A felszólalás szövege:
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmácsolás kíséri.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két hétben többször is elhangzott, hogy történelmi országgyűlés részesei lehetünk. Történelmet írunk a kettős állampolgárság elfogadásával, történelmet írunk a nemzeti összetartozás napjának megszavazásával, de bátran állíthatom azt is, hogy a Fidesz-KDNP, illetve a magyar választópolgárok történelmet írnak azzal is, hogy a magyar parlamenti demokrácia történetében először jutott be siket képviselő a parlamentbe. (Jelnyelvi taps.)
Fantasztikus érzés itt állni, és elmondani, hogy Európában négy siket képviselő van: egy osztrák, egy belga és kettő magyar. Erről beszél az egész európai uniós siket közösség. Dr. Kósa Ádám európai parlamenti képviselő lett a tavalyi választások után. Jómagam most a magyar parlament első siket képviselője lehetek.
Miért hangsúlyozom ezt? Mert ezzel a döntéssel, amit a Fidesz-KDNP meghozott, azzal, hogy siket képviselő kerülhetett be és siket jelöltet indított, olyan célokat és olyan jövőképet vázolt fel, ami példamutató lehet a társadalom számára és a következő nemzedék számára is. Ugyanakkor a kormányprogram fogyatékosügyi részéhez is példát mutathat.
Ha jól megnézzük az elmúlt négy évet, mit látunk? A fogyatékosügyi érdekvédelmi szervezetek támogatása 2007 és 2009 között, három éven át ugyanannyi volt, ugyanannyi támogatást kaptak, ami relatíve csökkenést jelent, ha az inflációt is figyelembe vesszük. 2010-re ez az összeg 30 százalékkal kevesebb lett. Ezt az összeget is két részre osztották, az egyik részét normatív támogatásként leosztották, a másik részére pályázni kellett. Az érdekvédelmi szervezet 12 hónap helyett 16 hónapra pályázhatta meg ezt az összeget, ezzel csökkentve az éves támogatás összegét. Miközben a Szociális Minisztérium éves fejezeti eloszlásban 10 százalékkal csökkentette a gyógyászati segédeszközök támogatását, 70 százalékkal, 50 százalékra akarták lecsökkenteni. Csak az erős érdekvédelmi szervezeti lobbinak köszönhető, hogy ez nem valósult meg teljes egészében.
Ez minden, csak nem kiszámítható és tervezhető jövő. Ezért is fontos A nemzeti együttműködési program, annak is az a része, amely kiemeli, hogy az érdekvédelmi szervezeteknél nagyon fontos, hogy kiszámítható fogyatékosügyi politikának kell lenni, ezáltal újragondolva a támogatás rendszerét is.
Hatszázezer fogyatékos magyar állampolgárról van szó, és ezek családtagjairól. Ezért is nagyon fontos A nemzeti együttműködési programnak az a része, és ez fogalmazza meg azt, hogy a fogyatékos emberekre fordított segítség és támogatás hosszú távon megtérülő befektetés. A nemzeti együttműködési programnak a fogyatékosügyi politikája, a fogyatékosokért végzett munkája is iránytű. Itt és most két magyar siket képviselő lehet, és egy kerekesszékes képviselő ülhet itt a Fidesz-KDNP soraiban, ez is egy iránytű - egy korszakalkotó, jövőbe mutató iránytű. Az iránytű mutatja meg az utat, a célt, az iránytű birtokában könnyű kijelölni az utat, az oszlopokat. Ez fog történni A nemzeti együttműködési program megvalósítása során is.
Nagy élmény megtapasztalnom itt és most, hogy Magyarországon jogom van jelnyelven felszólalni. Hatalmas érzés, és fel fogok még szólalni jelnyelven.
Köszönöm a figyelmüket. (Jelnyelvi taps.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt háromórás vita után most egy új témát hoznék föl. A kormányprogram vitájában a kiszámíthatóságot emelném ki az országos fogyatékosügyi szervezetek támogatásával kapcsolatban. Ez most benne van a 2011-es költségvetési törvény tervezetében. Sok elaprózott forrás, többletadminisztráció helyett már kiszámítható a szervezetek számára, tudnak biztosan tervezni a következő évre a szervezetek kiszámíthatóbban.
Ugyanakkor örömmel tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy tegnap az Európai Bizottság bemutatta a 2010-2020 közötti időszakra a fogyatékosokra vonatkozó új európai fogyatékosügyi stratégiát. Ez a stratégia azt célozza meg, hogy minden akadály szűnjön meg a fogyatékos személyek életvitelével kapcsolatban, és hangsúlyt helyez arra, hogy felülvizsgálja vagy áttekintse azt, hogy a közbeszerzésekről szóló vagy az állami támogatásokról szóló törvényeket, jogszabályokat hogyan lehet alkalmazni, hogy minden termék, minden szolgáltatás hozzáférhetővé váljon a fogyatékos személyek számára. Ezek az intézkedések remélhetőleg nemcsak társadalmi haszonnal járnak, hanem pozitív visszahatással lesznek Európa, illetve Magyarország gazdaságára is.
Egy külföldi példát hoznék. Nagy-Britanniában egy áruházlánc 35 ezer font költségből hozzáférhetővé tette a saját honlapját vakok számára, és ezáltal 13 millió font éves pluszbevételre tett szert. Németországban akadálymentesítették a közlekedést a fogyatékkal élők számára, így sokkal többen tudnak utazni, és ezáltal a német idegenforgalom számára mindez 620 millió és 1,9 milliárd euró közötti forgalomnövekedést eredményezett. Ez a stratégia szerintem hatással lesz a magyar fogyatékosügyi politikára is, felgyorsítja a 2010-2013-as időszakra vonatkozó országos fogyatékosügyi program határozatát.
Lehet említeni pozitív hazai példát is, ahogy Lázár János frakcióvezető úr is mondta, hogyan lehet mozogni a kényszerek és a lehetőségek mentén. Például Pécs önkormányzatának döntése értelmében 40 millió forintot nem az önkormányzati dolgozók szokásos évi jutalmazására fordítanak, hanem ehelyett fogyatékkal élők életkörülményeinek javítására. Egy átmeneti otthont alakítottak át ebből a pénzből, hogy ebben az otthonban emberibb körülmények között élhessenek az ott élő fogyatékosok.
Ezek a külföldi, hazai kezdeményezések is azt mutatják, hogy nem minden múlik a költségvetési törvényen, hanem sok múlik a társadalmi felelősségvállaláson és jó értelemben vett üzletpolitikán, miszerint a fogyatékos személyekre fordított kiadások hosszú távon megtérülnek, kamatot hoznak, gazdasági befektetésnek számítanak. Tehát az új Széchenyi-terv és a 2011. évi költségvetési törvény mentén az egyik legfontosabb feladat a jelenlegi támogatási rendszer átalakítása a következő évre.
Csatlakozom Hirt Ferenc képviselőtársamhoz, én is felsorolok néhány fontos tételt, ami a fogyatékosterületet érinti. Az egyik az Országos Fogyatékosügyi Tanács működésének támogatása 5 millió forinttal, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány működésének támogatása 208,8 millió forinttal, az országos jelnyelvi tolmácsszolgáltatás egységes szakmai követelményei alapján, évi 36 ezer tolmácsolt óraszám alapján 460 millió forint, a fogyatékos személyekkel kapcsolatos egyéb rászoruló személyek számára például az otthoni szakápolásra fordított támogatás 4 milliárd 404 millió forint.
Továbbá kötelez minket az is, hogy 2000-ben, az első Orbán-kormány idején Magyarország kapta meg a Roosevelt-díjat, amiben a fogyatékosok helyzetének javításáért, kiemelkedő tevékenységért részesült az ország, és ez is kötelez minket arra, hogy kényszerpálya vagy lehetőségek mentén úgy alakítsuk ki a jövőt, hogy az megfelelő legyen.
Néhány szót mondanék az ifjúságpolitika támogatásával kapcsolatban is. A gyermek- és ifjúsági területek ellátásával kapcsolatban a gyermek- és ifjúsági szaktámogatásra tervezett éves támogatás 420 ezer. Kiemelt előirányzatok például a budapesti európai központ felújítása, fejlesztése, működése 68,8 millió forintért, a gyermek- és ifjúsági alapprogram támogatása 139 millió forintért. Ezt a pályázatok útján lehet szétosztani. Az Ifjúsági Tanács által a gyermek- és ifjúsági szakmai dolgok fejlesztésénél 89 millió forint áll rendelkezésre ezeknek a programoknak a támogatására. Ebből valósítjuk meg a nemzeti ifjúsági stratégia végrehajtását, koordinálását is, továbbá a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglaltak végrehajtásáról szóló kormányjelentés elkészítése is kötelez minket. Az ifjúsági turizmus, illetve a legfontosabb országos ifjúsági gyermekprogramok, találkozók, rendezvények támogatása is ezeken a sorokon van.
2011-ben új feladatként jelenik meg a menedékkérő, kísérő nélküli kiskorúak elhelyezése, amit a magyar gyermekvédelmi szakellátásban kell megvalósítani. Emiatt is új intézményi ellátás kialakítására van szükség.
Ezen ifjúságpolitikai feladatok támogatása érinti a fogyatékosokat is természetesen. A 2011. évi költségvetési törvény egyik súlypontja a családtámogatási rendszer és ehhez kapcsolódik az eddig említett feladatok támogatása is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Általános taps.)
TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Erőforrás Minisztérium költségvetésében a fogyatékos személyek esélyegyenlőségi programjának elősegítésére 500 millió forint van elkülönítve, ebből 461 millió forint a jelnyelvi törvényben előírt jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózatának a működtetésére van fedezetként előírva. Egy évre 23 tolmácsszolgálat működését biztosítja ez a támogatási forma. A fennmaradó 39 millió forint egyéb fogyatékosügyi programok támogatására nem elegendő.
A rehabilitációs programok működtetésére a forrásokat eddig a TÁMOP 5.4.7. számú programja fedezte. Ez a TÁMOP 2011 február végén lejár. 2011 szeptemberétől indul újra ez a támogatási forma pályázati lehetőséggel. Tehát van fél év, ami hiányzik. Ez veszélybe sodorhatja az országos rehabilitációs programokat, mint például a látássérültek rehabilitációját hét régióban, a siket-vakok rehabilitációját, a Kézenfogva Alapítvány úgynevezett fecskeprogramját, ami értelmi fogyatékos személyek családsegítő programja, ezen kívül a segítőkutyás képzést, a Mozgáskorlátozottak Egyesülete Országos Szövetségének rehabilitációs programjait és az összes foglalkoztatási programot. Több száz szakember, több ezer kliens sorsáról van szó. E féléves finanszírozási hiány pótlására egy módosító javaslatot adtam be, hogy az említett átmeneti hiányt pótolni tudjuk. 60 millió forint plusztámogatást kértem erre a célra, és így 2011 szeptemberéig finanszírozhatóvá válnak ezek a programok. 2010-ben fogyatékosügyi programokra 522 millió forint volt előírva. 2010-ben a költségvetésben 560 millió forint van betervezve ezekre a programokra. Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság támogatta ezt a javaslatot, és ezúton kérem a tisztelt Ház támogatását is.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az új alkotmány kapcsán két problémát szeretnék röviden felvázolni. Az egyik a szociális biztonság kérdése, hiszen a ma hatályos alkotmány 70/E. §-a alapján minden magyar állampolgárnak joga van a szociális biztonsághoz, az ellátáshoz, például betegség, rokkantság vagy öregkor esetén, vagy munkanélküliség esetén is. A Magyar Köztársaság társadalombiztosítás útján, illetve szociális intézményrendszerekkel próbálja megvalósítani ezt a jogot.
A kormányprogramban világos célként lett kitűzve az, hogy a szociális biztonságot új alapokra kell helyeznünk, kiemelve a terület jogbiztonságát, kiemelve azt, hogy a szociális biztonság szervesen kapcsolódik a foglalkoztatáshoz és a munkához való joghoz. Továbbá fontos kiemelni a programból a családjogi támogatásokat, a gyermekvállalási támogatásokat vagy az idősek megbecsülését és biztonságát, vagy a fogyatékkal élők helyzetének javítását. Idetartozik a szociális gyermekvédelem fejlesztése, a családtámogatás fejlesztése. Nem lehet mindent természetesen a szociális területen kiterjeszteni, és az is egyértelmű, hogy a szociális hálót és az intézményi kereteket hatékonyan kell működtetni. Ez a feladat, és ez minden kormánynak felelőssége.
