Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, hogy most vagy a határozathozatal előtt kíván-e válaszolni. (Dr. Cséfalvay Zoltán jelzésére:) Igen, köszönöm, az államtitkár úr majd a határozathozatal előtt kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nemzeti Energiastratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést H/3839. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig H/3839/1. és 2. számokon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Bencsik János államtitkár úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 30 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.

BENCSIK JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország politikai, gazdasági mozgásterét meghatározó tényezők között jelentőségét és súlyát tekintve az elsők közé tartozik az energiaimport-függőség. A nemzeti szuverenitás erősítése elképzelhetetlen e kitettség fokozatos mérséklése nélkül. Egy évtizedekre szóló energetikai szakpolitikai alapdokumentum fő célja így semmiképpen nem lehet más, mint a folyamatos függetlenedés a külső energiafüggőségtől.

A mezőgazdaságilag megművelhető területek, az ivóvíz-minőségű édesvízkészletek és a fosszilis energiahordozó-tartalékok gyors csökkenése miatt a XXI. század legjelentősebb stratégiai kihívásává vált az egészséges élelmiszer, a tiszta ivóvíz és a fenntartható energiaellátás biztosítása. A termőföld, a víz és az energia az alapvető létfenntartási szükségleteket alkotják, éppen ezért a magyar nemzet számára is megmaradási kérdésként jelentkezik. Minden jel szerint az olcsó és végtelen mennyiségben rendelkezésre álló fosszilis energiahordozók korszaka véget ért, az eddigi fogyasztási szokások a jövő vonatkozásában fenntarthatatlanná váltak.

Megjósolható, hogy az előttünk álló időszak gondolkodást és szerkezetváltást eredményez az energetikában is. A kormány célja a nemzeti energiastratégia megalkotásával az energia- és klímapolitika összhangjának megteremtése a gazdasági fejlődés és a környezeti fenntarthatóság szem előtt tartásával, az energetikai fejlesztések jövőbeli irányainak meghatározása, valamint a szükséges gazdaságpolitikai döntések előkészítése. Az egymást követő pénzügyi és gazdasági válságok egy fenntarthatatlan gazdasági és társadalmi rendszer tüneteiként értelmezendők, amelynek hátterében a természeti és társadalmi erőforrások haszonelvű túlfogyasztása áll. A profitközpontú gazdaság figyelmen kívül hagyja, kedvezőbb esetben alulbecsüli a természeti és társadalmi alrendszer erőforrás-megújításra, illetve -gyarapításra irányuló jogos és törvényszerű igényeit. A természeti törvényeket csak ideig-óráig képes felülírni az emberi beavatkozás, hiszen a fizika és a biológia törvényszerűségei mindig az eredeti nyugalmi állapot helyreállítására, a kiegyenlítődésre, új egyensúlyi állapot létrejöttére irányulnak.

Tudomásul kell tehát vennünk, hogy a természeti erőforrások sem végesek, legalábbis az azok megújulásához szükséges idő rendre meghaladja a gazdaság profitéhségének gyors kielégítésére előirányzott időtávot. Nincs más alternatíva, mint helyre kell állítani az ősi rendet, amely szerint nem az ember van a gazdaságért, hanem épp fordítva, a gazdaság szerepe nem más, mint a valós emberi igények kielégítése, a természeti erőforrások megújulási képességének figyelembevétele mellett.

A megbomlott egyensúly helyreállítása csak a fogyasztói társadalomnak történő búcsúintésével veheti kezdetét. Ezzel együtt környezettudatos gondolkodáson alapuló fogyasztói szokások kialakulására van szükség. Ennek elmulasztása súlyos, az egész földi létformára kiható következményekkel járhat.

(10.10)

Kedvezőbb forgatókönyvek alapján, feltételezve az általunk jelenleg ismert társadalmi, gazdasági, politikai keretfeltételek módosult formában történő fennmaradását, a földi létkörülmények tekintetében szembe kell néznünk a bizonytalanná váló élelmezés következtében fellépő, termőföldekért vívott küzdelem felerősödésével, a mobilitási krízis megjelenésével, a központosított újraelosztás lehetőségével, szélsőséges politikai erők fellépésével, mindezek következtében az erőforrás-nacionalizmus megjelenésével, az exporthatalmak létrejöttével, a kétoldalú kapcsolatok felértékelődésével, az érdekelvű külpolitika elhatalmasodásával.

A szükséges, mélyreható változások hiányában az általunk ismert létfeltételek és társadalmi, gazdasági berendezkedések széthullhatnak, a világgazdaság pedig meghatározhatatlan végkimenetelű zsugorodásba kezdhet. A fogyatkozó hagyományos fosszilis készletek és a növekvő igények miatt bekövetkezhet az energiaárak jelentős megemelkedése, ami dráguló élelmezéshez, gazdasági visszaeséshez, tömeges csődökhöz, növekvő munkanélküliséghez és a szociális terhek egekbe szökéséhez vezethet globális szinten. Középtávon összeomolhatnak a pénzpiacok és az ipari termelés, ami hozzájárulhat a sorozatos államcsődökhöz, a geopolitikai feszültségek felerősödéséhez, a kritikus infrastruktúrák összeomlásához, az általunk ismert civilizáció teljes összeomlásához.

Az általunk ismert civilizációs létfeltételek részbeni fennmaradásához tehát elkerülhetetlen a gazdasági élet teljes körű átalakítása, az anyag- és energiatakarékos technológiák elterjesztésének elősegítése. Ennek érdekében születtek meg azok a nemzetközi szerződések és azok végrehajtását elősegítő direktívák, amelyek radikális javulást írnak elő az energiafelhasználás hatékonyságában, az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésében, valamint a megújuló alapú energiatermelés térnyerésében.

Kijelenthetjük tehát, hogy kezdetét vette az energiaipar és az energiagazdaság globális szintű forradalma. Ezért a klíma- és energiapolitika prioritásként kezelése nemcsak gazdaságfejlesztési és versenyképességi, hanem egyben szociális és természeti értelemben vett fenntarthatósági kérdés is. Magyarország - felelősségének és teherbíró képességének figyelembevétele mellett - kiveszi részét a kibocsátáscsökkentésben, de számunkra még ennél is fontosabb a változó körülményekhez történő sikeres alkalmazkodásunk feltételeinek megteremtése.

Az egy éve indult stratégiaalkotási folyamat során a gazdaság közel 110 jelentős gazdasági, tudományos, szakmai és társadalmi szereplőjének véleményére alapoztunk, figyelembe vettük a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium mellett működő szakmai, konzultatív bizottságok és a Nemzetközi Energia Ügynökség ajánlásait, valamint az Európai Unió energiapolitikai téziseit is. Azért választottuk ezt az időigényesebb, több egyeztetéssel járó utat, mert hisszük, hogy csak a teljes szektor bevonásával készülő, hosszú távú tervezést biztosító energiastratégia lehet alkalmas a társadalmi és befektetői bizalom növelésére, ami a sikeres megvalósítás záloga lehet.

Tisztelt Országgyűlés! A társadalmi párbeszéd részeként stratégiai környezeti vizsgálat is készült az energiastratégia véglegesítésével párhuzamosan, amelynek célja az volt, hogy növelje a stratégia környezeti teljesítményét, és felhívja a figyelmet olyan környezeti csapdákra, amelyek utólagos elhárítása a megelőzésre fordított kiadásokhoz képest jóval költségesebb lenne.

A vitára bocsátott dokumentumokat kiegészítettük egy gazdasági hatáselemzéssel annak érdekében, hogy világosan lássuk: a különböző megvalósítási alternatívák milyen nagyságrendű forrásokat igényelnek. A társadalmi egyeztetés három vitafóruma közül az elsőt az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesülettel együttműködésben az energiaszektor szereplőinek, a másodikat a Levegő Munkacsoporttal együtt a zöldszervezeteknek, valamint a közlekedésben és a fenntartható építészetben érdekelt szervezeteknek rendeztük. A harmadik, úgynevezett partnerségi találkozó keretében a tudományos élet, valamint az önkormányzati szektor képviselőivel konzultáltunk.

A stratégiai környezeti vizsgálat ajánlásai és a 30 napos társadalmi vita eredményeként beérkezett több mint 60 javaslat konklúziója segítségével azonosítani tudtuk az energiastratégia azon pontjait, amelyek módosításával véleményünk szerint növelhetővé vált a dokumentum szakmai és társadalmi elfogadottsága. A társadalmi vita eredményeként többek között beillesztésre került egy primer energiaigény-csökkentésen alapuló zöldforgatókönyv; az agroüzemanyagok hazai előállítása tekintetében a fenntarthatósági kritériumok nagyobb hangsúlyt kaptak; kifejtettük a távhőszolgáltatás fejlesztésére vonatkozó javaslatainkat; külön fejezetet kapott a települési szilárd és szerves hulladékok energetikai hasznosítása; a tűzifa erőművi felhasználásának kritériumait is részletesebben körüljártuk; megindokoltuk a szénbányászat és a szénalapú energiatermelés mai szinten való fenntartásának szükségességét; részletesebben elmagyaráztuk, hogy miért nem ambiciózusabbak a megújuló energia részarányára vonatkozó számításaink; kijelöltük azt a forgatókönyvet, amely garanciát jelent az ország biztonságos energiaellátására, ami által teljesíthetők a klímavédelmi vállalásaink; és végül, de nem utolsósorban megfelel az ország gazdasági teljesítőképességének is. Nagyobb hangsúlyt kapott az energiastratégia háromévenkénti felülvizsgálata által biztosított rugalmasság mind a forgatókönyvek, mind a nemzetközi tendenciák változása fényében.

Tisztelt Országgyűlés! A hazai társadalmi konszenzuskeresés mellett hangsúlyosan figyelembe vettük a globális, az európai, a regionális energiapolitikai folyamatokat is, hiszen energiapolitikánkat egy dinamikusan változó külső feltételrendszerbe ágyazottan kell megvalósítanunk. Az észak-afrikai politikai események energiapiacra gyakorolt hatásai, a fukusimai reaktorbaleset, a német és a svájci döntés a nukleáris kapacitások leépítésével kapcsolatban megerősítették azon előfeltevésünket, hogy az energiabiztonság nemcsak gazdasági, hanem egyre inkább geopolitikai stratégiai kérdéssé is válik.

A kormány felelőssége, hogy a nemzeti érdekeket képviselve gyakorlatban is érvényesíthető válaszokat adjon a csökkenő fosszilis energiatartalékokért folyó verseny és ezzel egyidejűleg a klímaváltozás negatív hatásai által jelentett kihívásokra. Ebben kíván segítséget nyújtani a kormány részére a nemzeti energiastratégia, amelynek alapvető céljai - összhangban az Európai Unió téziseivel - az alábbiak: az energiaellátás biztonságának szavatolása, a versenyképesség növelése, valamint a fenntarthatóság felé való elmozdulás.

Tudatában vagyunk, hogy a hármas cél egyidejűleg csak korlátozottan teljesülhet. Hazánk az energiahordozó-import magas aránya miatt energetikailag sebezhető, fosszilis energiahordozók importjából fedezzük energiaszükségletünk 62 százalékát, ezen belül földgázigényünk 82 százaléka orosz importból származik. Ennek alapján nem véletlen, hogy a nemzeti energiastratégia üzenete: függetlenedés az energiafüggőségtől. Az energiafüggetlenség növelésére szolgáló alábbi öt eszköz alkalmazása egyúttal közelebb vihet a hármas cél teljesüléséhez is: energiatakarékosság, hiszen az el nem használt energia a legolcsóbb és legkörnyezetkímélőbb; a hazai megújuló energia felhasználása a lehető legmagasabb arányban; a biztonságos atomenergia és az erre épülő közlekedési elektrifikáció, az európai energetikai infrastruktúrához és piacokhoz való kapcsolódás, a lehető legkedvezőbb beszerzési árak elérése érdekében. A kétpólusú mezőgazdaság létrehozása is ebbe a körbe tartozik.

Emellett, tisztelt Országgyűlés, nem mondhatunk le a fosszilis energiahordozókról sem, a méltányos áron beszerzett földgázra továbbra is fontos szerep vár, míg a hazai szén- és lignitvagyon a magyar energetika stratégiai tartalékát adja.

(10.20)

Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar szén- és lignitvagyon krízishelyzeti tartalék is egyben egy nem várt földgázárrobbanás vagy rendszerszintű üzemzavarok esetére. Ezért az energiastratégia elfogadását követően haladéktalanul meg kell kezdenünk a hazai ásványvagyonkészletek újraértékelését és a fenntarthatósági szempontok érvényesítése melletti felhasználhatóságuk megtervezését.

Ellátásbiztonsági megfontolásból minél előbb előtérbe kell kerülnie a hazai szén- és lignitvagyon környezetbarát technológia alkalmazásával történő felhasználásának. A hazai fosszilis energiahordozó-készletek - kiegészülve a paksi nukleáris kapacitások megőrzésével és a meglévő megújuló potenciálunk fokozott kihasználásával és részesedésének növelésével - hozzásegíthetnek bennünket az energiafüggetlenedés szűkre szabott ösvényének végigjárásához. Magyarország iparilag is felhasználható szénvagyona eléri a 3,3 milliárd tonnát, amely a jelenlegi felhasználás megkétszerezése mellett is legalább 300 évre elegendő tartalékot jelent hazánk számára. Ugyanakkor nem tekinthetünk el a természeti fenntarthatóság szempontjainak érvényesülésétől, ezért ennek az energetikai ásványvagyonnak a felhasználhatósága csak a tiszta széntechnológiák megléte esetén válik valós lehetőséggé. Éppen ezért a következő évek kiemelt feladata kell legyen a technológia rendelkezésre állását elősegítő nemzetközi programokban történő részvételünk biztosítása.

A hazai szénhidrogén-lelőhelyek további kutatása is a magyar energetika stratégiai fontosságú feladata, de a fenntarthatósági kritériumok érvényesülése itt is elsőrendű szempont, hiszen garantálnunk kell a hazai ivóvíz-rezervoárok védettségét is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország gazdaságosan kitermelhető fosszilis energiahordozókban meglehetősen szerény adottságokkal rendelkező országként természetesen nem lehet teljesen energiafüggetlen. De felelősen gondolkodva mégis erre kell törekednie, ha ki akar maradni azokból a nemzetközi konfliktusokból, amelyek a globális szinten egyre fogyatkozó fosszilis energiahordozó-készletek és az egyre fokozódó fogyasztási igény ellentmondásából adódnak.

A fentiekben már leszögeztük, hogy a hazánk energiafüggetlenségéhez elvezető út sarokpontjai az energiatakarékosság, a decentralizáltan és itthon előállított megújuló energia, integrálódás az európai energetikai infrastruktúrákhoz, és az atomenergia, amelyre a közúti és vasúti közlekedés villamosítása is épülhet. Az ötödik sarokpont a kétpólusú mezőgazdaság létrehozása, amely a fenntarthatósági és piaci szempontok érvényesülésére tekintettel kellő rugalmassággal tud váltani az élelmiszer-termelés és az energetikai célú biomassza-előállítás között. Ezáltal az energianövények termesztésével fokozatosan művelésbe vonhatók az élelmiszer-termelésben és a takarmány előállításában nem kellő hatékonysággal hasznosítható, ma parlagon hagyott területek. Ez egyben előfeltétele a vidéki munkahelyteremtésnek, a "zöldgalléros" foglalkoztatás növelésének, egyszóval a mezőgazdasági rozsdaövezetek újjáélesztésének.

A fenti eszközök alkalmazása rövid távon ugyan nem fog struktúraváltást és radikális áttörést eredményezni a hazai energiaszektorban, azonban hisszük, hogy sikerült az eddigieknél koherensebb, a fenntarthatóság felé átmenetet jelentő stratégiát készítenünk.

Alapigazság, hogy a nem elhasznált energia a legbiztonságosabb, legolcsóbb és a legkörnyezetkímélőbb is egyben. Ebből kiindulva az ellátásbiztonság növelésének leghatékonyabb és legeredményesebb eszköze a fogyasztás csökkentése az energiatakarékosság és az energiahatékonyság javításán keresztül. Az energiastratégia zöldforgatókönyve szerint cél az, hogy a primer energiafelhasználás lehetőleg csökkenjen, vagy a közös erőfeszítés forgatókönyve alapján, amelyet a jelen finanszírozási helyzet figyelembevételével reálisnak tartunk, legfeljebb 5 százalékkal növekedjen 2030-ig, azaz ne haladja meg a gazdasági válság előtti fogyasztási értéket.

Mindezt a fosszilis energiahordozó-felhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével egyidejűleg kell megvalósítani. Számításaink szerint az elsődleges energiaigényünk több mint 10 százaléka megspórolható épületenergetikai fejlesztések révén, míg további 6 százalék takarítható meg erőmű-korszerűsítési programokon keresztül. Jelentős tartalékok mutatkoznak a közlekedés területén is.

Második eszközünk a hazai gazdasági és környezeti adottságokkal arányos megújulóenergia-használat. Mindezeket figyelembe véve az energiastratégia adatai alapján a megújuló energia aránya a primer, tehát elsődleges igény tekintetében a mai 7 százalékról 20 százalék körüli értékre emelkedik 2030-ig. A hőellátás területén erre a tervezési időpontra az igények több mint egyharmada megújuló energiából állítható elő. Húsz év távlatában ez az arány természetesen csak egy irányszám, a technológiai fejlesztések, a hálózat szabályozhatóságának és a gazdaság mindenkori teljesítőképességének függvényében törekednünk kell a minél magasabb arány elérésére. Ebben a lokális adottságokat kihasználó és a hasznot helyben tartó, decentralizált, hőt és villamos energiát együttesen előállító biogáz-, biomassza-erőművek, geotermális és napenergia termelte hő, valamint a szélenergiával termelt villanyáram kapják a főszerepet. A nap- és a szélenergia fokozottabb hasznosítása érdekében viszont fejleszteni kell a villamosenergia-rendszerünk szabályozhatóságát is.

Az energiafüggetlenség és egyben a hazai klímavédelem harmadik fontos eszköze az atomenergia. Tisztelt Képviselőtársaim! A biztonságos működés folyamatos ellenőrzése mellett a Paksi Atomerőmű megkerülhetetlen eleme a hazai villamosenergia-rendszernek. A készülő stratégiai dokumentumok ezért a következő évtizedekben is számolnak az atomenergia jelenlegihez hasonló mértékű részesedésével. A paksi nukleáris kapacitások hosszú távú megőrzésének két fő indoka van: a hazai villamosenergia-igények növekedése, valamint a magyar gazdaság dekarbonizációs pályára állításának szükségessége. Az Európai Unió 2050-re az üvegházhatású gázok kibocsátásának lényeges, akár 80-95 százalékos csökkentését tervezi. Számításaink szerint, amennyiben a paksi atomerőművi kapacitások kivezetésre kerülnek, jelentősen megnő a szén-dioxid-kibocsátásunk és a földgázfelhasználásunk részesedése is, ami tovább rontaná az ország energiafüggőségi pozícióját.

Negyedik eszközként az egységes európai gázpiachoz való csatlakozás lehetővé teheti a mindenkori legelőnyösebb földgázvásárlási opció választását. Jelenleg Magyarország az Unióban a második legdrágább gázellátási szerződéssel rendelkezik, ezért célunk, hogy a 2015. év végéig lejáró szerződést mind a mennyiségek, mind az árak tekintetében a lehető legelőnyösebb feltételekkel újítsuk meg, természetesen a piaci szereplők helyébe lépve az állami ráhatás és befolyás erősítésével. Az előnyös szerződésmegújítás előfeltétele a valódi versenyhelyzet megteremtése megfelelő fizikai infrastruktúra kiépítésével, alternatív forráslehetőségek felkutatásával és a valódi versenypiachoz való csatlakozással.

A fizikai infrastruktúra tekintetében az európai piachoz való megfelelő kapacitású kapcsolatok kiépítése, az észak-déli gázkorridor jelenthet megoldást, forrásdiverzifikáció tekintetében pedig az LNG-terminálok, akár olasz, horvát, lengyel viszonylatban, a lengyel palagáz, valamint a Kaszpi-térségi források, illetve a nyugat-európai feleslegek visszaszállítása a lehetséges alternatívák.

A hazai megújuló energiaforrások fokozott hasznosítása szintén fontos eszköze a fosszilis energiahordozó importjától való függés csökkentésének.

(10.30)

Ennek előfeltétele, ahogy már korábban említettem, a kétpólusú mezőgazdaság létrehozása. E modell lényege, hogy olyan gazdasági ösztönző- és támogatási rendszert kell kialakítani, amely lehetővé teszi a fenntarthatósági és a piaci szempontok szerinti rugalmas váltást az élelmezési, takarmányozási, illetve az energetikai célú gazdálkodás között. Kiemelt figyelmet kell fordítani a fenntarthatósági kritériumok definiálására és alkalmazására, a környezet- és természetvédelmi, az erdőgazdálkodással, valamint az élelmiszer- és takarmánytermeléssel kapcsolatos kedvezőtlen hatásokra, azok enyhítésére.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány az energiastratégiát 2011. július 13-ai ülésén elfogadta. Az Országgyűlés határozata ad majd felhatalmazást a nemzeti energiastratégia keretrendszerébe illeszkedő cselekvési tervek kidolgozására, amelyek a megfogalmazott célok eléréséhez szükséges részletes intézkedéseket, valamint ezek ütemezését és a fejlesztések forrásigényét tartalmazzák majd. Ezt követi a jogszabályi környezet stratégiához igazítása, végül erre épülhetnek rá a támogatási és pénzügyi rendszerek. Az energiastratégia a hozzá illeszkedő egyéb koncepciókkal, cselekvési tervekkel, ágazati stratégiákkal egészül ki egységes stratégiai célrendszerré.

Az országgyűlési határozattervezet az alábbi, közvetlenül az energiastratégiához kapcsolódó újabb cselekvési tervek elkészítését tűzi ki feladatul: erőmű-fejlesztési cselekvési terv, ásványvagyonkészlet-gazdálkodási és -hasznosítási cselekvési terv, szemléletformálási cselekvési terv, energetikai kutatási és iparfejlesztési cselekvési terv, valamint távhőfejlesztési cselekvési terv. Végül ki kell emelnünk az állami szerepvállalás megerősítésének fontosságát, amely részben a szabályozói szerep megerősítésével, valamint a korábban szinte teljes egészében felszámolt nemzeti tulajdonhányad részbeni visszaállításával biztosítható.

A kormány az energetikában is döntő fontosságú feladatának tartja a korábbi években rövid távú költségvetési megfontolások vagy még kevésbé átlátható és érthető indokok alapján feladott állami pozíciók újraépítését. A stratégia céljai, köztük különösen a fogyasztók megfizethető energiaellátásának biztosítása kizárólag az állami szerepvállalás megerősítésével teljesíthető.

A fent ismertetett stratégiai célkitűzések megvalósítása érdekében az európai szabályozással összhangban lévő, a befektetői környezet kiszámíthatóságát biztosító, átlátható, elszámoltatható és a fogyasztói érdekeket is figyelembe vevő új kormányzati energetikai intézmény- és eszközrendszer felállítását tervezzük. Olyan intézményrendszerre van szükségünk, amely részét képezi ugyan az Unió energiaellátásának és az uniós energiapolitikának, de azon belül hatékonyan képes érvényesíteni a nemzeti érdekeket is.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium előterjesztésében készült, a kormány által elfogadott nemzeti energiastratégia megfelel a felsorolt elvárásoknak, bírja a szakmai közvélemény támogatását, és tervezhetővé teszi a következő évtizedek kormányzati intézkedéseit az energia- és klímapolitikában.

Mindezek alapján tisztelettel kérem az Országgyűléstől, hogy a nemzeti energiastratégiát 2030-as időtávon meghatározó országgyűlési határozattervezetet elfogadni szíveskedjen, miután a magyar társadalom teljesítőképessége, valamint a társadalom jóléte alapvetően a biztonságosan hozzáférhető és megfizethető energiától függ.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megadom a szót a következő felszólalónak, ülésvezetési kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. Balczó Zoltán alelnök úr fel kíván szólalni a nemzeti energiastratégiáról szóló törvényjavaslat vitája során, ugyanakkor az Országgyűlés elnöke az ülés vezetésére is felkérte. Az alelnök képviselői felszólalása esetén azonban csak akkor vezetheti az ülést, ha az Országgyűlés ehhez hozzájárul.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy hozzájárul-e ahhoz, hogy Balczó Zoltán alelnök úr a vita során vezethesse az Országgyűlés ülését. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége hozzájárult ahhoz, hogy alelnök úr vezesse az Országgyűlés ülését a vita során.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Aradszki András képviselő úrnak, a gazdasági és informatikai bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság tegnapi ülésén megtárgyalta a H/3839. számú országgyűlési határozati javaslatot. A vita során megállapította, hogy a nemzeti energiastratégiáról szóló dokumentum legfőbb értéke, hogy a realitások talaján áll, számol a következő évek kihívásaival, az uniós elvárásokkal, és a megvalósíthatósági esélyeket is korrektül veszi számba.

Mindezek alapján a bizottság 18 igen, 4 tartózkodó és 4 nem szavazattal a stratégiát általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti. Öné a szó.

DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A többségi vélemény ismertetése jellemző arra, hogy milyen hozzáállást tanúsított a kormányoldal a gazdasági bizottság tegnapi üléséhez. Konkrétan nem szóltak hozzá. Tehát úgy tartotta meg erről az alapvetően fontos kérdésről a gazdasági bizottság a tárgyalást, hogy csak ellenzéki hozzászólások voltak, azokat élénk türelmetlenség, morgás kísérte a kormánypárti képviselők részéről, ugyanakkor a kormánypárti többség részéről igazából csak egy elnöki összefoglaló hangzott el. Tehát hogy a képviselőknek mi a véleménye erről az úgymond stratégiáról, előterjesztésről, azt igazából nem lehet tudni, nem derült ki a gazdasági bizottság ülésén.

A másik, hogy második nekirugaszkodásra sikerült csak napirendre venni ezt a kérdést, mert délelőtt, amikor elnök úr kísérletet tett rá, hogy napirendre vegye, akkor kiderült, hogy nem házszabályszerű az előterjesztés, ugyanis a Házszabály előírja, hogy az országgyűlési határozati javaslat rendelkező részből és indokolásból áll, a beterjesztett dokumentum viszont csak rendelkező részből és egy mellékletből állt, az indokolás hiányzott belőle. Úgy látszik, hogy a kormány a június 11-i ülésén indokolás nélkül is jónak tartotta ezt, amit az előterjesztés energiastratégiának nevez.

Rátérve a tartalmi kérdésekre: miben új, ha új egyáltalán ez az energiastratégia? A hatályos energiapolitika - amelyet 2008 áprilisában fogadott el a Magyar Országgyűlés - és az újnak mondott energiastratégia szakpolitikai tartalmát illetően érdemben nem tér el egymástól. Hozzáteszem, nagyon nem is tud ésszerű keretek között eltérni egymástól, mert az objektív valóság azért adott. Egyformán mind a kettő az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság szempontjainak érvényesítését tűzi ki célul, összhangban az Európai Unió által megfogalmazott alapvető célokkal.

A határozati javaslat több pontja szó szerint megegyezik az előzővel, erről egy szép, részletes kimutatást tettünk. Tekintettel arra, hogy a hatályos és a javasolt új energiapolitika tartalma érdemben nem tér el egymástól, így a határozati javaslat új energiapolitikaként történő elfogadása, illetve a hatályos energiapolitika elvetése szükségtelen.

(10.40)

Mi úgy látjuk, hogy ez is annak a kardcsörtető, forradalmi megközelítésnek a jegyében történik, amely akár szükséges szakmailag, akár nem, akár elő van készítve, akár nem, mindenképpen valami más megjelenítést kíván adni a történéseknek. (Megszólal egy mobiltelefon.) Ráadásul a kormány az elmúlt másfél évben... - köszönöm szépen, hogy a háttérzenét a telefon útján le tetszettek kapcsolni.

Tehát a kormány az elmúlt közel másfél évben energiapolitikai intézkedései során szöges ellentétben állt mindazzal, ami korábban hatályos energiapolitika volt, és azzal is, amit most újólag beterjesztettek. Tehát ha azt tekintem, lehet ez egy előremutató kísérlet a szaktárca részéről, hogy a kormány egymásnak ellentmondó instrukcióit kivédendő, egy újnak fogalmazott, valójában változatlan energiastratégia keretében próbáljon valami stabilitást vinni az egyébként az elmúlt másfél évben nagyon instabil energiapolitikai törvényhozásba, mert ha azt nézzük, hogy mi történt az elmúlt másfél évben, mindegy, hogy melyiket nem veszik figyelembe, a régit vagy az újat.

Az elmúlt másfél évben az elszigetelődés volt jellemző, az importfüggőség egyre erősödése, elmaradás mutatkozik a Nabuccóban, a Déli Áramlatban, a diverzifikálásban, megtorpant (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.) a megújulók rendszerbe állítása.

Összességében: nem tudjuk támogatni, ez a kisebbség véleménye, amit ott hosszan kifejtettem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Braun Márton képviselő úrnak, az európai ügyek bizottsága előadójának, 5 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

DR. BRAUN MÁRTON, az európai ügyek bizottságának előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés európai ügyek bizottsága a tegnapi ülésén tárgyalta meg a H/3839. számú országgyűlési határozati javaslatot. A bizottság ülésén a nemzeti energiastratégia európai uniós összefüggései kerültek előtérbe. Az energiastratégiában felvázolt szcenáriókat alapvetően befolyásolták a közelmúltban létrejött európai uniós döntések, megállapodások, és ez megnyugtató volt a bizottságunk számára.

Elsőként a magyar elnökség alatt, 2011. február 4-én megtartott energiacsúcs jelentőségét szeretném aláhúzni. Az Európai Tanács által elfogadott következtetések rögzítik az európai energetikai hálózatok összekapcsolásának, valamint az energiaszigetek megszüntetésének fontosságát.

Döntés született arról, hogy az Európai Uniónak teljesen működőképes, összekapcsolt és integrált belső energiapiacra van szüksége. A belső piacot 2014-ig maradéktalanul meg kell valósítani annak érdekében, hogy minden akadály elháruljon a gáz- és a villamos energia szabad áramlása elől.

Az ellátásbiztonság fenntartása elsőrendű európai és magyar érdek. Szintén meghatározó eredmény született az Európai Tanács 2008. december 11-12-ei ülésén, az úgynevezett klíma-energiacsomagról. A 27 EU-tagállam között létrejött politikai megállapodás a globális klímaváltozás elleni küzdelemben nemzetközi színtéren az egyik legambiciózusabb célkitűzést határozta meg 2020-ig. Az európai szakzsargonban "20-20-20 2020-ra"-ként emlegetett vállalások alapján a tagállamok 2020-ig 20 százalékkal csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, 20 százalékra növelik a megújuló energiaforrások részarányát, és 20 százalékkal javítják az energiahatékonyságot. E vállalásokat persze uniós szinten a 27 tagállam átlagaként kell érteni. Azaz például Magyarország esetében a megújuló energia végső energiafelhasználáson belüli részarányát a 2005. évi 4,6 százalékról 2020-ra 13 százalékra kell emelni. Az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentésében pedig a végső kompromisszum alapvetően az úgynevezett régi tagállamokkal szemben volt szolidáris, ugyanis az újabb tagállamok által 1990 és 2005 között a gazdasági szerkezetváltás nyomán elért kibocsátási csökkenést csak korlátozottan ismerte el.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti energiastratégia a fenti uniós vállalásoknak megfelelően kezeli az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások szerepét. Az energetikai célkitűzések megvalósítását érdemben befolyásolják ugyanakkor mind a 2011. márciusi fukusimai tragédia kapcsán megfogalmazott egyes tagállami válaszlépések, mind az észak-afrikai országokban zajló forradalmi átalakulások. Már most is látható, hogy például a 20 százalékos energiahatékonyság-javulás eléréséhez nélkülözhetetlen a további uniós lépések végrehajtása.

Az uniós ökocímkéről vagy az épületek energiahatékonyságáról szóló, a közelmúltban elfogadott európai uniós irányelvek segíthetik a további javulást, azonban jelentős anyagi ráfordításigényük miatt nemcsak a következő évek hazai költségvetésének, de a többéves európai uniós pénzügyi keretnek a kiadási oldalát is érinthetik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottsága tegnapi ülésén kritikai észrevételek is elhangzottak az ellenzéki képviselőtársaim részéről, és politikailag úgy korrekt, ha erről is tájékoztatom a tisztelt Házat. Például a dekarbonizációs célkitűzésekkel ellentétesnek ítélték a szénalapú energiaforrások arányának szinten tartását, formai kifogás is felmerült, amelynek értelmében a határozati javaslat nem rendelkezik indoklással, ezért házszabályellenes. Szintén a javaslat indítványszerűségét érintő bírálat szerint a javaslat inkább háttéranyagnak, tanulmánynak tekinthető. Ugyanakkor jellemzően az is megállapítható, hogy a kifogások inkább formaiak, mint tartalmi jellegűek voltak.

Így élénk vitát követően a bizottságunk a H/3839. számú országgyűlési határozati javaslatot 14 igen szavazattal, 5 ellenszavazat mellett támogatta, és általános vitára bocsátását javasolja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Nagy Andor képviselő úrnak, a fenntartható fejlődés bizottsága előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Ez egy jó energiastratégia, alkalmas is és méltó is arra, hogy jó lelkiismerettel az Országgyűlés ezt elfogadja. A mi bizottságunk 12 igen szavazattal, mindösszesen 2 nem és 1 tartózkodás mellett alkalmasnak tartotta az energiastratégiát általános vitára.

Itt szeretném megjegyezni, hogy a mi ülésünkön is felmerült, hogy nincs indoklás része ennek a határozati javaslatnak, ami egy jogos felvetés volt, de úgy tudom, hogy a kormány ezt rögtön orvosolta, és benyújtották indoklással a Házszabálynak megfelelően a törvényjavaslatot, így úgy gondolom, hogy minden házszabályszerű.

Szeretném kiemelni azokat a pozitívumokat, amelyeket az energiastratégia kapcsán jómagam is megfogalmaztam a felszólalásomban, elsősorban a fenntarthatósági szempontokra koncentrálnék, és kitérnék, ha még az idő megengedi, azokra a kritikákra, amelyeket hallottam, és amelyekre szeretnék most én magam is reagálni.

Elmondanám azt, hogy 2004 óta, amióta tagja vagyok az Országgyűlésnek, nem vettem részt annyi társadalmi egyeztetésen stratégia kapcsán, mint ez most volt. Azt gondolom, hogy ennek az anyagnak az egyik erénye az, hogy korrekt társadalmi egyeztetés történt. Szerepelt az energiastratégia a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsban, a zöldszervezetekkel volt egy külön tárgyalás, az OKT is megtárgyalta, én magam a Fenntartható Fejlődési Tanács ülésén kívül az energetikai albizottság ülésén is megismerhettem ezt a stratégiát.

Egyetértek az államtitkár úrral abban, hogy Magyarországnak meg kell céloznia az energiafüggetlenséget, egy olyan országnak, amely több mint kétharmadát, majdnem kétharmadát a primer energiaszükségletének, gáz esetén 80 százalékát külföldről szerzi be, nemcsak gazdasági ésszerűség, hanem nemzetbiztonsági érdekek is amellett szólnak, hogy minél nagyobb mértékben ki tudjuk elégíteni hazai forrásokból az energiaszükségletünket.

Itt térnék rá azokra az erényekre, amelyek a fenntarthatóság szempontjaival kapcsolatosak. Államtitkár úr említette a felszólalásában, hogy lehet, hogy ez az energiastratégia nem felel meg minden szempontból a fenntarthatósági követelményeknek. Megjegyezném: nem is feltétlenül ez ennek a stratégiának a követelménye, célja, hiszen az inkább egy fenntarthatósági stratégiának a feladata, ugyanakkor törekszik arra, hogy ne csak energiaellátási biztonságot, függetlenséget és versenyképes árakat jelentsen, hanem érvényesüljenek a fenntarthatósági szempontok is.

Három ilyet emelnék ki, ami szerintem alátámasztja az érveimet. Az egyik ilyen az energiatakarékosság, illetve az energiahatékonyság, az erre való törekvés. Államtitkár úr is elmondta, én is egyetértek vele, minden erőfeszítésnél többet ér az, hogyha egy fel nem használt energiát, egy olyan rendszert működtetünk, ahol kevesebb energiát kell ugyanannak a terméknek az előállítására fordítani.

(10.50)

Erre szolgál az energiahatékonyság, amelyet részben szabályozóknak, részben pedig szemléletformálásnak a következtében lehet megvalósítani. Az energiahatékonyság és energiatakarékosság mellett fontosnak tartom azt, hogy a megújulók részaránya jelentős mértékben növekszik. Erre is elhangzott olyan kritika, hogy ez kevés, jó lenne több. Persze, én is azt mondom, hogy jó lenne több, ugyanakkor tisztában kell lenni az ország teljesítőképességével is. Szerintem korrekt, reális és nagyon is üdvözlendő célkitűzés az, hogy 2030-ra a megújulók részaránya elérje Magyarországon a 20 százalékot a biomasszára, a geotermális, geotermikus energiára, a nap- és a szélenergiára összpontosítva.

Egyetértek azzal is, hogy a hőenergia-hasznosításra kell a megújuló energiák kapcsán a hangsúlyt fektetni. Az agroüzemanyagok terén jogos észrevétel az, hogy mindazokat a mezőgazdasági terményeket, élelmiszergyártásra alkalmas termékeket, terményeket elsősorban élelmiszer-előállításra kell használni, és csak abban az esetben energetikai hasznosításra, ha az fenntartható módon tud történni. Úgy gondolom, hogy ez az energiastratégia ezt is tudja, ezt is figyelembe veszi.

Külön erényének tartom az energiastratégiának azt, hogy kiemeli az észak-dél irányú infrastruktúrát, legyen az gázvezetékek vagy villanyvezetékek összekapcsolása. Kulcskérdés ugyanis a régió gazdasági fejlődése szempontjából, hogy ne csak kelet-nyugati, hanem észak-déli infrastruktúrák is legyenek ebben a térségben, és legyen végre egy egységes regionális piac.

