Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára is a következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek csődeljárásának és felszámolásának különleges szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Rogán Antal és Román István fideszes képviselőtársaink önálló indítványát T/3504. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/3504/1. és 5. számokon megismerhették a képviselőtársaink.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Román István képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Parancsoljon, képviselő úr!

ROMÁN ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. A Rogán Antal képviselőtársam által benyújtott, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek csődeljárásának és felszámolásának különleges szabályairól szóló T/3504. számú törvényjavaslatról, annak céljairól és tartalmáról kívánok néhány gondolatot elmondani.

Mi is a célja a javaslatunknak? Nem más, mint hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek esetében, ha azok csődeljárás vagy felszámolási eljárás alá kerülnek, akkor a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény általános szabályaitól eltérő szabályok érvényesülhessenek. Javaslatunk szerint az eltérések csak ott megengedettek, ahol a vállalkozási kör tevékenységének sajátos jellege, stratégiai biztonsági megfontolások vagy a közszolgáltatásokkal összefüggő szempontok ezt indokolják. Véleményünk szerint közérdek, gazdaságpolitikai érdek és a közszolgáltatások biztonságosságához kapcsolódó elvárások fűződnek ahhoz, hogy az említett vállalkozások adósságrendezése, hitelezőikkel való megegyezése, reorganizációjuk kiemelt ügyként valósuljon meg. Ha a vagyoni hiányuk és fizetésképtelenségük nem szüntethető meg, akkor a jogutód nélküli megszüntetésük gyorsabb, átláthatóbb eljárásrend szerint, hatékonyabb szakmai kontrollal történjen meg.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, tekintsük át néhány mondat erejéig a tartalmi kérdéseket is. Javaslatunk szerint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt vállalkozások vagyonfelügyelőjeként és felszámolójaként állami felszámoló társaság jár el, amely feladatra a kormány az ilyen tevékenységi profillal rendelkező, kizárólagos állami tulajdonban álló nonprofit gazdasági társaságot jelölhet ki. Ezt a felszámolót nem kell bejegyezni a felszámolók névjegyzékébe, ugyanazok a tőkekövetelmények, vagyoni biztosítékok és szakmai követelmények érvényesek rá, mint a többi felszámolóra. A módosítás főként a felszámolási eljárásra nézve mond ki sajátos szabályokat. Ezek azt célozzák, hogy az állami felszámoló gyorsabban, hatékonyabban dolgozzon, ugyanakkor azonban jobban elő tudja segíteni az egyezségkötést a felszámolási eljárásban is.

A javaslat azt az esetkört is rendezi, amikor a fizetésképtelenség már nem szüntethető meg, a cég annyira vagyoni hiányos, illetve veszteséges, hogy gazdaságpolitikai cél és közérdek a piacról történő minél gyorsabb kivezetése. Emellett elősegíti, hogy a felszámolás ezekben az esetekben rövidebb határidővel fejeződjön be.

A tervezet kiegészíti a csődtörvény felhatalmazó rendelkezéseit, kormányrendelet alkotására vonatkozó felhatalmazással. Javaslatunk szerint a kormány nevesíti a nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségű és ezzel sajátos csőd- és felszámolási szabályok hatálya alá kerülő vállalkozásokat, ha azok ilyen bírósági eljárás hatálya alá kerültek. A kormány kijelöli továbbá az állami felszámoló társaságot, és meghatározza a nyilvántartásba vételével és hatósági ellenőrzésével összefüggő szabályokat.

Tisztelt Országgyűlés! Összegzésképpen, úgy gondoljuk, hogy a törvénymódosítási javaslat segíteni fogja az átláthatóságot, az állam számára megadott beavatkozási lehetőségekkel pedig gyorsítani fogja azokat az eljárásokat, amelyeknél a gyorsaság és a hatékonyság nemzeti érdek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni. (Jelzésre:) Nem kíván. Köszönöm szépen.

Most a mezőgazdasági bizottság álláspontjának, valamint a kisebbségi véleménynek az ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Patay Vilmosnak, a mezőgazdasági bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

PATAY VILMOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága tegnap, június 20-án tárgyalta a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek csődeljárásának és felszámolásának különleges szabályairól szóló T/3504. számú törvényjavaslatot.

Megítélésünk szerint a tervezet célja a gyorsítás, hatékonyság és fokozott szakmai kontroll. A bizottság tagjainak többsége támogatja a törvényjavaslatot, hogy az általánostól eltérő szabályozással a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vállalkozások adósságrendezése, hitelezőikkel való megegyezése kiemelt ügyként valósuljon meg, és ha nem szüntethető meg a fizetésképtelenségük, akkor a jogutód nélküli megszüntetésük gyorsabb, átláthatóbb legyen, és egységesített eljárás szerint történjen.

Az elmúlt évek kedvezőtlen tapasztalatai miatt jogosan fogalmazódott meg az igény, hogy a csődeljárási és felszámolási eljárások sorából a közérdek, a gazdaságpolitikai érdek és a közszolgáltatások biztonságához fűződő érdek érvényesülése külön védelmet kapjon.

A bizottsági ülésen egy ismert mezőgazdasági felszámolási botrány, a Hajdú-Bét kisemmizett libatenyésztői megemlítésével került gyakorlati bemutatásra, hogyan is lehetett a vagyon átjátszásával a Wallis Rt.-nek egy állattenyésztési ágazat piaci pozícióit romba dönteni, amikor is a kistermelők sokasága ment tönkre, és szégyenteljes tragédia, hogy sokan közülük az öngyilkosságba menekültek.

Ami a törvényjavaslat szempontjából fontos tapasztalat a Hajdú-Bét ügyében, az pedig az, hogy amikor a bíróság által kijelölt felszámoló az eljárás során a termelők érdekében kezdeményezett intézkedéseket, akkor a tulajdonosok azonnal, egy nap alatt áthelyezték a céget Hajdú-Biharból Bács-Kiskun megyébe, ahol az új illetékes bíróság által kijelölt új felszámoló már - nem meglepetés - a Wallis érdekeit tartotta fontosabbnak.

(10.10)

Tudjuk a történet végét, termelők sokasága ment tönkre, nem került sor kártérítésre, és a Hajdú-Bét vagyona máshova vándorolt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás támogatásával a hasonló események megelőzésére intézményesült megoldást adhatunk. A mezőgazdasági bizottság többsége éppen ezért a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kisebbségi véleményt Gőgös Zoltán képviselő úr fogja megfogalmazni, akinek meg is adom a szót. Kérem, hogy tegye fel a mikrofont, képviselő úr, látom, beakadt, ez gondot jelent. Köszönöm szépen. Öné a szó, képviselő úr.

GŐGÖS ZOLTÁN, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi napon tárgyalta a mezőgazdasági bizottság ezt a törvényjavaslatot, és az volt a véleményünk, hogy ez a törvényjavaslat nem szolgálja azt a célt, amit az előterjesztők ebben számunkra leírtak. És ha valaki megkapta - gondolom, mindenki megkapta - a Transparency International 9 oldalas kritikai észrevételét, akkor nagyon nem kell indokolnom, miért mondtuk mi erre a törvényjavaslatra, hogy nem.

A legnagyobb baja ennek a törvényjavaslatnak az, hogy a végrehajtási szabályok ismerete nélkül hozunk most olyan döntéseket magántársaságok esetében, ahol gyakorlatilag az államnak szabad kezet adnánk arra, hogy csőd- és felszámolási eljárás kapcsán azt csináljon, amit akar. Ez egy elég durva beavatkozás az állam részéről a gazdasági életbe, de ez már, úgy látom, nem meglepő, hiszen nagyon sok ilyen jellegű törvénnyel fogunk ma itt találkozni a parlamentben, késő este majd azzal is többek között, hogy ha nem emel bért, akkor igen szigorú büntetést kap. De ez abba a sorba illeszkedik, hiszen itt megint egy hatalomtúlterjeszkedésről beszélhetünk. Azt gondolom, hogy amennyiben az állam kiemelten fontosnak tart bizonyos vállalkozásokat gazdasági értelemben, akkor más megoldása is van, mint az, hogy a saját kezeibe vegye, és a saját maga által kijelölt szervezeten vagy személyen keresztül próbálja érvényesíteni az akaratát.

Én azt hiszem, voltak arra az elmúlt időszakban példák, hogy amennyiben országos jelentőségű vagy térségi jelentőségű cég felszámolás alá került, akkor igenis volt az államnak olyan lehetősége, hogy segítse ezt a folyamatot, segítse azt a dolgot, hogy ez tovább működhessen. Erre nagyon sok példát tudnék hozni a mi időszakunkból, hál' istennek jó példákat. Inkább ebbe az irányba kellene gondolkodni az államnak továbbra is, és nem abba, hogy a hatalmát ilyen értelemben kiterjessze és túlterjessze, és egy elég homályos és átláthatatlan szabályrendszeren keresztül mazsolázgasson csőd és felszámolás alatt levő vállalkozások között.

Azt javasolom mindenkinek, aki még nem olvasta el, hogy olvassa el a nemzetközi, ezzel a területtel foglalkozó szervezetnek a véleményét, itt van nálam egyébként, ha kíváncsiak rá képviselőtársaim, szívesen oda tudom adni. Abban nagyon részletesen leírják, hogy miért nem jó ez a törvénykezés. És az meg csak hab a tortán, hogy ez megint úgy kerül elénk, hogy önálló indítvány, és akkor innentől kezdve szinte semmi idő arra, hogy mondjuk, érdemi egyeztetést végezzünk az érintettekkel, azzal a körrel, akik most hasonló tevékenységet végeznek. De a tegnap este után, amikor a barlangok okán a Magyar Agrárkamaráról is szavaztunk, én most már semmin nem lepődöm meg, minket már nem nagyon lep meg semmi, de az is látszik, hogy pont ezek azok az ügyek, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy a jelenlegi kormányzó pártok semmibe veszik a parlament működését.

És én azt szeretném, ha ennek a rendszernek, ennek a nagy forradalmi hevületnek most már lassan vége lenne, és mondjuk, az őszi törvénykezési időszakban már nem így csinálnánk ezeket a törvényeket, hogy mondjuk, a bizottsági ülés 9 órakor van, és akkor előtte hétvégén vagy jó esetben hétvégén, de van, amikor a bizottsági ülés előtt negyedórával látunk meg ilyen típusú, gazdasággal foglalkozó, de nemcsak gazdasággal, hanem más területekkel foglalkozó törvényeket.

