Felszólalás adatai

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szerte a világon a temetők mindenütt a kegyelet és az elhunytak végső nyughelye mellett kultúrörökségünk részei is. Az emberiség és saját országunk, népünk is minden időben, minden korban, bár a történelmi korokhoz viszonyítva változó módon, különös hangsúlyt fektetett az élet kezdetére, a születésre és az élet végére, a halálra, az ehhez fűződő misztériumra, és ezeknek tárgyi és szellemi emléket is állított.

Ha végignézzük, mondjuk, az örvényesi temetőt, ahol a szív alakú fejfák voltaképpen vizuálisan megtestesítik, megjelenítik a nagyparancsolatból levezethető gondolatot, miszerint a halálnál is erősebb a szeretet, vagy a szatmárcsekei temetőbe nemcsak azért látogatunk, hogy adózzunk Kölcsey Ferenc sírjánál, hanem hogy megcsodáljuk azokat a csónak alakú fejfákat, amelyek a férfi és a nő portréját, arcélét elevenítik, jelenítik meg, és amelyet helybéli, egyszerű parasztemberek évszázadok óta hasonló módon készítenek, melyek ma is ott láthatók, és amelyekről ma is vitatkozik a tudomány, hogy ezek vajon az ősi, pogány kori totemoszlop megelevenítései-e, vagy pedig jelképezik Kharón ladikját, mely átviszi az elhaltakat a Styx folyón a túlvilágra. Nagy kár, hogy például ebben a gyönyörű szatmárcsekei temetőben az újabb időkben elburjánzott a műanyag koszorúk megjelenése, mint egy szörnyű újabb kultúra elburjánzása. De a nagyvárosokban is a polgári idők kezdetétől, tehát a múlt század elejétől a legkiválóbb szobrászművészek vállalták fel, hogy síremlékeket készítenek, mint nemzeti kultúránk tárgyi emlékeit, Izsó Miklóst, Stróbl Alajost említeném, vagy Tóth Árpád édesapját, Tóth Andrást, aki a washingtoni Kossuth-szobrot is készítette, s aki szinte kizárólag síremlékek felállításából élt.

E tárgyi emlékek mellett szellemi emlékként csodálhatjuk a házsongárdi temető gyönyörű sírverseit vagy Edgar Lee Masters "Spoon River-i holtak" című sírverskötetét, ami szinte kötelező olvasmány volt minden európai műveltségre adó iskolában. De történelmünk, tudományunk is szegényebb lenne, ha nem maradtak volna temetők, temetővárosok, amelyekből következtetni tudunk őseink életére, kereskedelmi kapcsolataira, kultúrájára, vagy az elhalt és országunkban élő, már kihalt nemzetek kultúrájára.

Tehát a temető világa voltaképpen a kultúra szellemi és tárgyi megörökítése. Ez mindig rendkívül közel állt az emberekhez, rendkívül közel állt a kis társadalmakhoz, mondhatni, az önkormányzatokhoz. Éppen ezért nem is véletlen, hogy az önkormányzati törvény az önkormányzatok kötelező alapfeladatai között említi az alapfokú oktatás, az alapfokú egészségügyi ellátás mellett a köztemetők fenntartását, ezzel mintegy azt is jelezve, hogy az önkormányzat elkíséri az embert a bölcsőtől a sírig.

Mégis a jogszabályi rendezése nem volt igazán megoldva ezeknek a temetőknek. 1970-ben keletkeztek az utolsó idevonatkozó szabályok: egy kormányrendelet, amely összesen négy paragrafusból áll, és az a bizonyos ÉVM-EüM rendelet, amely viszont negyvenhárom paragrafusból áll, ugyanúgy, mint ez a mostani előterjesztés. E mostani előterjesztést tulajdonképpen üdvözölni lehetne, mivel most már így törvénnyel szabályozza ezt a kérdést, mégis néhány észrevétel hozzá:

A 2. § (2) bekezdése a személyi hatályt szabályozza, amely meghatározza, hogy kik jogosultak temetőt fenntartani, és egyáltalán kikre vonatkozik a törvény hatálya. Ezek között említi az egyházakat, felekezeteket, vallási közösségeket is, zárójelbe téve, hogy "a továbbiakban: egyház". Téves ez a megjelölés! Az egyház nem vitásan vallási közösség, azonban nem minden vallási közösség egyház, tehát helyesebb a személyi hatályt a vallási közösségekre kiterjeszteni.

