik az üzemanyagok, illetve a gépjárművek károsanyag-kibocsátását.

Úgy látom, hogy ennek a célnak, hogy az üvegházhatású gázokat a közlekedésben is csökkenteni tudjuk, ez a törvény általános érvénnyel eleget tud tenni, a kívánt célt ezzel a törvénnyel igen hatékonyan, általános érvénnyel el tudjuk érni.

(15.40)

Persze, kiegészítő feladatok biztos, hogy lesznek a jövőben is, de most fókuszáljunk ennek a törvénynek a rendelkezéseire. Hozzá kell tenni, hogy ezt a célt, amit az európai uniós követelményeken keresztül a Magyar Köztársaság is vállalt, Magyarországon vélhetően egy növekvő járműpark mellett kell teljesíteni. Sokan megkérdőjelezik a törvénytervezet benyújtásának és elfogadásának gyorsaságát, hiányolják a nemzeti megújulási cselekvési terv létét, elfogadását, amely köztudomású, hogy rendeltetésénél fogva adja meg a fenntarthatóság kereteit, eszközeit. Nézetem szerint ez a cselekvési terv független a jelen törvény tárgyától, nem biztosít mást ez a törvény, mint hogy megfeleljünk egy európai normarendszernek.

Hozzá kell tennem azt is, hogy a törvénytervezet bírálóinak az a megközelítése válik hangsúlyossá, hogy bioetanollal számolnak, holott a törvény nyitott más biomassza felhasználására is, akár a biogáz felhasználására is, ugyanis az üzemanyag fogalmi körében a gáztermészetű anyagok is benne vannak. Mindenesetre fontos megmondani azt, hogy ez a törvény 2020-ig perspektivikusan gondolkozik előre. Figyelembe fogja venni kellő időpontban a második generációs technológiák elterjedését, ilyen módon kiszámíthatóvá válik a technológiai fejlesztés ezen a területen.

Összességében azt gondolom - és biztos vagyok benne -, hogy a törvény a rendeltetését be fogja tölteni -, nyilvánvalóan a részletszabályokat a kormánynak biztosítani kell hozzá, és ezzel, a törvény elfogadásával biztosítjuk az európai, akár repce, akár kukorica létét a nyugat-európai régióban, ugyanis ezek a termékek ma már Magyarországról is bioetanol-előállítási célból kerülnek Nyugat-Európába.

Mindezek alapján a KDNP-frakció nevében elfogadásra javaslom a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót a szót Varga Géza képviselő úrnak, aki írásban előre bejelentett felszólalás keretében kívánja álláspontját ismertetni 15 perces időkeretben Öné a szó, képviselő úr.

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, tisztelettel kérném - amennyiben lehetséges -, hogy a képviselőtársaimnak adnám át a szólás jogát.

ELNÖK: Ez természetes, a Házszabály lehetővé teszi. Akkor most megadom a szót a soron következő képviselő asszonynak, ezt követően pedig eldöntik, jelzik majd, hogy ki következik.

Tehát most következik Szabó Rebeka képviselő asszony, az LMP képviselőcsoportjából, 15 perces időkeretben.

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor most a Lehet Más a Politika véleménye következik a szóban forgó, a megújuló energia közlekedési célú felhasználása című törvényjavaslatról.

Ezt most az egyik legszembeötlőbb probléma kifejtésével kezdeném, legalábbis ami nekünk rögtön föltűnt az elmúlt napok parlamenti diskurzusának fényében is, hogy megint sürgősséggel tárgyalunk egy törvényjavaslatot, ami szerintünk indokolatlan. Ugyanis többször elhangzott - Varga Géza is említette -, hogy december 5-éig kell eljuttatni a Bizottságnak, tehát még egy kis időnk lenne arra, hogy ezt mélyebben megbeszéljük, illetve az is probléma számunkra, hogy ez ily módon megelőzi a megújuló energia nemzeti cselekvési tervet, amelyet viszont, bár lejárt a határidő, sőt már a póthatáridő is lejárt, nemhogy az Európai Bizottsághoz nem nyújtott még be a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, de még a magyar nyilvánosság számára sem elérhető, és ezt mi kifejezetten komoly problémának tartjuk.

Ráadásul, valahol az egész sürgősség jogharmonizációs kényszerből is következik, hogy egy ilyen komplex és vitatott kérdésben teljes mértékben elmaradtak a nyilvános társadalmi és szakmai egyeztetések, miközben tegnap Fellegi miniszter úr azt válaszolta Scheiring Gábor képviselőtársam interpellációjára, hogy a kormány elkötelezett a széles társadalmi egyeztetés mellett, ezért a megújuló energia nemzeti cselekvési tervet is így készíti el. Ezért meglepő számunkra, hogy ez egyes esetekben irányadó a minisztérium számára, más esetekben viszont nem fontos. Szerintünk ez a törvénytervezet szorosan összefügg az említett cselekvési tervvel.

Az, hogy azt megelőzően fogadjuk el, ezzel tulajdonképpen úgy érezzük, hogy miniszter úr a tegnapi állítását vonja kétségbe. Mi próbáltunk utánanézni annak a minisztériumnál, hogy egyébként volt-e bármiféle szakmai egyeztetés ennek a konkrét törvényjavaslatnak az esetében, és a kérdésünkre az volt a válasz, hogy - idézem - a törvényjavaslatban nincs olyan elem, amelyet illetően társadalmi vitát lehetne indítani, illetve egy ilyen vita hozzáadott értéket nem jelent.

Na már most, mi azt gondoljuk, hogy EU-jogharmonizáció ide vagy oda, szerintünk ez kiváló alkalom lenne a társadalmi vitára, amit szerintünk az is bizonyít, hogy ma reggel egy majdnem 3 órás rendkívül tartalmas és helyenként éles szakmai vitát folytattunk a mezőgazdasági bizottság megújuló energia albizottságában. Az ott részt vevő felek, társadalmi szervezetek, illetve szakmai szervezetek is egyértelművé tették, hogy szükség van erre a vitára. Ezért mi azt tartottuk volna helyesnek, hogy még mielőtt a parlament tárgyalná ezt a törvényjavaslatot, ha széles körű társadalmi egyeztetést folytatnak az agroüzemanyagok közlekedési célú felhasználásával kapcsolatban, és ennek kapcsán nyilvánosságra hozzák az egyeztetés meghirdetésének dokumentumait, a törvényjavaslatot alátámasztó hatásvizsgálatokat és elemzéseket egyaránt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium honlapján, a konzultáció keretében érkezett szakvéleményeket, az írásban kapott álláspontokat, az iparági egyeztetések anyagait, beadványait, tanulmányait, illetve amennyiben találkozóra vagy megbeszélésre kerül sor, úgy a résztvevők listáját és az ülés jegyzőkönyvét.

Én ezt azért szeretném ilyen részletesen hangsúlyozni, mert ez egy visszatérő momentum, hogy azt gondoljuk, hogy számos olyan törvény van, amit mi sürgősséggel néhány nap alatt letárgyalunk, a kormánypárti képviselőtársaink gyakran hangsúlyozzák, hogy minek vitatkozunk ezen ennyit, amikor ez olyan egyértelmű, hogy ez csak egy apró kis törvény. Mi viszont azt gondoljuk, hogy a részvételi demokráciának nagyon fontos eleme lenne az, ha ezeket a törvényjavaslatokat az eziránt érdeklődő társadalmi, szakmai és ipari szereplők hatékonyan megvitathatnák.

Ezután még azt is elmondanám, hogy igen, mi is látjuk, hogy ez a törvényjavaslat több célt szolgál. Egyrészt itt van ez az EU-jogharmonizációs kötelezettség, amelynek értelmében 2011. január 1-jétől csak fenntarthatósági tanúsítvány birtokában lehetséges az agroüzemanyagok exportja, illetve az ehhez szükséges termények exportja, mint ahogy arra Gőgös Zoltán is felhívta a figyelmünket. Ezt az EU-jogharmonizációt tulajdonképpen támogatjuk, illetve annak erősítését is szeretnénk javasolni, vagyis azt, hogy a fenntarthatósági kritériumok törvényi szinten legyenek rendezve. Ezért szeretnénk is a fenntarthatósági tanúsítvány tartalmi elemeit majd módosítás gyanánt belevenni a jelenlegi törvénybe; merthogy jelenleg a törvényben az van, hogy ezt majd csak egy kormányrendelet fogja szabályozni.