Kritikák fogalmazódtak meg avval kapcsolatban, hogy a szcenáriók közül nem teszi le a voksát egyetlen mellett. Azt gondolom, hogy ez is helyes. Gondoljunk csak arra, hogy az utóbbi időben történt Fukusima, ott voltak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az észak-afrikai változások, annyi minden történt, hogy egyetlen szcenárió mellett kiállni nem biztos, hogy okos dolog lenne.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Bödecs Barna képviselő úrnak, aki a bizottságban kialakult kisebbségi álláspontot ismerteti. Öné a szó.

BÖDECS BARNA, a fenntartható fejlődés bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Két lépésben ismertetném ezt a kisebbségi véleményt. Ugyanis az első körben az MSZP képviselője, Oláh Lajos képviselő úr a tárgysorozatba-vétel megtagadásának kérdését vetette föl, ugyanazon formai okból, amit Józsa István úr is itt az előbbiekben már elmondott, miszerint nincs indoklás fűzve a benyújtott javaslathoz. Ezzel a véleményével egyébként az MSZP képviselőcsoportja végül is egyedül maradt, ők szavaztak a tárgysorozatba-vétel megtagadása mellett, a többiek ezt nem támogatták. Hozzáteszem, hogy a Jobbik képviselői ekkor tartózkodtak, tekintettel arra, hogy itt egy formai hibáról van szó, és ez tényszerű, ezt el kellett ismerni, ugyanakkor az érdemi tárgyalástól nem kívántunk elzárkózni.

Az általános vitára való alkalmasságot 12 igen szavazattal, 2 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett fogadta el a bizottság. Ebben a Jobbik képviselői nemmel, az LMP képviselője pedig tartózkodással szavazott. A kisebbségi véleményben a következő lényegi elemek fogalmazódtak meg.

Az első, hogy a stratégiában a 2030-ra kitűzött primer energiafogyasztás elérheti a 2008-as válság előtti szintet. Ilyen értelemben a jelenleginél is magasabb energiaigénnyel számol. Ezért úgy találtuk, hogy a tervezet nyilvánvalóan nem veszi figyelembe az ország 2030-ig biztosan csökkenő lakosságszámát sem, ami egyértelműen csökkenő energiaigényt kellene hogy generáljon változatlan fogyasztási szerkezet mellett is, amennyiben hatékonyabb és takarékosabb energiafelhasználás valósulna meg.

Kifogásoltuk a töretlen növekedésbe vetett hitet, ami a stratégiában megfogalmazódik, hogy majd 2030-ig az egy főre jutó GDP szempontjából elérjük a mai német szintet. Úgy látjuk, hogy ez a magyar politikának már egy régi problémája, hogy mindenáron mi utolérni akarunk valakit, és nem itthon kívánjuk jól érezni magunkat. Nem lenne szabad álláspontunk szerint mindig másokhoz hasonlítani magunkat a fejlődés tekintetében.

Kifogásoltuk azt is, hogy a megújuló energiák aránya, különösen a 2020-30-as időszakban lassan nő, tehát gyakorlatilag arról van szó, hogy a jelenlegi 7 százalékos szint megháromszorozódását, tehát a 2030-ig elérendő 20 százalékos arányt lineáris módon kívánja a kormányzat megvalósítani. Nem számol azzal, hogy itt gyorsuló folyamatokról van szó, tehát amikor ezek a technológiák beindulnak, akkor ez olyan beruházásokat generálhat, hogy a tervezési periódus második szakaszában nyilvánvalóan ennél jóval ambiciózusabb terveket is ki lehetett volna tűzni.

Bár igennel szavazott, de kritikát fogalmazott meg Szili Katalin független képviselőtársunk is, aki azt mondta, hogy sajnálja, hogy a stratégia igazából nem tartalmaz semmit a hazai vállalkozások versenyképességének megtartása tekintetében, azaz legalább európai összehasonlításban nem taglalja azt, hogy milyen módon lehetne a hazai energiaárakat ebben a struktúrában versenyképesen tartani. Kifogásolta továbbá azt is, hogy nincs egy olyan intézkedési terv befűzve, amelyik a végrehajtást is garantálná.

Az LMP képviselője elmondta, hogy a takarékossági cél ellentmond a szociális alapon juttatott, továbbra is juttatott ártámogatásoknak. Elmondta, hogy a dekarbonizációs tervnek kellett volna alárendelni az egész stratégia eszközrendszerét, erőteljesebb megújuló-részaránnyal számolt volna ő is, illetőleg hiányzik belőle az energiahatékonysági intézkedési terv. A biomassza-dominancia súlyos probléma a megújulók tekintetében, illetőleg a nukleáris energia tekintetében ő fogalmazta meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy adott esetben Paks bővítése egy olyan átmeneti előnyt okoz az export tekintetében, amivel nem feltétlenül kellett volna számolni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, a külügyi bizottság előadójának, 5 perces időkeretben.

Öné a szó.

DR. VEJKEY IMRE, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés külügyi bizottsága 2011. szeptember 12-ei ülésén a nemzeti energiastratégiáról szóló H/3839. számú határozati javaslatot megtárgyalta, és a Házszabály 95. § (2) bekezdésének megfelelően általános vitára ajánlotta.

A bizottság többségi véleménye az általános vitában az volt, hogy a XXI. század legjelentősebb stratégiai kihívásai az egészséges élelmiszer, a tiszta ivóvíz és a fenntartható energiaellátás biztosítása. Az energetika területén pedig az elkövetkező időszak a struktúra- és a paradigmaváltás korszaka lesz mind a keresleti, mind a kínálati oldalon.

Az MSZP felszólalója részéről felmerült kifogásként, hogy mire ez a határozat, amikor 2008-ban 2020-ig terjedően már a kormányzásuk alatt egy azonos tárgyú határozat született. Ez az ellenvetés nem gondolt azonban arra, nem gondolt Fukusimára, illetőleg a német atomsorompó ez évi felállítására, továbbá arra, hogy az emberiség még napjainkban is az olcsó és végtelen mennyiségben rendelkezésre álló energiahordozók tévhitében él, azonban az eddigi fogyasztási szokások nem lesznek a jövőben fenntarthatók, és nem lesz fenntartható az a határozat sem, ami az ő kormányzásuk alatt született.

(11.00)

Saját jövőnk és a következő nemzedékek szükségleteinek biztosítására, valamint az élhető környezet megőrzéséhez halaszthatatlan a mielőbbi szemléletváltás az energia területén is. A gazdaság teljesítőképessége és a társadalom jóléte a biztonságosan hozzáférhető és megfizethető energiától függ, ezért hazánk jövőjének egyik legnagyobb kihívása az energiával kapcsolatos kérdések megválaszolása. A nemzeti energiastratégia 2030 megalkotásával a cél az energia- és a klímapolitika összhangjának megteremtése, a gazdasági fejlődés és a környezeti fenntarthatóság szem előtt tartásával az elfogadható energiaigény és az energetikai fejlesztések jövőbeli irányainak meghatározása, valamint a magyar energetika jövőképének kialakítása.

Mindezek alapján kérem, hogy támogassák a határozati javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szabó Vilmos képviselő úrnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

SZABÓ VILMOS, a külügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A szocialista képviselők a külügyi bizottságban is ügyrendi javaslatban kezdeményezték a napirendre tűzés elhalasztását a Házszabállyal való összeütközés, a Házszabálynak való meg nem felelés miatt. Ezt az ügyrendi javaslatot a külügyi bizottság kormánypárti és többi ellenzéki tagjai nem fogadták el, így a bizottság - ahogy ez a többségi álláspont ismertetéséből már egyértelmű - tárgyalta a napirendi pontot.

Elmondtuk, hogy sem szükségesnek, sem célszerűnek nem tartjuk ennek a témának a napirendre tűzését, hiszen létezik egy érvényes országgyűlési határozat, a 40/2008-as számú - lehet, hogy a számát rosszul mondom, de a 2008 és 2020 közötti időszakra szólóan van egy érvényes országgyűlési határozat -, amely bármikor módosítható és kiegészíthető, s ahogy ez már előzőleg képviselőtársaink részéről elhangzott, semmi olyan nóvumot nem tartalmaz a beterjesztett országgyűlési határozattervezet, amely azt jelentené, hogy ez újat hoz.

Ezzel együtt azt gondoljuk, hogy a határozati javaslatban megfogalmazottak nemkívánatos visszalépést is jelenthetnek az Európai Unió egységesülő belső energiapiacán, illetve a tekintetben is, hogy az atomerőmű bővítéséről szóló kormányzati döntést széles körű társadalmi vita, az emberek véleményének széles körű ismerete nélkül rögzítik. S azt is gondoljuk, hogy eltérések lehetnek az állami tulajdonosi szerepvállalással, az energetikai piac befolyásolásával az uniós értékekkel kapcsolatosan.

Mindezek alapján a Szocialista Párt képviselői nem tartották általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot, és nem támogatták annak további tárgyalását.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Patay Vilmos képviselő úrnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának.

Öné a szó, képviselő úr.

PATAY VILMOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság tegnap, szeptember 12-én megtárgyalta, és 14 igen szavazattal, 4 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a H/3839. számú országgyűlési határozati javaslatot a nemzeti energiastratégiáról.

Az elkövetkezendő évek energiastratégiájának sarkalatos kérdése az, hogy hogyan tudunk csökkenteni az ország kitettségén energetikai szempontból, és eközben egyensúlyt teremteni az energiagazdaságban anélkül, hogy az élelmiszer-gazdaság érdekeit ne veszélyeztessük. A legfontosabb feladat az, hogy nagy gondot fordítsunk az energiatakarékosság növelésére, a hazai megújuló energia lehető legmagasabb arányban történő kiaknázására, a biztonságos atomenergia és az erre épülő közlekedési elektrifikáció fejlesztésére, a kétpólusú mezőgazdaság racionális működtetésére, valamint az európai energiapiachoz való kapcsolódásra. Emellett persze nem mondhatunk le egyelőre a fosszilis energiahordozókról sem, a méltányos áron beszerzett földgázra továbbra is fontos szerep vár, míg a hazai szén- és lignitvagyon a magyar energetikai stratégia tartalékát adja. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar szén- és lignitvagyon krízishelyzeti tartalék is egyben egy nem várt földgázárrobbanás vagy rendszerszintű üzemzavar esetére.

Az ellátásbiztonság növelésének leghatékonyabb és legeredményesebb eszköze persze a fogyasztás csökkentése az energiatakarékosság és az energiahatékonyság javításán keresztül. Az energiastratégia zöldforgatókönyve szerint a cél az, hogy a primer energiafelhasználás lehetőség szerint csökkenjen, vagy legfeljebb 5 százalékkal növekedjen 2030-ig, azaz ne haladja meg a gazdasági válság előtti értéket. Mindezt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével egyidejűleg kell megvalósítani. Valósnak tűnik az a számítás, miszerint a primer energiaigényünk több mint 10 százaléka megspórolható épületenergetikai fejlesztések révén, míg további 6 százalék takarítható meg erőmű-korszerűsítési programokon keresztül.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az energiastratégia célkitűzései alapján a megújuló energia aránya a primer energiaigény tekintetében a mai 7 százalékról 20 százalék körüli értékre emelkedik 2030-ig. Ezen a ponton azonban fel kel hívnom a figyelmet egy nagyon fontos momentumra: a biomassza-alapú energiatermelés tekintetében a hangsúlyt a melléktermékként előállított biogáz felé kell terelni, ugyanis az élelmiszeralapanyag-termelést felváltó energiacélú mezőgazdasági termelés kockázata nagy, hiszen a takarmánynövények tekintetében olyan árdrágító hatásként jelenhet meg, amely az abrakra alapozott állati eredetű élelmiszer-előállítás gazdaságosságát csökkentheti, ez pedig már rövid távon is az állattenyésztés teljes problémájához vezethet. Abrakra alapozott energiatermelést csak a feleslegek gazdaságos levezetésére szabad engedélyezni.

Fontos, hogy a stratégiában a lokális, a helyi adottságokat kihasználó és a hasznot helyben tartó decentralizált, hőt és villamos energiát együttesen előállító biogáz- és biomassza-erőművek, a geotermális és napenergia termelte hő, valamint a szélenergiával termelt villanyáram kapják a fő szerepet. A nap- és a szélenergia fokozottabb hasznosítása érdekében fejleszteni kell a villamosenergia-rendszer szabályozhatóságát.

A stratégia 2050-re az üvegházhatású gázok kibocsátásának lényeges, akár 80-95 százalékos csökkentését tervezi. Nem látunk olyan energiaforrást, amellyel a Paksi Atomerőmű kapacitása nélkül a szén-dioxid-kibocsátásunk és földgázfelhasználásunk csökkenthető lenne.

A fentiek alapján a mezőgazdasági bizottság általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Köszöntöm én is a tisztelt Házat. Átvettem az elnöklést, és megadom a szót a kisebbségi vélemény ismertetésére Varga Géza képviselő úrnak.

VARGA GÉZA, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A mezőgazdasági bizottság ellenzéki képviselői között nem alakult ki egységes álláspont szinte egyik kérdésben sem - néhány kivételtől eltekintve -, ezért klasszikus értelemben kisebbségi véleményt nem tudok, nem is akarok mondani, erre a rendes felszólalás keretében mindegyik ellenzéki frakciónak megadjuk a lehetőséget. A többi bizottsághoz hasonlóan abban volt egységes az ellenzék, hogy súlyos formai hibának tartottuk, hogy az előterjesztő az indoklást nem csatolta a határozati javaslathoz.

(11.10)

Mi a Jobbik részéről tartózkodással reagáltunk erre a kérdésre, mert egyébként a határozati javaslatot valóban szemléletváltó határozati javaslatnak látjuk, tükröződik belőle a szemléletváltás, ami az energiastratégiát illeti.

Az atomenergia kérdésében hangzottak el ellenzéki vélemények a bizottságban. Ezt is különbözőképpen ítéltük meg. A Jobbik véleménye szerint az atomenergia kérdését differenciáltan kell kezelni. Az biztos, hogy egy 2030-ig terjedő stratégiában az atomenergia nem nélkülözhető, ugyanakkor az anyagban nem láttuk, hogy az átmenetet akár egy, a stratégia utáni kitekintés formájában hogyan kívánja biztosítani az előterjesztő ebben a stratégiában.

A mezőgazdaság kérdésében is eltértek a vélemények. A mezőgazdaság duális szerepével, vagyis hogy termeljen energiát is biomasszából, és termeljen élelmiszert is, mi nem értettünk egyet. Ha jól tudom, MSZP-s képviselőtársam, Gőgös Zoltán ezzel egyetértett lényegében. Tehát eltérőek voltak a vélemények, ezért ezt majd külön fogjuk ismertetni. Jómagam is a Jobbik energiastratégiával kapcsolatos, mezőgazdaságra vonatkozó véleményét egy rendes felszólalásban szeretném majd bővebben kifejteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Spaller Endre képviselő úrnak, a fogyasztóvédelmi bizottság előadójának, ugyancsak 5 perces időkeretben.

SPALLER ENDRE, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország függetlensége és mindannyiunk egészsége szempontjából egyaránt nagyon fontos ez az előterjesztés, ami a következő húsz év energiastratégiájáról szól. A legfontosabb célja az energiafüggetlenség növelése. Ezt kétféleképpen érhetjük el. Úgy, hogy kevesebbet fogyasztunk, energiát takarítunk meg, és úgy, hogy növeljük a helyi energia termelését. Itt szól az anyag egyfelől a Paksi Atomerőműről, másfelől azonban megemlíti, hogy kell a helyi, kicsi, lokális energiatermelés. Ez a megújuló energia használatát jelenti.

A fogyasztóvédőket az érdekli elsősorban, hogy kisebb lesz-e a villanyszámla. Megtakarítással, az energiaforrások sokszínűvé tételével, napelemekkel, földhőhasznosítással ez fog bekövetkezni. De ebbe az irányba hat például a gáz forrásának diverzifikálása, a régiós infrastruktúra fejlesztése is. Ezzel hosszabb távon is csökkenhet a rezsi. Az energiahatékonyság másik hatása egy hihetetlen modernizáció lesz. Alig lesz olyan otthon húsz év múlva - talán nem is lesz -, amely ne esne át valamilyen energiahatékonysági felújításon. Ez lehet az otthonok, a házak modernizációjának egyik fő motorja.

De nem felejti el a stratégia, hogy a takarékosság csak akkor lesz sikeres, ha erről meg tudjuk győzni az embereket. A fiatalabbakat ebben a szellemben kell fölnevelni. Lesz zöldóvoda, és a környezettudatosság szemlélete beépül az iskolai tananyagba. Szerencsére a fiatalok körében amúgy is népszerű ez a kérdés, a stratégia készítői jól ráéreztek erre. A közszférának példát kell mutatnia - kezdődik az egyik mondat. Ez minden területen igaz, de különösen itt, ahol a technológia még új, kevés a tapasztalat, ezen a területen kiemelkedő szerepet kell játsszon a közszféra. Mintaprojektek, önkormányzati tanácsadás, ezek mellett megjelenik például a közvilágítás hatékonyságának növelése. A támogatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy hatékonyságra és ne fogyasztásra ösztönözzön. Ezzel az elvvel is mélyen egyetértünk.

Fogyasztóvédőként szólnom kell az érthető, világos energiaszámlák szükségességéről. Ez az energiapolitikának, lássuk be, egy egészen kis szelete, de a fogyasztóknak a legfontosabb. Akkor tudják a maguk érdekeit megvédeni, akkor van értelme az energiahatékonysággal foglalkozni, ha tudják, hogy maguknak takarékoskodnak, és ezt a pozitív változást a saját számlájukon is ellenőrizni tudják. Ma a számlák túl bonyolultak, számos érthetetlen fogalmat tartalmaznak a nem fizikus állampolgárok számára. A számla az, ami hónapról hónapra lefordítja és értelmét igazolja az energiahatékonyságnak és a környezettudatosságnak. Ezért kérem, hogy a stratégia végrehajtása során fordítsanak nagyobb figyelmet erre a kérdésre, mintha ez önmagában evidens lenne.

A fogyasztóvédelmi bizottság tegnapi ülésén megtárgyalta, 12 igen, 3 nem szavazat és 2 tartózkodás mellett a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A fogyasztóvédelmi bizottságban is kialakult kisebbségi vélemény, amelynek ismertetésére Tóth Csaba képviselő urat kérem fel.

TÓTH CSABA, a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. A határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról történő szavazás során kisebbségben maradt bizottsági tagok véleményét ismertetem, hogy miért nem tartjuk általános vitára alkalmasnak az előterjesztést.

A bizottsági ülés megkezdésekor a szocialista frakció indítványozta, hogy a bizottság tartalmi tárgyalás nélkül, formai okokra való tekintettel nyilvánítsa Házszabállyal ellentétesnek a nemzeti energiastratégiáról szóló H/3839. számú országgyűlési határozati javaslatot, és vegye le napirendjéről annak tárgyalását. Ezt azonban a kormánypárti képviselők nem szavazták meg. Tekintettel arra, hogy a hatályos és a javasolt új energiapolitika tartalma érdemben nem tér el egymástól, így a határozati javaslatot egy új energiapolitika elfogadásához szükségtelennek tartjuk.

Hatályban van ugyanis egy 2020-ig terjedő stratégia, konkrét célkitűzésekkel és feladatmeghatározásokkal. Készült ugyanakkor egy teljesen új stratégia, amely energetikai kérdésekben nem mond mást, mint a régi, az általánosságokon túl nem fogalmaz meg eltérő célokat, nem tűz ki érdemben más feladatokat. A határozati javaslatban megfogalmazott eltérések ugyanakkor nemkívánatos visszalépést jelentenek az EU egységesülő belső energiapiacán, illetve az emberek véleményének ismerete nélkül rögzítik az atomerőmű bővítéséről szóló kormányzati döntést. Ráadásul a kormány elmúlt, közel másfél évének energiapolitikai intézkedései szöges ellentétben állnak mind a hatályos, mind a javasolt új energiastratégiában foglaltakkal, így gyakorlatilag nincs különbség abban, hogy a kormány melyik energiapolitikát nem veszi figyelembe. Emellett felhívtuk a figyelmet arra, hogy a kormány nem teljesítette a hatályos energiapolitikában számára előírt, kétévente esedékes beszámolási kötelezettségét sem.

Jelentős eltérés a hatályos és a javasolt új energiapolitika között az energetikai állami szerepvállalás módjával és mértékével kapcsolatban van, különös tekintettel az állam tulajdonosi megjelenésére a 2015-ben lejáró hosszú távú gázszállítási szerződés újratárgyalásával összefüggésben. Ez hibás gondolatsor. Egyfelől ugyanis az állam tulajdonosként történő piaci szerepvállalása elsősorban nem energetikai, hanem vagyongazdálkodási kérdés, hiszen az energetikai szabályozás tulajdonsemleges szabályozás. Másfelől a 2015-ben lejáró hosszú távú földgázvásárlási szerződés kormányzati szinten történő megújítása, illetve az arra való törekvés helyett az államnak a piaci versenyt erősítő szabályozási körülmények biztatására kellene törekednie.

A határozati javaslat 1. számú mellékletét képező megalapozó tanulmány nem tartalmaz normatív rendelkezéseket, inkább indoklásként, megalapozó háttéranyagként lenne értelmezhető. A határozati javaslat 1. számú melléklete számos hibás, pontatlan adatot tartalmaz, amelynek elfogadása ugyancsak nem célszerű, valamint számos megkérdőjelezhető következtetést von le. A határozati javaslat beterjesztése és elfogadása mindezek alapján újabb kormányzati látszatintézkedést jelent. Mindezen aggodalmak vezettek ahhoz, hogy az előterjesztést nem találtuk általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A bizottsági álláspontok ismertetését követően most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, ahogy azt máskor is megszokhatták, 20-20 perces időkeretben. Ezenközben kétperces felszólalásra nem lesz lehetőség.

Elsőként megadom a szót Kupcsok Lajos képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának. Öné a szó.

DR. KUPCSOK LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti energiastratégia keretrendszert biztosít az elkövetkezendő 20 évre a hazai energiapolitikai intézkedések meghozatalához. Az energiastratégia a nemzeti együttműködés programjára épül. A nemzeti együttműködés programja kiemeli a rendelkezésre álló alternatív energiák nyújtotta lehetőséget az energiafüggetlenség felé vezető úton, az energiahatékonyság fontosságát és ezek szerepét a munkahelyteremtésben, illetve problémaként jelöli meg a környező országokénál magasabb energiaárakat és ezek negatív hatását a vállalkozások versenyképességére.

A hármas cél, versenyképesség, fenntarthatóság és biztonság elérése érdekében nélkülözhetetlen az energiahatékonysági és takarékossági programokon keresztül az energiafogyasztás mérséklése, illetve a lokálisan rendelkezésre álló megújuló energiaforrások bevonása az ellátásba. Az energiastratégia más ágazati politikák területét is érinti, így a közlekedést, a környezetvédelmet, a mező- és erdőgazdaságot, a vízgazdálkodást, a kutatás-fejlesztést, az oktatást és még sorolhatnánk.

(11.20)

Az energiastratégia szervesen kapcsolódik a vidékfejlesztéshez és az innovációs tevékenységekhez is. A stratégia által javasolt intézkedések több közfeladatot is érintenek.

A legfontosabb közfeladat egy olyan eszköz- és intézményrendszer kialakítása, amely biztosítja az energiastratégia végrehajtását az energiatakarékosság, a versenyképesség figyelembevételével.

A szomszédos országokkal való együttműködés célja az árstabilitás, a forrásdiverzifikáció és a hálózati szabályozó kapacitás növelése, ezáltal hozzájárulva az ellátás biztonságnöveléséhez. A szomszédos országok hálózatainak és piaci kereskedelmi rendszereinek integrációja révén lehetővé válik árverseny kialakítása. A jelenlegi nemzeti piacméretek és termelési struktúrák korlátozzák a tényleges forrásoldali nagykereskedelmi verseny kialakulását.

A befektetői környezet kiszámíthatóságát biztosító intézményrendszert kell kialakítani. Döntő fontosságú az energetikáért felelős kormányzati intézményrendszer stabilitásának és hitelességének hosszú távú biztosítása. A Magyar Energia Hivatalnak szélesebb felhatalmazást kell kapnia, képessé kell válnia az energiastratégia implementációját igénylő tervezési feladatok ellátására, valamint a minimális költségelvű energetika megvalósulását gátló tényezők felszámolására. Javasolt további háttérintézmények feladatkörének kibővítése is. Ez tartalmazná az energiagazdász-hálózat megyei és fővárosi rendszerének létrehozását.

Az energiagazdász-hálózat feladata az energetikai pályázatok, támogatási és fejlesztési lehetőségek iránt érdeklődők közvetlen informálása és szaktanácsokkal való ellátása, ami gyorsíthatja és könnyítheti a beruházások menetét, olyan tevékenységekben való közreműködés, amely elősegíti az energiafogyasztók tájékozottságának és környezettudatosságának emelkedését és az energiatakarékossági célú kezdeményezések terjedését. A háttérintézmények felelőssége továbbá az adatbázis és a statisztikai rendszer működtetése az energiastratégia megvalósulásának monitoringja céljából. Biztosítani kell mindenki számára az energetikai statisztikákhoz való szabad hozzáférést.

A befektetők számára, különös tekintettel a megújuló energiaforrások alkalmazásának területén biztosítani kell az engedélyezési és egyéb eljárások áttekinthetőségét és egyszerűségét, azonban az eljárások során a környezeti szempontokat is szem előtt kell tartani. Az állam feladata az energiapolitika körébe tartozó jogi és gazdasági feltételek koherenciájának biztosítása a nemzeti érdekek maradéktalan érvényesítése céljából. Ennek teljesítéséhez az európai szabályozással összhangban lévő hatékony, kiszámítható, a fogyasztói és a környezeti érdekeket is figyelembe vevő állami szabályozás szükséges.

A nemzeti energiastratégia alapvető céljai, összhangban a releváns hazai stratégiai dokumentumokkal, a Nemzetközi Energia Ügynökség ajánlásaival és az európai uniós elvekkel, az alábbiak: az energiaellátás biztonságának szavatolása, a versenyképesség növelése, a fenntarthatóság felé való elmozdulás. Hazánk a hagyományos energiaforrások tekintetében a kontinens egyik legsebezhetőbb országa. Fosszilis energiahordozók importjából fedezzük energiaszükségletünk közel kétharmadát, ezen belül a földgázszükségletünk négyötöde orosz importból származik, onnan vásároljuk.

A nemzeti energiastratégia célrendszerének öt eszköze lesz: az energiatakarékosság, a hazai megújuló energia a lehető legmagasabb arányban, biztonságos atomenergia és az erre épülő közlekedési elektrifikáció, a kétpólusú mezőgazdaság létrehozása, valamint az európai energiapiachoz való kapcsolódás. Emellett egyelőre nem mondhatunk le a fosszilis energiahordozókról sem, a méltányos áron beszerzett földgázra továbbra is fontos szerep vár, míg a hazai szén- és lignitvagyon a magyar energetika stratégiai tartalékát adja. Ez azt is jelenti, hogy a magyar szén- és lignitvagyon krízishelyzeti tartalék is egyben egy nem várt földgázárrobbanás vagy rendszerszintű üzemzavarok esetén.

Alapigazság, hogy a nem elhasznált energia a legbiztonságosabb, a legolcsóbb és a legkörnyezetkímélőbb is egyben. Ebből kiindulva az ellátásbiztonság növelésének leghatékonyabb és legeredményesebb eszköze a fogyasztás csökkentése az energiatakarékosság és az energiahatékonyság javításán keresztül. További eszközünk a hazai gazdasági és környezeti adottságokkal arányos és megújuló energiahasználat. Az energiastratégia adatai alapján a megújuló energia aránya a primer energiaigény tekintetében a mai 7 százalékról 20 százalék körüli értékre emelkedik 2030-ig.

Az energiafüggetlenség és egyben a hazai klímavédelem következő fontos eszköze az atomenergia. A biztonságos működés folyamatos ellenőrzése mellett a Paksi Atomerőmű megkerülhetetlen eleme a hazai villamosenergia-rendszernek. A készülő stratégiai dokumentumok ezért a következő évtizedekben is számolnak az atomenergia jelenlegihez hasonló részesedésével. A paksi nukleáris kapacitások hosszú távú megőrzésének két fő indoka van: a hazai villamosenergia-igények növekedése, a magyar gazdaság dekarbonizációs pályára állításának igénye.

Az egységes európai gázpiachoz való csatlakozás negyedik eszközként lehetővé teheti a mindenkori legelőnyösebb földgázvásárlási opció választását. Jelenleg Magyarország az EU-ban a második legdrágább gázellátási szerződéssel rendelkezik, ezért célunk, hogy a 2015. év végén lejáró EFT-Gazprom szerződést mind a mennyiségek, mind az árak tekintetében a lehető legelőnyösebb feltételekkel újítsuk meg.

A kétpólusú mezőgazdaság létrehozásának lényege, hogy olyan gazdasági ösztönző és támogatási rendszert kell kialakítani, amely lehetővé teszi a piaci igények szerinti flexibilis váltást az élelmezési, illetve az energetikai célú gazdálkodás között. Hazánk energiaellátását tehát mindenképpen egy biztonságosan előre kalkulálható és megfizethető áron beszerezhető energiahordozóra vagy energiahordozó-mixre kell alapozni, ezért ellátásbiztonsági megfontolásból indokolt a hazai szén- és lignitvagyon környezetbarát felhasználásának újragondolása.

A stratégiaalkotási folyamat kezdettől fogva az energetikában érdekelt piaci szereplőkkel, a társadalmi, civil és szakmai szervezetekkel való párbeszédre épült. A dialógus részeként stratégiai környezeti vizsgálat is készült az energiastratégia véglegesítésével párhuzamosan. A vizsgálat ajánlásai és a 30 napos társadalmi vita eredményeként beérkezett több mint hatvan javaslat konklúziója segítségével azonosítani tudtuk az energiastratégia azon pontjait, amelyek módosítása tovább növelheti az anyag szakmai és társadalmi elfogadottságát.

A társadalmi vita eredményeként többek közt beillesztésre került egy primer energiaigény csökkentésén alapuló zöldforgatókönyv, az agroüzemanyagok hazai előállítása tekintetében a fenntarthatósági kritériumok nagyobb hangsúlyt kaptak, kifejtettük a távhőszolgáltatás fejlesztésére vonatkozó elképzeléseinket, külön fejezetet kapott a települési szilárd és szerves hulladékok energetikai hasznosítása, a tűzifa erőművi felhasználásának kritériumait is részletesebben körüljártuk, megindokoltuk a szénbányászat és a szénalapú energiatermelés mai szinten való fenntartásának szükségességét, részletesebb indokolást fűztünk a megújuló energia részarányára vonatkozó adatainkhoz, kijelöltük azt a forgatókönyvet, amely garanciát jelent az ország biztonságos energiaellátására, ami által teljesíthetők klímavédelmi vállalásaink, és végül, de nem utolsósorban megfelel az ország gazdasági teljesítőképességének is. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A Fidesz vezérszónokát követi az MSZP vezérszónoka. Megadom a szót Puch László képviselő úrnak.

PUCH LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan ön kezdte, az energiastratégia egy kiemelten fontos területe a magyar gazdaságnak, és úgy gondolom, nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai kérdés is, hogy mi van az energiával hazánkban. Ha ezt komolyan gondolták, akkor azt is biztosan komolyan gondolták, hogy ez a stratégia hosszú távon határozza meg a gazdaság működését. Ebben, azt gondolom, nincsenek vitáink. Ha viszont ebben nincsenek vitáink, akkor azt gondolom, az előkészítés során nagyobb körültekintés is elvárható lett volna, hiszen minden bizottsági előadó elmondta, hogy a házszabályszerűséggel komoly gondok voltak. Az indokolás hiányát persze lehet formainak tekinteni, de indokolásnak tekinteni azokat a tanulmányokat, amelyeket mellékletként becsatolt a kormány, azt gondolom, minimum egy kicsit cinikus.

Mint ahogyan az előzményeket is ismerjük, többszöri nekifutásra sikerült megalkotni egy házszabályszerű energiastratégiát és benyújtani a Háznak. Úgy gondolom, ez jó dolog. Jó dolog az is, hogy a társadalmi vitára bocsátása komolyan volt véve, és ezt, ismerjük el, a kormány itt komolyan gondolta, mint ahogyan képviselőtársam mondta, közel 60 módosítót átvezettek, de ennek ellenére úgy látom, még számos pontatlanság van az anyagban és a csatolt mellékletekben. Tehát talán az észrevételek átvezetése nem volt kellően körültekintő, vagy figyelmen kívül lett hagyva egy csomó észrevétel.

(11.30)

Én ezt azért önökre bízom, hogy döntsék el, hogy komolyan vették-e ez a társadalmi egyeztetést vagy sem, ha ennyi pontatlanság maradt benne az anyagban. Majd természetesen a részletekben el fogom mondani, hogy mi az a pár súlyos pontatlanság, ami ebben a dologban fontos.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt áttérnék a tartalmi értékelésre, két gondolatot engedjenek meg a tekintetben, hogy van egy hatályos energiastratégiánk, energiapolitikánk, amit 2008-ban az akkori Országgyűlésben nagy többséggel, gyakorlatilag konszenzussal fogadtunk el. Ebbe a Fidesz-KDNP javaslatára bekerült egy olyan mondat, hogy a kormány kétévenként számoljon be ennek a végrehajtásáról és ennek a stratégiának az időarányos teljesítéséről. Természetesen, ha ez a beszámoló megtörténik... - tudom, az államtitkár úr azt fogja mondani, hogy 2008 áprilisában volt, tehát még a Bajnai-kormánynak kellett volna ezt a beszámolót megtennie. Én meg úgy gondolom, hogy igen, lehetett volna, a Bajnai-kormány is megtehette volna, egy választás előtt ennek nem sok esélyét látom. Azt gondolom, majd visszatérve erre, hogy amit önök három évre javasolnak a mostani elfogadásnál, az megint a választások előtti időszakot fogja feltételezni vagy közvetlenül a választások utánit.

Tehát úgy gondolom, hogy erről majd érdemes szót váltanunk, hogy hogyan és mint tegyük. De ha a beszámolási kötelezettséget a kormány teljesíti és mondjuk, mielőtt az új energiastratégia beterjesztését előterjeszti, előtte értékeli és azt is, hogy mit tett, mit tehetett volna, mit tett az előző kormány, és még mit tehetett volna az előző kormány, akkor talán annak az értékelésnek az alapján stabilan módosíthattuk volna az energiapolitikánkat, és az energiapolitika módosításakor az eddigi parlamenti gyakorlatnak megfelelően - hisz ez a kilencvenes évek közepétől úgy van - konszenzussal születhetett volna meg. Azt gondolom, hogy ez nem egy ciklusra szól, nem két ciklusra, hanem hosszú távon határozza meg Magyarország jövőjét, sorsát és az itt élő emberek életminőségét. Tehát úgy gondolom, ebben volna mit tennünk, hogy a konszenzus létrejöjjön. Ezért persze azt javasolni fogjuk, hogy a kormány tegye lehetővé, hogy kétévenként kelljen beszámolnia, az Országgyűlés többsége fogadja el azt a javaslatot, hogy kétévenként számol be, hisz ekkor legalább van lehetőségünk értékelni, hogy hogy és mint, milyen irányban menjünk tovább.

Érdemben azt gondolom, a szöveghez pár dolgot majd hozzáteszünk, de természetesen, mint ahogy itt többen elmondták, megkapta szinte minden képviselőtársunk a bizottsági ülésen, a jelenlegi hatályos szabályozás mellett alig-alig van érdemi módosulás abban a szövegben, ami benyújtásra került. Tehát itt olyan érdemi nagy vitával, úgy gondolom, nem kell hogy számoljon a kormány. Viszont ahol módosított, ott jelentős pontatlanságokat hagyott benne. Talán ezek elkerülhetők lettek volna, ha a nyarat arra használja a kormány, hogy alaposan előkészítse és végiggondolja, ha ilyen fontosnak tartja ezt a dolgot, és akkor talán sikerük is van elsőre házszabályszerűen benyújtani.

Rendelkezésre állt-e ezeknek a pontatlanságoknak a kigyűjtése? Mondok egy példát: 2009-ben hatályon kívül helyeznek egy EU-irányelvet, természetesen az előterjesztés hatályosként hivatkozik rá. Úgy gondolom, hogy a magyarországi üzemanyag felhasználására és forgalmazására vonatkozó adatok feltüntetése sem biztos, hogy a legpontosabb. Kérem, államtitkár úr, nézzen utána. Biztos, hogy nem pontos, csak a kiskereskedelmi forgalomban lévő adatok kerültek feltüntetésre. Azt gondolom, hogy Magyarországon gázolajból, legalábbis a kormányzati előterjesztésben, ami pár órával ezelőtt vita kérdése volt, ott van talán egy olyan, ami nem tisztán a kiskereskedelmi forgalomban jelenik meg, hanem máshol, és azért az döntően befolyásolhatja.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy persze nem kell elfogadni a módosításokat. Ezeket mi határozatba is foglalhatjuk, de ettől még ezek az adatok nem lesznek pontosak. Úgyhogy javaslom, hogy majd a módosító indítványoknál ezt érdemben nézzük meg, hogy mit lehet tenni és korrigálható legyen, hogy legalább ezek az adatok pontosak maradjanak az anyagban. Az előkészítés során talán figyelembe vettek sok minden adatot, és ezekből az adatokból következtetéseket vontak le. Most azt gondolom, hogy ugyanolyan pontatlan következtetést vontak le az előző időszak adataiból, amikor beírták azt, hogy ebben a feltételben, ami ma a stratégiában szerepel, Magyarország villamosenergia-exportőrré válik, nettó exportőrré válik. Azt gondolom, ez egy csomó feltételnek kellene hogy megfeleljen. Elméletileg természetesen és a vágyak szintjén ennek van lehetősége, de a feltételek között egy csomó olyan van, amit muszáj végiggondolnunk, hogy ezt az anyagban mind prioritásként, mind célként meg tudjuk jeleníteni. A jelenlegi erőmű-kapacitásunk hatékonysága sem technológiai oldalon... - az európai piaci átlagnál kicsit alacsonyabb. Ezért valószínűleg egy picit drágábban képes villamos energiát előállítani. Arról már nem beszélek, hogy versenytársainknál olcsóbb energiaforrásunk sincs. És mint ahogy halljuk, hogy itt persze mik a vágyálmok majd a 2015-ös időszak után, hogy mi az a méltányos ár, ezt ma még nem tudjuk megítélni, de nagyjából az is elhangzik, hogy ha az EU egységes piacához akarunk tartozni, akkor nagyjából ki is fog alakulni egy olyan ár, amely az átlagos árat hozza, tehát azt gondolom, hogy az egy valós megállapítás, hogy nincs a villamosenergia-termeléshez olcsóbb energiaforrásunk a versenytársaknál.