Ugyanakkor az előbb elmondottak alapján, és nem utolsósorban tekintettel a lisszaboni szerződés erre vonatkozó pontjára is, érdemes lenne átgondolni a terminológiát, a fogalomhasználatot. Például 70/E. §-ban használt rokkantság fogalmát érdemes lenne felülvizsgálni, hiszen hazánkban már sokszínű a "fogyatékosjogi" terminológia is, ami alapján a rokkantság nehezen értelmezhető, ugyanakkor, ha a rokkantnyugdíjasokra gondolunk, akkor szűkebb réteget fed le. Továbbá be lehetne emelni az anyaság védelmét is, összhangban a Kormányprogram céljaival, és nem utolsósorban a lisszaboni szerződés, ami tulajdonképpen az Európa Alkotmánya, erre vonatkozó megfogalmazásával. Érdemes lenne a szociális szolgáltatások fogalmát is megemlíteni, avagy alapfeladatként rögzíteni a szociális biztonsági ellátások mellett.
A másik téma a választójog területe lenne, amiről beszélnék. Itt a gondnokság alá helyezett személyekről beszélnék, hiszen az értelmi fogyatékosok nagy többsége gondnokság alá van helyezve, ezáltal megfosztottak a szavazati jogtól. Magyarországon a statisztikák szerint mintegy 50-80 ezer fő az, aki valamilyen okból gondnokság alá van helyezve. Akár értelmi fogyatékosság miatt, akár autizmus miatt, alkoholfüggőség vagy pszichiátriai betegség miatt. Lehet, hogy ez a kérdés sokak számára abszurd lehet, furcsa, hiszen az értelmi fogyatékosoknak épp az a problémájuk, hogy nehezen tudnak bizonyos fogalmakat értelmezni. De mindannyian tudjuk, hogy a politikai kérdések nem könnyen értelmezhetőek.
Viszont vannak nagyon sokan, akik mégis az értelmi fogyatékosok választójoga mellett érvelnek, hiszen azzal indokolják ezt a döntést, hogy nagyon sokan nem hozzáértéssel, hanem érzelmi alapon hozzák meg választásokkor a döntésüket. Ez valójában egy komoly kérdés. Sokak szerint viszont ez a rendelkezés diszkriminatív, ugyanis megkülönbözteti a gondnokság alá helyezett és a gondnokság alá nem helyezett személyeket. Továbbá homogén csoportot képez a fogyatékkal élő és egyéb okból gondnokság alá helyezettekkel. Tehát ez a rendelkezés ellentétben áll a Magyarországon elfogadott, fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel is. Ez az én személyes felvetésem volt, és fontosnak tartanám ennek a kérdésnek az alaposabb körbejárását is.
A következő felvetésem inkább a választási joghoz kapcsolódik, mégis engedjék meg, hogy elmondjam. Magyarországon az alkotmány alapján az egyik alapelv a titkos szavazás. Viszont ez nagyon sok esetben sérül a mai napig akkor, ha egy vak állampolgár megy szavazni, hiszen Braille-szövegezés hiányában neki bizalmi kérdést kell csinálni a választásból, és akár egy családtagja, akár a választási bizottság két tagja közreműködésével tudja leadni a voksát. Itt viszont abban a pillanatban elveszíti a közvetlenséget és a titkos szavazás lehetőségét. Hiszen valaki más az, aki a tényleges szavazatot leadja a látássérült személy helyett. Természetesen ez nem az alkotmányt érintő kérdés, de felvet bizonyos kérdéseket, ezért szeretném javasolni, hogy a megkülönböztetés tilalmának elve mellett felsorakoztathatunk szempontokat -faj, nem, vallási hovatartozás. Azt javaslom tehát, hogy ide emeljük be a fogyatékosság szempontját is.
Ezt a néhány gondolatot szerettem volna most elmondani, és nagyon köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (A hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A siketvakság mint önálló fogyatékossági típus több nemzetközi jogi dokumentumban is szerepel már. Ezek közül is kiemelkedik a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, azon belül a 24. cikkben is megfogalmazódik, hogy a siketvak gyerekeknek megfelelő oktatáshoz van joga.
Magyarországon a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény külön megemlíti ezt a fogalmat, a siketvakság fogalmát, és a siketvakok által használt speciális kommunikációt is megemlíti a törvény. A siketvakság mint önálló fogyatékossági típus megemlítése lehetővé tenne egy olyan rendeletmódosítást, amely megnyitná az utat a siketvakok számára a fogyatékossági támogatás igénylését tekintve. A mostani szabályozás ugyanis nem veszi figyelembe az egyidejűleg látás- és hallássérültek helyzetét. Ezért is fontos lenne a jogharmonizációra való törekvés.
A siketvakok mind a látássérültektől, mind a hallássérültektől eltérő, speciális szükségletekkel rendelkeznek. Ezért is kérdezem az államtitkár urat, hogy tervezi-e a kormány a siketvakság mint önálló fogyatékossági típus beemelését a fogyatékos személyek jogairól szóló és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvénybe.
Köszönöm szépen. (Taps.)
(16.10)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt pár napban már sokan mondták, hogy történelmi pillanat részesei vagyunk, egy olyan alkotmányozási folyamat részesei vagyunk, aminek a végén egy olyan alaptörvénye születhet a magyar nemzetnek, ami a múlt értékeit megőrizve a jövőbe is mutat. Ugyanakkor számomra és a többi fogyatékossággal élő sorstársam számára felemelő érzés és történelmi lépés az, hogy a mostani alaptörvény-tervezetben olyan új fogalomhasználat és új rendelkezés is bekerült, ami magasabb szintre emeli a fogyatékossággal élő személyek jogait is. (Taps a kormánypártok soraiban.) Köszönöm szépen.
Kezdeném a XIV. cikk (2) bekezdésével, ami kimondja a megkülönböztetés tilalmát különböző szempontok szerint, mint például faj, szín, nem, politikai és vallási nézetek, és ebbe a felsorolásba most bekerült a fogyatékosság szerinti megkülönböztetés is. Ez egy jelentős lépés még akkor is, ha az eddigi alkotmányban és a mostani tervezetben is benne van a jog- és esélyegyenlőség. Ez a rendelkezés egybecseng a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel is, amelyet a világon másodikként ratifikált Magyarország.
A XV. cikk (5) bekezdése külön nevesíti a fogyatékossággal élőket is, akiket Magyarországnak védenie kell külön intézkedésekkel az idősek és a nők mellett, vagyis Magyarország felelősséget vállal értük.
(11.30)
És ezt tökéletesen megfogalmazza az alaptörvény-tervezet is a szociális biztonságról szóló részben, és emellett a régebbi rendelkezést is pontosítja. A 18. cikk (1) bekezdése új elemként felsorolja a fogyatékossággal élőket és az anyákat is, mint akiket megillet a szociális biztonság védelme.
Most áttérnék a választójog témájára is. Ez a téma már régóta nagyon fontos elvi kérdés az ezzel foglalkozó szakemberek, civil szervezetek és érdekvédelmi szervezetek számára, most már néhány országgyűlési és európai parlamenti képviselő számára is fontos. Az alaptörvény-tervezet 21. cikkelyének (4) bekezdése szerint nem rendelkezik választójoggal az, akinek a belátási képességét korlátozta a bíróság és ezzel kizárta a választójogból.
Amit először leszögeznék, az az, hogy a választójog alapjog, amivel az állampolgár vagy él, vagy nem él, vagyis nevezhetjük aktív vagy passzív választójognak is. A korábbi felszólalásomban említettem már, hogy sokunk számára furcsa lehet az, hogy egy értelmi fogyatékos vagy egy autista személy választójogot kapjon. De ha jobban belegondolunk, inkább a jogalkotók bonyolítják túl a kérdést, hiszen egy politikai döntés vagy folyamat sokszor egy átlagos állampolgár számára sem könnyen érthető. Valljuk be, hogy az átlagos állampolgárok közül is sokan érzelmi alapon döntenek, reklámok által befolyásolva vagy egyszerű ígéretek által befolyásolva. Ők sem racionális alapon döntenek, és nem csak racionális alapon szavaznak a különböző pártokra.
És nem utolsósorban figyelembe kell venni a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, ennek rendelkezéseit is. A 29. cikkelyben a politikai életben és a közéletben való részvételről van szó. Az ENSZ-egyezmény ratifikálásával Magyarország vállalta, hogy a fogyatékos személyek számára garantálja a választási eljárásban való esélyegyenlőséget. Idézem: "Az államok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon hatékonyan és teljeskörűen vehessenek részt a politikai életben és a közéletben, közvetlenül vagy szabadon választott képviselőkön keresztül, beleértve a fogyatékossággal élő személyek jogát és lehetőségét a szavazásra és a választhatóságra." Tehát a választójog biztosítása mellett nagyon fontos a fogyatékos személyek számára az akadálymentesség biztosítása a választási eljárás folyamatában. Elég, ha a vakokra vagy a gyengén látókra gondolunk. Nekik biztosítani kell a Braille-írásos szavazólapot azért, hogy tudjanak önállóan szavazni.
Felteszem a kérdést, hogy mi a belátási képesség, mi alapján dönti el a bíróság, hogy kinek van belátási képessége és kinek nincs. Elnézést kérek a példáért, de a választás, a szavazás napján egy részeg embernek van-e belátási képessége? Nem is biztos, hogy elmegy szavazni, lehet, hogy nem is él a választójogával, de van választójoga, vagy él vele, vagy nem. Ez az ő döntése. Tehát milyen alapon különböztetjük meg őt egy egyetemre járó autistától vagy egy enyhe értelmi fogyatékos személytől, aki tudja, hogy miért megy a szavazófülkébe, és tudja, hogy kire akar szavazni? Az is biztos, hogy a súlyosan értelmi fogyatékos személy nem fog elmenni szavazni, de van passzív választójoga. Ez számomra és sokak számára elvi kérdés. Csak azért, mert valaki fogyatékosnak születik vagy azzá válik, ezért ne korlátozzuk a választási jogában.
Végül szeretném kifejezni nagy örömömet, hogy Európában Finnország, Ausztria és Portugália után Magyarország lehet a negyedik ország, amely alaptörvényében rögzíti a jelnyelv védelmét, a jelnyelvet mint a nemzeti kultúra részét. Ezt érzékeltetve engedjék meg nekem, hogy az eddigi felszólalások során sokszor idézett Himnusz sorai után most az egyik legszebb, a magyar nemzethez szóló verset előadjam magyar jelnyelven, hangra fordítás nélkül. A Szózat következik. (A Szózatot jelnyelven adja elő.)
Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács segítségével teszi meg.) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Abban a helyzetben vagyok, hogy 12-15 évvel ezelőtt úgy döntöttem - akkor én is rokkantnyugdíj előtt álltam, és így állnék most itt -, mert akkor is ellenkezett az elveimmel, hogy egészséges fogyatékos személyként, fogyatékos emberként rokkantnyugdíjat kérjek és ezt igényeljem, én inkább a munkát választottam és munkát kerestem. De az is igaz, hogy nagyon sok sorstársam az elmúlt 20 évben nem nagyon látott más lehetőséget, és a rokkantnyugdíjba menekült. A rendszerváltás utáni években volt ez. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen lehetőség számukra, hogyha nem találtak vagy nem kaptak munkát, vagy elbocsátották őket, ez volt az egyetlen megélhetési lehetőségük.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi lesz a fogyatékosokkal, a rokkantnyugdíjból élő fogyatékosokkal. Mindenki arról beszél, hogy elvesszük, elvesszük, elvesszük. De arról nem beszélünk, hogy mit kapnak cserébe. Arról nem beszélünk, hogy átalakítjuk a rendszert. Az elmúlt órákban, a délutáni vitában is nagyon sok szám és nagyon sok adat elhangzott, én csak egyet szeretnék elmondani, amivel mindenki tisztában van, hogy 600 ezer fogyatékosról beszélünk Magyarországon körülbelül, ugyanakkor 650-720 ezer rokkantnyugdíjasról. Ez nagyon riasztó arány, ez nem fenntartható állapot.