Mindaz, amit én a kultúrára elmondtam, igazából ott hangsúlyozódik ki a törvényben, amikor arról beszél, hogy majd a későbbiekben egy kormányrendelet fog részletes szabályokat adni e témakörökre nézve, és főleg, hogy a hatálybalépést követően egy éven belül minden önkormányzat köteles megalkotni az idevonatkozó rendelkezését, amely - csak a 41. § (3) bekezdésének d) pontját idézem - a sírhely méretezését, a sírjelek alkalmazását, a kegyeleti tárgyak, a növényzet elhelyezését, a sírgondozás szabályait hivatott majd megállapítani.

(10.50)

Ugyanakkor a törvénytervezet 8. §-a pedig az építési engedélyezési eljárásról szól. A 7. § viszont azt mondja, hogy a jegyzőnek csak a köztemetőkre nézve áll fenn felügyeleti joga. Ha azt vesszük, hogy a törvény 2. §-a minden temetőre vonatkoztatja a törvény hatályát, és ha a 41. § önkormányzati rendelet meghatározását célozza, a 8. § pedig építési engedélyezési eljárásról beszél, melynek címzettje, mint tudjuk, a jegyző, akkor véleményem szerint nem lehetséges, hogy a jegyzőnek csak a köztemetőkre nézve álljon fenn felügyeleti joga, hanem minden temetőre, mint ahogy azt a 2. § eredendően be is vezeti.

Szólnom kell, bár már szóltak erről a vezérszónokok, hogy teljességgel elfogadhatatlan az a tíz év, amit az úgynevezett megváltási időre tervez a törvény. Sokkal elfogadhatóbb a korábbi ÉVM-EüM rendeletben is meghatározott huszonöt év, ez az életszerűbb; sőt még továbbmegy, és azt mondja, hogy ez még meghosszabbítható hatvan-száz évre - különösen sírboltoknál, a kultúra igazán komoly részeit képező síremlékeknél ez az életszerű.

Ugyanakkor fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy ennek a bizonyos 41. §-nak a (3) bekezdése, amelyet felolvastam, nem beszél ezeknek a síremlékeknek, sírboltoknak a fenntartási kötelezettségéről. Akár tíz évig fognak szólni ezekre a helyekre a szerződések, akár huszonöt évig vagy akár száz évig is, mi lesz utána? Ki fogja ezeket a kultúrörökségünk részét képező, nagy értékű létesítményeket fenntartani? Erről mindenféleképpen rendelkeznünk kell.

Végül, mint ahogy azt már ugyancsak több vezérszónok elmondta, teljességgel elfogadhatatlan, hogy ebben a kegyeleti eszmével áthatott körben a szabadverseny szelleme egyáltalán teret nyerjen, gazdasági társaságoknak ezt a tevékenységet átadni nem lehet. Ugyanúgy elfogadhatatlan az is, hogy kórházakban temetkezési vállalatok üssenek tanyát. Ez ugyanúgy teljességgel elfogadhatatlan egy kultúrállamban, mint ahogy elfogadhatatlan, hogy gagyizók lepjék meg a rendőrkapitányságot, vagy seftelők a különböző fővárosi intézményeket.

Mindezeket összefoglalva - ahogy azt a Független Kisgazdapárt vezérszónoka már elmondta -, módosító indítványaink lesznek, és e módosító indítványokkal, és annak reményében, hogy majd az önkormányzati rendeletek ezeket a részletkérdéseket megfelelő módon szabályozzák, általános vitára ez a törvényjavaslat alkalmas.

Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)