Felszólalás adatai

Emlékeztetnék rá, hogy a kormány 2012. július 11-én nyújtotta be az Országgyűlésnek a polgári törvénykönyvről szóló javaslatot, majd 2013. február 11-ei ülésén el is fogadta azt. A hatálybalépését, jól tudjuk, 2014. március 15-ében határozta meg az Országgyűlés. Itt a hatálybalépésnek a kitolt időtartama 13 hónap, ami indokolt, mert egyrészről több száz jogszabályt kell módosítani, ahogy azt jelen javaslatban is látjuk, másrészt a szakmának és a jogkövető magatartást tanúsítani kívánó állampolgároknak is időt kell biztosítani arra, hogy az új törvényekkel tisztába kerüljenek.

Amit viszont nem értünk, az az, hogy 2013. február 11-e után vélhetően egyrészről meg kellett indulni annak a munkának, ami az új polgári törvénykönyvvel való koherencia megteremtése kapcsán az egyéb törvények módosításán keresztül valósítható meg. Akkor viszont ezeknek a törvényeknek előbb az Országgyűlés elé kellett volna kerülniük, mert vagy túl későn kezdte meg a kormány ezt a munkát, vagy ha időben elkezdte, akkor valahol ezeknek a törvényeknek kallódniuk kellett, mert ezt így év végén benyújtani több szempontból sem túl elegáns. Emlékeztetnék arra is, hogy szeptember 6-án került benyújtásra az új polgári törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő első törvényjavaslat-csomag, majd szeptember 30-án már a költségvetés benyújtása történt meg, ami egy elég terjedelmes joganyag, és minden képviselő teherbírását igénybe veszi.

(16.20)

Ezután, október 4-én három olyan salátatörvény érkezett, amelyeknek semmi közük az új Ptk.-hoz. Október 18-án újabb öt salátatörvénnyel lepte meg a kormány a tisztelt Házat, amelynek szintén semmi köze nem volt a Ptk.-hoz, és láss csodát, elérkeztünk október végére, amikor még a költségvetést megalapozó egyéb törvények és adótörvények vitája is javában zajlik, és most érkezett el a nagy pillanat, amikor 178 törvény soron kívüli módosításáról szóló javaslatot, illetőleg a két napirenddel ezelőtti civil szervezeteket érintő törvények soron kívüli módosításáról szóló javaslatot beterjesztette a kormány. Itt a soronkívüliséget kiemelném, hogy ez mitől soron kívüli, amikor, ahogy azt elmondtam, már hónapokon keresztül vagy hónapokkal ezelőtt feltételezni lehetett, illetve tudni lehetett, hogy ezeket a törvényeket meg kell hozni, azután a kormány részéről ez a késedelem olyan méltánytalan helyzetbe hozta az Országgyűlést, amit jelen pillanatban is látunk, hogy ilyen gyér részvétel mellett és mechanikus hozzászólásokkal kell megtenni ezt a vitát, holott érdemi részeket is tartalmaz a 178, újra ismétlem, 178 törvény módosítása, ez összesen 328 oldalas anyagot jelent. Érthető, hogy erről csak nagy vonalakban lehet vitatkozni, a vezérszónoki kör és az egyéb felszólalási körök sem lennének alkalmasak arra, hogy mindent átbeszéljen az Országgyűlés, még akkor sem, hogyha ezt egy olyan pillanatban terjesztette volna be a kormány, amikor nem a legnagyobb törvényhozási lázban égne a tisztelt Ház. De hogyha ez nem lenne elég, és az itt felsorolt indokok nem támasztanák alá azt, hogy ez nem volt éppen egy udvarias gesztus, vagy hogyha nem az udvariasságon múlott, akkor elég hanyag gesztus volt most behozni, hogy eddig nem készültek el ezek a módosítások, akkor azt is láthatjuk ebben a salátacsomagban, hogy jó pár, pontosabban tíz olyan törvényt módosít ez a salátatörvény, amelyeknek egyébként a Ptk.-val összefüggő módosításuk ebben a körben, itt, ebben a csomagban nem feltétlenül indokolt, és adott esetben olyan érdemi módosításokat eszközöl, amelyeket különálló törvénymódosításként is be lehetett volna hozni, vagy legalábbis nem ebbe a hatalmas csomagba kellett volna beletenni, amelynek elméletileg az lenne a célja, hogy a technikai módosításokat átvezesse az új Ptk. hatálybalépésével kapcsolatosan. Itt meg lehet említeni a gyermekek védelméről szóló törvényt, az egészségügyről szóló törvényt, a sportról szóló törvényt, a közjegyzőkről, a bírósági végrehajtásról szóló törvényt, de sorolhatnánk a hagyatéki eljárásról vagy az illetékről szóló törvényt, amelyeket persze a polgári jog tárgykörébe bele lehet vonni, de itt a törvényjavaslat célja nem az, hogy olyan törvényeket módosítsunk, amelyeknek bármi közük lehet a polgári joghoz, hanem inkább a technikai módosítások átvezetését eredményezné.