Szerintünk ugyanis részletesebben kéne definiálni és szűkíteni az elfogadható agroetanol-fajták körét, minden esetben energiamérleget kéne számítani, és beépíteni a szükséges korlátozó feltételeket oly módon, hogy a környezetromboló, negatív vagy nagyon alacsonyan pozitív energiamérlegű agroüzemanyag ne felelhessen meg ezeknek a fenntarthatósági kritériumoknak, tehát ne legyen támogatható.

Mindamellett a törvényjavaslat tartalmaz olyan elemeket is, amelyek nem szükségesek az EU-jogharmonizációs kötelezettség teljesítéséhez. Ebből, azt gondolom, a legjelentősebb az agroüzemanyagok jövedékiadó-mentességének kiterjesztése, illetve fenntartása. Az agroüzemanyagok jövedékiadó-mentessége nem jogharmonizációs kötelezettség, azt tagállami szinten kell mérlegelni, aztán meghozni ezt a döntést.

Nekünk ezen a téren az az álláspontunk, hogy mivel a jelenlegi vizsgálatok eredményei alapján a nagyarányú agroüzemanyag-termelés sem a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének, sem a munkahelyteremtésnek nem hatékony eszköze, ezért annak állami támogatása nem indokolt. Vagyis az agroüzemanyagok jövedékiadó-mentességét mi fokozatosan kivezetni javasoljuk.

Mind a szénd-diox-kibocsátás csökkentésének, mind a munkahelyteremtésnek vannak hatékonyabb eszközei, amelyek egyébként többnyire pénzügyi forráshiányra hivatkozva nem szoktak megvalósulni. Egyébként ez a jövedékiadó-kedvezmény évente nagyjából 22 milliárd forint adóbevétel-kiesést okoz, illetve KEOP-pályázatokkal még további 5+3 milliárd forinttal tervezik támogatni ezeket az agroüzemanyagokat, és mi azt gondoljuk, hogy ezt az összeget hatékonyabban lehetne felhasználni más szén-dioxid-kibocsátási intézkedésekre vagy akár munkahely-teremtési intézkedésekre.

(15.50)

A jelenleg ismert tudományos adatok alapján az agroüzemanyagoknak tulajdonított pozitív környezeti és társadalmi hatások egyáltalán nem bizonyítottak, sőt számos tanulmány és szakmai szervezet nemcsak megkérdőjelezi, hanem cáfolja is ezeket a pozitív hatásokat. Itt utalnék Varga Géza képviselőtársam "gömbölyű Föld - lapos Föld" metaforájára, ami szerintem egy jó kép volt. Ezért szeretnénk jelezni azt is, hogy a "bioüzemanyag" vagy "bioetanol" elnevezés félrevezető és megtévesztő, ezért helyesebb volna "agroüzemanyag", illetve "agroetanol" elnevezést alkalmazni.

Elhangzott már itt a bizottsági vélemények ismertetése során is és a vitában is, hogy nagyon komoly problémának gondoljuk az agroüzemanyagok alacsony energetikai hatásfokát. Ha már a biomasszát mindenáron valamiféle energiatermelésre akarjuk használni, akkor inkább hő- és villamosáram-termelésre kell kis léptékben használni, mintsem agroüzemanyagként. Ezt a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének kifejtésében számokkal alátámasztva is hallhattuk. Ehhez képest ez a törvénytervezet nem tartalmaz utalást sem olyan energiamérleg-számításra, amely alapján a teljes életciklust nézve kiderülhetne, hogy energetikailag egyáltalán megéri-e megtermelni az agroüzemanyagot. Itt említem megint azt, hogy csak egy utalás történik a fenntarthatósági kritériumokra, amit majd a minisztérium rendeletben határoz meg, de mi azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon kevés egy ilyen törvényjavaslat esetében.

Szeretném megemlíteni, hogy az agroüzemanyagok termelésének további negatív hatása a közvetett tájhasználat-változás, amit ezek támogatása, illetve elterjesztése okoz, ugyanis az agroüzemanyagok más tájhasználati formáktól veszik el a helyet, egyrészt élelmiszer-termelésre alkalmas területektől, amelyek akár az élelmiszerek drágulásához is vezethetnek, másrészt pedig a természetes növényzettel borított vagy éppen regenerálódó területektől, amelyekben szintén jelentős mennyiségű szén-dioxid van lekötve. Tehát ezeknek a megsemmisítése, felszántása és agroüzemanyag-termelésre való használata esetében ez a természeti rendszerekben megkötött szén-dioxid felszabadul, tehát nem járul hozzá a törvényjavaslat céljához.

Ráadásul sajnos tudjuk azt, hogy ha a gazdasági érdekek szembekerülnek a természeti érdekekkel, akkor a jelenlegi hazai szabályozás sajnálatos módon gyakran az utóbbi rovására dönti el ezt a konfliktushelyzetet. Ilyet tapasztalhattunk a győri Audi-beruházás esetében is, amikor egy Natura 2000-es területet építenek be gazdasági érdekekre hivatkozva.

Tehát azt gondoljuk, hogy ezeket a hatásokat is számításba kell venni, amikor azon gondolkodunk, hogy az agroüzemanyagok hogyan csökkentik az üvegházhatású gázkibocsátást.

Ráadásul az agroüzemanyagok termelése nagy léptékű, gépesített, intenzív mezőgazdasági termelés során valósul meg, amely véleményünk szerint nem fenntartható, és ellentétben áll az egyébként általában a szólamok szintjén a kormányzat által megfogalmazott vidékpolitikai irányelvekkel, vagyis hogy a kisebb birtokszerkezetet és a családi gazdaságokat támogatnák.

Itt már többen említették, hogy a törvényjavaslat címe is rendkívül felemás, mert nagyon nagy problémának látjuk azt, hogy maga a törvényjavaslat szövege nem felel meg a címében deklarált célnak, vagyis nem szolgálja hatékonyan a közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését, hanem egyoldalúan az agroüzemanyag-intézkedést favorizálja; nem vizsgálja a közlekedés egyéb ágazatai, illetve a közlekedésen kívüli energiafelhasználás üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentését célzó egyéb intézkedések hatékonyságát és költségét. Tehát szerintünk a helyes kérdés tulajdonképpen nem az lenne, hogyan támogassuk vagy szabályozzuk az agroüzemanyagok kérdését, hanem az, hogy hogyan tudná Magyarország a közlekedés fosszilis energiafelhasználását vagy akár az üvegházhatású gázkibocsátását 10 százalékkal csökkenteni, bármilyen egyéb módon, nyitva hagyva az intézkedések körét. Vagyis ahhoz, hogy egy ilyen törvényről felelősen döntsünk, szükség volna a közlekedés egyéb, üvegházhatású gázcsökkentési lehetőségeinek bemutatására, azok konkrét potenciáljára, hatékonyságára, költségére, a szükséges intézkedések és szabályozási beavatkozási lépések ismertetésére, tehát azokra a részletes tanulmányokra és arra a stratégiára, amit megint csak, azt mondom, a megújuló energia nemzeti cselekvési tervben kellene körvonalazni és lefektetni, de mint ezzel kezdtük, sajnos ez a stratégia, ez a cselekvési terv jelenleg hiányzik, tehát nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot egy komplex képbe helyezve elképzelni és értékelni.

