Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt kedden egy szavazással a parlament kormánypárti többsége úgy döntött, hogy nem támogatja két, korábban döntéssel létrehozott bizottság személyi összetételét, vagyis nem engedi létrejönni ezeket a bizottságokat. Indoklásként az hangzott el, hogy nem felel meg a többségnek a bizottságok vezetésére jelölt két ellenzéki.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szavazással kapcsolatban a következő problémák merülnek fel:

A jelölés joga az ellenzéket illette - ez a Házszabályból, az elfogadott országgyűlési határozatból és az elmúlt évek gyakorlatából egyaránt levezethető. A hétfői házbizottsági ülésen az ellenzéki pártok megjelölték jelöltjeiket, ekkor személyükkel kapcsolatban semmilyen kifogás nem hangzott el. Felmerül a kérdés, hogy önök mikor döntöttek arról, hogy nem támogatják a bizottsági elnöki jelölteket. Vajon a hétfői frakcióüléseken? Akkor miért nem közölték a házbizottság ülésén? Miért hallgattak erről? Vagy nem akkor? Ebben az esetben viszont felmerül a kérdés, hogy mikor és kik hozzák azokat a döntéseket, amelyeket aztán önök szolgai módon ezekben az ügyekben megszavaznak.

Hivatkozási alapként hangzott el a jelöltek elfogultsága, amely önmagában sem értelmezhető, tisztelt képviselőtársaim, mert az elnököknek nincs a tagoktól eltérő többletjogosítványa. Persze elhangzott az is, hogy feljelentés van a jelöltek ellen. Ezzel kapcsolatban meg az a problémánk merül fel, hogy a nevük csütörtökön került nyilvánosságra a házbizottságban. Előtte beszéltek a parlamentben, hétfőn lett végleges a nevük, kedden érkezett az egyik feljelentés. Felmerül az emberben a kérdés, hogy milyen célból.

Az egyik válasz az lehet, tisztelt képviselőtársaim, hogy meg kell akadályozni a bizottságok létrehozását, hogy megakadályozhatók legyenek a vizsgálatok. Akkor az a kérdés, hogy milyen takargatnivaló van, ami miatt önök nem engedik megkezdeni a szükséges vizsgálatokat. Vagy a másik magyarázat lehet: meg kell félemlíteni az ellenzéki képviselőket, hogy vigyázzanak a mondanivalójukkal a tisztelt Házban, mert bárki ellen bármikor pereket lehet indítani, bárkit bármikor bíróság elé lehet citálni - ezzel egyébként veszélyeztetve a képviselők szólásszabadságát, veszélyeztetve a képviselők szabad véleménynyilvánítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Általános következmények is levonhatók a történtekből. A parlament egyik legfontosabb feladata a végrehajtó hatalom ellenőrzése. Ez nemcsak ellenzéki jogosítvány, hanem a kormánypárti képviselőknek is joga, sőt, érdeke a végrehajtó hatalom megfelelő ellenőrzése. Gondoljanak bele, tisztelt képviselőtársaim: az ember a parlamentben hol a kormányoldalon ül, hol az ellenzéki oldalon. Ha mostantól kezdve az lesz, ami ma gyakorlat a magyar parlamentben, hogy a többség mindig le fog mondani a kormány feletti ellenőrzés jogáról, akkor ennek a következménye nem lehet más, mint ciklusokon keresztül az ellenőrizetlen, kontrollálatlan hatalom.

(15.40)

Kinek az érdeke ez? Vajon érdekünk-e ez nekünk? Vajon érdeke ez az országnak?

Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor miniszterelnök úr azt mondta, hogy a parlament ellenzék nélkül is működik. Parlamentáris demokráciában ilyet még az sem mondhat, akit egyébként a parlament működése szemmel láthatóan nem érdekel! Ugyanakkor azonban a kijelentés a működési formára sem feltétlenül igaz, a működés tartalmára azonban biztosan nem. Az euro-atlanti integrációs folyamatban több nagyon fontos törvényt kell az Országgyűlésnek megalkotnia, lehetőség szerint széles egyetértés mellett. Kicsinyes személyi bosszúk miatt nem szabad ezt kockáztatni, önök azonban éppen ezt tették a múlt keddi döntésükkel.

A kormánypártok és az ellenzék éles szembenállása nem tartható! A Szabad Demokraták Szövetsége kész az együttműködésre, az első lépést az együttműködés helyreállítása érdekében azonban azoknak kell megtenniük, akik az első hibát elkövették. (Dr. Dávid Ibolya: Ajjaj! Jaj!) Önöknek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim!

Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: A kormány nevében Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony kíván válaszolni az elhangzottakra.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Amit elmondott: konkrét ügyben kért konkrét felvilágosítást a kormánytól abban, hogy mikor, hol, ki és mit döntött el a képviselőcsoportok között a múlt héten egy bizonyos szavazás kapcsán.

Szeretném elmondani, hogy ilyenkor a képviselőcsoport nevében is csak a kormány tud reagálni, tehát, hogy mi történt a képviselőcsoportban, arról tudnék, ha ön ezt leírta volna a napirend előtti felszólalásában. Azonban ismételten egyfajta zsákbamacskajátékot játszunk.

