Felszólalás adatai

Az előterjesztéshez módosító javaslatok érkeztek, ahogy ezt Szabó Rebeka képviselő asszony is jelezte, így aztán a részletes vitára és a részletes vitára bocsátásra következő ülésünkön kerül majd sor. Most megyünk tovább.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/4247. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/4247/2., 3. számokon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Kardeván Endre államtitkár úrnak - kerestem a szememmel, mert az előbb láttam, hogy itt van, és megijedtem, hogy nem találom a teremben, de itt van államtitkár úr -, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának, 20 perces maximális időkeretben.

Öné a szó.

DR. KARDEVÁN ENDRE vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy felszólalásom elején röviden megemlékezzek egy örömteli véletlenről, mégpedig: az állatok védelméről szóló törvény felülvizsgálatához, jobbításához éppen október 4-én, az állatok világnapján fogunk hozzá. Remélem, hogy a mai napon megkezdett építő jellegű vita végeredménye méltó tisztelgés lesz Assisi Szent Ferenc emléke előtt.

Magyarországon az állatokkal való szoros együttélésnek évezredes hagyományai vannak. A porták körül élő háziállatok jelentős szerepet töltöttek be a magyar nép életében, nagy megbecsülésnek örvendtek. A modern idők beköszöntével az emberek és az állatok kapcsolata megváltozott. A XX. század második felében bekövetkező tömeges városiasodás hatására ugrásszerűen megnőtt a pusztán kedvtelésből tartott állatok száma. Manapság ezek a kedvencek mindennapjaink szerves részét képezik. A magyar háztartások zömében megtaláljuk őket, ami jócskán meghaladja a 30 százalékosra becsült európai átlagot.

Ezzel a folyamattal egyidejűleg az időközben elterjedt intenzív állattartási rendszereket egyre erősebb kritikák érték. Bár ezeket a tartástechnológiákat a tudományos haladás és az emberiség egyre növekvő táplálékigénye hívta életre, rövidesen szembeötlővé váltak a velük járó egészségügyi, környezetvédelmi és etikai problémák. Mindezen okok együttes hatására alakult ki a társadalmi igény a részletes állatjóléti szabályok életbe léptetésére.

Napjainkra kialakult a fogyasztók egy olyan rétege, amely kifejezetten keresi azon termékeket, amelyek előállításánál az állatvédelmi szempontok kiemelt módon érvényesültek. Ezáltal az állatok jóléte a fogyasztók piaci igénye által is előtérbe került. Az előterjesztés kidolgozásában érdemi részt vállaltak az állattartók, az önkormányzatok, a civil állatvédők, tudományos és hatósági szakemberek.

Tapasztalatunk szerint mindenki jobbító szándékkal állt munkához. Ugyanakkor jól mutatja a téma összetettségét, hogy mégis rendkívül eltérő véleményekkel találkozhattunk a választandó megoldások tekintetében. Az állatvédelmi törvény 1998-as elfogadása óta az állattartási kultúra fejlesztésére irányuló kormányzati és civil erőfeszítések nyomán jelentős előrelépések történtek. Minőségi áttörés azonban mindeddig nem következett be.

A területet sújtó legnagyobb és egyre égetőbbé váló problémák továbbra is fennállnak. Szakértők több százezerre becsülik a kóbor ebek számát. Az emberre esetleg veszélyt jelentő ebek kiszűrése nem megoldott. Az állatok kárára elkövetett szabályszegések megfelelő módon történő szankcionálásának eszköztára véges. A kiszabható tételek nem bírnak visszatartó erővel. A Kárpát-medence páratlan természeti értékeire leginkább veszélyt jelentős idegenhonos állatfajok némelyike a mai napig korlátlan egyedszámban tartható, és még sorolhatnám.

Természetesen a jelen gazdasági viszonyok közt különösen nagy figyelemmel kell lennünk arra, hogy felesleges előírásokkal ne terheljük az állattartók százezreit. Ugyanakkor Magyarország kormánya úgy véli, hogy nem szabad tovább halogatni azon határozott lépéseket, amelyek a fennálló társadalmi igények teljesítése és természeti értékeink ésszerű védelme mellett a jelen és a jövő nemzedékek felelős látásmódjának kialakulását is szolgálják. Mindezekre való tekintettel javasoljuk a beterjesztetteket.

(15.30)

Az állatvédelmi törvény módosításának legfontosabb vezérelve a veszélyes ebek témakörében fennálló joghézag megszüntetése mellett a hazai állatvédelmi szabályozás korszerűsítése.

Főbb célkitűzései: a hazai ebtartási kultúra magasabb szintre emelése, az emberek biztonságára potenciálisan veszélyt jelentő ebek kérdéskörének újragondolása, az állatvédelmi szankciórendszer reformja, az állatokkal való felelős bánásmód széles körű terjesztése, bizonyos állatfajok tartásának korlátozása, amely fajok elszabadult példányai gazdasági és természeti károkat okozhatnak.

Az önök előtt lévő törvényjavaslat a fentiek megvalósulása érdekében alakítja át az állatok védelmével és kíméletével kapcsolatos szabályokat. Fontos kiemelni, hogy mindez egy több lépésből álló, a megoldandó állatvédelmi kérdésekkel összefüggő jogi környezetet kérdéskörönként felülvizsgáló folyamat első fázisa. E kezdő lépés célja a legjelentősebb problémák gyökerének kezelése, azok forrásainak megszüntetése.

Tisztelt Országgyűlés! Egyes becslések szerint mintegy 2-2,5 millió kutya él Magyarországon. A gazdátlan ebek száma eléri a százezret. A menhelyek, az ebrendészeti telepek és a civil állatvédelmi szervezetek mentőhelyei tűrőképességük határán működnek. Mindemellett az elvadult kóbor kutyák óriási károkat okoznak a mezőgazdasági haszonállatokban, a vadállományban és az egyéb természeti értékekben.

A nemzetközi tapasztalatok szerint e kaotikus állapot felszámolásának leghatékonyabb eszközei a kutyák minél szélesebb körű egyedi jelölése és nyilvántartása, valamint ivartalanítása. Jelenleg hozzávetőleg az ebek mindössze 5-10 százaléka van transzponderrel ellátva, illetve ivartalanítva.

Mindezekre való tekintettel a következőket javasoljuk. Fő szabályként bevezetjük, hogy minden, csippel megjelölt ebet egységes országos elektronikus adatbázisban kell nyilvántartani. A nyilvánosság és az átláthatóság érdekében a törvény meghatározza az adatok kezelésével kapcsolatos szabályokat. Kimondja, hogy az adatbázisban szereplő információkhoz az állatok védelmében tevékeny hatóságok szakemberei térítésmentesen hozzáférhetnek.

A szabályozatlanul növekvő ebállomány korlátozásához elengedhetetlen, hogy a problémát kezelő hatóságok tisztában legyenek a tartott ebek pontos számával. A bizonytalan becslések helyett e célt szolgálja az ebek önkormányzatok által végzett összeírása. Ennek az intézkedésnek lényeges állat- és humán-egészségügyi vonatkozásai is vannak.

A javaslat törvényi szinten garantálja, hogy az önkormányzatoknak a jövőben is lehetőségük lesz ebösszeírást végezni. Az állami feladatot ellátó helyi önkormányzatok célzott anyagi forráshoz jutását szolgálja az ebkataszteren alapuló ebrendészeti hozzájárulás bevezetése. A törvény garantálja, hogy az önkormányzat döntheti el - mérlegelve a helyi viszonyokat -, kíván-e élni a lehetőséggel. Ezzel egyidejűleg a hozzájárulás jó eszköz a felelős állattartásra való nevelés és a társállatok megbecsülésének javítása terén is.

Az előterjesztés legsürgetőbb célja az emberek biztonságára potenciálisan veszélyt jelentő kutyák kérdéskörének rendezése. A veszélyes ebekkel kapcsolatos szabályozás legfontosabb változása, hogy az ebről fajtája alapján nem, kizárólag egyedi viselkedése következtében rendelkezhet a hatóság. Ez a kutyák viselkedése hazai és nemzetközi szakértőinek egyöntetű véleménye alapján kialakított változás.

Emellett nagy súlyt kap a megelőzés is. Amennyiben az ebbel találkozó szakember úgy ítéli meg, hogy a fizikai vagy pszichikai állapotából fakadóan veszélyt jelenthet az emberek biztonságára, a hatóság az ebet speciális szakértő bevonásával veszélyesnek minősítheti. Az ebekkel kapcsolatos szabályokon kívül más területeket is érint módosítási szándékunk.

A törvény korlátozza a hazánkban jelenleg gazdasági jelentőséggel nem bíró, prémjükért tenyésztett fajok tartását. Mindezt az indokolja, hogy az ezen fajok - különösen az amerikai nyérc, valamint a nutria - esetleges elszabadulásuk esetén, kiváló alkalmazkodóképességüknek köszönhetően megtelepedhetnek a Kárpát-medencében. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek az állatok visszafordíthatatlan természeti, illetve gazdasági károkat okozhatnak.

A törvény megtiltja, hogy a jövőben az élőállatokat nyereményjáték díjaként használják fel. Az esetek többségében a szerencsés nyertesek nincsenek felkészülve a nyert állatok megfelelő körülmények közti tartására, ezáltal azok jóléte veszélybe kerülhet. Mindez veszélyezteti a felelős állattartás alapelveinek érvényesülését.

A törvénymódosítás érinti az állatokon végrehajtott küllemi beavatkozásokat. A jelenleg hatályos kusza szabályozás tisztázása érdekében a törvény előírja, hogy csak olyan szépészeti beavatkozás végezhető el, amely a törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározásra kerül. Az állatok kárára történő cselekmények hosszú távú visszaszorításának hatékonyabb eszköze a tudatformálás. Az állatjóléti szabályok megsértése gyakran abból következik, hogy a mulasztó nincs tisztában az állatok igényével, esetleg nem tekinti őket érző lénynek. A tudatlanság, a téves beidegződés, illetve a szemléletmód legkönnyebben oktatással változtatható meg. Éppen ezért a törvény a jövőben lehetővé teszi, hogy aki állatvédelmi előírást sért, azt állatvédelmi oktatáson való részvételre lehet kötelezni. Amennyiben egy állattartó szándékosan vagy ismételten szegi meg a felelős állattartás szabályait, a törvény biztosítja a hatóság számára azt a speciális lehetőséget, hogy további feltételekhez kösse, esetleg korlátozza az állattartást.

Tisztelt Országgyűlés! Mindezeknek megfelelően kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy hozzászólásaikkal, szakmai javaslataikkal és szavazatukkal támogassák az állatvédelmi törvény módosításáról szóló törvény hatálybalépését.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztői expozét követően a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, ötperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Ódor Ferenc képviselő úrnak, a mezőgazdasági bizottság nevében. Tessék parancsolni!

DR. ÓDOR FERENC, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A mezőgazdasági bizottság az állatok védelméről és kíméletéről szóló T/4247. számú törvényjavaslatot megtárgyalta október 4-ei ülésén, és a bizottság 18 igen szavazattal, nem szavazat nélkül, 2 tartózkodás mellett támogatta az előterjesztést.

Ebből is látszik, hogy mindaz, amit államtitkár úr elmondott, a képviselőtársak egyetértésével találkozott. A fölvetésekben nagy hangsúlyt kapott a törvényjavaslatban elsősorban szereplő ebrendészet. Ezzel kapcsolatosan elhangoztak olyan kérdések, vélemények, hogy ne megengedő legyen, hanem az önkormányzatok kötelező jelleggel írják össze az ebeket, pontosan azért, mert azt látjuk, hogy jelen állapotban, ha megengedő a magatartás, az nem ad pontos képet.

Amikor arról beszélünk, hogy ebrendészet, ne feledjük el, hogy ma, hála istennek, kisebb a gondunk az ebek veszettségével okozott betegségekkel, tehát az állat-egészségügyi szolgálat az éves oltással megoldja, de nagyon sok eb kimaradhat ebből. Magas a kóbor ebek száma, ez hangzott el bizottsági ülésen. Erre vonatkozóan volt egy ilyen kérdés és ilyen értelmű javaslat is, hogy az ebrendészetben szigorúbbak legyenek a nyilvántartások. A veszélyes ebekkel kapcsolatos szabályozásokban megfelelőnek tűnik és a Petvetdata behozatala, ami egy korrektnek tűnő rendszert tud reményeink szerint működtetni. Ezt elfogadhatónak és jónak találták a képviselőtársak.

(15.40)

A prémes állatokkal kapcsolatosan volt kérdés, hogy miért - erre most hallottunk az államtitkári expozéban előterjesztést. Ott, a bizottsági ülésen kérdésként vetődött fel, hogy vajon más prémes állatok, amelyeket régebben, húsz évvel ezelőtt tenyésztettek Magyarországon, miért nem kerülhetnek tenyésztésre, vagy miért tiltja majd a törvény az elkövetkezendő időszakban.

Szintén kérdésként hangzott el és fölvetésként, pró és kontra: a szerencsejátékban, illetve nagyobb rendezvényeken különböző állatoknak a nyereményként való felajánlása. Ezzel kapcsolatosan voltak, akik támogatóan szóltak, hogy például lovas rendezvényeknél csikófelajánlás esetén a nyertes vajon mit tud kezdeni majd azzal az állattal. Ugyanakkor volt olyan vélemény is, hogy ezeknek az állatoknak, mint amilyen hagyományosan kisebb rendezvényeknél szilveszteri alkalmakra a szilveszteri malac mint nyereménytárgy felajánlása. Tehát ebben nem volt egységes a bizottsági tagok véleménye. Elhangzott egyrészt ennek támogatása, másrészt pedig a kérdés, hogy vajon jó-e, ha ezt ilyen szigorúan szabályozzuk.

Összességében a mezőgazdasági bizottság az előterjesztést hasznosnak, jónak és olyan dolognak tartja, ami segít rendezni a kérdéseket az állatok védelmével kapcsolatosan, és ne feledjük el, hogy mindez természetesen az emberek védelmét is jelenti, mert az egy rendkívül fontos dolog. Ha ma egy kicsit talán erről kevesebbet is beszélünk, de mindez azért van, hogy akár az ÁNTSZ, akár pedig az állat-egészségügyi szolgálatok megfelelően el tudják végezni a feladataikat, időnként, azt kell mondani, hogy bizonyos komoly áldozatokkal.

Tisztelt Elnök Úr! Még egyszer megismételve: a mezőgazdasági bizottság a T/4247. számú törvényjavaslatot, amely az állatok védelméről és kíméletéről szól... - erre vonatkozóan támogatólag tudott nyilatkozni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Mi is köszönjük szépen. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója, Nagy Csaba következik. Öné a szó, ugyancsak ötperces időkeretben.

NAGY CSABA, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a T/4247. számú törvényjavaslatot, amely az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról szól, 2011. október 3-án megtartott ülésén megtárgyalta.

Mint ahogy államtitkár úr említette, beszéltünk arról a bizottsági ülésen, hogy Magyarországon a becslések szerint mintegy 2-2,5 millió kutya, illetve eb él, és nyilvánvalóan ez egy olyan jellegű problémát vet fel, amit mindenképpen kezelni kell. Azok után, hogy az Alkotmánybíróság azt a kormányrendeletet, amely a veszélyes kutyák, illetve ebek tartásáról szólt, tavaly hatályon kívül helyezte, ezzel a kérdéssel mindenképpen kellett foglalkozni, és egy teljesen új szemléletű megközelítésben próbálta meg ez a törvényjavaslat kezelni ezt a kérdést.

