Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Lám, ismét visszakerült elénk a polgári törvénykönyv, pontosabban: az a törvényalkotási torzó, amit ezzel az elnevezéssel az Országgyűlés több mint egy évig tartó tárgyalással létrehozott.

Aki figyelemmel kísérte a törvénytervezet eddigi vitáját, aki megismerte erőteljes és sokoldalú szakmai bírálatát, aki szembesült azokkal a meghökkentő rögtönzésekkel, felelőtlen és komolytalan ötletelésekkel, egyáltalán azzal a tárgyalási móddal, ami ebben az ügyben megvalósult, azt nem lephette meg a köztársasági elnök döntése. Az elnök úr 14 oldalas átiratban fejtette ki azokat a kifogásokat és érveket, amelyekre tekintettel a törvény megerősítését megtagadta, és azt - élve vétójogával - az Országgyűlésnek megfontolásra visszaadta.

Szeretném arra felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy az, aki vétójogát gyakorolta, maga is a polgári jog tudományának művelője, egyetemi tanár, itthon és külföldön elismert tudós, vagyis a téma avatott ismerője. A köztársasági elnöki vétó tehát egyszersmind újabb szakmai bírálat, ami tovább bővíti az elutasító szakmai vélemények körét.

A köztársasági elnök vétója a törvény egészére vonatkozik, miközben az államfő külön hangsúlyozta, hogy nemcsak a törvénnyel, hanem annak elfogadási módjával sem ért egyet. Az elnöki átirat ezzel kapcsolatban részletesen foglalkozik a záróvita és zárószavazás mozzanatával, visszaigazolva az Országgyűlés által követett eljárás miatti tiltakozásunkat, részletesen elemezte az ezzel az eljárási szakasszal kapcsolatos házszabálysértés jellegét és következményeit.

Idézem az elnöki átiratot: "A törvénynek ilyen módon való elfogadása álláspontom szerint nem volt összeegyeztethető a Házszabály 107. §-ával, és nem garantálta ennek a kiemelkedő jelentőségű törvénynek a lehető legalaposabb megtárgyalását és egy ellentmondásmentes, minden részletében átgondolt kódexnek a megalkotását. Szükségesnek tartom a tisztelt Országgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy a törvény újratárgyalása során olyan eljárást alkalmazzon, mely érdemben biztosítja a megszülető törvény minőségét" - tartalmazza az elnöki átirat.

Az itt idézett elnöki vélemény egyszersmind cáfolata azoknak a Szép Béla által most is hangoztatott hamis állításoknak, ami a törvény tárgyalásával kapcsolatos hozzáállásunkról a másik oldalról visszatérően elhangzik.

A köztársasági elnök általánosságban lesújtó véleményt fogalmazott meg a törvény egészéről. Engedelmükkel itt is az elnöki átiratból idézek: "Természetes és jogos törekvés, hogy a rendszerváltozás után 20 évvel a piacgazdaságnak és a mai életviszonyoknak a lehető legjobban megfelelő új polgári kódex szülessen. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha az új törvény ellentmondásoktól mentesen, áttekinthetően igazítja el a jogkereső közönséget és a jogalkalmazókat. Ezért a polgári törvénykönyv megalkotására irányuló eljárásnak különösen gondosnak kell lennie, és a lehetőségekhez képest garantálnia kell a létrejövő jogszabály minőségét. A kihirdetésre megküldött polgári törvénykönyvről szóló törvény megalkotására irányuló eljárás álláspontom szerint ennek a követelménynek nem tett eleget." Eddig az idézet.

De az elnök később is visszatér a törvény általános minőségének elemzésére. Az átirat 3. oldalán ezt olvashatjuk: "A törvény szövege sajnálatos módon igazolja, hogy a törvény javaslatának előterjesztője és az Országgyűlés nem tettek meg mindent, hogy ellentmondásoktól, esetlegességtől mentes, a gyakorlati jogalkalmazást segítő kódex jöjjön létre. A törvényben számos szerkesztési hiba található, és ugyancsak számosak a koncepcionálisan átgondolatlan, a gyakorlatban igen nehezen alkalmazható rendelkezések is."