Aztán talán az egyik legnagyobb probléma - mert ezek még pénzzel úgy pótolhatók -, ami talán időben is nehezen pótolható, a hálózati kapacitások, amelyek a szállítást lehetővé teszik, és olyan hatékonysággal, ami mondjuk, egy esetlegesen kieső... - a vágyak szerint a német atomenergetikában majd Magyarország pótolni fogja. Szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét, hogy erre ott vannak a franciák a közelben, és valószínűleg az osztrák vízierőművek árával is nagyon nehéz lesz versenyezni az innen elszállított energiával. De úgy gondolom, hogy természetesen ezt a célt nemesnek tekintem. Ha igaz az, hogy ez komoly cél, akkor a stratégiában érdemes lett volna erre konkrét lépéseket javasolni hálózatfejlesztésben, erőmű-beruházások tekintetében és az ehhez kapcsolódó egyéb feltételek megteremtésében, hogy ez 2018-25 környékén egy valósággá tudjon válni. Talán ezt segíthette volna az is, ha magyar - és itt a nemzeti érzés beszél belőlem - lignitvagyonra szóló beruházásokkal és annak az energetikai célú felhasználásával lehetett volna számolni, nemcsak a tartalékként, hanem konkrétan a következő időszakban is lehetett volna számolni, a lignitvagyonra támaszkodva egy komoly erőmű-beruházás előkészületekben volt, amit az előző egy évben a kormány leállított, pedig árban Paks után a második.

De természetesen lehet azt mondani, hogy szén-dioxid-kibocsátás, sok mindent elfogadok, csak ahhoz, hogy függetlenedjünk, azt gondolom, vannak lépések, amelyeket mindenképpen meg kell tenni. Ehhez a célhoz sok-sok minden tartozik, például az, hogy a beruházásösztönző rendszerek működjenek, mert itt évtizedekről szóló beruházásokról van szó. Legyen egy országkockázat-elemzési lehetőség, és természetesen azt gondolom, nem lehet óránként a szabályozás változtatását sem akkor komolyan venni, ha ilyen típusú szándékaink vannak, hogy villamosenergia-exportőrök legyünk.

De nézzünk egy-két konkrét dolgot, mert az idő közben megy, és nem szeretném elmondani ezeket kétpercesben. Mindjárt konkrét dolog ez az atomenergetika területén. Azt gondolom, Mesterházy frakcióvezető úr is elmondta, az MSZP egyértelműen letette a voksát. Igen, az élettartam-hosszabbítás feltétel nélkül támogatható, és középtávon Paks nem kiváltható a magyar energiarendszerből. Azt gondolom, ebben senkinek semmi vitája nincs. Viszont azt gondolom, hogy az üzemidő-meghosszabbítást követően más a helyzet a bővítés területén. Úgy látom, az energiastratégiában a kormány egy komoly változást hozott. Nem mindenképpen szeretné, ha ez társadalmi nyilvánosság előtt zajlana, hanem a kormány egyszeri döntésének tekinti, és szinte úgy tűnik nekem, hogy már eldőlt, hogy bővíteni kell Paksot. Most ehhez volna egy-két szakmai feltétel, ha ez így is van, hogy bővíteni kell.

Tehát azt gondolom, feltétel, hogy 2030 után milyen energiamérleget képzel el a magyar kormány. Ma ezt én nem látom. Ezt az energiaigényt honnan, milyen feltételekkel tudjuk előállítani? Ebben Paksnak szerepe lehet, de Paks itt nagyságrend; tehát nagyságrend, szeretném mondani. Erről komolyan kell gondolkodni, és hogy mit fogunk kezdeni a lignitvagyonnal, a tartalékból előjön-e valódira és a megújuló részeink; itt különböző számokat hallok, a kormány 5 százalék pluszt mond, az 12 százalék '20-ig. A képviselő úr itt már 20 százalékot mond, de teljesen mindegy ebből a szempontból.

(11.40)

Azt gondolom, hogy érdemes végiggondolni, mert az energiaoldalról a megújulónak komoly szerepet kell kapni a következő időszakban. De azt gondolom, hogy arról is dönteni kell egy Paks viszonylatában, hogy mi van a csúcserőművek kérdéskörével. Tehát úgy gondolom, hogy egy csomó szakmai kérdés van.

De a szakmai kérdéseken túl azt gondolom, hogy társadalompolitikailag is szükség van egy-két dologra; elsősorban az atomenergia mint szereplő a piacon, annak a társadalmi megítélése és az ahhoz való társadalmi viszony, mert az dönti el, hogy szabad-e sok száz milliárd forintot Paks bővítésére fordítanunk a következő évtizedekben, vagy azt kell mondani, hogy a magyar társadalom ezt nem fogadja el, és akkor talán egy más megoldást kell választani.

Azt gondolom, hogy igen, de ehhez az kellene, legalábbis minimális feltételként, és az MSZP ezt javasolja, hogy legyen egy parlamenti eseti bizottság, amely a teljes bővítési kört társadalompolitikai szempontból figyeli, folyamatosan követi, és segíti a társadalmi elfogadtatását a döntésnek, és azt gondolom, hogy a végén egy véleménynyilvánító népszavazással kell eldönteni, egyetértve mindenkivel, aki ebbe az irányba mozdult, hogy szabad vagy nem szabad sok száz milliárd forintot erre a célra fordítani. Ráadásul, ha ezt még a költségvetés forrásaira is tervezi a kormányzat, akkor azt gondolom, hogy nagyon sok más jó helye is lehet ennek a forrásnak, tehát érdemes az emberek jóváhagyását kérni, és nem a beleegyezésük nélkül dönteni ebben a dologban.

Megújulóenergia-stratégiák: azt gondolom, hogy ebben az ösztönzés teljesen egyértelmű, muszáj. Ami nekem hiányzik, hogy markáns véleményt kell mondani, melyik részt akarjuk bővíteni. Akarunk szelet, napot és itt mindent, ez így nagyon nem megy, és azt gondolom, hogy az előző programnak és az előző stratégiának is hibája volt, hogy ebben a tekintetben nem volt kellően koncentrált.

Azt gondolom, hogy a másik része, hogy itt a megújuló energiák tekintetében döntő szerepe egy dolognak van, hogy milyen szabályozás van, és azok milyen feltétellel fogadják be a rendszerbe, ár, folyamatos csúcsra járás, kevésbé csúcsra járás, sok minden. Tehát a befogadás feltételei sok szempontból döntőek, hogy ebben milyen előrelépés lesz, illetve milyen támogatási rendszerek vannak, mert ma pillanatnyilag az árrendszer ebben a tekintetben, mindenesetre maradjunk abban, hogy bizonytalan. Tehát úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben a kormányok felelőssége nagyon erős.

Egyet emelnék ki a megújulóból, és azt gondolom, hogy az agrárosok figyelmét is fel kell hívnom arra, hogy a biomassza energetikai felhasználása egy komoly, kiemelt projekt kell hogy legyen, és 2014-ben, majd amikor a hígtrágya-elhelyezési moratórium lejár, akkor szeretném, ha visszatérnénk rá, hogy ebben tudunk-e valamit tenni. Ezért azt gondolom, hogy a kormányzatnak itt, ha nem is a stratégiában, de közvetlenül a kormányzati intézkedések körében rövid időn belül lépéseket kell tennie, mert ha nem tesz, akkor komoly késések vannak, mert itt nem kétnapos döntésekről van szó. Azt gondolom, hogy e tekintetben az agrár- és a vidékfejlesztési kérdéseket valóban összhangba kell hozni az energiastratégiával. Erre a kormánynak lesz lehetősége.

Az eddigi megtett intézkedések nem a stabilitást hozzák, döntően a szabályozásban lévő hektikusság miatt. Ezért egy ilyen "húzd meg, ereszd meg", majd egy kicsit őt támogatom, majd egy kicsit elveszem, majd meglátjuk, hogyan lesz - ezt majd a távhő áránál egy mondatban szeretném megemlíteni a végén, hogy mi van.

Egyébként pedig el szeretném mondani, hogy jelenleg 2009-ben 7,3 százalék volt a megújuló, 2012-ig 7,4-et mondunk, és akkor, ha ehhez az 5 jön, akkor ez 13 százalék alatt marad a következő időszakban, úgy gondolom, hogy ez egy kicsit kevés, még akkor is, ha tudom, hogy drága energiáról beszélünk, de itt annyi mindenki beszélt a zöldről, a jövőépítésről és az energiafüggetlenségről, hogy érdemes volna ezt végiggondolni, hogy van-e erre lehetőségünk költségvetési vagy uniós források átcsoportosításával, hogy egy kicsit intenzívebbé tegyük a megújuló energiák felhasználását.

Azt gondolom, hogy a másik a biztonság kérdésköre. Ebben nagy változás nincs, és azt gondolom, hogy ez előnyére válik az előterjesztésnek. Amiben itt mindenképpen szót kell váltanunk, ez pedig az energiabiztonságot szolgáló EU-gázvezeték építése és az infrastruktúra dolgai.

Azt hiszem, hogy nagyjából Magyarországon az elmúlt 6-8 évben, sőt talán 10 évben különböző kormányzati szinteken különböző döntések születtek. Így Magyarország nem annyira kitett sem gázban, sem villamos energiában, mint volt a '90-es évek elején. A tároló kapacitás, csővezetékek és sok minden megépítése ezt lehetővé tette, úgy gondolom, hogy ebben egy nagy érdeme volt annak az együttműködésnek, amit konszenzusnak hívnak ellenzék és kormány között az előző időszakban.

Viszont van egy problémánk, és remélem, államtitkár úr, hogy a válaszában majd tud nekem választ adni. Úgy tűnik sajtóhírekből, mintha a Déli Áramlat elkerülné Magyarországot. Ez azért nem a függetlenségünk és a stabilitásunk első jele. Nagyon szeretném, ha a regionális elosztó központ, mint cél megfogalmazásában, ebben a kormány tenne diplomáciai lépéseket, hogy ez ne következzen be, mert ennek a következménye, azt gondolom, hogy hosszú távon újra visszahozza azt az egy csövön lógást, ami ellen nagyon sokan harcoltunk. És persze, a Nabuccót is szeretnénk, ha jól menne. Ehhez azért felhívnám az ön figyelmét, hogy nem kellett volna közel egy évig halasztani annak a nemzetközi szerződésnek az aláírását, ami a Nabuccót előhozta volna. Majd talán kérdezze meg, hogy miért okozott ez akkora nehézséget a kormánynak, hogy ezt a szerződést egy évig fektesse, és ne írja alá. Így azért ebben a dologban, úgy gondolom, hogy van felelőssége az elmúlt egy évnek, hogyha az egy csövön lógás a végén bekövetkezik, ez miért következett be.

Azt gondolom, hogy önök nagyon sokszor mondanak olyanokat, hogy itt az egységesülő európai energiapiac megvalósítása milyen komoly cél. Én ezzel maximálisan egyetértek. De ha ez igazán cél, akkor bizonyos értelemben végig kell gondolni, hogy a tulajdonszerzés egyben szabályozás-e, és az ár egyben versenytényező-e. Tehát nagyon-nagyon komoly kockázatnak érzem, hogy amit mondanak és amit tesznek, azok között nincs összhang. Tehát úgy gondolom, hogy a szabályozásban kell az államnak komoly szerepet betöltenie, és a szabályozás területén lehet e területen menni.

De mivel most már az időm kezd sürgetni, ezért engedjenek meg még egy szempontot. Önök nagyon komoly érdemnek tekintették az előző egy-másfél évben, hogy mindenféle árat sikerült befagyasztani. Szeretném az önök figyelmét két dologra felhívni társadalompolitikailag.

A befagyasztás átmenetileg siker, de nincs ingyenebéd az energetikában sem. Valamikor valaki meg fogja fizetni a különbözet árát, ha többe kerül az energiahordozó. Először az önkormányzatok lesznek abban a helyzetben, amikor szembesülnek majd a távhővel, mert önök többször ígérték, hogy a távhőproblémát megoldjuk. Napokon belül itt van a távfűtés megkezdése, és azt látom, hogy az önkormányzatok folyamatosan áremelést kezdeményeznek, mert egyébként az energetikai célú erőműveik komoly gonddal küszködnek. Valószínűleg átmenetileg majd lehet finanszírozni, és lehet sok mindent tenni, de a végén valaki meg fogja fizetni ezt a politikát.

Erre 2002 előtt volt példa, amikor az MVM-mel fizettettük meg. Nincs ezzel semmi baj, csak akkor beszéljünk nyíltan. Ha az állam vagyonvesztésén keresztül finanszírozza a szociálisan rászorulókat, akkor én ezt érteni fogom. Ezért azt gondolom, hogy fogyasztóvédelmi szempontból itt a vágyak vannak, az elmúlt másfél évben más történik, mint amit mondtunk, mert közben könnyítettük a kikapcsolást, a szolgáltatóknak gesztusokat tettünk. Nincs ezzel baj, csak akkor nem kell azt mondani, hogy nekünk fontos a fogyasztó és fontosak az emberek. Akkor azt kell mondani, hogy keressük azt a középutat, amikor még nincs nagyobb balhé, elfogadják majd a különadókat, és egyébként mégis biztosítják az ellátás biztonságát, mert azt gondolom, hogy a kettőnek az emberek szemében egységesnek kell lennie.

Az ellátásbiztonság és az ellátási ár fontossága szerintem nem választható szét. Azt gondolom, hogy szociálisan nekünk vannak elképzeléseink. Ilyen lehet az előrefizető mérő bevezetése, lehet ilyen természetesen a kikapcsolással kapcsolatos szabályozás átgondolása, sok minden egyéb. Úgy gondolom, hogy nem elsősorban az áron keresztül kell a szociális problémát kezelni (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.), hanem az erre lévő kormányzati szociális eszközök igénybevételével.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr, és köszönöm szépen a türelmét a túllépésért. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Megyünk tovább, a KDNP képviselőcsoportjának vezérszónokát fogjuk meghallgatni, ugyancsak 20 perces időkeretben. Aradszki András képviselő úr, parancsoljon!

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mint a bizottsági vélemény közlésekor is mondtam, a benyújtott országgyűlési határozati javaslat legfőbb értéke, hogy a realitások talaján áll, számol a következő évek kihívásaival, az uniós elvárásokkal, és törekvésének megvalósíthatósági esélyét is korrektül veszi számba. Fő üzenete: függetlenedés az energiafüggőségtől.

Milyen eszközökkel próbálja ezt a célt elérni, megvalósítani, megjeleníteni ez az energiastratégia? Kimondja, hogy egyebek között növelni kell az energiatakarékosságot, a lehető legmagasabb arányban kell hasznosítani a megújuló forrásokat, és építeni kell a biztonságos atomenergiára.

(11.50)

Hazánk nyitott, exportorientált és energiahordozókban szegény országként nem lehet teljesen energiafüggetlen, de nyilvánvaló, hogy törekedni kell az energiafüggőség csökkentésére.

A határozati javaslat mintegy szemléletváltásként nem azt tekinti az energiastratégia céljának, hogy kialakítson egy kívánatos energiamixet, hanem a biztonságos energiaellátás megteremtése, a gazdaság versenyképességének, a környezeti fenntarthatóságnak és a fogyasztók teherbíró képességének figyelembevételével kívánja ezt megvalósítani.

Az ellátásbiztonság növelésének leghatékonyabb, rövid távon is megvalósítható módja az energiatakarékosság, a fogyasztás csökkentése, amely célzottan és leghatékonyabban az ingatlanok energiatakarékos működését szolgáló beruházásokkal valósulhat meg. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az ilyen típusú beruházások élőmunka-szükséglete miatt az ország egészében történő megvalósításuk egyben közvetlen munkahelyteremtő eszköz is lehet viszonylag hosszabb távon.

Jelenleg az összes energia 40 százalékát az épületek használják fel. A mintegy 4,3 milliós lakásállomány 70 százaléka nem felel meg a korszerű hőtechnikai követelményeknek. A stratégia célja, hogy 2030-ra 30 százalékkal csökkentse az épületek fűtésigényét. Nagyon értékes része a stratégiának, hogy a határozati javaslat 4. h) pontja az épületenergetikai stratégia elkészítését írja elő, különös tekintettel a támogatási rendszerekre, a fűtési és szigetelési módozatok protokolljának elkészítésére, az energiahatékonysági beruházások megvalósításának ellenőrzésére és annak a célnak az elérésére, hogy közel nulla energiaigényű épületek terjedjenek el az országban.

Fontos még a villamosenergia-termelés és az elosztás fejlesztése, valamint az ipari folyamatok és közlekedési energiaigények mérséklése. A villamosenergia-termelés során számol a gáz- és kapcsolt megújuló erőművekkel. Mindez azért fontos, mert a Paksi Atomerőmű élettartamának meghosszabbításával vagy a stratégiában megjelenő fejlesztésének üzembeállításáig ezek a gázalapú erőművek elengedhetetlenül szükségesek az energiabiztonság szolgálatában. Hozzá kell tennem, hogy ez összhangban van azzal is, hogy változik az erőművek technológiája, korszerűbbé válik. Ma már a legújabb gázerőmű-beruházások 53-54 százalékos hatékonyságú erőművek megvalósítását eredményezik.

A megújuló forrásokon belül prioritás a gázzal, biogázzal és biomasszával működő, valamint a geotermikus energiával működő erőművek támogatása, de emelni kell a napenergia-alapú hő- és villamos energia, valamint a szélenergia által termelt mennyiséget.

A stratégia - a KDNP szerint és szerintem is helyesen - ebben a részben támogatni kívánja és hangsúlyosabb helyet biztosít az ilyen erőműveknek a lokális igények kielégítésében, a lakosság részére történő energiaszolgáltatásban.

Fontos és nagyon attraktív a cél: a megújuló forrásokat a jelenlegi 7 százalékban hasznosítjuk; 2030-ig meg kell kísérelni, hogy a 20 százalékot elérje a megújuló energiaforrások aránya. Az utóbbi érdekében 2030-ra az elektromos és hidrogénhajtás közúti arányát 14, míg a bioüzemanyag felhasználását 15 százalékra kell növelni a közlekedés területén.

A javaslat szól a mezőgazdaságról is, ugyanis a hagyományos agrotechnika az összes üvegházhatású gáz kibocsátásának 13-15 százalékáért felelős. Megfelelő mezőgazdasági technikákkal és organikus biogazdálkodással ez csökkenthető. Szerencsés dolognak tartom, hogy mialatt mi az energiastratégiát vitatjuk, folyamatban van az agrárstratégia kidolgozása és elfogadása is, amely ugyancsak számol az úgynevezett kétpólusú agrártermelés tevékenységének elindításával.

A hazai energiapolitikában az elmúlt években a legnagyobb vitákat és izgalmakat kétségkívül a megújuló energiaforrásokból történő termelés támogatása váltotta ki. Az elmúlt évtizedben az állam részben a kapacitásokba történt beruházással, de ennél is jelentősebb mértékben a megújuló forrásokból származó energia átvételi áron való támogatásával támogatta a víz, hulladék, nap és geotermikus eredetű termelőket.

Természetesen, mint sok minden Magyarországon, ez is diszfunkcionálisan működött az utóbbi 4-5 évben, és sok esetben korszerűtlen gázerőművek támogatásának a tárgya is volt ez a rendszer. A stratégia fő dokumentuma azonban óvatosan fogalmaz ebben a kérdésben, hogy hogy lesz ez a jövőben; minden lehetséges opciót nyitva hagy. A támogatási rendszerre vonatkozóan az energetikai államtitkárság közlése szerint a jövőben elsősorban a hőtermelők számíthatnak támogatásra, ami összhangban van a prioritásokkal.

Magyarország az előzetes várakozásoknak megfelelően nem követte Svájcot és Németországot az atomenergia megítélésében, sőt az élettartam meghosszabbításán túl 2050-ig mintegy 2000 megawatt új atomerőmű-kapacitás beépítésével számol. E tekintetben azt kell mondanom, hogy Magyarországon az atomerőművi energia megítélése inkább pozitív, mint negatív. Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy az atomerőmű-hulladékok elhelyezésével kapcsolatos beruházás folyamatban van, és biztonsággal el lehet helyezni a hulladékot. Természetesen fokozottabb üzembiztonságra kell törekedni, bár a Paksi Atomerőmű ebben a kérdésben az elmúlt időszakban több alkalommal is jól vizsgázott.

Mindemellett, hogy az atomerőművi energia nagyon jól szolgálja az üvegházhatású gázok csökkentésének célját, meg kell említeni, hogy 2010 és 2050 között mintegy 440 megawattnyi szénerőművel is számol a stratégia. Az atom-szén zöldforgatókönyv a szénalapú energiatermelést azzal támasztja alá, hogy krízishelyzetben egyedüli, gyorsan mozgósítható belső tartalék lehet a szénenergia, mindez segíti azt is, hogy megtartja azt a szakmai kultúrát, amivel a szénenergia hasznosítása jelen pillanatban létezik Magyarországon. Ez természetesen melléírja annak a szakmai feltételeit, amely összhangban van az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével, hogy feltételül szabja a 440 megawattnyi szénerőmű-energia belépését, a szén-dioxid-leválasztást, a tiszta széntechnológiák teljes körű alkalmazását.

Fontos üzenete a stratégiának, hogy az atom-szén zöldforgatókönyv megvalósításával kiváltható a belföldi összfogyasztás 13 százalékát kitevő villamosenergia-import, sőt - ez olvasható a dokumentumban - az összfogyasztás 14 százalékát jelentő export válthatja fel az importot 2030-ra. Azzal számol, hogy a német és svájci atomerőművek bezárása miatt kereslet lesz a piacon.

Ennek valóban vannak bizonytalansági elemei, de az is fontos, hogy a dokumentumban megjegyzik, hogy az atom-szén zöldforgatókönyv előtérbe helyezése nem jelenti azt, hogy a többi forgatókönyv irreális elemeket tartalmazna. A külső és belső gazdasági körülmények változása miatt a kormány akár meg is változtathatja ezt a preferenciát. Természetesen egy ilyen atomerőmű-bővítési beruházást nagyon gondosan, hatástanulmányokkal, gazdasági számításokkal, társadalmi elfogadottsággal kell megtámogatni, mert ennek a beruházási költsége enyhén szólva nem elhanyagolható, hanem hosszú távra meghatározó, akár az egész nemzetgazdaság szempontjából is.

(12.00)

Egyértelmű Európában a szakértők véleménye arról is, hogy az atomenergia fokozatos kiváltását a következő generációs gázfelhasználás növelésével fogja pótolni. Azt kell mondanom, hogy ebben a kérdésben az energiastratégia realisztikus álláspontot foglal el, amikor azzal számol, hogy Magyarországot továbbra is elsősorban Oroszország fogja ellátni gázzal, azonban ezt a függőséget a kormányzat nagyon jelentős takarékossággal szeretné csökkenteni, és ezáltal ezt a gázimportot korlátozni. Emellett is nagyon fontos, hogy az elmúlt évtizedekben, években kialakult egy egységes álláspont a magyar energetikai hálózat megítélésében, nevezetesen, hogy a határkeresztező vezetékekkel csökkenteni kell a függőségünket. Ami igazából - mint ahogy az előbb mondtam - nem az orosz gáztól való függőséget jelenti, hanem az orosz gáz beszerzési egyoldalúságának feloldását, azaz az európai energiapiacra kimenve különböző más forrásokból vagy más kereskedőktől, más forgalmazóktól tudunk a nagyobb mennyiségű gáz beszerzésére rácsatlakozva megfelelő árat is elérni a gázimportban, sokkal megfelelőbbet, mint amit most az egyoldalú függőség miatt Magyarország el tud érni.

A nemzeti energiastratégia és hatásvizsgálatai egyelőre nem reagálnak arra a helyzetre, amit a magyar állam befektetése jelent a MOL Nyrt.-be. A stratégia annyiban előlegezte meg ezt a döntést, hogy a kőolaj- és gázszektorban az állami tulajdoni kör szélesítését írja elő. Míg a villamosenergia-szektorban az állami tulajdonú MVM Zrt.-n és a Paksi Atomerőmű Zrt.-n keresztül az államnak jelentős közvetlen lehetősége maradt a piac befolyásolására, addig a földgáz- és kőolajszektorban ennek a megteremtése volt a cél, különös tekintettel a 2015-ben lejáró magyar-orosz hosszú távú gázár-megállapodásra. A 2015-ös gázár-megállapodás feltételeinek jobbá tételét nagymértékben szolgálja szerintem az előbb elmondott határkeresztező vezetékek megléte és az európai gázpiacra történő közvetlen csatlakozási lehetőség.

Sok kritika hangzott el az elmúlt egy év kormányzati teljesítményéről a tekintetben, hogy a szabályozás kiszámíthatóságának követelményét nem minden formában tudta a kormányzati munka - és így a parlamenti munka sem - teljesíteni. E tekintetben az energiastratégia elvárásként fogalmazza meg a szabályozás kiszámíthatóságát. A határozati javaslat 3. c) és 4. b) pontja sarkosan tartalmazza ezeket a követelményeket, egy befektetőbarát, európai szabályoknak megfelelő és kiszámítható és az energiastratégia megvalósítására képes törvényhozás szükségességét. Ebből a szempontból nagyon fontosnak tartok egy centrális jellegű szabályozást, az Energia Hivatal szabályozási pozícióinak a megerősítését, ami nagymértékben segítheti majd az átláthatóságot és az ehhez kapcsolódó kedvezőbb befektetési környezet kialakítását. Azt tudomásul kell venni, hogy nagyon hosszú távú döntéseket igénylő beruházások kellenek a céljaink eléréséhez, amelynek egyik fontos előfeltétele, hogy az energiapiaci szereplők - legyenek azok megújuló forrásból vagy gázból, atomenergiából biztosított energiaforrások - biztosak legyenek a környezetben, kiszámítható legyen a beruházások megtérülése, még akkor is, ha előre tudják, hogy esetleg az árszabályozásban lehet és kell szociális szempontokat érvényesíteni.

Összegezve azt kell mondanom, hogy a "Nemzeti energiastratégia 2030" című dokumentum jól szerkesztett, logikus felépítésű munka, fontos erénye, hogy a stratégia készítői felismerték: egyes megkerülhetetlen kérdésekkel való szembenézést nem lehet tovább halogatni, a külső és belső körülmények már folyamatban lévő változása miatt szemléletváltásra van szükség az energetikában. Ezek a filozófiai, gazdaságfilozófiai megközelítések jól tetten érhetők a stratégiában, és kellő alapot fognak biztosítani remélhetőleg az ennek valóra váltásához szükséges gazdasági folyamatok beindításához, valamint a mi felelősségünket is érintve, a megfelelő törvényhozási munka elvégzéséhez.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Balczó Zoltán alelnök úrnak, a Jobbik-képviselőcsoport vezérszónokának, ugyancsak 20 perces időkeretben.

BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor egy 144 oldalas anyagot próbálunk elemezni - ha tetszik, értékelni -, nyilvánvalóan illő ennek az erényeit mondani elsőnek. Az anyag jól szerkesztett, áttekinthető, logikus felépítésű, és számos olyan alapgondolatot, alapelvet fogalmaz meg, amelyek előrelépést jelentenek a korábbi évek gyakorlatához, dokumentumaihoz képest.

Ez az anyag EU-konform, amiben persze némi kritikát is megfogalmazok. Igen, egy pontos, elemző anyag, amelyben a legkülönbözőbb változatok, szcenáriók részletesen elemzésre kerültek, azok is, amelyek nyilvánvalóan nem tartoznak a támogatandók közé. Alkalmanként ismétli magát, de igen nagy adathalmazt is tartalmaz - ezt pozitívan mondom -, tehát egy jó, analizáló dokumentum, ahogy azt az Európai Unió berkeiben is elvárják. Ugyanakkor egyben abban is EU-konform, hogy olyan módon felel meg az Európai Unió elvárásainak, amely elvárásnak való megfelelés nemcsak a jogszabályi kötöttségeket jelenti, hanem azon túl is.

Ami viszont nekünk, a Jobbik számára kritizálandó, hogy amikor az Országgyűlés egy stratégiai döntést hoz, akkor olyan dokumentumra van szüksége, és ennek a javaslat, ez a közel 5 oldal sem felel meg, hogy világos legyen, az Országgyűlés milyen célokat tűz ki, oda milyen eszközökkel akar eljutni, ehhez milyen döntési pontokat határoz meg, és ezt hogyan lehet számon kérni. Tehát nem kellően kimunkált és világos a célkitűzések megvalósításának, finanszírozásának eszközrendszere, nincs ütemterv, és mindent egy majdani cselekvési tervre bíz, na de hát azt adott mértékig, adott szintig ide kellett volna behozni! Egyébként azért valami mellett hitet tesz, mert Nagy Andor ugyan azt mondta, hogy egyetlen szcenárió mellett kiállni nem lenne okos, az alapdokumentum azért az atom-szén-zöld szcenárió mellett kiáll egyértelműen, hogy ez az irány a megvalósítandó, amelyben benne van új atomerőművi blokk Pakson, valamint új szénerőmű.

Tehát bizonyos szempontból elhatároz egy irányt, de ha arra gondolunk, hogy egy atomerőműnél a döntéstől, a tervektől, a paraméterek elhatározásától az üzembe helyezésig mennyi idő telik el, akkor bizony legalább abban a kérdésben, ami ugye nem az "atom plusz" szcenárió, hogy valahol, egy új telephelyen egy új atomerőmű, hanem hogy majdan, az élettartam-hosszabbítással is lejáró üzemidejű blokkok helyére Pakson mi kerüljön. Itt azért valami döntést kellett volna már előterjeszteni, akár a teljesítménynagyság, blokknagyság tekintetében. Tehát számos téren azt látjuk, hogy nincs számon kérhető döntés, miközben háromévente - nagyon helyesen - felülvizsgálnánk, tehát teljesen természetes lenne, hogy egy úton elindulunk, és adott esetben korrekcióra is sor kerül.

Nagyon nemes célok szerepelnek benne: energiaimport-függetlenség, dekarbonizáció, nettó importőrből exportőrré válás, intelligens mérőrendszerek, áttérés a vasúti közlekedésre, az elektromos autózás elterjesztése. Azonban mégiscsak egy szempontot föl kellene vetni: hogyan teremthető meg a gazdaság és a lakosság számára azért - ezekkel a nemes célokkal együtt - a minél olcsóbb energia. Tehát lehetséges, hogy azt az ütemet, amelyet mindnyájan támogatunk, a megújuló energiaforrásra való átállást annak tükrében és azzal összhangban kellene ütemezni, hogy bizony vegyük figyelembe, hogy az ellátásbiztonságnak nem csak műszaki szempontjai vannak. Az ellátásbiztonság szempontja a lakosság általi megfizethetőség, és ebben a kérdésben tegyük hozzá: a gazdaság versenyképessége is. Mert itt valóban hozzátartozik az energiaár ahhoz, hogy a termelés milyen módon versenyképes.

(12.10)

Mi úgy véltük és meggyőződésünk, hogy ebben a 144 oldalas anyagban azért a közelmúltbeli változásoknak egy ilyen őszinte diagnózisára, szembenézésre is szükség lett volna. Államtitkár úr említette, hogy számos civil szervezetet bevontak, nyilván önöknek megvannak a maguk szakértői, a Jobbiknak is megvannak, de hadd utaljak egy olyan civil szervezetre, amellyel talán államtitkár úr is kapcsolatban van, amelyik felelősségteljesen elemezte az elmúlt időszakot, ez a dr. Járosi Márton által fémjelzett Energiapolitika 2000 Társaság. Hadd idézzek e civil szervezet néhány megállapításából, ami az alapokhoz megy vissza:

Neoliberális doktrína. A pénzügyi és elmélyülő gazdasági válság bebizonyította, hogy a csak a saját önszabályozására hagyott szabadpiaci gazdasági modell megbukott.

Piacliberalizáció. Az energetikai versenypiaci átalakulás sem az Unióban, sem hazánkban nem hozta meg az árak ígért mérséklődését. Manipulatív árak érvényesülnek a hazai villamosenergia-piacon is; a terheket, a következményeket a fogyasztók viselik, és az árfelhajtás nyertesei pedig a szolgáltató és a kereskedő cégek.

Fogyasztóvédelem. A liberalizáció kiteljesedésével gyakorlatilag kicsúszott az állam kezéből, megszűnt az energiaellátás közszolgáltatási jellege, és a fogyasztóvédelem esetében is egy nehezebb helyzetbe kerültünk, és nagyon sokszor a társadalmi párbeszédet fölváltották a multiszolgáltatók és a kormányzatok titkos háttéralkui.

A magyar energiapiac egyirányú. Az energiahordozók árainak csökkenése ellenére a liberalizált fogyasztói energiaárak nem csökkennek. Ez nemcsak a klasszikus árképzés elvének, de a piaci törvényeknek és a sulykolt propagandaígéreteknek is ellentmond. Emiatt persze fokozzák az energiaszegénységet, és romlik a gazdaság versenyképessége. Egy adatot hadd tegyek hozzá, az Eurostattól származik, hogy a 27 európai országot figyelembe véve a vásárlóerő-paritásra mért, arányosított energiaárak tekintetében Magyarország áramárban a legdrágább a 27 ország közül; a gáz, földgáz területén pedig a második legdrágább. Tehát azért mindezt figyelembe kellene venni.

Az infrastruktúra terén arra kell törekednünk, és figyelembe kell vennünk, hogy a jelenlegi erőműparknak az elhalasztott megújítása nemcsak ellátásbiztonsági kockázatokat jelent, de azt is jelenti, hogy az ellátásbiztonság tekintetében is gondjaink lehetnek, csak persze vegyük figyelembe a privatizáció hatását; az építés, a megújítás teljes egészében a privatizált befektetők feladatától függ, akiknek ebben nagyon nagy szabadságuk van. Itt egyedül a nemzeti villamos társaság, az MVM terveiben jelenhet meg jelentős közösségi érdekű kapacitásfejlesztés.

Valamit kezdeni kellene az energiaszegénység problémájával, amelyre nincsenek érdemi, egyértelmű uniós, hazai ajánlások. A Jobbik azt mondja - összhangban az Energiapolitika 2000 Társasággal -, hogy igenis, a szociális tömbtarifára lenne szükség, amit az első Fidesz-kormány szüntetett meg, az energiaszegénység enyhítésére, olyan módon, hogy az arra rászoruló rétegek a társadalmi szempontból nélkülözhetetlen energiahordozóból egy korlátozott, minimális mennyiséget a piaci árnál lényegesen kedvezőbb értékesítési áron kapjanak. Itt mindig fölmerül, hogy de mi van a gazdagok nyaralójával. Az adatok azt mutatják, hogy 90 százalékban az arra rászorultak azok, akik ilyenkor ezt a tömbtarifát jogosan használják. Tehát figyelembe véve, hogy a szociális háló ezt a kérdést nem tudta megoldani, mégiscsak ez az út.

Egy uniós tévhitnek kell tekintenünk az egységes európai villamosenergia-piac kapcsán, amelynek megteremtése fontos cél, hogy itt a vezetéki összeköttetéseket azonban túlértékeljük. Tehát hosszú távon, reálisan nem arra kell számítanunk, hogy más ország területén építik meg az erőműves teljesítőképességet. A regionális hálózatok, a kereskedés előnyeit ki kell használni, akár a szezonalitást is, de a biztonságos, importból leköthető kapacitással hosszú távon nagy arányban nem kellene számolni.

És akkor hadd szóljak a klímavédelemről talán egy kicsit többet, és talán, nem akarok nagy szavakat használni, hogy filozofikusan, de hát az alapoknál kezdve.

Az energetika alapkérdései: a biztonság, a gazdaságosság és a környezetvédelem, és ezek a szempontok egymás rovására érvényesíthetők, részlegesen lehet kielégíteni. És sajnos ezek az ellentmondások persze nemcsak nemzeti, társadalmi szférában állnak fönn, hanem a globalitás részeként is. A biztonság nekünk, fogyasztóknak létfeltétel, a globális gazdaság számára ez csupán egy gazdasági tényező. A gazdaságosság a globalitás szempontjából egyetlen dolog, a profit, a minél nagyobb haszon, nekünk, fogyasztóknak a megfizethetőséget jelenti, és a legsúlyosabb, hogy e globalitás, globális gazdaság számára a környezet lepusztítása egyszerűen a gazdasági folyamatnak a része, nekünk, lakosoknak pedig a természeti környezet az élet fenntartásának a része. Itt van a legnagyobb ellentét. És eközben a mai egész szép új világunk globális gazdasága növekedésre van építve.

Tehát ki kell mondanunk, igen, önkorlátozás nélkül az emberiség nem menthető meg. A fenntarthatóság tehát nem valami szakmapolitikai, gazdasági szempont, hanem létkérdés. Létkérdés, hajlandók vagyunk-e önkorlátozásra, van-e esélye egy más értékrendű világ felépítésének. Erre a Jobbik a programjában világosan definiálta, hogy mit tart célnak, milyen megvalósítható gazdasági rendszert, az ökoszociális nemzetgazdaságot.

Mindezen felismerések felerősítették az emberiség lelkiismeretére apelláló környezetvédő mozgalmakat. Sajnálatos, hogy a nemes törekvések is sokszor a globális hatalmi manipuláció áldozataivá válnak. Adott esetben túlhangsúlyos lett a megújuló energiához való viszonyulás, és azt kell mondanunk, hogy önmagában az a tény, hogy a zöldek politikaformáló tényezővé váltak, ez helyes, csak az a kérdés, hogy akik ezt mértéktartóan próbálják kezelni, és nem azt mondják, hogy a szél- és napenergián kívül mindent tagadunk, ne jussunk el odáig, hogy ezt a felvetést akár politikailag ne tekintsük korrektnek. Mert azért vegyük azt figyelembe, hogy miközben a takarékossággal, energiahatékonyság-növeléssel mindenki egyetért, nagyon fontos, de ezzel együtt igenis nem lehet azt mondani, hogy a nagy erőművek mellett most már nem lehet érvelni, mert enélkül gazdaságosan az igények nem elégíthetők ki.