Úgyhogy ennek alapján mondom azt, hogy a mezőgazdasági bizottságban a kisebbség ezt a törvényjavaslatot nem tartotta általános vitára alkalmasnak, és én azt is kérem az azóta megjelent különböző vélemények és információk alapján, hogy az előterjesztő ezt vonja vissza.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adok szót. Elsőnek Tóth József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. TÓTH JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyan nem vagyok cégjogász, sőt jogász sem, de azért engedtessék meg, hogy az előttünk levő törvényjavaslattal kapcsolatban néhány gondolatomat elmondjam. Ha jól emlékszem, 1988 az az év, amelyben megalapítottuk, illetve megalapította az akkori parlament a gazdasági társaságokról szóló törvényt. A gazdasági társaságok az ezt követő időszakban a legkülönbözőbb céllal és tevékenységi körrel jöttek létre. Ezeknek a társaságoknak a száma - összefüggésben a konjunktúrával vagy a dekonjunktúrával - hol csökkent, hol növekedett.

Az állami tulajdonú cégek száma is egyre szaporodott az elmúlt időszakban, és az állami tulajdonú cégek között is különbséget kell tenni. Rogán Antal képviselőtársunk az elmúlt héten nyújtotta be a nemzetgazdasági szempontból - és itt két jelzőt használt a címben -, a nemzetgazdasági szempontból "kiemelt jelentőségű" gazdálkodó szervezetek csődeljárásának és felszámolási eljárásának "különleges" szabályairól szóló törvényjavaslatot.

A javaslat egyébként meghatározza a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősíthető gazdálkodó szervezeteket. Ezek közé tartoznak azok, amelyeknek működése nemzetbiztonsági, honvédelmi, rendvédelmi, haditechnikai, energiabiztonsági, energiaellátási, iparbiztonsági, katasztrófavédelmi, természetvédelmi, környezetvédelmi, közegészségügyi, közmű-szolgáltatási, infrastruktúra-fejlesztési, kulturálisörökség-védelmi, tömegtájékoztatási, hírközlési, közlekedési, közlekedésbiztonsági, kutatás-fejlesztési, népegészségügyi vagy a lakosság alapvető közszolgáltatásokkal való ellátása szempontjából országos jelentőségűnek vagy bel- és külgazdasági, foglalkoztatáspolitikai szempontból kiemelt vállalkozásnak tekinthető.

Ugyanígy kiemelt jelentőségűnek minősíthető az a gazdálkodó szervezet is, amely nemzetgazdasági szempontból jelentős projekteket valósít meg, illetve amely meghatározott országos közfeladatot lát el. De ugyanígy kiemelt jelentőségűnek minősíthető az a gazdálkodó szervezet is, amely nagy összegű állami szerkezetátalakítási támogatásban, hitelgaranciában, kezességvállalásban vagy exporthitel-biztosításban részesült, vagy koncesszióköteles tevékenységet folytat, és az említettekkel összefüggésben az állammal vagy az állami szervvel jogviszonya áll fenn. Vagy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősíthetők mindazok a cégek, amelyeket a törvény nem sorolt fel, de nemzetgazdasági stratégiai szempontból kiemelt jelentőségű tevékenységet folytatnak.

A törvény céljáról Román István képviselőtársunk nagyon jó összefoglalót adott, amelyet a mezőgazdasági bizottság már támogatott. Végül is a részletes indokolás mindössze három paragrafusban foglalja össze a törvényjavaslat lényegét: úgy szabályozza a nemzetgazdasági szempontból kiemelt vállalkozásoknál a csőd vagy felszámolás esetén követendő szabályokat, hogy az eltérések csak ott indokoltak, ahol ezen vállalkozási kör tevékenységének sajátos jellege, stratégiai, biztonsági megfontolások vagy közszolgáltatásokkal összefüggő szempontok ezt indokolják.

(10.20)

A kormány minden esetben mérlegel, amikor fizetésképtelenségi eljárás alá került vállalkozást ebbe a kategóriába sorol. A nemzetgazdasági szempontból kiemelt vállalkozások vagyonfelügyelőjeként, felszámolójaként állami felszámolótársaság jár el, amely feladatra a kormány csak ilyen tevékenységi profillal rendelkező, kizárólagos állami tulajdonban álló nonprofit gazdasági társaságot jelölhet ki.

A javaslat főként a felszámolási eljárásra nézve mond ki sajátos szabályokat, amelyek azt célozzák, hogy az állami felszámoló a leggyorsabban, a leghatékonyabban dolgozzon, ugyanakkor azonban jobban tudja segíteni az egyezségkötést a felszámolási eljárásban is. Az egyezségkötés elősegítése azért kiemelt feladat, mert elősegíti a fizetőképesség visszanyerését, lehetővé teszi a reorganizációt, a munkahelyteremtést.

Tisztelt Képviselőtársaim! A leírt törvényjavaslat és az elhangzottak figyelembevételével arra kérem önöket, hogy támogassák a benyújtott törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Göndör István képviselő úr, az MSZP-képviselőcsoportból. Képviselő úr, megadom a szót, parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Általános vitában vagyunk, ezért megtehetem, hogy csak a tegnap estére hivatkozom.

Tehát ez már a sokadik törvény, amit Rogán Antal képviselő úr jegyez, aztán az általános vitában még csak néhány percre sem jelenik meg. Valaki dublőrként helyettesíti, aki utólag bevállalja, hogy benyújtója még a törvényjavaslatnak, de ez a folyamat valójában nem szól másról, mint arról, hogy kijátszani a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvényt, amely szerint különböző egyeztetéseket kellene lefolytatnia a kormánynak, mert ezek a javaslatok nyilván valahol a kormány bugyraiban, a kormány berkeiben készülnek. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) De még továbbmegyek: itt is hivatkozás van kormányrendeletre, és ugyancsak a hivatkozott jogszabály azt mondja, hogy ezeket a rendelkezéseket egyidejűleg kell hatályba léptetni, amelyek a végrehajtásra irányulnak. Sajnos ez nem valósul meg.

Ez a törvényjavaslat egyébként ugyanúgy része az Orbán-kormány átverő politikájának, mint az azt megelőző számtalan törvényjavaslat. Szeretnék csak arra hivatkozni, hogy gyönyörű és hangzatos kifejezések hangzanak el. Ez nem más, mint amikor Fellegi miniszter úr dicshimnuszt mondott itt a Házban a MOL 21 százalékos részvénypakettjének megvásárlásáról, de arról mélységesen hallgatott, hogy ez a 21 százalék mindössze 10 százaléknyi szavazatot jelent, tehát semminemű befolyást nem ad a kormány számára, csak a közpénz elköltését. Tehát itt is: adósságrendezés, hitelezőkkel való elbánás, szakmai kontroll - tehát szuperlatívuszokban nincs hiány.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi történik valójában? Miről szól ez a törvényjavaslat? Kezdjük ott, hogy nagyon durván beavatkozik a piaci viszonyokba. Durván beavatkozik a piaci viszonyokba, mert a kormány rendelete egy csőd- vagy felszámolási eljárást követően születik meg arról, hogy a kormány az adott vállalkozást a maga számára érdekesnek tartja vagy sem, függetlenül attól, hogy az adott vállalkozás többségi állami tulajdonban vagy kizárólagosan magánemberek tulajdonában van. Erre a vállalkozásra is azt mondhatja, úgy, ahogy az előttem szóló képviselő úr - és engedjék meg nekem, hogy az időkeret rövidsége miatt azt a hosszú felsorolást ne tegyem meg -, ami megint csak arról szól, ha valaki belenéz, és én csak az utolsó sort emelném ki: minden olyan cég, amely a fentebb nem említett, de nemzetgazdasági stratégiai szempontból kiemelt jelentőségű tevékenységet folytat. Tehát azt a hosszú-hosszú felsorolást, amit Tóth képviselő úr elmondott, még megtetézi ezzel, tehát magyarul: a kormány számára nyit egy kiskaput, hogy bárkit, akit úgy érez, hogy az érdekkörébe tartozik vagy tartozhat, bevonhat ebbe az eljárásba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hatályos törvény van a csődeljárásról és felszámolásról, annak a szabályai átláthatók. Ha korrekciót akartak volna végrehajtani, akkor azon az úton mentek volna tovább, hogy az átláthatóság kritériumait erősítik meg.

Ez a megoldás, ami itt van, még alkotmányos aggályokat is felvet, mert megkülönböztetést tesz. Megkülönböztetést tesz felszámoló és felszámoló között. És gondolják végig, úgy, ahogy az előterjesztő elmondta: egy olyan felszámoló jelenik meg a ma szabályozott piaci viszonyok között, aki nem szerepel sehol, tehát még csak nyilvántartásban sem szerepel. Engedjenek meg itt egy pici kitérőt, hogy vajon ez a nonprofit szervezet mégis miből gazdálkodik. Hadd ne kelljen megválaszolnom, mert miután más tevékenységet nem folytathat... Egyébként én ajánlanám az előterjesztők nevében szóló képviselő úr számára, hogy olvassa már el az új 66. § (5) bekezdését. És ha ezt értelmezné nekem a vita végén a zárszavában, akkor nagyon örülnék. Mert ha ez azt jelenti, hogy ez a nonprofit cég pénzügyi tevékenységet, biztosítási, befektetési és tőkealap-kezelési, tőzsdei, önkéntes kölcsönös biztosítói tevékenységet meg folytathat, akkor nagy baj van. Ha meg ezeket nem kontrollálhatja, akkor hogy van?

Már önmaguk szűkítik azt a kört, amit nem akarnak megvizsgálni semmilyen körülmények között. Tehát ezt csak úgy lehet minősíteni, hogy állami segédlettel, kormányzati segédlettel a korrupció erősítése, a lenyúlás megerősítése. Ez a törvényjavaslat, képviselőtársaim, illeszkedik a kormánynak abba a magatartási formájába, amely szerint kísérletet tesz arra, hogy a gazdasági élet minden területére beavatkozzon, egyre erőteljesebben avatkozzon be. Én azt szeretném önöknek mondani, hogy ez már nem azt a célt valósítja meg, amit eredetileg maguk elé tűztek, mert ez így a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás ellen fog hatni. Az, hogy a piacot átrendezi, az, hogy egyes felszámolók így kikerülhetnek a rendszerből, akik ezzel hivatásszerűen foglalkoznak, erre apparátusuk van.