A bizottsági ülésen beszéltünk arról, hogy két lényeges pontja van ennek a törvényjavaslatnak. Az egyik lényeges pontja pontosan ez, hogy a veszélyes ebeket hogyan és mi módon tudjuk kezelni. Elhangzott egy érdekes adat, hogy a kutyaharapások 70 százalékát nem a hírhedten veszélyes kategóriába sorolt ebek alkotják, hanem a jelenlegi statisztikai adatok alapján, amelyek rendelkezésre állnak, azok az ebek, amelyek általában a keverék kategóriába sorolhatók. Ez is azt jelzi, illetve az alkotmánybírósági döntés, illetve az európai törvénykezési folyamat is, hogy ezt másképpen kell megközelíteni.

Erre vonatkozóan a javaslat, azt gondolom, hogy előremutató, és mindenképpen egy teljesen új rendszert próbál meg bevezetni. Nagyon remélem, hogy e tekintetben ez sikerrel fog járni, hiszen itt az állatorvosoknak megnő majd a szerepe, megnő majd a civil szervezetek szerepe is, és azt gondolom, hogy e tekintetben fontos a törvényjavaslatnak az a része, amely a civil szervezetek, a civil állatvédelmi szolgálatnak kiemelt szerepet szánhat.

Az is nagyon fontos, hogy nemcsak szankcionál a veszélyes ebek esetén a törvényjavaslat, hanem megpróbálja, ahogy államtitkár úr is mondta, az állatnevelési kultúrát is egy bizonyos szintre hozni. Nekem nagyon szimpatikus volt az a javaslati rész, amikor is az oktatást teszi kötelezővé nemcsak a gazda, hanem a kutya számára is. Remélem, hogy ezek is meghozzák a kívánt eredményt.

Fontos a javaslatnak az a része is, amely az önkormányzatok felelősségét és lehetőségét megteremti a kutyakérdés kezelésében. Meg kell mondjam, már régóta várta több önkormányzat is - volt, akik már korábban léptek - ennek a bizonyos csipes rendszernek a bevezetését. Nagyon örülök annak, hogy ebben a tekintetben a Magyar Állatorvosi Kamarának is lesz része, és azt is remélem, hogy ez a központi nyilvántartás, amit most tervezünk ennek a törvényjavaslatnak a bevezetésével elindítani, meghozza a várva várt eredményt.

Félelmek is felmerültek ezzel kapcsolatban. Több képviselőtársunk jelezte azt, hogy különböző összegeket kérnek már most az állatorvosok a tekintetben, hogy a csipeket milyen áron ültetik be a különböző kutyákba és ebekbe. Itt nagyon fontosnak tartom azokkal a képviselőtársaimmal együtt, akik ezt felhozták bizottsági ülésen, hogy maximalizáljuk azokat az összegeket, amit itt el lehet kérni, hiszen már most olyan szórások vannak az egyes állatorvosi költségeknél, amelyek, azt gondolom, akár meg is buktathatják azt a szándékot, hogy gyakorlatilag 2013. január 1-jétől az összes kutya csippel legyen ellátva.

Az is nagyon fontos, hogy az önkormányzatoknak megmarad az a mozgástér, hogy az ebek összeírása vonatkozásában meghozzák a saját maguk döntéseit, és azt is fontosnak tartom, hogy ezeknek az ebrendészeti költségeknek egy meghatározott részét bizonyos célokra kell visszaforgatni, amely célokat én a magam részéről mindenképpen támogatni tudok.

Annyit szeretnék még befejezésképpen elmondani, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter úr által előterjesztett T/4247. számú törvényjavaslatot 17 igen és 7 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta. Én is kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogató szavazataikkal és javaslataikkal próbáljuk meg ezt a törvényjavaslatot elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalása következik. Elsőként megadom a szót Ódor Ferenc képviselő úrnak, Fidesz, aki bizottsági előadó is volt, és most saját jogán szól.

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Visszatérve még az expozéhoz, amit államtitkár úr mondott, igen furcsa véletlen vagy talán nem is véletlen, de ezen a napon, az állatok védőszentjének neve napján tartjuk ezt az általános vitát. Mindenképpen azt gondolom, hogy hozzátartozik egy társadalom kultúrájához, hogy hogyan bánik embertársaival is természetesen, és hogyan bánik az ő körülvevő állatokkal. Ez vonatkozik akár a hasznosításra tartott állatokra, akár pedig... - valamikor még talán kedvtelésből tartott állatoknak tanultuk annak idején, de ma már mint társállatok jelennek meg; kutyáról és még nagyon sok állatról, macskáról és még akár a hüllőkig elmenően lehet beszélnünk.

Azt gondolom, ebben a törvényjavaslatban megjelenik az egyik nagyon fontos kérdés, az ebrendészet újragondolása bizonyos alkotmánybírósági kötelmekkel is, illetve ottani határozatoknak megfelelően kellett ezzel foglalkoznunk, de a társadalom is elvárja azt, hogy rend legyen ezen a téren, hiszen gyakran jelentek meg az utóbbi időkben olyan tragikus hírek, ahol emberéletekről került szó, elvesztették a kutyatámadás miatt, vagy örök életükre nagyon komoly sebeket kaptak. Ezeknek egy része olyan kutya, amelynek a gazdáját meg tudjuk találni, de voltak olyan esetek, amikor a kóbor ebek okozta tragédiákról szólhatott a történet.

Fontosnak tartom, és fontosnak tartjuk, hogy az ebek megfigyelésével és a viselkedésével, fizikai állapotával, pszichés állapotával kapcsolatosan tudják megállapítani, hogy veszélyes-e az az eb vagy sem; nem egy fajtáról, mint az eddigi szabályozásban megvolt, hogy kimondták, egyes fajtát el kell ítélnünk, a másikat, a hozzá szinte teljesen azonos megjelenésű formájúra pedig ez nem volt kimondva, tehát igazából nem szolgálta azt a célt. Ma pedig majd a megfelelő hatóság, illetve a megfelelő szakértői vélemények fogják tudni szabályozni a veszélyes ebek tartására vonatkozó eljárásokat; fontos, önmagunkra, a családunkra és embertársainkra vonatkozóan is fontos.

Ugyanilyen fontos nemcsak hogy a veszélyes ebek nyilvántartása, hanem egyáltalán az ebnyilvántartás elkészüljön, minél pontosabb legyen, minél jobban meghatározható legyen, hogy az a kutya kié, annak a kutyának milyen az aktuális védettségi, egészségügyi állapota, mert bizonyos lépéseket csak úgy tudnak megoldani a humán egészségügy hatósági feladatai, ha az állategészségügy megfelelő adatokat szolgáltat, ő pedig csak úgy tud, ha megfelelő ennek a nyilvántartása.

(15.50)

Az előzőekben szó volt róla, hogy az önkormányzati bizottság úgy gondolja, és úgy tartanánk helyesnek, és jómagam is úgy tartanám, hogyha az önkormányzatoknak ez kötelező feladatként jelenjen meg, tegyék meg az összeírást, csinálják meg azt a nyilvántartást. És ha egy ilyen nyilvántartást tudunk vezetni, utána, ha eljön az a világ, amikor egyszer elektromosan jelzettek lesznek majd az állatok, akkor sokkal könnyebb lesz, de oda még el kell jutnunk. Ehhez kell egy nagyon alapos nyilvántartást megvalósítani.

Tehát ezért én úgy gondolom, hogy ha az a feltételes mód, ami a javaslatban szerepel, kijelentő módban lenne, sokkal többet jelentene, sokkal nagyobb hatása lenne, és a rendezettséget sokkal gyorsabban el tudnának érni ezen a téren az önkormányzatok és az állami hatóságok, ilyen értelemben az ebrendészet területén.

Fontosnak tartom, hogy megjelennek azok az ösztönzők a 7. §-ban, amik arról beszélnek, hogy ha valaki az ebrendészet során bizonyos feladatokat elvégez, vagy örökbe fogad olyan helyekről - hallottuk, hogy igazából már telítettek a meglévő helyek az állatok befogadására -, tehát onnan fogad be állatokat, illetve ivartalanított állatokat fogad be, azok után az állatok után az ebrendészeti hozzájárulás megszűnik, illetve nem kell utánuk fizetni, amit az önkormányzatok szedhetnek be.

Én azt gondolom, érdemes volna végiggondolni a kedvezményezettek listáját egy g) ponttal is, amikor a magyar kutyafajtákat talán be lehetne hozni ebbe a rendszerbe. Ez egy kis segítség mindazoknak a tenyésztőknek, akik igazolni tudják, hogy ezek a kutyák törzskönyvezetten magyar kutyafajták. Érdemes volna végiggondolnunk, és talán ezt a segítséget megadni azoknak a kutyafajtáknak, amelyek elismerését a magyar parlament is megtette néhány esztendővel ezelőtt, Simicskó képviselőtársunk előterjesztésére.

A hozzászólásomban, azt gondolom, érdemes volna a csincsilla és az angóranyúl mellett végiggondolni mindazt, amit a szakmai szervezetek már jeleztek, hogy nem biztos, hogy csak ez a két állatfaj lehet Magyarországon, amely arra alkalmas, hogy szőrmét tudjanak előállítani belőlük. Ezeknek a szőrmetenyészeteknek körülbelül 20-25 évvel ezelőtt egy sűrűbb rendszere volt, ez ma Magyarországon kicsit lecsökkent. Ismerve mindazokat a folyamatokat, amelyek a nemzetközi szőrmepiacon megvannak, a nyérc tenyésztésének újraengedélyezését vagy nem tiltását - mert jelenleg még lehet, ez a törvényjavaslat szeretné eltörölni a tenyésztés lehetőségét - talán érdemes végiggondolni. A csincsillának csökken, a nyércnek pedig elég komolyan emelkedik a nemzetközi szőrmepiacokon a kereslete. Ezt, gondolom, érdemes volna végiggondolni, és talán a tiltást nem bevezetni.

Ugyanakkor nagyon helyesek - és azt gondolom, az indoklásokban is benne van - a megfelelések a nemzetközi jogban szereplő elvárásoknak: a kutya- és a macskaprém tiltása, hogy az ilyen típusú tartását tiltsa meg a törvény. Ez nagyon helyes, és nagyon jó dolognak tartom.

Ugyanakkor még egy gondolatot a törvényjavaslatról, az élő állatot nyereményjáték díjaként használni tilos dologban, ahogy az előbb említettem, ez a bizottsági ülésünkön is felvetődött: én azt gondolom, hogy szigorú a szabályozás. Bizonyára meg lehet szokni, és egypár éven belül majd átalakulnak a rendszerek, de nem is a nyereményjáték az, amit látunk. A nyuszi ajándékozása húsvétkor, és aztán azt nem tudjuk, hogy hova tegyük majd. Tehát értem a gondolatát, értem, hogy miért próbáljuk ezt tenni, hiszen rengeteg ilyen kis növendék pusztulhat el, és minden állattal, amelyiknek nem tudunk megfelelő feltételt biztosítani, komoly gondjaink vannak, de azt reméli az ember, hogy aki nyer egy ilyen állatot, és nem rendelkezik megfelelő tartási körülményekkel, annak van azért annyi józan belátása, hogy ezt meg tudja oldani. Tehát én a tiltást ebben az esetben jó szándékúnak, de talán kicsit erősnek találom.

Az előterjesztésben, a törvényjavaslatban szereplő, és reményeink szerint előbb-utóbb és minél hamarabb megvalósuló csippel való ellátás és annak a megfelelő regisztrációja és hozzáférhetősége kapcsán fontosnak, hasznosnak, és azt remélem, megnyugtatónak is hatott az, amit az államtitkár úr mondott, hogy utána rendelkezésre kell bocsátani ezeket az adatokat, hiszen ennek így volna értelme, így tudnánk egy pontos regisztrációt a meglévő állatokról, azok védettségi állapotáról. És hogy ha a humán egészségügyben harapás történik, akkor veszettség ellen oltunk vagy nem oltunk embereket, erre nagyon fontos, hogy ilyen választ adjunk. És ma már a technika ilyen szintű előrehaladtával ez egy bevett, gyakorlott dolog. Ez nem technikailag gond, csak hogy meg tudjuk azokat az állatokat találni.

Nagyon fontosnak találom, és ez az utolsó gondolat az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényjavaslathoz, a tudati formálást. Az felelősség, ha állatot tartunk. Itt akár a haszonállatokról beszélhetünk, akár a társállatokról, a kedvtelésből tartott állatokról. Ez felelősség az állattartó részéről, és ezt szabályozni kívánja a törvényjavaslat.

Fontosnak találjuk, hogy hívjuk fel erre a figyelmet, és próbáljuk meg azokkal az emberekkel, akiknél valamilyen módon nem alakult ki az a felelősségérzet, megéreztetni: vagy ne tartsanak állatot, mert lehet ezt is tenni, vagy pedig ha tartanak, akkor az felelősséggel, kötelezettségvállalással jár. Ehhez a törvény megadja a megfelelő segítségeket, ha kell, akár képzéssel, ha más nem, tiltással, szankciókkal. Tehát én ezt fontos dolognak tartom, és remélem, kevesen kerülnek majd ebbe a helyzetbe. Vagy ne tartson állatot, vagy ha tart, akkor pedig felelősséggel csinálja, de ha mégis vannak ilyenek, akkor a törvény megadja a kezelés módját.

Úgyhogy ezek alapján hasznosnak, jónak, elfogadhatónak tartom, és a törvény kiegészítésével mindenképpen egy jó rendszert tud biztosítani a jövőben is az állatok védelmére az elkövetkezendőkben. Ezért jómagam is és a frakciónk is, a Fidesz-KDNP-frakció támogatja az előterjesztést, a megszavazását javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. A következő hozzászóló Egyed Zsolt képviselő úr, Jobbik.

EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az 1988. évi XXVIII. törvény módosítása és újragondolása mindenképpen indokolt és időszerű.

Az elmúlt 13-14 évben megváltoztak a társadalmi viszonyok, megváltoztak az állattartás körülményei, és megváltoztak a vélemények is az adott témával kapcsolatban.

Az alkotmánybírósági határozat, amely hatályon kívül helyezte azt az 1997-es kormányrendeletet, amely szabályozni rendelte a veszélyes ebek és azok tartásáról szóló rendeletet, egyfajta joghézagot hozott létre, amelyet időszerű törvényi formában is orvosolni. Az alap, amiből kiindulhatunk, az, hogy nem osztható az a vélemény, miszerint vannak veszélyes, kevésbé veszélyes és veszélytelen kutyafajták.

Jómagam állatvédőként és gyakorló kutyatartóként is vallom, hogy minden kutya olyanná válik, amilyenné nevelik, és minden kutya viselkedése tükörképe a gazda hozzáállásának és mentalitásának. Példaként említenék a saját környezetemből, ez ott van a saját lakókörnyezetünkben, egy bullterrier kutyát, amelyik ugye a köztudatban úgy szerepel, mint egy veszélyes eb, amelyik a gyerekeknek egyébként ott, a játszótér környékén mindennapos játszótársa, nagyon jól elvan velük. Ellentétként fel lehet hozni, ami szintén a lakókörnyezetemben van, egy olyan törpetacskót, amelyik minden mozgó dolgon rajta kívánja hagyni a foga nyomait. Tehát ez alátámasztja az előbb mondottakat.