De hogy részletesen a javaslatra is kitérjek, vagy pontosabban megpróbáljak kitérni, mert erre kevés esélyem van, hogy minden javaslatot átbeszéljünk, néhányra tudok a jelen felszólalásban kitérni.

Az, hogy szó esett már itt arról, hogy a cselekvőképesség általános korlátozása nem valósul meg, illetve egy új irányt jelöl ki az új törvényi szabályozás, ez önmagában támogatható. Úgy gondolom, hogy persze az, amit Lendvai Ildikó mondott, megtehető, hogy ezek után mindent beikszelnek úgymond azon az alapon, ami a korlátozások körét illeti, de ez mégiscsak egyfajta mérlegelést igényel, és az eddigi mechanikusabb gyakorlathoz képest, ami lehetővé tette egy döntéssel a teljes cselekvőképtelenség kimondását, ehhez képest ez mégiscsak egy mérlegelési körbe tartozik, hogy pontosan melyik ügykörök tekintetében kerül erre sor. Tehát én ettől mindenképpen előrelépést várok; mint ahogy a támogatott döntéshozatal jogintézményétől is. Erről sok vitát lefolytattunk itt a Házban, de ezt mindenképpen a gyakorlatban kell majd bizonyítani, illetve a szabályozási rendszer helyességét is a gyakorlat fogja vagy bizonyítani, vagy megcáfolni.

A Jobbik mindig is a demográfiai adatok siralmas mivoltát számtalanszor kritizálta, tehát a meddővé tétel, a művi meddővé tétel esetében a szabályok szigorításával egyet tudunk érteni. Hozzáteszem, ezt sem feltétlenül így kellett volna behozni, mert egy külön vitát megért volna ez a javaslat, esetleg még inkább a szigorítás felé, vagy egy olyan módosításként, amely nem a Ptk. technikai módosítására irányulna; itt is érezzük, hogy ez túlmutat azon.

A sportegyesületek esetében szintén üdvözlendő, hogy a sport állandó választottbírósága kijelölhető, de ez szintén egy érdemi módosítás. Persze nagyon örülünk neki, hogy bejött, de azért jobb lett volna, ha ezt akár egy külön törvényben vagy egy sportügyi salátában hozzák be. Ez megint egy olyan terület, ami talán több szót is megérdemelt volna.

Továbbmegyek a honvédelmi törvény módosítására. Egyértelművé teszik, hogy a honvédség vagyonkezelésében lévő ingatlanok elsődleges rendeltetése a honvédelmi feladatok ellátásának biztosítása. Ez persze derék, de akkor nem tudom, hogy eddig mire használták, akkor mi más lehetett ezeknek a célja, tehát túl nagy nóvumot itt nem látok. Elég tragikus lenne, ha eddig egyéb célokat szolgáltak volna a honvédségi ingatlanok.

A sérelemdíj, a kártérítés kategóriájába, ennek kifejtésébe részletesen nem mennék bele, mert erről is számtalan vita volt, illetve számtalanszor kifejtettük, hogy mik a pozitív vagy negatív oldalai az új szabályozásnak. Annak viszont örülök, hogy a rendőrséggel szemben követelhető kártérítéseknél a sérelemdíj is megjelenik, tehát a szabályozási körben ez bevezetésre kerül, egyébként azokban az esetekben is, ha mondjuk, egy elkövetővel kötnek - nevezzük így - egy vádalkut, attól még a sértett a rendőrséggel szemben az egyéb igényeit megfelelően tudja érvényesíteni, ugyanúgy, ahogy a közigazgatási szabálysértési vagy büntetőeljárási szabályok keretében is érvényesíthetőek a rendőrséggel szemben a különböző igények.

