Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Előre kell bocsátanom, hogy azzal a törekvéssel, ami e mögött a törvényjavaslat mögött húzódik - a feketemunka visszaszorítása -, a Magyar Demokrata Fórum egyetért. De azért érdemes lenne először megvizsgálni, mi az oka annak, hogy Magyarországon a feketemunka, a szürkegazdaság ilyen méreteket ölt; egyes becslések szerint a GDP 30 százaléka ily módon termelődik meg, de természetesen kivonódik azon bevételi lehetőségek közül, amelyek a büdzsét tudnák gazdagítani.

Két oka van általában annak, ha az ilyen magatartás túlnyomórészt jellemző egy ország gazdaságára vagy a gazdasági élet szereplőire. Az egyik egy nagyon sommás véleményre alapozott ok és indok: ha azt mondjuk, hogy az emberek már természetüknél fogva olyanok, hogy szeretnek adót csalni. Én meg azt mondom, hogy az emberek természetüknél fogva nem olyanok, hogy szeretnek adót csalni; az emberek természetüknél fogva becsületesek, az emberek természetüknél fogva szeretnek nyugodtan aludni, és általában szeretik az írott és íratlan szabályokat betartani, mert az nyugalmat, belső békét eredményez a lelkükben. De ha azok az előírások olyanok, hogy azok betartása olyan nehézségekbe ütközik, ami esetleg az egzisztenciájukat, a működésüket, a vállalkozásuk működését, annak életképességét, életben tartását veszélyezteti, akkor részükről az egy racionálisnak nevezhető döntés, ha azt mondják: ezek olyan előírások és olyan szabályok, amelyeknek a betartása már az én érdekeimet oly mértékben sérti, hogy vagy abbahagyom azt a tevékenységet, vagy pedig megpróbálom kijátszani és kikerülni az előírásokat. Ha ezt a két dolgot számba vesszük, és elfogadjuk, hogy az emberek túlnyomó része becsületes és tisztességes, akkor meg kell vizsgálni, hogy melyek azok az előírások, törvények, szabályok, amelyeknek a betartása ilyen nehézségeket okoz.

Ráadásul azt is érdemes megvizsgálni, hogy melyik jobb egy ilyen vállalkozónak. Ha vállalja a törvény megszegését, a törvényenkívüliséget, ha vállalja azt, hogy esetleg rendszeren kívül marad, ha a rendszeren kívül maradás számára kifizetődőbb, hiszen a tettenérés vagy a lebukás veszélye viszonylag kicsi, és ha el is kapták, akkor a befizetendő büntetési tételek viszonylag könnyen kiegyenlíthetőek, és a vállalkozást nem sodorják veszélybe, akkor nyilván ezt fogja tenni. Tehát a kormány, ha a szándéka tiszta és szakmailag megalapozott, erkölcsileg megfontolt, akkor először megnézi, hogy melyek a jelenleg hatályban lévő törvények azon részei, amelyek a jelen működési körülmények között egyszerűen nem tarthatók be; ha egy vállalkozó azokat az előírásokat, törvényeket betartja, akkor biztosan csődbe viszi a saját cégét. A gazdaság számos területéről tudok olyan példákat - és azt hiszem, mindnyájan fel tudunk sorolni -, amelyek esetében az előírások következetes betartása annak a vállalkozásnak a rövid időn belüli csődbe juttatását eredményezi.

(20.10)

Én azt hiszem, hogy a törvény-előkészítés legnagyobb problémája az, hogy ezt a két “apróságotö nem vette figyelembe, és egy egyébként nem betartott törvényt megpróbál még szigorúbb szankciókkal betartatni, de ez idáig sem ment. Én azt hiszem, hogy a szándék elfogadhatóságától eltekintve az út, amit a kormány választott, rossz. Nyilvánvalóan ennek az oka a kapkodás, hiszen a száz lépés programja annyira nem átgondolt, mint amennyire nem átgondolt volt a ciklus elején az a rendelkezéssor - a kétszer száznapos program, a jóléti intézkedéscsomag -, amit egyedül a Magyar Demokrata Fórum nem szavazott meg, és aminek következtében a magyar gazdaság, a magyar költségvetés, a magyar pénzügyi helyzet oda jutott, ahol van.