(16.00)

A törvényjavaslatban szereplő irány, miszerint a veszélyesebb minősítés nem fajtaspecifikus, hanem az adott eb viselkedése alapján kerül besorolásra, önmagában jó, de véleményünk szerint a törvényjavaslatban nincs eléggé kihangsúlyozva a gazda felelőssége. Nagyon fontos lenne a felelős állampolgárként történő viselkedés az ebtartás területén, mert az adott kutya legjobb ismerője saját gazdája. Ennek tükrében is felmerül az emberi felelősség. Követelni viszont csak akkor lehet, ha az adott önkormányzatok gondoskodnak arról - és itt elsősorban a társasházi lakókörnyezetekről beszélek -, hogy legyen lehetőség az állat kulturált sétáltatására, mozgatására például kutyafuttatók kialakításával.

A felelőtlen gazda ebtartóképzésre kötelezése jó irány, de hogy ezek a szakemberek, akik megállapítják az adott eb veszélyességét, azok milyen módon és milyen hatóság felügyelete alatt jutnak majd el a felelőtlen állattartóig, ez még mindig kérdés a számunkra. Ajánlatos lenne ebbe a munkába bevonni azokat az engedéllyel működő, többségében alapítványi állatmenhelyeket, akik talán a legjobban meg tudják ítélni az eb viselkedését, és akik a témában ezek szerint a legtöbb tapasztalattal is rendelkeznek.

Talán a legfontosabb tennivaló az állatvédelmi törvény tekintetében az, hogy rendelkezzünk tényleges adatokkal a magyar ebállomány létszámát illetően. Itt államtitkár úr és Ódor képviselő úr is említette a 2-2,5 milliós egyedszámot az országban. Úgy gondolom, ez egy elég óvatos becslés. Beszéltem több szakértővel én is, és ők úgy gondolják, hogy ez a szám talán közelíthet akár a 4 millióhoz is. Ha az Országgyűlés hatékony, és a jövő tekintetében egy alkalmazható törvényt kíván alkotni, akkor elengedhetetlenül szükséges egy egész országra kiterjedő ebösszeírás. Ugye, ez szerepel a törvényjavaslatban is; mi ezt azzal kiegészítenénk, hogy nem lehetőséget adnánk erre, hanem az önkormányzatok számára kötelezővé tennénk háromévente, mert egy eb élettartama általában 8-12 év között mozog, és három év alatt is hatalmas változások állhatnak be a populáció alakulásában.

Ezt természetesen követnie kell minden ebre kiterjedő csipes jelölésnek, amely azért fontos, mert utána a kutya és a gazda is bármikor beazonosítható. Ez is szerepel a törvényjavaslatban. Mi ragaszkodnánk ahhoz, hogy ez kötelező legyen. És indoklásként talán, amit Ódor képviselőtársam hozott fel, az a legfontosabb indok, én is ráerősítenék erre: itt a kutyatámadások esete, mert ha elméletileg Magyarországon minden kutya csippel, azonosítóval rendelkezik, akkor egy akár halálos kimenetelű kutyatámadás után rögtön meg lehet állapítani, hogy a ki a felelős, mert hangsúlyozom - és ezzel nagyon sokan egyetértünk -, hogy ilyen esetben sem a kutya a hibás, hanem mindig a gazda.

A törvényjavaslat lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy ebrendészeti hozzájárulás jogcímen - én ebadónak nevezném - maximum 3500 forintot szedjen be az ebtartóktól ebenként. Kivételt képeznek ez alól a menhelyről örökbe fogadott, ivartalanított ebek, ezenkívül munka-, mentő-, terápiás, látáskárosultakat segítő kutyák. Ebből értelmezhető, hogy az ebadó kimondottan a társállatként tartott, nem ivartalanított kutyákat érinti. És most szeretnék itt szintén felhozni a saját környezetemből egy példát, és gondolom, talán jellemző az egész országra. Nagyon sok kisnyugdíjas tart kutyát, amely társállat a magányos mindennapokban, színt visz az életébe, és megadja az idős embernek azt az örömöt, hogy gondoskodhasson valakiről, valamiről. Viszont mivel a kormánynak - és erről már több vita folyt itt a parlamentben - nem sikerült Magyarországon két hét alatt meg másfél év alatt sem rendet tennie, sőt a közbiztonság tragikus, ezt a kérdést más vetületből is vizsgálni kell. Ezek a magányos idős emberek vannak a legjobban kitéve a rablótámadásoknak, erőszakos bűncselekményeknek, ezért a társállatként tartott kutya egyfajta biztonságérzetet is ad nekik. Nem tudom, máshol mi a tapasztalat, Északkelet-Magyarországon ezzel kapcsolatban az a tapasztalat, hogy az öreg, idős néni már nem tacskóval meg nem palotapincsivel, hanem bizony komolyabb kutyával sétálgat. Nekem is van egy nagyon kedves ismerősöm, egy idős, 74 éves néni - együtt szoktunk egyébként kutyát sétáltatni -, aki két éve vásárolt egy staffordshire terriert, egyébként egy nagyon jámbor jószág, de mondta, hogy bárhová el mer menni akár késő este is sétálni, mert azóta érdekes módon nem kívánják kirabolni; egy fészekrakókkal sújtott környéken lakik az avasi lakótelepen, és ott kimondottan hasznos egy ilyen példány tartása most jelen Magyarországunkban. Ezek alapján mi azt szeretnénk - és ehhez nyújtottunk be módosító javaslatot is -, hogy mentesüljön az ebadó fizetése alól az az egy ebet tartó nyugdíjas, akinek havi nyugdíja nem haladja meg a mindenkori minimálbér összegét. Tehát ezt lehet igazolni mentális alapon is, és lehet igazolni egy bizonyos védelmi alapon is.

És benyújtottunk még egy módosító javaslatot, mert ugye, abban egyetérthetünk, hogy egy eb tartása - és most kimondottan kutyáról, macskáról, társállatokról beszélek - hatalmas nagy felelősség. Tehát tudomásul kell venni egy embernek, aki hazavisz egy kölyökkutyát, hogy nem biztos, hogy utána el fog tudni menni két napra otthonról, nem biztos, hogy utána el fog tudni menni nyaralni, és - ezt szintén tapasztalatból mondom - ahhoz a kutyához négy-öt óránként, akármi van, haza kell menni, hogy megsétáltassuk, meg a természetes szükségleteit ki tudja elégíteni. Ezért mi úgy gondoltuk - és konzultáltam állatvédőkkel ezzel kapcsolatban -, egy átvitt értelemben a kutyatartás azért legyen igenis luxus, mert nem ott ér véget a történet, hogy az ember vásárol egy kölyökkutyát vagy kap egyet, hanem annak a kutyának betegség esetén gondoskodni kell az orvosi ellátásáról, ami adott esetben több tízezer forint; gondoskodni kell a megfelelő ellátásáról, ami szintén havonta egy jelentősebb összeget tesz ki. Ezért mi az ebadó nagyságának a felső határát 12 ezer forintban szabnánk meg. Ehhez is benyújtottuk a megfelelő módosító javaslatunkat.

Kivételként a módosító javaslatunkban szerepelnek az őshonos magyar törzskönyvezett fajták, mint olyan fajták, amelyek a nemzeti történelmünknek egy részét is képezik.

Beszéltem arról, hogy az ebadó bevezetése támogatható, de nagyon fontos, hogy az ilyen jogcímen befolyt pénzek - és ez legyen majd 3500 forint vagy 12 ezer forint, teljesen mindegy - ne az önkormányzatok költségvetésének a hiányosságait pótolják teljes mértékben, hanem célirányosan jusson belőle azoknak a szervezeteknek is, és itt most megint visszatérnék azokra a hivatalosan, engedéllyel működő állatmenhelyekre, alapítványokra, amelyek gyakorlatilag közfeladatot látnak el, mert mi is szokott történni? És most itt kiemelhetném saját lakókörnyezetemből a Miskolci Állatsegítő Alapítványt, amely begyűjti a környék kutyáit, nem altatják el, hanem tartják, csipelik, ivartalanítják, és addig tartják az állatot, amíg nem kerítenek neki gazdát, vagy nem fogadja valaki örökbe. És ezek a szervezetek egyébként maximum az adó egy százalékából tudnak valami pénzhez jutni, meg olyan összegekből tudnak gazdálkodni, amit támogatók segítségként nyújtanak számukra. Tehát úgy gondolom, hogy ezek a szervezetek viszont nagyon megérdemelnék, mivel közfeladatot látnak el, hogy részesüljenek ebből az ebrendészeti hozzájárulásból. Mi a módosító javaslatunkban az ebadó 50 százalékát juttatnánk ezeknek a szervezeteknek, mert egyrészt szükségük van a bővítésre is, mert ha valaki elmegy egy ilyen állatvédelmi telepre vagy állatmenhelyre, nem találkozik mással, mint az iszonyatos zsúfoltsággal, és tényleg azok az emberek, akik ezzel foglalkoznak, erőn felül megtesznek mindent ezekért az állatokért.

A következő módosító javaslatunk pedig két probléma miatt is fontos. Az egyik az erőszakos bűncselekmények visszaszorítása, a másik pedig az állatkínzás megelőzése. Benyújtottunk egy módosító javaslatot, amely szerint "Nem tarthat veszélyes ebet az, akit a bíróság személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélt, ha a büntetés kiállásától számított öt év nem telt el. Az állatvédelmi hatóság elrendeli a veszélyes eb elkobzását, és állatvédelmi bírságot szab ki, amennyiben a veszélyes eb tartására jogosító szabályokat a veszélyes eb tulajdonosa megsérti." Kérem szépen, erre a módosítóra az ihletett minket, és erre azért van szükség, mert nagyon jól tudjuk... - és most itt megint szeretnék visszacsatolni Északkelet-Magyarországra, hogy mi a helyzet. Ódor képviselőtársam is Borsod megyei, talán ő is alá tudja ezt támasztani, és annak tükrében, hogy itt a parlamentben nagyon sokat beszéltünk, nagyon sokat vitáztunk mostanában az uzsora-bűncselekményekről, ennek mindenképpen helye van, mert hogyan is néz ki Ózd környékén, vagy most mondhatnék rengeteg Borsod megyei települést, ez a történet.

(16.10)

Tehát ott, amikor már a Mercedes hátsó ülésén ül egy staffordshire terrier, ott már azért gyanús a dolog, mert általában a gazdi napközben az uzsoraként kiadott pénzeket hajtja be vele, este meg kutyaviadalokon szerepelteti. Tettünk mi is rengeteg feljelentést kutyaviadalokkal kapcsolatban, ami Ózd környékén egyébként nagyon jellemző. Sajnos azt kell hogy mondjam, nem volt igazából foganatja, tehát a rendőrség sem tudta megfogni az elkövetőket; ez nagyon veszélyes dolog.

Szerepel a törvényjavaslat általános indoklásában az, hogy ha ezt a törvényjavaslatot a tisztelt Ház megszavazza, akkor módosítani kell hozzá a büntető törvénykönyv bizonyos tételeit is. Hát még annyit szeretnék végezetül hozzátenni, hogy ugye, az állatkínzással kapcsolatban megvannak a megfelelő büntetési tételek, de igazából most nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy gyakorlatilag nem vezetnek semmilyen eredményre, nincs meg a megfelelő visszatartó erejük. Tehát úgy gondolom, hogy aki olyan állatkínzásos cselekményt követ el, ami az állat szenvedéséhez, az állat elpusztulásához vezet, javaslom a tisztelt Háznak, hogy ha majd erre kerül a sor, mindenképpen letöltendő börtönbüntetést kapjon, mert annak van meg a megfelelő visszatartó ereje, és így az illegális kutyaviadaloknak is elejét lehetne venni.

A másik nagyon fontos kérdés, ami valamilyen oknál fogva kimaradt a törvényjavaslatból, de ami véleményem szerint szintén az állatkínzás egy minősített esete, és ami nem egyeztethető össze a civilizált, kulturált európai erkölccsel, az a kóservágások ténye. Amit sajnos űznek Magyarországon, űznek Európában. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, a YouTube-on nézze meg, hogy ezek az állatok milyen szenvedések között pusztulnak el. Felhívnám a tisztelt Ház figyelmét, hogy ez legalább olyan súlyos állatkínzásos eset, mint akár a kutyaviadal vagy bármilyen más. Úgyhogy kérném a tisztelt Házat arra, hogy fontolja meg ezt is, és majd, hogyha odakerül a sor, akkor erre is hozzuk meg a megfelelő szankciókat. Mert tűrhetetlen, hogy a XXI. századi Európában középkori barbár módszerekkel mészárolnak le állatokat, ez egyszerűen nem egyeztethető össze az erkölcsiséggel és a normális magyarországi életvitellel.

Összességében ennyit szerettem volna elmondani, tisztelt képviselőtársaim. Kérem, fogadják el a módosító javaslatainkat, amelyeknek benyújtásában minket a jó szándék és a törvény hathatós alkalmazhatósága vezérelt. Mondhatom azt is nyugodt szívvel, hogy a törvényjavaslat nagyon jó lesz ezáltal, és a törvényjavaslatot a Jobbik-frakció támogatni fogja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Iván László képviselő úr, Fidesz. Professzor úr!

PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Három gondolatom szeretném közölni. Az egyik: Egyed Zsolt javaslatai közül többel is nagyon egyetértek, főleg az idősekkel kapcsolatosan az állatok, a kutyák tartásával összefüggő mondataival.

A másik: rendkívül fontos a tájékoztatás, az állatok védelméről és kíméletéről szóló ismereteknek be kellene épülni az iskolai oktatásba, főképpen a Nemzeti alaptantervbe, ezt kérem, vegyük figyelembe és javasoljuk.

A másik az állatok mentése. Tehát hirtelen sürgősségi esetben egyszerűen nem lehet tudni, nincs egy olyan hívószám, amin lehetne felvilágosítást kapni, hová lehet vinni. Egy vörösvércse-fiókát találtunk - ott lakunk a természetvédelmi övezet határán a Sas-hegyen -, és egyszerűen órákba tellett, mire el tudtam intézni azt, hogy hova lehet bevinni, mire kiderült, hogy meg lehet gyógyítani, mert a kis vércsének a szárnya tört el, és kezelésbe vették. De amíg ezt végigjártam, végigtelefonáltam, hogy az állatkertben van egy olyan hely, ahol ezzel foglalkoznak, ez másfél órámba tellett.

A harmadik dolog pedig az állattetemek elszállítása. Szóval, az állattetemek elszállítása - akár városban, akár vidéken -, hát vidéken elkaparják, de városban ez alapvető kérdés, és nem tudjuk pontosan, hogy ennek milyen menete van. Hogyan lehetne ezt tájékoztatásként ugyancsak ismertetni?

Egy bizarr gondolata fölvetődik az embernek: évtizedek óta - mint állattartó, kutyatartó - mindig gondolkodtam rajta, hogy nem lehetne-e társadalombiztosításszerű állatbiztosítást megszervezni és bevezetni. Ez sok mindent megoldana, természetesen támaszkodva az egyéb állatvédő alapítványokra, és így tovább.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Következik Sáringer-Kenyeres Tamás képviselő úr, KDNP.