Tény és való, hogy a rendszerváltás után nagyon sok bizonytalanság miatt a szociális háló alá menekültek, és ezáltal megterhelték a költségvetést, ezen keresztül a 3,5 millió munkavállalót is megterhelték. Eddig az állam általában a kényelmesebbik megoldást választotta, a rokkantnyugdíjat és egyéb támogatási formákat, és nem a foglalkoztatást támogatták. Itt jut eszembe, hogy három és fél évvel ezelőtt a szocialista kormány bevezette az úgynevezett rehabilitációs járadékot, amit aztán a III. csoportba tartozó fogyatékosok vehettek igénybe. Ez a járadék a rokkantnyugdíj helyett járt, három évig. Utána két lehetősége volt: ha rehabilitálható volt a személy, akkor a munkaerőpiacra visszavezették, hogyha nem volt rehabilitálható a személy, akkor pedig rokkantnyugdíjat kapott. Ennek a költségvetési kiadása 2011. évben 25,6 milliárd forint volt, a 2010-es költségvetési előirányzat pedig nem volt elég, 31 százalékot kellett még hozzátenni. Szerintem a foglalkoztatást kellett volna ezekkel a milliárdokkal támogatni és elősegíteni.
Az elmúlt 20 év hozadéka az is, hogy a fogyatékkal élők inkább a rokkantnyugdíjat választották, és emellett vállaltak négy- vagy hatórás munkát, ha akartak vagy ha tudtak. Az is tény, hogy a fogyatékos személyek és a megváltozott munkaképességűek helyezkednek el a legnehezebben a munkaerőpiacon. Nagyon sokszor a munkáltatón is múlik ez. Nem mernek munkát adni, nem tudnak mit kezdeni ezekkel a személyekkel, és nem akarják fölvenni őket, vagy látszatmunkát adnak nekik. De az is tény, hogy nagyon sok állampolgárt frusztrál az a helyzet, hogy sokan jogosulatlanul veszik igénybe a rokkantnyugdíjat vagy egyéb támogatásokat.
Szerintem nevén kell nevezni a dolgokat. A nyugdíj az legyen nyugdíj. A fogyatékos személyek vagy a megváltozott munkaképességű személyek pedig ne nyugdíjat kapjanak azért, mert fogyatékosok, vagy nincs munkájuk vagy nem kapnak munkát. Rá kell lépni arra az útra, amelyik minél több fogyatékos embernek fog majd tudni munkát adni tisztességes munkabérért, a rokkantnyugdíj vagy egyéb támogatási forma helyett. Sokszor mondjuk, hogy a fogyatékos személyekkel kapcsolatos bármilyen befektetés a munkaerőpiacon hosszú távon megtérül, megtérülő befektetés adó vagy valamilyen járulék formájában.
Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy nagyon sok európai országhoz hasonlóan a magyar társadalom is öregedő társadalom. Egyre több lesz az inaktív személy. Egyre több lesz a nyugdíjas, és ezáltal elvileg egyre több lesz viszont a munkahely, és közben a fogyatékossággal élők ezrei állnak készen, és nagyon szívesen vállalnak munkát. Ezúton is kérem a kormányt és valamennyi képviselőtársamat, hogy olyan törvényt készítsünk elő, ami megfelelő garanciák mentén fogja ezt az átalakítást lebonyolítani, és megfelelő feltételek mellett akadálymentes munkahelyeket fog támogatni és teremteni. Azt is törvényben kellene rögzíteni, hogy azokról a fogyatékos személyekről, az eddigi rokkantnyugdíjasokról, akik nem tudtak munkát szerezni, az állam köteles gondoskodni.
Összegezve mindazt, amit elmondtam: a rendszerváltás után nagyon sok önhibáján kívüli rokkantnyugdíjas került be, és közben nagyon sokan éltek ezzel a lehetőséggel jogosulatlanul. Az a probléma, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a mostani nyugdíjrendszer nem áll stabil lábakon, hogy nem voltak a fogyatékos személyekhez szabott szolgáltatások. Ez lenne az igazi segítség. A munkaerőpiacon is helyt tudnának ezek az emberek állni, és akarnának is dolgozni. Említettem, hogy nagyon gyors tempóban öregszik a társadalom, és nő az eltartottak száma, és közben csökken az aktív dolgozók száma. Ezáltal a nyugdíjrendszer a továbbiakban így nem fenntartható, különösen az aktív fogyatékos emberekkel együtt nem.
A korkedvezményes nyugdíjhoz csak egyetlen gondolatot szeretnék mondani. Több európai országban létezik a korkedvezményes nyugdíj, például Spanyolországban is, viszont ott a korkedvezményes nyugdíjasok nem vállalhatnak más munkát. Semmilyet. Vagy munka, vagy nyugdíj. Ilyen szempontból a magyar állam nagyon pazarló.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács segítségével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót. Schiffer András képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni. Az elfogadott alaptörvényben, amit április 25-én írt alá a köztársasági elnök úr, a 15. cikk (5) bekezdése megfogalmazza a fogyatékkal élőket. A 19. cikk (1) bekezdése megfogalmazza a fogyatékosokat érintően, hogy minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult; a fogyatékkal élő személyekről van szó.
Józsa István képviselőtársamra reagálva pedig azt szeretném mondani, hogy ez az alkotmánymódosítás lehetővé teszi, hogy ezután olyan törvényt hozzunk létre, ami nagyon sok kérdést tisztázni fog, ami eddig nagyon zavaros helyzet volt és tisztázatlan volt.
Köszönöm szépen. (Taps.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmánymódosítás 2. §-ához érkező módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni. A módosító javaslatok lényege, hogy különböző kivételeket fogalmaznak meg. Például az alkotmánymódosítás ne vonatkozzon az özvegyi nyugdíjra, a rokkantnyugdíjasokra vagy a korkedvezményes nyugdíjasokra. Véleményem szerint a módosító javaslatok egyike sem felel meg az előterjesztői céloknak. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer nem fenntartható, és szükség van az átalakításra. Az alkotmánymódosításnak nem az a célja, hogy az alkotmányon belül részletesen szabályozza ezt a kérdést.
A 2012. január 1-jén hatályba lépő új alaptörvényben is benne van, hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. Továbbá rögzíti azt is, hogy az anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. Ez az elv szerepel a most hatályos alkotmányban is. Az alkotmánymódosítás célja az, hogy a módosítás által olyan törvényt hozhassunk létre, amely nevén nevezi a dolgokat, és részletes szabályozással lehetővé teszi a jelenlegi állapot rendezését.
Ettől függetlenül jogos a kérdés, hogy mi lesz a fogyatékossággal élő rokkantnyugdíjasokkal. De az is jogos kérdés: Magyarországon tényleg 650-720 ezer rokkantnyugdíjas él, akik egyben munkaképtelenek is? Tény és való, hogy az elmúlt 20 évben nagyon sokan a rokkantnyugdíjba menekültek, a szociális biztonságot választva ezzel. Ez nagyon megterheli az állami költségvetést és ezen keresztül a három és fél millió aktív munkavállalót. Ehhez hozzá kell tennem, hogy nem a rokkantnyugdíjasok száma és ennek költségvetési vonzata az, ami az államadósság-szakadék szélére sodorta az országot. Ettől függetlenül szükség van a rendszer felülvizsgálatára, de inkább a társadalmi igazságosság figyelembevételével, hogy ténylegesen csak az kapjon támogatást, aki munkaképtelen vagy önhibáján kívül munkanélküli, és ne az ügyeskedők.
A nyugdíj legyen nyugdíj! Ne azért kapjon valaki rokkantnyugdíjat, mert fogyatékkal élő; ők inkább kapjanak szociális ellátást, ha valóban nincs tisztességes munkájuk vagy munkabérük. Az már más kérdés, hogy a munkáltatók azok a legtöbb esetben, akik nem mernek, nem tudnak fogyatékos személyeket alkalmazni, mert nem rendelkeznek a megfelelő információval. Arról nem is beszélve, hogy a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény alapján az a munkáltató rehabilitációs járadékot köteles fizetni, aki legalább 20 főt foglalkoztat, és a fogyatékos vagy megváltozott munkaképességű munkavállalók aránya nem éri el az 5 százalékot.
(19.40)
Ez a kötelező foglalkoztatási szint. Ebből levezetve az állami és a közigazgatási szféra, illetve a versenyszféra több ezer, ha nem tízezer fogyatékos vagy megváltozott munkaképességű munkavállalót tudna alkalmazni, rehabilitációs hozzájárulás helyett munkabért fizetve. Újra hangsúlyozom, hogy rá kell lépni arra az útra, ami minél több embernek és fogyatékos személynek munkát tud adni, tisztességes munkabért biztosítva a nyugdíj és egyéb támogatások helyett. Sokszor mondjuk azt is, hogy a fogyatékos személyekhez kapcsolódó bármilyen befektetés hosszú távon megtérül adók és járulékok formájában.
Ezúton is ismételten kérem a kormányt és képviselőtársaimat, hogy olyan törvényt hozzunk létre, amely megfelelő garanciákat ad arra nézve, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása során megfelelő feltételeket és akadálymentes munkahelyeket is biztosít. Hogyha nem tudnak munkát kapni a fogyatékossággal élők vagy az eddigi rokkantnyugdíjasok, akkor a róluk való gondoskodást is biztosítania kell az államnak. Ezt is törvényben kell rögzíteni.
Mindannyian tudjuk, hogy a jövőben rohamosan emelkedik az eltartottak száma, és ezzel párhuzamosan csökken az aktív korúak aránya. Mindannyian látjuk, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer nem fenntartható, különösen az aktív, fogyatékossággal élő emberek, illetve a még munkaképes, de korengedményes nyugdíj révén inaktívvá váló állampolgárok nélkül.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Csak pár észrevételt szeretnék tenni. Abban egyetértünk Sneider Tamás képviselőtársammal, hogy nem mindenki csaló, aki rokkantnyugdíjas, ugyanakkor figyelembe kell venni a társadalmi igazságosságot is, mert szeretném hangsúlyozni, hogy nem mindegy, hogy ki milyen formában kap rokkantnyugdíjat, vagy ki nem kap más ok miatt.
A felülvizsgálat elsősorban a harmadik csoportba tartozó rokkantnyugdíjasokat érinti. Lehet, hogy a KSH adatai szerint 330 ezer rokkantnyugdíjas van, de ha megnézzük a forintosított számokat is, 2011-ben a rokkantsági nyugdíjakra, baleseti járadékra 660 milliárdot költöttünk. Nézzük meg a foglalkoztatási arányt is: Európában 40 százalék körüli a fogyatékosok foglalkoztatása. Itt nálunk 12-15 százalék. Tehát nem logikus a rendszer, pazarló a rendszer. Ezt kellene átalakítanunk úgy, hogy mindenki lássa, hogy rend van.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács segítségével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Nagyon rövid leszek, egy dolgot nem értek. A Fidesz részéről a sportbizottság tagjaként itt ülök, megtisztelem a vitát a jelenlétemmel, és kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos törvényjavaslat fekszik előttünk, a T/4463. számú, a korhatár előtti nyugdíj megszűnéséről és a korhatár előtti ellátásokról, szolgálati járandóságról szóló törvényjavaslat. Ezt a javaslatot az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság megtárgyalta, 16 igen és 4 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat egyik nagyon fontos célja, hogy végre nevén nevezzük a dolgokat, a nyugdíj valóban nyugdíj legyen. Végre érvényesüljön az az alapelv, hogy nyugdíjat csak azok kapjanak, akik elérték az öregségi nyugdíjkorhatárt. Az öregségi nyugdíjkorhatár előtti ellátásoknak nem nyugdíj lesz a neve, ezeknek az ellátásoknak a fedezetét nem a Nyugdíj-biztosítási Alapból fogják biztosítani, ezáltal kiegyenlítődhet a Nyugdíj-biztosítási Alap is. A cél az, hogy a nyugdíjkiadások ne haladják meg a nyugdíjjárulékokból származó munkáltatói és munkavállalói járulékbevételek összegét.
