Felszólalás adatai

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Úgy gondolom, klasszikusokat lehet idézni. Én egy pár napja elhangzott expozéból idéznék, amelyet a miniszter úr mondott, miszerint a jól végzett munka feletti büszkeség tölti el e két törvénytervezet benyújtásakor.

Én is hátradőltem a székemben, és az 1996. december 3-i mondatai jutottak eszembe, amelyek délután 14 óra 32 perckor hangzottak el Kóródi Mária elnöklete alatt, amikor dilettánsnak nevezte a képviselőtársait. Én nem élek ezzel. Azonban látható, hogy elég nagy hozzá nem értést mutat mind a két törvény, amelynek külön gondja az, hogy - bár tudom, hogy politikai, elvi megközelítésekkel is lehet törvényt hozni - ez lassan ráragad a szaktárcára is.

Valóban igaza van Csatári úrnak, amikor azt mondja, hogy lejáratták a szövetkezést. Mi is jól hajtunk ebben a dologban, hogy aki nem tudja, hogy miről szól ez a kérdéskör, és sokat beszélünk róla, úgy gondolhatja, hogy tovább járatjuk le. Ugyanakkor azért is elmondjuk a dolgainkat, hogy azok, akik később kapcsolódnak be a rádióközvetítésbe, mert abban nem bízom, hogy elolvassák a jegyzőkönyveket, kövessék és tudják, hogy ez a kérdéskör miről szól.

Mi a fő problémám a két törvénnyel? Indokolatlan várakozást kelt az emberekben. Ennek igazi számát adta az elmúlt órákban Simon József képviselőtársunk.

A másik alapproblémám, hogy nemcsak egy spekulációs célú üzletrészvásárlás indult meg, hanem újraindult a spekulációs célú földvásárlás a szűkebb pátriámban, Győr-Moson-Sopron megyében is. Valóban baljós árnyak gyülekeznek a szövetkezetek felett, de nemcsak a mezőgazdaságiak felett, hanem az összes többi szövetkezeti elven működő társaság felett is.

(17.20)

Szabó képviselőtársam is azt mondja, hogy tiszta fejjel gondolkodjunk. Megpróbálom az én meglátásaim szerint tiszta fejjel, szakmai oldalról elmondani, mi a véleményem e két törvénytervezetről.

Tény, hogy az országban mintegy 70-75 ezer munkahely és közel ugyanennyi család kerül veszélybe, ha a parlament elfogadja a kormány által támogatott törvények módosítását. Valóban itt vetette fel képviselőtársam, Barkóczy képviselő úr, hogy a föld marad, a munkaerő nem vész el; csak átalakul, kérem, ebben a folyamatban, ami azt jelenti, hogy eddig egy dolgozó után fizettek, járadékot kapott, betegellátása volt. Megkérdezem, hogy hány ilyen példát tud majd felmutatni egy végelszámolt szövetkezet után; hogy az azokban dolgozó emberek mennyi munkabért fognak kapni, ennek mennyi adóvonzatát fogják az állami pénztárcába befizetni.

Még az 1992. évi II., úgynevezett átmeneti törvény tette lehetővé, pontosabban kötelezővé a szövetkezeti üzletrészek megállapítását, azonban ezzel valódi tulajdonosi, rendelkezési jogot nem biztosított a külső üzletrész-tulajdonosoknak, hanem kvázi kárpótlási jelleggel rendelkeztek. A szövetkezetek vagyonából 20 százalékot meghaladó akkori külső üzletrész értéke mára nagymértékben megnövekedett, tovább feszítve az ellentmondást, amely az aktív és a nyugdíjas tagok, valamint a külső üzletrész-tulajdonosok között jelentkezett. Ezek vagyonáról vitatkozunk, de higgyék el, nem mindegy, hogy kinek a vagyonáról, és az sem, hogy kinek a zsebében turkálunk, és esetleg kinek a zsebébe akarunk majd tenni leértékelt vagyonokat.

Voltak már próbálkozások e kérdés megoldására, amelyek valódi eredményre valóban nem vezettek; a Horn-kormány időszaka alatti támogatási módokra gondolok, amelyek bizonyos mértékig segítették a külső üzletrészek megvásárlását, amivel több szövetkezet élt is, és aktív tagjai számára koncentrálta az üzletrészeket. Mára ezek a lehetőségek megszűntek, a magyar vidék és a mezőgazdaság máig elhúzódó válsága, párosulva a szélsőséges éghajlati tényezőkkel, esélyt sem teremtettek arra, hogy a külső üzletrészek a termeléssel foglalkozók kezében összpontosuljanak.

A mai kormány elképzelései szerint a külső üzletrészeket a szövetkezetek a törvényelfogadást követő 90 napon belül minimum névértéken lennének kötelesek megvásárolni a tulajdonosoktól. Lehetetlen e határidő! Hogy miért látjuk annak? Erre, úgy érzem, Font Sándor képviselőtársam nagyon bőséges választ adott, és nekem is arra a felvetésemre, amelyben azt jeleztem, hogy ez a két törvénytervezet igazi szakmai hozzáértésről nem tanúskodik.