Egy rossz döntést kijavítani vagy korrigálni egy másik rossz döntéssel, meglehetősen nehezen fog menni, úgyhogy én ezt egy eleve kudarcra ítélt vállalkozásnak gondolom. De illik a szereplők véleményét megismerni, hiszen nem baj, ha a döntéshozók ismerik azok véleményét, akik elszenvedői, alkalmazói, részesei lesznek ennek a törvénymódosításnak. Mi kikértük az építőipari dolgozók érdekvédelmi szervezetének a véleményét, hogy ők erről az egészről egyáltalán hogyan gondolkodnak, de azt előre kell bocsátanom, hogy az ő érdekeik és céljaik egybeesnek a kormány törekvéseivel, hiszen az nem használ az építőiparban dolgozók egyikének sem, hogy a feketemunkát az építőiparral ez a mostani kezdeményezés teljesen egyenlővé teszi, ami egy iparág még maradék presztízsét járatja le.

Az illegális foglalkoztatás terjedőben van Magyarországon, számuk több tízezer főre tehető, ezen belül az építőipari területen is természetesen vannak, de nem csak ott. Ez más ágazatokat is érint, és természetesen az ok az, amiről az előbb beszéltem. Azzal egyet lehet érteni, hogy a feketemunka visszaszorításának elsődleges eszköze a szigorú ellenőrzés és szankcionálás, hozzáteszem: és a betartható törvények megalkotása és elfogadása. Ugyanakkor a feketemunka visszaszorítása érdekében tervezett jogszabályi módosítások esetenként tartalmaznak olyan előírásokat, amelyek azonnali bevezetésére a vállalkozások nincsenek felkészülve, nem is tudnak felkészülni, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra, tehát ezek alapvetően őket fogják sújtani.

Általános észrevétel, hogy a törvénymódosítás tervezett szövege előkészített változatainak alkalmazott definíciói, jogi fogalmai nincsenek összhangban a jelenleg alkalmazandó jogszabályi terminológiával. Ezen körülmények a jogszabályok esetleges hatálybalépése esetén bizonytalanságot és részben alkalmazhatatlanságokat eredményeznek. Ezen túlmenően a jogszabálytervezetek egyéb, adott esetben magasabb jogforrási szintű rendelkezésekkel, jogelvekkel sincsenek összhangban. Mindezekre tekintettel szükséges lenne egy olyan jogharmonizációs folyamat, amely nemcsak ennek a törvénynek a módosítása, átalakítása, hanem annak a jogszabályi környezetnek, amiről az előbb beszéltem - és ebbe sok minden beleértendő -, és együttesen tennék meg, hogy valahogy harmonizáljanak ezek a jogszabályok.

Néhány szó a részletekről, hiszen mindjárt lejár az idő. Az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásnak szankcionálása esetén szabályozni kell az építtető, a kivitelező, a felelős műszaki vezető, építési műszaki ellenőr és felelős tervező felelősségi és hatáskörét. Jelen formájában a törvénytervezet vonatkozó paragrafusa értelmezhetetlen. Az esetek nagy hányadában az építés, kivitelezés megkezdése előtt 20 nappal az alvállalkozók még nem ismertek, megjelölésük nehezen kivitelezhető. Az adatokban történő változások folyamatos bejelentése szintén nem teljesíthető. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ellenmondás van a tételes költségbecslés és költségvetés meghatározásánál, hol élőmunka-, ezen belül szakmunkaköltségekről rendelkezik, hol anyag- és munkahányadról. Pontosan meg kell határozni az anyagköltségen kívüli költségek tartalmát.

Elnézést az idő túllépéséért, nagyon rövid volt a 8 perc. Ebben a formában ez a törvénytervezet nem támogatható, mert a jó szándék ellenére a célját biztosan nem éri el.

Köszönöm szépen.