Nagyon fontos az is, hogy a társadalom számára letisztuljon ez a rendszer. Mindenki világosan lássa: kinek milyen ellátás jár, és milyen jogviszony után. Nem tartható az az állapot, hogy kis túlzással élve, minden szociális jellegű ellátás nevében benne szerepeljen a "nyugdíj" szó.
A törvényjavaslat alapján valamennyi nyugdíjkorhatár előtti ellátás megszűnik, kivéve a nők 40 éves jogosultsági idővel igénybe vett ellátását. Ezek helyébe a nyugdíjkorhatár előtti ellátás lép a korábban megállapított összeg folyósítása mellett.
(17.10)
Amikor az érintettek elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt, akkor tényleges öregségi nyugdíjassá válnak ugyanazzal az ellátási összeggel. Ez az összeg nem változik, ezt továbbra is megkapják. A korhatár előtti ellátások összege évenként az infláció mértékével emelkedni fog. Hangsúlyoznám, hogy azok a nők, akik megfelelnek a negyvenéves szolgálati idővel a kedvezményes nyugdíjba vonulás feltételeinek, továbbra is öregségi nyugdíjat fognak kapni.
A szolgálati nyugdíj helyébe a szolgálati járandóság lép. A szolgálati járandóság azoknak jár, akik az 57. életévüket 2011. december 31-éig betöltik, ezt követően öregségi nyugdíjellátásra lesznek jogosultak. A törvényjavaslat szerint az 57 év alattiak szolgálati járandósága a személyi jövedelemadó mértékével csökkentett összegben fog járni, és az ellátásuk nem csökkenhet 2011-ben a minimálbér összegének másfélszerese alá. Akik tartalékos állományba lépnek vissza, azok mentesülnek a személyi jövedelemadó befizetése alól. Mindkét ellátás mellett keresőtevékenységet lehet folytatni, de az éves jövedelem nem haladhatja meg a minimálbér tizennyolcszorosát.
A törvényjavaslat célja és tartalma egyértelmű: a Nyugdíj-biztosítási Alap kiegyensúlyozásának megteremtése, a korhatár előtti ellátások fedezetét pedig a Nemzeti Szociálpolitikai Alap fogja biztosítani a központi költségvetés által. A nyugdíjrendszer átlátható lesz, könnyített szolgálat lesz a rendelkezési állományon keresztül, így a nyugellátásra jogosultak nyugdíja biztos alapokon nyugvó lesz, és finanszírozhatóvá válik.
Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót. Eddig sok érv elhangzott már, én csak számokat szeretnék mondani, amelyek szintén elgondolkodtatóak. Megnéztem a statisztikákat, hogy a fegyveres testületeknél 45 év alattiak hányan mentek el nyugdíjba az elmúlt években. Két évet kiemelnék, a 2007-es és 2008-as évet. 2007-ben 3685 fő ment nyugdíjba, 2008-ban pedig 3738 fő ment nyugdíjba. Tehát ezek csak azok, akik 200 ezer és 350 ezer forint nyugdíjat kaptak. Vagyis átlagosan havi 260 ezer forintos nyugdíjat, vagyis évi szinten 985 millió forint, illetve 2008-ban 973 millió forint havi szinten. Évi szinten pedig 11 milliárd 497 millió 2007-ben, 2008-ban pedig 11 milliárd 685 millió forint. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ilyen gazdagok vagyunk!) 2007 előtt, illetve 2008 után ezek az adatok töredékei a kétéves adatoknak. Vagyis évi szinten 22 milliárd forint megy el ezekre a nyugdíjakra ahelyett, hogy ésszerűen módosították volna a munkaköröket, ésszerűen átszervezték volna a nyugdíjakat, és tovább dolgozhattak volna az aktív munkavállalók.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban. - Több kormánypárti képviselő jelnyelven is kifejezi a tapsot.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Tavaly a költségvetési vitában, a 2011. évi költségvetési törvény vitájában a kiszámíthatóságot hangsúlyoztam a fogyatékos személyek országos érdekvédelmi szervezeteinek támogatásában. Örömmel látom, hogy ez a kiszámíthatóság folytatódik, a biztonságos szakmai munka tovább folytatódhat, ellentétben a 2010. év elejével, amikor felére vagy egyharmadára csökkentek a támogatások. A többi forrást pedig megpályáztatták, és tulajdonképpen ugyanezek a szervezetek kapták meg. Vagyis nőttek az adminisztratív terhek, és csökkent a hatékonyság.
Ezt korrigálta a 2010. év második felére az új kormány, kiegészítve a támogatások összegét. 2011-ben már közvetlen támogatást kaptak ezek az országos szervezetek, és így biztonságos, kiszámítható szakmai munkát tudtak folytatni. Ez fog megvalósulni 2012-ben is, ugyanis az Autisták Országos Szövetsége, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Szövetsége, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, illetve a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, a Siketvakok Országos Egyesülete mind megkapja jövőre ugyanazt a támogatást, amit ebben az évben is kaptak. Erre a forrás biztosítva van a Nemzeti Erőforrás Minisztérium költségvetésében, több mint 900 millió forinttal.
Továbbá örömmel nyugtázom, hogy a magyar jelnyelvről és magyar jelnyelv használatáról szóló törvény alapján a jelnyelvi tolmács szolgáltatás országos szintű működése is továbbra is biztosítva lesz. Nagyon fontos, hogy az uniós pályázatok által előírt kötelezettségeket, amiket a látásrehabilitációs szolgáltatásokra pályázó szervezetek vállaltak, és nem tudták betartani, ezt átvállalva a kormány, továbbra is biztosítja az elemi látásrehabilitációs központok működését. Ugyanilyen fontos a kitagolási stratégia folytatása is, illetve az autistaotthonok további támogatása. Ezáltal az autista és értelmi fogyatékos személyek, akik képesek önálló életvitelre, öngondoskodásra, megfelelő szolgáltatáshoz jussanak otthoni környezetükben vagy kisebb létszámú lakóközösségekben is.
Az is örvendetes fejlemény, hogy a mozgáskorlátozottak gépjárműszerzési és -átalakítási támogatása jelentősen nő az idei évhez képest. Teszi ezt a 102/2011. számú kormányrendelet alapján is, ezáltal a súlyosan mozgáskorlátozott személyek könnyebben hozzáférhetnek a közlekedésükhöz szükséges gépjárművekhez. Erre 1 milliárd forint van rendelve. Az sem meglepő, hogy a parasport támogatására jelentősen több forrás van biztosítva, hiszen 2012-ben paralimpia lesz Londonban. Ezúton is sok sikert kívánok a parasportolóknak a felkészüléshez.
Végül, de nem utolsósorban szeretném tájékoztatni tisztelt képviselőtársaimat, hogy október 25-én az Európai Parlament elfogadta dr. Kósa Ádám európai parlamenti képviselőtársunk jelentését, ami a fogyatékossággal élő emberek mobilitásáról és társadalmi befogadásáról szól, az Európai Unióban élő, 80 millió fogyatékossággal élő állampolgár képviseletében. A jelentés rámutat arra, hogy nem lehet a fogyatékossággal élők bevonása nélkül elérni az EU 2020 növekedési stratégia céljait, beleértve a 75 százalékos foglalkoztatási szintet is.
Még sorolhatnám, fejtegethetném a költségvetés egyéb tételeit, de ezt majd folytatni fogják képviselőtársaim. Ettől függetlenül most javaslom a Magyarország 2012. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat támogatását.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos előterjesztés fekszik előttünk: a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló T/5000. számú törvényjavaslat, ami jelentős mértékben fogja megváltoztatni az eddigi struktúrát.
A törvényjavaslat célja teljesen egyértelmű: átláthatóbbá tenni, egyszerűbbé tenni az eddigi ellátási rendszert, elősegíteni a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását. De el kell választanunk két fogalmat: az öregségi nyugdíjat és a szociális ellátásokat. Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, és 16 igen szavazattal és 3 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.
Miért is fontos ez a törvényjavaslat? Az európai fogyatékosságügyi stratégia 2010-2020 céljai között szerepel a megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási rátájának a növelése, összhangban az európai uniós foglalkoztatási növekedési stratégiával. Ennek az a célja, hogy a foglalkoztatási ráta 75 százalékos legyen 2020-ra.
Ez értelemszerűen a fogyatékossággal élő személyekkel is foglalkozik. Mindenki tudja, hogy az európai országok többsége, így Magyarország is elöregedő társadalom, egyre több nyugdíjaskorú van, és egyre kevesebb az aktív munkavállaló.
(11.50)
Tehát a magyar államnak is rá kell lépnie erre az útra, amely a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását növeli. Nemcsak szónokolni kell erről, hanem törvényt is kell alkotni.
A magyar államnak mindenképpen változtatni kellett ezen a régi rendszeren. Amennyiben a népesség 10-12 százaléka kap bármilyen rokkantsági vagy egyéb ellátást, vagy ehhez hasonló ellátást, ez egy döbbenetes szám a többi országhoz képest is, nagymértékben megterheli ez a magyar társadalom teherbíró képességét is. Vagyis növelni kell a foglalkoztatási rátát, az aktív munkavállalók számát is, és racionalizálni kell a szociális védőhálót.
A törvényjavaslat egyértelmű koncepció mentén készült. Az eddigi rendszerben három kategóriába sorolták a megváltozott munkaképességű személyeket. Hangsúlyozom, hogy a mostani törvényjavaslat nem érinti az első két csoport tagjait, az I. és a II. csoport tagjait, csak a III. kategóriát. Ebből a nem rehabilitálható személyek továbbra is megkapják az ellátásaikat, a rehabilitálható személyeket pedig vissza kell vezetni a munkaerőpiacra rehabilitációs szolgáltatások és rehabilitációs kártya segítségével. Tehát az összesen 936 ezer emberből, aki bármilyen rokkantsági ellátásban részesül, összesen 111 ezer embert érint ez a törvényjavaslat, ezenfelül 84 ezer, szociális járadékban részesülő személyt is.
A bizottságban több olyan vélemény is elhangzott, hogy a korábbi években, évtizedekben történtek visszaélések a rendszeren belül. Érthető, hogy a rendszerváltás után nagyon sokan menekülőpályaként választották ezt. Ez az állapot a továbbiakban nem tartható fenn, a társadalom teherbíró képessége véges. Nagyon sok támadás éri a kormányzati terveket is, hogy hogyan akarják megoldani ezt a kérdést. Ezért is üdvözöljük ezt a megoldást, hogy azok, akik nem válaszolnak a nekik kiküldött tájékoztatóra, azok nem fognak ellátást kapni. Vagyis hogyha vannak is ezzel visszaélők, akkor ők saját magukat fogják kiemelni ebből a rendszerből. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Akik valóban jogosultak, ők továbbra is meg fogják kapni az ellátást.
Kérem képviselőtársaimat, támogassák ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Most egy általam fontosnak tartott témához szeretnék hozzászólni, ez az 561/5. ajánlási ponthoz kapcsolódik, ami a támogató szolgáltatások, a közösségi ellátások, a jelzőrendszerek, a házi segítségnyújtás, az utcai szociális munka és a krízisközpontok finanszírozásáról szól.
Az eredeti tervben az ez évi keret 60 százaléka volt betervezve, ehhez adtam be módosítót, több egyeztetés után. Sikerült olyan megegyezést találni, ami az ez évi keret 85 százalékára emeli az összeget. Ha maradt volna a 60 százalékos összeg, akkor veszélybe került volna a körülbelül 12-14 ezer súlyos fogyatékossággal élő személy és az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokban dolgozó 700 ezer munkavállaló. Nem is beszélve arról, hogy a 2012-2014-re tervezett intézményi kitagolásokhoz fontosak ezek a támogató szolgáltatások, nélkülözhetetlen szerepük van ebben a kitagolási folyamatban. Ezért is tartom fontosnak, hogy bármilyen formában, de emelkedjen ez a támogatási összeg. Most 85 százaléknál tartunk, így rendben marad a 2012. évre a szolgáltatás. Kérem a kormányt is, hogy figyeljenek erre a területre.