Miért féltjük a munkahelyeket? - tettem fel az elején a kérdést. Mert a szövetkezet szabad pénzeszközökben szegény, napi tennivalóik fedezetét most, ezekben a napokban, éppen az őszi vetések és talaj-előkészítések közben, igen nagy nehézségek árán teremtik elő. Képtelenek döntő többségükben - megyémet, Győr-Moson-Sopron megyét megközelítően 3 milliárd forinttal érinti - a külső üzletrészek forintértékét előteremteni, működő vagyontárgyaikat, állataikat kellene értékesíteniük, ami lehetetlenné tenné a későbbi gazdálkodást. A meggyengült szövetkezeteket a bankok - mint ahogy azt már jelezték - tovább nem finanszíroznák, sőt érvényesítenék kintlévőségeik behajtását, ami alapvetően és nagymértékben csökkentené a szövetkezeti összvagyon értékét. Tudok olyan szövetkezetet is, amely már csak emiatt képtelen volna üzletrész kifizetésére.

Ebben a nagy folyamatban, a mai helyzetbe ágyazva, tehát a mai mezőgazdaság általános helyzetében, válságában csak hab a tortán - kedvenc témám -, hogy nagyon sok millióval tartozik a felszámolás alatt álló MIZZÓ Rt. is sok szövetkezetnek. Továbbá lehetetlenné tenné a gazdálkodást a külső üzletrészek kifizetését követően az esetlegesen túlélő szövetkezetek várható törvényi módosítása - ami az új szövetkezeti törvényben szerepel -, ami alapján az aktívak és a nyugdíjasok üzletrészét részjeggyé kellene alakítani. Így a szövetkezetből való kiválásukkal az ő vagyonértékű jogaikat is azonnal készpénzzel kellene megváltani.

Összességében, tisztelt Ház, e tervezett törvényi változások oda fogják juttatni a szövetkezeteket, hogy önelhatározással végelszámolásukat kezdeményezzék. Igaz, ezzel egyszerre rengeteg vagyontárgy, gép, állat jelenik meg a piacon, amelyeknek az ellenértéke ezzel egy időben lényegesen lezuhan, csökkentve az összvagyon értékét, amelyet még az aktív dolgozók végkielégítése is terhelne. Felvethető: lehet, hogy azok jártak jól, akiknek már idáig 20-30 százalékon felvásárolták az üzletrészeiket?

Súlyosbítja, tisztelt Ház, a vidék helyzetét, hogy várhatóan gond lesz a földbérletekkel. Akiknek e szövetkezetek idáig művelték a földjeiket, azoknak időszakosan vagy hosszú távra is eltűnhetnek a bérlőik. Sok szabad földterület jelenik meg a piacon, csökkentve ezzel a földek bérleti díját, értékesítési árát. Emellett még az is terhelné a föld tulajdonosát, hogy mind határozottabban kezdik büntetni azokat, akik parlagon hagyják földjeiket; de mit tegyen akkor, amikor nincs bérlője, ő nem tud rajta tevékenységet végezni, és még pénze sincs arra, hogy a földjét legalább évi kétszer megtárcsáztassa?

Az már egy másik kérdéskör - már vitattuk, és nem akarok belemenni -, hogy ez a helyzet mennyiben érintené a termékek árát, a ma is meglóduló mezőgazdasági árak mellett milyen szociális kérdéseket vetne fel. És emellett, amikor erről beszélünk, törvény készül a nemzeti földalapról, egyik variációjának tárgyalását a parlament épp a héten elfogadta. Dúl a harc, hogy ki felügyelje. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium? Az ÁPV Rt.? A parlament? És közben lehet, hogy már valakik - a Rózsadombon talán - ügyvédi bérleti, vásárlási szerződéseket készítenek elő; amit igazol, miniszter úr, az a dolog is, hogy ön ez év augusztus 21-én a holland miniszterrel tárgyalt az ottani farmerek Magyarországra telepítésének kérdésében. Szent István valóban mondta és intelmeiben olvasható, hogy legyünk befogadó nemzet, de úgy gondolom, a befogadónak nem a magyar mezőgazdasági ágazatnak kellene lennie a hollandok tekintetében, hanem az ön minisztériumának.

Befejezésül javaslatok arra, hogy mit akarunk tenni - képviselőtársam Orosz Sándor az előbb említette. Én ebből csak azt emelném ki, hogy meg kell fontolni, nyíljon ki egy bizonyos mértékben a kormányzati pénztárca; Medgyasszay László is beszélt ezekről a kérdésekről, elismerve annak igazságtalan voltát, hogy ez a törvény 1992-ben az üzletrészek tekintetében így megszülethetett. Terhelhetők bizonyos mértékig az ágazati szereplők is, de ennek időtartama csak a gazdálkodás eredményességével lehet összevethető. Nagyon bízom benne, hogy ezzel együtt el tudunk arra mozdulni, hogy az európai uniós csatlakozás - amelynek nagyon bizonytalanok az időpontjai közeli és távoli időpontok tekintetében - ennek az ágazatnak a helyzetét alapvetően nem fogja rontani.

Köszönöm figyelmüket.