És amikor azt mondom, hogy a bíróságot is sérti, bántja, és az alkotmányos rendet is veszélyezteti, gondolják végig: megindul egy csődeljárás-felszámolás, és ez van írva a törvényjavaslatban, képviselő úr, hogy egy megindult eljárásban a kormány rendelettel kijelöl egy felszámolót. És azok, akik korábban, mondjuk, hitelezői minőségükben, már bizonyos, a csődeljárási törvényben meghatározott szabályok szerint eljártak, bejelentették az igényüket, önök itt azt írták le, hogy ezeknek igazolniuk kell az új állami felszámoló felé, hogy korábban eleget tettek a törvényi kötelezettségeiknek. Tehát még többletbürokráciát is meghatároznak.

Aztán még továbbmegyek. Kérem, hogy egy picit játsszanak el azzal a gondolattal, hogy mi történik akkor, amikor mondjuk, százszázalékos állami tulajdonban lévő vállalat kapcsán, ahol az adós ezek után az állam, de megjelenik az állam mint felszámoló - tehát milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek azok a kis hitelezők, akikről szó van, és egyfajta kormányzati nyomás alatt lesznek kénytelenek egyezséget, alkut kötni úgy, ahogy ez az állami felszámoló számukra ezt majd meghatározza.

(10.30)

Tehát kifejezetten hátrányos pozíciót lehet sejteni abból, ami történik.

Azt egyenesen felháborítónak tartom, és hiszem, hogy jogász kollégáim erről külön fognak beszélni, hogy a már folyamatban lévő ügyeknél a bíróságok, amelyek már döntöttek, most azok a bíróságok e hevenyészett törvényjavaslat alapján és egy közbeiktatott, közbeékelődött kormányrendelet hatására kénytelenek, sőt kötelező számukra megváltoztatni a korábbi döntésüket, és kijelölni az új szervezetet a csődeljárásra.

Még egyszer hadd térjek vissza az átláthatóságra! Tehát a jelenlegi csődről és felszámolásról szóló törvényben a Cégközlönyben való közzétételek, határidők, honlapok mind léteznek. Ha valakinek gondja van, akkor ezt kellett volna esetleg tovább finomítani, de akkor meg kellett volna mondani, hogy ezzel mi baj van. De ezt nyilván nem tudták megtenni, ezért jött ez a különleges lehetőség, hogy majd kormányrendelettel ezt megváltoztatják.

Szeretném elmondani, ha összeadják a határnapokat, akkor ez azt jelenti, hogy a gyorsítás folyamata sem igaz, mert alapvetően a korábbi és a most itt beemelt 65. és 66. § szerint ez nem változik. Már egyszer említettem, de én szeretnék választ kapni arra, hogy majd milyen díjazás illeti meg ezt az állami felszámolót, mert erre sehol nincs rendelkezés ebben a törvényjavaslatban.

Tehát nyugodtan kimondhatjuk, hogy ez a megoldás, miközben az előterjesztők arról beszéltek, hogy gyorsabb és hatékonyabb lesz, bizony sem gyorsabb, sem hatékonyabb, hanem a hitelezők kiszolgáltatottabb helyzetét jelenti. Tehát az, amiről a képviselő úr beszélt a bizottsági kisebbségi véleményben, akár a Hajdú-Bét ügyéről, én tisztelettel kérném, hogy e törvényjavaslat alapján gondolja végig azt, amit állított, hogy a hitelezők, a kishitelezők kerülhettek volna-e jobb pozícióba, csak azért, mert ez a törvényjavaslat, mondjuk, már akkor meglett volna.

Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat nem másról szól, mint az állami segédlettel biztosított mutyiról és a korrupció eltakarásáról. Ezért a szocialista frakció ezt nem támogatja, sőt azt kérjük, hogy egyszerűen vonják vissza, ha gondjuk van, akkor a csődtörvényhez, a hatályos és jól működő csődtörvényhez tegyenek javaslatot.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra Bárándy Gergely képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem szokásom gazdasági tárgyú törvényekhez hozzászólni, de most mégis megteszem, és nem is tartalmi kérdésekről szeretnék beszélni.

Azt azonban, azt gondolom, ki kell emelni, hogy ennek a képviselői önálló kezdeményezéshez pont annyi köze van, mint amennyi, mondjuk, az Országos Választási Bizottság átalakítására vonatkozó képviselői előterjesztéshez, magyarán semmi. Ez egy burkolt kormány-előterjesztés, ahogy képviselőtársam elmondta, hiszen azt gondolom, hogy egy ilyen kérdésben így kívánták megkerülni a szakmai és társadalmi egyeztetést, ami önök számára kötelező lett volna. Ha egyébként az lenne a cél, ami le van írva az indokolásban, akkor, gondolom, hogy ez nem okozott volna önöknek problémát, annál is inkább, mert a végrehajtásra vonatkozó szabályrendszer még nem áll rendelkezésre. Tehát arra, hogy ezt gyorsan alkalmazni lehessen, gyakorlatilag semmi esély nincsen.

Ezzel szemben viszont annak lehetünk tanúi, hogy a valós okok egészen mások, semmi más, mint a totális központosításnak az egyik eleme és jele ismét ez a törvényjavaslat. Önök megszállták az alkotmányos szerveket, nem kívánom sorolni, sokszor megtettem már itt a Ház falai között, és most arra törekszenek, hogy a magánszférát is a befolyásuk alá hajtsák. Ennek az első jele Rogán Antalnak a bérkommandója volt, amelyik gyakorlatilag az államnak egy meg nem engedett beavatkozása a magánszférába. Egyébként ezt a javaslatot fejlesztgetik és csiszolgatják tovább most, és ez, ami most előttünk fekszik javaslat, ez nem más, mint ennek a folyamatnak a folytatása.

Én nagyon kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy picit gondolkodjanak el azon, hogy helyénvaló-e ez. Szóval, nem mindig lesznek önök hatalmon, és nem gondolom, hogy az egész állami berendezkedést és állami rendszert úgy kéne átalakítani, hogy az állam mindenható legyen, és mindenre rátegye a kezét. Ez a javaslat erről szól, tisztelt képviselőtársaim. Ha arról szólna, ami az indokolásban megfogalmazásra került, bizonyosan mi is támogatnánk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk, tisztelt képviselőtársaim, az írásban előre jelentkezett képviselőknek a felszólalását. Most Volner János képviselő úrnak adok szót rendes felszólalásra, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én megdöbbenve állok a fejlemények előtt. Nyolc szocialista kormányzati év után - és én, tudják, hogy nem szeretek visszamutogatni, na de nyolc szocialista kormányzati év után - a felszámolómaffiát, azt a csoportot, amely folyamatosan az ország pénzét, akár magántársaságokról volt szó, akár a nemzeti vagyon részeiről, az ország pénzét folyamatosan szétlopta, elherdálta, maffiaszerű csoportokba szerveződve, működtetve elherdálta azokat a csődbe ment vagy szándékosan csődbe vitt cégeket, azoknak a vagyonát, azt védeni, látványosan kiállni mellette, és arról beszélni, hogy a magyar állam beavatkozik a magánszféra működésébe, ez számomra egész egyszerűen elképesztő.

A Jobbikhoz számos olyan panasz ömlik be naponta.. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.) Köszönöm szépen. A Jobbikhoz számos olyan panasz ömlik be naponta, és valószínűleg önök is így vannak ezzel, tisztelt fideszes képviselőtársaim, ami arról szól, hogy különböző magánvállalkozásokat vagy állami cégeket milyen módon vittek csődbe, és milyen módon vették ki onnan a pénzt aztán - gyakorlatilag igen-igen alulértékelve - különböző vállalkozói csoportok, amelyek összejátszottak a felszámolókkal, összejátszottak velük, és gyakorlatilag ilyen módon fillérekért jutottak hozzá a pénzhez.

Hát ha ezt egy kormány meg szeretné akadályozni, ha egy kormány állami felszámolóbiztost jelöl ki az adott feladathoz, és olyan módon szeretné biztosítani a vagyon megóvását, azt, hogy ne kerüljön illetéktelen zsebekbe, én azt gondolom, hogy ez pártfüggetlenül egyaránt mindenki által támogatható javaslat kell hogy legyen. Hát mi félnivalónk van egy állami felszámolóbiztostól? Sokkal kevesebb, ez egész biztos, mint a jelenlegi, nagyon sokszor maffiaszerűen működő felszámolómaffiától. Én azt gondolom, hogy át kellene világítani ezt az egész kérdést, át kellene gondolni ennek az összefüggéseit, és ilyen módon továbblépve megóvni a nemzeti vagyont.

Miről is szól ez a javaslat? Először is nemzetgazdasági szempontból jelentős vállalatokat tevékenységi kör szerint fölsorol a jogalkotó, hogy milyen területeken gondolja különösen fontosnak a magyar gazdasági érdekek védelmét, honvédelmi, nemzetbiztonsági energiaellátási és a többi, nem sorolom végig, megteszi ezt helyettem a törvényjavaslat is. Ezeken a területeken nemcsak állami és köztulajdonban álló vállalkozások, hanem magáncégek is működhetnek kiemelt jelentőséggel.

Én azt gondolom, hogy ha ezek a cégek nehéz helyzetbe kerülnek, és felszámolás elé néznek, nagyon sokszor ennek az az oka, hogy valamilyen egyéb kötelezettségtől próbál az esetleg külföldi tulajdonosa mentesülni, például egy erőmű esetén rekultivációs kötelezettséget tettek korábban az erőmű nyakába, aztán ezt a cég igyekszik megkerülni, és inkább elviszi egészen a felszámolásig a céget, és ilyen módon esetleg a többmilliárdos rekultivációs kötelezettségtől igyekszik mentesülni és a többi.

Ez egy olyan folyamat, amely abba az irányba mutat, hogy amíg még működtethető a vagyon, addig működtetik, amikor már nem, akkor pedig valakire majd rá fogják ezt hagyni, a magyar állam pedig - idézőjelesen - élvezheti ennek minden hátrányát, hiszen gyakorlatilag visszaszállnak ezek a kötelezettségek szegről-végről az államra, és ilyen módon gyakorlatilag az államot terheli ennek a sokmilliárdos terhe. Nem egy ilyen példát láthattunk már, elsősorban nagy kommunális beruházások és egyéb nagyüzemi beruházások kapcsán, hogy az állam volt a végén az, amelyre ezek a kötelezettségek rászálltak.