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Az állatvédelem témakörében mindig szívesen szólalok meg, hiszen magam is állatkedvelő ember vagyok. Nagyon sok nagyon jó hozzászólást hallhattunk itt az előzőekben, szinte azt mondom, hogy már majdnem mindent el is mondtak, amit szerettem volna elmondani, de egy kicsit sarkítva mindenképpen kiemelném azt, hogy veszélyes állat nincs, veszélyes gazda van. Az állatok természetüktől fogva olyanok, amilyenek; amit hagyunk nekik, azt fogják visszatükrözni és visszaadni nekünk.

Valóban nagyon fontos kérdés az állatok védelme, így a kutyák védelme is, és az is fontos, hogy a vidéken uralkodó állapotokon valamilyen formában segítsünk, és nyilvántartásba vegyük ezeket a kóborló állatokat, amelyeket különböző oknál fogva utcára tettek az emberek, vagy éppen azzal, hogy nem adtak nekik enni, az utcára kényszerítették őket. Nagyon nagy a felelősségünk ebben az ügyben, ezért láttam és vettem nagy örömmel az előterjesztésben, pontosabban a törvénymódosításban azt a részt, amikor is arra kötelezik a hanyag állattartót, hogy oktatáson vegyen részt, ahol elmondják neki, hogy egy állatnak mi az igénye, és mi az az életszükséglete, amit minimálisan be kell tartani.

Korábban hozzászóló képviselőtársaimmal egyetértve, kicsit kisarkítva azt tudom mondani, hogy a panelházakba bekényszerített ebek tartása is - véleményem szerint - bizonyos fokú "állatkínzás". Ezt idézőjelben mondom, hiszen nagyon jól is lehet ott tartani, és sokat lehet vele törődni, de amit általában tapasztalhatunk, hát az nem kifejezetten ezt mutatja.

Az, hogy az önkormányzatoknak - és itt egy félreértést vélek észrevenni - nem kellően kihangsúlyozott az a tétel, hogy ez a 3500 forint, ami az ebek tartása után befizettethető, ez tulajdonképpen feltételes módban van, és az illetékes önkormányzat, ha jól értelmezem, maga dönthet róla, hogy valójában érvényesíti-e a 3500 forintot, vagy továbbra is az ő településén, településkörzetében az állatok ingyen és bérmentve tarthatók. A kivételek között, én is szeretnék csatlakozni, támogatandó a magyar kutyafajtákat, tehát ezt módosító javaslatban be is fogjuk adni, hogy kerüljenek az ebadó alóli kivétel kategóriájába, többféle oknál fogva. Bár, ahogy elhallgattam képviselőtársaimat, már azt hiszem, itt nem fog senki sem fizetni ebadót, ugyanis ha kivételt fog képezni, mondjuk, a mentálhigiénés problémákkal küzdők ingyenes kutyatartása, akkor itt előbb-utóbb mindenki be fogja jelenteni, hogy mentálhigiénésen tartja a kutyáját, mert jót tesz az ő szellemi épülésének, és egyéb ilyen gondok miatt. Tehát a kivételek kapcsán érdemes átgondolni, hogy mi az, amikor kivételt adunk, és mi az, amikor ne vegyük el a lehetőséget, hogy ezt a 3500 forintot az adott önkormányzat be tudja szedni a kutyatartóktól.

Arról, hogy mire történik a 3500 forint felhasználása, a törvény rendelkezik. Nem tudom, mennyi pénz fog ebből befolyni, de szintén képviselőtársamhoz csatlakozva csak üdvözölni tudná az ember, ha ezek a pénzösszegek azokhoz az úgynevezett állatmenhelyekhez kerülnének, amely állatmenhelyek óriási lelkesedéssel, elhivatottsággal igyekeznek gondoskodni a kóbor állatok jövőjéről vagy egyáltalán az életben maradásukról, hiszen olyan költségeket, terheket, munkákat vállalnak, amit igazából senki nem köszön meg nekik; elhivatottságból teszik a dolgukat.

(16.20)

Persze mondhatnák, hogy régen jó üzlet volt a kutyákat összegyűjteni, mert el lehetett adni különböző gyógyszeripari cégeknek és másoknak. Nagyon remélem, hogy ez a mai világban már nem fordul elő, és akik kutyamenhelyeket működtetnek, azok állatbaráti felfogásból foglalkoznak az állatokkal. Megérdemlik a segítséget. Én több állatmenhelyen is jártam. Zala megyében - amely államtitkár úrnak ismerős lehet -, nagyon kevés kutyamenhely van, ahova az ember az élet kényszere által a kutyáját viheti, hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy egy embernek nagyon sok esetben nem azért kell a kutyáját az utcára tenni, mert nem szereti azt az állatot és így gondolja, hanem azért, mert arra kényszeríti az élet, például egy kertes házból egy panellakásba kell beköltöznie, mert az anyagi helyzete így alakult. Ilyen esetben hova vigye az állatot, hova tudja tenni? Új gazdát keresni neki szintén problematikus. Ilyenkor jók az állatmenhelyek. Zala megyében például Nagykanizsán van egy állatmenhely, de talán Zalaegerszegen és Tapolcán is, ezek azonban elég nagy távolságra vannak egymástól. Szerintem az állatmenhely-tulajdonosok egy kicsit rejtőzködő életmódot élnek, hiszen tele vannak ellátandó állattal. Tényleg jó megoldás lehet az, ha a 3500 forintból valamennyi jut ilyen célokra is.

Azt is pozitívnak értékelem, hogy az állatok csonkítása teljes mértékben tilos, pontosabban bizonyos határok között tilos, hiszen van olyan, hogy a munkakutyákat nem lehet a vadászatban úgy dolgoztatni, ha bizonyos szükséges csonkításokat nem végeznek el rajtuk.

Ha a törvény szövege szerint haladok tovább, a következő az, hogy élőállatot tilos nyereményjáték díjaként használni. Én ezt egy kicsit szigorúnak tartom, mert valójában nem oldjuk meg vele a húsvéti nyúl- és csibeajándékozási problémát, illetve az olyan szokásos ajándékozásokat, amelyek bizonyos ünnepekhez kötődnek. A nyereményjátékokkal kapcsolatban a bizottságban elhangzott egy vélemény, már nem emlékszem pontosan, hogy kinek a részéről, de az illető nagyon jó megoldást javasolt: ha valaki nyereményjátékot valósít meg egy programon belül, akkor a szerencsejáték szabályai szerint kelljen eljárnia, és akkor meg fogja gondolni, hogy állatot nyereményként felajánljon-e vagy sem. Tehát vannak olyan esetek, hogy ha egy másik vonatkozó törvényt betartanánk, akkor már nem is biztos, hogy problémát jelentene és szabályozni kellene. Nem akarom idecitálni, mert nem idevaló problémakör, de ma kaptuk a híreket, hogy egy csomó televízióadót megbüntettek azért, mert szerencsejátéknak minősülő telefonos játékokat sugároztak, és most ki kell fizetniük a különbséget. Elnézést kérek ezért a kis kitérőért. Az élőállatok kapcsán Font Sándor elnök úrral szeretnénk beadni egy módosító javaslatot, amelyben lehetőséget kapnának bizonyos esetekben az ilyen célra történő ajándékozásra a rendezvényszervezők, akiknél ez szokás.

A szőrméjükért tartott állatok esetére mindenképpen ki kell térnem. Úgy ítélem meg, nekünk Magyarországon semmi olyasmit nem szabad bevállalnunk, ami bármilyen versenyhátránnyal járhat az európai uniós tagállamokkal szemben. Minden olyan állat tartását engedélyezni kell Magyarországon is, amely az Unió bármelyik tagállamában engedélyezve van. A törvénytervezet a csincsilla és az angóranyúl tartását engedélyezi. Szeretnénk, ha ezt kibővítenénk a nyérccel és a nutriával, mert nem lehet tudni, hogy mikor melyiknek van piaca, és akkor ne kelljen azonnal törvénymódosítással előállni, hogy az állattenyésztők akár a szőrméjükért is tarthassák ezeket az állatokat. Itt is szeretnénk némi lazítást elérni és javaslatot tenni arra, hogy ennek a négy állatnak - csincsilla, angóra, nyérc és nutria - a tartására lehetőség nyíljon. Valamint azt is nyugodtan hozzá merem tenni, hogy azoknak az embereknek, akik szőrmeállatok tartásával foglalkoztak vagy foglalkoznak, még mindig megvan a beruházott ketrecük, amit másra nem igazából lehet használni. Arra is gondolni kell, hogy ezeknek legalább az amortizációs idő végéig ki kellene futniuk, tehát nem az első állomány leöléséig, hanem addig, ameddig a beruházás értékét veszti, azaz olyan állapotba kerül, amikor már nem felhasználható. Valami ilyesmire is gondoltam.

Az őshonos kutyafajtákat és a szőrmeállatokat már említettem. E késői órán nem ismétlem meg azokat, amiket korábban már elmondtak képviselőtársaim.

Összességében azt tudom mondani a saját magam és a KDNP részéről: jó, hogy ez a törvény megújul és kiegészül új pozitív elemekkel is, annak ellenére, hogy van néhány olyan kötelezettség, amit azért építünk be, mert az európai uniós harmonizációnak is meg kell felelnünk. Mi támogatni fogjuk azzal a feltétellel, hogy az előbb említett témakörökkel kapcsolatban módosító indítványokat áll szándékunkban benyújtani. Ahogy hallgattam képviselőtársaimat, ebben támogatni fognak bennünket, ellenzéki oldalon is és a mezőgazdasági bizottság többségi oldalán is.

Megköszönöm a figyelmet. A továbbiakban is szeretnék részt venni a vitában, és esetleg olyan módosítással előállni, amit szükségesnek tartanék. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő hozzászóló Szabó Rebeka képviselő asszony, LMP.

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szeretném elmondani, a Lehet Más a Politika örömét fejezi ki afelett, hogy a kormány foglalkozik az állatvédelmi törvénnyel, annak módosításával. Alapvetően egyetértünk azokkal a célokkal, amelyek kiderülnek ebből a módosításból. Azonban a szöveget alaposan végigolvasva felfedezni vélünk némi kapkodást, és - engedjenek meg nekem egy szóviccet - azt gondoljuk, a kutya sem szorgalmazta, hogy a jogalkotók ilyen sürgősséggel lépjenek, és talán jobb lett volna néhány dolgot alaposabban átgondolni.

Azt látjuk, hogy az állatvédelemben rengeteg a megoldandó feladat, de tulajdonképpen nem is kéne mindegyikhez jogszabályt módosítani. Talán picivel több pénzzel és főként a szemlélet megváltoztatásával már csodákat lehetne tenni. A kormánynak - és a mögötte álló politikai erőknek - az állatvédelemben ugyanis nem csupán jogalkotóként van kulcsszerepe. Ugyanilyen fontos lenne a példaadás is. Tudjuk, hogy a Fidesz egyes tagjai erőteljesen vonzódnak a bulvársajtóhoz. Szívesen olvasnánk arról, hogy gazdátlan kutyákat fogadnak örökbe, vagy madáretetőt szerelnek az ablakukba, esetleg támogatják valamelyik működő állatmenhely fenntartását. Ehelyett azonban a sajtóból időnként azt halljuk, hogy az ölyvek, a hollók és a fürjek vadászhatóvá tételén törik a fejüket, és az uniós állatjóléti előírások honosításának támogatását, illetve betartatását sem tartják igazán fontosnak, mint azt legutóbb a tojótyúkok feljavított ketreces tartása kapcsán hallhattuk.

(16.30)

De persze mi jóhiszeműek vagyunk, ráadásul én egy olyan pártot képviselek itt, amelynek programjában a legtágabban értelmezett élővilág és benne természetesen az állatok védelme kitüntetett helyet foglal el. Mindebből adódóan természetesen elhisszük azt, hogy a kormány jót akart ennek a módosító csomagnak a beterjesztésével, és mint említettem, látjuk benne azokat a pozitív elemeket, amelyek valóban a felelős állattartás irányába, illetve az állatvilág jogfosztottságának a felszámolása felé mutatnak.

Ugyanakkor nehezen tudom azt megmagyarázni, hogy ilyen esetben, amikor nincsen szó elfoglalható hatalmi pozíciókról, és nem kell sürgősen meggyógyítani a forintárfolyamot sem, mi indokolta, hogy némiképp úgy érezzük, kapkodva terjesztik elénk ezt a módosító csomagot. Szeretnék kiemelni három példát annak alátámasztására, hogy a jogalkotó, legalábbis a javaslat szövege szerint, nem tudja pontosan, hogy azt a célt, amelyet nagyon helyesen megfogalmaz és sugároz a törvény, konkrétan milyen eszközökkel lehetne elérni.

Az egyik ilyen az ebadó, vagyis az ebrendészeti hozzájárulás kérdése. Ez egy nagyon fontos újdonság ebben a módosításban, és tudjuk azt is, hogy ez egy sokfelé létező és működőképes módszer a kutyák nyilvántartására, az állomány szabályozására, illetve az ebrendészettel kapcsolatos kiadások fedezetének biztosítására. Ugyanakkor a szövegből nem derül ki, hogy ezek közül a célok közül tulajdonképpen melyiket tartják igazán fontosnak, hiszen az adókivetés rövid távon önmagában nem fogja megoldani sem a gazdátlan ebek, sem a túlszaporítás problémáját, sőt, ugye tudjuk, ennek lehet egy olyan kvázi mellékhatása, hogy sokan az újabb kiadással járó állat elkergetése mellett döntenek.

Nem látjuk azt, hogy a jogalkotó hogyan kívánja kezelni ezt az átmeneti időszakban nagy valószínűséggel felbukkanó jelenséget, vagyis azt, hogy esetleg kutyák kerülnek az utcára amiatt, mert bevezetik az ebadót. Ráadásul, mivel Magyarországon gyakorlatilag nem létezik állatvédelmi hatóság - erre majd még a későbbiekben kitérek, hogy miért gondolom ezt -, az ebadó az ebnyilvántartási funkcióját sem fogja tudni maradéktalanul teljesíteni, hiszen aki nem akar fizetni, az majd egyszerűen nem jelenti be a kutyáját, esetleg megpróbálja elrejteni a nyilvánosság elől, ebből következően lehet, hogy a veszettség elleni oltásra sem viszi majd el, amivel a többi állatot, illetve a többi embert veszélyezteti. Az ezzel a probléma, hogy nem lesz, aki ellenőrizze a rendelkezés betartását.

A települési jegyzőknek általában ez a sokadik púp a hátukon, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak pedig az általában folyamatosan kurtított büdzséje mellett sem pénze, sem energiája nem jut majd arra, hogy az egyes ebek után szaladgáljon. A másik fontos cél, ugye, az lenne, hogy forrást teremtsenek az ebrendészeti intézkedésekre az önkormányzatok számára. Ha benne van a törvényben az, hogy az ebadóból befolyó bevételeknek csupán az 50 százalékát kell erre a célra használni, akkor nem látjuk azt sem egyértelműnek, hogy ez lenne a cél. Ezért mi egyébként mindenképpen támogatnánk azt, hogy a teljes összeget ilyen célokra kelljen fordítania az önkormányzatnak, illetve adott esetben az állatmenhelyek fenntartására kelljen fordítani, mint ahogyan azt már mások is megfogalmazták.