Tisztelt Képviselőtársaim! A köztársasági elnök a törvény egészének átfogó elemzése mellett számos részletkérdésre is kitér. Hangsúlyozza azonban, hogy konkrét felvetései csupán példaszerűek, vagyis nem elégítik ki a teljesség igényét. Átiratában arra utal, hogy "A köztársasági elnöknek az alkotmány 26. § (2) bekezdésében biztosított hatásköre nem teszi lehetővé, hogy egy törvény kodifikációjának hiányosságait maradéktalanul orvosolja. Szükségesnek tartom azonban néhány olyan hibára felhívni a figyelmet, amelyek egyértelműen demonstrálják, hogy a normaszöveg a jelenlegi formájában nem méltó arra, hogy a Magyar Köztársaság polgári jogi kódexévé váljon" - tartalmazza az átirat. Súlyos szavak ezek, tisztelt képviselőtársaim, amelyek el kell hogy gondolkoztassanak valamennyiünket.

Az elnöki észrevételek példálózó jellegéből az is egyértelműen következik - mint arra Vitányi képviselőtársam az imént hivatkozott -, hogy a törvényjavaslat kellő színvonalra emeléséhez nem elég csupán az államfői kifogásokkal érintett részek kijavítására szorítkozni. Megkerülhetetlen a törvényjavaslat egészének tüzetes felülvizsgálata, amihez feltétlenül szükség lenne a szakma ismételt bevonására. Pedig a konkrét elnöki észrevételek is nagyszámúak, amelyek részben a rendszerszemléletű jogalkotás hiányosságaira, részben az államfő által fontosnak tartott tartalmi kérdésekre vonatkoznak.

A magam részéről csupán néhány elnöki felvetés ismertetésére szorítkoznék, elsősorban annak példaszerű alátámasztására, hogy milyen jellegű, milyen mélységű hiányosságokban szenved a törvény számos ponton. Érdemes e példák tanulmányozása kapcsán a továbbiakban is az elnöki átirat szövegére támaszkodni.

A házasság érvénytelenségével kapcsolatosan például az elnöki átirat az alábbiakat tartalmazza: "A törvénynek a házasság érvénytelenségéről rendelkező szabálya a hatályos családi jogi törvénytől eltérő módon nem korlátozza a testvérnek testvér vér szerinti leszármazójával és a házastársnak volt házastársa tartósan saját háztartásában nevelt leszármazójával kötendő házasságát.

(9.50)

A jelenleg hatályos szabályozás ugyanis általában tiltja az ilyen házasságkötést, kivéve, ha a tilalom alól a jegyző felmentést ad. Ennek a két feltételes érvénytelenségi oknak ugyancsak részben erkölcsi, részben egészségügyi - genetikai - okai vannak, ezért indokolt azok fenntartása a jövőben is; a megszüntetésével nem értek egyet. Ezért kérem az Országgyűlést, hogy a kérdést a hatályos törvénnyel egyező módon szabályozza, kiegészítve a felmentés mérlegelését segítő szempontokkal, például az esetleges házasságból születő utódok egészsége stb." Eddig az idézet.

Egy további példára áttérve a birtokkal megerősített jogcím védelmével kapcsolatosan az elnöki átirat sérelmezi, hogy a törvényjavaslat megszünteti ezt a jogintézményt. Lássuk megint az átirat szövegét: "A birtokkal megerősített jogcím védelme az ingatlan egymást követő többszöri eladása esetére állít fel garanciális szabályt, az ingatlan tulajdonjogának megszerzése esetére lényegében úgy, hogy az elsőként jóhiszeműen birtokba lépett vevő, ennek hiányában a korábbi vevő tulajdonjogának bejegyzését írja elő. A törvényjavaslat indokolásából kitűnik, hogy a dolog jogi esetében nincs szükség átfogó, a szabályozás alapjait érintő reformra. A hatályos szabályoktól való eltérés elsősorban ott indokolt, ahol a forgalomban részt vevők érdekeinek védelme új szempontok szerinti szabályozást tett szükségessé, például a jogcímmel megerősített birtokvédelem megszüntetése az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének erősítése érdekében. Ez a megfontolás azonban szoros összefüggésben állt azzal a szándékkal, hogy az ingatlan-nyilvántartás a jövőben bírói felügyelet alatt működjön. Ez utóbbi azonban nem valósult meg, így a birtokkal megerősített jogcím védelmének elhagyása egyoldalúan csökkenti a birtokost védő garanciát. Ezzel nem értek egyet, ezért kérem az Országgyűlést, hogy vagy teremtse meg az ingatlan-nyilvántartás bírósági felügyeletének feltételeit és azt vezesse be, vagy állítsa vissza a birtokkal megerősített jogcím védelmét az ingatlanok esetében."