Az előző szakaszban pedig, bár kiemelt nemzetgazdasági jelentőséggel bíró cégekről volt szó, a különböző maffiaszerű csoportok gyakorlatilag kiloptak onnan mindent, csak a kötelezettségek és a terhek maradtak az államra. Én egyáltalán nem látok abban problémát, hogy ezt megpróbálja valaki megakadályozni. Az, hogy a szocialistáknak ez problémát okoz, azt gondolom, az előző nyolc év kormányzása remekül megmutatta, hogy vajon miért lehetett ez a számukra ennyire kifogásolható.

(10.40)

Vagyonfelügyelőként, illetve felszámolóként a kormány által kijelölt nonprofit társaság tehát az, amely ilyen módon biztosítja a vagyon későbbi megmentését, lehetőség szerint megóvását az eddigi csoportoktól, de gondoskodik arról a jogalkotó, hogy a korábban a bíróság által kijelölt felszámoló megkapja a maga díjazását az addig végzett munkájáért, azonban maga a vagyon - és ebben az egészben nem a felszámolási díj a nagy tétel, hanem maga a vagyon - ilyen módon, azt gondolom, hogy megóvható lesz.

A Jobbik tehát, most nagyon röviden és tömören, támogatja ezt a kezdeményezést, előremutató lépésnek tartja. Megjegyzem, egyébként nagyon régóta hiányoltunk már egy ilyen lépést, és egyben bízunk abban, hogy egyre kevesebb, nemzetgazdasági szempontból jelentős vállalkozás fog arra a sorsra jutni, hogy a vagyonáról felszámolás során rendelkezni kelljen.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik és kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Bárándy Gergely képviselő úrnak adok szót.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Azt kérdezi ön, hogy mi félnivalónk van egy állami felszámolóbiztostól. Elfogadom, önök nem szeretnek minket, de olvassák el a Transparency Internationalnek a... (Moraj a kormánypártok és a Jobbik soraiban. - Kontur Pál: Ti írtátok!) Olvassák el!

Tisztelt Képviselő Úr! Talán ezt a szervezetet nem vádolják azzal, hogy hozzánk kötődik. Elég sokat vitatkoztunk mi annak idején a mi kormányzásunk alatt velük, elég sokat vitatkoztunk.

Én azt gondolom, azokat az érveket, amiket ők fölhoznak - és egyébként hangsúlyozom, egy nemzetközileg elismert szervezetről van szó -, ezeket talán érdemes megfontolni és meghallgatni. Persze, én értem, amit mondanak, semmi probléma ezzel. Elbírjuk mi is, elbírja a Ház is, ha önök szeretnének még egyet az MSZP-be belerúgni. Tegyék! Semmi gond ezzel, megszoktuk önöktől. Pont annyira érdekel minket, el tudják képzelni, csak én azt gondolom, hogy néha az érveket is érdemes lenne meghallgatni.

Tudják, kedves képviselőtársaim (A jobbikos képviselők felé fordulva.), hogyha önök felülnek annak az indokolásnak, amit hivatalosan a Fidesz hangoztat, és ezt elhiszik, akkor önök ugyanúgy kárát fogják szenvedni, mint ahogy nagyon sok ember itt Magyarországon. És talán, azt gondolom, hogy nem éri meg csak azért, hogy egyet még itt a parlamenti vitában belénk lehessen rúgni, nem éri meg támogatni egy olyan javaslatot, amelyik egyébként senkinek nem lesz utána jó. Én ezt kérem, hogy ezt fontolják meg.

És mondom még egyszer, ne nekünk higgyenek, higgyenek azoknak a társadalmi szervezeteknek, higgyenek azoknak a gazdasági szervezeteknek, higgyenek azoknak az érdek-képviseleti szerveknek, akik egészen másként látják ezt, mint önök és a Fidesz. Én nem kérek mást, csak hogy legalább fontolják meg, és ne egyetlen cél vezérelje önöket, hogy kibe, milyen politikai ellenlábasukba hogyan lehet egyet belerúgni. Én azt gondolom, hogy ennél egy kicsit felelősségteljesebb magatartás lenne önöktől is elvárható.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP részéről: Így van! - Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Volner János képviselő úrnak adok szót kétperces reagálásra. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Meg kell hogy mondjam őszintén, képviselőtársaim, elismeréssel adózom a politikai rutinnak, amit Bárándy képviselőtársam felvonultatott, ugyanis a Transparencyről az égvilágon semmit nem mondott, azt nem állapította meg, hogy milyen kijelentéseket tett a Transparency International, de ezzel a nemzetközi szervezettel igyekezett a saját szocialista mondanivalóját hitelesíteni. Ez tehát a politikai rutin része.

Nézzük azonban a szakmaiságot! Amikor a Transparency International vizsgálja a politikum átláthatóságát, vizsgálja a korrupció elterjedtségét és irányultságát, akkor fölállít egy rangsort az országok között, amelyben a szocialisták kormányzása alatt Magyarország folyamatosan hátrébb lépett. Én értem, hogy nagyon fontos lenne legalább a felszámolómaffiát megkímélni a kellemetlen következményektől, én azonban arra biztatom a kormányt, ha már egyszer elindult ezen az úton, akkor járjon is rajta végig, és vigye tovább ezt a kezdeményezést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Bárándy Gergely képviselő úr szeretne reagálni két percben. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Legalább, látja, egyvalami van, amiért dicséretet kaptam, a politikai rutin, ezt is köszönöm, önöktől még ez is jólesik. Azonban engedje meg, hogy azt mondjam arra, ön felrótta nekem, hogy csak utalok a Transparency jelentésére: képviselőtársam, ez azért történik, mert egy meglehetősen hosszú elemzése van ennek a szervezetnek. Először is nem gondolom, hogy ezt föl kéne olvasni és itt ismertetni a Parlament falai között (Moraj a kormánypártok soraiban.), másrészt meg azt azért még feltételezem, hogy minden országgyűlési képviselő rendelkezik az olvasás képességével (Közbeszólás a Fidesz részéről: Higgadtabban!), ezért úgy gondolom, hogy talán elég utalni egy ilyen dokumentumra, és önök is el tudják olvasni, már ha egyáltalán igényük van rá.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Rendes felszólalásra Scheiring Gábor képviselő úrnak adok szót, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Valóban nehéz egy viszonylag kicsi párt képviselőjének és gazdasági kabinetje vezetőjének a sorsa, mert összevissza rohangászok egyik sajtótájékoztatóról a másikra, bizottsági ülésre, vezérszónoki felszólalások egyike követi a másikat (Derültség, moraj a Fidesz soraiban. - Ékes József: De sajnáljuk!), úgyhogy valóban nehéz tartani a tempót, de azt gondolom, hogy eddig sikerült.

Most szeretném megkezdeni a felszólalásomat, és remélem, hogy ezzel sikerült egy kicsikét felrázni a már álomba szenderülő képviselőket. De hogyha már a felrázásnál tartunk, akkor engedjék meg, hogy egy személyes sztorival kezdjem. Az én édesanyám a rendszerváltás környékén az Aluker nevezetű alumíniumipari trösztnél dolgozott, ott volt számviteli előadó - nem egy magas beosztású alkalmazott - egészen a '90-es évek első néhány évéig, amikor is az Alukert gyakorlatilag átszervezték, felszámolták, és az én édesanyám utcára került, hasonlóan az édesapámhoz, aki az Egyesült Villamos Gépgyárban volt villamosmérnök. Akkor azt az embert, aki az Aluker felszámolását és reorganizálását végezte, úgy hívták, hogy Gyurcsány Ferenc (Szórványos taps a Jobbik soraiban.), aki számos hasonló eljárásban az állami vagyon reorganizálásával szerzett vagyonra építve építette fel a saját politikai várát.

Azt gondolom, hogy minden olyan kezdeményezés támogatható és támogatandó, amelyik ennek a csődmaffiának a felszámolását célozza - egy. Kettő: ugyanakkor azt gondolom, jobbikos képviselőtársaim elég szépen felültek a fideszes propagandagépezetnek, ugyanis ez a jelenlegi törvényjavaslat egyáltalán nem alkalmas arra, hogy ezt a csődmaffiát felszámolja, sőt éppen ellenkezőleg, fokozza az átláthatatlanságot, rosszabb helyzetbe hozza a kis- és közepes vállalkozásokat, és fokozza a jogbizonytalanságot. Engedjék meg, hogy ezt a három pontot kifejtve eloszlassam a törvény iránti lelkesedésüket.

A kormány úgy érzi, hogy a jelenlegi csőd- és felszámolási szabályozás nem elégséges a kiemelt gazdasági szereplők esetében. Habár az indok nem derül ki világosan, ahelyett, hogy a meglévő törvényt általános hatállyal módosítaná, az összes állami és magán-, így a multikat is magába foglaló körre külön, az adósnak kedvezőbb helyzetű szabályozást alkot, mintegy elismerve a duális gazdasági szerkezetet, mint megláthatjuk a későbbiekben, a kis- és közepesebb vállalkozásokat hátrányosabb módon megkülönböztetve. Igaz, a jogi környezet kiszámíthatatlanságát fokozandó a 65. § (2) bekezdésében az állam egy megindult csőd- vagy felszámolási eljárás során megadott határidőn belül hirtelen rendeleti úton kiemeltnek minősítheti az eljárás alanyát, és a bíróságnak, megszakítva a megkezdett eljárást, azonnal át kell adnia egy kizárólag állami felszámolónak.

A javaslat szerint a kormány egy későbbi rendeletében kívánja nevesíteni a nemzetgazdaságilag kiemelt cégeket, de a javaslat mutatja, ez nem előzetesen, hanem csak a normál eljárás megkezdésekor fog kiderülni. Hogy mégis kik lehetnek ezek a cégek? Csak általános megfogalmazásokkal találkozhatunk a javaslatban, objektív, normatív meghatározásokkal nem. Gyakorlatilag egy gumiszabály alapján fogja a kormány mérlegelni, melyik cég ellen folyó eljárásba akar beavatkozni. A normatív szempontok hiánya mindig a régi idők kézivezérléses időszakát idézni.