Szintén nem érezzük eléggé kidolgozottnak azt, hogy hogyan fog lezajlani, hogyan fog elindulni egy-egy eb veszélyessé nyilvánítása. A sérülést okozó vagy állapota folytán sérülés okozására képes ebet egyedi eljárásban az állatvédelmi hatóság nyilváníthatja majd veszélyesnek. De melyik? - kérdezhetnénk joggal, megint csak arra utalva, hogy jogrendünk a jegyzőket és az MGSZH-t tekinti állatvédelmi hatóságnak, márpedig hogyha a realitások talaján maradunk, akkor ezek az egyedi eljárások egyiknek a profiljába sem fognak beleférni.

Akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a javaslat szövege alapján ugyanolyan elbírálás alá esik, vagy adott esetben akár elaltathatóvá válik az a házőrző kutya, amelyik kötelességteljesítés közben a gazda kertjébe bemászó betörőt teszi ártalmatlanná. Ne felejtsük el, a házőrző kutyát pontosan azért tartjuk, hogy ezt tegye. Tehát nem tesz különbséget eközött, illetve a háztól elkóborolt és az utcán, vagyis a közterületen szembejövő, az embereket tényleg válogatás nélkül megharapó, valóban veszélyes kutya között. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy világosan különbséget tegyünk e között a kétféle helyzet között, és nem tartjuk elegendőnek azt, hogy adott esetben a gyakorlatban a hatóság képviselőinek vagy akár egy speciális szakértőnek az egyéni mérlegelésére bízzák ezt a helyzetet. Azt gondolom, hogy ezt már a szövegben fontos lenne valamilyen módon rögzíteni.

Van még egy problémacsokor, ez a kivételekre vonatkozik. Azt nagyon helyesnek tartjuk, hogy a menhelyről befogadott kutyák után ne kelljen ebadót fizetni. Itt szeretnénk azt is jelezni, hogy nagyon sok állatvédő szervezetnek nincs is igazán telephelye, nagyon sokszor ezek a kutyák kihelyezett önkéntes gazdáknál vannak, tehát azt is fontosnak tartanánk, hogy rájuk is vonatkozzon ez a kivétel, illetve az is helyes, hogy az ivartalanított kutyák után ne kelljen ebadót fizetni. Ugyanakkor az is lehet egy burkolt cél, hogy ez a fajta szabályozás ösztönzőleg hathasson az ebek ivartalanítására, de nem tudom, hogy ez olyan területeken is felléphet-e, ahol ennek nincsen funkciója, gondolhatok itt a tenyésztési céllal tartott kutyákra, vagyis azokra, amelyek fajtatiszták, és amelyeket tenyészthetővé minősítenek. Itt nem érezzük indokoltnak azt, hogy az ivartalanításhoz legyen köthető az ebadó elmaradása.

Összességében az állatvédelmi bírságok összeghatárának megemelését üdvözöljük, ám ezen a ponton visszatértünk a szabályozással kapcsolatos egyik alapproblémához, ahhoz, hogy bármiféle szankció csak akkor éri el a hatását, akkor lesz visszatartó és magatartás-formáló szerepe, ha lesz, aki betartatja a szabályokat, és lesz, aki szankcionálja az előírások ellen vétőket, de nem látjuk pontosan, hogy kire fog hárulni ez a feladat. Azt meg végképp hiába keressük a törvényben, hogy mit tesz a kormány a jövőben a felelős állattartás elterjesztése, az állatok iránti tisztelet és tolerancia megteremtése érdekében a szemléletformálás területén. Azt gondoljuk, ez az ismeretanyag számos más európai ország gyakorlatához hasonlóan akár a közoktatás ismeretanyagában is megjelenhetne, de nem látunk erre való szándékot a módosítás megfogalmazóiban. Ugye, már említettem, hogy régóta neuralgikus pontja a hazai szabályozásnak, hogy nincs pénz az állatmenhelyek fenntartására, a nonprofit állategészségügyre, az állatmentésre, és nagyon sajnáljuk, hogy ezen sem segít ez az új jogszabály.

Itt néhány képviselőtársam már kitért a szőrmével kapcsolatos szűkítésre, és többen megemlítették, hogy szeretnék, hogyha ez a szűkítés, ami most ebben a törvényben benne van, tágulna, és más állatokat is lehetne a szőrméjükért tenyészteni. Én szeretném itt hangsúlyozni, hogy a Lehet Más a Politika ezt nem támogatja, örül a szűkítésnek, sőt, tulajdonképpen mi annak örülnénk a legjobban, ha egyik állatot sem tenyésztenék a szőrméje miatt, és annak örülnénk a legjobban, ha a fogyasztóknak, tehát azoknak, akik megveszik ezeket a termékeket, felhívnák a figyelmét arra, hogy ez az állatok számára mennyire rossz, és mennyi szenvedéssel jár az, hogy őket a szőrméjükért tenyésztik. Mi azt gondoljuk, hogy azoknak az állatoknak etikus felhasználni a szőrméjét, akiket egyébként táplálkozási céllal, mondjuk, amúgy is megölünk, és gondolhatok itt arra, hogy a birkagyapjúnak most már rendkívül alacsony ára van, nem lehet eladni. Talán inkább jobb lenne, ha a kormány azon gondolkozna, hogyan lehetne visszahozni, mondjuk, a gyapjú eredetű kabátokat, ahelyett, hogy a kormánypárti képviselők a szőrmeipar érdekében lobbiznának.

Tehát összességében azt szeretném mondani, hogy ez a törvénymódosítás egy helyes irányba tett lépés, de azért vannak benne olyan részek, amelyek nincsenek kellően átgondolva, de azt gondoljuk, hogy ezek még javíthatóak. Lehet, hogy talán jobb lenne még további konzultációkat folytatni a civil szervezetekkel vagy az állatmenhelyek képviselőivel, illetve átgondolni azt, hogyan lesz megteremtve ennek az új törvénynek, valamint a számtalan önkormányzati állattartási rendeletnek az összhangja. A továbbiakban érdemes lenne arra gondolni, hogy az egyéb kedvtelésből tartott és fajuknál fogva veszélyes állatok helyzetét is kezeljék, gondolhatok itt, mondjuk, a mérges pókokra vagy akár a vagyonosabb körökben divatos nagyragadozókra.

Tehát azt gondolom, feladat van még bőven, és mivel sajnos 20 éve nem igazán sok előrelépés történt a hazai állatvédelemben, mi a magunk részéről még szívesen várnánk néhány hónapot, hogyha cserébe egy még ennél is alaposabb és tényleg minden problémára kiterjedő törvényszövegről tudnánk szavazni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: A következő hozzászóló Bödecs Barna képviselő úr, Jobbik.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem megismételve az Egyed Zsolt képviselőtársam által jól összefoglalt álláspontunkat, szeretném további gondolatokkal kiegészíteni a Jobbik véleményét erről a javaslatról, amelynek általános vitáját a bizottságunkban is támogattuk. Úgy gondoljuk, erősíteni kell ezt a jogszabályt. Egy igazi törvény igenis kötelező kötelezettségeket és jogokat állapítson meg, ne ajánlásokat fogalmazzon meg.

(16.40)

Ezért nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ez egy folyamat része legyen, és az az ebösszeírás és az az ebrendészeti hozzájárulás, ami ebben a javaslatban megjelenik, az kötelező legyen. Erre vonatkozólag a háromévenkénti ajánlásunkat megfogalmaztuk. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ez az ebösszeírás az ország minden pontján megtörténjen, és az ebből származó adatok nyilvántartásba kerüljenek.

Miért fontos ez? Egyrészt azért, mert hogyha ez egy önkéntes alapon történik, és azokon a helyeken történik meg, ahol például a túlszaporodott ebállomány az önkormányzat számára problémát jelent, akkor adott esetben megindul az ebek vándorlása. Megindul az ebek vándorlása, hiszen az egyik településről a másikra nem túl hosszú út vezet, és lehet, hogy ezt a problémát egyik pillanatról a másikra a nyakába szakadva a szomszédos önkormányzat fogja érzékelni.

Azért is fontos, mert nincs pontos számunk az ebekről, ahogy itt több felszólalásban is elhangzott, egy erősen túlszaporodott állománnyal és egy igen nehéz tartási körülmények között lévő állománnyal állunk szemben, amelynek még a pontos számát sem ismerjük. Magyarországnak fontos megismerni ezt a számot, Magyarországnak fontos megismerni a gazdákat, Magyarország számára igen fontos, hogy azoknak legyen kutyájuk, akik a felelős tartás körülményeiről gondoskodni tudnak, és ezáltal azok a túlterhelt ebrendészeti telepek és alapítványi menhelyek, amelyek ma túlzsúfoltan és állathoz méltatlan körülmények között működnek, fokozatosan felszabaduljanak ez alól a nyomás alól.

Ezért kérjük a kormányt egyrészt a módosítóink figyelembevételére, másrészt arra, hogy ezt tényleg folyamatnak tekintse, és amikor ez az első lépés teljesül, és megtörtént az ebösszeírás, és megtörtént az ebből származó adatok nyilvántartásba vétele, akkor a nyilvántartásba vett ebek esetében és minden megszületendő, 4 hónaposnál idősebb eb esetében történjen meg az elektronikus azonosító behelyezése. Ettől kezdve, úgy érezzük, ez a probléma kezelhetővé válik, egészen eddig nem.

A következő a differenciált és ivartalanításra ösztönző ebadó bevezetése. Az a 3500 forintos mérték, amit az előterjesztés tartalmaz, álláspontunk szerint túlságosan szerény a kívánt cél elérésére. Egy kankutya ivartalanítása ma vidéken is körülbelül 12 ezer forintos, tehát 10-15 ezer forint közötti összegbe kerül. Abban az esetben, hogyha beérjük a 3500 forintos ebadóval, az nem jelent kellő ösztönzést a keverék kutyákat tartó gazdák számára ahhoz, hogy az ivartalanításukat saját költségükön elvégeztessék. Ilyen értelemben magának a tehernek a mértéke is elhanyagolható, hiszen havonta két gombóc fagylalt áráról van szó. Ez az éves összeg nem elegendő ahhoz, hogy a gazda érezze annak a súlyát, hogy a keverék kutya szaporulatát megakadályozza, és ez így nem ösztönző. Ráadásul a 3500 forintos éves összeg rendkívül szerény ahhoz is, hogy a behajtásának költségei és az ezzel kapcsolatos adminisztrációs terhek ne vezessék ezt az ebrendészeti hozzájárulást a kisadók szokásos problémája irányába, amely szerint a nyilvántartásuk, behajtásuk költségei rendkívül magasak a realizált bevételhez képest. Ilyen értelemben a Jobbik egy jelentősebb mértéket támogat.

Legyen ám ez a hozzájárulás differenciált, azaz csak a felső határát szabjuk meg, és az önkormányzatoknak legyen lehetőségük arra, hogy például a lakóterület jellege, az állattartó személye alapján ehhez képest kedvezményeket adjon. Nem biztos, hogy ugyanazt a mértékű ebrendészeti hozzájárulást kell beszedni, mondjuk, egy tanyás lakóterületen, ahol az eb tartása biztonsági okokból elengedhetetlen, meg egy társasházas lakótelepen, ahol a kutyákat a társasházban tartják, és az ezzel kapcsolatos járulékos, a közösségre nehezedő költségek például az utca szennyezése folytán jóval magasabbak.

Fontosnak tartjuk azt, hogy a mentességek megfelelően szabályozottak legyenek. Itt több elhangzott e tekintetben, én egyet említenék: a terelőkutyákat, akik szintén munkakutyák, és adott esetben olyan munkát végző keverék kutyák, amelyek nagyon fontosak a magyar mezőgazdaság szempontjából, őket is mentesíteni kell alóla.

Szeretnék pár szót szólni az állatsorsolásos kérdésről. A Jobbiknak ebben a tekintetben az az álláspontja, hogy generálisan egyetértünk a tiltó szabályozással. Nem szabad az állatokkal játszani, ugyanakkor azokat az eseteket, amik gyakorlatilag a nemzeti hagyományok körébe tartoznak és kizárólag haszonállatokra, azaz megehető haszonállatokra vonatkoznak - így az újévi malac, a húsvéti bárány vagy a Márton-napi liba esetében -, bizonyos szigorú feltételek mellett talán nyitva kellene hagyni ezt a lehetőséget. Úgy gondoljuk, hogy ehhez viszont már magát a sorsolást rendező vagy a tombolát rendező kötelmeinek meghatározása szükséges, amely szerint abban az esetben, ha a nyertes nem fogadja el az állatot, vagy nem tud gondoskodni annak tartási körülményeiről, esetleg nem kívánja a libát önkezével levágni, akkor az adott állatot felajánló vagy értékesítő visszafogadja ezt az állatot, és erre írásos szerződést kelljen kötni. Azaz az általános tilalom mellett egy olyan kivételre szeretnénk javaslatot tenni, ami ezeket a közösségi eseményeket lehetővé teszi megfelelő garanciák mellett, amelyek az állat épségét, egészségét és további életét vagy esetleg megfelelő körülmények között történő halálát biztosítják.

A veszélyes kutyák tartásához egyetlenegy megjegyzést tennék még. Az állatvédelmi hatósági eljárás és a kutya veszélyessé minősítése nyilván külső jelzésre, bejelentésre tud indulni. Az olyan személyek, akik egy ilyen veszélyessé vált eb általi - mondjuk úgy - veszély okozását kénytelenek elviselni, adott esetben megfélemlített helyzetben vannak pont attól a gazdától, aki ezt az ebet nem megfelelő tartási körülmények vagy nem megfelelő magatartás tanúsításával adott esetben veszélyessé tette, ezért nem biztos, hogy félelmükben közvetlenül mernek a hatósághoz fordulni. Ezért úgy gondoljuk, hogy a települési önkormányzat jegyzőjének szabnánk egy külön lehetőséget, hogy saját hatáskörben, akár szóbeli bejelentés alapján is eljárva, közvetetten megtegye a szükséges intézkedést, ilyen értelemben mentesítve azokat a személyeket az esetleges veszélyeztetés alól, akik ezt személyes helyzetük folytán nem merik megtenni.

Én úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat ebben a formájában kiindulási alapnak jó, fontos javaslat, a Jobbik nyilván majd a részletes vitában meglátja, hogy azt az irányt a tisztelt kormánypártok el tudják-e fogadni, amit mi itt megfogalmaztunk, milyen fogadtatásra lelnek módosítóink, és ez alapján reményeink szerint a végszavazásnál is támogatni tudjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.50)

ELNÖK: Következik Szili Katalin független képviselő asszony.