De nehogy azt higgyék, hogy az általánosság szintjén beszélek: a képviselő úr úgy jelölte meg a mai felszólalását, hogy a parlament működéséről kíván beszélni (Horn Gábor: Így is volt. - Dr. Hankó Faragó Miklós: Így van!), és a felszólalás tárgya országos jelentőségű, mert az Országgyűlés ülésén történt - pont. (Horn Gábor: Ebből nem sikerült kitalálni?!) Márpedig ha a frakcióvezető úr megbotlik az Országgyűlés küszöbén, az is az Országgyűlés ülésén történik, (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Közbekiáltás az MSZP padsoraiból: Szégyen!), és mégsem jelenti azt, hogy ez egy halaszthatatlan ügy. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

De tovább fokozza a képviselő úr az alkotmányos és házszabályi indokokat azzal, hogy halaszthatatlan, mert a további hasonló eseteket meg kell akadályozni, hogy ez még egyszer ne forduljon elő. Nem hiszem, hogy erre kellene hivatkozni a képviselő úrnak, de nem szeretnék kitérni a konkrét válaszadás elől, hiszen arra, ami az elmúlt héten történt, ön úgy hivatkozik, hogy aki az első hibát elkövette, annak korrigálni kell.

Képviselő Úr! Kilencedik éve koptatom az Országgyűlés padjait, (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból.), és nagyon jól emlékszem az első példára: 1995 szeptemberében történt meg az első eset, amikor az a bizonyos Szabó Tamás-ügy volt a privatizációs visszaélések feltárására (Kuncze Gábor: Az SZDSZ szavazatát megnézte a miniszter asszony? - Az elnök csenget. Közbeszólások az SZDSZ soraiból: A kisgazdák hogy szavaztak?), és a korrupcióellenes fellépést elősegítő eseti bizottság megválasztásakor önök Szabó Tamás ellen szavaztak. (Felzúdulás az SZDSZ és az MSZP padsoraiban. - Horn Gábor: Ez nem igaz! - Szalay Gábor: Ez tévedés! Nem mondasz igazat! - Egy hang az SZDSZ padsoraiból: Torgyán úrnál kérdezősködjön!) Az volt az első alkalom, amikor a Magyar Országgyűlésben (Az elnök csenget. - Horn Gábor: Hazudni is lehet?!) egy bizottságnál (Szalay Gábor: Maradjunk az igazságnál! Hazudik a miniszter asszony!) egy képviselőcsoport által előterjesztett személyt önök megkérdőjeleztek. Ez az első eset volt, képviselő úr, de az utolsóra is szeretnék néhány példát mondani.

Utolsó eset volt, amikor az MSZMP és annak utódpártjai által megállapított ingatlanügyekben egy vizsgálóbizottság felállításánál önök mindent megtettek annak érdekében, hogy ez a vizsgálóbizottság ne tudjon felállni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!) De e két időszak között, tisztelt képviselőtársaim - hangsúlyozom még egyszer: e két időszak között -, az elmúlt ciklusban összesen huszonhat vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezték, ebből huszonötöt ellenzéki képviselők. Mindössze hét bizottság felállítására vonatkozó javaslat került elfogadásra, amelyek közül viszont csak négy bizottság tudott érdemi jelentést készíteni a parlament számára, és ezek közül három jelentést tárgyalt meg és fogadott el az Országgyűlés. E három jelentéshez kapcsolódó határozati javaslatok közül is mindössze egy élvezte az akkori ellenzék támogatását.

Tisztelt Képviselő Úr! Az időm hátralévő részében azonban arra is szeretnék kitérni, hogy bizony, elgondolkodtató az önök lépése, amit ezt követően tettek, és egy már aláírt alkotmánymódosításról az MSZP és az SZDSZ visszavonta az aláírását. (Zaj az MSZP padsoraiban. - Szórványos taps.) Arról az alkotmánymódosításról, ami bizony a NATO-csatlakozásunk miatt vált szükségessé (Felzúdulás az SZDSZ és az MSZP padsoraiban: Nem igaz! Hazugság! - Horn Gábor: Az igazságot, miniszter asszony!); bár nem elengedhetetlen feltétele, de (Az elnök csenget.) szükséges.

Azoknak a képviselőtársaimnak pedig, akik ez ellen tiltakoznak, szívesen fölajánlom Vastagh Pál miniszter úr és Keleti úr korábbi átiratát, melyek az alkotmánymódosítás szükségességét elemezték. (Vancsik Zoltán: Szemrebbenés nélkül!) És elgondolkodtató számomra az is, tisztelt képviselőtársaim, hogy mind ez idáig két alkotmánymódosítást nyújtottunk be a Magyar Országgyűlésnek. Mind a kettő olyan volt, amelyet a korábbi MSZP-SZDSZ-kormányzat maga készített el, maga javasolt, önök pedig ezt követően kibúvókat találtak arra, hogy kibújjanak az alkotmány módosítása alól. Az egyik az ügyészség kormány alá rendelése volt - a saját előterjesztésük alapján -, a másik pedig a NATO-csatlakozásunk miatt előállt alkotmánymódosítás volt. (Vancsik Zoltán: Nem igaz! - Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból: Így van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! 1998 nyarán vállalták önök azt - mostani ellenzéki képviselők -, hogy a kormány konstruktív ellenzéke lesznek. (Szalay Gábor: De nem ilyennek! - Mécs Imre: Konstruktív kormány kell!) Néhány hét múlva kijelentették, hogy most már csak felelős ellenzék lesznek, bár megkérdőjelezem, hogy aki ekkora arányt téveszt, és egy kis belpolitikai ügy miatt hajlandó egy, a nemzeti és egy nemzetközi (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) megítélésünket alapvetően befolyásoló alkotmánymódosítástól visszatérni, az már sem nem konstruktív (Horn Gábor: Ez nézőpont kérdése!), sem nem felelős, hanem sértődött. Márpedig a harag nagyon rossz tanácsadó!

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, nagy taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbekiáltások ugyanonnan: Így van!)