A javaslatból kiderül, hogy az adósnak kedvezőbb irányba módosítja a követelésérvényesítés feltételeit a hitelezőkkel, beszállítókkal szemben, hiszen lerövidíti a követelések bejelentési határidejét. De ennél is fontosabb, és talán a legfontosabb változás azonban, hogy a hitelezői egyezség megkötésének lehetőségét az eddigi kétharmados hitelezői követelésösszeg helyett ennek az aránynak a felére csökkenti, azaz például néhány nagyobb hitelező - pénzintézetek vagy adóhivatal - megegyezésével lezárulhat az egyezség, miközben a kis és közepes beszállítói vállalkozások futhatnak a pénzük után, hiszen a törvényben meghatározott kielégítési sorrend nem változik.

(10.50)

Hivatkoznak itt a jobbikos képviselők és a kormánypárti képviselőtársaim a Hajdú-Bét esetére, ahol a kisbeszállítók jártak pórul, ők azok, akik nem jutottak a pénzükhöz. Nos, világosan látszik ebből a törvénytervezetből, hogy ez a rendelkezés nemhogy javítaná, hanem rontaná ezeknek a kisbeszállítóknak a helyzetét. Ugyanis onnantól kezdve, hogy nem kell kétharmados szinten egyezségre jutni, hanem elég a beszállítók felének a megegyezése ahhoz, hogy lezáruljon az eljárás, onnantól kezdve sokkal nagyobb körben járhatnak pórul a vállalkozások.

A kkv-k esetében, amelyek egyébként is többnyire kiszolgáltatott helyzetben, rosszabb feltételekkel tudnak beszállítói szerződést kötni egy nagyvállalattal, a cég bedőlése esetén továbbra fennmarad a kiszolgáltatottság. Várhatóan komoly versenyfutás is megindul majd a követelésüket érvényesítők között. Ez a folyamat sajnos komoly korrupciós kockázatokat is felvet. Emlékezzünk csak a Megyeri híd építésére. A híd éppen a sok csődbe került kisvállalkozás mementójaként is szolgál, akik nem tudták elismertetni a követelésüket a fővállalkozóval szemben. Ez a javaslat nemhogy segítene az ilyen típusú problémák megoldásában, hanem éppen ronthat a helyzetükön. Nem szerepelnek garanciális elemek a javaslatban, amelyek a kisvállalkozások helyzetének javítását ígérhetnék.

Az is kérdéses, hogy a felszámolói névjegyzékben szereplő cégeket vajon miért nem tartja alkalmasnak az előterjesztő, hogy kiemelt cégeknél is eljárjanak. Az érthető lehet, hogy a sokszor tetemes felszámolási költségek - pláne egy nagy cég esetében - házon belül maradnak egy kizárólagos állami felszámoló cég közbeiktatásával, de lehetséges, hogy amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Hiszen a javaslat megengedné, hogy részben vagy egészben állami tulajdonú cég csőd- vagy felszámolási eljárása során egy állami felszámoló intézkedjen akkor is, amikor például egy állami szereplő is komoly hitelezője az adott cégnek. Vajon a sokszor ellentétes érdekek mennyire szakmai alapon kerülnek majd feloldásra a politikai nyomásgyakorlás helyett? A hatályos törvény 27. § (4) bekezdésében nem véletlenül szerepelnek összeférhetetlenségi szempontok, éppen az ilyen kockázatok kiküszöbölésére.

Vajon egy állami felszámoló vagy adóhivatal ellent tud-e állni egy felső politikai nyomásnak, amely az adósnak kedvezőbb, puhább érdekérvényesítésre akarja majd sarkallni őket? Félreértés ne essék, a LMP támogatni tud minden fokozottabb állami szerepvállalásra törekvő törvénykezést, amennyiben rendszerszintű kockázatok mutatkoznak a kiemelt gazdasági szereplők gazdálkodásában. Ilyen típusú rendszerszintű kockázatok jelenleg szerencsére nem állnak fenn. Akkor miért szükséges a nagyvállalatokat a hazai kkv-khoz képest további kedvező megkülönböztetésben részesíteni? Nem elég előnnyel rendelkeznek már most is? Miért növeli ezt egy bürokráciacsökkentést hirdető kormány kettős jogi szabályozás bevezetésével, összeférhetetlenséget súroló új állami szereplő bevonásával? Vajon a kormány képviselői valamit már tudnak, látnak előre? Esetleg felsejlettek a Matolcsy-féle gazdaságpolitika negatív következményei? Avagy a Széll Kálmán-terv megvalósításakor olyan radikális beavatkozásokkal számolnak például a veszteséges állami vállalatok körében - MÁV, Malév -, amire előre próbálnak felkészülni ezzel a törvénnyel?

A kormány több mint egyévnyi működését követően is még fontos gazdasági törvényeket egyéni képviselői indítványként nyújtanak be, holott a társadalmi egyeztetést előíró kötelezettségeket már eddig is jelentősen meggyengítették, úgyhogy a hivatali úton is előrehaladhatnának nyugodtan, ugyanúgy nem lenne szükség arra, hogy lefolytassák a szükséges egyeztetéseket. Úgyhogy most már nyugodtan felhagyhatnának az egyéni képviselői indítványok rendszerével.

Összességében tehát elmondható, hogy a javaslat sajnos egyelőre magán viseli az átláthatatlanság, a kiszámíthatatlanság és a bürokrácia növelését szolgáló, a kkv-kat sújtó vonásokat. Nagyon kár érte, ugyanis egy alapvető problémát vett észre a törvénnyel a jogalkotó, ugyanakkor teljes mértékben rosszul viszonyul hozzá.

A csődmaffia felszámolására abszolút igent mondanánk, az állami szerepvállalásra ennek érdekében abszolút igent mondanánk, ugyanakkor a gazdasági dualitást intézményesítő, az önkényesen kiemelt jelentőségűnek minősített cégekre szabott törvénykezést elutasítjuk, a kkv-kat hátrányos helyzetbe hozó csődeljárási rendelkezéseket szintén elutasítjuk, ezeket nem tudjuk támogatni. A hivatkozott visszaélések - mint a Hajdú-Bét vagy a felszólalásom elején említett személyes történet - már kezelhetők lennének a jelenlegi rendelkezésre álló jogszabályok, akár a büntető törvénykönyv, akár a csődeljárás jelenlegi passzusai alapján. A lopás az lopás jelenleg is. A sikkasztás az sikkasztás a jelenlegi törvények alapján is, mint ahogy az adócsalás is adócsalás, ugyanúgy fel lehetne lépni ellene a mostani lehetőségek alapján is. Arra lenne szükség, hogy erősítsük az adóhatóságot, ott erősítsük az adónyomozati jogköröket, és a jelenlegi jogszabályokra, a jelenlegi egységes jogszabályra építve egy erősebb, nagyobb kiterjedtségű, átfogó, komplex szabályozással lehetne ezt a problémát orvosolni. Egy ilyen, kivételezettekre szabott, önkényes és a kkv-kat hátrányos helyzetbe hozó törvényt az LMP nem tud támogatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Volner János képviselő úrnak adok szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Úgy látszik, a nap a csodák napja, a csodák tovább folytatódnak. Az LMP a magyar kis- és középvállalkozások érdekeiért aggódik; megjegyzem, arról az LMP-ről beszélünk még mindig, amelynek Richard Field amerikai ingatlanbefektető a legfőbb támogatója - hát, érdekesek az összefüggések. Értem persze, hogy a politikai marketing megkívánja, hogy egy liberális párt kitörjön a belvárosból, és végre ne kelljen neki útlevelet váltania ahhoz, hogy lejusson a magyar falvakba, vagy egyáltalán elhagyja a belváros határait, de mégis, képviselőtársaim, egészen abszurd irányt vesz ez a beszélgetés lassan.

Amit itt a képviselőtársam elmondott, hogy a magyar kis- és középvállalkozások érdekeit meg kell védeni, azt hiszem, ebben nincs hiba. Az is esetleg vita alapját képezheti, hogy a különböző követelések kielégítésének sorrendjén milyen módon lehet változtatni. Azt azonban képviselőtársam figyelmébe ajánlom, nemegyszer előfordul az, hogy különböző vállalkozások magas köztehertartozásokat halmoznak föl, mielőtt még csődbe viszik őket. Nem csődbe mennek, csődbe viszik őket szándékosan, majd ezekből a felhalmozott köztehertartozásokból átmeneti, a működésük idején felmutatott versenyelőnyre tesznek szert, ezeket a pénzeket aztán számlázással kiszivattyúzzák a vállalkozásból, a végén pedig egy kiürített céget odaadnak az államnak, hogy tessék, számold föl, akárhány száz millió forintos köztartozással.

Hát ez a javaslat éppen ezeket próbálja megfogni. Lehet, hogy a képviselőtársam nem érti, mert ő még nem vezetett céget, de ez a javaslat éppen a hasonló esetekre jelenthet gyógyírt.

Teljesen nyilvánvaló az is, hogy a gyakorlati alkalmazás elsősorban attól függ, hogy milyen módon terjesztik ki majd ezeket az intézkedéseket a gyakorlatban, milyen módon lépnek hatályba. A törvényi keretek azonban a hatékony fellépéshez a jelenlegi előterjesztés szerint, én úgy gondolom, elégségesek.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki szólni. (Jelzésre:) Igen, Scheiring Gábor képviselő úr kért szót kétperces hozzászólásra.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Nem akarnék elmélyülni ebben a vitában; én megértem, hogyha jobbikos képviselőtársamnak a személyeskedésen kívül más érve nem nagyon marad.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az LMP büszkén felvállal bármilyen olyan támogatót, amelyik vállalja az átlátható pártfinanszírozásra vonatkozó rendelkezéseinket. Egy különbség van a Jobbik és az LMP között: önök bármikor felhívhatják Richard Fieldet, és megkérdezhetik azt, hogy milyen feltételekkel támogatta az LMP-t; én nem tudom felhívni azokat a titokzatos befektetőket, akik beruháztak a Jobbikba (Derültség, közbeszólások a Jobbik soraiban.), hogy megtudjam, mit is követeltek azért cserébe, hogy pénzt adjanak önöknek. Na, ez az egyik része.

A másik része pedig az, hogy tényleg őszintén kívánom önöknek, hogy mélyüljenek el alaposan ebben a vonatkozó szabályozásban. Ugyanis a kétharmados szabály 50 százalékra csökkentése valóban a kis- és közepes vállalkozások számára jelentős helyzetromlással jár. Ugyanis korábban kétharmadra kellett törekedni a megegyezés során ahhoz, hogy a csődeljárást le lehessen zárni, most elég lesz a követelők 50 százalékának a megegyezése. Ez egyértelműen rontja a kis- és közepes vállalkozások helyzetét. Ez az, amire a leginkább fel szeretném hívni a figyelmet. Már csak hab a tortán a törvény többi rendelkezése, amely az átláthatatlanságot fokozná, és a kormánynak túlzottan nagy kézi vezérlésre ad lehetőséget.