A másik: szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat, hogy beadtunk egy kapcsolódó módosító javaslatot a fogyatékosok országos érdekvédelmi szervezeteinek támogatására, ennek minimális növelésére azért, hogy ugyanúgy el tudják látni a tevékenységüket, mint eddig. Kérem, hogy ezt is támogassák.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Tisztelt Államtitkár Úr! A fogyatékos személyek jogairól szóló és az esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján, illetve az ehhez a törvényhez kapcsolódó országos fogyatékosügyi program alapján, többévi előkészület után, 2003-ban végre kiépült a jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózata. Ennek működését a kormány, az állam biztosítja, finanszírozza, mégpedig pályázati úton. A regionális, majd később megyei szintű tolmácsszolgálatok működése emiatt évről évre bizonytalan, mert egyéves pályázati ciklusok vannak.
Ha jól emlékszem, 2007 környékén volt olyan év, amikor három hónapot csúszott a pályázati kiírás, és erre a három hónapra nem kaptak támogatást a szolgálatok. A fenntartókra volt bízva, hogy működtetik-e, és ha igen, miből a tolmácsszolgálatokat. Az évről évre megismétlődő bizonytalanságot nehezen viselik a tolmácsszolgálat dolgozói, illetve az ügyfelek is. Mindannyian tudjuk, hogy az ügyfeleknek napi szinten van szükségük tolmácsokra az ügyintézésben, orvosi ellátásnál és sorolhatnám tovább, hogy milyen helyzetekben.
A becslések szerint 60 ezer siket és 300 ezer nagyothalló sorstársam nevében kérdezem tehát, hogy milyen intézkedéseket hozott eddig a kormány, illetve van-e valamilyen terve a továbbiakra nézve a jelnyelvi tolmácsszolgálatok kapcsán.
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Nagyon szépen köszönöm a választ.
Örömmel hallom, hogy a kormány, illetve a minisztérium megnyugtató módon rendezi ezt a kérdést rendeleti úton, így hosszabb távra tudnak tervezni a tolmácsszolgálatok, és ezáltal biztosítva lesz a hallássérült személyek kommunikációhoz való egyenlő hozzáférése, illetve a jelnyelvi tolmácsszolgáltatáshoz való joguk is biztosítva lesz ezáltal.
De lenne még egy kérdésem. Úgy tudom, a tavalyi pályázati ciklus 2012. február 29-ével lezárul, az új pályázati kiírás viszont 2012. április 1-jétől indul, ha igaz. Ebből is látszik, hogy kiesik egy hónap, mégpedig a március hónap, és ezzel kapcsolatban kérdezném: van-e a kormánynak megoldási javaslata, terve ezzel kapcsolatban?
DR. TAPOLCZAI GERGELY, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlősége biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényhez benyújtott módosító javaslatot az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság megtárgyalta. Egyhangú 17 igen szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta.
Ahogy az államtitkár úr is említette, ez a módosító javaslat eleget tesz annak az alkotmánybírósági határozatnak, amely kimondta, hogy semmilyen vizsgálati módszer alapján nem lehet különbséget tenni azonos állapotú fogyatékos személyek között.
(10.00)
Úgy látszik, hogy ez a módosító javaslat elsősorban a Williams-szindrómásokról szól, pedig ez a javaslat kiterjed több olyan fogyatékos személyre is, akinek az állapota bármilyen kromoszóma-rendellenességre vezethető vissza. Ez a módosító javaslat kiküszöböli azt a lehetőséget, hogy a vizsgálati módszer alapján különbséget tegyen bármilyen fogyatékos személyek között.
A Williams-szindrómások esetében, azt lehet mondani, hogy húszezer szülésre jut egy ilyen eset. Ez egy nagyon ritka kromoszóma-rendellenesség, egy úgynevezett hetedik kromoszómapárnál az elasztin gén hiánya okozza ezt a betegséget. Ezáltal különböző testi, lelki sajátosságok, különböző hátrányok, különböző fogyatékossági állapot következhetnek be.
Tehát, mint látjuk, az autizmustól elkülönülő betegségcsoportként kell ezt kezelni, és nem autonómiateszt alapján történik meg a diagnosztizálás, hanem az úgynevezett FISH-módszer alapján állapítják meg ezt a betegséget. A genetikai teszt alapján meg lehet határozni ezt a szindrómát.
Ez alapján személy szerint is és a bizottság véleménye szerint is kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot, amelyik valóban jog- és esélyegyenlőséget biztosít a kromoszóma-rendellenességgel élő fogyatékos személyek számára is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottsági ajánlás 3. pontjához szeretnék hozzászólni, és egyben szeretnék válaszolni Pál Béla képviselőtársamnak is.
A bizottsági módosító javaslat pontosan ezt a helyzetet szeretné tisztázni, megteremtve a jogi feltételét annak, hogy azok a személyek, akik rokkantsági nyugdíjat kaptak, öregségi nyugdíjat kapnak januártól, a december 31-ei állapot szerint még rokkantnyugdíjat kaptak, de az új szabályozás szerint öregségi nyugdíjat kapnak, és ezáltal kiesnek az ellátások köréből. Tehát ez a módosítás tisztázza ezt a helyzetet.
A másik gondolat. Tudom, hogy április elején lesz az Országos Fogyatékosügyi Tanács ülése, és napirenden lesz a fogyatékostörvény módosítása is. Tehát első körben a civil szervezeteket fogják meghallgatni, és ennek alapján a kormány foglalkozni fog a törvénnyel, illetve a törvény módosításával.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy békésebb vizekre evezzek; az ajánlás 29. pontjáról szeretnék beszélni.
Most nem szeretném vitatni, hogy házszabályszerű-e vagy sem, inkább a módosító javaslat céljáról szeretnék beszélni. Nem hiszem, hogy vita lenne ebben közöttünk, mégis fontosnak tartom felhívni a figyelmet erre a területre. Ugyanis 2009-ben, amikor a Magyar Országgyűlés elfogadta a magyar jelnyelvről szóló törvényt, akkor ez a törvény módosította a médiatörvényt is, és ez óriási előrelépést jelentett a műsorok akadálymentesítése területén. Emelkedő óraszámban elkezdődtek a feliratozások avagy a jelnyelvi tolmácsolások a hallássérült nézők számára.
Azonban nem minden műsorra írja elő a törvény, hanem korlátozza a feliratozott műsorok típusát. Az elmúlt 2-3 év gyakorlata bebizonyította, hogy szükség van a módosításra, illetve a nézői panaszok alapján is, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége véleménye szerint is, a médiahatóság által felállított monitoringcsapat ellenőrző tevékenysége alapján is kiderült, hogy szükség van erre a módosításra.
Ugyanis nem mindig voltak pontosak a feliratozások, nagyon sokszor kvótán kívüli műsoridőben történt a feliratozás, avagy ismétléseket számítottak bele a kvótába. Tehát többször előfordult, hogy a kezdetben feliratozott sorozatok feliratozását később megszakították, avagy lerövidítették a feliratozást, tehát nem pontosan volt szinkronban az elhangzott szöveggel a felirat; vagy a feliratozott vagy tolmácsolt híradó után a sporthíreket, illetve az időjárás-jelentést már nem akadálymentesítették, és ez nagyon zavaró volt a hallássérült nézők számára.
Ezek alapján történt meg ez a módosítási javaslat, ami sokkal pontosabban előírja a műsorterjesztők számára a kötelezettségeket: pontos feliratozást; a megkezdett műsor vagy sorozat esetén is végig megtörténjen a feliratozás. Kiterjeszti a kötelezően akadálymentesített műsorokat a közlekedési és sporthírekkel, illetve az időjárás-jelentéssel, illetve bővíti a gyakorlat alapján a műsortípusokat is. A kulturális műsorokat különböző politikai műsorokkal bővíti. Illetve előírja a műsorterjesztőknek, hogy kötelesek biztosítani a teletext-szolgáltatást is. Így nem fordulhat elő olyan eset, hogy a teletext-szolgáltatás hiánya miatt vagy csúszása miatt nem elérhető a feliratozás. Illetve a filmalkotásokat beszűkített időkeretben, reggel 6 órától éjfélig kell biztosítani a feliratozás tekintetében, tehát nem lehet úgy teljesíteni a kvótát, hogy az éjszaka vagy a hajnali órákban történő ismétlést feliratozzák. Ez esetben ez nem fog beleszámítani a kvótába. Ez a módosítás nagyon fontos és pozitív a hallássérült nézők számára. Úgy gondolom, képviselőtársaim is támogatni fogják ezt a javaslatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
(12.10)
DR. TAPOLCZAI GERGELY, a sport- és turizmusbizottság előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács segítségével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A sport- és turizmusbizottság megtárgyalta a budapesti Istvánmező rehabilitációs programjáról, kiemelten a Budapesti Olimpiai Központ integrált rekonstrukciójáról szóló törvényjavaslatot, és 12 igen szavazattal és 3 tartózkodás mellett azt elfogadta és általános vitára alkalmasnak találta. Ebből is látszik, hogy a törvényjavaslat célja, tartalma kapcsán alapjában véve egyetértés van, csak a beruházás és az ingatlanfejlesztés időpontja kapcsán alakult ki némi vita.
A mi véleményünk szerint ez egy olyan típusú kiemelt beruházás, amelyet nem lehet, nem indokolt halogatni. Már hosszú évek óta folyik az ezzel kapcsolatos vita ezen a területen. Itt nemcsak arról van szó, hogy a törvényjavaslat célja szerint az a fejlesztési program, amelyet a kormány elfogadott 1384/2011. számú határozatával, a lehető legrövidebb időn belül és a lehető leggyorsabban tudjon megvalósulni, hiszen kiemelt beruházásként nagyon sok engedélyezési eljárásnál csökkenhetne ez az idő.
(14.20)
Nemcsak arról van szó, hogy az eredeti tervek szerint nagyobb, 65 ezer fő befogadására alkalmas építmény lenne. A korábbi tervekkel ellentétben nem bontják le a Puskás Ferenc Stadiont, csak a felső karéjt, 65 ezer fős stadion lesz, amely elsősorban atlétikai pályaként üzemelne, és a további fejlesztési programban szerepel egyéb sportágakhoz kapcsolódó stadion építése is, például úszóközpont, cselgáncs-, birkózóközpont és kerékpárpálya is.
És nemcsak arról van szó, hogy a Magyar Építészeti Kamara szerint pozitív irányba mozdulna ez a projekt, a kamara szerint indokolt lenne a 65 ezer fős stadion megépítése. Azt is pozitívumként értékelte a szakma, hogy a nagyon sok élményt nyújtó, helyi védelem alatt álló eredeti stadion azért megmaradna. De arról is szó van, hogy ezzel az ország szempontjából egy olyan jelentős beruházás valósulna meg és egy olyan jelentős fejlesztés, ami nagymértékben hozzájárulna Magyarország imázsához. Ez lenne a leghatékonyabb marketing, és nem utolsósorban rengeteg munkahely létesülne ennek kapcsán, az építkezés során és a működtetés során, illetve a vendéglátás során azzal, hogy a látogatókat és a sportolókat kiszolgálják. Több minden komplex fejlesztésre ez lehetőséget adna, és ez egy komplex és nagyon jól átgondolt fejlesztési terület lenne.
A sport- és turizmusbizottság többsége ezért aztán üdvözölni tudja és hosszú távon előremutató kezdeményezésnek tartja. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban a tankötelezettségi korhatárral kapcsolatban szólok hozzá.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
Az LMP népszavazási kérdése úgy szólt, egyetértünk-e azzal, hogy a tankötelezettségi korhatár 18 év alatt legyen. Itt feltehetném azt a kérdést, hogy amikor bevezették annak idején a 18 éves korhatárt, akkor volt-e népszavazás erről a kérdésről. Megkérdezték-e az emberek véleményét, hogy egyetértenek-e a 16 éves korhatár felemelésével 18 éves korra?
De most nem is ez a kérdés. Mi szól amellett, hogy csökkentsük az életkort? Már több érvet is felhoztak, és egypárral magam is előállnék. Európa 19 országában 16 év a korhatár, például Dániában, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Norvégiában. Mindösszesen 4 olyan európai ország van, ahol 18 év az életkorhatár, 5 országban pedig 17 év.