Összefoglalva azt kell mondjam, hogy a jelenleg tárgyalt törvényjavaslatnak azon részeit támogatjuk, amely a fenntarthatósági tanúsítvány bevezetését szolgálja, illetve ami a kötelező harmonizációs előírás, és a fenntarhatósági tanúsítvány részét szeretnénk szigorúbban, kormányrendelet helyett törvényben szabályozni, konkrétabban. Azonban az a határozott véleményünk, hogy egy ilyen törvénynek feladata lenne, és nagyon jó lehetőséget biztosítana arra, hogy a tisztelt Országgyűlés érdemben foglalkozzon a törvény címében megfogalmazott célokkal, vagyis a közlekedési eredetű szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével, és tegye mindezt úgy, hogy ez illeszkedjen egy kevésbé intenzív, helyi erőforrásokat helyben használó gazdálkodási modellhez és olyan egyéb célokat megfogalmazó stratégiákhoz, amelyeket már előzetesen ismerünk, a résztörvény megtárgyalása előtt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most kétperces felszólalásra megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Néhány gondolattal szeretnék utalni arra, amit az LMP képviselője itt elmondott. Tisztelt Képviselő Asszony! Az a probléma, hogy amit önök javasolnak, hogy talán nem kellene ezt a rendszert fenntartani, nem tudnak javaslatot tenni arra, hogy milyen más, kipróbált és működőképes és hatékonyabb rendszer létezik ettől, amit jelenleg most használunk. Tehát ez a problémája annak, amit ön elmondott.

Illetve az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a bioüzemanyagok termelése közvetlenül nem támogatott, indirekt módon, oly módon, hogy jogszabály rendelkezik arról, hogy mennyit kell bekeverni a forgalomba hozott üzemanyagokba, és ha valaki olyat hoz forgalomba, ami nem tartalmazza ezeket a komponenseket, akkor magasabb jövedéki adót kell fizetni utána. Jövedéki adót nem kell fizetni az E85-ös üzemanyag után. És amit a jobbikos képviselők itt elmondtak, hogy talán a direkt módon történő bioüzemanyag-felhasználás, a repceolaj-felhasználás kedvezőbb lenne a jelenlegi megoldásnál, jelentem, nem kedvezőbb, mert hektáronként 95 liter után visszaigényelheti a termelő a jövedéki adót. Ez, ha kiszámítja a kettőt együtt, a direkt felhasználás egyéb költségeit, az átalakítás egyéb költségeit, az többe kerül, mint a jelenlegi megoldás, amikor jövedéki adót igényelhet vissza.

Tehát az igazsághoz ezek az elemek is hozzátartoznak, és ennek figyelembevételével mondják el azokat, amit itt elmondanak a televízió nyilvánossága előtt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Rebeka képviselő asszonynak, LMP-képviselőcsoport.

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a szót. Én csak nagyon röviden szeretnék Kovács Tibor képviselőtársam megjegyzésére reagálni, hogy nem igazán értem, hogy mire gondol, hogy melyik rendszer alternatívájára nincsen nekünk javaslatunk. Mert ha esetleg a mezőgazdasági termelés szerkezetére nézve, akkor szeretném felhívni a figyelmét, hogy de van rá javaslatunk, vagy akár a megújuló energiatermelés egyéb alternatíváira nézve is van javaslatunk, vagy akár a közlekedés, üvegházhatású gáz-, szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, erre is van javaslatunk. Meg lehet nézni a programunkat, számos állásfoglalásban ezeket kifejtettük. Tehát ez nem így van, van javaslatunk.

Azt gondolom, az nem jó gondolkodás, ha azt gondoljuk, hogy rajta vagyunk egy úton, ami lehet, hogy zsákutca, amit lehet, hogy nem gondolunk teljesen helyesnek, de azért maradjunk rajta, és erősítsük továbbra is ezt az irányt, csak mert azt gondoljuk, hogy tehetetlenek vagyunk, és még csak ne is gondolkozzunk alternatívákon. Azt gondolom, nekünk ebben az Országgyűlésben az a feladatunk, hogy holisztikus látásmóddal, komplex rendszerben értékeljük ezeket a törvényjavaslatokat, és igenis gondolkozzunk az alternatívákról, legalább hosszú távon.

Előfordulhat, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk 2011 januárjától megvalósítani, de legyen a szemünk előtt a hosszú távú cél, hogy mi az, amit elérni szeretnénk, és ne hozzunk azzal gyökeresen ellentétes intézkedéseket. Ez az, amit mi szeretnénk elérni, és ennek jegyében fogalmaztuk meg ezt a megszólalásunkat is.

Még arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy szerintem az a rendszer, ahol bizonyos energiaforrást jövedéki adóval terhelünk meg, bizonyost pedig nem terhelünk meg jövedéki adóval, az én szerény gazdasági ismereteim szerint ez egyfajta indirekt támogatásnak felel meg. Tehát szerintem ezen annyira nem érdemes vitatkozni.

Köszönöm. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)

(16.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Varga Géza képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót. Csak a megszólítottság és a jövedéki adó kapcsán szeretném elmondani - én nem a televíziónak beszélek, hanem a magyar gazdák és a magyar mezőgazdaság érdekében -, arról van szó, hogy ha növényolajat használunk, akkor tudjuk, hogy 3 kiló repcéből tudunk 1 liter olajat nyerni és 2 kiló pogácsát. Hogyha a gazdaságban állat van, akkor ezt a 2 kiló pogácsát, az értékén, mondjuk, a repce vagy a napraforgó értékén tudjuk bekeverni a takarmányba, az abrakhányadba, a 20 százalékba. Így tehát a fennmaradó 1 liter üzemanyagnak, dízellel egyenértékű növényolajnak az ára szűkített önköltségén 100-110 forint ma, a repce árának a függvényében.

Éppen erre az ésszerűtlen rendszerre próbáltuk felhívni a figyelmüket, hogy egyfelől valakinek jövedéki visszatérítést vagy kedvezményt adunk, vagyis támogatást, másfelől pedig, hogyha a gazdákat engednénk, hogy a saját üzemanyagukat, hajtóanyagukat előállítsák, akkor a gazdák boldogan lemondanának és dalolva a jövedéki kedvezményről, a jövedéki visszaigénylésről. Viszont akkor a saját üzemanyagukkal egyharmad áron tudnák az üzemanyagot ellátni. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Volner János képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra szeretném fölhívni, hogy súlyos milliárdos, sőt éves szinten is több tíz milliárdos kérdésről döntünk most, és ismét úgy, hogy nincs költségvetési hatástanulmány, részletes költségvetési hatástanulmány a javaslat mellé tűzve. Ez azt jelenti, hogy az Országgyűlés képviselői olyan módon hoznak döntést, hogy konkrét számításokat nem, csak vélekedésen alapuló, teljesen szubjektív nézőpontot tükröző véleményeket tudnak ilyen módon elfogadni vagy elutasítani.

Azt kérem ismét, újólag, nem először és valószínűleg nem is utoljára, ahogy így elnézem, a tisztelt fideszes képviselőtársaktól, hogy a költségvetési hatástanulmányokat egy ilyen komoly gazdasági kihatásokkal rendelkező kérdésben mindenképpen vegyék komolyan. Én magam nagyon kíváncsi lettem volna, hogy például a foglalkoztatásra ennek a törvényjavaslatnak milyen hatása van, milyen hatása van az importkényszer enyhülésére. Egyelőre erről itt most nem láthatunk semmit.

Ez különösen azért aktuális, mert nemrég volt egy vitám, egy kisebb szóváltásunk itt Pelczné Gáll Ildikóval, aki szóvá tette azt, hogy a szocialisták nem készítettek költségvetési hatástanulmányokat a törvényeikhez, én meg a válaszomban elmondtam, hogy ez igaz, és elég baj, hogy így volt, de sajnos önök is ugyanezt teszik. 58 törvényjavaslat került benyújtásra és került elfogadásra, ha jól emlékszem, az első ciklus alatt, pontosabban most nyáron, az 58-ból egyetlenegyhez sem készült költségvetési hatástanulmány. Már most lezajlott a forradalom és megvan a kétharmad, de úgy látom, hogy ugyanott folytatjuk, és ugyanúgy nem történik ez ügyben semmi. Tehát egy kicsit több szakmaiságot és mindent, ami a megalapozott döntéshez szükséges, azt kérem, adjanak meg nekünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a normál időkeretben szót kérő képviselők következnek. Elsőként megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából, 15 perces időkeretben.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Ahogy jeleztem itt a kétpercesben, hosszabban szeretnék néhány dolgot mondani a törvény okán. Annyit mondanék Gézának, képviselőtársamnak, hogy elég furcsa szűkített önköltségszámítás az, ahol csak az alapanyagot veszem figyelembe, és semmilyen más költséget nem. Csak mondom, az igaz, hogy 100 forint körülire jön ki a nyersolaj anyagköltsége, ez a gázolajnál körülbelül 70 forint. Tehát hogyha mindent ugyanúgy ráterhelek erre az anyagra, akkor onnantól kezdve már nem kérdés, hogy mi lenne ennek az ára.