Egyébként nem tudjuk azt, hogy a megújuló energiák arányának 2020-ra Magyarország számára az EU által előírt 13 százalék 14,65 százalékra való emelésének mi lett a pontos alapja, mi ennek az elemzése, mert ez bizony nagyon nagy plusz gazdasági terhet ró az országra. Nem tudom egyébként, hogyan lehet egy ilyet megállapítani, hogy 14,65 százalék, két tizedre tűzünk ki célt, nem 14-15 százalék, ez egy kissé megmosolyogtató.

A klímavédelmi célkitűzéseknél egy dolgot vegyünk figyelembe, hogy az Európai Unió részaránya ebben a, mondjuk így, szennyezésben, 12 százalék. Tehát a koppenhágai, majd a mexikói kudarc után egy alapkérdés, hogy a két legnagyobb szennyezőt, Kínát és az Egyesült Államokat rá tudjuk-e venni elkötelezettségvállalásra, mert ha nincs így, attól globális probléma, hogy itt mehetünk mi előre az Európai Parlamentben, vannak, akik már 30 százalékos részarányt akarnak, meg kibocsátáscsökkentést akarnak, de mire megyünk ezzel, ha nincs kellő akarat arra, hogy globális szinten ez megvalósuljon.

Az anyag legnagyobb tévedésének azt tartjuk, hogy a földgázfelhasználás növelésére épít gyakorlatilag minden egyes villamosenergia-termelési variáció. Ez több szempontból kockázat, mind gazdasági, mind ellátási szempontból. Tehát a földgáz ára feltehetőleg erőteljesen emelkedni fog, ha valóban megvalósulnak a továbbiakban a németországi, svájci atomenergiakapacitás-megszűnések, akkor ott - ahogy azt már jelezték is - alapvetően földgázbázisú erőműveket fognak építeni, tehát ez jelentős árfelhajtó hatás lesz.

A másik, hogy ebben az esetben beszélhetünk persze alternatív utakról meg diverzifikációról, de nagyrészt azt kell mondanunk, hogy egyelőre változatlanul vagy 80 százalékban az orosz exportra kell hogy hagyatkozzunk.

(12.20)

Persze, én megértem, hogy Puch László a Nabucco mellett állt ki, és számon kérte a kormányon, hogy miért későn írta alá ezt a fejlesztést, hiszen éppen párttársa és frakciótársa volt az, kormányfőként Gyurcsány Ferenc, aki - mint most már tudjuk - az amerikai nagykövet határozott kérésére, változtatva álláspontját, Nabucco-konferenciát szervezett. A Jobbik véleménye szerint ez nagyon kétséges projekt, a beruházóknak nagyon sikeres lesz, de egyelőre nem tudjuk a biztos forrásokat. Ezt Putyin elnök egyszer úgy fogalmazta meg: mindenki annyi rozsdás csövet fektet be a földbe, amennyit akar, csak tudjon bele földgázt tenni - és akkor gyorsan kezdte fölvásárolni a volt szovjet köztársaságok földgázlelőhelyeit. Nos, ezt csak arra mondom, hogy a földgáz növekvő fölhasználására való építés az ellátás biztonságával szemben áll.

Az atomerőmű esetében nyilvánvalóan helyes, hogy kiáll mellette, fontos alapelv, és itt tegyünk különbséget a között, igen, van egy olyan távolabbi kérdés, ami nagyon-nagyon komoly elemzést igényel, az "atom plusz" szcenárió, hogy nem Pakson, hanem valahol másutt fölépít egy új erőművet. Amit ez jelez, és amit a Jobbik támogat, hogy az élettartam-hosszabbítást követően üzemidőn kívülre kerülő paksi blokkok helyett ott helyben, Pakson célszerű és szükséges a bővítés, de ehhez itt már néhány paramétert rögzíteni kellett volna, ha ez egy stratégiai döntés az Országgyűlés részéről, figyelembe véve, hogy milyen hosszúságú ennek a kivitelezése.

A lignitvagyon felhasználása: nagyon fontos, napirenden kell tartani, és tovább kell vizsgálni a lignit bázisú villamosenergia-termelés lehetőségét, értelemszerűen a gazdaságosság és környezetvédelmi megfontolások szem előtt tartásával, ugyanis, amikor elhasznált blokkokat újabbakra cserélünk le, akkor mondhatjuk azt, hogy ez is fosszilis tüzelőanyag, de mégis a hatásfok és a szén-dioxid-kibocsátás alapján azt kell mondanunk, hogy az adott erőmű kedvezőbb helyzetbe kerül. Ezért nagyon csodálkozunk azon, hogy az Orbán-kormány prioritásai szerint kialakított javaslat - 75 százalék feletti állami tulajdon a Mátrai Erőmű telephelyén, lignitalapú blokkok, importfüggőség csökkentése, hazai alapanyag, üzemeltetés, építés - minden szempontból pozitív, és valamiért, úgy tudjuk, ebben visszatáncolt a kormány.

A szélerőműveknek az a legnagyobb gondja, hogy nyilvánvalóan a kapacitás nem tárolható, és ezen csak akkor lehet segíteni - a szabályozási okok miatt természetesen -, hogyha valamilyen tárolást megvalósítunk. Itt szóba jönne a szivattyús tározós erőmű, de éppen azok a zöldmozgalmak, amelyek a szélenergia mellett állnak ki, erre viszont már úgy tekintenek, hogy ezt nem fogadják el.

A geotermikus energia tekintetében illúziókat kell sajnos lerombolni. Bármennyire jó dolog azt mondani, hogy itt a Kárpát-medencében mennyire rendelkezésre áll a hőforrás, ezeknek a paraméterei, a hőfoka és egyéb adottságai a hőhasznosítást teszik lehetővé, sajnos a villamosenergia-kapacitások ezzel nem válthatók ki.

A biomassza-felhasználásra vonatkozó koncepciónkat Varga Géza külön fogja ismertetni.

A vízenergia-hasznosításról azt kell mondanom, hogy nem kap kellő súlyt és támogatást a vízenergia-hasznosítás. Ki kell mondani, hogy a stratégia minden más területen, minden számba vehető lehetőséget részletesen elemez, azokat is, amelyeknek a megvalósítását nem tartja helyesnek. A vízenergia-hasznosítás tekintetében is elvárható lett volna - de talán a kérdés átpolitizáltsága miatt erre nem vállalkozott az előterjesztő -, hogy valamit ebből fölvessen. Talán érdekességként, tájékoztatást annyit érdemes elmondani, hogy a nagymarosi beruházás leállítása után az osztrák vállalkozó Bécs alatt, Freudenaunál megépített 158 megawattos vízlépcsőt - ami, mint megújuló energiaarány, nagyon nagy teljesítmény -, üzembe helyezték; a népszavazás 72 százalékos többséggel támogatta egyébként.

Energiatakarékosság, energiahatékonyság: én úgy ítélem meg, abban, remélem, konszenzus van, mert az, hogy milyen ütemben, milyen mértékben tudunk a zöldenergiával kiváltani hagyományos erőmű-kapacitásokat - amiben egyetértünk, persze -, ennek az ütemezésében viszont lehet eltérés, de egyértelmű, hogy az energiahatékonyság növelése - persze, megfelelő segítséggel - nagyon fontos.

Még annyit végezetül hadd mondjak el, hogy talán az egy nagyon irreális dolog, hogy 17 százalék importunk lesz, mert Németország, Svájc nem Magyarországról fog, mondjuk, atomenergiát venni.

Tehát összefoglalva azt kell mondanunk, hogy a közösségi energiapolitikának a közösség érdekeit szem előtt tartva kell kialakítania egy ilyen nemzeti érdekű egyensúlyt. A Jobbik elkötelezett az ökoszociális gazdaság mögött, de az ellentmondó szempontok között ezen a 20 éves időhorizonton ezeknek olyan világos és döntési szinten megvalósuló programját vártuk, amely nem nyitott kérdéseket hagy meg, hanem vállalja ezeket a döntéseket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A Jobbikot követően most az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka következik. Megadom a szót Jávor Benedek képviselő úrnak, ugyancsak 20 perces időkeretben.

JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A nemzeti energiastratégia, azt gondolom, hogy talán az egyik legfontosabb és leghosszabb távon ható döntés, amit ebben az ülésszakban a Magyar Országgyűlés tárgyal, és amivel kapcsolatban döntést fog hozni. Az energiastratégia és általában az energia kérdése nem értelmezhető önmagában, egy olyan komplex rendszeren belül kell elhelyezni, amely komplex rendszer magában foglalja a gazdasági, társadalmi, környezeti alrendszereket, biztonságpolitikai kérdéseket és más vonatkozásokat. Gazdasági kérdés az energiapolitika, nyilvánvalóan, hiszen bármilyen energiapolitikai döntés jelentős tőkeigénnyel - befektetések, munkahely, GDP-termelés - és egyéb más vonatkozásokkal bír, és ezekben is döntünk, amikor az energiapolitikáról döntünk. Társadalmi kérdés, hiszen az energiaárak, az energiaszegénység kérdése, támogatáspolitika vagy akár az energiapolitikai képzésnek, az energia tudományos-technológiai képzésnek oktatási vonatkozásai is vannak.

A környezeti alrendszerről sokat, gondolom, nem kell beszélni. A klímaváltozás, üvegházhatású gázok kibocsátása, egyéb szennyező anyagok - kén-dioxid és más szennyező anyagok kibocsátása -, a bányászat környezeti hatásai, a biodiverzitás-védelem és más szempontok nyilvánvalóan összekapcsolódnak az energiapolitikával. Itt sok szó esett már az eddigi vitában a biztonságpolitikai megfontolásokról, az energiafüggőség csökkentéséről, a szállítási útvonalakról, terrorcselekményeknek való kitettség, sebezhetőség kérdéseiről. Mindezek nyomán egy kívánatos energiapolitikának és ezen belül a magyar energiapolitikának az kell hogy a célja legyen, hogy megteremtse az ellátásbiztonságot, az energiafüggetlenséget növelje, az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentse, minimalizálja a biztonsági kockázatokat, hozzájáruljon a munkahelyteremtéshez, serkentse a gazdasági fejlődést, és nem mindegy, hogy ezen belül, nagy erőművek révén, nagy multinacionális vállalatok vagy éppen magyar nagyvállalatok, vagy ezzel szemben a kis- és középvállalkozói szektor számára teremtünk fejlődési lehetőséget. Ez azon is múlik, hogy milyen energiapolitikai szcenáriót vázolunk fel magunk előtt. Minimalizálni kell az egyéb környezeti hatásokat a szén-dioxid-kibocsátás mellett, a természetvédelmi hatásokat - erről a biomasszarésznél részletesebben fogok beszélni -, a közlekedés, szállítás környezeti következményeit és a többit.

Végül a társadalmi hatásokat is figyelembe kell venni, a szociális biztonság, energiaszegénység, vagy az élelmiszerpiacokra való hatást, illetve az ellenőrizhetőség kérdését, ami tulajdonképpen a demokrácia minőségének a kérdése, hogy vajon a társadalom képes-e egyenlő félként szembeszállni azokkal az energiapolitikai szereplőkkel, amelyek a lakosság számára, a társadalom számára az energiát biztosítják, vagy olyan állami vagy magántulajdonú monopóliumokkal vagy kvázi monopóliumokkal áll szemben a lakosság, amelyekkel szemben az érdekérvényesítő képessége minimális. Ebben a keretben kell értelmezni a nemzeti energiastratégia szövegét is, amelyet beterjesztett a minisztérium az Országgyűlés elé.

Mielőtt rátérnék részletekbe menően a stratégia elemzésébe, hadd jegyezzem meg, hogy a bizottsági vitában államtitkár úr elmondta, maga az energiastratégia tulajdonképpen egy meghatározott kereten belül fogalmazhat meg célokat, tehát tulajdonképpen egy megrendelést teljesít, amely megrendelést a kormányzat, illetve más kapcsolódó stratégiák adnak meg. Én azt gondolom, hogy az energiastratégia kapcsán ennek a megrendelésnek a helyességét is fel kell vetni, meg kell kérdőjelezni. A bevezetőben említett célok között - környezet, biztonságpolitika, gazdaság, társadalom - az a probléma, hogy egy olyan tényező van, amely nem rugalmas korlátot szab az energiapolitikai döntéshozatalnak, és ez a környezeti korlátoknak, a fenntarthatósági korlátoknak a megléte.

(12.30)

Az, hogy Magyarország a nemzetközi energiapiacokon milyen pozíciót foglal el, ez egyezmények, megegyezések, tárgyalások, ad absurdum kétharmados döntések kérdése. Az, hogy képes lesz-e Európa, a világ és ezen belül Magyarország 2020-ban, 2030-ban vagy 2050-ben egy olyan pozícióba hozni magát, hogy ne váljon visszafordíthatatlanná a globális klímaváltozás folyamata, ne váljanak tolerálhatatlanná a globális klímaváltozás hatásai, itt viszont nincsen alkuhelyzetben sem a Magyar Országgyűlés, sem az Európai Unió, sem más szereplő.

Tehát egész egyszerűen az energiastratégiának ebből a kemény korlátból kellene kiindulnia, és olyan célokat megfogalmazni, amelyek alkalmassá teszik Magyarországot, hogy ezeknek a kemény korlátoknak megfelelve egy olyan kibocsátáscsökkentési pályát vagy olyan dekarbonizációs pályát vázoljon föl az ország számára, amely lehetővé teszi a szükséges lépések megtételét ezen célok teljesítése érdekében.

Mindezek után nézzük meg részletesebben az energiastratégiát! Mindenképpen a pozitívumokkal szeretném kezdeni, bár erre már az előttem szólók is felhívták a figyelmet vagy rámutattak, azért én is szükségesnek tartok néhány pozitív elemet kiemelni.

Az energiastratégia az első olyan dokumentum a magyar energiapolitikában, amely alternatívák megvizsgálásával, részletes közgazdasági hatáselemzéssel, stratégiai környezeti vizsgálattal alátámasztva próbált meg állást foglalni abban, hogy Magyarországnak milyen energiapolitikai jövőképe van. Azt gondolom, nem győzhetjük elismerni azt a teljesítményt, hogy képesek vagyunk végre számok, érvek, racionális állítások mentén lefolytatni ezt a vitát, nem pedig csak érzések és különböző lobbiérdekek mentén. Mindenképpen elismerendő: maga az energiastratégia egy logikus, jól szerkesztett munka, amely világosan mutatja be a kitűzött célokat.

Fontos megvizsgálni a prioritási célcsomagját az energiastratégiának. Ahogy államtitkár úr az expozéban elmondta, öt alapvető prioritást fogalmaztak meg az energiastratégia elkészítésekor: az energiahatékonyság, energiatakarékosság növelését, a megújuló energiaforrások részarányának a növelését, az atomenergia továbbhasználatát, a nemzetközi szállítási útvonalak diverzifikálását, illetve a nemzetközi kapcsolódási pontok fejlesztését, interkonnektorok és más fejlesztések, illetve az állam szabályozási erejének a növelését.

Azt gondolom, hogy ebből az öt prioritási pontból négyben maradék nélkül egyet tudunk érteni; az atomkérdésre később kitérek. Ugyanakkor én behoznék egy hatodik pontot, ami nem jelenik meg vagy legalábbis az expozéban nem hangzott el, ugyanakkor a kormányzati intézkedések egyértelműen ennek a prioritási pontnak a meglétét támasztják alá. Ez pedig az állam szabályozói szerepe mellett a tulajdonosi szerepének a megerősítése. Azt gondolom, ahhoz, hogy értelmesen tudjunk beszélni az állam tulajdonosi szerepének az erősítéséről, ahhoz világossá kellene tenni, hogy ezzel a tulajdonosi szereppel pontosan mi a célja, és milyen kockázatokkal, milyen költségekkel jár ennek a tulajdonosi szerepnek a megerősítése.

Az állam szabályozási szerepe egyértelmű, és azt gondolom, ha a modern, ha nem a hagyományos állammodellben gondolkozunk, hanem a public governments, a jó kormányzás modelljében gondolkozunk, akkor elsősorban szabályozási oldalon van az államnak nagyon komoly szerepe. Valóban, a neoliberális gazdaságpolitika gyakorlatánál lényegesen erősebb és fontosabb szerepe van a szabályozási oldalon. Nagyon világos, nagyon egyértelmű és nagyon szigorúan betartatott és a társadalom szempontjait, érdekeit szem előtt tartó szabályozási tevékenységre van szükség.

Itt csak zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy ezen a területen az elmúlt egy évben a kormányzat kudarcot vallott. Tehát szabályozási oldalon az energiapolitika területén olyan ötletelés, ad hoc döntések követték egymást, amelyek pontosan a kiszámítható szabályozásnak mint az energiapolitika alapfeltétele területén pontosan szembementek a kívánatos energiapolitikai céloknak. A tulajdonosi szerep kialakításánál ugyanakkor, miközben a stratégiai ágazatokban egyet tudunk érteni az állami szerepvállalás jelentőségével, látni kell, hogy ez sem egy steril környezetben megy végbe. Magyarország - a kormányzat folyamatosan hangsúlyozott állítása szerint - élethalálharcot vív az államadóssággal. Ebben a helyzetben próbál a kormányzat igen jelentős forrásokat ennek a tulajdonosi szerepnek a megerősítésére fordítani.

Mi a cél ezzel? Ugyancsak a bizottsági ülésen előkerült a MOL-részvénypakett megvásárlásának a kérdése. Államtitkár úr akkor azt mondta, hogy ennek a célja tulajdonképpen az, hogy a magyar államnak, a kormányzatnak ezzel a kisebbségi tulajdonlással - tehát nem a MOL felvásárlása, a MOL nem került állami kézbe - rálátása, erősebb látása legyen a MOL-ban zajló folyamatokra, például az FGSZ Zrt., tehát a földgázszállító rendszer működésére.

Ez természetesen egy méltányolható cél, azonban ennek a célnak ára van, és ez az ár 500 milliárd forint. Azt gondolom, hogy ez egy picit talán drága távcső ahhoz, hogy rálátásunk legyen a MOL működésére, miközben az állam más területeken az alapvető funkcióiból, az alapvető állami funkcióiból, a szabályozói funkcióiból vonul ki, például a környezetvédelmi intézményrendszer folyamatos leépítésével, ami nem most kezdődött, teszem hozzá, hanem 2002-ben, azóta folyamatosan épül le a környezetvédelmi intézményrendszer. Amikor ezekből a funkciókból vonul ki az állam, megfontolandó, hogy vajon egy ilyen rálátást biztosító lehetőség megér-e 500 milliárd forintot.

Magának a stratégiában kitűzött céloknak a részletesebb elemzésével kapcsolatban első helyen a dekarbonizációs célokat szeretném kiemelni. A szén-dioxid-kibocsátáscsökkentés Magyarországnak nemzetközi kötelezettsége is, saját vállalásaink és magyar törvényi döntések is vannak ezzel kapcsolatban. Maga az energiastratégia is ezt fontos célként tűzi ki, és egyébként érvként használja a Paksi Atomerőmű bővítése mellett, miközben a stratégia fenntartja a jelenlegi szenes termelés volumenét. Tehát tulajdonképpen a szén-dioxid-kibocsátáscsökkentés a szenes energiatermelés volumenének a fenntartása mellett nem igazán tud megvalósulni, és olyan intézkedéseket vagy intézkedésterveket sem látunk az anyagban, amelyek megpróbálnák a szén-dioxid-kibocsátás környezeti költségeit ráterhelni az energia-előállítóra. Tehát egy szén-dioxid-, egy karbonadóztatás, a fosszilis energiahordozók jelenlegi állami támogatásának a kivezetése nem jelenik meg határozottan az anyagban, nem látjuk, hogy ez a lépés a stratégia szerint a közeljövőben bekövetkezne, és ezáltal lehetővé válna fokozatosan a környezeti externáliák beépítése az energiatermelésbe.

Ide kapcsolódik a Paksi Atomerőmű kérdése is. Itt több tévképzet van, azt gondolom, az atomenergiával kapcsolatban. Egyrészt a vitában is számtalanszor elhangzott az olcsó atom kérdése. Ennek az alapja a Paksi Atomerőmű jelenlegi áramtermelésének a piaci ára. Ez egy torzított piaci ár, a Paksi Atomerőmű áramtermelésének a jelenlegi ára nem foglalja magában a nyolcvanas években épült erőmű beruházási költségeit. Mindannyian tudjuk, hogy az atomerőműveknek az a tulajdonsága, hogy viszonylag alacsony költséggel tudnak működni, viszont nagyon magas a beruházási költségük. Ezt mutatják a nemzetközi atomerőmű-fejlesztések is.

Ehhez képest, ha Magyarországon olyan energiapolitikai döntéseket vagy olyan közgazdasági megfontolásokat alkalmazunk, amelyek az atomenergia-termelés költségeinek a nagyobb részét egyszerűen figyelmen kívül hagyják, mert nem tudjuk, hogy a nyolcvanas években mennyibe került a Paksi Atomerőmű a magyar államnak, egyébként részben borsókonzervben lebarterezve, akkor egy teljesen tévúton vagyunk abban, hogy mi az olcsó energia és mi a drága energia. A jelenlegi kalkulációk egy új paksi blokk által termelt energia költségére messze meghaladják a jelenlegi paksi áramköltségeket, és összehasonlíthatóak a megújuló energia jelenlegi átvételi árával, 18-22 forint közé teszik az új blokkok atomenergia-költségét, miközben a megújuló energia költségei 25-30 forint körül vannak, tehát nincs szakadék már a két terület között. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a megújuló energia költségei meredeken csökkennek, Kaliforniában egy közelmúltbéli felmérés alapján a napenergia-termelés határköltségei elérték zuhanás közben a fosszilis energia határköltségeit, akkor azt láthatjuk, hogy a jövőben valószínűleg teljesen más közgazdasági számításokkal kell szembenéznünk.

(12.40)

Egyébként elhangzott, hogy a magyar társadalom hozzáállása pozitív az atomenergiához. Ez konkrétan nem igaz. A nyár elején egy nagy közvélemény-kutatás zajlott, amely közvélemény-kutatás egyértelműen bebizonyította, hogy a magyar lakosság 60 százaléka teljesen vagy inkább elutasítja mind a Paksi Atomerőmű bővítését, mint pedig az élettartam növelését, tehát általában a nukleárisenergia-termelést. Nem mondom, hogy ez feltétlenül perdöntő dolog, de figyelmen kívül sem hagyható, hogy a magyar lakosság alapvetően inkább elutasító a nukleárisenergia-használattal kapcsolatban.

Azt is figyelembe kell venni a nukleárisenergia-termelés kapcsán, hogy az új blokkok beruházási költsége, ami 3000 milliárd forint nagyságrendű, elképesztő terheket jelentene a magyar költségvetésre, amely éppen az államadósság ellen folytat élethalálharcot. Az illúzió, hogy az új paksi blokkokat magyar állami szerepvállalás nélkül meg lehet építeni. Ez a 3000 milliárd forint, ami szükséges lenne a két új paksi blokkhoz, ebben a 15 éves beruházási időszakban évi 200 milliárd forintot jelentene a megújulók és az energiahatékonyság területén, amelyekre az állam jelenleg körülbelül évi 10-15 milliárd forintot költ. Ez tehát nagyságrendi ugrás tudna lenni.

Még egy gondolatot engedjenek meg Pakssal kapcsolatban. Elhangzott itt államtitkár úr részéről is, Balczó képviselőtársam részéről is, hogy az új paksi blokkok a kieső, az élettartam-hosszabbítás után lejáró blokkok helyére lépnének be. Javaslom az energiastratégia olvasgatását, aszerint ugyanis nem ahelyett lépnek be. 2025 és 2030 között lép be, tehát párhuzamosan működik a négy jelenlegi paksi blokk, plusz két, egyenként ezer megawattos új blokk lép be a rendszerbe. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon 4 ezer megawatt atomenergia-teljesítmény lenne a rendszerben, ami 70-80 százalékos atomenergia-részarányt jelentene. Azt gondolom, hogy ez ellátásbiztonsági szempontból sem kívánatos, és mindenképpen azt mutatja, hogy mind a beruházási források, mind a piaci energiaigény tekintetében atommal és fosszilisekkel tulajdonképpen lefedjük a teljes energiapiacot, és akkor nem marad beruházási forrás a megújulókra és az energiahatékonyságra, és nem is marad tér vagy hely az egész energiarendszerben a megújulók támogatására vagy belépésére a rendszerbe.

Ezzel el is jutottunk az energiahatékonyság kérdésköréhez, ami nagyon helyesen prioritása az energiastratégiának, ugyanakkor a gyakorlatban az energiahatékonyság prioritása magából az energiastratégiából nem derül ki. Ez 2030-ig 5 százalékos növekvő energiaigény-növekedéssel számol. Azt gondolom, hogy megfelelő forrásokkal kistafírozott energiahatékonysági, energiatakarékossági támogató csomaggal a primer energiaigény csökkenthető lehet, ahogy az Európai Unió maga is primer energiaigény-csökkenést tűz ki maga elé célként. Az más kérdés, hogy ezen belül jelentős átrendeződés lesz, és abban egyetértünk, hogy a villamosenergia-igény valószínűleg nőni fog ebben az időszakban, de a teljes energiaigény meggyőződésem szerint csökkenthető, ha azokat a sok ezer milliárd forintos forrásokat, amelyeket fosszilis és atomenergiára költünk, energiahatékonyságra és megújulókra tudjuk fordítani.

Az idő rövidsége miatt egy későbbi hozzászólásban talán még kiegészítem az eddig elmondottakat, de azért a megújulókról néhány gondolatot mindenképpen szeretnék elmondani. A megújuló energiaforrások költsége - ahogy említettem - meredeken csökken, és biztos, hogy az elkövetkezendőkben sokkal alacsonyabb költséggel léphetnek be a magyar energiatermelő rendszerbe. Ehhez képest azt gondolom, hogy az energiastratégia túlságosan szerény célokat tűz ki ezen a területen, és ezek a célok is a biomasszára koncentrálnak. Meggyőződésünk, hogy a környezeti fenntarthatóságot figyelembe véve nem lehet olyan biomassza-kapacitást kiépíteni, ha az élelmiszerpiacokra gyakorolt hatást is figyelembe vesszük, amelyekkel az energiastratégia számol. Ehhez képest a szél- és geotermális energia területén viszont nagyobb potenciál van. Itt jegyezném meg, hogy a geotermikus energiát elsősorban hőhasznosításra lehet használni, de a 2 ezer méter alatti rétegekből villamosenergia-termelésre is alkalmas geotermális hő nyerhető. Ennek nagyobb a beruházási igénye, de lehet villamos energiát termelni Magyarországon geotermális energiával is.

Ahhoz, hogy ezek a valóban fluktuáló teljesítményű megújuló energiaforrások be tudjanak lépni, nem pusztán magát a termelést kell támogatni, hanem egy olyan regionális szabályozási blokkot kell létrehozni, amely segíti Magyarországot abban, hogy a villamosenergia-rendszerében ki tudja szabályozni a változó teljesítményű megújuló energiaforrásokat. Amennyiben erre sor kerül, akkor jelentős mértékben megnőnek a megújuló energiaforrások hasznosításának a keretei.

Az időm sajnos lejárt. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki kör végéhez érkeztünk.

Áttérünk az előre bejelentett felszólalók listájára, illetve már a kétperceseknek is lehetőséget kell hogy biztosítsak. Elsőként pontosan ilyen kétperces hozzászólásra megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, alelnök úrnak.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Jávor Benedek az előzőekben arról szólt, hogy milyen az atomerőmű-létesítés költségaránya. Én hadd fogalmazzam meg ezt egy, a környezetvédelem szempontjából legfontosabb paraméter alapján, nevezetesen hogy 1 százalék üvegházhatású szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez mekkora összegre van szükség akkor, ha ezt zöldenergiával oldjuk meg, és mekkorára, ha atomerőművi beépítéssel, s itt most nem a nyolcvanas évek csereüzletéről van szó. 1 százalékos javulásra vonatkoztatva több mint 100 milliárd forinttal olcsóbb az atomenergiával történő megoldása az üvegházhatású gázok kibocsátásának.

S még annyit: én valóban örülnék annak, ha egy olyan szcenáriót kapnánk, hogy 2010 után elindul a '20, '25 és így tovább, hogyan lehet az atomerőművi blokkokat kivonni, a fosszilis energiát kivonni, megmondani, melyek azok az energiahordozók, amelyek környezetvédelmi szempontból kedvezőek, és ezt milyen áron, hogyan tudjuk az előzőek helyére léptetni. Ezt teljes mértékben támogatnám. Azt tudom mondani, hogy ha tetszik, egy kényszer az atomerőművi energia fenntartása, de adott esetben éppen a környezetvédelmi okok és persze részben a költségek miatt úgy tűnik, hogy ezt egyelőre mással célszerűen kiváltani nem lehet. Természetesen a legnagyobb óvatosságra van szükség, stresszvizsgálatot kell csinálni, és mindent figyelembe kell venni. Azt nem tudom, hogy Fukusimának mi a közvetlen hatása a mi programunkra, de azt mondom, nagyon vigyázzunk arra, hogy szökőárral sújtott területen ne építsünk atomerőművet, mert földrengésbiztonság szempontjából mind a négy japán régióban érintett erőmű megfelelt, csak a cunamit nem bírta ki. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Jávor Benedek képviselő úr, LMP.

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen. Balczó képviselőtársamnak egyrészt azt válaszolnám, hogy a kibocsátáscsökkentési célok megvalósítása például az energiahatékonyság területén nemhogy pénzbe kerülne, hanem az Ecoffice svéd közgazdasági kutatóintézet számításai szerint a kibocsátáscsökkentés európai szinten körülbelül 3500 millió tonna szén-dioxid-kibocsátáscsökkentésig hosszú távon gazdasági haszonnal jár a munkahelyteremtés, a beruházások és egyebek révén. Azért ezt is vegyük figyelembe.

Az atomerőművel kapcsolatban mi Fukusima tanulsága? Fukusimával alapvetően nem az volt a baj, hogy földrengés vagy szökőár volt, hanem az, hogy rosszul tervezték meg, rosszul mérték föl a kockázatokat. Nem az a tanulság, hogy Magyarországon nem lesz szökőár. Nyilvánvalóan senki nem erre gondol, és azt gondolom, hogy ilyen óvodás érvelésekkel ne próbáljuk egymás idejét rabolni. Az volt Fukusima tanulsága, hogy a magas technológiai fejlettségű Japánban alapvetően hamisan mérték föl az erőműre leselkedő kockázatokat. Ez a veszély Magyarországon is fennáll. Hadd mondjak egy példát: a jelenleg zajló célzott biztonsági felülvizsgálat azzal számol - le van írva benne -, hogy Paks térségének geológiai struktúrái nem aktívak.

(12.50)

Ehhez képest nincs két hete, hogy egy 2,8-es földrengés volt abban a térségben. Nyilván ez egy gyenge földrengés, és nem jelentett veszélyt Paksra, de azt jelenti, hogy nem passzív ez a geológiai képződmény, és akkor ez azt mutatja, hogy a célzott biztonsági felülvizsgálat is leír olyan nagyvonalú állításokat, amelyek nem feltétlenül vannak így. Tehát itt az elővigyázatosság, az átláthatóság és a nagyon komoly biztonsági felülvizsgálat a tanulság, és ebben, azt gondolom, Pakson is van mit tanulnunk.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólás, Kovács Tibor képviselő úr, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt az eddig elhangzottak során a kibocsátáscsökkentést mindenki automatikusnak, evidenciának és elsőrendű fontosságúnak nevezte, ugyanakkor meg kell fontolnunk ennek a kérdéskörnek egy másik aspektusát. Tudott dolog, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében a nemzetközi megállapodásokat a három legnagyobb kibocsátó, az Egyesült Államok, Kína és India nem írta alá, ehhez képest Magyarország szén-dioxid-kibocsátása töredéke sincs ezen országok szén-dioxid-kibocsátásának. Nekem van egy olyan érzésem, hogy ebben megint éltanulók akarunk lenni, holott a dolog másik oldalát is meg kellene nézni.

A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése az alternatív energiaforrások bevonásával jár, jelentős beruházásokat kell hozzá megvalósítani, hallatlan sok pénzbe kerül, és azt jelenti, hogy a fogyasztónak az így termelt villamos- és egyéb más energiákért többet kell fizetnie. Tehát addig, ameddig ezek az országok, az Egyesült Államok sem vállalja be, Kína sem vállalja be, nyilvánvalóan azért, mert nincsen annyi pénzük, nincsen annyi forrásuk, hogy egyik évtizedről a másikra átálljanak egy másik energiaforrásra, addig nekünk nem kellene éltanulóknak lennünk, mert semmilyen jelentősége nincs a globális felmelegedés és klímaváltozás szempontjából annak, hogy Magyarországon hogyan alakulnak ezek a folyamatok.

Itt sokkal inkább valamiféle egyensúlyt kellene teremteni a lehetőségeink és a szándékaink között, mert a szándékkal nincs problémám, nem vitatom, hogy nem kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátásokat, csak a szándékainkkal, illetve a lehetőségeinkkel valamiféle egyensúlyt kellene teremteni. Ezt a hozzászólásomat is azért mondtam el, hogy ne legyen teljesen egyoldalú ez a beszéd a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről, ami eddig zajlott a parlamentben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most pedig megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Fidesz. Ő előre bejelentett felszólalóként már nem kétperces.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valahol ott szeretném folytatni, ahol Balczó Zoltán képviselőtársam kezdte a felszólalását, ennek a javaslatnak egyfajta olyan méltatásával, amely először nem a tartalomról, hanem elsősorban a formáról szól. Számos támadás ért minket az elmúlt másfél esztendő alatt az előterjesztett törvények minősége miatt, s ez időnként nem teljesen alaptalan. Az idő szorításában olyan törvények kerülhetnek vagy kerülnek be a Ház elé, amelyek nem kellően kiérleltek, gyakran változtatni kell, talán időnként az egyeztetésekkel is gond lehet, de ez a törvényjavaslat nem ilyen. Ezt a törvényjavaslatot jól érzékelhetően, sok irányból egyeztették, és jól érzékelhetően ennek a törvényjavaslatnak kifejezetten olyan céljai voltak, amely célok között számosat nyitva hagyott, nyitva hagyott arra, hogy a későbbiek folyamán meggyőződésem szerint ezeken a területeken további vitákat lehessen folytatni, és akár a hangsúlyokban is bizonyos eltolódások mutatkozhassanak.

Én e javaslat egyik erényének tartom, hogy az energiafüggőséget középpontba állította. A középpontba állított energiafüggőségnek azonban meggyőződésem szerint nem lehet az egyik vagy pláne kizárólagos orvossága, hogyha az energiát több irányból nyerjük. Ennek az igazi orvossága az, ha a hazai lehetőségeinket kellően felmérjük, és ezeket a hazai lehetőségeket maximálisan ki is használjuk. Erről szeretnék néhány gondolatot megosztani a tisztelt Házzal.

Az én meggyőződésem szerint, bár ebben a javaslatban szerepel, a szén mint energianyerési lehetőség nem iktatható ki az elkövetkezendő időszakban sem a magyar energiaellátás lehetőségei közül. Mintegy 200 évre elegendő széntartalékaink vannak, ebben mindenféle szén előfordul, s aki azt mondja, hogy ezek már nem korszerű gondolatok, azoknak Lengyelországot ajánlanám a figyelmükbe, ahol az elektromos áram előállításának döntő része ma is szénnel történik. Akik az alternatív energiát helyezik első helyre, és igyekeznek ezt teljes mértékben a középpontba állítani, mindig azzal érvelnek, hogy itt határozott fejlődés van, és ami most még nem megoldott, azok majd megoldódnak.

Na de kérdezem én: a szénfelhasználásnál mutatkozó és az elmúlt évtizedben kikristályosodó lehetőségeket miért nem lehet kihasználni? Az innovációnak miért nem adhatunk itt még nagyobb helyet? Meggyőződésem, hogy ez az egyik olyan lehetőség, amely a hazai források körében nem rekeszthető ki.

A másik, amit én fontosnak gondolok, és amely szintén csak marginálisan szerepel ebben az anyagban, ez a vízi energia. A vízi energiáról Magyarországon szólni egyfajta valamiféle hitgyalázásnak tűnhet, hiszen megcsontosodott elvek jelentek meg, amelyek szerint mi mint síkvidéki ország nem tudunk vízi energiához hozzájutni. Ez egyszerűen nem igaz. Hadd mondjam azt, hogy nem Bős-Nagymarost kell meggyőződésem szerint helyreállítani, de megvannak a lehetőségek arra, hogy például Csongrád térségében, ahol a lakosságnak ez egy igen régi igénye és kívánsága, meg lehetne építeni azt a fajta gátrendszert, amely egyrészt energiát szolgáltat, másrészt pedig a mezőgazdaság számára biztosít biztonságos és tartós vízellátást.

Hogy van-e ilyen? 1942-ben Békésszentandráson kicsi gyerekként édesapámmal ott voltam, amikor Horthy Miklós felavatta a békésszentandrási gátat, és azt kell mondanom, hogy ez máig ennek az egész térségnek az áldása. Nincs ember, aki ne tudná, hogy annak a térségnek ez jólétet, a földeken pedig biztonságot hozott. Ma, úgy tudom, tervbe van véve, hogy ennek egyfajta energiaszolgáltatása is bekövetkezzék. Messzemenően támogatom, és meggyőződésem, hogy ez csak az első lehet ebben a láncszemben. A vízi energia kirekesztése, azt kell mondanom, egészen egyszerűen hitbéli ostobaság, ezen egyszer túl kell lépni. Magyarországon volt egy történelmi helyzet, amikor nyilvánvalóan a természettudományos szempontokat is fölülírták a történelmi helyzetből következő követelmények és igények. Az akkor helyes volt, de ma nem ez az idő van.