DR. SZILI KATALIN (független): Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a vitához én is hozzájáruljak néhány gondolattal. Hiszen az 1998. évi XXVIII. törvény, ugye, '98 márciusában készült, egy rendkívül hosszú előkészítést követően, hiszen már a nyolcvanas években megkezdődött az akkor elkészült törvényjavaslat társadalmi vitája. Ebben civil szervezetek, érdekképviseletek nyilván részt vettek. Akkor született ez a törvény, ami, azt gondolom, a rendszerváltást követően annak a szakasznak egy elég jelentős állomása volt, ami a környezetvédelmi, természetvédelmi jogalkotást jelentette. Főleg az európai uniós csatlakozásunkat megelőzően nekünk is szükségünk volt egy olyan kerettörvény megalkotására, ami nyilvánvalóan számunkra is világossá teszi azt, hogy hogyan lehet felelősségteljes és kíméletes bánásmódot tanúsítani a civilizáció és a kultúra fokmérőjeként is tekinthető állatvédelem területén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önmagában ez a módosító törvényjavaslat, azt gondolom, egyetértve több képviselőtársammal, elfogadható. Ugyanakkor néhány kérdésről szólni szeretnék, így elsősorban kapcsolódva Iván László képviselőtársamhoz, aki említette az oktatás kérdését. Hiszen önmagában az alaptörvény, ha emlékeim nem csalnak, kilencedik fejezete az oktatás fontosságáról szól, és egyébként az ismeretterjesztésbe és az alaptantervbe történő beépítését jelenti. Nyilvánvalóan ezzel kell kezdenünk, hiszen ha számunkra ez alapvetően nem elsősorban gazdasági kérdés, hanem valóban erkölcsi kérdés, akkor véleményem szerint valóban ott van a helye. Azt egy másik kérdésnek tartom, hogy áttekintsük, hogy egyébként az alaptörvényben foglalt kilencedik fejezet betartása megtörténik-e, illetőleg az akkor megfogalmazódott jogalkotói akarat a hétköznapokban, nyilván figyelembe véve az elmúlt 13 éves gyakorlatot, ez egyáltalán megvalósult-e.

Képviselőtársaim! A másik kérdés számomra, most nem logikai sorrendben megyek, az ellenőrzés kérdése. Hiszen mindannyian tudjuk azt, hogy a legfontosabb, hogy egyáltalán azok a szabályok, amelyeket mi magunk megfogalmazunk, lett légyen szó akár törvényről, kerettörvényről vagy alacsonyabb szintű jogszabályról, mennyire kerülnek betartásra. Ebben nagyon fontosnak tartom, és magam is módosító javaslattal fogok élni azért, hogy ezt mi tovább csiszoljuk és társadalmasítsuk. Hiszen véleményem szerint érdemes ebben az állattartó szervezeteket, civil szervezeteket bevonni, segítségüket kérni. De ha csak egyetlenegy kérdésről szólok, mint amilyen a gazdasági állatok szállításának kérdésköreit jelenti, azt gondolom, ott vannak még teendőink, főleg ami az ellenőrzés kérdéseit jelenti.

Itt képviselőtársaim utaltak arra, ami az állatmenhelyeket jelenti, illetőleg azok finanszírozási kérdéseit. Én összehasonlításul hadd mondjak önöknek két adatot. Belgiumban 62 menhely van, összesen 216 kóbor kutyával. Magyarországon, szívesen kérdezném képviselőtársaimat, mi a véleményük, hány menhely van Magyarországon, hány befogott kutyával: 52 menhelyen 6 ezer körüli eb található. Tessék összehasonlítani a kettőt! Nyilván az elmúlt 13 évben is az egyik legfontosabb kérdés volt, hogy ezek finanszírozása hogyan történik, illetőleg azoknak a civil szervezeteknek a támogatása, amelyek ezt a tevékenységet végzik.

A jogalkotó most ezzel a módosítással megtett egy lépést, hiszen szól arról, ami az ebrendészeti hozzájárulást jelenti, és bevezet, nevezzem én is így, képviselőtársaim, ebadót. Hiszen azt fogalmazza meg, hogy egyébként adók módjára kell beszedni. Nyilvánvalóan itt számomra is sok-sok kérdés vetődik fel. Eléri-e azt a célt ez a szabályozás, amit szeretnénk, ami nyilvánvalóan felelősségteljes magatartást jelent az állatokkal szemben, vagy pedig valóban arra kerül sor, hogy sokan, mondjuk, ha néhány vidéken élő ember gazdasági és megélhetési lehetőségeit tekintem, és nem is esik a kivételek alá, mit fognak tudni tenni? Ellenőrzi-e ezt valaki, még akkor is, ha egyébként a jogszabály úgy fogalmaz, hogy ezt kivetheti az önkormányzat? Tehát ilyen módon mondhatom azt, hogy ez egy eventuális dolog az önkormányzatok számára. Élni kíván-e ezzel? De nyilvánvalóan élni kíván akkor, ha ezt vissza kívánja forgatni arra a célra, amire egyébként lehetősége nyílik a jogszabály alapján.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt kérem, fontolják meg, hogy valóban azt a célt érik-e el ezzel a szabályozással, amit szeretnénk. Azért hozzátenném azt is, hogy egyébként az alaptörvény 42. § (1) bekezdés b) pontja szól egyfajta állatvédelmi hozzájárulásról, viszont ennek módosítása nem történik meg azzal, ami egyébként az ebrendészeti hozzájárulás bevezetését jelenti. Ha ezt szeretnénk, akkor viszont, azt gondolom, módosító indítványban meg kell tenni. Szívem szerint, képviselőtársaim, én azért csak azt tenném, ami önmagában és már általam egyébként a termékdíjak területén megtett javaslatot jelenti, hogy sokkal praktikusabb lenne nem terhelni azokat, akik valóban megfelelő módon tartják a társállatokat, hanem egyszerűen a természet- és állatvédelmi termékdíj bevezetésével pontosan azokat kellene terhelni, akik felelőtlenül veszélyeztetik az élővilág épségét. Tehát én inkább arra területre tenném át azoknak a terheit, amelyek egyébként visszaforgathatók majdan a számunkra is fontos anyagi fedezet biztosítására, ami az állatok lehetőségeit jelenti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, fontolják meg még egyszer ennek az ebrendészeti hozzájárulásnak az ily módon történő bevezetését. Nem gondolom, hogy pontosan azokat kellene terhelni, akik egyébként szívesen és tényleg megfelelő módon tartják a kedvtelésből tartott állatokat.

Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a '98. évi XXVIII. törvény módosítása 13 év alatt, nyilván az alkotmánybírósági és egyéb szabályokat is figyelembe véve, szükséges volt. Ezt elismerem. Viszont szeretném, ha ezek a módosítások valóban olyanok lennének, amelyek egyrészt végrehajthatóak, másrészt betöltik azt a célt, amit mi magunk is szeretnénk, hogy valóban civilizált és kulturált körülmények között történjen meg az állatok tartása.

Egyetértek Szabó Rebeka képviselőtársammal, ami a csincsillák és az angóranyúl tartásával kapcsolatos szabályozást jelenti. Szerintem azt viszont ki kellene venni ebből a törvényből. Mi, akik egyébként fenntartható fejlődés bizottságot is működtetünk, azt gondolom, tőlünk ez távlatosan is elvárható. Nem gondolom, hogy egyébként ennek elhagyása veszélyeztetné annak a néhány családnak a megélhetését, akik ebből élnek, hiszen ennek módja és lehetősége más módon, véleményem szerint akár alacsonyabb szabályozással is biztosítható.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Zakó László képviselő úr, Jobbik, kétperces hozzászólás.

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes dolog ez az állatvédelem, mert ami fölött szemet akar hunyni, afölött szemet huny, és nem tartom emiatt teljes körűnek az egész előterjesztést.

Inkább kérdéseim vannak. Ha a csincsilla és az angóranyúl mehet, akkor a többi prémes állat miért nem mehet? Róka vagy bármi más? Ha a Négy Mancs Állatvédő Egyesület az elmúlt években össztüzet indított Magyarországon a libatömés ellen, akkor egy mondat erejéig miért nem nyúltunk ebbe a törvénymódosításba, és szabályoztuk vagy egyértelműsítettük a libatömés kategóriáját?

A vágóállat szintén érdekes kérdés. Szegény disznó nem tud arról, hogy ő egy vágóállat, szerintem ugyanazt az érzést érzi át, mint egy másik állat, amelynek megkegyelmezett a törvény.

(17.00)

Hozzáteszem, én fogyasztok húst, tehát nem ilyen irányból közelítek a kérdéshez.

A másik pedig, a kutyák esetében az, hogy egy küllemet befolyásoló beavatkozást nem lehet végrehajtani - a trimmelés az. Ezt nem részletezi a törvényjavaslat, holott kellene. Ha egy kölyökkutyának pont egészségügyi okok miatt a fülét kurtítják, akkor ez már nem megengedett a törvényjavaslatban, holott az egészségét szolgálja.

Azokról sem szól a törvényjavaslat, akik állattenyésztőként inkább szaporítják az állatokat, és különböző divatirányzatoknak megfelelően olyan egyedeket tenyésztenek ki, amelyek hagyományos módon történő utód világra hozatalára már képtelenek. Egyszerűen torzszülöttek születnek kutya néven. Ezt is szabályozni illett volna. Ez legalább akkora szenvedés a kutyának, mint az egyéb tér biztosítása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Úgyhogy kérném szépen egy kicsit máskor nagyobb odafigyeléssel vagy teljeskörűbben módosítani azt a törvényt, amihez hozzányúlnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Bartos Mónika képviselő asszony következik, Fidesz.

BARTOS MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Bevallom önöknek, hogy én egy bizottsági véleményt terveztem elmondani, de úgy tűnik, hogy technikai okok miatt nem lettünk lejelentve. De amikor normál felszólalást kértem, akkor hajtott a lelkesedés, és láttam képviselőtársaimat is, akik pislogtak rám, és kérdezték, hogy hol van a mi véleményünk, a fenntartható fejlődés bizottságának a véleménye. Ezért is kértem szót. De elállok ettől, hogy elmondjam ezt a véleményt úgy, ahogy felkészültem belőle, mert úgy látom, nagyrészt egyetértés van közöttünk abban a tekintetben, hogy fontos ez a törvényjavaslat, és hogy igenis jobbítani kell ezen a területen. És ez volt a vélemény egyébként a bizottságunkban is, ahol egyhangúlag bocsátottuk általános vitára a javaslatot.

Amit mindenképpen személyesen szeretnék megemlíteni, az az, hogy én nagyon üdvözlöm a törvényjavaslatnak azt a feladatát, kezdeményezését, célját, hogy a felelős állattartásra ösztönözzön és neveljen. Nagyon sok módot próbál találni a javaslat arra, hogy ezt hogyan kívánja elérni, és én azt gondolom, hogy ez a jövő útja, tehát hogy pozitív motivációval, illetve az állattartók megszólításával és az ő egyetértésükkel lehessen megfelelő életminőséget biztosítani az állatoknak.

Több képviselőtársam említette - és én ehhez szintén csatlakozom, és a vitában is elhangzott, illetve bizottsági ülésen -, hogy a magyar kutyafajtákat előnyben kellene részesíteni. Én úgy gondolom, hogy ezek a fajták nemzeti büszkeségeink, és képviselőtársaim tudják, hogy készülőben van a hungarikumtörvény; akár ennek a törvénynek a keretében, akár annak a törvénynek a keretében, de mindenképpen fontosnak tartanám, hogy valahogy valamilyen módon próbáljunk meg eszközt találni arra, hogy az e populáción belül a magyar kutyafajták aránya növekedjen, mert nagyon sok ázsiai országban nagyon kedvelt kutyafajták a mi kutyafajtáink, nálunk pedig egy kicsit sanyarú sorsuk van.

A harmadik pont pedig, amit szeretnék kiemelni, és ez a paragrafus talán ma még nem került elő, ez pedig az, amelyik úgy szól, hogy kutya és macska esetében az élelmezési cél, illetve a prémtermelés nem minősül elfogadható indoknak az állat életének kioltása tekintetében. Azt gondolom, képviselőtársaim úgy hiszik, hogy talán ez nem egy lényegi kérdés, hiszen úgyis tilos lesz, és most is tilos a kutyák, macskák elfogyasztása, valamint - ahogy az indokolásban is olvashatjuk - Magyarországon ez úgysem szokás, és megelőzendő, hogy véletlenül valamikor a jövőben ez szokássá váljon, bekerült ez a paragrafus is, illetve gondolom, célja most az, hogy az állatok védelmét ilyen módon is biztosítsa.

Amiért én kedves képviselőtársaim elé hozom ezt a paragrafust, az egy egészségügyi vonatkozás, és ezért is köszönöm a szöveg alkotójának, alkotóinak, hogy ezt a paragrafust bevették a javaslatba, méghozzá ez a ragadozók, illetve a dögevők emésztőszervrendszeréhez kapcsolódik. Ez pedig az a tény, hogy ezen állatoknak az emésztőszervrendszere sokkal erősebb, mint az emberi emésztőszervrendszer, és ezen állatok vérébe, húsába juthatnak olyan toxinok, illetve különböző féregpeték, amelyek a vérben és a húsban raktározódnak. Tehát ha ezeknek a ragadozóknak, dögevőknek a húsát elfogyasztjuk, akkor ezek a mérgező anyagok az emberi szervezetbe is átkerülhetnek, és mivel a mi szervrendszerünk nem biztosítja ezek kellő lebontását, megbetegedést okozhat, illetve ha gyomormosás nem történik, akkor a fertőzött életébe is kerülhet.

Azt mindenképpen tudnunk kell, hogy olyan országokban, ahol az állatokat, a kutyákat, macskákat fogyasztják, például Kínában vagy Kambodzsában megfelelő körülmények között, speciálisan táplálják ezeket az állatokat, tehát ha ott ellenőrzött forrásból származnak ezek az állatok, nem érhet minket fertőzés. De ez mégis fontos veszélyforrás, akár ha ilyen országba utazunk, illetve akár ha Magyarországon például megengednénk azt, hogy ezek a fajták fogyaszthatóak legyenek, és ellenőrizetlen forrásból jutnánk hozzá - merthogy voltak, emlékeznek képviselőtársaim, ilyen tévhitek vagy félelemkeltés, hogy bizonyos helyeken ilyen állatok húsát szolgálják föl -, ez borzasztó nagy veszélyforrás. És egyébként ennek ismeretét, amit én úgy fogalmaznék, hogy a természettudományok gyakorlati ismerete, külföldre utazó, egzotikus országokba utazó katonáinknak is tanítják.

Úgyhogy ezt a speciális szempontot is szerettem volna a kedves Ház elé hozni, és köszönöm szépen ezúton is, hogy ilyen módon is szolgálja ez a javaslat egészségünk védelmét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás, Egyed Zsolt képviselő úr, Jobbik.

EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Rebeka képviselőtársam az előbbi felszólalásában érintett egy kérdést, amit, én úgy gondolom, indokolt lenne itt minél jobban kibontani, mert egy nagyon fontos témát érintett, ez pedig nem más, mint a kutyatámadások szankcionálása. A törvényjavaslatban az nincs megfelelően rögzítve, hogy adott esetben egy kertes családi házban, ha valaki bemászik a kerítésen belülre, és a házőrző - mert a kutya általában ilyen helyen házőrzőként van tartva - megtámadja az adott embert, megsebesíti vagy bármi történik vele, akkor ez milyen elbírálás alá fog esni. Mert én úgy gondolom, itt azért különbséget kell tenni aközött, hogy most az utcán egy kóbor jószág harap meg valakit vagy esetleg az éj leple alatt valaki bemászik az udvarra, és ott harapja meg egy kutya.

Tehát úgy gondolom, ezt a törvényben mindenféleképpen szabályozni kellene, és a magántulajdon védelmének az érdekében az ilyen esetekben, én úgy gondolom, az ebet is és az ebtartót is mentesíteni kell mindenféle felelősség alól, természetesen a megfelelő körülmények mellett, hogyha megvalósul az, hogy a telek normálisan körbe van kerítve, és a kutya nem tud önerejéből kijutni, ha viszont bent éri támadás az illetéktelen behatolót, akkor ez ne okozzon problémát se a gazdának, se az ebnek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én kutyatartóként szeretnék néhány dolgot a saját tapasztalatom, a környezetem tapasztalata alapján elmondani, és kérném az államtitkár urat és a kormánypárti képviselőket, hogy gondolják végig azoknak a belső koherenciaproblémáknak a feloldását, amelyeket most el fogok mondani.