Csak jelzem, hogy a magyarországi termelők sokkal jobban jártak azzal a megoldással, amit annak idején választottunk, hogy kötelezővé tesszük a bekeverést, mert így a kamionba is tesznek biokomponenst, úgy meg, ha saját maguk használták volna el, akkor csak a töredékét használtuk volna fel annak a mennyiségnek, amit így egyébként, kötelező bekeverés mellett a magyar mezőgazdaság, igaz, hogy leginkább alapanyagként, de előállít.

Itt sokszor előjött a cselekvési tervnek az ügye. Nyilván be lehetett volna ezt adni, de én megértem a kormányt, hogy ugyan elkészült az júliusig, határidőig, mert mi is folytattunk ebben sok-sok egyeztetést még korábban, de az meg, úgy gondolom, joguk, hogy átnézzék olyan szemmel, hogy ha más koncepció mentén akarják ezt csinálni, akkor erre kell időt hagyni. Túl sokat most már nem lehet, nehogy büntetés legyen belőle, tehát azért illene megcsinálni.

De azért azt mindenkinek látnia kell, hogy ez a terület az Európai Unióban teljesen külön szabályozott. Az igaz, hogy a cselekvési tervben a 13 százalékos megújuló energiaarányról szóló döntéseket előre kell vetíteni, de erre egy önálló dolog van, hogy a 10 százalékot el kell érni. Tehát itt nincs vita, nem lehet vita azon, hogy ennek a cselekvési tervnek majd bent kell lennie a cselekvési tervben, de függetlenül, önállóan is megél a lábán, tehát én nem hiszem, hogy ez okozza a legnagyobb problémát. Még egyszer hangsúlyoznám, itt a történet arról szól, hogy tudunk-e január után ilyen termékeket és, mondjuk, mezőgazdasági alapanyagokat exportálni. Tehát nagyobb botrány lenne abból, hogyha ez a jogszabály nem születne meg.

A délelőtt tényleg elég hosszú vitát folytattunk a mezőgazdasági albizottságban. Én úgy érzem egy kicsit, és ezt elmondtam elnök asszonynak is, hogy elbillent a dolog a történet ellenzői irányába, mert ha mondjuk, én véletlenül, aki nem vagyok tagja ennek az albizottságnak, nem megyek be, akkor a parasztságot nem nagyon képviselte volna ott senki abban az albizottságban. Ökológus volt bőven, környezetvédő volt bőven, és mindenki elmondta a maga álláspontját, de egy dologra ott is reagáltam: amikor fölmerült az, hogy Magyarországon is veszélybe sodorhatjuk az élelmiszer-előállítást azáltal, hogyha mondjuk, ezeket az új direktívákat egy az egyben átemeljük. Azért azt látni kell, hogyha Magyarországon elérjük 2020-ra a 10 százalékot, amit, megmondom őszintén, én eléggé kétségesnek látok, ezt azért mondom, mert 2003-ban az Európai Unió kötelezővé tette az energiatartalomra vetített 5,2 százalékos arány 2010-re való elérését. Most 3,8 százaléknál tartunk energiatartalomra vetítve, még egyszer mondom, nem térfogatszázalékban, és Európa sem tart előbbre.

Tehát magyarul, meglesznek ennek majd a realitásai, hogy mennyi beruházási lehetőség lesz ebben az üzletágban, de én úgy gondolom, hogy akkor körülbelül, hogyha ezt elérjük, vagy elérjük a reálisnak mondható 7-8 százalékos energiatartalmi arányt, akkor a magyarországi termőterület 6-7 százalékát fogjuk a saját célra előállított üzemanyagokra használni. Ez meg azért, azt gondolom, enyhe túlzás, hogy az élelmiszer-termelést veszélyeztetné.

Viszont azt is látni kell, és ez persze köszönhető az Európai Unió szerintem is hibás támogatáspolitikájának, ami egysíkúvá tette a mezőgazdasági termelést Európában, és egy az egyben a növénytermesztés irányába vitte el, hogy valamilyen feldolgozó kapacitást muszáj csinálnunk Magyarországon is, mert az illúzió, higgyék el nekem, hogy vissza lehessen állítani mondjuk, a 40-50 vagy 100 évvel ezelőtti arányt, amikor az volt a mondás, hogy bőrben kell mindent eladni. Ez nagyon helyes mondás, csak egyszerűen olyan intenzív technológiák alakultak ki ebben a dologban, hogy nem nagyon hajlandók sem a magyar, sem az európai mezőgazdasági termelők állattenyésztéssel foglalkozni.

Teljesen áttevődik az állattenyésztés, az állati termékek előállítása a nagy kapacitások irányába, és csak szeretném mondani, hogy annak ellenére, hogy igen komoly munkanélküliség van vidéken, nagyon-nagyon nehéz állattenyésztésbe bárkit is fölvenni, mert őszintén, ki az, aki mondjuk, egy átmulatott szilveszteri éjszaka után szívesen megy reggel öt órakor fejni. A mai fiatalok erre biztos, hogy nem lesznek hajlandók, ezt én bárkinek írásba adom, és ezt ajánlom egyébként azoknak a barátaimnak, akik mindenféle alternatív mezőgazdaságban gondolkodnak, hogy rengeteg üres ház van, üres birtok van vidéken, tudok én is ilyet szerezni, mutassák be azt a tevékenységet, ami szerintük a magyar mezőgazdaság jövőjét jelenti. Ugyanis, ha ezt én le akarom fordítani, és lehet, hogy azt mondják, populista vagyok, ez a következőről szól: vessünk kötényből, fogasoljunk lóval, fejjünk kézzel. Nagyjából ez az, ami óriási tömegeket fog a mezőgazdaságba visszahozni, rengeteg munkát és megélhetést nem.

Tehát nekünk arra a vonatra kell fölszállnunk, ami robog és megy előre, és azokkal a konkurensekkel kell felvennünk a harcot, akik a világ nagy mezőgazdasági országaiban tőlünk sokkal modernebb és sokkal korszerűbb technológiákkal állítják elő az élelmiszert, amit én nem neveznék szemétnek, ami itt sokszor elhangzott. Az biztos, hogy nagyon megdrágítja az élelmiszer-termelést vagy -forgalmazást a hosszú szállítási költség, de azért ajánlom mindenkinek a figyelmébe, hiszen ma is elhangzott, meg a múlt héten is olvastam, az, hogy a bioüzemanyagok helyett - és ezt a MOL-nak az egyik vezetője mondta - inkább dinnyét termeljünk, ez egy kitűnő ötlet, de a magyarországi termőterület 1 százaléka alkalmas dinnyetermelésre, és attól még a maradék 99 százalékon valamit csinálnunk kell.