Az elnöki átirat eddig idézett szövegéből itt most arra látunk példát, amikor a törvény hibáját nem lehet feltétlenül egy rövid rendelkezéssel kijavítani. Ugyanis az ingatlan-nyilvántartás bírósági felügyeletének megteremtése esetén bonyolult jogi szabályozás kialakítására van szükség, amely a jövő hétre tervezett szavazásig aligha oldható meg. Megjegyzem, hogy a telekkönyvezés bírói hatáskörbe adása nézetünk szerint feltétlenül szükséges, és emellett indokolt a birtokkal megerősített jogcím védelme intézményének megtartása is.

A harmadik példa, amit megemlítek, a társasháztulajdonnal kapcsolatos. Idézem az elnöki átirat szövegét:

"A törvény 4:91. § (2) bekezdése, valamint a 4:92. § (4) bekezdése értelmében az ingatlanon fennálló közös tulajdon, ha a társasház létesítésének feltételei egyébként fennállnak, az ingatlanon történő társasháztulajdon alapításával is megszüntethető. Ez azonban ellentétben állna az uralkodó polgári jogi dogmatikával, a bírósági gyakorlattal és magának a törvénynek a társasházról rendelkező 4:93. §-ával egyaránt.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Jogi Kollégiumának 11. számú állásfoglalása szerint a társasháztulajdon a közös tulajdon egy különleges formája, amelynek lényege, hogy az épület meghatározott részei - elsősorban a lakások - a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak, a házas ingatlan telkei és az épület más részei pedig a tulajdonostársak közös tulajdonában. Ez a hatályos Ptk. 149. §-ának (4) bekezdéséből is kitűnik, amely szerint a társasháztulajdonra a közös tulajdon szabályait külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

Ez az értelmezés nem új keletű, hiszen nemcsak a hatályos társasházi törvény rendelkezik így, hanem a társasháztulajdont már az 1924. évi XII. törvénycikk és azóta valamennyi társasházi törvény közös tulajdonnak tekintette. Ráadásul a törvény 4:93. § (4) bekezdése a hatályos Ptk.-nak a 11. polgári kollégiumi állásfoglalásban is hivatkozott 149. § (4) bekezdésével tartalmilag egyező módon úgy rendelkezik, hogy a törvény eltérő rendelkezése hiányában a társasháztulajdonra a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A törvény 4:91. és 4:92. §-ai tehát korrekcióra szorulnak. Kérem az Országgyűlést, tegye egyértelművé, hogy társasháztulajdon létesítésével az ingatlanon fennálló közös tulajdon csak azoknak a vagyontárgyaknak a tekintetében szűnik meg, amelyek a tulajdonostársak külön tulajdonába kerülnek. Így lesz ugyanis a törvény összhangban a hosszú évtizedek óta töretlen bírói gyakorlattal, a társasházi törvénnyel, valamint a törvénynek a társasházról szóló 4:93. §-ával is." Eddig az idézet.

Szeretnék, tisztelt képviselőtársaim, olyan példát is említeni, ahol megítélésem szerint - és az elhangzottakra figyelemmel úgy érzem, nem leszek ezzel egyedül - a köztársasági elnök úr tartalmi felvetése kapcsán ellenvélemény is megfogalmazható. Az elévülés megszakítására gondolok, amelynek kapcsán az elnöki átirat kifogásolja a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak mint elévülést megszakító jogi ténynek a törvényjavaslatban történő szerepeltetését. Jelen esetben a hatályos rendelkezés fenntartásáról van szó, amit az elnöki átirat azzal az érveléssel kifogásol, hogy ez a megszakítási ok valójában nem az igény érvényesítésére, hanem csupán az igényérvényesítési idő meghosszabbítására ösztönöz.

Kétségtelenül van igazság ebben az érvelésben, ugyanakkor azt gondolom, hogy gyakorlati szempontok mégiscsak megfontolandóvá teszik a hatályos szabályozás megtartását. A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás ugyanis sokszor a per megelőzésére szolgál, amit gyakran egyezkedési kísérletek követnek. A perindítás pedig maga olykor nem is egyszerű feladat, és az is előfordulhat, hogy a perindítás joghatásai a keresetet érvényesítő fél hibáján kívül elenyésznek.

Nem lenne szerencsés, ha a bírói jogérvényesítést az elévülés bekövetkezésének veszélye akkor is kikényszerítené, amikor esély van a peren kívüli megegyezésre, mint ahogy az sem lenne méltányos, ha perindítással járó komplikációk miatt következne be az elévülés.