Köszönöm szépen.

(11.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Volner János képviselő úrnak adok lehetőséget, hogy reagáljon. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Remek ez a közelség. Szeretném majd elkérni képviselő úrtól Richard Field telefonszámát, én ugyanis sok mindenre kíváncsi lennék vele kapcsolatban, többek között arra is, hogy miért jutalmazta meg például a gyöngyöspatai garázda cigányokat több tíz millió forintos segélyadománnyal, miért üdültette őket s a többi. Próbáltunk vele kapcsolatba lépni, hogy megkérdezzük, mit keresett ott, hogyan csábíthatta oda az amerikai nagykövetség munkatársait, miért keltett Magyarország körül nemzetközi hisztériát az eset kapcsán, miért próbált az országnak ártani az LMP főtámogatója, de sajnos nem akadtunk a nyomára. Én ezt rendkívül sajnálom.

Amit képviselőtársam mondott: azért gondoljunk bele a gyakorlati alkalmazásba. Ha egy magánfelszámoló felszámolja a cégeket, a csődbe jutott vállalkozásokat, és abban a vállalkozásban nemcsak köztehertartozás van, hanem értékelhető vagyonelem is, akkor nagyon sokszor annak lehetünk tanúi, hogy ezek a vagyontárgyak aztán különböző árverési és egyéb eljárások során kalapács alá kerülnek, aztán hogy, hogy nem egy ember jelentkezik rá, az árverési törvény értelmében pedig ez az egy ember fél áron megveheti a vagyontárgyat. Képviselőtársaim, ezt hívjuk a vagyon elsíbolásának.

Amit pedig képviselő úr az első felszólalásában az Alukerrel és Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban említett: azt hiszem, hogy a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben folyamatosan figyelemmel kísérhettük, hogyan visznek cégeket csődbe, és hogyan kerül ki köztulajdonból magántulajdonba úgy, hogy a tulajdonos alig fizet érte valamit, ha egyáltalán fizet érte. Ezt a folyamatot próbáljuk valamilyen módon megállítani, képviselőtársaim, és én mindenkit erre biztatok és nem arra, hogy különböző kifogásokat gyártsunk, amelyeket egyébként semmilyen szakmai tartalommal nem töltött meg az LMP képviselője arról, hogy miért lenne jó az eddigi rendszer továbbélése, és azt sem tudhattuk meg tőle, hogy milyen módon kellene ezen változtatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Kovács Tibor képviselő úr kért szót, az MSZP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném felhívni jobbikos képviselőtársaim figyelmét arra, itt az az aggály merül fel, hogy ha felruházzuk az államot bizonyos jogosítványokkal, akkor az állam valóban él-e ezekkel a jogosítványokkal, vagy adott esetben visszaél velük. Sajnálatosan azt tapasztaljuk, különösen az utóbbi egy évben, a Fidesz-kormány idején, hogy a megszülető jogszabályokat az állam nem minden esetben arra a célra használja, amire itt a parlamentben megfogalmazódtak, illetve amire elfogadtuk.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az az aggály fogalmazódhat meg teljes joggal, hogy milyen garanciái vannak annak, hogy ezzel a jogszabállyal a kormány politikai megfontolásokból nem fog visszaélni. Úgy gondolom, ilyen garanciák ebben a jogszabályban sincsenek. Nem vitatva azt, amit képviselő úr a visszaélésekkel kapcsolatban elmondott, a jogalkotónak és a kormánynak természetesen mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy ezen a területen a lehetséges kiskapukat bezárjuk, de arra is vigyáznunk kell, hogy az állam oldala felé se nyissuk a kapukat, hanem ott is zárjuk, hogy a rossz szándékú politikai visszaélés lehetőségét szűkítsük.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. Kétperces felszólalásra megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak, LMP.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Nagyon szívesen megadom majd Richard Field e-mail címét és lehet vele kapcsolatot teremteni. Egyébként a gyöngyöspatai események kapcsán mi is meglehetősen erős aggályainkat fejeztük ki Richard Field számára, de sajnálatos módon nem nagyon hallgatott ránk, ugyanis a kettőnk közötti viszony arra korlátozódott, hogy egyszer támogatott bennünket egy átlátható pártfinanszírozási eljárás keretében, onnantól kezdve sem minket nem kötelez semmire az ő neve, mint ahogy az LMP neve sem kötelezi semmire sem őt. Innentől kezdve a dolog egyértelmű.

Viszont még egyszer szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a piaci önkényre nem megoldás az állami önkény bevezetése vagy fokozása. Az, hogy a piaci hatalommal, a gazdasági hatalommal a gazdasági folyamatok átláthatatlansága mögé burkolózó vállalkozók visszaélnek, egy dolog. Erre ugyanakkor nem megoldás az, hogy felruházzuk a központi kormányzatot egy, a későbbiekben pontosítandó csődeljárás keretében arra, hogy gyakorlatilag tetszés szerint mondja meg, melyik az a kiemelt jelentőségű társaság, amelyikre teljesen sajátos, egyéni csődeljárási javaslatok vonatkoznak, ahol - mondom még egyszer - a kis- és közepes vállalkozások fokozottan hátrányos helyzetbe kerülnek.

Arra kérem minden képviselőtársamat, aki egy kicsit is érzékeny a kis- és közepes vállalkozók helyzetére, a gazdasági és politikai önkénnyel szembeni fellépésre, hogy még egyszer olvassa el a vonatkozó törvényjavaslatot, tájékozódjon arról, hogy milyen rendelkezéseket, milyen garanciákat tartalmaz és nem tartalmaz a törvénytervezet, ugyanis ebben a formájában csak a jogbizonytalanságot fokozza, a kis- és közepes vállalkozók helyzetét rontja, a deklarált problémát pedig egyáltalán nem tudja orvosolni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Volner János képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Meglepő lehet, de az MSZP és a Jobbik között egy közös pontra bukkantam, ez pedig a kiskapuktól való félelem. Csak a különbség annyi, hogy az MSZP a kiskapukat meg szeretné óvni, mi pedig be szeretnénk őket csukni a kormány segítségével. Azt gondolom, azért ez egy meglehetősen jelentős különbség.

Amit Scheiring képviselőtársam mondott: ha vagyonfelügyelőként, illetve felszámolóként az állam kijelöl egy nonprofit társaságot azért, hogy megóvja a vagyonelemeket, lehetőség szerint biztosítsa az állami követelés kielégítését - ami lehet akár adótartozás is -, az egy közös cél kell legyen. Nem szabad, hogy ez vita tárgya legyen, hiszen az adótartozás is mindannyiunk közös pénze. Az államnak pedig kötelessége a rábízott, általa működtetett intézményrendszert arra használni, hogy ezeket a vagyonelemeket megóvja. Ha ez az állami önkény egy liberális párt szerint, akkor én ezt az állami önkényt ezúttal is boldogan vállalom.

A kérdésem önökhöz, tisztelt képviselőtársaim, azokhoz, akik ebben a törvényjavaslatban kételkednek: vajon hol van nagyobb biztonságban egy köztehertartozás egy cég felszámolásakor, a magánfelszámolónál-e, aki, mint tudhatjuk, nagyon sokszor különböző maffiaszerű csoportokkal játszik össze, vagy az állami felszámolónál, akinek fontos és elsőrangú szempont az, hogy kifizessék belőle az állami köztehertartozásokat, és kielégítsék belőle azokat a hitelezői igényeket, amelyek joggal merülhetnek fel. Azt gondolom, hogy ez nem is lehet kérdéses.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP. Öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Volner Képviselő Úr! Mi nem akarunk mást, nem akarunk senkinek. Ezért elmondtam az első hozzászólásomban is, ha valakinek gondja van az átláthatósággal, akkor arra kell szabályokat alkotni. Amiről ön beszél - s kérem, hogy gondolja végig -, ahhoz ez a törvényjavaslat semmit nem segít, mert a ma hatályos csődtörvénynek vagy felszámolásról szóló törvénynek szigorú rendelkezése van arról, hogy a hitelezőket milyen sorrendben kell kielégíteni: munkavállalók, állami adó- és köztehertartozások és így tovább. Miután ezt a sorrendet nem változtatják meg, az állami felszámoló sem tud mást tenni, mint azt, hogy ezt a törvényt végrehajtja, ennek a törvénynek megfelelően hozza meg a döntéseit.

Higgye el, képviselő úr, ez csak arról szól, hogy az állam kijelölhessen egy olyan szervezetet, amelyen keresztül megmondja, hogy ezt a céget - legyen az magánvállalkozás vagy bármi - ki, hogyan, milyen formában nyúlhatja le.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak, LMP. Öné a szó.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Szeretném jobbikos képviselőtársaimat emlékeztetni, hogy arról az államról beszélünk, amelyik ha felébred, és úgy látja, hogy a Tettrekész Rendőrség Szakszervezete a saját politikai érdekével ellentétes politikai húzásokra készül, akkor egyik napról a másikra három napra bekasznizza ennek a rendőrszakszervezetnek a vezetőjét. Erről az államról beszélünk. Arról az államról beszélünk, amelyik úgy einstandolja a nyugdíjbevételeket, hogy közben még a Ház előtt van az a nyugdíjtörvény, amelyik kiterjesztené a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok körét. Tehát teljesen koncepciótlanul, a saját politikai érdekeik mentén egyik napról a másikra nyúlnak bele nagyon durván, nagyon mélyen a polgári magánviszonyokba.

Erről az államról beszélünk. Ennek az államnak kívánnak önök mindenféle garanciális elemek nélkül többletfelhatalmazást adni. Határozottabb állami szerepvállalás igen, de az állami önkény ugyanúgy önkény, mint a piaci önkény, ha nem demokratizáljuk az államot.

Köszönöm szépen.

(11.10)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Nemény András képviselő úr, MSZP.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Volner képviselő úr szavai ihlettek meg, ezért csak röviden szólnék.