(16.10)

S ha már egyszer azzal áldott meg bennünket az Isten, hogy viszonylag jó termelőkapacitásaink vannak, akkor nekünk azt kell csinálnunk, amit ezen a termelőkapacitáson a leghatékonyabban és legjobban lehet megcsinálni. És bármennyire is fáj - még azt mondom, hogy ökológiai szempontból sincs vele semmi baj, hiszen normális vetésforgót alkalmazunk Magyarországon -, a búza-kukorica-repce hármas forgó tökéletesen illeszkedik a magyarországi adottságokhoz. Nem tudunk ennél jobbat kitalálni, hölgyeim és uraim. Rengeteg felmérés készült, hogy hogyan viszonyulnának a magyarországi termelők, mondjuk, biomassza direkt előállításához, például energiaültetvényekhez, egyebekhez. A termelők 3-4 százaléka mutatott némi érdeklődést, hogy esetleg a területeit 20 évre, 30 évre ilyen célra felajánlaná, egyébként meg nem hajlandó váltani. Nagyon nehéz, és óriási technológiai korrekció kellene, higgyék el! Mert ezekhez a dolgokhoz Magyarországon alapanyag-termelésben semmilyen invesztíció nem kell, hiszen ehhez megvan mindenünk.

Tehát olyan dolgokat kitalálni, és itt utalok egy kicsit a második generációs ügyekre is, ami nem ezen a vonalon megy, újabb alapanyag-termelési beruházásokat generálna. Rengeteget fordítottunk most arra, hogy a mi termelőink se működjenek korszerűtlenebb körülmények között, és sokkal energiatakarékosabban dolgozhassanak. Ebből nem kellene visszalépni, ezt folytatni kell, bármennyire is korlátozzák sokan. Nézzék! Ez a dolog nem új. Nyilván, amikor az emberiség ezt elkezdte csinálni, abból indult ki, hogy a mezőgazdaság az élelmiszer mellett az összes energiát előállította. Vissza kell nézni néhány száz évre, nem volt más energiahordozó, a szén kezdett akkor már megjelenni, de egyébként szinte minden a mezőgazdaságra alapozott. Csak jelzem mindenkinek, hogy az első dízeltechnikájú motor mogyoróolajjal működött, és az első Otto elvű motor bioetanollal, krumpliból készített szesszel működött. Nincs ebben semmi új, ehhez nyugodtan vissza lehet kanyarodni, de nyilván minél újabb és jobb technológiákat kell csinálni.

De azért arra is felhívnám a figyelmet, hogy egy-egy következő generációs ügy anyagi forrását mindig az előtte lévő generációs termelés teremti meg. Nem a semmiért kezdték el Amerikában is kukoricából, pedig a cellulóztechnológia akkor is élt, mert laborkörülmények között tökéletesen működik. Csak azt gondolták, hogy ebből van most már olyan technológia, ami üzemi szinten és nagyobb méretekben működik, és ez lesz majd apránként egyébként minden olyan üzemben, ami készül vagy készült Magyarországon.

Itt elhangzott az is, hogy itt 2 millió tonna etanolt fognak majd gyártani, hát ez az életben nem lesz, ebben teljesen biztos vagyok, mert ahhoz tényleg nem lenne elég alapanyag. Úgy gondolom, hogy két-három nagyobb kapacitású üzem akkor is meg fog épülni, ha egy fillér támogatást nem adunk hozzá, márpedig jelenleg ez a helyzet. Csak szeretném jelezni, hogy mindenki a támogatásról beszél. Magyarországon folyékony üzemanyag vagy bioüzemanyag előállításához csak kis kapacitásokhoz rendeltünk támogatást, mégpedig a magyarországi vidékfejlesztési program okán. A nagyobb kapacitásoknál ugyan van erre elkülönítve forrás, de ebből még senki egy fillért nem kapott. Egy darab üzem alapkőletétele történt meg az elmúlt időszakban, amit nagyon vártak abban a térségben, ahol a munkanélküliség egyébként legalább 15 százalékos.

Ezért kezelném én óvatosabban ezeket az ügyeket, mert nem lesz a magyar termelőknek sokkal másabb alternatívája, rövid távon, 10-15 vagy 20 éves távlatban, mint nagyjából ezzel a termelési szerkezettel menni tovább. Ehhez a termelési szerkezethez viszont egy rossz logisztikájú országban feldolgozó kapacitás kell. A feldolgozó kapacitás Magyarországon nem lehet más, mint hogy ezekből a gabonafélékből más alternatív megoldásokat teszünk. Persze, mert mondhatjuk, hogy miért visszük ki a kiváló magyar búzát Olaszországba, és miért hozzuk vissza onnan a tésztát feldolgozva. Ez is egy valós felvetés, és lehet is ezzel foglalkozni, hogy tudunk-e, mondjuk, az olyan hagyományú országgal versenyezni, ahol minden étkezésnél tésztát fogyasztanak. Ott erre vannak berendezkedve, tehát örülhetünk, hogy a magyar búza megfelel azoknak a magasabb elvárásoknak is. Nem hiszem, hogy ebben labdába tudunk rúgni, tehát búzából biztos, hogy továbbra is exportálnunk kell a jelentős részét, hiszen ennyit biztosan nem fogunk tudni soha Magyarországon felhasználni.

A kukoricánál meg az a helyzet, hogy amikor azt mondjuk, hogy mást csináljunk, csinálhatunk mi mást, de az exportkukoricából ma is bioetanol készül. Amit mi innen kiviszünk, a jobb években 5 millió tonnát, rosszabb évben 4 millió tonnát vagy 3-at, akkor már nagyon rossz évnek kell lenni, abból is bioetanol készül, és annak a hozzáadott értéke nem Magyarországon jelenik meg, hanem azokban az országokban, ahol ennek a hagyományai sokkal nagyobbak, és mások a jogszabályi előírásai. Mielőtt nagyon féltjük Európát ettől a dologtól, meg nagyon féltjük Magyarországot, azért ezeket az ügyeket is figyelembe kell venni.

Természetesen azzal én is egyetértek, hogy lehetőleg lokálisan kezeljük az ügyeket. Nem a semmiért találtuk ki Magyarországon a zöldenergia-farmot. Ez lassan bemutatható állapotba kerül, már csak az etanolüzem hiányzik a végéről, de Szabolcs megyében már van egy olyan hely, ahol majdnem teljesen meg is van. Ott szerves egységet képez a teljes megújulóprogram, állattartással kombinálva, ahol ennek a tevékenységnek minden egyes elemét helyben tudják hasznosítani. Semmiféle melléktermék nincs, csak a végén egy trágyaszerű anyag, ami a biogáz-feldolgozás okán keletkezik. Hiszen az köztudott, hogy az állattenyésztésben használható az etanol mellékterméke, az állattenyésztés által produkált trágyából, illetve az etanol fölösleges melléktermékéből biogáz termelhető, és a biogázból pedig meg lehet oldani a terület villamosenergia-ellátását, és mondjuk, egész évben a fejőház meleg vízzel való ellátását, illetve, urambocsá', még a mellette lévő állattartó telep klimatizálását, ami legalább olyan fontos az állat szempontjából, mint hogy milyen takarmányt fogyaszt.

Ezek azok az ügyek szerintem, amiket bent kell hagyni a rendszerben. Erre vannak is nyertes pályázatok, gondolom, majd egy része meg is épül, ami meg megépült, azt meg lassan már ki kellene fizetni, mert májusi számlák még nincsenek kifizetve. De gondolom, majd ennek is eljön az ideje, ha normalizálódnak a dolgok.

Azt hiszem tehát, hogy lehet ezt a kérdést nagyon alaposan körbejárni, de itt olyan fals dolgok hangzottak el délelőtt, ami megint csak abba az irányba mutat, mint ha a paraszttól kellene féltenünk a földet. Hölgyeim és uraim, azt az erdészeti nyílt napon is elmondtam, a világ legnagyobb ostobasága, ha az erdésztől féltjük az erdőt, a paraszttól meg a földet. Nem érdeke, hogy tönkremenjen! Akárki mondja, hogy mi, nem is tudom, hányszorosával tesszük tönkre a termőföldünket, a magyarországi termőföldek állapota lényegesen jobb, bármilyen intenzív termelés volt is eddig rajtuk, mint az európai uniós átlag. Ennek ellenére mi sokkal szigorúbb szabályrendszert állítottunk fel a helyes mezőgazdasági gyakorlat okán. Egy része sajnos betarthatatlan volt, ezt be kellett látni, mert átvettünk minden olyan szabályt, amit szerintem nem kellett volna. Csak úgy halkan jegyzem meg, hogy 100 milliárdot költöttünk trágyatárolók biztonságos megépítésére, annak ellenére, hogy az abból kifolyó lé messze nem okozott volna olyan problémákat, mint amivel most a térségben sajnos találkoznunk kellett. A saját területemen is, ahol élek, ott is kibéleltünk úgy egy tárolót, hogy mellette 3 méterre lefúrva semmilyen szennyezést nem találtunk a földben, de ennek ellenére rá kellett költeni 50 milliót, mert ez volt az európai uniós előírás. Abból például annak a sertéstelepnek a teljes takarmányozási technológiáját ki lehetett volna cserélni, és mondjuk, a mostani 3 kiló helyett 2 kiló abrakkal, ami szintén energia, csak jelzem mindenkinek, lehetett volna működni. De megcsináltuk, hogy ne kerüljenek ezek a dolgok bezárásra.