Mindannyian tudjuk, hogy a korhatár csökkentése nem azt jelenti, hogy kötelező befejezni a tanulást, hanem az államtitkár úr is megfogalmazta: a kötelezettség szűnik meg, a tanuláshoz való jog nem. A korhatár a tanulóknak ad lehetőséget annak eldöntésében, hogy mit szeretnének a továbbiakban: tanulni vagy dolgozni. Az állam ezután is biztosítja az ingyenes, illetve térítésmentes oktatást az érettségiig vagy az első szakképzettség megszerzéséig.
A szakmai bizonyítványt kortól függetlenül meg tudja szerezni a tanuló; a felnőttképzésben is bármikor részt vehet, kortól függetlenül. A felsőoktatás megszervezése továbbra is kötelező állami feladat marad. Az iskolarendszerű képzésbe bármikor vissza lehet térni.
Tegyük a szívünkre a kezünket: mindannyian tudjuk, hogy voltak, mindig is voltak, vannak és lesznek is olyan tanulók, akiket, finoman fogalmazva, nem köt le a tanulás, inkább mást csinálnának már 16-17 éves korukban, például dolgozni szeretnének. Ettől függetlenül én elismerem, hogy ez nagyon összetett kérdés, mert azért munkahelyeket kell biztosítani, álláslehetőségeket kell biztosítani vagy megfelelő szakképzést kell biztosítani.
(20.00)
Éppen ezt hidalja át a kormány a korábban már megkezdett 3 éves új típusú, gyakorlatorientált szakiskolai képzés által. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy maga az a tény, hogy a munkába állás előtt a fiatalok milyen hosszú időt töltenek el az iskolapadban, ez nem minőségi feltétel az oktatás részére, mert nem feltétlenül jelenti az élethosszig tartó tanulás képességét, illetve a foglalkoztathatóságot. Dániában például a 15-19 éves kor között 83 százalék az iskolás, Magyarországon ez az arány 87,5 százalék, ugyanakkor a 25-60 év közötti, legfeljebb általános iskolát végzett dán férfiak 25 százaléka részt vesz a nem formális képzésben, átlagosan évente 790 órában, míg itthon ez az arány ugyanebben a korosztályban legfeljebb az általános iskolai végzettséget szerzett magyar férfiak 10 százaléka. Tehát ez meghatározhatatlan, nincsenek adatok. Dániában az általános iskolát el nem végzett férfiak 54 százaléka foglalkoztatott, nálunk a nyolc évfolyamot el nem végzők foglalkoztatási aránya 20 százalék. Tehát sokkal lényegesebb a tanulás hatékonysága és minősége, mint az, hogy hány évig ült iskolában a tanuló.
Figyelembe kell vennünk azt is, mivel a tankötelezettségi korhatár 16 évről 18 évre emelése régebben, több mint tíz évvel ezelőtt történt, egy picit emelkedett a 17-18 éves korban iskolába járók aránya, de ezek az arányok nagyon alacsonyak. 2008-ban a képzésben való részvételi arány a kötelező iskoláztatási korhatárt megelőző életév esetében csak egy picit haladta meg a 90 százalékot, ezzel az európai országok között az egyik legalacsonyabb mutatószámunk van. Ez azt jelenti, hogy Magyarország, bár bevezette 18 éves életkorig a tankötelezettségi korhatárt, a 17-18 éves korosztályban nem tudta elérni azt, hogy ez az arány emelkedjen a többi európai ország átlagához képest, nem tudott felzárkózni. Tehát a tankötelezettségi korhatárt a 18 éves életkort követően nem követik olyan reformok és változások, amelyek eredménye az lett volna, hogy a döntő többség bent marad az iskolarendszerű képzésben 18 éves koráig, vagy utána is valamilyen képzettséget szerezzen.
Csak megjegyzem, ha jól működik az oktatási rendszer, és a gyermekek, a fiatalok, elsősorban a szülők úgy látják, és valóban úgy látják, hogy van értelme a továbbtanulásnak, akkor nem lenne szükség a tankötelezettségi korhatárra, csak annyi történne, hogy az állam pontosan megszabja, milyen oktatási szolgáltatást milyen idős korig lehet ingyenesen igénybe venni; zárójelben - ez most is így van. Az állam biztosítaná, hogyha különböző formában is, de mindenki részesülhessen ezekből a szolgáltatásokból, és ez így van most is, de sajnos még nem tartunk itt, és egy határt sajnos meg kell húzni. Be kell látnunk, hogy a 18. életév azért problematikus, mert a jogszabályt nem sikerült betartani, nem éri el a célját, emiatt is van értelme a korhatárcsökkentésnek. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy az iskolák, elsősorban a szakiskolák képesek lesznek-e jobban megtartani a tanulóikat, értelmes és hasznos képzést nyújtva a diákoknak.
Végül engedjék meg, hogy néhány kulcsgondolatot idézzek, az internetet olvasgatva különböző kommenteket találtam ezekkel kapcsolatban, és ebből szeretnék idézni: teljesen mindegy, mennyi a korhatár, hogyha 18 lesz vagy 15 vagy akármennyi, a szülő felelőssége a gyerek nevelése és a tanulás fontossága. Vagy: szerintem nem az államnak kell az életkort előírni, hanem a közfelfogásnak kell megváltozni. A közhely is azt mondja, hogy a jó pap holtig tanul, de attól közhely, hogy ez igaz is. Kötelező vagy sem, tudatos vagy sem, tanulás nélkül nem lehet élni. Más idézet: nem a korhatárt szabnám meg, inkább a minimális végzettséget szabnám meg a nagykorúságig. És egy utolsó: véleményem szerint a tankötelezettség az általános iskola befejezéséig tartson; ez lehet 15-16 év, ez nem fontos kérdés, ettől még nem fogják tömegesen otthagyni a gyerekek az iskolát, és alternatívát is adnánk, például legyen tanműhelygyakorlat, és a két év alatt szakmát adjunk a kezébe, 16-17 évesen megjelennek a munkaerőpiacon, ez egy élő belgiumi gyakorlat.
Attól nem kell félni, hogy aki nem akar tanulni, annak korábban fog kezdődni a munka világa. Fontos az, hogy az oktatási rendszer legyen jól átgondolva, és ne jelentsen a korai szakmaszerzés zsákutcát. Tapasztalatból tudom, hogy a fiatalok, megismerve a munka keménységét, megjön az eszük, felismerik a tanulás fontosságát, és ezért nem tartom fontos kérdésnek a tankötelezettségi életkor kérdését, esélyt és lehetőséget kell adni a továbblépésre. Összegezve: szerintem itt és most nem a tankötelezettségi életkorhatár a legfontosabb kérdés.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Elsősorban a családokat érintő és szociális intézkedésekről szeretnék röviden szólni. Mindannyian tudjuk, hogy nagyon fontos intézkedést hozott a kormány, és ebből az egyik legfontosabb például, hogy a szülők újra a gyermekek 3 éves koráig kaphatnak gyest. Újra kiterjesztettük a családi adókedvezményt az egy- és kétgyermekes családok esetében, illetve a háromgyermekes családok nagyobb mértékű adókedvezményre jogosultak. Nagyon fontos új intézkedés az is, hogy 91 napos terhességnél már lehet igényelni a családi adókedvezményt.
2011-ben bevezetésre került a gyermekgondozás után visszamenő édesanyák számára, részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén a munkáltatói járulékkedvezmény. Bevezettük azt is, hogy a nők 40 éves munkaviszony, illetve gyermeknevelés után elmehetnek nyugdíjba. Nagyon fontos intézkedés a nyugdíj kapcsán, és ez nagyon fontos döntés volt a kormány részéről, hogy megtartják a nyugdíjasok számára a korábbi megállapodást, miszerint a nyugdíj reálértéke évről évre megmarad.
A polgári kormány olyan területeken is hozott döntéseket és intézkedéseket, ahol az előző években nem volt bátorsága a kormányoknak. Ilyen például a megváltozott munkaképességűek és a fogyatékossággal élő személyek területén hozott döntések és intézkedések. A korábbi ellátások és támogatások helyett egyszerűbb és átláthatóbb rendszert vezettünk be. A rokkantsági és rehabilitációs ellátást is bevezettük, illetve új támogatási formaként bevezettük a rehabilitációs kártyát, amely a munkáltatók számára járulékmentességet biztosít, hogyha fogyatékossággal élő személyeket alkalmaznak.
A kormány 2012. március 9-én elfogadta az új országos fogyatékosügyi programot, és benne 41 konkrét intézkedési tervet határozott meg a kormány, a felelősök és határozott időpontok megnevezésével. Még sorolhatnám tovább a döntéseket, például a devizahitelesek megsegítését, a kilakoltatási moratóriumot, a végtörlesztés lehetőségét, az árfolyamrögzítést, hogy az infláció mértékénél nem lehet magasabb a rezsiköltség. Ahhoz, hogy az Orbán-kormány első két évét értékeljük, arra kevés ez a vitanap, akár 4 óra, akár 10 óra, abban viszont nem lehet vita közöttünk, hogy az igazi, mérvadó értékelést a választópolgárok fogják kimondani 2014-ben.
Végül engedjenek meg egy megjegyzést. Nem szokásom a múltba visszamutogatni, sem személyeskedni, de most egypár órával ezelőtt Gyurcsány Ferenc nagyívű felszólalásával kapcsolatban felmerült bennem egy kérdés. Ő volt az, aki azt mondta 2005-ben, hogy Magyarországról el lehet menni. Én azt mondom, hogy bármi legyen a gazdaságpolitika, bármilyen legyen a politikai irányvonal, én itt szeretnék továbbra is élni Magyarországon. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan vitatják, hogy a 2013. évi költségvetési tervezet korán lett benyújtva. Meg kell várni az év végét, amikor már több adat és több információ áll rendelkezésre - mondják -, ez is egy érthető érvelés. De tekintettel kell lenni arra a sok költségvetési intézményre, szolgáltatóra, szervezetre, civil szervezetre, amelyek sohasem tudtak időben tervezni, csak az elfogadott költségvetés ismeretében. Emiatt minden a következő évre csúszott, a támogatási szerződések megkötése, a támogatások átutalása is. Szerintem azzal, hogy a költségvetési törvény korábban lesz elfogadva, ezeknek az intézményeknek, szervezeteknek is könnyebbé válik a tervezés, és ezáltal gördülékenyebbé válik az összes folyamat, ami ezzel kapcsolatos, például a támogatások átutalása.
A tavalyi költségvetési vitában örömömet fejeztem ki, hogy a fogyatékos személyek érdekvédelmi szervezetei számára a 2012-es támogatási összegek nagysága ugyanolyan maradt, mint 2011-ben volt, ezzel a kiszámíthatóságot és a tervezhető szakmai munkát biztosította a kormány.
(8.20)
Örömmel látom, hogy a mostani költségvetési tervezetben külön nevesítve vannak a fogyatékosok országos érdekvédelmi szervezetei.
Ugyanakkor jeleznem kell azt is, tiszteletben tartva, hogy a különböző körülmények, elsősorban a gazdasági körülmények is befolyásolják a tervezett összegeket, de emellett jelzem, hogy módosító javaslatot szeretnék beadni, aminek az a célja, hogy a 2013. évi összeg ugyanannyi legyen, mint a 2012-es összeg, ne legyen ennél kevesebb. Elfogadom, hogy a 2013-as összeg jóval nagyobb még így is, mint a 2010-es volt, de szeretném, ha a 2013-as összeg ugyanakkora lenne, mint a 2012. évi.
Nagyon fontos, hogy a kormány továbbra is támogatja és működteti az elemi látásrehabilitációs központokat, továbbá működteti az autistaotthonokat is, ezzel lehetővé téve az autista személyek számára komplex ellátást biztosító intézmények működtetését.
Továbbá örömmel látom, hogy a jelnyelvi tolmácsszolgálatok számára is biztosított lesz a működés, mégpedig hároméves időszakra, pályázati rendszerben, évről évre történő elszámolási kötelezettséggel, de hároméves ciklusban lesznek támogatva a tolmácsszolgálatok.
Az is örvendetes fejlemény, hogy a mozgáskorlátozottak gépjárműszerzési és -átalakítási támogatása, illetve közlekedési támogatása összesen 1,9 milliárd forintos összegben szerepel a költségvetési soron.
Pozitívum, hogy 2013-ra is ugyanannyi, 5 milliárd 863 millió forintot irányoztak elő a támogató szolgáltatás, közösségi ellátás, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, utcai szociális munka és krízisközpontok részére. Ez megegyezik a 2012. évi összeggel.