Amit viszont ezzel kapcsolatban nem értek, és kritikaként meg kell fogalmazni, az, hogy ezeket az igényeket, amennyiben egy nagykorú személynek akár egy ügycsoport tekintetében is korlátozva van a cselekvőképessége, nem tudja megtenni saját jogon, tehát a rendőri intézkedéssel szembeni jogorvoslati kérelmet nem tudja benyújtani. Ez azért is indokolatlan, mert pont az lenne a céljuk ezeknek a korlátozásoknak vagy részleges korlátozásoknak, hogy ha valaki - mondok egy egyszerű példát -, mondjuk, a szerencsejáték-szenvedélye vagy egyéb különböző függőségei folytán bizonyos körben korlátozva van, attól még ő egy rendőrségi intézkedéssel szemben ugyanúgy tudna kifogással vagy panasszal élni, hogy a jogait érvényesítse. Semmi nem indokolja, hogy ezek alapján csak a teljes cselekvőképes személyeknek adjuk meg ezt a jogot. Pont annak az elvnek a keresztülvágását látom ebben, amit önök megpróbáltak megfogalmazni.

Az, hogy a bíróságokkal szemben egy speciális felróhatósági szabály kerül kimondásra, amely független, objektív szankciót határoz meg a perek tisztességes lefolytatásához, ésszerű határidőn belül történő befejezéséhez való jog érvényesülése esetében, illetve ezeknek a jogoknak a megsértése esetében, ez üdvözlendő. Régóta kívánalom az, hogy hatékonyan lehessen a jogérvényesítés útjára lépni és kártérítést kérni, hogyha valakinek a jogai akár egy ügy elhúzódása miatt sérülnek. Az is előremutató, hogy ezekben az esetekben a bíróság soron kívül jár el, és ahogy elmondtam, az, hogy itt egy speciális, felróhatóságtól független, objektív szankcióról beszélünk, ez azt teremti meg, hogy több ember tud olyan kártérítést kapni, amit mondjuk, ezeknek az elhúzódó vagy egyéb alapjogi sérelmeknek az esetén ezekben az esetekben meg lehet ítélni és meg is kell ítélni.

(16.30)

A szülői felügyelet gyakorlásának rendezése esetében a kötelezően elrendelhető közvetítői eljárást én egy jó irányba tett lépésnek tartom. Természetesen, ha ez nem vezet eredményre, akkor folytatni kell a felfüggesztett alapeljárást, de ezek mind-mind olyan lépések, amelyek előrevihetnek ahhoz, hogy a felek talán egy békésebb módon, ha ez még lehetséges, békésebb módon rendezzék a vitájukat, és a szülői felügyelet kapcsán a gyermek érdeke is előtérbe kell hogy kerüljön.

Van viszont egy, egyébként a Ptk.-ban meglévő vagy az új Ptk.-ban majd felmerülő, az alaptörvényben is módosított vagy az alaptörvénnyel megnyitott tényállás: a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítésének lehetősége. Ezt mi elég sokszor kritizáltuk, lévén, hogy ha valakit ér egy sérelem, akkor eddig is el tudott járni, föl tudott lépni ezzel kapcsolatban. Nem gondoljuk, hogy parttalan jogvitákat kellene gerjeszteni, és az egyébként is túlterhelt bíróságokat abba az irányba kellene terelni, hogy mindenki egy csoporthoz vagy közösséghez való tartozása vagy vélt tartozása kapcsán, mert nyilván ez sokszor saját bevalláson is alapul, pereket indíthat mások ellen. Értem én, hogy itt a Pp.-módosítás kapcsán bizonyos eljárásjogi garanciákat próbálnak arra teremteni, hogy ezt 30 napon belül meg kelljen tenni. Ha már egy ilyen, szerintem nem jó rendelkezést bevezettek, akkor itt indokolt egyébként ez a rövid határidő, ennek a meghatározása, és az is, hogy ezeket az ügyeket kvázi egyesíteni kell, ha többen élnek ilyen panasszal vagy ilyen jogukkal, de azt hiszem, hogy ez egy olyan kaput fog kinyitni, ami nem abba az irányba fog vezetni, hogy megszűnnek, esetleg hogy a társadalmi együttélés javulni fog, hanem egy kölcsönös notórius pereskedésbe torkollhat, amit szerintem jó lenne elkerülni.

A közös tulajdon esetében az, hogy a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadára vonatkozó elővásárlási jogot lehet gyakorolni a végrehajtási árverés esetében is, ez is egy olyan szabály, amit már régóta hiányol a szakma, és megadja a lehetőséget, hogy a tulajdonostársak hatékonyabban tudjanak élni a jogukkal akár a végrehajtási eljárásban is.

