Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Azt a gondolatmenetet folytatnám, amelyet az előző felszólaló, Tóth András képviselőtársam kezdett el. Én is azzal foglalkoznék, hogy megítélésem szerint miért indokolt a kampánykiadások esetében a felső határ megemelése, megkétszerezése.

Előrebocsátanám azt, hogy lényegében én egyetértek azokkal az érvekkel, amelyeket Hankó Faragó Miklós és Bauer Tamás képviselőtársaim a módosító indítványuk indoklásában kifejtettek, csak magával a módosító indítvánnyal nem értek egyet. Teljes mértékben igazuk van abban, hogy Magyarországon is, mint számos más államban, nem pontosan meghatározott az, hogy mi minősül kampánykiadásnak, kampányköltségnek. Azzal is teljes mértékben egyetértek, hogy szükséges lenne ennek a területnek a pontos szabályozása. Ugyanakkor arra is felhívnám a figyelmet, miként erre már az előbb utaltam, hogy számos más államban is megoldatlan ez a nagyon komoly feladat, és a hozzánk eső legközelebbi, úgynevezett nyugati államban, Ausztriában is már évtizedek óta küzdenek ezzel a problémával. Egy osztrák szerző, Barbara Wicha úgy fogalmazott, idézem: "ma is fekete doboznak tartjuk az adományok és egyebek rovatot az elszámolásokban". S ez a szerző - idézem ismét - utal arra, hogy "beláthatatlan a nem pénzben, hanem tárgyi adományokban vagy szolgáltatásokban nyújtott támogatás mértéke, a díjtalan választási hirdetésektől a középületekben díjtalanul biztosított párthelyiségekig, a térítés nélkül átengedett közlekedési eszközöktől a legkülönbözőbb ingyenes vagy kedvezményes szolgáltatásokig". A szerző ezt egyébként 1988-ban egy, a párt- és választási finanszírozásról írott tanulmányában fejtette ki.

Miért tartom szükségesnek a felső határ felemelését ilyen feltételek mellett is? Azért, mert az infláció rendkívül jelentős mértékű volt az 1998-2001 közötti időszakban is. Ha 1997-es árakon számítva egy egységes, úgynevezett implicit árindexet veszek figyelembe, a 386 millió forintnak a reálértéke kerekítve mindössze 256 millió forint. Ha pedig a 772 millió forintot vizsgálom abból a szempontból, hogy ennek a reálértéke mennyi 1997-es árakon, akkor azt kell megállapítanom, hogy ez az összeg mindössze 511 millió forint.

Nagyon jól tudjuk azt, hogy már az 1994-es választások során is az erősebb pártok többsége valójában túllépte az 500 millió forintos határt, s nagyon kevés volt az a politikai erő, amely ez alatt eszközölt választási kampánykiadásokat, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy milyen szűk körben definiálták a választási kiadásaikat az egyes pártok. Egyébként egyértelműen látni lehet a megjelent szórólapokon vagy a kitett plakátokon, falragaszokon azt, hogy mennyi is egy pártnak a valóságos anyagi ereje, mennyit tud ráfordítani arra a célra, hogy megfelelő eredményt tudjon elérni a választások során.

Azt az érvelést, amelyet egyébként Fenyvessy Zoltán képviselőtársam a MIÉP részéről fejtett ki, hogy ez a szabályozás a nagy pártoknak kedvező, azért nem tudom elfogadni, mert a pártok közötti különbségeket a 386 millió forintos határ is elég nagy mértékben, hogy úgy mondjam, intézményesíti, hiszen vannak olyan pártok - parlamenten kívüliek, esetleg nemrég alakultak -, amelyek akár az 50-100 millió forintos kiadásokkal sem tudnak megbirkózni. Abban az esetben lehetne elvileg demokratikus a választások finanszírozása, ha a teljes választási költséget az állam fedezné, azonban erről egyetlenegy nyugat-európai vagy észak-amerikai, úgynevezett fejlett demokráciában sincs szó.

Természetesen felhívnám arra a rádióhallgatók figyelmét, hogy amikor a felső határt emeljük, akkor egyáltalán nem állami támogatásokról van szó, hanem arról, hogy egy párt mennyit használhat fel legálisan a megszerzett forrásaiból a választási kampánykiadásokra.

Mindezen érvek alapján én is arra kérném a Szabad Demokraták Szövetségének jelen lévő tisztelt képviselőjét, hogy fontolja meg képviselőtársával együtt, akivel beadta ezt a módosító indítványt, hogy fenn kívánják-e tartani ezt, avagy sem. Célszerűnek tartanám ezt a megfontolást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és a kormányzó pártok padsoraiban.)

(9.20)