A családi támogatások kapcsán engedjék meg, hogy röviden kitérjek a gyesre. Nagyon örülök annak, hogy az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság hétfőn benyújtotta azt a módosító javaslatot, amelyet a bizottság tagjai egyhangúlag elfogadtak. Sokat egyeztettem ennek a módosítónak a kapcsán, mire sikerült a megfelelő formát kialakítani és benyújtani. A lényege az, hogy a rokkantnyugdíjrendszer átalakítása során új ellátórendszer épül ki, amely, nagyon helyesen, letisztítja az ellátásokat. A szabályozás szerint a rokkantsági ellátásra jogosultak kaphatnak gyest is, de aki rehabilitációs ellátásra jogosult, az nem, mert ez a kétfajta ellátás más és más célt szolgál. Ez a módosító javaslat kiigazítja ezt a szabályozást, és ezáltal a rehabilitációs ellátás nem minősül rendszeres pénzbeli ellátásnak, és így a rehabilitációs ellátásra jogosult anyukák megkaphatják a gyest is. Ennek a költségvetési hatása elenyésző, de mégis nagyon fontos eredmény körülbelül 1500 édesanya számára.
Fontosnak tartom megemlíteni a költségvetés sport fejezetét is. A sport területén az egyik legjelentősebb feladat a 2016-os Rio de Janeiro-i olimpiára és paralimpiára való felkészülés. Az erre elkülönített összeg több lesz, mint a 2012. évi londoni olimpiára és paralimpiára való felkészülés összege, összesen 2 milliárd 472 millió forint. Ugyanúgy fontos, hogy a fogyatékosok sportjára szánt támogatás sem csökken, ez 230 millió forint lesz. Jelzem, hogy a 2013. évi siketlimpia rendezési jogától a görög kormány visszalépett 2011-ben, és ekkor jelentkezett a siketek nemzetközi siketlimpiai bizottsága - amelynek rövidítése ICSD - által kiírt pályázatra a Magyar Paralimpiai Bizottság is, amely elnyerte a rendezési jogot. Majd később az ICSD visszavonta ezt a döntést, és Bulgáriának adta a rendezési jogot, költségvetési okokra hivatkozva. A lényeg viszont az, hogy ennek is költségvetési hatása lesz, ugyanis támogatni kell a siketlimpiára való felkészülést és kiutazást is. Ennek a költsége a Magyar Olimpiai Bizottság költségvetésén belül lesz, de én szeretném, ha ez is külön nevesítve jelenne meg, ugyanúgy, mint ebben az évben az olimpiára és paralimpiára való kiutazás költsége. De erre majd ősszel visszatérhetünk.
Még sorolhatnám a további költségvetési sorokat, de ezt majd folytatják képviselőtársaim. Én egyelőre megköszönöm a figyelmet. (Taps.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnézést kérek Szabó Timea képviselőtársamtól, hogy mégsem az övé az utolsó szó, de muszáj egy kicsit reagálnom az elhangzottakra. Egyrészt a jelnyelvi tolmácsszolgálatokkal kapcsolatos felvetésére reagálnék: nem csökkent a támogatás, mert háromévi ciklusra tervezte a kormány a támogatást. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy szolgálattal kevesebb lett, de országosan ugyanúgy megmaradt a tolmácsszolgálatok rendszere. A látássérültek elemi rehabilitációja és ez a támogatás ugyancsak megmarad továbbra is a pályázati rendszerben.
A másik példa a szociális célú humán szolgáltatások normatív állami támogatása, ez 15 milliárddal több. Ez csak egy példa; és azt javasolom, hogy nem kell ijesztgetni az embereket ezekkel. Van, ahol csökkent, de ezt kompenzálja a másik területi támogatások növekedésével.
Köszönöm szépen.
DR. TAPOLCZAI GERGELY, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság megtárgyalta az országos fogyatékosügyi programban, valamint a végrehajtására vonatkozó középtávú intézkedési tervben foglalt feladatok megvalósításának időarányos kiegészítéséről szóló jelentést és ennek elfogadását. A bizottság egyhangúlag elfogadta és általános vitára alkalmasnak találta a benyújtott anyagot.
A vita során több szempont és észrevétel is felmerült, és elhangzott az is, hogy az Országos Fogyatékosügyi Tanács ajánlása is bekerülhetett ebbe, de csak az eredményeket lehetett elolvasni ebben a jelentésben. A hiányosságok alapján a továbbiakban összehasonlítást lehet tenni, illetve a további eredmények elérése érdekében.
Elhangzott az is, hogy ebben az évben meg fog történni a fogyatékos személyek esélyegyenlőségéről szóló törvény felülvizsgálata a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szellemében. Össze fogják vetni a felülvizsgálat során a fogyatékos személyek kategorizálását is, új kategóriák kerülnek majd bevezetésére.
Felmerült az is, hogy hosszú évek óta húzódó probléma és kérdés, hogy valójában hány fogyatékossággal élő személy van Magyarországon. Várjuk a 2011. évi népszámlálás adatait, de ez sem fogja teljesen lefedni és pontos létszámot adni, hiszen nagyon sokan nem vallják be, vagy nem vallják be akár saját maguknak sem a fogyatékosságukat. A fogyatékossággal élő személyek érdekvédelmi szervezeteinek a tagsága sem fedi le a hazánkban fogyatékossággal élő személyek számát. Tehát ez is folyamatos probléma és kérdéskör, és mindig csak hozzávetőlegesen tudunk adatokat szolgáltatni.
Figyelembe kell venni azt is, hogy amióta megszületett az esélyegyenlőségi törvény 1998-ban, azóta már két fogyatékosügyi program is született, megjelölve a határidőket, például az akadálymentesítés határidejét. Ezek a határidők mindig el lettek tolva, tehát az elmúlt tíz évben is ez volt tapasztalható, hogy nem minden határidő valósult meg időben, ezek mindig kitolódtak.
Ettől függetlenül ez a jelentés az eredmények és hiányosságok tekintetében is egy nagyon magas színvonalú beszámoló, ezért a bizottság egyhangúlag általános vitára bocsátását támogatja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY, a sport- és turizmusbizottság előadója: (Felszólalását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A sport- és turizmusbizottság a június 11-ei ülésén megtárgyalta az országos fogyatékosügyi programról szóló jelentést. Szintén egyhangúlag elfogadta és általános vitára alkalmasnak találta.
Bármilyen meglepő, de igaz a közhely, hogy a bizottság tagjai egyetértettek abban, hogy soha nincs elegendő pénz a fogyatékosok számára. Bármilyen területről legyen szó - oktatásról, egészségügyről, akadálymentesítésről, szociális ellátásról -, nincs elegendő pénz, ami teljesen rendbe tenné a fogyatékossággal élők ügyeit.
Nagyon fontos kiemelni és fontos terület kell hogy legyen a fogyatékosok sportjával foglalkozó szakemberek képzése. Mégis nagyon sok tennivaló van ezzel kapcsolatban. Nyitottabbá kell tenni a képzési rendszert; például a Semmelweis Egyetem képzési programjába beépíteni egy magasabb színvonalú, fogyatékosok sportjával foglalkozó szakemberképzést, illetve maguknak a fogyatékos személyeknek a képzését is.
Vannak olyan hallássérült testnevelő tanárok, akik elvégezték az egyetemet, és utána nem kaptak munkát a saját szakmájukban. Tehát nemcsak az oktatásnak kellene befogadóvá válnia, hanem nagyon sok munkahelynek is. A bizottság tagjai egyetértettek abban, hogy ameddig nincs a társadalomban teljesen nyitott szemlélet, teljes körű befogadókészség az élet bármely területén, addig hiába a jogszabály, hiába minden intézkedési terv, hiába minden folyamatos információáramlás. Eszembe jutott, hogy az előrelépéshez szükséges a társadalom szemléletformálása és szemléletváltozása is.
Ezzel együtt a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a jelentést. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ma különös nap van, többet szerepelek, mint szoktam. A vezérszónoki körrel kapcsolatban eszembe jutott és fölmennék az emelvényre, ha megengedik, de van egy akadálya: a tolmács nem fog tudni engem fordítani, mert nem lát engem. Tehát itt is felmerül az akadálymentesítés kérdése. A helyemen meg van oldva ez a probléma, de más szituációban nem biztos, hogy ez megoldott. Ez is nagyon jól mutatja, hogy mennyire fontos és milyen mélységű ez a kérdés. Ezen az apró példán keresztül is talán sikerült megmutatnom, és most csak magamról beszéltem.
Hány fogyatékossággal élő személy éli át ezeket az apró problémákat akár a hozzáférés szempontjából, akár a jogegyenlőség, akár az esélyegyenlőség szempontjából? Most itt fekszik előttünk az országos fogyatékosügyi programról szóló jelentés, amit a jogszabályok alapján meg kell csinálni, végre kell hajtani, meg kell fogalmazni, a 2007-2010 közötti időszakról van szó.
2006-ban elfogadták az új országos fogyatékosügyi programot, majd az ehhez kapcsolódó intézkedési tervet, ami alapján minden tárcának, minden minisztériumnak kötelessége volt beszámolni a fogyatékosüggyel kapcsolatos elvégzett feladatairól, tevékenységéről vagy el nem végzett feladatairól. Ezért is nagyon örülök annak, hogy az Országos Fogyatékosügyi Tanács megtárgyalta ezt a jelentést is, és nagyon helyesen és jogosan kérte, hogy a hiányosságokat is emeljék be és szerepeltessék benne.
(16.20)
Ez is oka annak, hogy késve érkezett a parlament elé. Sajnálom, hogy nincs itt Szél Bernadett képviselőtársam, ez lett volna számára a válaszom. Tavaly ősszel már elkészülhetett volna ez a jelentés, de a Fogyatékosügyi Tanács kérése volt, hogy egészítsék ki a hiányosságokat, ezért került most beterjesztésre.
A jelentés is kiemeli, amit az előbb hangsúlyoztam, és ez a szemléletformálás. Remélem, hogy nagyon sokan emlékeznek rá - látták vagy hallottak róla -, azokra a figyelemfelhívó műsorokra, amikor különböző fogyatékossági csoportokat mutattak be bizonyos élethelyzetekben. Föltették a kérdést, hogy ki a fogyatékos, mi az esélyegyenlőség. Ez egy évig tartó program volt, és nagyon nagy hatású volt szerintem, és nagyon remélem, hogy nagyon sok ember hozzáfért ehhez.
Ezek mellett folyamatosan vannak fogyatékosügyi és esélyegyenlőségi műsorok is, és nagyon jó lenne tovább szélesíteni ezeknek a körét, és nemcsak szinten tartani ezeket. Erre nagyon jó példa, hogy most a közszolgálati csatornákon folyamatosan vetítenek esélyegyenlőségi műsorokat. Azt hiszem, nem kell azt különösebben elmagyarázni, hogy mennyire fontos az integráció, és hogy mi ennek a jelentősége. Saját magam is átéltem, hogy mit jelent a szegregált képzés, hiszen a siketek iskolájában tanultam, csak siketek között. Nem mondom, hogy ez hátrány volt számomra, de magamból kiindulva hálás lehetek a sorsnak, hogy tanulhattam, hogy felkészülhettem szakemberek segítségével. De ha eltávolodom, és teljes egészében nézem ezt az egészet, akkor lehet, hogy az integrációnak van több előnye a többi fogyatékos szempontjából is, mégpedig a társadalom többségének a javára.
Tehát itt nemcsak arról van szó, hogy a fogyatékossággal élő személyt megpróbáljuk beintegrálni a társadalomba, hanem hogy a társadalom is be tudja fogadni a fogyatékossággal élőket, az integráció csak így valósulhat meg. Ezért is helyes az az irány, amit a fogyatékosügyi program megjelölt és amire törekszik a mostani kormányzat is. Például a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, ami már átalakult közhasznú társasággá, különböző szakmai programokat indított: szülősegítő programokat, sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztésére szolgáló programokat, és sorolhatnám tovább ezeket a programokat.