E példa kapcsán azonban az igazi kérdés az, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi itt és most, a szakma művelőinek részvétele nélkül meg tudunk-e ilyen természetű kérdéseket olyan alapossággal tárgyalni; tudjuk-e azokat olyan gondossággal mérlegelni, amely a helyes és időtálló törvényalkotáshoz szükséges.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elnöki átiratból csupán négy kérdést idéztem fel részletesebben, miközben a köztársasági elnök ezeken túlmenően is legalább tucatnyi konkrét problémát vetett fel. Legalább tárgyuk szerint vegyük számba ezek leltárát! Ismét találkozunk a cselekvőképtelenség problémájával, az érvénytelenség szabályozásával, a hallgatólagos kötelezettségek és jogosultságok kérdésével, a végrendeletre vonatkozó szabályokkal.

Az elnöki átirat észrevételeket tesz a joggal való visszaélés orvoslásával összefüggésben a családi viszonyok kapcsán, az alapítványok jogi szabályozását érintően, a személyhez fűződő jogokkal kapcsolatosan, valamint az emberi méltóság védelme érdekében. Kifogásokat tartalmaz az átirat az élettársi kapcsolat jogi szabályozását érintően, a foglaló szabályozása kapcsán, valamint a túlélő házastárs haszonélvezeti jogának megváltásával kapcsolatosan.

Ismétlem: mindezek csupán példák annak hangsúlyozása mellett, hogy a törvénnyel kapcsolatosan számtalan kérdés és probléma vethető fel. Érdemes ismét az elnöki átirat szövegére támaszkodni. Idézem: "A fentiek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényt vesse ismételten alapos revízió alá, javítsa ki a kodifikációs hibákat, melyekre a fentiekben a teljesség igénye nélkül hoztam fel példákat.

(10.00)

Ugyancsak kérem, hogy fontolja meg tartalmi kifogásaimat. Ezek kapcsán meg kell azt is említenem, hogy a jogász szakmán belül a jogtudomány művelői és bírái között is számos további tartalmi aggály és kétely felmerült, melyek kimerítő felsorolása és kifejtése meghaladná egy köztársasági elnöki vétó kereteit. Ezért kérem, hogy azon túl, hogy az Országgyűlés az újratárgyalás és a törvény esetleges ismételt elfogadása során betartja a Házszabályt, orvosolja a jogászi szakma által felvetett aggályokat. Csak ezeknek a követelményeknek a teljesítésével lehet ugyanis garantálni a kódex jobb minőségét."

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mit kell tennünk a törvényjavaslat megfelelő színvonalra emeléséhez? Úgy hiszem, a köztársasági elnök úr átiratában szereplő, figyelmünkbe ajánlott, most idézett tennivalók egyértelműek. Nem lehet kétséges, hogy ezzel a feladattal mi, képviselők egyedül képtelenek leszünk ma és a jövő héten megbirkózni. Az elnök úr igazolta azt az ellenzéki álláspontot, hogy a jogászi szakma ennek a törvénynek a megalkotásából nem mellőzhető. A jogtudomány művelői és a jogalkalmazók részéről felmerült számos, a köztársasági elnöki vétóban nem szereplő aggály és kétely gondos megvizsgálása és mérlegelése, a hibák elhárítása és a megfelelő szakmai színvonal biztosítása csak úgy lehetséges, ha a szakma visszakapja ezt a törvényt.

Bár a köztársasági elnök úr tartózkodott attól, hogy a törvény újratárgyalásának konkrét módját meghatározza, de meggyőződésünk, hogy az elnöki intenciók megfogadása mellett feladatunkat csak úgy tudjuk megfelelő színvonalon teljesíteni, ha Deák Ferenc-i módon újragomboljuk a mellényt. Erre tekintettel tartózkodtunk attól, hogy módosító javaslatok tömegével árasszuk el a Házat, csupán három értékválasztással kapcsolatos, kiemelkedően fontos módosító indítványt terjesztettünk elő, jelezve, hogy ennek a törvénynek mindenképpen vannak olyan sarkalatos kérdései is, amelyek mikénti szabályozása önmagában dönti el viszonyulásunkat ehhez a törvényhez.

Egyetlen utat tartunk járhatónak: vissza kell térni oda, ahol a törvényalkotás munkája, szakmai előkészítése megszakadt, 2007 szeptemberéhez. A kormánynak ehhez vissza kell vonnia a törvényjavaslatot, és megfelelő szakmai előkészítés után újból be kell nyújtania az Országgyűlés elé.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)