Szól, és azt kell mondanom, elég részletesen szól a biomasszáról, annak a lehetőségeiről ez a javaslat. E tekintetben vitatkoznék a javaslattal, éspedig a tőlem telhető teljes eréllyel. A magyar mezőgazdaság ugyan mélységesen rossz helyzetben, nehéz helyzetben van, de azért nem kétpólusú, annál azért ma is többpólusúbb, és azt igen szerencsétlennek tartanám, hogyha most két olyan pólus kialakításáról beszélnénk, amelyek közül az egyik nyilván élelmiszer-termelést jelenthetne, a másik meg energiatermelést, még akkor is, ha nagyon helyesen - és ezt helyesen az előterjesztés javára kell írnom - tartalmazza, hogy nyilvánvalóan a gyengébb minőségű területekről lehet szó, és azokról a területekről, amelyek ma parlagon vannak. Ezekkel nagyjából még egyet is lehetne érteni, de akkor nagyon konkrétan meg kell határozni, hogy milyen területeken, milyen mennyiségben szabad és lehet biomasszában gondolkodni.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Miért tartom ezt ennyire fontosnak? Egészen egyszerűen az emberiség elleni merényletnek tartom azt, hogyha élelmiszer-termelésre alkalmas termőföldet bárhol kivonnak az élelmiszer-termelésből, és megfeledkeznek arról, hogy a világban egymilliárd ember éhezik. Erről nem feledkezhetünk meg! Ezek kötelességeket jelentenek, termelési kötelességet és persze a gazdag országokra teherviselési kötelezettséget is. Ezt azért tartom annyira fontosnak elmondani, mert néhány gondolatot azért szeretnék önökkel megosztani a már itt vita tárgyává vált klímaüggyel, kibocsátási üggyel, egyáltalán ezekkel az egyezményekkel kapcsolatban, amelyek elindultak Rióból, és egyszer már fel kellene mérni azt is, hogy milyen eredménye van 1992-től a hovatovább egy emberöltőn keresztül megtartott konferenciáknak, kongresszusoknak, új és új határozatoknak.

(13.00)

Ezt egyszer már föl kellene mérni: mi ennek a hatása, van-e egyáltalán hatása, és milyen eredmények vannak. De hát ez most meghaladja az én felszólalásom kereteit, ezért visszakanyarodnék még egyszer oda, ahonnan elindultam.

Igen, kell egyfajta biomassza-termelés és -előállítás, de meg kell határozni, hogy mekkora kapacitás jöhet létre ennek a feldolgozására Magyarországon, mert ha új és új földolgozó üzemeket fognak létrehozni, akkor ez ki fogja kényszeríteni a termelésen belül is, létre fogja hozni azokat a lehetőségeket, amely már az élelmiszer-termeléstől fogja elvonni a lehetőséget, ezt pedig nem lehet támogatni.

Nos, szóljunk azért néhány szót arról, amit itt Balczó Zoltán képviselőtársam meglehetősen marginálisnak ítélt, a geotermikus energiáról. A geotermikus energia valóban nem olyan, ami ki tudna váltani alapvetően, mondjuk, egy Paksi Atomerőművet. De ez az energialehetőség egy-egy térségben meghatározó tud vagy tudna lenni - ha a pillanatnyi szabályozás nem olyan lenne, amilyen. A visszasajtolási kényszer ugyanis - beszéljünk egyenesen - egészen egyszerűen a magyar zöldségtermelésnek, a hazai zöldségtermelésnek az egyik legnagyobb gátja. Nem lehet hasznosan zöldséget előállítani Magyarországon fűtési energia nélkül, és ennek a fűtési energiának a legolcsóbb lehetősége, még versenyképes lehetősége a geotermikus energia.

Ezért aztán úgy gondoltam, megkeressük az Európai Unió környezetvédelmi bizottságát, és kérünk tőlük egyfajta állásfoglalást, hogy tessék már megmondani nekünk, hogy ez a visszasajtolás hol található az európai előírások között, és szíveskedjenek azt nekünk szövegszerűen is megküldeni. Az eddig kapott első válasz részletesen a víz keretirányelvet méltóztatott elküldeni. Már írtam nekik, hogy ez nekünk is megvan, köszönjük szépen, most azt kérnénk elküldeni, amiben ez benne van. Állítom, hogy nincs ilyen. (Gőgös Zoltán: Nincs ilyen, ebben igazad van.) Na, ez tipikusan az a helyzet, amikor pápábbak vagyunk a pápánál (Gőgös Zoltán: Ez pontosan így van.), amikor egészen egyszerűen olyan gátat állítunk a saját lehetőségeink elé, amely gátat, ha nem vagyunk elég bátrak kétharmaddal átlépni, akkor mikor fogjuk átlépni, a fenébe! Akkor soha. Az én meggyőződésem szerint ezért ezen a területen változtatni kell.

Egész térségek számára jelenthet megélhetést, egy jobb és boldogabb életet, hogyha garantáljuk azt, hogy hosszú távon biztosított lehet ez a lehetőség. Meg kell találni azt a módot, amely még megfelel a víz keretirányelvnek, visszasajtolás nélkül. Ez egy feladat, és hiszem, hogy ezt a feladatot egy olyan kiváló államtitkárság, mint amely ma itt képviseli ezt a tárcát, minden bizonnyal segíteni tudja, vagy akár meg is oldja. (Gőgös Zoltán: Az anyagban nincs egy szó se.)

Tisztelt Ház! Amiről én most végül szólni szeretnék, az talán látszólag nem is olyan nagyon tartozik ide, de engedjék meg, talán ezt a kis kitérőt megtehetem. Több mint tíz éve minden évben újra és újra elmondom - Gőgös államtitkár úr sokszor hallotta tőlem korábban -, és mindig ilyenkor, amikor még meleg van, hogy tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Ház meg aktuális kormány, akár tetszik, akár nem, tél lesz. Magyarország egyik szégyene (Dr. Lamperth Mónika: Kétharmados.), hogy miközben az energiáról beszélünk - és milyen sokat beszélünk, talán jót is -, az a tél ma éppen úgy, mint az elmúlt évtizedekben, sok ember számára maga a rettegés. Egész egyszerűen azért, mert télen nem arról lesz szó egy sereg helyen, favakban, kistelepüléseken elsősorban, hogy vajon milyen energiát jó fölhasználni, elég zöld-e az energia, meg hogy az az energia, amit fölhasználunk, mennyire hatékony, meg hogy a falak azért átengedik-e a meleget vagy ki (Gőgös Zoltán: Megfagynak vagy nem fagynak.) - hát inkább ki -, hanem hogy lesz-e téli tüzelő.

A kormánynak az az intézkedése, amely szociális jellegűvé tette ezt a fajta lehetőséget, szerintem jó és szükséges lépés volt. Most azonban rajtunk, az egész társadalmon múlik, hogy képesek vagyunk-e megállítani azt a szégyenét Magyarországnak, hogy évről évre több százan halnak meg kihűlésben. Tűrhetetlen! Ezt nem lehet tovább Magyarországon fönntartani. Meg kell tudnunk szervezni úgy a társadalmat, hogy garantált legyen az, hogy idős, beteg emberek, magára hagyott emberek ne haljanak meg kihűlés következtében.

Hogy ez összefügg-e az energiával? Tisztelt Ház! Én remélem, hogy igen, mert az energiaellátásnak vannak humán oldalai, és ha valami humán oldal, akkor úgy gondolom, az emberek megmentése föltétlenül az.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra megadom a szót Kovács Tibornak, az MSZP képviselőjének.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Amit a hazai energiaforrások hasznosításáról mondott, azzal maximálisan egyet lehet érteni. Pontosan ennek a fényében egészen érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy a kormányzatnak az elmúlt egy évben az energetikában megtett intézkedései miért ellentétesek egyrészt a most hatályos energiapolitikai koncepcióval, amit három évvel ezelőtt vagy két és fél évvel ezelőtt elfogadott a Ház, és ellentétes egyébként azzal is, ami ebben az újban megfogalmazódik.

Mire gondolok? Nem tudjuk sajnálatosan a ma napig, hogy a mátrai szenes erőműblokk fejlesztése, amit hatalmas szellemi és anyagi ráfordítással előkészítettek az ottani szakemberek, és még ráadásul az a prioritás, amit a kormány most megfogalmazott, hogy az állami szerepvállalás is növekedjen, hiszen ez többségi állami tulajdonú beruházás vagy fejlesztés lett volna, egyszer csak, egyik pillanatról a másikra leállították. Pletykák szólnak arról, hogy abból a megfontolásból, hogy az MVM-nek, illetve az erőműnek a rendelkezésre álló anyagi forrásait a kormány más célokra kívánja felhasználni és fordítani, más ágazatokba történő befektetésre kívánja fölhasználni.

Jó lenne, ha egyébként a koncepció kapcsán erről is esne szó, és hogyha államtitkár úr talán válaszolna arra, hogy ott az a hatalmas szellemi és anyagi befektetés, ami a fejlesztés érdekében történt, hiábavaló, vagy pedig a kormánynak van szándéka, mondjuk, egybeesve azzal, amit Turi-Kovács képviselő úr mondott, hogy a hazai forrásokat jobban használjuk, hogy ezt hasznosítsuk a következőkben, és a fejlesztés nem hal meg, hanem valamikor folytatódik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Ipkovich György, az MSZP képviselője.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Turi-Kovács képviselőtársunk hozzászólása késztetett reagálásra. Teljesen egyetértek képviselőtársammal a vízi energia tekintetében elmondott okfejtésével. Nem csak az önök vidékén, nálunk az Alpokalján is hagyományosan sok vízi erőmű, erőművecske működött a Répcén, a Pinkán, a Gyöngyösön. Ezeknek a megszűnése, illetve újralétesítésének hiánya valóban lényeges energiakiesést okoz a környéken. Magam is szorgalmaznám ezeknek a támogatását, újralétesítését.

A szénnel kapcsolatos dologgal azonban vitatkoznék, amit képviselőtársam elmondott, és egybecseng az ön által elmondottakkal magának az előterjesztésnek a lignitre vonatkozó nagyobb arányú termelése.

Emlékeztetném önöket arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy pár évvel ezelőtt óriási népmozgalom indult Szombathely, Felsőőr környezetében az ott fekvő lignitvagyon nyíltszíni fejtéssel történő kitermelése ellenében. Olyan tájsebeket, olyan környezetvédelmi károkat okozna ennek a bányának a megnyitása, ami szinte vállalhatatlan létkörülményeket terjesztene a közelében élő településeknek. Ezért én majd módosító indítvánnyal is differenciálnám a szénvagyonnal kapcsolatos elképzeléseket. Ki kellene mondani, hogy a nyílt színi szénvagyonfejtésekkel kapcsolatban korlátokat kell felállítani, mert nagyobb kárt okozhatunk egy környezeti seb létesítésével, illetve károkozással, mint amennyi hasznot húzhatunk az egyébként alacsony hőértékű lignit kitermelésével.

Köszönöm a képviselőtársaim figyelmét. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(13.10)

ELNÖK: Visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez: felszólalásra következik Józsa István, az MSZP képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet itt az energiastratégia tárgyalása során - noha nagyon kevesen vannak a kormányoldali képviselők, de talán a felhívás visszhangra fog találni -, hogy a kormánynak és önöknek, kormányoldali képviselőknek is fel kellene már ismerni, hogy az energiaágazat nem az az ágazat, amelyet napról napra rángatni lehet. Itt különösen nagy jelentősége van a kiszámítható szabályozásnak, hiszen a döntések hosszú távon hoznak csak eredményt vagy okozhatnak súlyos károkat, akár rövid távon.

Engedjék meg, hogy említsek egy konkrét példát, ami végül is az év sikertörténete: a gönyűi, rendkívül korszerű, kombinált ciklusú, gázturbinás erőmű megvalósítása. Ez több mint tíz évet vett igénybe, pedig azt mondják, hogy a gázturbinás erőműnek az építése talán a legkiforrottabb és leggyorsabb átfutású. Ki tud úgy beruházás mellett dönteni, hogy az energiastratégia nincs köszönő viszonyban a tényleges kormányzati lépésekkel?

Nagyon remélem, hogy amennyiben önök elfogadják - mert valószínűleg el fogják fogadni ezt a beterjesztett energiastratégiát, most már az indoklással együtt és a javított mellékletekkel együtt -, akkor az abban foglaltakat magukra nézve kötelezőnek tekintik. Nem fordulhat elő, hogy hosszú távú szabályozási, támogatási rendszereket úgy szüntetnek meg, hogy az új megoldásról egyidejűleg nem gondoskodnak. Példaként megemlíthetem a távhőszolgáltatókkal kapcsolatos kérdéseket, a kapcsolt energiatermelés kérdését, amit sikerült igencsak elrontani önöknek. Egy hónap múlva itt a fűtési szezon, és máig nem tisztázott, hogy a megszüntetett KÁT-rendszer helyébe a távhő-támogatási rendszer hogy fog alakulni.

Különösen érzékeny pont ez azon önkormányzatok számára, amelyek rendelkeznek ilyen kapcsolt energiatermeléssel, felelősséget vállaltak évekkel ezelőtt, hogy ebbe beruházzanak, és most nem tudják, hogy hogyan fogják tudni működtetni. Mindez az önkormányzatoknál súlyos problémát fog jelenteni, hiszen nem rendelkeznek olyan tartalékokkal, amellyel egy ilyen vágást át tudnának hidalni.

A kormány az elmúlt egy évben mindent az árak központi akarat szerinti mesterséges kordában tartásának rendelt alá, így megszűnt a versenypiaci előnyök kihasználásának esélye a lakosság számára. Ármoratóriumot vezettek be 2010-ben a földgáz, a villamos energia és a rendszerhasználati díjak tekintetében, valamint 2011-ben a távhőszolgáltatásban is, és megjelentek a kivetett különadók is. Ezek a lépések az energiaimportőröknél, -termelőknél jelentős veszteséget halmoznak fel, és ha majd az állam lép a helyükbe - ahogy azt a piaci hírek szerint hallani lehet -, a különbözetet akkor valakinek meg kell fizetni, ezek pedig az adófizetők lesznek. Erre legkorábban a távfűtőműveket üzemeltető önkormányzatok jönnek rá, már most kénytelenek az árak emelését kérni, mert az energiaszektorban, mint másutt sem, nincs ingyenebéd, valakinek a számlát rendezni kell, végső soron mindez az adófizetőket fogja terhelni.

A társadalompolitikai hatása még rosszabb, hiszen az embereket hamis tudatban tartja, hogy csak akarat kérdése az árak meghatározása, megfékezése. Ezért nagyon helyes az a célkitűzése a stratégiának, ami a takarékosságra vonatkozik, az energiafelhasználás mérséklésére. Nem lehet úgy gondolkodni az energiáról a XXI. században, mint ahogy mondjuk, negyven évvel ezelőtt tették, amikor úgy gondolták, hogy az olaj világpiaci ára teljesen független tőlünk, mert a nagy Szovjetunióból szinte korlátlanul megkapjuk.

El kellene kerülni azt a gondolkodást, hogy az olcsó gázzal is valami hasonló tud történni. Elhitettük annak idején, hogy az a modern falu, ahol a gáz minden házhoz eljut - ez mára sajnos nagyon drága lett, hiszen az elosztás költségei jelentősen megnőttek, az import költségei megnőttek. Tehát vannak történelmi példáink arra, hogy a központi árszabályozás komoly gondokat jelent. További probléma, hogy a mesterségesen eltérített árak gátat szabnak az alternatív energiák elterjedésének is, arról nem is beszélve, hogy a megtett intézkedések nem hozzák általában a várt eredményeket, mert az árak ennek ellenére nőnek, és ezzel szembesülnek is az emberek nap mint nap. Sajnos, önök sem tudták betartani az ígért ármoratóriumokat.

A mi javaslatunk ezzel szemben az, hogy a ténylegesen rászorulókat támogató rendszereket kell bevezetni, akár az energiahatékonysági intézkedések erősítésével, személyre szóló vagy családra szóló támogatásával és természetesen tudva, hogy a szociális támogatásokra is szükség van. Véleményünk szerint az energiaszegénység problémájának kezelése érdekében az eszközök széles skálájának alkalmazásával, például az intelligens vagy előrefizető mérők pénzbeli támogatásával, és olyan szociális célzottságú kompenzációs rendszert kell működtetni, amely a szociális felelősség elvének megfelelően a védelemre szoruló fogyasztók számára biztosítja a szükséges energia rendelkezésre állását, az energiapazarlás ösztönzésének elkerülése, valamint a hatékony energiafelhasználás növelése mellett. De hozzáteszem, ez ráfordítás nélkül nem lehetséges, erre a kormánynak programot kell kidolgoznia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP véleménye szerint nem új - mint mindenben, itt is nemzeti - energiastratégiára, hanem a józan észen alapuló, kiszámítható, tervezhető, beruházásokat ösztönző szabályozási környezet kialakítására és a hatályos energiapolitika következetes megvalósítására lenne szükség. Az MSZP-frakció szerint Magyarország következő 10-15 évének energiapolitikájában kiemelt figyelmet és erőforrást kell fordítani a klímavédelem és az energetika kapcsolatrendszerére és a megfizethető, mindenki számára biztonságosan elérhető energiaszolgáltatás biztosítására.

A klímavédelem és az energetika kapcsolatrendszerében az energiahatékonyság növelésének és különösen a hazai épületek fajlagos energiafelhasználás-csökkentésének, valamint olyan energiahordozó-szerkezet kialakításának kell prioritást biztosítani, amely egyidejűleg képes a klímavédelem és a fenntarthatóság szempontját figyelembe venni, valamint az ellátás biztonságát is. Minél teljesebb mértékben ki kell használni Magyarország megújuló energiaforrások felhasználásában rejlő lehetőségeit.

Szeretném kérni a kormányt, hogy folytassa a geotermia bányászásának a területén az ezt szolgáló szabályozási, törvényhozási folyamatot, hogy kialakuljon az a garanciarendszer, akár pénzügyi garanciarendszer is, amely lendületet adhat a világviszonylatban is egyedülálló geotermikus potenciál kihasználásának, amivel Magyarország rendelkezik. A klímavédelem területén talán itt tudnánk a leggyorsabb eredményt elérni a legkisebb kockázattal, szemben, mondjuk, a duális mezőgazdasággal, ami az élelmiszerárak vonatkozásában azért bizonyos kockázatokat felvet.

Klímavédelmi szempontból az egyik leghatékonyabb erőforrás a karboncsökkentés területén is a nukleáris energia felhasználásának növelése, ugyanakkor erről csak megalapozott és nyilvános előkészítés és népszavazáson kialakított véleményen alapuló erős társadalmi felhatalmazás alapján szabad döntést hozni.

Magyarország energetikai ellátásbiztonságának növelése érdekében a következő években elsősorban az Európai Unió egységesülő belső energiapiacának erősítésére, az energiapiacokon hatékonyságnövelésre kell a hangsúlyt helyezni.

(13.20)

Mindehhez az állam részéről kiszámítható, ösztönző és piacbarát szabályozásra, ügyfélközpontú intézményrendszerre, valamint a regionális hatókörű versenypiac kiépítésére és a határokon átnyúló együttműködéseket elősegítő, kiegyensúlyozott diplomáciai kapcsolatokra van szükség.

Ha a kormány ezzel egyetért és ezen elveknek megfelelően cselekszik, akkor kialakítható a hatékony energiapolitikán alapuló jó gazdaságpolitika, ebben az esetben az energetika növelni tudja Magyarország versenyképességét. Ha a kormány nem ért egyet ezen elvekkel, akkor a kormányzati ciklusa az eltékozolt lehetőségek időszakaként, a kudarcba fulladt kísérletezés időszakaként vonul be a történelembe, ami senkinek nem érdeke, Magyarországnak, így nekünk sem érdekünk.

A döntés és az ezzel járó felelősség most az önöké, a parlamenti többségé, de azt gondoljuk, hogy az új atomerőmű ügyében hozandó döntéshez a kétharmados felhatalmazás is kevés, ahhoz népszavazás kell. Magyarország energiamixében olyan súlyt alkot a nukleáris energia, és az energiafüggetlenség tekintetében annyira meghatározó ennek a későbbi felhasználása, hogy szükséges, hogy egy nagyon széles társadalmi felhatalmazás alapján kerüljön sor a bővítésre, és ehhez, úgy gondoljuk, hogy nem elegendő egy kormánydöntés.

Szeretnék még szólni arról, ami a stratégiának szintén része, az úgynevezett energiamix kérdésköréről. Nem biztos, hogy megállja a helyét az a megközelítés, ami arra épül, vagy azt a gondolatot helyezi előtérbe, hogy Magyarországnak energiaexportőrnek kell lenni.

Mi úgy gondoljuk, hogy a határon átnyúló bilaterális energiakereskedelem vagy rendszerszintű energiakereskedelem lehet az, ami a leggazdaságosabb. Ennek lehetnek olyan elemei, amikor Magyarország exportál, de nyitva kell lenni olyan megoldásokra is, amikor különösen kedvezőbb árfekvés esetén Magyarország importőrként lép fel, és ennek a lehetőségeit is elsősorban a keleti irányokból megfelelő diplomáciai kapcsolatokkal célszerű elősegíteni.

Kiadtunk egy közleményt is a mai vitával kapcsolatban, ami arról szól, hogy nem támogatható, hogy az állam a versenyt segítő szabályozás erősítése helyett az energetikai ágazatban történő tulajdonszerzésen keresztül gondolja csak megoldani a piaci folyamatok szabályozását. Ráadásul ezt meglehetősen ellentmondásosan teszi, mert becslések szerint közel 25 százalékos tulajdoni hányadot ért el az állam például a MOL energetikai részvénytársaság pakettjeiben, ugyanakkor nem tesz lépéseket, hogy az írányításra, az ellenőrzésre fokozottabb hatása legyen.

Mi tehát mindenképpen a parlamenti transzparenciára helyeznénk a hangsúlyt, ezért is kértük, hogy a tervezetben szereplő három év helyett kétévenként adjon számot a kormány az energiastratégia területén elért eredményekről, és hagyja nyitva a kormány azokat a piaci versenyben rejlő lehetőségeket, amelyekkel egy-egy piaci szereplő az állam által meghatározott árakon túlmenően előnyöket érhetne el a versenypiacon.

Mi tehát nem vagyunk az ellen, hogy az állam garantáljon bizonyos elviselhető árakat, de annak mindenképpen ellene lennénk, hogy ez egy nyitott piaci árverseny ellen hasson, tehát ajánljuk a stratégia elfogadóinak, végrehajtóinak figyelmébe azokat az európai energiapiaci folyamatokat, amelyek eredményeként talán a garantált állami áraknál is kedvezőbb versenyárak érhetőek el. Tegyék lehetővé, hogy ehhez a magyar lakosság hozzájusson!

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Varga Géza, a Jobbik képviselője.

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Előttem szóló képviselőtársaim közül többen, de maga az előterjesztés is beszél a kétpólusó mezőgazdaságról. Ezzel kapcsolatban szeretném leszögezni a Jobbik álláspontját: kétpólusú mezőgazdaság nem! Ugyanakkor viszont vetésforgóba illesztett, a mezőgazdaság saját energiaellátására szolgáló energiatermelés igen.

A különbség a kettő között az, hogy a kétpólusú mezőgazdasági megközelítés az élelmiszerárakat összeköti - akarva, nem akarva, vagy akarva - a fosszilis energiahordozók áremelkedésével. Ezért ezt semmilyen körülmények között nem tudjuk támogatni.

Van a mezőgazdaságban olyan potenciál, amellyel ha összehasonlítjuk a mezőgazdaság saját energiaigényét, itt akár az áram, a folyékony üzemanyag és a szárításra szolgáló pirolízis útján hasznosítható üzemanyagot, akkor körülbelül a magyar biomassza-energiatermelő potenciál hasonlít ehhez az értékhez. (Gőgös Zoltán: Áh! Százszorosa! Ezerszerese!) Egy mezőgazdasági üzem saját folyékony üzemanyagának előállításához a területének csupán 10 százalékát kell felhasználnia. A területének 10 százalékán megfelelő vetésforgóba illesztve elő tudja állítani a saját üzemanyag-szükségletét. A mezőgazdasági hulladékokból elő tudja állítani a szárításhoz szükséges energia nagy részét. Itt nem teljesen. Az egyéb, ebbe a kategóriába nem tartozó szerves hulladékból pedig biomasszát előállítva kogenerációs motorral a saját telephelyének a villamosenergia-ellátásához tud nagymértékben hozzájárulni. Tehát nem a teljességről van szó.

Amíg ezek a potenciálok nincsenek teljesen kihasználva, addig a közútra nem szabad kivinni az energiahordozókat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a mezőgazdaságból. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Kovács Tibor, az MSZP képviselője.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány gondolat az állami szerepvállalás növeléséről, ami prioritásként jelenik meg ebben a koncepcióban. Nézzük meg, hogy milyen előnyei vagy hátrányai lehetnek ennek.

Hátránya nyilvánvalóan az, hogy hihetetlen sok pénzbe kerül. Nézzük az előnyök oldaláról, hogy vannak-e ilyenek. Az energiaárak csökkentésében van-e ennek szerepe? Eddig nem bizonyosodott be, hogy az állami tulajdonú társaságok olcsóbban tudtak volna energiát szolgáltatni, tehát valószínűleg miután az energia 90 százalékát vásároljuk és úgy hasznosítjuk Magyarországon, nincs jelentősége annak, hogy az államnak van-e szerepe az energiaellátásban vagy nincs.

Nézzük az ellátásbiztonság szempontjából! Kérdés, hogy az elmúlt évben volt-e valami probléma az ellátás biztonságával. Lényegében néhány különleges helyzettől eltekintve nem mondhatjuk ezt, hogy volt, hiszen a most működő, magántulajdonban lévő társaságok esetén is az a jellemző, hogy az az érdekük, hogy szolgáltassanak, és hibátlanul szolgáltassanak, mert hiszen akkor tudnak eredményre és nyereségre szert tenni.

Nézzük a harmadik szempontot, ami szóba jöhet még, a szociális szempontokat. Úgy gondolom egyébként, és a fogyasztóvédelem is valahol idetartozik, hogy itt a szabályozás területén van az államnak jelentős szerepe. Úgy gondolom, hogy az árszabályozás tekintetében szociális szempontokat nem szerencsés figyelembe venni, de a szabályozás kérdésében - és itt lesz meg van is, meg lesz is a jövőben szerepe az államnak - a szabályozás kérdésében igenis fontos szerepet játszhat az állam, és így tud a legintenzívebben beavatkozni a folyamatokba, hogy olyan jogszabályokat, olyan szabályozást hoz létre, ami a fogyasztók érdekeit maximálisan figyelembe veszi.

Úgy gondolom, hogy mindezekre tekintettel nem lehet egyetérteni azzal, hogy a kormány az állami tulajdonlás növelését prioritásnak tekinti. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Gőgös Zoltán, az MSZP képviselője.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdeklődve hallgattam a vitát, főleg az agráriumot érintően, nyilván egy normál hozzászólásban erre külön kitérek, de azért annyit hadd mondjak, tisztelt képviselőtársaim, hogy érdekelte Amerikát, hogy mi lesz a világ élelmezésével, amikor elindította az etanolprogramját?

(13.30)

Nehogy azt gondolja már valaki, hogy a mi 5,5 millió hektárunk fogja megoldani a világ élelmezési problémáit! Nekünk azt kell csinálnunk, ami a magyar parasztnak a legjobb. A magyar parasztnak pedig az a legjobb, ha helyben minél több terményt tud eladni. Azt látjuk, hogy újra nem lesz 10 millió sertés Magyarországon, és minden évben, a legrosszabb évben is lesz 4-5 millió tonna olyan felesleges gabonánk, amivel valamit kezdeni kell.

Kérdezem én Varga Gézát, most miért jó az, Géza, hogyha mondjuk, olaszországi bioetanol-üzembe viszik el a magyar kukoricát. Hát akkor nem igazából Magyarországon kellene azt feldolgozni, normálisabb árat fizetni a termelőnek érte, és mondjuk, az etanolt exportálni?

Tehát azt gondolom, teljesen rosszul látjuk ezt a kérdést. Nincs ilyen, hogy kétpólusú mezőgazdaság. Németországban sem érdekelt senkit, hogy mi lesz az élelmezéssel, amikor elkezdtek silókukoricából nagyon magas áramátvételi ár mellett biogázt csinálni. Nem jó technika, meg kell mondjam én is, ezzel nem értenék egyet, ezt elmondtam a bizottsági ülésen is. De legalább legyünk már picit annyira önzők egy ilyen rossz logisztikai helyzetben lévő országban, hogy ne mi akarjuk már megváltani a világ élelmezési problémáit!

Miért mi akarunk mindig mindenben előremenni, szén-dioxidban, mindenben? Hát a világ nagyhatalmai magasról tesznek erre az egészre, mi meg itt nem azt csináljuk, ami Magyarországon a legjobb, meg ami a magyar parasztnak a legjobb, és már erről nem szól ez a stratégia. Ebben miért nem vagyunk eléggé nacionalisták? Hát a magyar parasztnak az a jó, ha nem 20 százalékkal olcsóbban tudja eladni a takarmány-alapanyagát, mint a világpiac. Magyarországon mindig világpiaci ár mínusz 20 százalék, azért, mert rossz logisztikai helyzetben vagyunk. Hát akkor amit lehet, itthon kell feldolgozni, és az ne érdekeljen senkit, legalábbis ne csináljunk ebből lelkiismereti problémát, ha ebből energiát állítunk elő. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra következik Varga Géza, a Jobbik képviselője.

VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársam! Az nem jó a Jobbiknak sem, hogyha a biomasszát feldolgozás céljából Olaszországba, olasz feldolgozóüzemhez viszik.

Ami a kétperces felszólalásomba az előbb nem fért bele: mi a növényolaj közvetlen felhasználása mellett törünk lándzsát. Még csak helyileg sem központosított etanol- és biodízelüzemekben, hanem a gazdák lokális összefogásával, vagy pedig a nagyobb gazdaság a saját üzemanyagát közvetlen növényolajból tudja biztosítani. (Gőgös Zoltán: Háromszoros áron.) Ez kormányzati beavatkozást igényel ugyan, de ilyen módon a jövedéki adót és az áfát... - mivel saját telepen belüli energia-előállításról van szó, attól a kormány nyugodtan eltekinthet, itt nem kell jövedéki raktár és egyéb. Ily módon ma a gázolaját egy gazdálkodó egyharmad áron, de mondjuk, fele áron képes előállítani. Ennek a konkrét technológiáját a képviselőtársamnak nagyon szívesen megmutatom Németországban, Magyarországon és sok más helyen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Érdeklődéssel várjuk a vita folytatását. Gőgös Zoltán következik, MSZP.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Csak azért, hogy tisztán lássa mindenki a számokat, köszönöm a szót, elnök úr. Itt arról van szó, hogy milyen olcsón elő tudná magának állítani a mezőgazdasági termelő a traktorok működésére szolgáló gázolajat, mert ugye, benzines kombájn nem nagyon van. Akkor egy számot hadd mondjak: 3 kiló repce kell egy liter biodízel előállításához. Jelenleg 100 forint egy kiló repce; annyi, inkább 120, annyiért lehet eladni. Ez mit jelent? 360 forint/liter nyersolajat jelent, amivel még semmit nem csináltam, azt még a traktorba nem lehet beleönteni. Akkor hol harmadár ez, hadd kérdezzem meg, Géza? Valamit nagyon-nagyon rosszul számolsz, ilyet nem lehet mondani.

Jelenleg óriási támogatás mellett érné meg a saját előállítású üzemanyag előállítása. Egyébként csak mondom, azért ennyi a repce, mert a zöméből biodízel készül. Érdekes módon ez például a MOL-t soha nem zavarta, mert Európában gázolajhiány van, és benzinfelesleg. Az etanolt tönkretették a képviselő úr segítségével, aki most érkezett ide, azért, mert benzinből felesleg van. Tehát erről szól ez a pálya. Nem arról, hogy itt a paraszt érdeke számít. A francot számít! Itt az számít, hogy a nagyok igazából mit akarnak, és képesek néhány milliárd forint adóbevétel miatt tönkretenni, mondjuk, egy komplett ágazatot Magyarországon. Remélem, nem fog ez sikerülni, mert azért a világ nem így mozog, ahogy Magyarország mozog, meg nem ezek az uniós előírások.

De még egyszer mondom: jelenleg önköltségen egy liter nyers étolaj - mert itt étolajról beszélünk - 360 forint. Ha meg levonjuk a 80 százalékát a jövedéki adónak, amit most a termelő visszakap, akkor nagyjából 270 forintos gázolaja van. Melyik parasztnak éri meg saját előállítású üzemanyaggal tankolni?

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A fontos kérdés vitája tovább folytatódik. A végén, ha konszenzusos megállapodásra jutnának, jó lenne, ha írásban becsatolnák, mert rendkívül fontos, és isten ments, nem a további vitától veszem el a szót, csak tényleg a megnyugtató eredményt szeretnénk valamennyien. Megadom a szót Varga Gézának.

VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót. Nekünk a paraszt fontos, és nem a nagyüzemek a fontosak. Az alapszámokkal egyetértek, nevezetesen, hogy egy liter növényi olaj előállításához 3 kiló repcére vagy napraforgóra van szükség. Most jön az óriási különbség az MSZP és a mi szemléletünk között, mégpedig az, hogy ez a rendszer csak komplex vegyes gazdaságban működőképes, ott, ahol az állattenyésztés és a növénytermesztés aránya megvan. Ugyanis igen, a 3 kiló repcéből kipréseljük az egy liter növényi olajat, marad 2 kiló pogácsa. Ez a pogácsa maximum 20 százalék erejéig kiválóan alkalmas az abraktakarmányba bekeverésre. (Gőgös Zoltán: Próbáltad már?) Próbáltam, igen. Ennek így a fehérjetartalma és a maradékolaj-tartalma kiválóan érvényesül abraktakarmányként, és máris nem a 360 forintot kell rávetíteni az egy liter növényi olajra, hanem csak az egy litert, tehát az egyharmadát, valamint valamennyi áram szükségletét.

Képviselő úr, ezek a technológiák működnek, az alapszámmal egyetértünk, csak mi a vegyes gazdálkodást támogatjuk, a gazda saját gazdaságában. Így az élelmiszer előállítását olcsóbbá tudjuk tenni, hiszen így egyharmad áron tudja előállítani a saját hajtóanyagát. Ez így azt jelenti, hogy az ő végterméke versenyképes lesz. Míg hogyha ezt összekötjük, és bioetanol- vagy biodízelüzembe szállítjuk, akkor a gazda továbbra is kiszolgáltatott lesz, a pogácsa veszélyes hulladékként koncentrálódik valahol, és számos hátránya jelentkezik ennek a rendszernek.

Köszönöm szépen, de valóban nem akarom folytatni ezt a vitát. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kétperces felszólalásra Szabó Rebekának, az LMP képviselőjének.

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék ehhez a kialakult vitához hozzászólni. Varga Géza említett olyan technológiát, ami a biomassza egy lehetséges, fenntartható felhasználása, csak szeretném azt hangsúlyozni, hogy amikor a biomasszáról mint energiatermelésről beszélünk, mi sem arra gondolunk, hogy ha itthon ezt nem használjuk el, akkor - ahogy Gőgös Zoltán említette - majd exportáljuk, és csináljanak belőle máshol biodízelt vagy bioetanolt. Erről szó nincs, és arról sincs szó, hogy mi majd megmentjük a világot.

De azért szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy azt hiszem, egy politikustól elvárható azért egy olyan szemlélet, hogy azért kicsit tovább lát az orránál, illetve a saját országának a határainál, és globális kontextusba helyezi ezeket a problémákat. Elég régóta emlegetjük azt, hogy nagyon helytelen, hogyha a biomassza-alapú energiatermelés versenyez az élelmiszercélú termeléssel, hogy a biomasszára nem lehet elfoglalni ezeket a földterületeket, és még azt is, hogy az a fajta nagyipari mezőgazdaság, amely hatalmas energiaigényű és gázolajra alapoz - termeljük ezt meg bármilyen módon -, az nem fenntartható.

Éppen ezért az LMP számos esetben már hangsúlyozta, hogy szükség van a mezőgazdaságban egy teljes paradigmaváltásra, szerkezetátalakításra. Ennek a részleteit most nem fogom itt kifejteni, csak arra akartam felhívni Gőgös Zoltán figyelmét, hogy szerintem nagyon hasznos lenne, hogyha picit távlatosabban gondolkodnánk az energia kérdésében is, és globális kontextusba helyeznénk ezt az ügyet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Rendes felszólalásra következik Kepli Lajos, a Jobbik képviselője. Öné a szó.

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy általános vita mindig alkalmat ad arra, hogy kicsit nagyobb látószögből, kicsit távolabbról tekintsünk egy adott szabályozásra, és én ezt is fogom most tenni, amikor is kicsit próbálok rávilágítani arra, hogy mi a különbség az egyes pártok energiapolitikája és energiastratégiája között, illetve nyilván a saját energiastratégiánkra kihegyezve ezt.

Amikor ezt az energiastratégiát először a kezünkbe vettük, és a fenntartható fejlődés bizottság ülésén az általános vitára való alkalmasságáról döntöttünk, akkor első körben kodifikációs, jogalkotási szempontból kellett hogy megnézzük. Akkor még hiányzott belőle az indoklás, és ez volt az egyik oka annak, hogy ilyen szempontból nem találtuk alkalmasnak. A másik kifogásunk pedig az volt vele, hogy van ugyan egy általános határozati javaslat szöveg, azonban a lényeg nem ebben a normaszövegben, hanem a mellékletként hozzácsatolt energiastratégiában van.

(13.40)

Mivel ez egy komplex, átfogó szakértői anyag, ez egy stratégiai irányt jelöl ki, ezért bár mellékletként bekerült a normaszövegbe, ehhez igazából módosító indítványokat benyújtani, azt gondolom, nincs igazából értelme. Vagy egy az egyben azonosulni tud valaki ezzel az iránnyal, vagy pedig ha nem tud azonosulni, akkor nem is tudja azt elfogadni. Mi azt mondtuk, hogy a célkitűzések alapvetően nem azonosak a Jobbik célkitűzéseivel, illetve nem elég radikálisan foglalnak állást amellett, ezért szavaztunk mi az általános vitára való alkalmasságára nemmel.