Azt gondolom, hogy Volner képviselő úr az a képviselőtársam, aki bármelyik törvényjavaslathoz tud adekvát hozzászólást tenni. Ha törvényjavaslathoz teszi, általában élvezettel is szoktam hallgatni a hosszú eszmefuttatásait, mert általában tartalmasak és jók. Azt gondolom, hogy igazán nem szolgál rá arra, hogy teljesen öncélúan, a tárgytól eltérve, csak azért, hogy önmagában az MSZP-t gyalázhassa, tegyen sértő megjegyzéseket. Ezt tartogassa meg a Jobbik frakcióülésére vagy nagygyűlésére, de ne a parlamentben élje ki ez irányú hajlamait.

Köszönöm szépen. (Egy hang a Fidesz soraiból: Élje ki!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra következik Volner János képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Nemény képviselő úr, az én szavaimat a személyes tapasztalatok és az elmúlt 20 év történelme ihlette. Bocsásson meg, amiért nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy alapvetően a szocialisták 12 évi kormányzása alatt szétlopták ezt az országot, és nemegyszer különböző felszámolómaffiaszerű csoportokon keresztül tűnt el a nemzeti vagyon. Elnézést, hogy ettől nem tudok elvonatkoztatni. Sajnos, ezzel kénytelenek leszünk még a jövőben is foglalkozni.

Göndör képviselőtársamnak ajánlom a figyelmébe azt, képviselőtársaim, amit a törvényalkotó nevesített. Van itt egy felsorolás azokról a cégekről, amelyeket kiemelt nemzetgazdasági jelentőségűnek titulál a jogalkotó. Megjegyzem, egyébként a felsorolás tartalmával egyetértek. Melyek is ezek a cégek? Nemzetbiztonsági, honvédelmi, rendvédelmi, haditechnikai, energiabiztonsági s a többi. Nem sorolom végig, több soron keresztül folyik ezeknek a cégeknek a felsorolása. Kérdezem én, képviselőtársaim - most józan ésszel gondoljuk végig, egyszerű, józan, paraszti ésszel -, az államnak lehet-e magasabb rendű szempontja, mondjuk, egy haditechnikai vállalat felszámolásakor, ha az a vállalat csődbe jut, lehet-e magasabb rendű szempontja, mint egy magán-felszámolóbiztosnak? A magán-felszámolóbiztos ugyanis lehet, hogy azt mondja majd egy haditechnikai üzem felszámolásakor, hogy nagyjából vasáron el lehet adni ezeket a különböző értéktárgyakat - mondjuk, egy tankot, löveget vagy bármi egyebet -, az állam pedig nézheti azt, hogy milyen módon lehet egyébként az állami felhasználáson belül ezeket a vagyontárgyakat hasznosítani. Megjelenhetnek itt magasabb rendű szempontok is, amelyeket a magán-felszámolóbiztos - mivel neki nem az a dolga, és nem abban érdekelt - természetes módon nem próbál meg érvényesíteni, az állam azonban igen.

Akkor, amikor sor kerül egy közművállalat felszámolására, ami csődbe jutott vagy csőbe vitték, ugyanez a helyzet. Azt kérem, hogy ezt tartsák szem előtt, és ennek megfelelően foglaljanak állást.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kétperces felszólalásokat követően folytatjuk a normál időkeretben szót kérő képviselők felszólalásait. Megadom a szót Bödecs Barna képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megpróbálok egy kicsit erősebben a tárgyra térni, és összefoglalni azt, hogy miért is nem tudjuk elfogadni az MSZP, illetve az LMP ellenérveit.

Az első, hogy élesen tegyünk különbséget a felszámolási eljárás és a csődeljárás között. Elhangzott a vitában, hogy ez a magángazdaságba, a magántulajdon használatába való ilyen-olyan, irgum-burgum, megengedhetetlen beavatkozás. A felszámolási eljárásnál ma sincs másként, hiszen egy felszámolási eljárásnál az adott, felszámolás alá kerülő cég tulajdonosainak egy csepp beleszólása nincs továbbá a saját cégük működésébe, ugyanis olyan, tőlük független magán-felszámolószervezetet vagy felszámolószemélyt jelöl ki a bíróság, akinek korábban ehhez a szervezethez köze nem volt.

Na már most, ha a magángazdaság és az állami tulajdonú gazdaság egyenlő ebben a piacgazdaságban, akkor egy ilyen beavatkozásra az államnak megfelelő feltételek esetén éppen olyan joga van, mint egy magánszervezetnek. Az, hogy ez a felsorolás, hogy milyen szervezetekre vonatkozik ez a törvény, valami gumiparagrafus lenne, és bármire alkalmazható lenne, ezt visszautasítom. Elég konkrétan le vannak írva azok a gazdasági területek, azok a pénzügyi hitelezési, támogatási, közpénzügyi helyzetek, amikor egy magánszervezet esetében ez az eltérő szabályozás érvényesülhet. Ilyen értelemben ez egyáltalán nem gumiparagrafus. Azt pedig, hogy ezek kijelölése önkényes lenne, azt is vitatnám, hiszen pontosan az a botrányos helyzet szülte ezt a jogszabályt, ami Magyarországon az elmúlt évtizedekben ezen a területen létezett, hogy bizonyos közfeladatot is ellátó magántulajdonú vállalkozások úgy tudtak csődbe menni, úgy tudtak felszámolási eljárás alá kerülni, hogy az ebből származó közfeladat ellátása megoldatlan maradt. Azok a dolgozók, akik itt nagy számban utcára kerültek, azok foglalkoztatása megoldatlan maradt. Mindebből származó kár a közt terhelte.

Engedjék meg, hogy azt is hozzátegyem, hogy ennek a szabályozásnak a kiterjesztése a csődeljárásra és ilyen értelemben a vagyonfelügyelő személyére éppen azért szükséges - nem csak a vagyon eltüntetése volt ugyanis jelen -, hogy ezek a szervezetek megmaradjanak. Akkor, amikor Scheiring Gábor képviselőtársam arról beszél, hogy ez a kisvállalkozásokat sújtja azáltal, hogy a csődeljárásnál a feles egyezséget is megengedi, akkor emlékeztetném arra, hogy nem pusztán beszállítói érdek van, hanem van ellátási érdek is, valamint foglalkoztatási érdek is ebben az országban, és ennek összhangjának megteremtése ebben az esetben a föladat. Ez a törvényjavaslat pont ezen más közérdeket is jelentő szervezetek esetében teszi lehetővé ezt a feles megállapodást, azaz egy, a beszállítók számára hátrányosabb megállapodást, míg az általános szabály úgy marad, ahogy van. Azaz a jogalkotónak mérlegelnie kellett azt, hogy a meglévő más közösségi érdekek miatt a vállalkozás megtartása érdekében ilyen szabályt hozzon.

Még az is nagyon fontos, hogy ezek a szervezetek, amik itt le vannak írva, nagyjából a tevékenységük szerint egyben megjelenítik azt a cégméretet és azt a foglalkoztatási kört is, ami adott esetben külön még szabályozható lehetett volna, ugyanis olyan közellátási, népegészségügyi és egyéb közszolgáltatási feladatok vannak megjelölve, ahol egyébként kis- és mikrovállalkozások nem működnek, ilyen értelemben az ügyszám elaprózódására nem kell számítani.

Az, hogy kettős szabályozás van, ezáltal van egy generális és van egy kiemelt, az éppen álláspontunk szerint az ügyszám miatt volt fontos, hiszen abban az esetben, ha a generális szabályok komplett átírására és az ezzel kapcsolatos eljárások és határidők szigorítására került volna sor, az olyan mértékben leterhelte volna az eljáró hatóságokat, ami gyakorlatilag végrehajthatatlanná tenné ezt a törvényt. A jelenlegi helyzetben is egyébként ezek az eljárások elhúzódnak, és gyakorlatilag bírósági szakaszban kezelhetetlenek.

(11.20)

Engedjék meg, hogy arra is fölhívjam a figyelmet, hogy a közérdek védelme azért is fontos, mert nagyon sok olyan eset van, ahol a gazdálkodó szervezetek ugyan nem bizonyítható módon, de olyan öncsődöt hoznak létre, amely egy egyszerűsített felszámolási eljárásba vagy egy rendes felszámolási eljárásba torkollva gyakorlatilag semmi másról nem szól, mint a szállítók, illetőleg a közpénzek elsíbolásáról.

Nagyon sok esetben találkoztam a magam szakmai gyakorlatában is ilyen esetekkel, és bizony a jelenlegi szabályozás és szervezeti felállás nem ad hatékony lehetőséget az államnak arra, hogy a közpénzek iránti, köztartozások iránti követelését érvényesítse. Volt nem egy olyan eset a gyakorlatunkban, amikor a fennálló köztartozás alatta volt a csődbe ment és felszámolás alá kerülő gazdálkodó szervezet még meglévő vagyonának, és érdekes módon, mivel a felszámolónak át kellett adni ezeket az ügyeket, a felszámolási eljárásban az állam már mégsem tudta igényét érvényesíteni, mert a felszámolás során valahogy kézen-közön ez a vagyon eltűnt, és a köztartozásra már nem maradt fedezet.

Látni kell - és ezzel nem kívánok senkit minősíteni -, hogy a magán felszámoló cégeknek és magán felszámoló személyeknek szoros anyagi érdekük fűződik ahhoz, hogy a felszámolási eljárás elhúzódjon, és a felszámolási eljárásból ők a saját létüket megalapozzák, saját működési költségeiket úgymond fedezzék. Így egyébként nemcsak a közérdek károsodik, hanem a hitelezői érdek is károsodik, hiszen a felszámolást követően az esetek túlnyomó többségében semmilyen vagyon nem marad.

Ezért a Jobbik részéről ezt a törvényjavaslatot támogatjuk. Természetszerűleg a gyakorlat ki fogja alakítani azt, hogy lesz-e szükség eljárási módosításokra avagy sem. Figyelemmel fogjuk kísérni ennek működését, és amennyiben valóban lennének olyan kifogások, ami miatt változtatni kell, akkor ezt a Jobbik kezdeményezni fogja a kormánynál és az Országgyűlésnél.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Scheiring Gábor képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Köszönöm Bödecs Barnának a konstruktív hozzászólását. Egyetlen kritikai észrevételem lenne. Arra hivatkozott, hogy a köztartozásokkal, a be nem fizetett adópénzekkel kapcsolatban is ez az új csődeljárás majd lehetőséget ad a kormányzatnak arra, hogy hozzájusson a jól megérdemelt jussához. Nos, hát ezzel elméletben egyet is értenénk, csak ne arról a kormányról beszélnénk, amely még pár hónappal ezelőtt, egészen konkrétan 2010 júniusában már módosította egyszer az adózás rendjéről szóló törvényt.