Áttérve a különböző gazdasági társaságokra, illetve a tagok felelősségére, illetve a bűnügyi nyilvántartással való összevetésre, ami a felügyelőbizottsági tagokat vagy a vezető tisztségviselőket illeti, üdvözlendő, hogy a bűnügyi nyilvántartással való összevetés kiterjesztődik, és a gazdasági társaságok mellett a szövetkezetek, erdőbirtokossági társulatok, vízgazdálkodási társulatok, európai szövetkezetek, európai részvénytársaságok esetében is bevezet egy olyan garanciát a szabályozás, hogy bizony a bűnügyi nyilvántartással össze kelljen vetni a vezető tisztségviselőket, ezáltal jogi garanciát teremt arra, hogy ne csak a gazdasági társaságoknál, hanem a felsoroltaknál se lehessen olyan személy vezető tisztségviselő, aki esetleg más eltiltás hatálya alatt áll.

A TEÁOR-számok módosítása a tevékenységi köröknél: az a része üdvözlendő a javaslatnak, hogy a NAV felé történő bejelentés után automatikusan a cégnyilvántartásba, a cégjegyzékbe átkerülnek az új TEÁOR-számok. Tudjuk, hogy hányszor volt bonyodalom abból, hogy át kellett jelenteni ezeket, át kellett írni. Először megszűntek ezek a számok, aztán visszavezetésre kerültek. 2012 márciusától ismét a TEÁOR-számmal tartják nyilván a cégeket, viszont az egy hatékonyabb és olcsóbb megoldás, hogy ez a NAV-on keresztül kerül folyamatosan frissítésre. A törvényességi felügyeleti eljárás körében, amíg az le nem zajlik, ne lehessen áthelyezni a cég székhelyét - ez is egy olyan intézkedés, ami a különböző céges visszaéléseket visszaszoríthatja vagy a felfedését gyorsabbá teheti. Ez gyakran megesett sajnos a gazdasági életben, hogy így próbálták elhúzni az eljárásokat, hogy áttették, mondjuk, más bíróságok illetékességi körébe ezek a cégek a székhelyüket.

Fontos rámutatni, hogy az a szabályozás, ami a tagok felelősségét egy korlátolt felelősségű társaságban vagy ahol a tagok felelőssége behatárolt, ezt oly mértékben kiterjeszti vagy a jelenlegi szabályozást teljesebbé teszi, hogy bizony egy tagnak is a felelőssége vizsgálandó egy csalárd magatartás esetében, és nemcsak az eddigi szabályozásnak megfelelő olyan tagoknak, akik minősített többségi befolyással bírnak, hanem már ennél kisebb szavazati számmal is. Ez valahol jogos, hogy mindenkinek a szavazatával és a tagi szavazatával el kelljen számolni, ha ő csalárd módon él vissza. És igenis, a vezető tisztségviselők esetében is nem tartjuk ördögtől valónak, hogy olyan esetekben, amikor csalárd módon jár el cég vezetője, akkor bizony az ő személyes felelőssége is felvethető legyen, és az ő személyes felelőssége alól csak úgy tudjon mentesülni, ha bizonyítja, hogy azok az intézkedések, amelyeket ő megtett, az adott helyzetben elvárhatóak voltak. Reméljük egyébként, hogy a jövőben sor kerülhet arra, hogy az olyan nyilvánvaló, sok esetben egyébként a médiában is megjelenő esetekben, amikor céges visszaéléseket látunk, akkor ezeknek a szankcióknak érvényt is tudnak szerezni.

Még egy érdemi észrevételem lenne, hogy a polgári perrendtartásról szóló törvény 134. §-át úgy módosítaná a javaslat, hogy a 14. életévét betöltött kiskorúval szemben ismételt és súlyosabb rendzavarás esetében pénzbírságot lehetne kiszabni. Úgy gondoljuk, hogy a jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkező kiskorúak esetében lehet ezt megtenni, hiszen ha egyébként behajthatatlan ez a tartozás, illetve ez a bírság, akkor ez egy lex imperfectaként tulajdonképpen pusztába kiáltott szóként nem kerülhet végrehajtásra vagy eleve esélytelen a végrehajtása, tehát akkor fölösleges is ezt így beemelni.

Függetlenül ettől azon problémáink miatt, amit felsoroltam a felszólalásom elején, mi csak egy tartózkodással, jó esetben is egy tartózkodással tudjuk honorálni ezt a beterjesztett javaslatot, de amiket elmondtam pozitív előremozdulásokat, természetesen látjuk, de még azért van egy-két ponton, főleg a jogalkotás pontján a kormánynak is előrelépnivalója. Kérjük, hogy a jövőben ezeket korrigálják.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)