Amit problémaként fogalmaztunk meg - és erről majd Bödecs Barna képviselőtársam fog részletesebben beszélni -, hogy demográfiai célkitűzésekkel, illetve demográfiai előrejelzésekkel szemben egy növekvő energiaigénnyel kalkulál ez a nemzeti energiastratégia, úgy, hogy közben egy jelentős energiahatékonysági javulást kellene 2030-ig abszolválnunk, illetve elérnünk. Tehát én azt gondolom, hogy ez így semmiképpen nem helyes.

A mottója az volt ennek az egész anyagnak, amit itt az előterjesztésben is hallhattunk, hogy függetlenedés a függőségtől, és ez - mint sok minden más, ami már kormány-előterjesztésként idekerült a parlament elé - szavakban valóban így van, de maga az anyag konkrétumokban vajmi kevés olyan elemet tartalmaz, amely valóban Magyarország energetikai függetlenségét segítené elő. A Jobbik már korábban is hangoztatta, hogy a növekedési központú jövőképek nem fenntarthatók, inkább ma még kevésbé szeretett kifejezés, de valami fenntartható csökkenésre kell inkább a jövőben felkészülni, ami nem feltétlenül - ezt ki kell hangsúlyozni - életszínvonal-csökkentést jelenti, hanem egy más jellegű modellre, más jellegű világképre történő áttérést, a fogyasztói társadalomról áttérést egy kicsit másra. Elsősorban az energiahatékonyság növelése, az energiatakarékosságra való figyelemfelhívás, ami szerintem a legnagyobb erénye ennek az anyagnak, hiszen az egyetlen valódi megoldás a legolcsóbb energia, amit megspórolunk, amit meg sem kell termelni. Ezért erre kellene minél nagyobb hangsúlyt fektetni, hiszen az épületeink - abban az anyagban is szerepel - kritikus állapotban vannak, óriási, energiapazarló magánházak és középületek vannak országunkban, illetve a közlekedésben is rengeteg energiát pazarlunk el, és ezek az alacsony célkitűzések nem segítenek hozzá ahhoz a megoldáshoz, hogy Magyarország energetikailag minél előbb és minél jobban a saját lábára tudjon állni, és függetlenedni tudjon.

A Jobbik, ahogy azt már Balczó Zoltán a vezérszónoklatában elmondta, egy ökoszociális nemzetgazdaságban gondolkodik, egy ökoszociális nemzetgazdaságot fogalmazott meg már a választási programjában, ami decentralizált, önfenntartó helyi közösségekre épít elsősorban. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincs szükség nagy erőművekre. Én mindig nagy érdeklődéssel hallom az LMP energiastratégiáját, amit a legtalálóbban egyszer Volner János képviselőtársam fogalmazott meg, hogy tudniillik nem kellenek erőművek, mert az áram a konnektorból jön, ezért ennek alapján nem kellenek szénerőművek, nem kellenek atomerőművek, nem kell semmilyen erőmű, majd a szélkerekek és a napelemek mindent megoldanak. Hát én ezt nagyon nem így gondolom, hogy ma Magyarországon ennek realitása lenne. És bizony, ha Jávor Benedek képviselőtársam azt mondta, hogy az új paksi blokkok, ha a beruházás költségeit is beleszámoljuk, akkor, ha jól emlékszem, már 18-20 forintos kilowattáron termelik meg az áramot, azt gondolom, hogy ha ezt megpróbálnánk megújuló energiaforrásokkal helyettesíteni, és a beruházási költséget ott is beleszámolnánk a villanyáram költségébe, bizony ennek a minimum háromszorosa jönne ki véleményem szerint.

Mindenképpen szükség van tehát erőművekre, szükség van az atomenergiára is. Ma jelenleg ez még Magyarországon nem váltható ki. Itt bizony vannak olyan problémák, én nem elsősorban a balesetveszélyre hívnám fel a figyelmet, hanem amint szintén Balczó Zoltán említett, hogy szökőárra viszonylag ritkán kell számítani Magyarországon, de az atomerőműveknek van egy másfajta veszélyességük is. Itt elsősorban a hulladékokra gondolok, és bizony nem elsősorban energetikai kérdés, de oda kell figyelni, és érdemes foglalkozni a kis- és közepes aktivitású hulladékok kérdésével, hiszen véleményem szerint, ami ma zajlik ezen a területen, az pénzpocsékolás, vagy durvább szóval szabadrablásnak is nevezhetném, hiszen óriási beruházásokkal zajlik egy olyan szintű megoldásnak a keresése, amely ezeknél a hulladékoknál, azt gondolom, teljesen indokolatlan ilyen gigantikus beruházás. Kis és közepes radioaktivitású hulladékokról van szó, még egyszer ismétlem.

Ami a szénkészleteket illeti, a Jobbik már korábban is kiállt amellett, hogy a szénkészleteinket igenis ésszerűen fel tudjuk használni a meglévő, illetve a megújítandó erőművekben. Volt a Vértesi Erőművel kapcsolatban egy javaslatunk annak idején, amikor úgy nézett ki, hogy bezár majd ez a létesítmény, amely a létesítmény tiszta széntechnológiára való átállításáról szólt. Akkor abban maradtunk - itt tárgyaltunk az MVM és a kormány illetékeseivel -, hogy ez a technológia egy kicsit még a távolabbi jövő, azonban mindenképpen érdemes foglalkozni ezzel, hiszen a jelenlegi 20-30 százalékos hatásfoknak a többszörösét képesek ezzel a technológiával kinyerni akár villamos áramra vetítve vagy hőenergiára.

A márkushegyi szénbánya Magyarország utolsó mélyművelésű szénbányája. Szintén szerepel az anyagban, hogy a technológiát meg kell tartani. Igen, a technológiát meg kell tartani, mégis, tudomásom szerint a márkushegyi szénbányát 2014-ig be akarják zárni. Ebben az esetben ha egy szénbányát bezárnak, azt újranyitni már csak rendkívül magas költségekkel lehet, tehát én azt gondolom, hogy már csak a munkahelyek megtartása végett is ezt a komplexumot mindenképpen meg kellene tartani.

Szintén szó volt az uránbányászatról, hogy Magyarországnak a Mecsekben vannak olyan urántartalékai, amelyek jól kiaknázhatók. Azt gondolom, ha hosszú távon atomenergiában gondolkodunk, akkor ezt mindenképpen forszírozni kellene.

Ami pedig a megújulókat illeti, természetesen környezetvédelmi szakpolitikusként én is támogatom, tehát az az előbbi kicsit élcesebb hangvételű megjegyzésem nem arra vonatkozott, hogy mi, jobbikosok nem támogatnánk a megújuló energiaforrásokat. Természetesen tudjuk, hogy hol van ezeknek a helyük, és hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között hol lehet ésszerűen felhasználni.

A geotermikus energiát elsősorban, ha mondjuk, a hőtartalmat nézzük, a mezőgazdaságban hasznosítanánk - a Jobbik programjának egyébként is az egyik alapvető pontja volt a mezőgazdaság felvirágoztatása -, ez a geotermikus energiára is nagyban építene. A családi házas szinten nyilván a hőszivattyús fűtés az, ami elterjedőben van. Ha jól emlékszem az anyagból a számra, 6 ezer háztartásban használják ezt a módszert, és ennek mindenképpen elő kellene segítenie még inkább az elterjesztését. Itt aztán bejön persze egy növekvő villamosenergia-szükséglet a hőszivattyús megoldásnál, de ez nyilván atomenergiával megtermelt villamos áramból fedezhető.

A Jobbik tehát támogatja a paksi bővítést, de erről már volt szó, ezért ezt most nem kívánom részletesebben ecsetelni; illetve szintén itt elhangzott az előbb egy vita, amelyben elhangzott, hogy az agroüzemanyagokat agrárcélú felhasználásokra a gazdák saját maguk helyben állítsák elő összefogással.

Amiről még szerettem volna néhány szót szólni, az a vízi energia. Az anyagban szerepel érdekes módon, hogy a közúti teherszállítás hihetetlen mértékben megnőtt nagyságrendileg. Az is szerepel benne, hogy a vízi teherszállításhoz körülbelül ennek az egytizenketted rész energia szükséges, egytizenketted, tehát sokkal, radikálisan kevesebb energiával lehet terhet szállítani vízen, mint közúton, és mégsem fogalmaz meg ezzel kapcsolatban semmilyen javaslatot az anyag, csak a vasútra koncentrál, ami a vízi teherszállításnál kétszer nagyobb energiaigényű. Tehát mindenképpen a vízi teherszállítást forszíroznánk, amihez természetesen ki kell alakítani az infrastruktúrát. Itt érdeklődéssel hallottam Turi-Kovács Béla képviselőtársamnak a vízi energia melletti kiállását, csak azt nem értem, hogy az ő pártja, illetve kormánya miért zárkózik el ettől ennyire. Nyilván ez egy politikai döntés.

(13.50)

Ahhoz, hogy Magyarországon normálisan vízi közlekedést lehessen kiépíteni és vízi teherszállítást, ki kell építeni az infrastruktúrát, be kellene lépcsőzni nyilván a Dunának a magyarországi szakaszát, ez pedig ma Magyarországon egy rendkívül kényes kérdés nyilván a rendszerváltás óta és a bős-nagymarosi ügy óta, de ettől függetlenül ez egy olyan lehetőség, ami szintén nagy energiamegtakarításra adna lehetőséget. Arról nem is beszélve - ugyan megint nem közvetve energetikai téma -, hogy a közúti teherszállítás a közutak állapotára is rendkívül rossz hatással van, és rendkívül nagy a baleset-veszélyessége is. Ennek csak áttételesen van hatása az energiapolitikára, de mindenképpen fontos megemlíteni, hogy ezt is csökkenteni lehetne ezáltal.

A vasúti teherszállítás fejlesztése szintén nagyon fontos lenne, bár mondom, a vízi teherszállításnál eggyel nagyobb energiaigényét tekintve, de még mindig a legelérhetőbb és a legkézenfekvőbb közösségi közlekedési mód a vasút. Tehát egy nagy vasútfejlesztési programban mindenképpen, azt gondolom, koncepciókban központi elemként kéne kezelni, és akkor megvalósulhatna egy olyan közlekedési energetikai takarékosság vagy egy olyan modell, amelynek köszönhetően a töredékét kellene közlekedésre energiamennyiségben felhasználni.

És még egyszer mondom, amit már az elején elmondtam, hogy csak ez jelentheti Magyarországnak a jövőt: az az energia, amit el sem használunk, amit energiahatékonysági és energiatakarékossági intézkedésekkel megspórolunk, az a legolcsóbb energia, és akkor nem kell azon morfondíroznunk, hogy vajon a diverzifikálás során honnan szerezzünk be magunknak energiát, illetve kevésbé fogunk a külföldi importenergiától függeni, és még jobban hozzájárulunk hazánk energetikai függetlenségéhez, és ezáltal nyilván nemcsak az energetikai függetlenséghez, hanem a saját magunk által biztosítható jóléthez a magyar emberek számára.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Göndör István, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szólok közbe itt Kepli képviselő úr után, mert ő két olyan fontos dolgot említ, amit én a hozzászólásomban szerettem volna elmondani, de sajnos el kell mennem. Az egyik oldalon: a függetlenedés kérdése milyen követelményeket támaszt egy olyan országban, ahol annyi nyersanyag áll rendelkezésre, amennyi, tehát hihetetlenül felértékelődik, hogy hogyan szabályozunk, milyen a versenyszabályozás, milyen az energiahatékonyság szabályozórendszere, és ebben nekünk nagyon-nagyon sok problémánk van.

A másik ilyen, hogy ahhoz, amiről itt ma álmodunk mindannyian vagy megfogalmazunk jövőként, hihetetlen sok beruházás kell. Márpedig ha a kormány intézkedései olyanok, mint amelyek voltak az elmúlt egy évben, és amelyek még mindig vélelmezhetők, nagyon egyszerűen hadd fogalmazzak így, hogy kiszámíthatatlanok, fantasztikusan elbizonytalanítják a befektetőket. Az energia terén nagyon nagy tőke kell ahhoz, hogy valamilyen fejlesztés megvalósuljon, és ha valaki körbenéz az országban, miközben tudjuk, hogy gondjaink vannak és gondjaink lesznek, eközben a befektetők elbizonytalanodtak, a beruházások rendkívül lelassultak, és ez nem ma, nem holnap, holnapután és a távolabbi jövőben okozhat nekünk problémát.

És talán belefér az időmbe még egy gondolat: azt gondolom, hogy ebben a stratégiában sokkal nagyobb hangsúlyt kell hogy kapjon a szociális szempont, hogy a védelemre szorulók, azok, akikről tegnap oly lelkesen beszélt a miniszterelnök úr, a 48 ezer forintról, számukra is biztosított legyen az energia a mindennapjaikban.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Rendes felszólalásra következik Szilágyi László, az LMP képviselője.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Két részterülettel kapcsolatban kértem szót röviden, kapcsolódva természetesen Jávor Benedek képviselőtársamhoz, aki már alapvetően elmondta a hozzáállásunkat az energiastratégiához. Ez a két részterület nem más, mint hogy én úgy gondolom, hogy túldimenzionált a hulladékégetés emlegetése, és rossz szemléletet tükröz; a másik pedig az, hogy talán egy kicsit alulértékelt a hidrogénalapú energiatermelés ebben az előttünk fekvő dokumentumban.

De mielőtt erre rátérnék, engedjék meg, hogy még egyszer és nagyon hangsúlyosan leszögezzem, mert azt gondolom, itt mintha nem lenne ez eléggé nyilvánvaló, hogy egyetlen út van: az energiafogyasztás csökkentése. Egyszerűen nincs más lehetőség itt a XXI. században. Óriási a hatékonysági potenciál a gazdaságunkban, és nagyon nagyok a takarékossági lehetőségek a háztartásokban is, és ha a stratégia nem hangsúlyozza eléggé a fogyasztás visszafogását, akkor óriási bajba kerülünk, nemcsak nemzeti, de globális szinten is. Nem lehet abba beletörődni, hogy nőni fog a villamosenergia-fogyasztás, egyszerűen olyan stratégiát kell felépíteni és olyan intézkedési tervet kell elfogadtatni a kormányzattal és a lakossággal, ami alapján vissza tudjuk fogni a villamosenergia-fogyasztásunkat is.

És végre egy szükségletalapú gondolkodást kellene elültetni, nem pedig igényalapút. Lehet, hogy nő a villamosenergia-igény a társadalomban, de ebbe nem lehet beletörődni, az igazi szükségletekre kellene végre koncentrálni, és ez lenne az igazán fenntartható keretezése a stratégiának. Az abszolút csökkentés forgatókönyvét nem érzem elég hangsúlyosnak ebben a stratégiában, pedig ez az egyetlen járható forgatókönyv. Nagyon hamis az a beállítás, hogy a jólétünk az energiaellátástól és az energiabiztonságtól függ, hiszen ennek sokkal több dimenziója is van, és hosszú távon biztos, hogy nincsen más út, mint az energiafogyasztás csökkentése.

(A jegyzői székben Szilágyi Pétert
Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Ezek után hadd térjek rá a felszólalásom témájára. Azt mondta az államtitkár úr - talán nem is egyszer hallottam már tőle, nem fogom tudni pontosan idézni -, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy lemondjunk a hulladékban rejlő energiáról. Biztosan másképpen fogalmazott, de valami ilyesmi a lényege. Én pedig azt gondolom, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy a hulladékgazdálkodást egy fenntarthatatlan irányba kormányozzuk, márpedig a hulladékégetés valami ilyesmi lenne, és ezzel magunkra húzunk több más problémát is. Ugye, azt szokták mondani kicsit pejoratívan, hogy a hulladékégetés a technológia győzelme a józan ész felett, legalábbis mi mozgalmár korunkban mindig ezt szerettük hangsúlyozni. A hulladék, képviselőtársaim, nem megújuló energiaforrás, ezt nagyon fontos leszögezni, a hulladék jelentős része fosszilis energiahordozók segítségével és a fogyó nyersanyagokból előállított termékekből származik, és ezen termékek előállítása a teljes életcikluson keresztül óriási energiamennyiséget igényel akár a bányászatra, akár a szállításra, feldolgozásra, gyártásra, értékesítésre gondolunk. Ehhez az energiamennyiséghez képest a termék energiatartalma töredékes, és ennek a kinyerése nyilvánvalóan nem lehet kiemelt célja ennek a stratégiának.

Egy helyes energiastratégiának a hulladék megelőzésére kell koncentrálni, hiszen ezek a dolgok számos módon összefüggnek. Sokkal több energia takarítható meg a hulladék megelőzésével, mint amit az elégetés során nyerhetünk, sőt egészen biztos, hogy több energiát tudunk kinyerni az anyagában való hasznosítás alkalmával is, mint az energetikai hasznosítás vagy pedig az égetés alkalmával. Márpedig a hulladékhasznosításra kell koncentrálnunk a megelőzésen túl és az újrahasználatra, és ha minden ilyen lehetőséget kiaknáztunk - márpedig Magyarországon ettől még nagyon messze vagyunk -, akkor a maradék hulladék és az esetleges szelektálási maradék kezelésére elegendő a már kiépített szemétégetési kapacitás, legyen az a rákospalotai égető vagy pedig a cementes együttégető kemencék.

Úgyhogy ez mindenképpen egy elég rossz szemléletet tükröz, hogy hulladékégetők építésén keresztül szeretnénk mi itt az energiaproblémáinkat megoldani. A hulladékégetés egy eldobós gondolkodásmódot igazol, azt a téves látszatot kelti bennünk, hogy itt valamiféle tisztaság lesz a hulladékunk után, és kezdhetjük elölről tiszta lappal a hulladéktermelést, márpedig ez nagyon káros szemlélet.

(14.00)

A hulladékégetéssel látszólag energiát nyerünk, én viszont ezzel szemben azt állítom, hogy energiát pazarolunk el, hiszen másodnyersanyagokat égetünk el, amit sokkal fontosabb lenne a gazdaság területére visszaforgatni.

Az égetés során a hulladék nem vész el, csak átalakul mindenféle pernyévé, salakká és egyéb furcsa és veszélyes dologgá, és ezzel újabb problémákat generálunk. Igazából nem váltjuk ki ezzel a hulladéklerakókat sem, hiszen a salakot, pernyét el kell nekünk a későbbiekben helyezni, ami azért egy 25-30 százalék a hulladékégetés után. Nem beszélve a környezetbiztonsági dolgokról: nyilván lehet hiper-szuper szemétégetőt építeni, de a biztonsággal exponenciálisan nő a bekerülési költség, úgyhogy nem gondolom, hogy ez lenne a megfelelő út. Arról nem beszélve, hogy a hulladékégetők nagyon tőkeigényesek, márpedig nekünk a munkaerő-igényes ágazatokra kell koncentrálni, ezt minden alkalommal halljuk itt a parlamentben minden párttól, és ez így is van. Azt mondják, hogy Amerikában ugyanannyi hulladék anyagában hasznosításához tízszer annyi munkahelyet lehet teremteni, mint a hulladék elégetéséhez. Ha Magyarországon ennek a fele igaz, akkor is ebbe az irányba kell mennünk.

Nem beszélve arról, hogy az égetés egy központosított hulladékrendszert igényel, több százezer ember hulladékát kell egy helyre összehordani, és ez nagyon komoly logisztikai és környezeti problémákat vet fel, úgyhogy ilyen szempontból sem ajánlott. Ha égetőket kezdünk építeni, márpedig évről évre mindig és mindenféle hulladékstratégiában is felbukkan ez az ötlet, akkor akadályozzuk az újrahasznosító ipar, az újrahasználati rendszerek és a szelektív gyűjtés kifejlődését, és azt gondolom, nagyon sok bizonyíték van arra, hogy nem ebbe az irányba kell menni. Az égetés a klímaváltozás elleni harc szempontjából is egy meglehetősen rossz hulladékkezelési mód, nem beszélve arról, hogy minden égetőberuházás óriási nagy konfliktusokat generál, gondoljanak csak a heiligenkreuzi vagy a Várpalota környéki konfliktusokra, és így tovább.

Röviden, azt gondolom, hogy túl van dimenzionálva a hulladékégetés jelentősége az energiastratégiában, és semmiképpen nem lenne szabad ebbe az irányba elvinni a hulladékgazdálkodást.

A másik téma: viszont örvendetes és üdvözlendő, hogy a hidrogén, mint a közeljövő talán egyik potenciális energiahordozója, meg lett végül említve a stratégia oldalain, több alkalommal is említésre kerül. Azt gondolom, hogy ezt tovább lehetne pontosítani, és az üzemanyagcellákkal kapcsolatos mondatokat biztosan lehetne még fejleszteni, a hidrogén tüzelőanyag-cellás meghajtással kapcsolatos megállapításokat módosítani, és érdemes talán számolni azzal, hogy a közeljövőben, és hangsúlyozom: a közeljövőben ez már igen fontos lehetőség lehet, egyáltalán nem a science fiction kategóriája immár. Arról nem beszélve, hogy a hidrogéntermelés segíthet nekünk a villamosenergia-rendszer szabályozásában, mélyvölgy időszakban, vagy amikor túl sok szél- és napenergia kerül a hálózatba, akkor bizony ki tud segíteni minket ez a technológia, ha erre megfelelő infrastruktúrát építünk. Itt érdemes erre figyelni, az Európai Unió megújuló energia irányelve is említi, 10 százalékos megújuló energiaforrás felhasználását írja elő a közlekedési célú energiafelhasználáson belül, és bizony itt a hidrogénnek a későbbiekben nagyon komoly szerepe lehet.

Összességében, tisztelt Ház, a takarékosságra és a fogyasztás csökkentésére alapozott energiastratégiát szeretnénk itt látni, és ennél fontosabb üzenetet, azt hiszem, nem tudnék kiemelni a hozzászólásomból.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Gőgös Zoltán, az MSZP képviselője.

Képviselő úr, öné a szó.

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Részben már a kétpercesekben elkezdtünk egy polémiát a mezőgazdaságról, energetikáról, a vidékfejlesztésről, én összességében leginkább erről szeretnék most beszélni, és néhány dolgot persze részletesebben elmondani, mint amire itt lehetőségem volt a vita során.

Egy kicsit ezt az energiastratégiát ebből a szempontból szegényesnek látom, elég rövid fejezet foglalkozik a vidékfejlesztés összefüggéseivel, pedig úgy gondolom, hogy ebben azért sokkal nagyobb lehetőség van, és talán többet is érdemelne ez a dolog. Nem is igazán látszik a világos jövőkép. Végigkíséri az anyagot, itt a vitát is az a dilemma, hogy például lehet-e másik lába vagy másik pillére a mezőgazdaságnak az energetika. Nekem is az a véleményem, hogy jó földterületeken elsősorban élelmiszert kell előállítani, de vannak azért olyan helyzetek, amikor ennél tovább kell gondolkodni, és bizony Magyarországon, amit elmondtam már itt az előbb, a rossz logisztikai helyzetből adódóan el kell döntenünk, hogy milyen irányban megyünk tovább.

Az biztos, hogy mi mindig kiváló gabonaalapanyag-termelők leszünk. Ehhez minden adottságunk adott, talán Európában a legjobb adottságaink, de azért az is látszik, hogy az a korábbi, a nyolcvanas évekre jellemző állatlétszám, ami ennek a gabonának, mondjuk, akkor sem az egészet, de jelentős részét fölhasználta, az már nem nagyon van jelen, és nem is hiszem, hogy újra jelen lehet. Ugyanis a világ ebben az ügyben is koncentrálódik, és nem hiszek abban, hogy mondjuk, újra 5 millió háztáji sertést lehet Magyarországon meghonosítani. Erre a jelenlegi helyzet szerintem teljesen alkalmatlan, integráció sincs, a kistelepülési állattartási rendeletek teljesen kizárnak ilyen falvakban nagyobb volumenű, mert azért 100, 200 darab állat együttes tartása némi kellemetlenséggel jár; ami persze érdekes módon Ausztriában nem probléma, csak nálunk. Ez nyilván egyfajta szemléleti probléma is, de pontosan ezért nem hiszek abban, hogy ez a szegmens valaha is visszajöhet.

Tehát nekünk mindig nagyon komoly feldolgozandó alapanyag-mennyiségünk lesz. Ezt két módon lehet, nekem az a véleményem, hasznosítani. Az egyik, ha komplettizálunk, mondjuk, állattartást. Itt erről a vezérszónoklatban is volt szó, hogy vannak bizonyos előírásaink környezetvédelmi technológiák bevezetésére, és ha már egyszer sok pénzt el kell költenünk bizonyos trágyakezelési, egyéb ügyekre, akkor célszerű olyan megoldásokat keresnünk, nyilván ehhez kell bizonyos pályázati segítség, hogy ez ne csak egy pénzköltés legyen és egy holt beruházás megtérülés szempontjából, hanem akkor már olyan, a mai kornak megfelelő megoldásokat keressünk, ami esetleg pluszjövedelmet is biztosít.

Erre egy nagyon jó mintaprojekt, illetve több mintaprojekt is készült már el, és folyamatban is van, ahol egy zárt rendszeren belül tudnánk megcsinálni az állattenyésztést, ami önmagában is sokkal nagyobb foglalkoztató, mint magában a növénytermesztési ágazat, és ennek a melléktermékeire épülve lehet egy energetikai programot is kitalálni, ami jól kiegészíti ezt az egészet. Tehát egy ilyen zöldenergia-farm úgy néz ki, hogy megvan az állat, aminek nyilván megvan a mellékterméke, a melléktermék bizonyos egyéb mezőgazdasági hulladékokkal együtt nagyon kiváló biogáz-alapanyag. Biogázból lehet eladható villamos energiát vagy saját telepen felhasználható villamos energiát előállítani. A hő nagyon jól használható, mondjuk, a tej hűtésére, illetve a technológiai melegvíz előállítására vagy a trágyafermentálásra, ami a mai világban egyre értékesebb lesz az ilyen típusú humuszban gazdag termőtalaj. Ezt főleg az arab országok nagyon komolyan keresik, és érdekes módon még hajlandók az ezzel kapcsolatos fuvarköltségeket is megfizetni, ha ilyenhez jutnak. Ez a nyugati világban az állattartó telepeken már nagyon régóta megy, hogy az állattartásból keletkező energia ilyen típusú felhasználásra kerül.

Ez kombinálható még kisebb kapacitású etanol-előállítással, ahol pedig egy kiváló melléktermék keletkezik. Az anyag is írja, hogy a szeszmoslék kiváló exportcikk. Ezen mosolyogtam; nem tudom, aki ezt leírta, az látott-e már ilyet közelről, mert azért az 3-4 nap alatt megromlik, tehát nem gondolom, hogy azt exportálni lehet, viszont feldolgozott formában tényleg egy kitűnő fehérjetakarmány, ami Magyarországon nagyon-nagyon hiányzik. Importszójával, ráadásul most már nagyobb részben csak genetikailag módosított szójával dolgozunk, és annak a kiváltását adhatná a kukoricafeldolgozásból származó fehérje melléktermék.

(Dr. Stágel Bencét a jegyzői székben

Móring József Attila váltja fel.)

Azt hiszem, hogy ilyen típusú megoldásokkal lehetne az ágazat, konkrétan az állattenyésztési ágazat jövedelempozícióit javítani, ugyanis azt látni kell, hogy Magyarország soha nem lesz versenyképes, például tejelő tehenészetekben az alpesi tehenészetekkel. Ennek egyszerűen az az oka, hogy ott olyan minőségű legelők vannak, ami nálunk soha nem volt, meg nem is lesz, és nincs igazán befektetés, nincs igazán költség. Mi meg egy viszonylag drága, egyre dráguló takarmánybázison állítjuk elő ugyanazt a volument. Nyilván ez az önköltségversenyben mindig hoz olyan problémát, hogy időnként veszteségbe megy át az ágazat. Vannak évek, amikor hiány van, akkor jó a pozíciónk, de egyébként, ha pluszárbevételt valamilyen módon az energetikai lehetőségekből nem teszünk be a rendszerbe, akkor előbb-utóbb az egyik legnagyobb foglalkoztató ágazat is végveszélybe kerülhet.

(14.10)

Ugyanez igaz a kertészetre is. Magyarországnak... - és ezt is sajnálom, az anyag nagyon szőr mentén említi csak a geotermiát, Európán belül talán mi vagyunk a másodikak ebben a kapacitásban, és meggyőződésem szerint saját magunknak hozunk olyan szabályokat, amik gyakorlatilag szinte kizárják ennek mezőgazdasági hasznosítását. Én nem gondolom, hogy itt óriási kapacitású erőműveket lehet erre építeni, hiszen nem Izlandon vagyunk, de az biztos, hogy Európában messze verhetetlenek lennénk kertészeti tevékenységben, hogyha ezt komolyabban vennénk. Azzal az üvegházprogrammal együtt, ami elindult az elmúlt években, és magasfólia-programmal együtt megfelelően hasznosítanánk, hiszen éves szinten tudnánk a piacon lenni, ami a mai kereskedelmi környezetben, úgy gondolom, alapvetően elvárható, hogy ne csak szezonálisan állítsunk elő bizonyos termékeket.

Én azt hiszem, ami a legfontosabb, amit nyilván melléktermékből kell előállítani, de azért, ahogy mondtam az előbbi kétpercesekben, én nem vetném el a főterméket sem Magyarországon, én úgy gondolom, ebből a szempontból nekünk a saját mezőgazdasági termelőink kell hogy legfontosabbak legyenek és a saját vidéki lakosságunk. Ilyen értelemben nem tehetünk le arról, hogy az elsőgenerációs üzemanyagügyekben is intenzíven részt vegyünk. Ennek az a lényege, hogy ha nem lesz elsőgenerációs kapacitásunk, vagy nincs, akkor nem is fogunk tudni továbblépni, hiszen ez egy egymásra épülő rendszer. A '80-as években foglalkoztunk mi már a szakmában biogázzal és bizonyos bioenergetikai ügyekkel, hulladékszállítókkal s a többivel, és én látom azt, hogy mit változott a technológia és mennyivel korszerűsödtek az eszközök. Ezt nyilván az élet hozza magával, és hogyha mondjuk, ez az üzletág is legalább olyan invesztíciót kapna, mint amilyet kapott annak idején a fosszilis üzletág, akkor én nem hiszem, hogy az a versenyképességi hátrány, ami most jelenleg van, megmaradna. Tehát én azt gondolom, hogy nekünk ebben a programban mindenképpen élen kell járni, hiszen valahol a vidéki megélhetésben ez nagyon fontos dolog.

A másik ilyen dolog, amit szerintem sokkal komolyabban kell venni... - és itt szóba került, hogy mi annak idején először az olajkályhát favorizáltuk, mert akkor egy forintért lehetett kapni a gázolajat falun. Persze, régen falun semmit nem kellett favorizálni, mert a falusi porta önellátó volt energetikailag. Ez lenne az ideális, meg kell mondjam, de ez már nem hiszem, hogy visszajön valaha is, hogy a kukorica teljes hasznosításával, a csutka otthoni elégetésével, a kemencében sütött kenyérrel lehetne az energiát ilyen szempontból megfogni, és nem volt akkor hulladékkezelés, hanem mindent hasznosítottunk, ami ment a komposztba, az ment, ami meg nem... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ennyi zacskó sem volt.), az sem volt, ez is igaz, papír vagy még az sem. A lényeg az, hogy ezután jött az olcsó olaj, akkor mindenki olajkályhát vett, mert egy forint volt egy liter, vagy még talán annyi sem, aztán kitalálták az éjszakai árammal működő villanykályhát, akkor mindenkinek villanykályhája lett, utána meg elgázosítottuk még a bakonyi falvakat is.

Én azt gondolom, még egyszer ilyen hibába nem kellene esni, viszont ebből valahogyan ki kellene lábalni. És most hozzáteszem, hogy a falvak felében, több mint felében egyáltalán nem használnak gázt, mert nem bírják kifizetni. Itt a probléma az, hogy az infrastruktúra ott van, van, aki bekötötte, van, aki nem. Erre még rájött a csatorna, és a '90-es években, amikor megszűnt a vidéki foglalkoztatás - most viszont abba ne bonyolódjunk bele, hogy miért is, milyen politikai döntések következtében -, onnantól kezdve semmilyen jövedelemfedezete nem volt ezeknek az új igényeknek, amik bejöttek a vidéki térségekből, és a falvak elszegényedését egyértelműen ez a probléma okozta. Megszűnt a plusz jövedelemforrás, még az alapjövedelem is sajnos, nem csak a plusz, és olyan dolgok jöttek be a vízdíjjal, a csatornadíjjal, a gázzal, az egyébbel, amire nincsen fedezet.

Ami viszont megvan a falusi térségekben a mai napig, nagyon sok, úgymond csip-csup, kihasználatlan földterület, ami, ha egy értelmes programmal állunk elő, amire egyébként szintén vannak már jó példák, akkor akár közösségi fűtőművek ellátásánál nagyon komoly lehetőségek vannak a biomassza-tüzelés okán; erre vannak Európában is, de most már hála istennek, nálunk is jó példák. Ez azért jó - mindig a közmunkáról meg egyébről beszélünk -, mert nagyon értelmes foglalkoztatást lehet adni, ha mondjuk, ezekre a területekre - most Devecserben lesz majd néhány ilyen mintaültetvény, és talán látjuk is majd, hogy mi lesz belőle -, a telepítés okán lehet már komoly foglalkoztatást vinni, sőt a palánta- vagy a csemetenevelés okán is.

Tehát én azt hiszem, ez a másik olyan lehetőség vidéken, ami közüzemek, közintézmények - első körben nyilván ezek - ellátását biztosítaná, mert abban nincs illúzióm, hogy most távhővezetéket viszünk körbe minden faluban, mert ez lenne a következő nagy hiba, ha ilyenfajta beruházást csinálnánk - hozzáteszem, nem lenne rosszabb megoldás, mint hogy jelenleg gáz van mindenhol -, mert ha valahol ennek a szaldóját megnéznénk, a sok egyedi fűtéssel szemben valószínű, hogy az ország szempontjából egy pozitív eredményt hozna.

Azt hiszem, sok olyan ügy van, amiben túl nagy vita ebben a Házban nincsen, én ezt látom. Azok az úgymond fogalmi zavarok meg időnként ezek a viták, amik itt zajlanak, nyilván arról szólnak, hogy mindenki jót akar, és arról is szól, hogy nagyon sok a lelkes amatőr is. Sajnálom, hogy nincs itt Rebeka, de azért azt mondanám neki, hogy persze, nem kellene gázolaj a mezőgazdaságba, ha mindent lóval csinálnánk, kötényből vetnénk, lóval fogasolnánk. Csak akkor kellene nagyon sok ló - ami ugyanúgy szén-dioxidot állít elő, és erre szeretném fölhívni a figyelmet -, és újra 30 százalékos vidéki foglalkoztatás lenne, mint a '30-as években, de az sem azért volt, mert olyan nagy örömmel csinálták az emberek, hanem mert nem volt más lehetőségük. Én azt hiszem, erre az időre azért nem kellene visszamenni.

Ha mi kilépünk abból a körből, hogy mondjuk, az agráriumra akarjuk terhelni a vidéki foglalkoztatás problémáit, akkor egy borzasztó rossz hatékonysággal működő és nagyon versenyképtelen ágazatot csinálunk. Én úgy gondolom, hogy ezek az új ügyek, ami az energetikában, a feldolgozóiparban, a vidéki szolgáltatásokban megjelenhet, erre épülve azok sokkal inkább tud vidéki foglalkoztatást generálni, mint az alaptevékenység, vagy csak az, hogy kézzel próbálunk meg fejni egy ezres tehenészeti telepen, persze kellene hozzá néhány száz ember, de az tényleg meglátszana a faluban, csak az, aki próbálta, az tudja, hogy nem a mai kornak megfelelő technológiáról beszél.

Azt javaslom, hogy ezeket az elemeket mindenképpen figyelembe véve folytatni kellene azt a fejlesztéspolitikát, ami az Új Magyarország vidékfejlesztési programban biogázprogram és egyéb kapcsán elindult, hozzátéve, nagyon odafigyelve arra, hogy ki milyen technológiát választ, mert sokan futottak lesre, én ezt látom, a német modellek átvételével. Nem biztos, hogy nálunk az a legjobb, sőt én nem is javasolnék olyan típusú szabályozást, mint ami klasszikusan Németországban van, hogy ne foglalkozzunk a hővel, majd valami lesz, és a villanyért sok pénzt fizessünk, de azért az sem jó, hogy most például bezárták a szakolyi erőművet, mert belenyúltunk a KÁT rendszerébe, ami elég sok embernek adott munkát, nem beszélve arról, hogy a nagy erőművekből is tereljük ki a biomasszát, ami - senkinek kétsége ne legyen, nem épületfát tüzeltek ott eddig sem - biztos, hogy okoz Kelet-Magyarországon némi zavart az alapanyag-előállítóknál. De ezek korrigálhatók, én úgy gondolom, csak a kiszámíthatóságból nem kellene engedni, és olyan megoldásokat kellene találni, amire hosszú távon lehet alapozni. Egy energetikai beruházás nem három vagy öt évre készül, a mi szakmánkban egy alapberuházás is minimum 20 év, de az energetika még ennél is hosszabb dolgot takar.

Tehát én ebben mindenképpen azt javaslom, hogy azok az emberek, akik ezzel foglalkozgatnak és láttak már ilyet, dugják össze a fejüket, és próbáljanak meg ebből a stratégiából egy olyan csinálni, amire meggyőződésem szerint egyébként most semmi szükség nem volt, a régit kellett volna a különböző történések - főleg az atomenergiában való történések - miatt hozzáigazítani, meg ami új elvárások jöttek be az Európai Unióból; egyébként nem hiszem, hogy nagyon könnyen teljesíthetők lesznek azok a vállalások, amiket az ország tett. Ebben sok-sok tennivaló van, ebben eddig is partnerek voltunk, kormányzati pozícióból is, meg úgy gondolom, az a dolgunk, hogy ellenzékből is azok legyünk, de arra fölhívom mindenkinek a figyelmét, hogy ezekbe a kérdésekbe nagyon mélyen kell belemenni, és nagyon komplex vidékfejlesztési programokkal együtt lehet csak ebből valami normális kiút.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Szalay Péter, a Fidesz képviselője.