Itt óriási a felelősségünk, azt én is tudom, hiszen azért itt nem szabad megállni. De a következő tíz év még nem a második generációról, hanem az első generációról fog szólni. És ha nem itt fogjuk megcsinálni ezt a tevékenységet, és a 600-700 ezer tonna etanolt, a maximum 200 ezer tonna biodízelt nem állítjuk Magyarországon elő, azt más fogja majd előállítani, és a mi termelőink megint olyan helyzetbe fognak kerülni, mint általában kerülnek, hogy lényegesen rosszabb pozícióba kényszerülnek, amikor áralkuról és eladásról van szó. Azt kérem mindenkitől, hogy ezeket is vegye figyelembe akkor, amikor egy-egy ilyen jogszabály elfogadásánál dönt. Hogy most nincs hozzá ilyen számítás meg olyan számítás - adok mindenkinek egymilliónyi irodalmat erről, kiszámolhatja magának, hogy ez mit takar. De abban két egyforma nincs, hiszen ez nem egy kétszázéves ügy, mint a fosszilis energiahordozóké.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Rebeka képviselő asszonynak. Öné a szó.

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a szót. Csak néhány apróságra szeretnék reagálni, amit Gőgös Zoltán elmondott. Tényleg csak azt szeretném, ha úgy érvelnénk ilyen fontos témában, ha nem használnánk ilyen demagóg érveket, hogy az itt jelenlévők most költözzenek le falura, és mutassák meg, hogy hogyan gondolják máshogy a magyar mezőgazdaságot. Nem tudom, hogy amikor például az egészségügyi törvényről vitázunk, akkor majd azt fogja-e javasolni, hogy operáljunk meg néhány beteget, és nézzük meg, hogy ez hogyan működik.

Azt gondolom, természetesen kellenek a helyi terepi gazdálkodási tapasztalatok, de vagyunk olyan felelősségteljesek, hogy ilyen emberekkel konzultálunk, ilyen tanulmányokat olvasunk, lemegyünk a helyszínre, megvizsgáljuk. Nem lehet mindenki egyben mezőgazdász, aki részt vesz ebben a vitában. Azt gondolom, ez nem egy reális elvárás.

(16.20)

Még egy apró kis megjegyzés. Én nem tudom, hogy ön az előbb említette-e, hogy még a vetésforgó tulajdonképpen teljesíti az ökológiai szempontokat, én azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy egy olyan párt, amely az elmúlt kampányok során többször kampányolt azzal, hogy a fenntarthatóságot előtérbe helyezi, és a mi zöldplakátjainkat is alkalmazták, azért van itt egy jelentős különbség abban, hogy mi mit gondolunk ökológiai gazdálkodási szempontokról, illetve a fenntarthatóságról.

Köszönöm. (Taps az LMP és a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak. Öné a szó.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Tudom, hogy rengeteg napirendi pont van még hátra, és nem is fogom gerjeszteni tovább ezt a vitát, de ebből én megint arra következtettem, hogy mégiscsak a paraszttól féltik a földet, tehát én nem tudok mást mondani. Én azt mondtam, hogy kialakult Magyarország termelési viszonyainak és adottságainak megfelelő normális vetésforgó, ami a szántóterületekre igaz. Én soha nem lennék annak híve, hogy ősgyepeket, réteket, egyebeket szántsunk föl azért, hogy ott, mondjuk, ilyen típusú termelés következzen be. Nincs is erről szó, főleg azért, mert hála istennek, most már olyan programokat lehetett elindítani akár Natura 2000-ben, akár AKG-ben elindítani, hogy komoly támogatást adnak az ilyen típusú, extenzívebb termelésnek is.

Na de azt viszont ne várja senki, hogy elfüvesítsük a 30 aranykoronás földeket, és szürkemarhacsorda legelésszen rajta, mert ettől nem lesz vidéken megélhetés, ezt higgyék el nekem! Vidéken a mezőgazdaság az egyik legfontosabb szereplő. Ha ezt beterelem egy ilyen típusú, azt mondom, tisztán ökológiai rendszerbe, amire szerintem semmi szükség, mert azért vannak szép nemzeti parkjaink, mert az elődeink ezeket megcsinálták, és az a bajom sokszor, hogy a mostani kezelők meg nem azt csinálják, amit kellene, időnként pont ökológiai okokra hivatkoznak, de ez egy hosszú vita témája, én ezt nem szeretném most lefolytatni.

Amit én meg ajánlottam, persze, könnyű azt mondani meg papírból eldönteni, hogy igen, az lenne az ideális, ha minden háznál lenne három tehén, harminc disznó, az megenné a környezetében megtermelt takarmányt, csak erre nincs jelentkező. Azért ajánlottam, hogy ha valaki ezt be tudja bizonyítani, hogy ez jobb annál, mint amit most csinálunk, akkor ezt szívesen látom, de én ilyen jelentkezőkkel nem nagyon találkozom, de a fővárosból üzengetőkkel azért elég sokkal. Szerintem ezeket a vitákat termelői környezetben kellene lefolytatnunk, és sok mindent szerintem önök is máshogy látnának.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Bevallom, nem tudom, hogy van-e még képviselőtársam, aki még jelentkezik... (Elnök: Igen.), ez most nem zárszó, csak rövid összefoglalás.

Az egyik. A vita terjedelme és hevessége mutatja azt, és ezt köszönöm, hogy képviselőtársaim átlátták ennek a témának részben a rendkívüli fontosságát, részben az összetettségét, és nagyon remélem, hogy ez a parlamenti részletes vita során is érvényesülni fog.

Azt azonban mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy a tervezet kizárólag az EU-követelményeknek a magyar normarendszerbe történő átültetését szolgálja. Tehát mindaz a probléma, amit itt sok oldalról felvetettek, amelyek valósak, amelyeknek nem egyike évtizedre, ha nem régebbre nyúlik vissza, és amelynek felvetése és megoldása a jelennek és a közeljövőnek a nagyon égető problémája, az bizony többek között erre a képviselői körre vár, erre az Országgyűlésre vár. Tehát nem ezeknek a feladatoknak a kicsinyítését kívánom itt szorgalmazni, pusztán azt, hogy a jelenlegi törvénytervezet nem ezeknek a megoldását, hanem egy adott uniós normarendszer - egyébként valamelyik képviselőtársam helyesen mondta - december 5-ig történő megvalósítását célozza, praktikus okokból, hogy 2011. január 1-je után is nyitva maradjanak a magyar gazdaság, a magyar társadalom számára az ebből adódó lehetőségek.

Úgyhogy én kérem képviselőtársaimat, hogy a vita, majd a tervezet elfogadása során ezt a praktikumot is vegyék figyelembe, és kérem, hogy módosító javaslatokkal segítsék ennek a korlátozó célú törvénynek a minél jobb szövegezéssel történő elfogadását.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatásul bejelentem, hogy egy kettőperces és kettő normál időkeretben bejelentett felszólalás van még hátra a napirend keretében.