Akkor erről már folytattunk egy vitát, és akkor én személyesen szóvá tettem azt, hogy az a módosítás teljességgel elfogadhatatlan volt, amit akkor keresztülvertek, az a módosítás ugyanis arról szólt, hogy az adózás rendjéről szóló törvény 36. §-át felfüggesztette, illetve a felfüggesztésének a meghosszabbítását javasolta a kormánytöbbség. Ennek a paragrafusnak a lényege az volt, hogy ha valaki nyert egy közbeszerzésen, akkor mielőtt a megrendelőnek fizetne (sic!), először igazolnia kell, hogy nincs adótartozása. Tehát mielőtt a kifizetés megtörténne, a nyertesnek igazolnia kellett azt, hogy van-e adótartozása, és amennyiben van adótartozása, akkor az APEH jogosult volt arra, hogy végrehajtás alá vonja az adott összeget, és imígyen a kormány, az állam pénzéhez jusson.

Nos, annak a kormánynak az előterjesztését védik éppen, amely ezt a rendelkezést eltörölte, és így rosszabb helyzetbe hozta az államot, lehetetlenné tette azt, hogy az állam határozottabban fellépjen azzal szemben, hogyha valaki nem fizeti be az adótartozását. Akkor arra hivatkoztak, hogy ez javítja a versenyképességet, most pedig éppen az állam határozottabb szerepvállalása érdekében avatkoznának bele a magángazdaság működésébe. Összevissza kapkodó intézkedések vannak. Legalább az ellenzéki képviselők alaposan tájékozódjanak, és egészében lássák a kormány törvényalkotási munkáját.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Bödecs Barna képviselő úrnak, a Jobbik képviselőjének.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A Scheiring Gábor képviselőtársam által elmondottakra reagálnék. Igen, mi is látjuk azt a kapkodó jogalkotási magatartást és az ebben a jogalkotásban lévő visszásságokat, amit önök is látnak, és ezt élesen kritizálni is szoktuk. Ugyanakkor az, hogy bíráljuk a kormánypártokat a hibáikért, nem jelenti azt, hogy ellene mennénk egy olyan törvényjavaslattal, amely a Jobbik szemléletével, a Jobbik programjával összhangban áll. Tehát a gyakorlatban kívánjuk kényszeríteni a kormányzó pártokat és a kormányzó erőket arra, hogy ezen törvény szellemében és jogszerűen járjanak el, azaz nem kapcsolunk össze korábbi eseteket ezzel, és ilyen értelemben az állam szerepvállalását támogatjuk.

Szeretném még elmondani azt, hogy a csődeljárásoknál, ahol idáig a magánszervezetek vezetői és tulajdonosai ilyen kiemelt esetekben is önállóan járhattak el, az volt komolyan aggályos nagyon sok eljárásban, hogy mögöttes tulajdonosi érdek érvényesült, és soha nem a beszállítók, hitelezők vagy a munkavállalók, vagy a piac ellátásának érdeke. Ilyen értelemben az állami vagyonfelügyelő kinevezése szintén egy pozitív lépés.

Végül pedig szeretném felhívni kormánypárti képviselőtársaimat és a magyar kormányt arra, hogy a későbbiekben érdemes lenne átgondolni a hitelezői rangsor kérdését, ugyanis az elmúlt években az egy rendkívül jellemző helyzetté vált Magyarországon, hogy gyakorlatilag "a bank mindent visz" szemlélete érvényesült, és minden más (Az elnök csenget.) érdek háttérbe szorult. Nagyon fontos lenne ezt átgondolni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Sáringer-Kenyeres Tamás képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjáról. Öné a szó.

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Annyiban szeretnék hozzászólni a kérdéskörhöz, hogy többféle lehetőséget vetít előre ez a törvénymódosítás, többek között azt is, hogy egy adott cég nem biztos abban, hogy a kormány csődeljárás alá fogja-e vonni, pontosan állami csődeljárás alá fogja-e vonni vagy sem. Ennek lehet egy olyan hatása is, hogy jól meg kell gondolni, hogy olyan utat választ-e az adott vállalkozás vagy vállalat - ha kellő méretű -, hogy az a csőd felé irányuljon, vagy a csődöt megpróbálja elkerülni. Tehát talán egy ilyen "elrettentő" hatása is lehet ennek a törvénynek. Ez lenne az egyik ilyen problémakör.

A másik ilyen. Az 1990-es években megéltem a KSZE csődjét, és bizony elkelt volna egy olyan csődbiztos az adott vállalat csődeljárás-lebonyolításánál, aki a termelők érdekeit képviselte volna, urambocsá!, ami ebben a törvénytervezetben adott szituációban benne is lehet. Tehát kijelölhet az állam egy olyan csődbiztost egy ilyen szituációban, aki azt fogja figyelembe venni, hogy mik az állam és mik az államot alkotó emberek érdekei, a termelők érdekei. Ez a KSZE esetében teljességgel nem valósult meg, köze nem volt hozzá, minden azt célozta, hogy a bank, a hitelező minden áron be tudja venni azokat a pénzeket, amiket kihelyezett. Tehát úgy látom én, hogy ez lehetőséget biztosít akár ilyen szempontból is befolyásolni a csődeljárást.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! További felszólalót nem látok a monitoron. Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Román István képviselő urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Román István jelez.) Igen. Megadom a szót, képviselő úr.

(11.30)

ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Néhány gondolatban szeretnék válaszolni az általános vitában elhangzott észrevételekre.

Az elmúlt egy évben azt már megtapasztaltam, hogy egy-egy téma kapcsán elég egy kötőszó vagy egy nagy levegővétel, és máris elkanyarodunk egy másik irányba. Én a magam részéről igyekszem a törvényjavaslattal kapcsolatosan elhangzott véleményekhez, javaslatokhoz hozzászólni, és előterjesztőként néhány gondolatot megfogalmazni.

MSZP-s képviselőtársaink részéről én nagyra értékelem azokat az intellektuális erőfeszítéseket, amelyek arra vonatkoznak, hogy hogyan keressük a mutyit vagy a korrupciót egy-egy kormányzati törvényjavaslat mögött. Azt gondolom, hogy ebben az esetben éppen ennek az ellenkezőjéről van szó - arról van szó ennél a törvényjavaslatnál, hogy azt a gyakorlatot, amely a korábbiakban megvalósult az országban, és amely nem a közérdeket szolgálta, hogyan tudnánk valamilyen módon megváltoztatni.

Sokat emlegették a Transparency International jelentését. Én felhívnám a figyelmet arra, hogy az első mondatok között ebben a jelentésben az szerepel, hogy a magyar eljárásrend jelenleg jelentős korrupciós kockázatot hordoz. Ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy igenis arról van szó, hogy a jelenleg érvényben lévő eljárásrenden - amihez önök például nyolc éven keresztül nem nyúltak hozzá - változtatni kell, változtatni szükséges. A mi javaslatunk arra vonatkozik, amit szeretnék megint csak megerősíteni, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek esetében az állam igenis, ha szükségét látja, avatkozzon be, ilyen esetekben, ahol a közérdeket képviselni kell, legyen lehetősége a kormánynak arra, hogy a közérdek megjelenhessen.

Nagyon fontosnak tartom ideidézni, azt is látom, hogy az a fajta véleménykülönbség, amely kialakult a törvényjavaslat kapcsán, mélyebben gyökerezik. Mi az elmúlt időszakban nem egy alkalommal hoztunk olyan javaslatot, rendelkezést, törvénymódosítást, amely arra vonatkozik, hogy olyan esetekben, ahol égbekiáltó igazságtalanságok vannak, olyan esetekben, ahol égbekiáltó a rendszer működésképtelensége, igenis kapja meg az állam, a kormány a beavatkozás lehetőségét, és a számára biztosított eszközökkel igenis avatkozzon be. Önök ezt rendszeresen a hatalom túlterjeszkedésének nevezik, ezzel mi nem értünk egyet - mi azt gondoljuk, hogy ha az elmúlt nyolc évben több alkalommal beavatkoztak volna ilyen esetekben is, mint ez a csődtörvény vagy végelszámolásról szóló törvény, akkor talán nagyon sok problémát meg lehetett volna előzni.

A Göndör képviselőtársam által idézett 66. § (5) bekezdését újfent megnéztem, és újfent másképp értelmezem, mint ön. Szerintem ez a plénum most már nem alkalmas arra, hogy eldöntsük, ki értelmezi helyesen; én felajánlanám azt, hogy ha itt a zárószóval végeztem, akkor ezt önnel négyszemközt is megbeszélem.

Az LMP-s képviselőtársam javaslatával, illetve hozzászólásával kapcsolatosan csak annyit szeretnék elmondani, hogy én azt látom, hogy a törvényről alkotott véleményünk megint csak azon a határvonalon különbözik egymástól, hogy amíg mi azt gondoljuk, hogy nemzetgazdaságilag fontos esetekben, a közérdeket figyelembe véve igenis az államnak be kell avatkoznia bizonyos folyamatokba, addig ezzel önök nem értenek egyet. Úgy gondolom, hogy erről lehet egymással vitázni, de úgy látom, hogy ez egy olyan pont, amelyről nem nagyon fogjuk tudni meggyőzni egymást. Azt pedig külön megköszönöm Scheiring Gábor képviselőtársamnak, hogy a hozzászólása elején beszélt arról, hogy milyen teendői vannak - ez számomra egyfajta magyarázat arra, hogy a gazdasági bizottság ülésén miért nem szoktunk találkozni.

Legvégül, a jobbikos képviselőtársaimnak szeretném megköszönni a támogató hozzáállásukat. Számukra is, illetve minden képviselőtársunk számára azt javasolnám - úgy látom a belső információs rendszeren, hogy több módosító javaslatot is tettek -, arra tennék most itt javaslatot, hogy amennyiben még vannak módosító ötleteik, elképzeléseik, ahhoz, hogy ezt megtehessék, előterjesztőként indítványoznám azt, hogy ne a vita lezárultáig, hanem az ülésnap végéig lehessen még módosító javaslatokat benyújtani. Így tehát ha valaki még élni kíván a módosító javaslatok leadásának a lehetőségével, akkor erre nyíljon meg a lehetőség.

Köszönöm szépen még egyszer az értékes hozzászólásokat és az értékes véleményeket.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát a további módosító javaslatok benyújtása érdekében elnapolom, lezárására ma az ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/3502. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/3502/2. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Fónagy János úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.