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologra szeretnék rövid megállapításokat tenni, ami az anyagban szerepel. Az egyik az állam szerepének növelése, amit én mindenképpen támogatandónak tartok, miután sajnálatos módon nagyon sok multi mozog az energiapiacon, és az állam védelmet tudna nyújtani a multik különféle törekvéseivel szemben. A másik pedig, az anyagnak az a megállapítása, hogy 2030-ig növekvő energiaigény lesz. Én úgy érzem, ezzel a megállapítással nem nagyon lehet vitatkozni. Sajnálatos módon nagyon tiszteletre méltó, amit Kepli Lajos képviselőtársam mondott, hogy jó lenne, ha ezt lehetne csökkenteni, de sajnos a világ nem így működik, és ugyanúgy, ahogy a motorizáció is elterjedt az 1910-20-as évektől kezdve, van egy olyan önmagát gerjesztő fejlődés, amit nagyon nehéz megállítani.

(14.20)

Tessenek arra gondolni, hogy például a légkondicionálás bevezetése milyen energiaigény-emelkedést jelentett, vagy arra, hogy az egész világon mindenütt törekszenek az energiatakarékos izzók bevezetésére, de milyen nehézkesen megy ennek a végrehajtása.

Véleményem szerint a legtöbb megtakarítást a házak szigetelésének a javításával lehetne elérni. Óriási energiaveszteség adódik a rossz építésből, ami elsősorban a második világháború utáni években alakult ki. Olyan építészeti technológiák voltak, amelyek nem jelentenek megfelelő hőtartást a házaknak. Németországban néhány százalék hőveszteséggel működő mintaházakat is építettek. Úgy érzem, inkább ebbe az irányba lenne jó elmozdulni, ez viszont hihetetlen mértékű állami beruházásokat, pénzeket igényel, az emberek ezt önerőből nem tudják megvalósítani. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett képviselők felszólalásainak végére értünk.

Most a további képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Bödecs Barnának, a Jobbik képviselőjének.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felszólalásom kezdetén három mondatban összefoglaljam azt, amit a vita elején, még a bizottsági véleményeknél elmondtam.

Az anyaggal kapcsolatban három fontos megállapítást tettünk. Az egyik az, hogy az energiaigény nem mehet szembe az energiatakarékossággal, illetőleg a jövőbeni szükségletek valós és fenntartható szinten történő megállapításával. A másik az, hogy el kellene búcsúzni a töretlen növekedésbe vetett hittől, hiszen ezt a bolygónk nem fogja tudni elviselni. A harmadik pedig az volt, hogy az az útiterv, amit ez a program kijelölt számunkra, nem kellően dinamikus a megújuló energiák tekintetében. Ezt most nem részletezem tovább.

Második lépésben szeretnék egy kicsit hozzátenni ahhoz a polémiához, ami Balczó Zoltán alelnök úr, Jávor Benedek bizottsági elnök úr és Kepli Lajos képviselőtársam részéről az atomenergia kontra megújuló témában kialakult. Az én álláspontom ebben az egészben az - és szerintem ebben a megvilágításban kellene ezt a jövő szempontjából elsődlegesen nézni -, hogy ne az egyébként fenntartható nukleáris energiát állítsuk szembe a megújulók részarányával, amiben Magyarország nagy hátralékkal bír, és a jövőben ebbe igen keményen bele kell lépnie, hanem inkább a dekarbonizáció folyamatába illesszük be mindkettőt. Ebből következik, hogy nem a megújuló helyettesíti az atomot vagy nem az atom a megújulót, hanem a kettőnek együtt kell szolgálnia a fosszilis kiváltását. Ez lehet az a megközelítés, amivel például fel tudnánk oldani azt a dilemmát, hogy mi lesz 2035 után, amikor lehet, hogy lesz egy új atomerőművünk, de a régitől el kell búcsúzni.

Engedjék meg, hogy e bevezetés után rátérjek néhány részletre. A stratégia végül is három forgatókönyvet állít fel, de ebből igazából csak egyet mutat be részletesen, és bár nem mondja ki, hogy a 2. pontot kell megvalósítani, de a valóságban ezt sugallja realitásként.

Az első az ölbe tett kéz forgatókönyve, ami ebben a megváltozott világban szóba sem jöhet, hiszen ha ezt választaná Magyarország, akkor nemcsak hogy nem felelne meg a klímaváltozás által támasztott követelményeknek, a nemzetközi elvárásoknak, hanem ráadásul Magyarországot egy teljesen versenyképtelen világba sodorná, hiszen lássuk be, hogy a jövőben csak egy energiahatékony társadalom és gazdaság lehet versenyképes.

A második, amire az anyag koncentrál, és amit egy kicsit bírálni fogok, a közös erőfeszítés programja. Ennek vannak olyan defektusai, amiket itt el fogok mondani.

Ami hozzám személy szerint leginkább közel áll, az a 3-as, a zöld forgatókönyv, ami viszont nem kerül kellő részletességgel kifejtésre, illetőleg olyan elemei hiányoznak, amelyek miatt a szaktárca sem volt abban a helyzetben, hogy ezt kellőképpen ki tudja dolgozni, hiszen Magyarországnak nincs kidolgozott fenntarthatósági stratégiája, ami a jövőbeni fogyasztási szerkezetet bemutatná, nincs kidolgozott, elfogadott közlekedésfejlesztési stratégiája, ami a közlekedésre vonatkozó részt elfogadható módon bemutathatóvá tette volna, és nincs meg a hulladékgazdálkodási stratégia sem. Szilágyi László LMP-s képviselőtársam hosszasan vitatta az égetőművek szükségességét hulladékgazdálkodási szempontból. Ez jogos is abból a szempontból, hogy ezt a programot ebben a tekintetben leginkább az elfogadott hulladékgazdálkodási stratégia tudta volna befolyásolni, s tudta volna megmutatni ebben a tekintetben a helyes irányt, de ha nincs, akkor a minisztériumnak ebben is nyilván valamit le kellett írnia. Ezért úgy látjuk, nagyon fontos lett volna, ha a kormányzati előkészítés során azok a tárcák is fölzárkóztak volna ehhez a feladathoz, amit egyébként államtitkár úr államtitkársága sikerrel megtett, és akkor a Jobbik sem lenne abban a helyzetben, hogy ilyen mértékben kritizálni lenne kénytelen, hiszen itt nem ennek a tárcának a munkájával van gond, hanem elsősorban azzal az időbeliséggel, ami ezt körülveszi, és azzal a környezettel, ami nem szállította hozzá egyes szakterületekről a megfelelő és releváns információkat.

Nos, akkor lépjünk tovább! Paks. Röviden szóltam már a régi paksi blokkok 2032 és 2037 közötti leállásáról. Itt van egy nagyon súlyos gyenge pontja ennek az anyagnak, ami gyakorlatilag azt mutatja, hogy nincs még reális megfogalmazott elképzelésünk arra, hogy a régi Paks leállítását követő években hogyan lehetne a szén-dioxid-kibocsátást ismét termelő fosszilis energiahordozók újólagos bevonását a magyar energetikai rendszerbe elkerülni, kiváltani. Itt ötletként felmerül a szén-dioxid-leválasztásos és -tárolásos technológiák alkalmazása. Egyértelműen szeretném kijelenteni, hogy a tárolásos megoldásokat ellenezzük, mert ezek nem jövőbemutató, hanem megint a következő nemzedékekre terhet rakó megoldási elképzelések. Ami pedig a leválasztást illeti, ott egyetértünk a tárcával abban a vonatkozásban, hogy itt komoly vegyipari szükségletekről lehet szó, amelyek kiszolgálása ilyen módon lehetséges. Ha ez a technológia kidolgozásra kerül, akkor Magyarországnak igenis érdemes ebbe az irányba elmenni.

A következő pont, amiről szólni szeretnék, a biomassza-felhasználás. Úgy látjuk, hogy itt sajnos nem kellően kidolgozott az anyag abban a tekintetben, hogy melyek a biomasszának azok a részei, amiket az élelmiszerellátás, a természeti környezet, illetőleg más gazdasági szektorok veszélyeztetése nélkül be tudunk vonni ebbe a körbe.

(14.30)

Ebbe bizony beleértem egyébként az olyan energiafű- vagy olyan mezőgazdasági jellegű termelést is, ami elvileg nem von el alapanyagot az élelmiszer-gazdaságtól vagy más iparágaktól, hiszen ezeknek a területigénye minden esetben olyan magas, ami hogyha a magyar lakosság ellátását ugyan nem is veszélyezteti, mert hála istennek, hazánk legalább termőföldben gazdagnak tekinthető a Föld számos más országához képest, viszont a földért folytatott versenyben vesztesek lehetünk, hogyha egy olyan ágazatba fektetjük ezeket a területeket, amelyek esetleg egy túlnépesedett világban pont az exportalapjainkat vonják ki, éppen azért, hogy az energetikai ellátást itthon biztosítani tudjuk.

A következő, amiről szeretnék szólni, hogy egyetértve az elhangzottakkal, miszerint a hulladék nem feltétlenül tekinthető megújuló erőforrásnak, hiszen ebben meghatározó az esetleg reciklálásra alkalmatlan műanyag hulladék, ami igazából egy újrafelhasználást jelent, egy második felhasználást jelent, de nem megújuló anyagok energetikai hasznosítását jelenti, szeretném kiegészíteni még azzal, hogy a hulladékgazdálkodási stratégia fog hatni arra is, hogy egyáltalán ezen a területen nemcsak milyen hányadban képződik más módon nem hasznosítható hulladék, hanem éppen ez a stratégia fogja meghatározni azt is, hogy Magyarország képes lesz-e a következő évtizedekben a keletkező hulladék mennyiségét csökkenteni. Márpedig hogyha itt a bemeneti oldalon sikerülne érdemi változást elérni, és a természeti környezetünket elborító hulladékmennyiség eddigi, végül is töretlen fejlődése megtörne, akkor ez az erőforrás korlátozottan jöhet csak szóba.

A következő pont, amiről szólni szeretnék, a közlekedés témaköre. Az anyag a korábban elmondottak szerint szűkszavú ezt a területet érintve. Viszont kifejezetten bírálóan kívánok szólni arról, hogy a második verzió szerinti elképzelés azt tartalmazza, hogy még 2030-ban is 71 százalékos lesz a közlekedés fosszilis alapú energiabevitel-függősége, és mindössze 14 százalékos elektromos és hidrogénalapú, illetőleg részemről nézve aggasztóan magas, 15 százalékos agroüzemanyag-tartalmú változást képzel el az anyag ebben a tekintetben. A Jobbiknak az az álláspontja, hogy ezt az agroüzemanyag-felhasználást ilyen mértékben át kellene gondolni, és igenis meg kellene alapozni egy olyan stratégiával, ami pontosan mutatja a földfelhasználást, pontosan mutatja a hazai, illetőleg exportélelmiszer-termelési szükségleteknek a területigényét, és ehhez képest lehetne csak ezzel számolni.

Ami pedig az aggasztóan csekély elektromos és hidrogénalapút illeti, úgy gondoljuk, hogy ebben igen jelentős lehetőségek rejlenek, adott esetben a közlekedési ágazat és ebben különös tekintettel a városi közúti, illetve a távolsági vasúti közlekedésnek a teljes elektromos üzemmódra való átállítása nem tűr halasztást. Adott esetben, ha lesz olyan lehetősége Magyarországnak, hogy a 2030-as évek elejére az elektromosáram-termelés meghaladja az itt tervezett belső fogyasztási igényt, akkor igenis ezt az áramot eleve a hazai közlekedés átállítására kellene fordítani és nem exportalap teremtésére a mi véleményünk szerint.

Befejezésül szeretnék szólni arról, hogy tévedésnek látjuk az anyagban azt, hogy az olajproblémát csak a kitermelhető mennyiség, illetve az olajcsúcs tekintetében szemléli, és ehhez képest irányozza elő a jövőbeni, mondjuk úgy, hogy rendelkezésre álló mennyiségcsökkenést, illetve politikai bizonytalansághoz köti. Az álláspontunk szerint itt nagyon komoly veszélye fenyeget annak, hogy a kereslet-kínálat egymástól való elszakadásának Magyarország vesztese lehet, és olyan árnövekedések következhetnek be akár hirtelen módon is, amelyek miatt Magyarország nem lesz képes megfelelő ellátást biztosítani ezen a téren.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Zakó László, a Jobbik képviselője.

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Szalay képviselőtársunk iménti felszólalása késztetett gombnyomásra, amikor sürgette az energiatakarékos izzók gyorsabb elterjedését. Azért szeretném fölhívni a figyelmet arra a világszerte egyre inkább teret nyerő állásfoglalásra is, amely szerint nagyon nagy veszélyeket is hordoznak magukban ezek az energiatakarékos izzók, tudniillik magasabb arányban tartalmaznak nehézfémeket, elsősorban higanyt. Ez az egyik ok.

A másik: főleg távol-keleti szállítmányból történt mintavételezés kapcsán kiderült, hogy rendszeresen sokszorosa a felvett teljesítménye ezeknek az izzóknak annak, mint ami a dobozán szerepel. Egészen konkrétan a 8-12 wattos izzók simán 40-60 wattos teljesítményűek. Ez gyakorlatilag már összemérhető a hagyományos izzók fogyasztásával vagy teljesítményével.

A másik probléma pedig az, hogy az európai uniós irányelvek megint vakon történő alkalmazásával gyakorlatilag a távol-keleti feketeimportból származó izzókkal lepik el az országot. A vállalt sok tízezer órás üzemórát saját többéves tapasztalatom alapján egyik sem bírja, és a bekerülési költsége messze nincs arányban az elektromos fogyasztás azon csökkenésével, amit a reklámok, illetve a dobozuk hirdet.

Majd itt az izzók kapcsán is rájövünk arra, hogy ugyanoda lyukadunk majd ki, mint a margarin kontra vaj meg az olaj kontra zsír kapcsán. Azért a régiek tudták, hogy miből kell izzót csinálni. Tudomásunk van arról a chicagói vagy amerikai izzóról, ami már több mint száz éve világít egyfolytában egy tűzoltólaktanyában. Ha akarnak, akkor tudnak minőséget is gyártani a világban még most is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.

ELNÖK: A következő felszólaló Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője. Öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az előterjesztés fogyasztóvédelmi szempontjairól ejtsek egypár szót, olyan kitételek mellett, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Teljesen egyértelmű az, hogy egy kis szkepszis jellemez minket így a vita során, ahogy ez bizottsági szakaszban is érzékelhető volt, hiszen nem az első, nagy csinnadrattával beharangozott energiastratégiáról beszélünk jelen pillanatban, a legutóbbi 2008 körül készült el, de már az Antall-kormány is annak idején előállt eggyel. Tehát sajnálatos módon várható az, hogy akár még ebben a ciklusban letesznek egy újat az asztalra. De ne legyünk szkeptikusak, akkor beszéljünk a konkrét részletekről.

Amit a leginkább fogyasztóvédelmi részről és a vásárlók, a magánemberek védelmének szempontjából hiányolhatunk az anyagból, hogy az úgynevezett stratégiai vagyon tekintetében, ennek elidegeníthetetlenségének tekintetében igen szűkszavú ez az anyag, hiszen csak a szén kapcsán hozza fel egyáltalán ezt a kérdést, de bővebb, tágabb kiterjesztésben egyáltalán nem tárgyalja. Pedig milyen energiastratégia az, aminek nincsenek fenntarthatósági elemei, emellett pedig a stratégiai vagyon biztonságát sem rendezi?

(14.40)

Tehát nem mondja ki azt tételesen, aminek egyébként kimondhatónak kellene lennie, hogy bizony a magyar stratégiai vagyon és ennek egyébként energiahordozókra vonatkozó része is elidegeníthetetlen. Tehát ez lehetne egy olyan alapvetés, amiben újszerű lehetne egy energiastratégia, de ez nem az.

További szkepszisre okot adó részlet az is, hogy szerepel az előterjesztés egyébként utólag hozzácsapott indokolásában, ami eleve vérlázító volt, hogy bizottsági szintre beadnak egy olyan anyagot, amelynek érdemi indokolása nem volt, azután, majd miután az ellenzéki képviselők ezt észrevételezik, önök hozzácsaptak egy gyorsan összevágott indokolást, de az is részletezi, hogy az előterjesztés és a stratégia részleteinek meghatározása a jövő feladata lesz. Tehát egyértelmű, hogy majd a későbbiekben cselekvési tervek egészítik ki ezt az anyagot, de önök a sietségre hivatkozva ennek még a vázlatát, még a sarokpontjait sem voltak képesek letenni.

A szokásos fideszes mentalitás az, hogy letesznek egy kerettervet, erre kérnek egy igen szavazatot, azután önök majd a jövőben ezt kitöltik úgy, ahogy szeretnék. Arról, hogy a szociális szempontok mennyire érvényesülnek a stratégiában, képviselőtársaim már kitértek, ismétlésekbe nem kívánok bocsátkozni. Ugyanakkor legalábbis meglepő a hosszú távú prognózisok esetében az a kormányzati magatartás, ami már-már a felelőtlenséggel határos.

Mire gondolok pontosan? 2030 tekintetében, ugye, többször beszéltünk arról, hogy a drámaian fogyatkozó népesség mellett is olyan trendek, olyan előrejelzések szerepelnek az energiastratégiában is, amelyek arra engednek következtetni, hogy az energiafelhasználás összességében növekedni fog. Ez lehetséges is, tehát nyilván lehet erről beszélni egy komoly szakmai szinten, aminek első tere egyébként a bizottsági szint lenne és nem is a plenáris ülés. Csak az a probléma, hogy bizottsági szinten önök véletlenül elkottyantották azt az egyszerű információt, hogy ez a prognózis, miszerint egy fogyatkozó népesség mellett is bizonyos gazdasági változásoknak köszönhetően növekedni fog az összenergia-felhasználás szintje, ez a prognózis az energetikai cégektől származik.

Tehát mennyire vehető komolyan egy olyan kormányzati előterjesztés, amely saját prognózisok, saját háttértanulmányok elkészítése nélkül az energetikai cégek előrejelzéseire támaszkodva megpróbál valamit letenni az asztalra? Azért ennél legyünk már felnőttebbek egy picit! Látható az, hogy ennek az előterjesztésnek bizonyos részei össze lettek csapva. Azért mondhatom ezt, mert egyes részei nagyon is hajaznak a 2008-asra, tehát szinte egy olyan másolás-beillesztés számítógépes funkcióval látszólag így történt az összeválogatásuk, amit pedig önök hozzátettek, az katasztrofálisan rossz. Tehát itt tartunk jelen pillanatban ezen előterjesztéssel kapcsolatban.

Ha már 2030-ról volt szó, itt szerepel egy olyan trend is, amely szerint 71 százalék marad még mindig a közlekedési szektorban az energiafelhasználás olajalapú, kőolajalapú része. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ez azért nem egy olyan forradalmi arány. De ami szintén drámai, ez a kormányzás stratégiájának a várakozásai. Tehát semmiféle saját elképzelés, semmiféle saját iránymutatás nem szerepel benne. A tegnapi bizottsági szintű meghallgatás során szinte szó szerint ez hangzott el: a kormányzat globális trendek begyűrűzésére vár e tekintetben. Tehát a saját elképzeléseit nem ismerjük, hogy hogyan kívánja akár ezt a százalékos arányt rendezni, akár egy fenntartható pályára állítani az energiagazdálkodást, egyáltalán az energetika kérdését. Ő globális trendek begyűrűzésére vár. Ez az a mondat, ami minket, jobbikosokat mérhetetlenül taszít, hiszen a kiszolgáltatottsággal, a kitettséggel egyenértékű. Mi viszont mindig is saját utat szerettünk volna járni, ezt kérjük önöktől e tekintetben is, e téma tekintetében is. Sajnos, ennek nyomát nem nagyon lehet látni.

Végül pedig azt kell kérnem, hogy ha egy ilyen előterjesztést letesznek a bizottságok elé, vagy letesznek az asztalra, legalább arra ügyeljenek, hogy a mellékletekben ne szerepeljenek hibás adatok, mint ahogyan ez az 1. számú mellékletben tapasztalható volt. Ne csapják össze ezt a munkát, szánják rá a szükséges időt, s tiszteljenek meg bennünket is azzal, hogy a plenáris ülésen ne a melléklet hibáiról kelljen beszélnünk, ne arról, hogy önök energetikai cégektől veszik át a háttértanulmányokat, és nem csinálnak sajátokat, hanem beszélhessünk az előterjesztés konkrét részleteiről.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Volner János, a Jobbik képviselője.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Eljött a nagy nap, államtitkár úr, be lett nyújtva a nemzeti energiastratégia. Ez már egy olyan dokumentum, amit többször is számon kértünk a kormányon, hiányoltuk, és azt láttuk, hogy a kormányzat elképzelései igencsak kaotikusak. Gondoljunk csak arra például, hogy a választások előtt még a Fidesz azzal kampányolt, hogy a Déli Áramlat gázvezeték egy Európa-ellenes elképzelés. A Fideszhez közeli sajtó rendszerint abban találta meg úgymond a bizonyítékát annak, hogy a Jobbikot az oroszok pénzelik, azután jöttek az izraeliek, az irániak és nem tudom már, kicsodák, meg a szocialisták is, azt hiszem, onnan is kaptunk önök szerint pénzt (Derültség az MSZP soraiban.), tehát abban találták meg a bizonyítékát, hogy mi egyetértettünk azzal, hogy a Déli Áramlat gázvezeték előremutató lenne hazánk energiapiaci diverzifikációját tekintve. Akkor még önök ezt ellentétesnek találták az Európai Unió érdekeivel, Európa-ellenesnek nevezték ezt a tervezetet, nagyon ellene voltak. Azután jött egy 180 fokos fordulat egyik napról a másikra, kiderült, hogy mégis lelkesen támogatják.

Most az ilyen vargabetűk miatt elbizonytalanodott azután nemcsak az energiapiac befektetői köre, hanem a magyar átlagpolgár is, aki megpróbált eligazodni a meglehetősen kaotikus kormányzati elképzelések tengerében, mert nem egy ilyen vargabetű volt. Egyébként az egykulcsos adó is egy hasonló. Akkor még családellenes volt, amikor önök ellenzékben voltak, amikor kormányra kerültek, akkor megcsinálták, és kiderült, hogy ez egy remek dolog a gazdaság serkentése szempontjából.

Én nagyon örülök annak, hogy ez az anyag benyújtásra került, bár, hogy őszinte legyek, energiastratégiának hívni egy olyan dokumentumot, amely tele van olyan kitételekkel, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy dolgozza ki - kérem, önök, képviselőtársaim a fideszes oldalon, 8 évig ellenzékben voltak, 8 évet eltöltöttek ott, lett volna idő egy energiastratégia kidolgozására. Tavaly április 25-én volt a választások második fordulója, azóta gyakorlatilag az önök kezében van az ország szekerének rúdja, kis túlzással a kétharmados parlamenti felhatalmazás birtokában azt csinálnak, amit akarnak, még az Alkotmánybíróságot is sikerült félretenni. Nem értem tehát, hogy mire fel a késlekedés. Másfél éve tart ez az állapot, és még most jutottunk el oda, hogy mire szólítja fel a fideszes parlamenti többség a kormányt, a fideszes parlamenti többség felszólítja a kormányt, hogy dolgozza ki. Kérem, azt várnám el, hogy a kormány másfél évig ne ölbe tett kézzel üldögéljen, hanem dolgozzon. Ugyanis annyi időnk nincs erre a problémára, nincs annyi időnk arra, hogy várjunk a megoldásra, amennyit önök erre rászántak. Nem tudom, mikorra fog majd elkészülni a végleges anyag, bár nagyon érdekelne.

Minden egyes év, amit így töltünk, sőt minden egyes hónap, minden egyes nap, ha utánaszámolnak, milliárdokba kerül az országnak az energiapiac szempontjából, egy-egy hét pedig akár milliárdos veszteségeket is termelhet a magyar emberek számára a sok-sok megoldhatatlan és megoldatlan probléma miatt.

Olvasom a határozati javaslat 4. pontjának h) bekezdésében - ezzel kapcsolatban Bencsik államtitkár úrnak már szóvá is tettem egy-két dolgot tegnap a gazdasági bizottság ülésén -, hogy az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy az energiastratégia alapján az épületállomány energetikai jellemzőinek javítása érdekében dolgozzon ki különböző szakmai javaslatokat. Azt gondolom, ezzel már rég elkéstek, ezt már rég be kellett volna nyújtani.

Egyet azonban még nem látunk tisztán: mikor jön végre el az az időszak, amikor a különböző energiahatékonysági beruházásokat egy objektív mérőszámokon alapuló rendszer segítségével az állam monitorozza, és az állami és európai uniós forrásokból származó támogatásokat ennek alapján osztja el? Az energiastratégiának, amit önök benyújtottak, elvileg pont erről kellene szólnia, nem arról, hogy felszólítjuk a kormányt, hogy majd egyszer dolgozza ki, hanem ezt már le kellett volna ide elénk tenni, hiszen a stratégia nem felszólításokról szól, hanem a kész tervezet megismeréséről, parlamenti megvitatásáról, elfogadásáról, azután a kormányzati szintre történő emeléséről. Tehát ezek a szakmai hiányosságok még egyelőre váratnak magukra.

Megjegyzi az anyag azt is, hogy megfelelő kormányzati eszköz- és intézményrendszert kell kialakítani, azért, hogy az energiastratégiát végre tudják hajtani, és felül tudják vizsgálni a megfelelő intézkedéseket. Megint csak visszautalok: ezt már meg kellett volna tenni ezelőtt is, ezt nem most kellene kialakítani. Nyolc ellenzéki év és másfél év kormányon már elegendő kellett volna hogy legyen arra, hogy ne csak felszólításokat tudjanak megfogalmazni, ezt meg lehetett volna tenni régen is, de itt az érdemi cselekvésre lett volna szükség.

Elmondtam a gazdasági bizottság ülésén, illetve a korábbi energetikai tárgyú törvények vitájában is megfogalmaztam, hogy amikor a kormány elnézi azt, hogy a közszférában dolgozó 750 ezer ember - most nem lehet pontosan tudni, mennyi a szám, de nagyságrendileg ennyien vannak - elmegy olyan munkahelyekre dolgozni, amelyeknek nem történt meg az épületenergetikai monitoringja, akkor egy óriási pazarláshoz adja a hozzájárulását.

(14.50)

Itt, ugye, elsősorban arra gondolhatunk, hogy a közszférában dolgozó emberek elmennek a középületekbe, ott aztán rendkívül pazarló módon működő épületekben végzik a munkájukat. Nem történt meg ezeknek az épületeknek az energetikai átvilágítása. Az energetikai átvilágításból következne a következő lépés, amely szerint a rászorultság, a nagy energiaveszteség, az elérhető takarékosság alapján juttassanak ezeknek az épületeknek, ezeknek az intézményeknek állami forrásokat arra, hogy az energiahatékonysági beruházásaikat el tudják kezdeni.

Ez most egyelőre sajnos, azt kell mondjam, másfél év fideszes kormányzás után is teljesen ötletszerűen megy. Van egy pályázati rendszer, akinek eszébe jut, aki jól fekszik a hatalom birtokosainál, akinek jobb az ismeretsége, mondjuk, a polgármesterek között, az kibulizik magának különböző támogatásokat, akinek nem sikerül, az pedig elesik ezektől.

Felül kellene vizsgálni, indokolt volna, a hazai úgynevezett ESCO-finanszírozási modellt. Mit is jelent ez? Ez azt jelenti, most az adott aktuális példánál, hogy hazai magáncégek közreműködnek abban, hogy elsősorban önkormányzatok, állami intézmények energetikai monitoringját elvégezzék, majd pedig a magáncégek segédkeznek a hitelfelvételben, létrejönnek ezek a beruházások, aztán a magáncég a megspórolt energián keletkező nyereségből a nyereség arányában részesedik, illetve a középületek tulajdonosai - az önkormányzatok, jellemzően - azt kapják a saját oldalukon ebben az esetben, hogy egy ideig fizetik változatlanul az árakat, a takarékosság a magáncégnél csapódik le, majd aztán egy idő után ők maguk is a birtokosai lesznek egy hatékonyabb energiafelhasználással működő középületnek.

Ez is egy olyan kérdés, amit szerintem érdemes volna átgondolni. Az anyag megint csak utalást tartalmaz arra, hogy érdemes volna majd kiterjeszteni egy állami ESCO-finanszírozással működő vállalat tevékenységét az egész országra. Csak hát kérdezem én: hol van az a stratégiától, hogy még ötletelünk ezen, meg felkérjük a kormányt? Ezt is meg kellett volna tenni. Ez is egy olyan kérdés, ahol jól működő, piaci alapon működő cégek tömkelege dolgozik, látni azt, hogy ez egy jövedelmező befektetési forma a számukra, és látni lehet azt is, hogy az állam, mivel több mint 700 ezer embernek ad munkát, maga is óriási pénzt tudna megtakarítani az adófizetők számára azzal, ha ezt a munkát képes lenne végre valamikor elvégezni.

Ebben nem csak az a rész van benne, hogy mondjuk, különböző kazáncseréket hajtsunk végre, bár ez sem utolsó szempont, mert akár kétszeres hatékonyságjavulást is el lehet érni, benne van ebben a hőszigetelő rendszerek cseréje, a nyílászárók cseréje, benne van egyébként még az üzemeltető önkormányzatok, cégek oldaláról akár az utcai közvilágítás kérdése. Itt is rendkívül nagy takarékosságot lehetne elérni.

Miért is lenne érdemes létrehozni egy ilyen nagy, országos kiterjedéssel működő, állami kézben levő ESCO-vállalatot? Azért, képviselőtársaim, mert a mennyiség egy eredményes alku esetén mindig alacsonyabb árakat és más alkupozíciót jelent. A Jobbik azért szorgalmazza a keleti nyitás politikáját, mert úgy látjuk, hogy azok az elektromos berendezések, amelyek most itt körülvesznek minket - gondolhatunk akár a képviselői laptopra, ezekre az izzókra, amik itt föl vannak szerelve az Országgyűlésben -, jellemzőn a Távol-Keletről, általában Kínából jönnek.

Mi egy olyan energiastratégiában gondolkodunk, amely az energetika kérdését nem elszigetelten szemléli, hanem a magyar iparfejlesztés szerves részének tekinti azt, hogy ha tudjuk, hogy ezekre a beszerzésekre hazánk érdekében, a közpénzek megtakarítása érdekében sor kell hogy kerüljön, akkor ehhez rendeljük hozzá a szükséges iparpolitikai fejlesztéseket is, azaz a kormány maga is aktív vállalkozó módon vegyen részt a befektetőkkel történő tárgyalásokon, mert ha föl tudjuk ajánlani az egyik oldalon a technológia birtokosainak azt, hogy Magyarország több százezer ember számára munkahelyet adó középületek rendszerét tudja megrendelési állományként felkínálni, akkor lehetőség van arra is akár, hogy Magyarországra gyártó üzemeket telepítsenek ezek a cégek, hiszen a megrendelési állomány birtokában az Európai Unión belülre telepedve már élvezhetik azokat az adóelőnyöket, amelyeket csak az európai határokon belül lehet élvezni, Kínából exportálva ezeket a termékeket Magyarország felé már nem.

Tehát ha ezt átgondolnák, képviselőtársaim, akkor láthatnák, hogy ez sok ezer milliárdos piacot jelentene éves szinten is, éppen ezért tartanánk azt előremutatónak, ha a kormány képes lenne ebben az irányban elgondolkodni. A méretgazdaságossági előnyöket figyelmen kívül hagyni, az energiahatékonyság kérdéseit beszerzési oldalról nem összekötni egy iparpolitikai koncepcióval, óriási szakmai baklövésnek tartom a magam részéről.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy átgondoljuk, mit szeretnénk a közlekedéssel, ezen belül is, ami leginkább az államon múlik, a tömegközlekedéssel kezdeni. Magyarország hála istennek tömegközlekedési eszközök gyártásában gyakorlatilag nagyhatalomnak számított, és azt mondom, hogy még most is vannak ennek bizonyos elemei, elsősorban az autóbuszgyártásban, több cég is dolgozik ezen a területen. Érdemes volna azt átgondolni, hogy ha a nyugati országok mintájára Magyarországon is egy olyan közbeszerzési rendszert kezdenénk el működtetni, amely elsősorban a magyar termékeket preferálja, akkor nem jutnánk-e előrébb. Biztos vagyok benne, hogy igen.

Megjegyzem, azért, mert az állam az önök kormányzása alatt is tartósan tétlenkedik, a magánszféra viszont lép. A magánszféra ugyanis a saját érdekeit nézi. Megalakult 19 cég közreműködésével az úgynevezett Magyar Autóbuszgyártó Klaszter, vannak ebben buszgyártó cégek, Karzol, Ikarus, és a többi, vannak olyanok, amelyek csak részegységeket gyártanak. Az a lényeg, hogy létrejött a magánszférában már egy iparági együttműködés. A másik oldalról mellé kellene ennek rendelni - és ennek az energiahatékonyság szempontjából is komoly jelentősége van - az állami megrendelésállományt.

Hogyan lehet ezt megtenni? Úgy, hogy az állam a szempontok között elsőrendűként kezeli azt, hogy egy ipari cég milyen módon tud megtelepedni az országban. Egy ipari cégnek nem arra van szüksége, hogy egyszer ilyen nagy megrendelésállománya legyen, utána meg évekig ne kapjon megrendelést. Egy kiegyensúlyozott megrendelésállományra van szükség. Ennek érdekében oly módon lehet ezen a fronton előrelépni, hogy megnézik, milyen tömegközlekedési eszközök cseréjére van szükség, ennek alapján hozzáigazítják a hazai gyártó bázist a megrendelői igényekhez, a klaszterekkel megállapodást kötnek, és akkor ezeket a megrendeléseket itthon lehet tartani.

Ez olyan szempontból fontos, hogy ha most továbbra is gázolajüzemű buszokat fogunk vásárolni, akkor el kell azon gondolkodni, hogy nem lenne-e érdemes, mondjuk, földgáz- vagy biogázüzemű buszokra cserélni ezeket, különösen a nagyvárosokban. A finomporszennyezés, az allergiás, asztmás emberek számának megugrása egyaránt azt mutatja, hogy ez lenne a jövő felé elindulás egyik útja, nem beszélve természetesen a tömegközlekedési eszközök kötöttpályás fejlesztéséről; vonatokra, villamosokra, metróra gondolunk konkrétan ezen a szinten.

Azt gondolom, hogy ez lenne egy olyan előremutató lépés, amerre a kormánynak érdemes volna elmozdulnia.

Köszönöm szépen, elnök úr, az időm lassan lejár, majd folytatom később. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Megadom a szót Volner Jánosnak, a Jobbik képviselőjének.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Kénytelen voltam újra nyomni, mert az időkeretem elfogyott, és új szót kellett hogy kérjek.

A befektetői környezet kiszámíthatóságát, egy biztosítható, átlátható, elszámoltatható és a fogyasztói érdekeket is figyelembe vevő energetikai rendszert képzelünk el. Miért is tartjuk ezt fontosnak, képviselőtársaim? Elsősorban azért, mert ha egy energiaberuházást megnézünk, akkor azt láthatjuk, hogy nemegyszer évtizedes megtérülési időkben gondolkodnak a befektetők, egy-egy évtizedre van szükség ahhoz, hogy megtérüljön az a befektetés, amit tettek.

Ennek érdekében számos olyan lépést kellene megtennie a kormányzatnak, amivel mostanáig adós maradt.

Először is, amit nagyon fontosnak tartunk, hogy olyan módon kell az energetikai cégek működését monitorozni - és ezt bizony hiányolom az energiastratégiából -, hogy az energetikai cégek ne tudják a rájuk terhelt ágazati adót a fogyasztókra hárítani. Ennek érdekében a Magyar Energia Hivatalnak csak az indokolt működési és tőkeköltségeket lenne szabad engednie érvényesíteni a végleges árak kialakításakor az energiacégek részére.

(15.00)

Ugyanis jelenleg azt láthatjuk, képviselőtársaim, hogy miközben a kormány látványosan bevezet Magyarországon egy fogyasztói árplafont, eközben a fogyasztói árplafonnál akár 30 százalékkal alacsonyabb áron juthatnak Ausztriában gázhoz az emberek, egész egyszerűen azért, mert ott az energiapiaci diverzifikáció jobban működött, meg ott nem látványos kardlengetésben ölt testet a fogyasztóvédelem a kormányzat részéről, hanem tényleges intézkedésekben. Ezt kellene itt Magyarországon is megvalósítani végre.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Amit nagyon fontosnak tartok: jelenleg egy miniszteri rendelet formájában Fellegi Tamás miniszter úrhoz van telepítve az a jog, hogy a fogyasztói árképletet megadja. Ez ugye azt jelenti, hogy a konkrét árképlet, amely arra vonatkozik, hogy milyen módon képezik a fogyasztói árakat, az a miniszter úr kezében van, erre készül egy tervezet, de ennek a részleteit nem igazán ismerheti meg a piac, illetve ahogy mondtam is, a felső árplafon nemegyszer rosszul működik. Nem a piaci viszonyokat, nem a beszerzési árakat, nem az indokolt működési és tőkeköltségeket veszi figyelembe, éppen ezért a magyar emberek igencsak rosszul járnak, cserébe ezek az energetikai óriásvállalatok valóságos luxusprofitra tesznek szert.

Nagyon fontosnak tartjuk azt - és ezt is hiányolom ebből a tervezetből -, hogy a fogyasztóvédelmi oldalról kerüljön végre kidolgozásra egy átlátható, mindenki számára megérthető olyan számlarendszer, amit az emberek megkapnak, és abból teljesen egyértelműen számszerűsíteni lesznek képesek, hogy milyen módon számolják ki az ő energiaárukat. Ez egyelőre ugyanis még Magyarországon nem történt meg. Nagyon régóta várok már erre.

Nagyon fontosnak tartanám azt - és ezt is hiányolom az energiastratégiából -, hogy legyen végre több más cég példájára egy olyan online alapon, interneten működő fogyasztói ár-összehasonlító rendszer, ahol a fogyasztók meg tudják adni a saját fogyasztási paramétereiket - mondjuk, az áramvételezés helyét -, és ennek alapján lehetőségük van arra, hogy elektronikus formában összehasonlítsák az egymással versengő szolgáltatókat. Miért is lenne fontos ez? Azért, mert megteremtené a piaci likviditást, megversenyeztetné a szolgáltatókat, lehetővé tenné azt, hogy végre ezt a nemegyszer kartellezésre hajlamos magyar energetikai környezetet meg lehessen változtatni, rá lehessen venni végre ezeket a különböző energetikai vállalatokat arra, hogy árversenyt folytassanak a fogyasztókért. Addig, amíg ennek a lehetőségét az állam nem teremti meg, addig ez a piac illikvid marad.