Most megadom a szót kettőperces felszólalásra Jávor Benedek képviselő úrnak.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak Gőgös Zoltán képviselőtársam felszólalására szeretnék röviden reagálni, aki mondta, hogy itt kialakult egy termékszerkezet, ami egy kicsit úgy tűnt a szavaiból, hogy ez a magyar klimatikus és talajviszonyokból fakadóan megváltoztathatatlan termékszerkezet, és hogy nem a termelőktől kell védeni a földet, meg nem az erdésztől az erdőt.

Ezzel kapcsolatban én csak azt a megjegyzést szeretném tenni, hogy azért itt két szempontot ne tévesszünk szem elől. Egyrészt az a termékszerkezet, akár a mezőgazdaságban, ami itt kialakult, nem pusztán a magyar termőföld adottságaiból származik, hanem többek között abból a támogatási rendszerből, ami sokszor teljesen független vagy éppen ellentétes a magyar klimatikus és talajviszonyok adottságaival. Tehát itt a termékszerkezet jelenlegi állapota nem feltétlenül egy mindent legyőző érv azzal kapcsolatban, hogy ennek így is kell maradnia, mert ezt részben egy sok tekintetben kritizálható támogatási struktúra alakította ki. Tehát ha átalakítjuk a támogatási struktúrát olyan érvek mentén, amelyek védhetőek akár a vidéken élők szempontjából, akár fenntarthatósági szempontból, akkor nem fogunk semmi borzasztót elkövetni, hanem csak újabb és újabb felismerések mentén javítgatjuk azt a rendszert, ami működik többek között a vidékfejlesztésben vagy az agrártámogatásokban.

A másik pedig, hogy a termelőtől félteni a földet, az erdésztől az erdőt, természetesen mi nem azt gondoljuk, hogy őket el kell vonni a földtől vagy az erdőtől vagy el kell tiltani tőle, de azt látni kell, hogy egyszerűen változik a mezőgazdálkodásnak, az erdőgazdálkodásnak is a környezete. Olyan új felismerések születtek az elmúlt tíz évben például a klímaváltozással kapcsolatban, amelyek bizony radikálisan átalakítják azt a társadalmi elvárásrendszert, ami a vidéket, a mezőgazdaságot és az erdészetet is éri. Ezeknek az új szempontoknak a beépítése akár kívülről is megtörténhet az agrárigazgatásba, az erdészeti szabályozásba, és adott esetben ez bizony a termelőknek vagy az erdészeknek is (Az elnök csenget.) egyfajta szemléletváltást kell hogy magával hozzon.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most visszatérünk a normál időkeretben történő felszólalásokhoz. Megadom a szót Bödecs Barna képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából, 15 perces időkeretben. Öné a szó.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem nem megismételni azokat a gondolatokat, amiket az eddigi felszólalók megfogalmaztak.

Engedjék meg, hogy elmondjam, mi is látjuk azt, hogy a kormányzat, illetve a kormányzópárt végül is egy kényszerpályán mozog ennek a törvénynek a beterjesztésével és elfogadásával, ugyanakkor a lokális gazdaságért elkötelezett, EU-szkeptikus pártként mindenképpen meg kell fogalmazzuk azokat a gondolatainkat, ami az ebből a helyzetből való kitörést jelenti a jövőben.

Ennek megfelelően egyébként - a fenntartható fejlődés bizottságában két jobbikos képviselő van - az általános vitára való alkalmasságot támogattuk is, és ott nem fogalmaztunk meg kisebbségi véleményt, viszont itt az általános vitában engedjék meg, hogy elmondjuk azokat az aggályainkat, ami azért mégiscsak fölmerült.

Elsőként nagyon fontosnak tartom annak a bemutatását, hogy itt lényegében egy olyan rendszert hozott létre a világ, az Európai Unió, és kötelezett ránk, ami egy eléggé, mondjuk úgy, hogy életidegen és a közgazdaságtan alapvető szabályaitól távol álló dolog, hiszen ahogy itt már elhangzott, 300 eurót fizetünk ki egy olyan megtakarításért a szén-dioxid-kibocsátásban, aminek aztán a kvótaeladásból származó hozama legfeljebb 12 eurót tesz ki tonnánként. Tehát a valóságban Európa és a világ egy olyan rendszert kezd el itt üzemeltetni, amely végül is a közpénzek fölhasználásával egymás terhére próbálja a hozamokat realizálni, és a klimatikus hatás pedig meglehetősen szerény, ami nyilvánvalóan ezen termékek kihozatalából is ered, és nyilván senki nem használná őket, ha nem lenne egy ilyen rendszer.

(16.30)

Tehát belátjuk azt, hogy Magyarországnak érdeke, hogy exportálhasson ilyen termékeket, de azt is látni kell, hogy ezzel mondjuk, a nálunk gazdagabb adófizetőket csapoljuk meg, azon országok költségvetését, és ne legyünk mi a kárvallottjai, ezért történik ez. De nem biztos, hogy ez ökológiai szempontból annyira nagyszerű, mert ha globálisan nézzük ezt a rendszert, és nem a hazai torz mezőgazdasági szerkezetből adódó túltermelés levezetésének aspektusából, akkor látni kell, hogy ez egy, a klímavédelemre nem túlságosan hatékony, de a bioszférára nézve pedig egy kifejezetten káros megoldás. Hiszen olyan országokban, ahol mondjuk, nem tiltják jogszabályok a termőterületek kiterjesztését, és nem veszik figyelembe ezen termőterületek vagy ökológiai területek értékeit, ott egyszerűen letarolják az erdőket azért, hogy mondjuk, pálmaolajat termeljenek rajta, miáltal a klímavédelmi hatás gyakorlatilag száz évekre eliminálódik, hiszen az a faanyag, amit onnan letermeltek, olyan mértékű kibocsátást okoz, és olyan szinten teszi tönkre az ökoszisztémát, hogy az utána hozott eredmény ezt évtizedek alatt sem tudja visszapótolni.

Ezen a helyen szeretném megkérdezni az államtitkár úrtól, hogy Magyarország mit tud tenni annak érdekében, hogy ezen, a környezet iránt kevésbé elkötelezett exportőr országok ne zúdítsák be majd az európai piacra ezen agroetanol- vagy agrodízeltermékeiket, mert tudomásunk szerint 2013-tól Európának meg kell nyitnia a piacát ezen termékek előtt. Márpedig ha ez így lesz, és nem lesznek védővámok, akkor azok az agroetanol-üzemek vagy agrodízelüzemek, amelyeket mi most komoly befektetéssel felépítünk, vagy amelyek még éppen működnek, azok egyszer és mindenkorra tönkremehetnek, ugyanúgy eltűnhetnek a föld színéről, mint pár évvel ezelőtt a cukorgyáraink. Úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos kérdés, mert most egy törvényről szavazunk, és akkor egy hároméves törvényről szavazunk? És azzal a befektetett beruházással és energiával, amit akár az állam, akár a magánbefektetők megtesznek, akkor mi fog történni 2014-től?

A következő gondolat, ami már a jövőt is figyelembe veszi, és amivel szerintem - bár a tervezet egy lokális területet szabályoz, de azért egy kitekintést kell hogy adjon - mindenképpen foglalkozni kellene, hogy adunk a mindenkor éppen aktuális üzemanyag-mennyiségre egy bekeverési arányt, egy kötelező előírást, viszont nem tudjuk azt, hogy a későbbi években ez a Magyarország által felhasznált közlekedési célú üzemanyag-mennyiség mennyi lesz. Magyarán szólva, ezzel azt szeretném kérni a kormánytól, hogy a törvényjavaslat elfogadása mellett mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy legyen egy olyan közlekedési energiastratégia, amely nemcsak a felhasznált mennyiség összetételét, hanem eleve a felhasznált mennyiség szerkezetét és mennyiségét is befolyásolni képes. Magyarán szólva, mit akarunk kezdeni végül is az egyéni közlekedés dominanciájával, mit akarunk kezdeni a közösségi közlekedés versenyképességével, amit az elmúlt nyolc évben azért nagyon szépen sikerült elhanyagolni. Ha csak mondjuk, a BKV autóbuszparkját megnézzük, ott nemcsak a műszaki állapot a probléma, hanem az is, hogy az egy nem versenyképes szolgáltatás.