Az egyik ilyen, hogy én belső hivatkozási gondot látok a 24/B. § esetében, ahol a veszélyes ebekről van szó. A (2) bekezdés megmondja, hogy az állatvédelmi hatóságnak mit kell ezekről az ebekről nyilvántartani, utána viszont a (3) bekezdés már általában mondja azt, hogy az elpusztulástól számított 3 évig kell az adatokat megőrizni. Tehát szerintem csak erről; tehát ha ennek a paragrafusnak ez a része a veszélyes ebekről... - arról nem beszélve, hogy én indokolatlannak tartom, hogy miért kell egy eb elpusztulásától számítva 3 évig a gazdájának azokat a részletes adatait őrizni, ami a címétől az e-mail címig terjed.

(17.10)

A következő az elektronikus adatbázis, ezt magam is támogatom. De tisztelettel kérem, államtitkár úr, gondolják végig, ebben a törvényjavaslatban az adatbázis feltöltése - hadd használjam ezt a csúnya kifejezést -, tehát akinek kötelessége adatokat szolgáltatni: benne van a magánember, benne van az állatorvos, benne van az önkormányzat és benne van az a magánember, aki később kutyát vásárol, vagy akinek elpusztult a kutyája.

Tisztelettel kérem, tudom, hogy nehéz, mert ez alapvetően megváltoztatna több paragrafust, de én látom értelmét. Ha egyszer az önkormányzatot feljogosítjuk arra, hogy ebrendészeti hozzájárulást vessen ki, akkor az önkormányzatnak mondjuk azt, hogy ennek fejében - és mivel a törvény neki is megadja a jogot az adatkezelésre és nyilvántartásra - legyen az önkormányzat kötelessége, vagy az ebtartónak az önkormányzaton keresztül kelljen a nyilvántartás működtetési helyére, az állatorvosi kamarához ezt az információt megadni. Furcsa az, amikor azt mondjuk, hogy az ebtartó 8 napon belül - nem fogja megtenni. Ha visszagondolok, falusi viszonyok között idős nénik, bácsik nem fogják keresni az állatorvosi kamara levelezési címét akkor, ha egy kutya elpusztult vagy egy kutyát vásároltak. De a helyi önkormányzatba szívesen önként tényleg elmegy és bejelenti, és ott semmibe nem kerül, ott megvan az a hozzáértő ember, aki ezt informatikailag öt perc alatt el tudja rendezni.

Azt is lehet mondani, hogy akkor mondjuk ki, hogy ezt az ebrendészeti hozzájárulást ilyen vagy esetleg egy kicsit nagyobb összegben - de ezt azért nem támogatnám, mert ha csak végiggondolom, és Sáringer-Kenyeres Tamás említette Zala megyét. Én az aprófalvakban sok olyan embert ismerek a környezetemben is, aki hozzám hasonlóan két kutyát tart. De nekik gondjuk van azzal, hogy a település kommunális adóját, ami nem másról, mint a szemétszállításról szól, vagy a szennyvíztisztítást kifizessék. Ők a két kutya után a 7000 forintot soha nem fogják befizetni. Úgy érzem, hogy ezzel komoly gond lesz.

Azt különösen nem értem, miért van az, hogy az ivartalanítottnak már előre bejelentjük, hogy nulla az ebrendészeti hozzájárulása, mikor az ugyanúgy kutya, élettartamban és mindenben ugyanúgy viselkedik, mint a másik. Képzelje el, államtitkár úr, nálam csak azért ivartalanított az egyik, mert az első kölyökcsaládból mikor megláttam, hogy később egyes kölykökkel hogyan bántak, akkor azt mondtam, hogy nálunk márpedig többet nem fog születni kiskutya, mert én azt nem nézem el, hogy hogyan bánnak akár kölyökként, akár felnőttként velük azok, akik úgy jönnek oda, hogy jaj, hadd vigyük már el, mert nagyon-nagyon kellene, meg a gyerekek rettentően szeretnék. Ezért egyetértek vele.

Ezen az ágon hadd menjek tovább. Joghézagnak tekintem, amikor azt mondja, hogy mentessége lesz annak, aki telepről hoz kutyát. Nagy valószínűséggel holnaptól minden kutya, még a fajtiszta kutyák is körbejárnak a telepen vagy legalábbis papíron, és úgy kerülnek az új gazdihoz. Nem lenne szerencsés. Azt is elmondom, hogy nekem miért van ilyen rossz tapasztalatom. Mi magunk is magunkhoz vettünk egy kutyát állatmenhelyről, megszerettük, és minden papírja rendben volt. A hazaviteltől számított ötödik napon kitört rajta a parvovírus, kiderült, hogy a telepen szerezte és kapta, és az unokáim majd beleőrültek, mert annyira szerették a kiskutyát, és az állatorvos tényleg küzdött érte, de nem tudta megmenteni.

Tehát valahol, ha állatvédelemről beszélünk, akkor azt mondjuk, hogy egy állatmenhelynél az is feltétel, hogy igenis, állatorvosilag rendben legyen, oltás legyen. Tudom, hogy milyen nehéz ez. Említette Sáringer képviselő úr a nagykanizsai telepet. Jó barátaim azok, akik üzemeltetik, többször megnéztem. Tudom, hogy milyen rettentően nehéz feltételekkel teremtik meg azokat az anyagiakat, ami ahhoz kell, hogy a kutyák jó körülmények között legyenek. Ehhez kellett az is, hogy az önkormányzat beszálljon, és segítsen abban, hogy tényleg ez egy korszerű telep legyen. De ennek az lett a vége, ahogy a képviselő úr mondta, hogy ha ma valaki autózik Nagykanizsa felé, öt útból legalább kétszer találkozik legalább két kóbor kutyával, mert a kutyatartók is tudják, hogy ott kell kidobni, mert akkor erre a telepre fog bekerülni a kutya. Ezért van már hihetetlenül tele, és ott a környéken már mindenki tudja, hogy kit kell fölhívni, hogy jöjjenek. Ott fajtiszta tacskók, vizslák és minden más kutya megtalálható.

Ezért azt gondolom, hogy igenis, kellene arról rendelkezni, hogy az állatmenhelyek számára hogyan lehet segíteni azokat az önkénteseket, akik tényleg anyagiakat és minden mást vállalnak, hogy a feltételek jobbak legyenek. Ennek kapcsán mondanám azt, hogy a menhelyről való kikerülés mint mentességi feltétel számomra meglehetősen furcsa.

Szeretnék egy másik problémát fölvetni. A 42. § azt mondja, hogy a korábbi ebtartó adatait - ha véletlenül a kutya gazdát cserél, ami azért nagyon ritkán fordul elő, mert felnőtt kutyát egyrészt nehezen ajándékoznak vagy adnak el, kivéve a tenyésztőket. Szóval, a lényeg az, hogy azt írja a (8) bekezdés b) pontja, hogy a korábbi tartó adatait még 5 évig meg kell őrizni. Egyszerűen nem is értem. Mi szükség van arra, hogy az adataimat 5 évig őrizze a Magyar Állatorvosi Kamara akkor, ha a kutyámat valakinek továbbadtam, nyilván azért, mert valamilyen kényszerből tettem ezt.

Én tényleg, szeretve az állatokat, tudom, hogy súlyos, és beleértem a törvénybe, csak azt látom, hogy a jegyzők mennyire nem tudnak érvényt szerezni még annak sem, hogy a másfél méteres láncon megkötött kutya, amelyet még egy fa árnyéka sem véd a mostani 34-35 fokos melegekben, mert nem fizetnek meg semmilyen díjat és semmilyen bírságot, de az állatot viszont tartják, úgy, ahogy Egyed képviselő úr mondta, a saját biztonságuk érdekében.

Amivel viszont gondom van: a macskák, mert ez a törvényjavaslat főleg ebekről szól. Azt látom, hogy a macskák félelmetesen szaporodnak, a macskáknak nincs semmilyen természetes ellenfele. Most már, hogy a családunkban okozott ilyen problémát, hogy a macska, ismeretlen macska megharapta az ismerőst, addig nem tudtam, de most már tudom az orvostól, hogy a macskaharapás az állatharapások közül az egyik legveszélyesebb. Olyan, hogy két hónapja nem gyógyul be a seb, pedig nem is túl mély, nem is durva, lehet, hogy szerencsétlen állat csak játékból kapott oda, de valahol ez ellen valamit tenni kellene. Én próbáltam beleérteni, ahogy a jogszabályt olvastam, hogy tömegszabályozás is van - de ezt ki végzi el? A macskák szaporodnak, csak azt lehet észrevenni, amikor tavasszal előjön a sok kismacska valahonnan egy padlásról, és ez így göngyölődik tovább. Utcán, mezőn, erdőn járva hihetetlenül lefogyott, lesoványodott állatokat lehet látni. Elvadultak, megfoghatatlanok, de szaporodnak.

Azt gondolom, hogy ha állatvédelemről beszélünk, akkor ezt a kérdést szeretném az asztalra tenni, államtitkár úr. Ebbe a törvénybe már nyilván nem lehet beletenni, de egy következő szakaszban ezzel a kérdéssel foglalkozni kellene.

Képviselőtársaim, köszönöm szépen a türelmet, és kívánok jó munkát hozzá.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Egyed Zsolt képviselő úr, Jobbik.

EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Göndör képviselőtársam gondolataira szeretnék reagálni. Vitatkozunk itt az ebadó tekintetében. Azt mondta a képviselő úr, hogy az ismerőse a kommunális adót sem tudja kifizetni. Akkor most felteszem a kérdést: aki nem tudja a kommunális adót kifizetni, minek tart két kutyát? Felteszem a kérdést, hogy ha az a kutya megbetegszik, hogyan tudja kifizetni esetleg a 10-20 ezer forintos orvosi ellátását, hogyan tudja normálisan az az ember azt a két kutyát etetni.

(17.20)

Tehát itt jön az állampolgári felelősség, én úgy gondolom, mert hogy ha az ember egy állatot nem tud normálisan ellátni, akkor egyszerűen nem veszi meg, vagy nem viszi haza. Tehát én úgy gondolom, hogy ez egy alapvető és teljesen elvárható emberi hozzáállás.

És abban se értek egyet a képviselő úrral, hogy a menhelyről örökbe fogadott kutyákat ne mentesítsük ön szerint az ebadó fizetése alól, mert én úgy gondolom, hogy ez az egyetlen lehetőség arra, hogy ezeknek az állatoknak normális, szerető gazdája legyen, hogy ezek az állatok megfelelő környezetben élhessenek - hangsúlyozom: élhessenek - tovább. Az állatmenhelyekről többnyire ivartalanítva kerülnek ki, tehát meg van oldva a továbbszaporodásuk.

Az meg, hogy ön azt mondja, hogy minden fajtiszta kutyát át fognak vezetni egy állatmenhelyen, ez meg egyszerűen, úgy gondolom, nevetséges. Tehát itt is külön kell választani két kérdést: el kell egymástól választani a szaporítót meg a tenyésztőt. Egy szaporító lehet, hogy meg fogja csinálni, de a tenyésztő az soha az életben, és ezek a szaporítók követik el ebben az esetben a legnagyobb, nem azt mondom, hogy bűncselekményeket, de a legkárosabb tevékenységet, mivel nekik is köszönhető, hogy ennyi kóbor kutya járkál az utcáinkon.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Göndör István képviselő úr, kétperces.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Én sajnálom, hogy Egyed Zsolt képviselő úr nem értette meg az aggályomat.

Képviselő Úr! Most nemcsak erről a törvényről beszélek, sok minden másról. Tehát az emberek általában keresik a kiskapukat - ez mindenre igaz. Én itt csak arra hívtam fel a figyelmet, ha ezt így betesszük, ahogy kikerülik az áfát; és még azt is mondanám: még egy mestertenyésztő esetében is lehet olyan, aki azt mondja, hogy uram, ez a kiskutya most bemegy fél órára papíron az állatmenhelyre, és én onnan hazaviszem. Én azt tudom, hogy ön mire gondol, én ezért mondtam, hogy én elmentem többször is, és megértem, és tudom, hogy ki kellene hozni, vagy jó lenne kihozni őket, de már nem tudok mit csinálni. Amikor az unokáim felhívnak, hogy "papa, megint találtunk egy gyönyörű beagle-t, hadd hozzuk el" - nem tudok ennyit befogadni, a menhely se tudja befogadni.

De hogy kijátsszuk így, én azt gondolom, inkább mondjuk azt, hogy egy nem túl nagy összeg van, amit el lehet fogadtatni, hogy ebben azért benne van egy nyilvántartás; meg lehet fordítani úgy, hogy ha elvész, könnyebb megtalálni. Sok minden más belefér, és az állatorvosi rendszerrel is könnyebben összehurkolható ez az önkormányzati rendszer, amire én hivatkoztam, hogy én inkább odatenném ezt a bejelentési folyamatot.

Amit ön mond: én nem venném magamra a bátorságot, hogy azt a jogát bárkinek elvitassam, hogy kutyát tartson. Látom, hogy milyen szoros kapcsolat alakul ki. Szóval én azt gondolom, a nehéz sorsú embernek ha azt mondjuk, hogy még kutyát se tarthatsz, ez egy nagyon gonosz dolog lenne, képviselő úr.

Tehát semmiképpen nem mennék (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ebbe az irányba, ezért inkább a más megoldásokat keresem. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólás, Egyed Zsolt képviselő úr. Ha egymással akarnak beszélgetni, akkor annak lesz más terepe is, csak jelzem.

EGYED ZSOLT (Jobbik): Nem, és részemről ezzel a felszólalással be is fejeztem. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Tehát Göndör képviselőtársam, akkor sajnos nem értjük egymást. Én nem azt mondtam, hogy meg szeretném vonni a szegény emberektől azt a lehetőséget, hogy kutyát tartsanak, hanem egyfajta felelős állampolgári magatartásra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy aki nem rendelkezik olyan lehetőségekkel, hogy önmagáról gondoskodjon, akár a gyerekeiről gondoskodjon, vagy nincs meg az a körülmény, nem áll rendelkezésre, hogy normálisan meg tudjon élni, az egyszerűen hogyan akarja azt finanszírozni, hogy egy kutya vagy akár több kutya megfelelő tartása biztosított legyen.

Mint említettem, nekem is van kutyám, és nagyon jól tudom, hogy milyen költségekkel jár, hogyha állatorvoshoz kell vinni, vagy magának a kutyának a mindennapi ellátása is. És most visszatérnék megint ide, hogy aki kommunális adót nem tud fizetni, az, én úgy gondolom, nem fogja megadni mindazt egy jószágnak, és most legyen az kutya, macska, bármi, ami alapvetően szükséges az életéhez.

Köszönöm, ennyit szerettem volna elmondani, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Szalay Péter képviselő úr, Fidesz.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a prémtermelés célú hasznosításról szeretnék néhány gondolatot megosztani képviselőtársaimmal. Kezdjük talán ott, hogy hogyan lesz prém az állatból. Prém lehet vadászat útján, csapdával elejtés útján vagy tenyésztéssel, és a három eljárás közül a legkíméletesebb a tenyésztés.