Megjegyzem egyébként, hogy készült egy felmérés nem is olyan régen, másfél évvel ezelőtt, amely elsősorban a magyar kis- és középvállalkozókat célozta meg, és arra volt kíváncsi, hogy megkeresték-e ezek az elvileg piaci versenyben levő energetikai vállalatok őket egy jobb ajánlattal. Valami siralmasan alacsony arány volt, kiderült, hogy öt magyar vállalkozóból négyet soha senki nem keresett meg jobb ajánlattal, meg sem próbálnak értük versenyezni. A piac, a verseny tehát ezen a szinten nem működik, ennek az elősegítését nem másnak, az államnak kell elvégeznie. Azt ugyanis tudjuk, hogy ha a cégek felismerik a kartellezésben az árak összehangolásában rejlő lehetőségeket, és az állam nem áll a helyzet magaslatán, a szabályozó hatóságok nem végzik a dolgukat, akkor a cégek ezt ki fogják használni. Ezért kell nekünk nemegyszer magasabb energiaárakat fizetni akár az elektromos áramért, akár a földgázért, és most már - hála nem kis részben az önök előterjesztéseinek és adóemeléseinek - az üzemanyagokért is.

Nagyon fontosnak tartanánk szintén a fogyasztóvédelem szempontjából - és ez itt egy megkerülhetetlen kérdés lenne -, hogy egyablakos ügyintézést vezessen be a Magyar Energia Hivatal azon fogyasztók részére, akik megpróbálnak megszabadulni a jelenlegi magasabb áraiktól, és elmenni egy olyan szolgáltatóhoz, amely alacsonyabb árak mellett kínálja számukra az energiát. Ez azért fontos, mert jelenleg szinte röghöz kötötten működik a magyar energiapiac, nehezen értesülnek egyáltalán annak a lehetőségéről is a fogyasztók, hogy tudnak-e változtatni a jelenlegi feltételeken, van-e jobb ajánlat. Azt gondolom, ha a számlaleveleken kötelező érvénnyel föltüntetnének egy-egy olyan címet, amely a Magyar Energia Hivatal honlapjára mutat, és ott lehetővé válna a fogyasztói árak online módon történő összehasonlítása, lehetővé válna az, hogy akár egy egyablakos ügyintézés keretein belül sok-sok utánajárás, macera nélkül lehessen szolgáltatót váltani, akkor a piaci likviditást a kormányzat képes lenne a saját eszközrendszerével serkenteni. Amíg ez nem történik meg, addig marad a jelenlegi állapot, marad az, hogy jelentősen magasabb árat fizetünk nemegyszer az energiáért - hatósági árplafon ide, különböző fideszes védelmi csomagok oda -, mint amit mondjuk, a szomszéd országokban fizetni kell.

Nagyon fontosnak tartom azt a problémát, és ezt is bizony hiányolom az energiastratégiából, hogy nemegyszer arra hivatkozik az állam, hogy az állam maga tőkehiányos, az emberek mást sem hallanak a kormány részéről, mint hogy nagyon nehéz a gazdasági helyzet, nincs pénz erre, nincs pénz arra, aztán hipp-hopp, látjuk azt, hogy 500 milliárdért mégiscsak sikerült MOL-részvényeket venni. Nagyon fontosnak tartanám azt, hogy az állam maga is kezdjen el azon gondolkodni, hogy nem kellene-e a magyar befektetési kultúrán változtatni.

Mire is gondolok, képviselőtársaim? Hát elsősorban arra, hogy olyan kollektív befektetési formákat kellene a kormánynak serkenteni, amelyek a hazai megtakarítási szerkezeten képesek lennének változtatni, és akár a megtakarításokat aktív befektetések irányába terelni. Ez ugye, elsősorban azt jelenti, hogy az embereknél, ha most megnézzük a hazai megtakarítások szerkezetét, akkor nemzetközi összehasonlításban is magas arányban vannak jelen a bankbetét formájában levő megtakarítások. Ezek olyan nulla környéki reálhozammal működnek hosszú ideje, nemegyszer negatív reálhozammal. Magát a nemzetgazdaságot gyakorlatilag semmilyen módon nem serkentik, hiszen a bankok a magyar vállalkozói szektort nem hitelezik igazán, nemzetközi összehasonlításban nézve is nagyon alacsony a termelő szféra hitelezése. Ezen oly módon lehetne változtatni, hogy az állam tőkevédett alapok formájában lehetőséget biztosítana az embereknek arra, hogy a megtakarításaikat ne alacsony kamatozású bankbetétekben tartsák, hanem különböző nagyberuházásokba, államilag tőkevédett alapokba, nagyvállalatokba, akár energiacégekbe is beletehessék.

Ez egyszerre több problémára is megoldást adhatna. Egyrészt enyhülne az a kínzó tőkehiány, ami a nagy tőkeigényű energetikai befektetések körül kibontakozott. Az elmúlt 20 évben mást sem lehet hallani, mint azt, hogy azért kell a különböző energiacégeket, erőműveket eladni a külföldieknek, mert a magyar államnak nincs pénze. Hát kérem, ezen lehetne változtatni. Lehetne serkentőleg hatni erre a piacra, csak meg kellene tenni ezeket a lépéseket.

A másik, ami nagyon fontos, hogy ha az állam ezeknél az új kollektív befektetési formáknál, amelyek akár a munkavállalói részvényprogramok mintájára is működhetnének, olyan módon kedvezményezné ezeknek a cégeknek a létrejöttét, mint amilyen kedvezményeket egyébként külföldi vállalatok számára ad - ne feledkezzünk el róla, képviselőtársaim, önök rendelkeztek úgy nemrég, hogy a szabályozott ingatlanbefektetési társaságok 10 milliárd forintos alaptőkével alakuljanak meg, és gyakorlatilag adómentesen tevékenykedhetnek Magyarországon, ezzel ki is rekesztették a hazai kis- és középvállalkozói szektort ezeknek a birtoklásából -, ha önök olyan módon gondolkodnának, hogy nem az energetikai multicégek érdekeit nézik, hanem a magyar emberekét, akkor őket juttatnák hasonló módon tulajdonhoz. És kíváncsian várnám bizony azt a lehetőséget, hogy ezek az emberek olyan módon tulajdonoljanak részvényeket, olyan társaságokban, ahol igen alacsony az adóterhelés. Ez az önök részéről nem történt meg, tartok tőle, hogy azért, mert a nagy energiacégek ugyanúgy, mint az előző kormányzati kurzusokban, most is fogják a kormány kezét, és gyakorlatilag helyettük írják újra a törvényeket.

Fontosnak tartanám annak a tisztázását, hogy mit kíván tenni a kormány az energetikai nagyvállalatokkal. Erre vonatkozóan ugyanis részletes tervekkel a kormány egyelőre nem rendelkezik. Azt tudhattuk meg nemrég, hogy igyekszik a MOL részvénypakettjét a kormány bővíteni, a gazdasági válság, a kínzó munkahelyhiány, a szociális rosszlét idején 500 milliárd forintot el tud költeni MOL-részvény vásárlására, azonban nem látjuk még mindig a stratégiai célt, hogy mi felé haladunk. Milyen módon próbálja az ellátási biztonságot garantálni a magyar emberek számára, mit szeretne ezzel a MOL-részvénypakettel kezdeni? A kérdés egyébként azért vetődik fel, mert egy-két hónappal azután, hogy megtörtént ennek a MOL-részvénypakettnek a megvásárlása, már föl is röppentek a hírek, hogy állítólag a jövő év elején majd ebből szeretne a kormány államadósságot csökkenteni és költségvetési hiányt befoldozni.

(15.10)

Ezek olyan zavaros elképzelések, mint ami a Fidesz gazdaságpolitikáját eddig is övezte.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy gondolják át - és erre vonatkozóan is részletes terveket szeretnénk látni, ha már energiastratégiáról van szó -, hogy a meglévő adottságokat milyen módon használjuk ki. Kihasználjuk-e például azt, hogy szennyvízből is lehet áramot előállítani? Van már erre példa Magyarországon is, generált, államilag generált eszközrendszerre, államilag generált megoldásokra, tőkebefektetésekre volna szükség ezen a téren is, hiszen ezek hosszú távon megtérülő beruházások. Ennek a monitorozására, ezeknek a szennyvízüzemeknek a felmérésére volna szükség, és annak átgondolására, hogy ezzel a kérdéssel tudunk-e valamit kezdeni.

Tudunk-e bioáramot előállítani a mezőgazdasági termelésben? Erre is csak halvány utalások voltak ebben az anyagban. Én azt gondolom, hogy bizonyos állatmennyiség, bizonyos trágyatermelési mennyiség fölött ezt célszerű volna automatizmusnak tekinteni, átgondolni, az ezzel kapcsolatos támogatási formákat megtalálni.

Tudnám még nagyon sokáig folytatni, képviselőtársaim, a hiányosságok, a szakmailag kidolgozatlan részletek átgondolását, illetve felsorolását. Én arra biztatom a kormányt, hogy az elhangzottakat gondolja át, gondolja át az energetikai finanszírozási modell általunk fölvetett megoldási javaslatait, gondolja át azt, nem járnánk-e vajon mindannyian jobban, hogyha nem energetikai óriásvállalatoknak lennének a magyar fogyasztók kitéve, nem ezek profitéhségének lennének kitéve, hanem ők maguk tulajdonolhatnának energetikai cégeket államilag tőkevédett társaságokban.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Úgy látom, készülődik Bencsik János államtitkár úr, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

BENCSIK JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mondhatom, hogy megadtuk a módját az energiastratégia általános vitájának, hiszen hatodik órájában tárgyaljuk már a napnak ezt a kérdést - nagyon helyesen.

Összességében azt tudom mondani, hogy nagyon figyelemre méltó hozzászólások hangzottak el, kiváltképpen a vezérszónoki körben. Szeretném megköszönni azt is, hogy az öt vezérszónok közül négyen jelenleg is a teremben tartózkodnak. Parlamenti tapasztalataimat figyelembe véve ez önmagában sokatmondó dolog, hogy egy hat órán keresztül tartó általános vita elejétől kezdve a végéig még az előterjesztő képviselőjét is abban a megtiszteltetésben részesítik, hogy meghallgatják a viszonválaszát.

Köszönöm Bödecs Barna képviselőtársamnak azt a segítségét, amellyel rávilágított arra, hogy tulajdonképpen itt a nemzeti energiastratégiának a vitájáról van szó, nem pedig országstratégiáról, nem fenntartható fejlődés stratégiáról, nem közlekedési, se nem vidékfejlesztési, se nem agrárstratégiáról, sem hulladékkezelési stratégiáról. De az itt elhangzott hozzászólások és hiányérzetek azt mutatják és erősítik, hogy az energiagazdaság alapvetően minden területét átszövi a társadalomnak és a gazdaságnak, ezért vannak kapcsolódási pontok.

Természetesen mi ott tudtunk kapcsolódási felületeket találni kellő mélységben és kellő megalapozottsággal, ahol már rendelkezésre állnak az ágazati stratégiák. Ott, ahol nem, ott igyekeztünk megtalálni azokat a szakembereket, akik ebben számunkra segítséget tudtak nyújtani. De éppen azért került be a stratégia kötelező háromévenkénti felülvizsgálatának az előírása is a határozati javaslatba, hogy legyen meg a lehetőségünk arra is, hogy ha elkészülnek ezek az ágazati stratégiák, akkor azok beépíthetővé váljanak, és hogyha szükséges, akkor a stratégia, energiastratégia vonatkozásában is a korrekciók elvégzésre kerülhessenek.

Sokan egészen részletekbe menően szerették volna átbeszélni itt az energiagazdasággal, energiapolitikával, szabályozással kapcsolatos kérdéseket, közöttük volt Volner képviselő úr is. Műfajbeli különbségek vannak, ez az energiastratégia. Mint ahogy az expozéban jeleztem, az energiastratégia keretrendszerébe be fognak illeszkedni a cselekvési tervek. Nyolc cselekvési terv készül, abból kettő elkészült, további hat előkészítése folyamatban van. Ezek között találhatók azok is, amelyeket többek között a képviselő úr is hiányolt. Amikor az is elfogadásra kerül, akkor a szabályozási környezet végleges hozzáigazítása is megtörténik, és majd azt követően valósulhat meg a támogatási, finanszírozási rendszerek hozzáillesztése. Tehát alapvetően először szabásmintára van szükség, az alapján majd a kabátot ki fogjuk szabni, meg fogjuk varrni, és a gomb is a végén a helyére fog kerülni, de azt ne várja el képviselőtársam, hogy itt most a gombokat kezdjük el csereberélni, és ahhoz próbálunk majd a végén kabátot, tehát energiastratégiát is készíteni.

Puch László képviselőtársam, a szocialisták vezérszónoka már finomított a tegnapi elváráson. Tehát - igazából nagyon helyesen - azt is fölvetette már, hogy az előző kormányzati ciklusban elfogadott energiapolitikai tézisek, célkitűzések kétéves felülvizsgálatát már a szocialista kormány is elvégezhette volna, hiszen 2008 áprilisában került elfogadásra. Tehát 2010 márciusában, amíg ülésezett a parlament, tulajdonképpen már beszámolhatott volna az első két év eredményeiről.

Én azért szeretném jelezni azt, hogy mi értékeltük a két év munkáját, és az alapján arra jutottunk, hogy új stratégia megalkotására van szükség, mert jelentős mértékben megváltoztak azok a külső és belső körülmények, amelyek egy nemzeti irányban elkötelezett energiastratégia megvalósítását teszik szükségessé, és ahogy érzékeltem a vita során, ezen a területen bontakozott ki egy látens vita tulajdonképpen a Szocialista Párt és a kormányzati álláspont között.

Igen, el kell ismerni azt, hogy amikor beterjesztésre került az energiastratégia, akkor a határozati javaslat mellett nem volt ott indoklás, ezt mi föl is vállaltuk, tegnap reparáltuk is ezt a problémát. Ugyanakkor, tényleg nem piszkálódóan, mert semmi értelme sincs visszamutogatni, de a szocialista képviselőtársak szíves tájékoztatására azért jelezném, hogy 2007. december 14-én egy egybekezdéses - és hadd ne olvassam fel azt a bekezdést - indoklással került benyújtásra az önök energiapolitikai téziscsomagja, majd vissza is vonták, és 2008. február közepén ismételten beterjesztették egy részletesebb indoklással, teszem hozzá, hogy a stratégia időtávját továbbra is 2007-től számolva 2020-ig. De hát ez csak a parlamenti folklórnak a kategóriájába tartozik. Hála istennek, nem itt akadtunk el a stratégia általános vitájánál, hanem sokkal mélyebb kérdéseket is érintettünk, Puch képviselő úr is és többen is az exportőri pozícióval kapcsolatosan. Itt nagyon fontos, hogy az időbeliséget figyelembe vegyük. Akkor lesz lehetőségünk alapvetően villamos energiát exportálni, hogyha dönt a magyar kormány és az Országgyűlés arról, hogy megtörténik, erről még nem döntött, és a stratégia sem dönt erről a kérdésről, mert erről majd külön döntést kell hoznia a kormánynak, hogy megtörténik a jelenlegi paksi kapacitások kiváltása.

Amennyiben ez megtörténik, és ennek az időtávja átfedésben lesz a jelenleg működő paksi atomerőművi blokkokkal, akkor a növekvő villamosenergia-igény ellenére is a 2020-as esztendő közepétől kezdve megteremtődik a lehetőség arra, hogy villamos energia exportálására kerüljön sor, elsősorban nem Nyugat-Európa irányába, hanem déli, délkeleti irányban Magyarországhoz képest. Tehát nagyon fontos, hogy ezt világosan lássuk, hogy időbeliség 2020 után, a 2020-as évek közepe táján, abban az esetben, hogyha jelentős atomerőművi kiváltásról történik majd kormányzati döntés.

(15.20)

Ennek feltétele a határkeresztező kapacitások felbővítése, kiépítése, erre vonatkozóan továbbra is folynak az előkészületek, az egyezmények megkötése nemcsak a villamos kapacitás vonatkozásában, hanem a gáz-határkereszteződések kiépítésére vonatkozóan is. Éppen tegnap döntöttünk itt a parlamentben arról, hogy törvényerőre emeljük a szlovák-magyar határkeresztező kapacitás kiépítésének a kötelezettségét.

Lignit, Mátra. Nagyon fontos, hogy azért lássuk azt, hogy közvetlenül a kormánynak nincs mindenre ráhatása, legalábbis nem olyan mértékben, mint amilyen mértékben kellene és szükségszerű, így a mátrai fejlesztésnek a leállítása megítélésem szerint egy átmeneti leállítás volt, gazdasági döntést hoztak a tulajdonosok, a kisebbségi, illetve a többségi tulajdonos arra hivatkozva, hogy az Európai Unió területén bevezetendő ETS-rendszer, tehát a kvótakereskedelmi rendszer következtében jelentős többletköltségekkel kell számolniuk, és a prognózisuk szerint az áramár jelentős csökkenése, a világpiaci áramár jelentős csökkenése következében nem garantálható ennek a beruházásnak a megtérülése és a versenyképes áron történő villamos energia előállítása.

De ez nem jelenti azt, hogy amikor a megfizethetőség, a fenntarthatóság és a biztonságos energiaellátás hármas feltételrendszerében próbáljuk meg a konkrét erőmű-fejlesztési döntéseket meghozni, akkor ne lenne létjogosultsága hazai kitermelésű lignitre alapozott villamos erőmű létrehozásának. Ezt az expozéban is jeleztem, hogy ez a tiszta széntechnológia rendelkezésre állása esetében mindenképpen biztosítható. Azt is kell látnunk, hogy a Mátrai Erőmű további működtetése az évtized végéig, a következő évtized elejéig biztosított. Azt megelőzően, tehát a következő négyéves időtávban kell a döntést meghozni azért is, hogy a szakmakultúra ne szakadjon meg, az egy folyamatos tudásátadást is lehetővé tegyen az energetika területén tevékenykedő nemzedékek között.

Paks. Igen, szükség van a transzparenciára, egyetértünk vele, ebbe az irányba szeretnénk ellépni attól a hagyománytól, amit az előző kormány ebben a kérdésben gyakorolt. Mindannyian látjuk azt, hogy a korábbi kormányzati időszakban elindult előkészítéssel kapcsolatosan már a korábbi ciklusban kértek adatokat, amiket nem hoztak nyilvánosságra, ezeket bírói úton kiperelték. Tehát ez intő jel kell legyen a jelenlegi kormánynak is, hogy egy paksi kapacitáskiváltás előkészítése során a szükséges mértékű, de még a nemzetbiztonsági szempontokat is figyelembe vevő, nyitott kommunikációra és társadalmi párbeszédre kerüljön sor.

A megújuló energiák vonatkozásában a részletes kifejtés és az energiamix kialakítása az év végén elfogadott nemzeti cselekvési tervben benne foglaltatik. Tehát nem a stratégiának a feladata az, hogy részleteiben kibontsa; itt a cselekvési terv már megelőzte a stratégiát ebben az esetben, nem túlságosan szerencsés módon, ugyanakkor az Európai Unió által előírt kötelezettségnek és határidőnek eleget kellett tennünk.

Valóban, a megújuló energiák rendszerbe állításának alapvető feltétele a szabályozhatóság. Ez egy olyan kérdés, megint csak egy másik kérdés, amivel majd az elkövetkezendő hónapokban érdemben kell foglalkozni, hiszen az elsők között kell elkészülnie az erőmű-fejlesztési cselekvési tervnek, ahol Paks kérdéséről, a Mátrai Erőmű kérdéséről, szivattyús-tározós erőmű kérdéséről végleges állásfoglalást kell tenni, és ez alapvetően fogja befolyásolni azt is, hogy a stratégia milyen irányba tud elmozdulni, és az a szén-, atom-, zöldenergia-szerkezet - már ami a villamosenergia-termelést illeti - milyen irányba fog menni.

Megmondom őszintén, hogy azért a szakmán belül is vannak eltérő álláspontok, természetesen a képviselői csoportban vagy a kormányzaton belül is vannak eltérő álláspontok ezzel kapcsolatosan, de ha a stratégia elfogadásra kerül, az azért kijelöl már egy olyan utat, amire a cselekvési terveket rá lehet építeni, és a konkrét fejlesztésekről is lehet dönteni, bevonva azokat az iparági szereplőket, amelyek reményeink szerint állami vagy többségi állami tulajdonban ezen beruházásoknak a megvalósításában részt tudnak és részt is fognak venni.

Nekem személy szerint - és aki már volt kormányon, az nagyon jól tudja, aki még nem volt, az pedig remélheti -, alapvetően mindenkinek megvan a kormányzati munkamegosztásban a helye így horizontálisan meg vertikálisan is. Tehát egy szakállamtitkárnak van egyszer egy miniszter felettese, a miniszter pedig része egy kormányzati kabinetnek. Értelemszerűen a szakma és a szakpolitika leteszi mindig az általa legjobbnak tartott javaslatokat, amelyeket megvitat a kabinet, és amelyek a magasabb politikai és társadalmi szempontok figyelembevételével is támogatásra méltók, akkor azok beépülnek, és vannak olyanok, amelyek nem épülnek be, és ilyenkor a szakpolitikának fegyelmezetten tudomásul kell venni, illetve ha a kormány döntést hoz, amely csak nagyon komoly odafigyeléssel illeszthető az alapvető szakpolitikai elvárásokhoz, de magasabb társadalmi szempontokat kíván érvényesíteni, akkor a szakpolitikának az a feladata, hogy a magasabb szinten meghozott társadalmi szempontokat is figyelembe vevő kormányzati döntésekhez hozzáigazítsa a szakmai terület tevékenységét. Tehát ezt tudomásul kell venni, felülírni a kormányzati döntéseket nem lehet.

Ugyanakkor egy döntés-előkészítés fázisában, a cselekvési tervek összeállításánál talán annyit meg lehet kockáztatni, hogy akár egy szakállamtitkár is - még az Országgyűlés nyilvánossága előtt is - azt mondja, hogy nehezen tudja elképzelni azt, hogy a meglévő megújulóenergia-potenciálunk markánsabb kihasználása, kihasználhatósága szoros összefüggésben van azzal, hogy a szabályozás területén előre tudunk-e lépni vagy sem, és lesz-e szivattyús-tározós erőmű Magyarországon. Ha nem lesz, akkor egyszerűen nem fogjuk tudni megfizetni azt a szabályozási költséget, amely még versenyképes áron tudja a megújuló energiákat behozni a rendszerbe, mert jelenleg is több mint 70 milliárd forintot fizet a Mavir, amelyet talán Z. Kárpát képviselőtársam egy ilyen energiapiaci társaságnak titulált, ahonnan mi adatokat kérünk és használunk föl. Igen, a magyar villamos rendszer irányítójánál van meg az igazi szakmai tapasztalat és az adatsor, amivel tervezni lehet jövőbeni villamosenergia-felhasználási szcenáriókat a korábbi tapasztalatok alapján. 100 százalékos nemzeti tulajdonban van ez a társaság, ezért hoztuk létre, ezért hozták létre az elődök, hogy - hála istennek, nemzeti kézben megmaradva, megtartva a hazai rendszerirányítás legfőbb központjaként - igenis hozzájáruljanak azoknak az információknak, tudáscsomagoknak az átadásához, amelyekre rá lehet alapozni felelősen szakpolitikai döntéseket. Ezt mi nem szégyelljük, hogy bevontuk a Mavirt ebbe a stratégia-előkészítésbe, sőt örülhetünk, hogy felkészült munkatársak dolgoznak ott állami közszolgálatban, ha így tetszik.

A megújulóenergia-támogatási rendszer a következő nagy fejezet lesz, ez a cselekvési tervek utáni szabályozás kategóriájába tartozik, hogy módszertanilag is nézzük, tehát a megújuló energiára vonatkozó cselekvési terv elkészült, ehhez kell illeszteni majd egy új megújulóenergia-támogatási rendszert. Ennek a koncepciója is elkészült, a kormány elé beterjesztettük, amikor a kormány ezt a koncepciót jóváhagyja, azt megküldjük Brüsszelbe egy előminősítési folyamatra, és ezzel párhuzamosan meg is kezdjük a nyilvános társadalmi és szakmai egyeztetést az érdekelt felekkel annak érdekében, hogy egy új, a jelenleginél sokkal hatékonyabb, de nem feltétlenül a német mintára alapozott támogatási rendszernek az életbe léptetésére kerüljön sor, sokkal inkább hasonlít ez az osztrák metodikához. Ennek a részleteibe nem mennék bele, mert eljön majd az ideje, amikor erről beszélhetünk.

A Nabucco kérdése. Azért nem került aláírásra a kormányváltást követően közvetlenül, néhány hónapon belül a PSA-szerződés, mert az előnytelen volt Magyarország számára.

(15.30)

A korábbi aláírókhoz képest kedvezőtlenebb feltételek voltak, ezeket a feltételeket újra kellett tárgyalni, és hasonló feltételekkel állapodtunk meg, mint a konzorciumban részt vevő társországok. Talán ez nem jelent túlságosan nagy problémát, ha a nemzeti érdekek is megvédésre kerülnek; teszem hozzá: nem rajtunk múlott, hogy a Nabucco nem halad előre. Mai hír, hogy most már az energiaügyi biztos, az Európai Bizottság elnöke után megkezdi a tárgyalást a Kaszpi-térségben, Azerbajdzsánban, Kazahsztánban, Grúziában annak érdekében, hogy a tervezett Nabuccóba azon a betáplálási ponton megfelelő mennyiségű és biztonsággal leszállítható gáz legyen vételezhető.

Árbefagyasztás kérdése, árszabályozás, szociális kérdések. Valóban nagyon kényes ez a kérdés. Az energiastratégia és a határozati javaslat elég világosan beszél arról, hogy igen, a szociális elemeket át kell tenni a szociális ágazat, a szociálpolitika területére, mert ha mindenáron szociális szempontokat szeretnénk érvényesíteni hosszú távon, akkor az nagyon nehezen orvosolható, kellemetlen, negatív változásokat hozhat az energiaszektoron belül.

De azt is tudomásul kell vennünk, hogy ha van egy olyan időszak az ország életében, amely egy minősített, nehéz, nagy terheket a lakosságra rovó időszak, akkor dönthet úgy a kormány, hogy átmenetileg az energiapolitika eszközeit is igénybe veszi, hogy a lakossági terhek egy részét le tudja venni a rászorultak válláról. Nekünk ebben az esetben, ha ilyen döntés születik, megint csak az lesz a feladatunk, hogy a működőképesség és az ellátásbiztonság, ha úgy tetszik, a műszaki biztonság minimálfeltételeihez igazítsuk azt a szabályozási környezetet, amely átmenetileg segítséget tud nyújtani az érintett lakosság számára. De ez valóban csak egy átmeneti megoldás lehet.

A mi szakmai műhelyünkben van hosszú távú megoldás is erre vonatkozóan, ez még megvitatásra, kivitatásra nem került teljes egészében, ezért a részleteibe nem mennék bele, de tulajdonképpen az árképzésen keresztül megvan a lehetőség arra, hogy olyan alap képződjön, amelyből elkülönítetten a szociális problémákat lehet kezelni, és valójában azok kapják meg a támogatást, akik rászorulnak. Akik pedig nem szorulnak rá, azok fizetik a piaci árat, és amennyiben még lehetőségük is van rá, abban az esetben a felújítással, korszerűsítéssel kapcsolatos beruházásokat is el fogják végezni a jól felfogott érdekük alapján. Hosszú távon ez egy társadalmilag igazságos megoldás, és ez járulhatna hozzá a belső gazdaság egyik motorjának beindításához, ami az épületszektort, építési szektort érintené az energiahatékonyság területén.

Nagyon értékes hozzászólást hallhattunk Balczó Zoltán alelnök úrtól. Valóban, igaza van, 2030-ig látunk viszonylag biztonsággal, az is egy óriási időtáv. Húsz évre nem nagyon szoktak tervezni, csak az energetika területén, mert itt ilyen berendezések vannak, amelyek 30, 40, 50, akár 70 éves kihordási, működési idővel rendelkeznek. Ha 70 évet hozzáadunk a mostani 2010-hez, bizony akkor azzal kell szembesülnünk, hogy máris felugrottunk majdnem az évszázad végéig. De 2030 után azért nem lehet azt mondani, hogy "atom plusz", tehát a meglévő blokkok kiváltása után megduplázni akár az atomerőművi részesedést, mert nem látjuk azt, hogy a technológia, mondjuk, a megújuló energiák területén a technológia - amire utalt Jávor Benedek képviselő úr is - milyen mértékben fejlődik, illetve annak a bekerülési ára hogyan fog alakulni a hagyományos energiahordozókhoz, akár az atomenergiához mérten.

Tehát abban a kérdésben elég az évtized végén meghozni a döntést, hogy a szükséges, akkori kiváltás vagy pótlás, inkább pótlás vagy többletenergia előállításának biztosítása napirendre kerülhessen. Igen, én azt vállalom, hogy Balczó képviselőtársammal némileg egy műhelyben, energetikai műhelyben vagyunk, ha nem is közvetlenül, de áttételesen érintkezésben, mert a Járosi Marci bácsival és az Energiapolitika 2000 Társulatban tömörült, nemzeti elkötelezettségű energetikai szakemberekkel én magam is szoktam egyeztetni.

Az, amit képviselőtársam felolvasott a túlzott liberalizációval kapcsolatosan, nagyon is helytálló. Arra próbálunk majd kísérletet tenni, hogy ebből vissza tudjuk hozni a hazai energiapolitikát, és tudjuk erősíteni az állam szabályozó erejét mind a szabályozáson, mind pedig a tulajdonosi viszonyok részbeni helyreállításán keresztül.

Itt is előkerült a szociális kérdés, a tömbtarifarendszer mint megoldási lehetőség. Jelenleg tulajdonképpen a villanyáram és a gáz esetében tömbtarifarendszer van. Sajnos a villanyáramnál nincs meg az a széthúzás, az a különbség, ami ezt igazából érzékelhetővé tenné, a gáz esetében viszont az 1200 köbméteres határ beépítésével klasszikusan egy tömbtarifarendszert valósítottunk meg.

Az önkorlátozás létkérdés. Valóban. Itt megint csak egyetértünk abban, és ezt említettem, hogy a megelőzésből ki kell venni a részünket, de ezzel párhuzamosan az alkalmazkodás az, amire nekünk a figyelmünket rá kell irányítani. Tehát mi ezeket a globális folyamatokat vélhetően nem fogjuk megállítani, ha van éghajlat-módosulás és annak kedvezőtlen hatása a társadalmi létre és a gazdaság működőképességére, nekünk az alkalmazkodás oldalán kell megteremteni a feltételeket.

A földgázfelhasználás növelése, növekedése valóban kockázati tényező, ez egy nagyon komoly veszély, éppen azért, mert a földgáz alapú villamosenergia-termelés a jelenlegi piaci körülményeket és technológiákat figyelembe véve a hatékony, tiszta és olcsó technológiák közé tartozik jelenleg. Éppen ezért fejezte be az E.ON a gönyűi beruházást, Százhalombattán ezért történt meg a rekonstrukció, a MOL ezért indítja el a CEZ-zel közösen a földgáz alapú villamos erőművét, és Szegeden az EDF ezért akar elindítani. Tehát van itt erőműépítésben mozgás, csak kérdés az, hogy ez az ország biztonságos, és a függetlenedés irányába menő energiaellátását teszi-e lehetővé.

A vízenergia valóban tabuként szerepel az energiastratégiában; el kell fogadni, többen fölvetették. Én a Duna területén annyira nem vagyok ismerős, Békésszentandráson annál inkább, Turi képviselő úr említette, hogy ott megépült valamikor a negyvenes évek elején, '42-ben üzembe helyezésre került egy duzzasztó, néhány héttel vagy hónappal ezelőtt az első kapavágást megtettük a vízturbina beépítéséhez, tehát oda be fog kerülni egy két megawattos turbina.

Ugyanakkor én magam is azt látom, hogy a Tisza, a Körösök vonatkozásában, egységes vízrendszer vonatkozásában nehezen lesz megkerülhető a csongrádi beavatkozás, mert ennek a hiánya lerontja a Körösök vízellátását, és tulajdonképpen ma már a nyári időszakban veszélyezteti Szolnok biztonságos ivóvízellátását, ráadásul a Tisza belépcsőzése megtörtént korábban. Tehát ezt a kérdést végig kell gondolni, helyiekkel egyeztetni, és ha akarunk valamit tenni a homokhátság, valamint a Duna-Tisza közén a Tisza oldali vízellátás, öntözhetőség érdekében, akkor ez a kérdés klímavédelmi, fenntarthatósági szempontokat figyelembe véve is nehezen megkerülhető.

Jávor Benedek képviselőtársammal sok tekintetben egyetértek. Azzal nem igazán, hogy most még az Európai Unió ETS-rendszerén túlmenően hazai karbonadót vessünk ki. Éppen elég lesz az elkövetkezendő években az EU ETS-rendszerét itt beépítenünk az energiapolitikába, mint hogy még további hazai adót, karbonadót is betegyünk.

Nem térek ki azokra a kérdésekre, amelyek már máshol megemlítésre kerültek.

Biomassza, BM. Igen, nagyon figyelemre méltó mindaz, ami elhangzott Varga Géza, Turi-Kovács Béla, akár Gőgös képviselő úr részéről. Ugyanakkor tudomásul kell venni azt, hogy ez nem a mi területünk. Ez vidékfejlesztési és agrárstratégiai kérdés. Mi egy kis kapun keresztül, egy ablakon keresztül vagyunk érintettek. Mi kikértük az ottani szakma véleményét, velük egyeztetve határoztuk meg ezeket a számokat, a felhasználási lehetőségeket, viszont mi magunk is kértük azt, hogy a fenntarthatósági kritériumokat akár ők, akár velünk közösen, de fixáljuk, mert anélkül nem lehet belemenni drága beruházások megvalósításába.

Ipkovich képviselőtársam helyesen vetette föl a kis vízerőművek kérdését. Ha kimenne Pornóapátiba és Ikervárra, mint ahogy én elmentem szintén a nyár folyamán, ahol most indultak el közösségi forrásból támogatott vízerőmű-építések, akkor mint a területen tevékenykedő képviselő, örömmel konstatálhatná, hogy ezen a területen, legalábbis az ő országrészében elég komoly fejlesztések indultak el.

(15.40)

A KÁT-ra vonatkozóan hamarosan jövünk, jövő héten ismét itt fogunk együtt tölteni, remélem, kicsivel kisebb időt, mert kisebb részterületről van szó, a távhő hőoldali támogatását biztosító jogszabály-módosításról, amely orvosolni fogja a korábbi problémát, amely probléma az volt, hogy egy igazságtalan rendszeren keresztül, túlméretezett villamos termelő erőművek évente 20 milliárd forintot emeltek ki a kötelező átvételi támogatásból saját maguk számára, és mintegy 30 milliárdot engedtek át a fogyasztók számára. Ezt orvosolni kell, ezért mi nem villamosenergia-oldali, hanem hőoldali támogatásban gondolkodunk, és a fűtési szezonra meg is teremtődik ennek a feltételrendszere.

Kovács Tibor képviselőtársam a szabályozásnál óvatosságra intette a kormányt, hogy nem kell olyan nagyon belenyúlni, mert nincsenek olyan nagy bukfencek az energiapiacon. Azért elkerülhette a figyelmét az, hogy az Emfesz vonatkozásában igenis fönnállt egy nagy bukfenc veszélye, százezres nagyságrendben válhattak volna szolgáltatáson kívülivé azok a fogyasztók, akik onnan vételeztek gázt, hogyha a szabályozás nincs korábban átgondolva, de ezt a szabályozást is a továbbiakban tovább kell pontosítani.

Egyetlenegy dologra térnék még ki, Szilágyi László képviselőtársam fölvetette, hogy túlságosan sokat foglalkozik a 140 oldalas energiastratégia a hulladék energetikai hasznosításával. Összességében két rövid bekezdéssel, és hogyha megengedik, akkor ezzel zárnám, mert fontos az, hogy igyekezzünk a stratégia szövegszerűségéhez hűen részt venni a vitában: "A nemzeti környezetvédelmi programmal összhangban, ami a hulladékgazdálkodás területén 10 százalékos energetikai hasznosítást ír elő, illetve az országos hulladékgazdálkodási terv célkitűzéseivel, amelyek szerint az anyagukban nem hasznosítható hulladékoknak minél nagyobb arányú energetikai hasznosítására kell törekedni, az anyagában nem hasznosítható hulladékok égetése esetén szigorú, jogszabályba foglalt szabályrendszert kell felállítani az engedélyezés tekintetében annak érdekében, hogy elkerüljük az esetleges illegális égetéseket veszélyes hulladékokra vonatkozóan." Tehát, amit foglalkozik a stratégia a hulladékok energetikai hasznosításával, az összhangban van a hulladék-újrahasznosítási hierarchia szigorú előírásaival. Mi nem akarunk beleavatkozni hulladékgazdálkodási kérdésekbe, de hogyha van olyan hulladék, ami energetikailag hasznosítható, de újra már nem hasznosítható, azt ne deponálják, hanem a nagyvárosok vonatkozásában igenis kiegészítő, hőoldali energianyerési lehetőséget biztosít. (Beszélgetés, zaj az MSZP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudván azt, hogy vannak olyan képviselők, akik más napirend megtárgyalására érkeztek - bár teszem hozzá, hogy ilyen fontos kérdés megvitatása során leginkább akkor lehetnének kellő megalapozottsággal türelmetlenek, hogyha ezt a hat órát velünk együtt eltöltötték volna ebben a fontos kérdéskörben -, mindenkinek köszönöm a megtisztelő figyelmét, és természetesen, hogyha vannak, lesznek módosító indítványok, akkor a szakértőkkel közösen megvizsgáljuk.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.

Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes országgyűlési határozatok deregulációs célú felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést H/3845. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

Felszólalások:   19-29   29-113   113-129      Ülésnap adatai