A következő gondolatom a mezőgazdasági szerkezetet érinti még - ebben már elhangzottak azért dolgok. Mindenképpen szükségesnek látjuk a Jobbik részéről, hogy a kitörés lehetőségét és ennek a jogszabályi hátterét a jövőre nézve átgondoljuk. Ugyanis az a rossz mezőgazdasági szerkezet, amely Magyarországon ilyen monokultúrás formában kialakult, persze determinálja azt, hogy most kukoricából vagy repcéből agroüzemanyagot kell előállítani, viszont determinál egy másik folyamatot is: a hazai élelmiszeriparnak a térvesztését és a hazai lakosság kiszolgáltatottságát a rossz minőségű importnak. Tehát nagyon fontosnak tartjuk, hogy a következő időszakban a feldolgozóipar más ágazatai is hasonló strukturális szabályozást kapjanak, és legyen a mezőgazdasági termelőknek ebben a tekintetben kitörési lehetősége. Valamint legyen a fogyasztónak választási lehetősége, mert lehet egyoldalúan azt mondani, hogy a fogyasztó a legolcsóbbat meg a tömegterméket keresi, de ez nem igaz, a fogyasztó egyszerűen azért veszi meg a legolcsóbb tömegterméket, mert vagy a) nincs rá fizetőképes kereslete, hogy jobb minőségűt vegyen, vagy b) egyszerűen nem létezik jobb minőségű a piacon.

És akkor befejezésül engedjenek meg még a munkahelyteremtéssel kapcsolatban egy gondolatot! A szakértők előadásából azért nagyon szépen kiderült az, hogy ettől a törvénytől ne várjunk munkahelyteremtést, illetve hogy az lenne a legrosszabb, hogyha ettől munkahelyteremtést várnánk, hiszen abban az esetben, ha új földterületeket vonnánk be agroüzemanyagok előállításába, gyakorlatilag a szén-dioxid-kibocsátás nem csökkenne, tehát csak a meglévő területek használatában szabad gondolkodni, esetleg célszerű is volna ezt a tényt valahogy a törvényben deklarálni, hiszen ez ilyen értelemben nem lehet cél.

Befejezésül még annyit, és ez a kormány programjában szerepel, de minél hamarabb szeretnénk látni ennek a gyakorlati megvalósulását is, miszerint egy hektár földterület használata agroetanol-termelésre ugyanúgy másfél-két tonna szén-dioxid-kibocsátás megelőzését jelenti, minthogyha egy családi házat hőszigetelnénk és energetikailag, fűtéstechnikailag helyrehoznánk, ez egy egyéves fogyasztással ugyanígy elérhető. Azaz más szakterületekben kell gondolkodni emellett, és ehhez nyilvánvalóan szükséges annak a stratégiának a megalkotása, ami ma még nincs kész.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Dióssi Csaba képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, 15 perces időkeretben. Öné a szó.

DIÓSSI CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lényegesen rövidebb leszek, mint az előttem hozzászólók, viszont azt gondolom, hogy az elmondottak alapján lényegesen több kedvezőbb hatását látom annak a törvényjavaslatnak, amelyről tárgyalunk.

(16.40)

Ez a törvényjavaslat igen nagy jelentőségű, hiszen tagállami kötelezettség alapján a megújuló energiákról szóló 2009/28/EK-irányelvvel összhangban előírja, hogy a Magyar Köztársaság területén 2020-ban és azt követően a megújuló energiaforrásból előállított energia részarányának el kell érnie a teljes közlekedésben használt energiafogyasztás minimálisan 10 százalékát, annál is inkább, mert nagyon jól tudjuk, hogy az Európai Unió vonatkozó előírásainak értelmében az ezzel kapcsolatos stratégiánkat már közölni kell az Unióval.

Magának az előterjesztésnek a célja, illetve az a cél, amit ez szabályozni kíván, rendkívül fontos: a megújuló energiaforrások aránya növekedjen, elsősorban a közlekedésben. A törvénytervezet alapvetően a fenntarthatóság tanúsításának szabályozásához adja meg a szükséges felhatalmazásokat. A bioüzemanyagok kívánt mennyiségének előállítása nem jelent a hazai mezőgazdaság számára különleges terhet. Nem valószínű az élelmiszer-termelés és a bioüzemanyag-igény közötti konfrontáció. A bioüzemanyagok alapigényének kielégítése a gazdálkodók számára a terményfelesleg biztos értékesítését, stabil s kiszámítható jövedelmet jelent. Elősegíti a gazdaságok fejlesztését, a vidéki területek népességmegtartó képességének javítását.

A bioüzemanyagok használata a mezőgazdaság számára nem kihívást, hanem lehetőséget jelent. Az értékesítési lehetőség bővítésével hozzájárul a termelés gazdaságosságához, a kiszámítható gazdálkodás feltételeinek biztosításához.

A vitában már néhány részletkérdés is elhangzott az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban, s világossá vált, hogy amit Magyarország vállalt, s amit a közeljövőben teljesíteni fog, gyakorlatilag az élelmiszer-ellátást nem befolyásolja. Nincs árfelhajtó szerepe sem, hanem az adott piaci viszonyoknak megfelelően, ahogy eddig az élelmiszeripar alkalmazkodott, ugyanúgy fog ez az iparág is alkalmazkodni. A biodízel tekintetében már megszerzett tapasztalatok is ezt támasztják alá. A megújuló energiák közlekedési használata munkahelyeket teremt, a hatékony használat kreatív iparágak és kutatási és fejlesztési programok indítását igényli. Összességében tehát pozitív hatást gyakorol. Ezért kérem képviselőtársaimat a törvényjavaslat támogatására.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A képernyőn további felszólaló nevét nem látom. Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, a kormány nevében államtitkár úr kíván-e válaszolni az elhangzottakra. Igen. Megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Válaszolni a részletes vitát követően fogunk, csak megismételni szeretném, hogy a vita és a párbeszédek intenzitása jelzi, hogy a Ház tisztában van a kérdés fontosságával.

A miniszteri expozét egy pókhálóhasonlattal kezdtem, a lényege az volt, hogy ha egy szálat meghúzunk, akkor az egész mozdul, az egész rezeg. Ez mutatja azt, hogy egy ilyen, önmagában is nagyon fontos téma a társadalom és a gazdaság gyakorlatilag minden területére kihat.

A részletes vita során igyekszünk, és reményeim szerint sikerül majd választ adni a felmerült kérdésekre. Az egyéb törvénytervezetek vitája során pedig úgy gondolom, hogy az elmúlt négy hónapban számtalanszor előkerült az, hogy a közlekedési ágazat területén a jelenlegi kormány minek biztosít elsőbbséget: a közösséginek, szemben az egyénivel, és a közösségin belül is elsősorban a környezetkímélő, energiatakarékosabb megoldásoknak. Nem véletlen, hogy éppen az elmúlt napok során, talán éppen a Jobbik-frakcióból elhangzott kérdés alapján válaszoltunk a villamosításnak mint a lehetséges vasúti beruházásoknak a prioritására. Nyilvánvaló, hogy ez is egyebek mellett erre hat ki.

Úgyhogy ismételten kérem, hogy módosító javaslataikkal segítsék ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását azzal, hogy az egyébként ma már elhangzott, ebből következően tudott, további rendeletek megjelenését is igyekszünk olyan szakmai egyeztetések során kialakítani, ami egyrészt az elhangzott véleményeknek a normákban való megjelentését célozza, másrészt a mielőbbi elfogadást és a január 1-jei hatálybalépést segíti elő.

Köszönöm a türelmüket. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Gazdasági Versenyhivatal 2009. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a gazdasági és informatikai bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/418. számon, a határozati javaslatot pedig H/1253. számon kapták kézhez a képviselők. A hatáskörrel rendelkező bizottság benyújtotta ajánlását, amely J/418/1. és 2. számokon a honlapon elérhető.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Nagy Zoltán úrnak, a Gazdasági Versenyhivatal elnökének, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, elnök úr.