Az a megállapítás, hogy ma milyen méretű a prémes állatok tenyésztése Magyarországon, egy vitatható dolog. Nyilván az utóbbi években nagyon lecsökkent, a nyolcvanas-kilencvenes években komoly nutriatenyésztés és nyérctenyésztés folyt az országban. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a világpiacon óriási kereslet van a prémek iránt, az orosz és a kínai piac az, amelyik felvesz bármilyen mennyiségű nemes prémet. Igen divatosak ott az ezekből a prémekből készült öltözékek, ruhák. Ezeknek az állatoknak a felsorolása egészen röviden úgy nézne ki, hogy zömmel a menyétfélékhez tartoznak. Idetartozik a görény, az eurázsiai menyét, a hermelin, az európai nyérc, a közönséges nyest, a nyuszt és a coboly. Ezek közül az állatok közül egyedül a coboly az, ami Európában nem őshonos, csak Ázsia északi és északkeleti részén. Tehát az összes többi Magyarországon őshonos. Ez abból a szempontból érdekes, hogy ha valamelyik állat elszabadul, akkor igazából legfeljebb az itteni populációt tudja, hogy úgy mondjam, nemesíteni.

Ebből a szempontból a másik haszonállat a nutria, amelyik Dél-Amerikában őshonos. Magyarországon komoly nutriatenyésztés volt, most már igen lecsökkent. A nutriából nyilván elszabadult néhány példány, de eddig semmiféle kárt nem okoztak, tehát nem valószínű, hogy számolni kellene azzal, hogy ez környezetkárosítás szempontjából veszélyes lehet.

Az állatok tenyésztése könnyen elsajátítható. Én még azt is el tudnám képzelni, hogy akár programot lehet indítani elmaradott régiókban, munkanélküli-régiókban el tudom képzelni, miután különösebb szakértelmet nem igényel, hogy embereket rá lehetne venni ilyen állattenyésztésre, ami mindenképpen eladható, és az országnak ez feltétlenül hasznos lenne.

Még valamit szeretnék mondani. Az bizonyos fokig álságos magatartás, amikor azt mondjuk, hogy azt nem szeretjük, hogy nem veszünk fel egy prémből készült ruhadarabot, sőt nem szeretjük, ha más felveszi, de ugyanakkor a nagyon helyes kis bociból készült borjúpörköltet vidáman elfogyasztjuk, vagy egy sült csirkét elfogyasztunk. Most nem látom világosan, hogy mi lenne a különbség ebből a szempontból, hogy egy állatot azért tartanak, tenyésztenek és ölnek le, hogy elfogyasszák, vagy azért, hogy ruházat formájában hasznosítsák.

A tenyésztés feltételeit, úgy vélem, igen pontosan szabályozni kellene, állatorvosi vonatkozásban, és ezzel lehetővé válna, hogy ezt a tenyésztést akár felvirágoztassuk. De mindenképpen támogatnám, hogy az európai nyérc és a nutria a törvényben úgy szerepeljen, mint tenyészthető és tartható állatok.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szabó Rebeka képviselő asszony, kétperces.

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a szót. Én csak nagyon röviden szeretnék Szalay Péternek válaszolni, bár tényleg nem akarok már ennek a hosszadalmas fejtegetésébe belemenni, de azért nézzük, hogy milyen szempontok vannak.

Az embereknek táplálkozniuk kell. Ha nem eszünk, akkor meghalunk. Ez egy viszonylag egyszerű összefüggés, persze tudom, hogy lehet vegetáriánusnak is lenni, de azért azt gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben naivitás lenne azt követelni, hogy hirtelen egész Magyarország hagyjon fel a húsevéssel, és egyen kizárólag növényeket. Tehát hogy ha elfogadjuk azt a kiindulási alapot, hogy fogyasztunk állatokat, akkor viszont, azt kellene hogy mondjam, hogy sokkal etikusabb, tehát hogy végig kell gondolnunk, hogy ha egy életet kioltunk, akkor annak mennyi haszna van. Hogy ha megeszünk egy állatot, ami szükséges ahhoz, hogy életben maradjunk, akkor etikus felhasználni a szőrméjét, a csontjait, a szarvait, egyéb testrészeit, mint ahogy azt eleink egyébként régen tették, és számos használati tárgy és egyéb dolog, amit felhasználtak, az ezekből az amúgy is fogyasztott állatokból származott.

Az viszont valamiféle ostoba úri hóbort, hogy egyes gazdag emberek attól szebbnek érzik magukat, hogy szerencsétlen kisállatok prémjében tündököljenek. Tehát ez egy igen jelentős különbség a szőrméért leölt állatok, illetve az élelmezési céllal leölt állatok között. Én őszintén remélem, hogy ezt nem kell tovább magyaráznom.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Magyar Zoltán képviselő úr, Jobbik.

(17.30)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény módosításával kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy rendkívül időszerűnek tartom ezt a jogszabály-módosítást, illetve jórészt egyet is értek a tartalmával, azonban azt rendkívül aggályosnak tartom, amit itt több képviselőtársam - főleg kormánypárti oldalon - megemlített, hogy a prémes állatok tartását ilyen szigorúan veszi, és gyakorlatilag a fajok döntő többségénél megtiltja. Korábban - ahogy itt már elhangzott a Házban a vita során - komoly prémipar volt Magyarországon, és nem hiszem, hogy az indok, hogy jelenleg ez visszaszorult a csincsilla fajra, nem indok arra, hogy megtiltsuk a többit, hiszen mondjuk, a sertés tartása is kevesebb mint harmadára esett vissza, mégsem jutott szerintem senkinek eszébe, hogy betiltsuk a tartását. Tehát akármikor készen kell állni egy olyan helyzetre, hogy akár gazdaságilag komolyan megérné más fajokat is tartani.

Szintén elhangzott már, de érdemes kiemelni, hogy a nerc esetében valóban egy komoly áremelkedést tapasztalhatunk az elmúlt években. De én az említett fajokon kívül nem zárnám ki a pézsmapocok, ezüst-, sarki róka, nyestkutya vagy akár a mosómedve tartását. Ezeknek az adott időszakban mind-mind megvolt a maguk szerepe, és a világ jelentős területein a mai napig is megvan, és ahogy a világpiac tendenciái mutatják, erre minden remény megvan, hogy a jövőben meg is lesz a lehetőség itt Európában is arra, hogy nyereségesen lehessen ezeket a prémeket előállítani.

És az olyan aggályokra, amelyek az állatok védelmével vagy az állatok leölésével kapcsolatban felvetődtek, azokra pedig azt tudom mondani, hogy nekem is volt szerencsém, jártam Dániában olyan nyérctelepen, ahol több tízezer állatot tartottak. Európában több millió állatot tartanak csak a prémjéért, és az állatok tartástechnológiájával és a leölés módjával ezt ugyanolyan humánusan és állatbarát módon meg lehet oldani, ahogy ezt egyéb haszonállatoknál ma Magyarországon és Európában teszik. Látjuk a negatív példákat a világ több országából, de nem ezeket követni, ugyanúgy, ahogy másban sem tesszük ezt.

Itt a nutriát és a prémgörényt azért emelném ki külön, mert az jelenleg is, ugyan kis számban, de Magyarországon található telepeken, és nagyon nem szeretném, ha e miatt a szabályozás miatt ők elveszítenék a keresetük fontos kiegészítését.

Másik szempontból pont hogy ezzel a szabályozással lezárnánk a lehetőségét annak, hogy esetleg akik most a csincsilla árának a csökkenése miatt más állatok felé menekülnének, vagy éppen a korábbi tartásból megmaradt ketreceket felhasználnák, vagy mellékjövedelemként vagy szerencsésebb esetben akár fő jövedelemként is visszatérjenek újra a prémes állatok tartására. Tehát nem szeretném, ha ezt a lehetőséget kizárnánk. Ez szerintem szembemenne a kormány nemzeti vidékstratégiájában megfogalmazott dolgokkal is, hiszen ott pont arról beszél - legalábbis kommunikációs szinten - a kormány, hogy a vidéken élőknek minél több lehetőséget meg kell teremteni ahhoz, hogy helyben fenn tudják magukat tartani.

Gyakran felvetődött aggály, és itt a kormány képviselőjének a részéről is ez vetődött fel, hogy a szökés veszélye természetvédelmi problémákat vethet fel. Nyugat-Európában ismerünk néhány olyan helyzetet, amikor ez előfordult, azonban azóta a tartástechnológia is jelentősen javult, és azoknál a telepeknél, amiket én láttam, ezt szinte elképzelhetetlennek tartom, illetve az esetek 90 százalékában, úgy tudom, lelkes környezetvédők állnak a szabadulások mögött, és ezeket kellene megakadályozni, és nem pedig az állattartást kellene ellehetetleníteni. Úgyhogy ebben vitába szállnék Szabó Rebekával, és innen is szeretném megkérni, hogy szóljon az ismerőseinek, ha esetleg mégiscsak átmenne ez a módosító indítvány, akkor ne próbálják meg kiszabadítani ezeket az állatokat, mert azzal okoznak valóban kárt a természetnek.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kifogytunk a szóból. Így aztán megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Kardeván Endre: Igen.) Akkor öné a szó.

DR. KARDEVÁN ENDRE vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni az elhangzott észrevételeket, szeretném megköszönni a tudomásom szerint most már jó számban beérkezett módosító javaslatokat is. Ígérem, mindet áttekintjük, és amennyiben szakmailag megalapozottnak találjuk, abban az esetben természetesen a kormány támogatni fogja, hogy azok bekerüljenek ebbe a törvénybe.

Azonban pár szóban néhány kiemelt dologra hadd térjek vissza. Prémes állatok: bárkit kérdezünk meg, mindenki mást mond erről a dologról. Egy dolog viszont érdekes: bent a tárcánál megkérdeztük az összes államtitkárságot, és nagyon egyhangú véleménye volt az államtitkárságoknak, és abból jött ki az, ami bekerült most a rendeletbe. Hazánkban egyébként jelenleg nyilvántartott nutria- és nyérctelep nincs, de ettől függetlenül természetesen mi készek vagyunk bizonyos fokig ezen is változtatni.

Élőállat nyereményként: teljesen jogos felvetés ez és egy nagyon nagy dilemma. Az is tény, hogy a húsvétkor százával elpusztuló kisnyulak sorsát nem fogja megoldani ez a rendelet ilyen formájában, de azért senki ne felejtse el azt, ha hétvégén valaki nyer egy csikót, és panelházban lakik, a kilencedik emeleten, azért kíváncsi lennék, hogy mit csinál vele. Tehát azt hiszem, hogy nagyon meg kell ezt gondolni. Valaki itt megfogalmazta, hogy ez egy erős, de jó szándékú dolog, ha ezt beletesszük ebbe a törvénybe. Én azt hiszem, hogy ez jó helyen van itt.

Ebek kötelező csipelése: kormányrendeletben kívánjuk szabályozni 2013. január 1-jétől, és kötelező jelleggel. A kormány elképzelhetőnek tartja azt is, hogy a csipezés árát jogszabályban rögzítsük, és egy felső maximum díjat adni neki, nehogy elszabaduljon az ára. Ehhez természetesen még további egyeztetések szükségesek.

Az elektronikus csip adatbázisról annyit, hogy Magyarországon jelenleg is üzemel egy ilyen adatbázis az állatorvosi kamara kezelésében, ami megbízható, jó. A rendeletben úgy szerepel, hogy a nyilvántartás adatait ingyen és bérmentve kötelezően a hatóságnak át kell adniuk. Ez jelenleg is így folyik, tehát a hatóság jelenleg is hozzáfér ezekhez az adatokhoz. Itt mindenféle beruházás nélkül tudnánk folytatni, illetve megcsinálni ezt a nyilvántartást. Egyébként, ha ezt hatóság csinálná, azért jóval többe kerülne, személyzet kellene hozzá. Tehát nem egy olcsó mulatság, ez egészen biztos. A regisztrációs díjat, ami ehhez kapcsolódna, azt kormányrendeletben kívánjuk szabályozni majd.

Ebösszeírás: ígérem, megvizsgáljuk, és belekerülhet az is, hogy az ebösszeírást kötelezővé tehetjük, csak azért van ennek egy bizonyos hátoldala is, hogy ha ezt bevezetjük, akkor az önkormányzatokra nem kis teher hárul, arról nem beszélve, hogy költséges is.

Az ebrendészeti hozzájárulásról: megvizsgáljuk itt is a kötelezővé tételének lehetőségét. Természetesen, ha indokolt, itt is meg lehet ezt tenni.

A 3500 forintos éves összeg: van, aki sokallja, én azt mondom, hogy havonta egy kiló kenyér ára az egész, még azt sem éri el. Tehát én azt hiszem, hogy ez nem egy nagy összeg. Eleve azért gondoltuk, hogy a 3500 forintnak a fele marad az önkormányzatnál az adminisztrációs költségekre, a másik felét fel lehetne használni például állatvédő szervezeteknek vagy pedig állatmenhelyeknek. Ennek az összegnek a mértékén is természetesen lehet vitatkozni, azon is, hogy kötelezővé tegyük. Mi nem vagyunk ellene, csak, mondom, annak azért vannak következményei.

A magyar kutyafajtáknál a mentességet elérni, tehát hogy ne kelljen fizetni és bekerüljenek: természetesen ez is elképzelhető, azonban itt is vigyáznunk kell, azért ne felejtsük el, mert van ennek hátulütője is, nehogy aztán mindenki elkezdjen magyar vizslát tenyészteni vagy szaporítani helyesebben, mert akkor meg az lesz a probléma, akkor a tenyésztő szervezeteknek lesznek komoly gondjaik.

A következő: veszélyes ebek. A fajtája alapján nem, hanem kizárólag viselkedés alapján lehet majd veszélyessé nyilvánítani egy ebet. Azt hiszem, ez egy nagyon jó dolog. Nagyon biztosan el is határolható ez, mert kétféle eset lehetséges. Amennyiben az eb fizikai sérülést okozott, a végrehajtási rendeletben leírt összetett szempontrendszerben meghatározott feltételeknek kell teljesülni, akkor lehet veszélyessé nyilvánítani. Tehát lesz egy külön kormányhatározat, amiben pontosan le lesz írva a feltételrendszer, nem csak egy ember dönti el.

(17.40)

Amennyiben az állatorvos vagy civil állatvédő őrszolgálat képviselője úgy ítéli meg, hogy az eb fizikai vagy pszichikai állapotából fakadóan veszélyt jelenthet az emberek biztonságára, azt köteles jelenteni a hatóságnak, a kutyák viselkedésének megítélésében viszont jártas szakértő bevonásával lehet dönteni, és veszélyessé nyilvánítani.

Azt hiszem, hogy az összes többi, ami elhangzott, nagy része érthető számomra. Még egyszer megköszönöm a felvetéseket. Ígérem - amint az elején említettem -, ha szakmailag is megalapozottak lesznek, akkor a kormány is támogatni fogja, hogy bekerüljenek a törvénybe.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára majd a következő ülésünkön kerül sor.

Mai napirendi pontjaink tárgyalásának a végére értünk.

Vannak napirend utáni felszólalások, több is. Elsőként megadom a szót Korondi Miklós képviselő úrnak, Jobbik, felszólalásának címe: "Merjünk 'Nagyok lenni' - A pákozdi csata". Öné a szó.

Felszólalások:   105-113   113-155   155-156      Ülésnap adatai