A foglalkoztatás szempontjából is nagyon fontos megemlítenem azt a két különböző megközelítést, hogy minden fogyatékos személy megváltozott munkaképességű is, de nem minden megváltozott munkaképességű személy fogyatékos egyben. Emiatt is érdemes árnyalni és árnyaltan közelíteni ehhez a dologhoz és ehhez a kérdéshez. Más segítséget igényelnek, más segítséget kérnek azok a személyek, akik születésüktől fogva bármilyen fogyatékossággal élnek együtt, és más azoknak a segítségigénye, akik a későbbi időkben, gyermekkorban vagy felnőttkorban - idézőjelben mondom - szereztek bármilyen fogyatékosságot baleset, betegség következtében. Ez is mutatja, hogy az orvosi ellátásnak, a rehabilitációnak és az egészségügyi szolgálatnak is nagyon sokirányúnak kell lenni, hogy tudja kezelni ezeket a személyeket és ezeknek a személyeknek a problémáit, nem lehet egybemosni őket - elnézést kérek ezért a kifejezésért.
Nagyon fontos dolog, hogy megszületett az európai fogyatékosügyi stratégia, ami a magyar jogszabályokat is befolyásolja, elsősorban az esélyegyenlőségről szóló jogszabályokat, nemcsak a fogyatékos személyek jogairól szóló egyezmény tükrében, hanem az európai fogyatékosstratégia tükrében is.
A saját szempontomból és a sorstársaim szempontjából is a legnagyobb jelentőségű jogszabály a magyar jelnyelvről szóló törvény, 2009. november 9-én fogadta el a parlament ezt a törvényt. Ez nagyon sok területet érint, és nagyon sok területet módosított, és nagyon sok jogszabállyal foglalkozott, ezáltal már érezhető a hallássérült sorstársaim számára egy nagyfokú javulás, például a médiatörvény módosítása által a feliratozás vagy a jelnyelvi tolmácsszolgálatok biztosítása évről évre emelkedő óraszámban az adásokban. Napi 6 órában feliratoznak ma már, vagy tolmács szerepel a közszolgálati televízió csatornáin. Emellett felállt a nemzeti médiahatóság, és ezáltal egy monitoringbizottságot működtet, amely vizsgálja ennek a végrehajtását, hogy milyen színvonalú ennek a rendeletnek a végrehajtása.
Lehetőség van már jelnyelvi tolmács által, hogy a jelnyelvi tolmácsok szakmája is végre a helyére került. Ebben az évben már lehetőség van a jelnyelvi tolmácsok országos névjegyzékébe beregisztrálni. Ez egy látható, követhető nyilvántartási rendszer, azok a megfelelő végzettséggel rendelkező tolmácsok kerülhetnek be, akik megfelelő gyakorlattal rendelkeznek, és ők kerülhetnek be erre a listára, mindenki által hozzáférhetővé válva ezáltal. Emellett a tolmácsszolgáltatás támogatása is fejlődött, most már nem évről évre, ahogy eddig várták a támogatási szerződéseket, hanem ettől az évtől kezdve már hároméves ciklusban lehet gondolkodni, évi elszámolási kötelezettség mellett természetesen. Ez egy óriási előrelépés a tolmácsszolgálatok számára, sokkal nyugodtabban lehet a tevékenységüket folytatni. Az ügyfelek számára is ez egy megnyugtató rendszer, hogy a jelnyelvi tolmácsok stresszmentesebben tudnak dolgozni és rendelkezésre állni.
Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani a fogyatékosügyi programmal kapcsolatban amellett, amit Soltész államtitkár úr már elmondott. Ezeket nem szeretném megismételni, hogy milyen hiányosságokat lehet még felfedezni, hogy hol van még javítanivaló.
Ebből szeretném kiemelni, ami számomra is nagyon fontos, és ez a komplex rehabilitáció rendszere, hogy végre ez egységes legyen, hogy az összhang a különböző ellátórendszerek között vagy alrendszerek között megteremtődjék. Nagyon fontos még a segédeszköz-ellátás. Ugyanis a tb-támogatási rendszer... - és nagyon régóta húzódó ez a probléma, és feszegeti az érdekvédelmi szervezeteket is ez a kérdés, hogy megfelelő-e a támogatás aránya, megfelelőek-e azok a támogatott eszközök, amik rajta vannak a támogatási listán, megfelelő-e a kihordási idő. Ezt mindig és újra-újra kell tárgyalni, hiszen a technika óriási mértékben fejlődik a segédeszközök területén, például a hallókészülékek területén. Amit a mi időnkben használtunk, az most nem szabad hogy rajta legyen ezen a listán. Amit viszont most használnak a hallássérült gyerekek, annak segítségével lehet, hogy én most készülékhasználó lehetnék, mert olyan magas szakmai színvonalon vannak már a technikai segédeszközök.
(16.30)
Arra is figyelni kell, hogy a kihordási idő ne legyen túl hosszú, mert ahogy fejlődik a technika, nagyon rövid idő alatt érdemes és szükséges cserélni ezeket, tehát több szempontból kell ezt a problémát körüljárni.
Nagyon fontosnak tartom a segítőkutyák képzését is. Hiába történt meg a jogszabály-módosítás vagy lépett életbe a vizsgáztatási szabályokról szóló rendelet, még mindig nagyon kevés a segítőkutyák száma. Ebben is nagyon jó lenne előrelépést elérni.
Nagy öröm számomra, hogy az autista személyek ellátásával, illetve az autista személyekről szóló fejlesztéssel kapcsolatban végre előrelépés történt a 2010. évtől, és a költségvetésben is külön szerepel az autistaotthonok működésének a támogatása.
Az elmondottak alapján is látszik, hogy a nemzeti ügyek kormánya nagyon fontosnak és szívügyének tartja a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos kérdéskört, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a megfelelő ellátást, a megfelelő szolgáltatást és támogatást megkapják a lehetőség keretein belül.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Felszólalását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most egy újabb fontos törvénytervezet van előttünk, mégpedig a választási eljárásról szóló törvénytervezet. Már eddig is sok vitát váltott ki ez a törvény, sok mellette és sok ellene szóló érv is elhangzott. De abban mindannyian egyetértünk, hogy szükség van erre az új törvényre. Szükség van rá, hiszen felére csökken a képviselők létszáma, 199 főre, illetve a határon túli magyarok is szavazhatnak ezentúl, illetve a Magyarországon tartózkodó uniós állampolgárok és a külföldön dolgozók is csak előzetes feliratkozás alapján tudnak részt venni a szavazásokon. Tehát mindenképpen új választási eljárásra van szükség.
A regisztrációs eljárás, illetve a központi névjegyzék kapcsán az egyik leggyakoribb ellenérv az, hogy a részvételi arány csökkenését várják tőle. Attól tartanak a regisztrációs eljárást ellenzők, hogy sokan ki fognak esni a választásból különböző okok miatt. De szerintem a részvételi arány nem függ a névjegyzéktől.
(20.00)
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
Lehet ez akár passzív regisztráció, avagy aktív feliratkozás. Ha megnézzük az előző húsz év országgyűlési választásain való részvételi arányt, láthatjuk, hogy voltak alacsony számok is, de voltak kimondottan magas részvételi arányok is.
Például az 1998-as választások első fordulóján a szavazásra jogosultak 56 százaléka ment el szavazni. 2002-ben ez az arány elérte, illetve meghaladta a 70 százalékot. Volt 46 és 64 százalékos arány is. Tehát 1990 óta a hat országgyűlési választáson, az első forduló arányát figyelembe véve, a részvételi arány 46 és 70 százalék között mozgott, átlagosan 65 százalékos volt. Ebből kiindulva az új központi névjegyzék bevezetése sem fog változtatni várhatóan a részvételi arányon.
De én egy picit máshonnan szeretném megközelíteni a választási eljárásról szóló törvénytervezetet, talán nem meglepő módon a fogyatékos személyek jogai és esélyegyenlősége szempontjából. A fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt a világon másodikként ratifikálta Magyarország, és elsőként írta alá a kiegészítő jegyzőkönyvet. Tehát Magyarország köteles az egyezményben foglaltakat betartani.
Az egyezmény politikai életben és közéletben való részvételről szóló 29. cikke rögzíti többek között, hogy a részes államok vállalják és biztosítják a fogyatékossággal élő személyek jogát és lehetőségét a szavazáson való részvételre és a választhatóságra, biztosítják, hogy a szavazási eljárás, a létesítmények és az anyagok megfelelően hozzáférhetők és könnyen érthetők legyenek, biztosítják a titkos választójogot a fogyatékos személyeknek is, illetve azt is, hogy szabadon megválaszthatóak legyenek, ténylegesen vállalhassanak tisztséget, közfeladatokat. Biztosítják az államok a fogyatékos személyeknek, saját kérésükre lehetővé teszik a szavazás során egy általuk választott segítő személy közreműködését. Az államok biztosítják a fogyatékossággal élő személyeknek is a tényleges és teljes körű, megkülönböztetés nélküli részvételt a közügyekben és ezek irányításában, illetve ösztönzik a közügyekben való részvételüket.
A Fidesz soraiban 2006 óta van mozgáskorlátozott képviselő, 2009 óta hallássérült európai parlamenti képviselő, illetve személyemben két éve magyar országgyűlési hallássérült képviselő. A közigazgatásban van kerekes székes államtitkárunk és vak főosztályvezetőnk. Ezek mind pozitív, előremutató gyakorlati példák. Választhatunk és választhatóak vagyunk, tisztséget, közhivatalt viselhetünk, részt vehetünk a közügyekben és a közügyek irányításában is.
Ettől eltekintve a 29. cikk alapján összefoglalható, hogy a teljes körű részvétel biztosításához szükséges az általános, egyenlő és titkos választójog garantálása, valamint a fogyatékossággal élő állampolgárok számára szükséges a szavazási eljárások, létesítmények, például a szavazófülkék, szavazólapok és különböző tájékoztató anyagok fizikai és infokommunikációs akadálymentesítése és hozzáférhetőbbé tétele.
A választási eljárásról szóló törvénytervezetet ebből a szempontból is előremutatónak tartom, hiszen külön-külön is megemlíti a látássérültek, illetve a mozgáskorlátozott választópolgárok igényeinek megfelelő akadálymentesítést a választási eljárásokban. Lásd például a Braille-írásos változat vagy az akadálymentes szavazóhelyiség biztosítása, mozgóurna biztosítása, továbbá megemlíti a könnyített formában megírt tájékoztató anyagokat, és a tervezet indoklása külön rámutat, hogy az értelmi fogyatékos személyeknek a szavazás támogatását is könnyített formában lehetővé kell tenni.
Ezek az intézkedések mindenképpen előremutatóak, és ezt szeretném tovább segíteni a módosító javaslataimmal is. Javasolni fogom, hogy az értelmező rendelkezésekben rögzítve legyen a fogyatékossággal élő személyek fogalma is. A nemzeti választási központ feladatait is szeretném pontosítani az egyenlő esélyű hozzáférés megfogalmazásával. A honlap legyen elérhető a szabvány szerinti megjelenítési formában vakok és gyengén látók számára, jelnyelvi verzióval és feliratozással a hallássérültek számára, és könnyen érthető megfogalmazásban az értelmi fogyatékosok számára. Az egyéni szavazólap adattartalmát is pontosítanám a gyengén látók számára hozzáférhetőség megfogalmazásával. Remélem, a módosító javaslataimat az Országgyűlés támogatni fogja, elősegítve ezzel a törvénytervezet eddig is előremutató szövegezését.
Ha már említettem az ENSZ-egyezményt, ezzel összhangban visszatérnék a regisztrációs eljárásra és a központi névjegyzékre. A sok mellette és sok ellene szóló érv között egy gondolatot még nem emeltünk ki, amit szerintem viszont érdemes megvizsgálni, illetve felülvizsgálni. A mostani eljárási rendben a választójogból való kizárást a bíróság mondja ki a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnoksággal. A gondnokság alá helyezés kapcsán a bíróság kizárhatja a választójogból azt a személyt, ha a választójog gyakorlásához szükséges belátási képessége nagymértékben csökkent vagy teljes mértékben hiányzik.
Az Alaptörvény XXIII. cikkelyének (6) bekezdése is kimondja, hogy nem rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozása miatt a bíróság a választójogából kizár. Ám, ha életbe lép a regisztrációs eljárás, érdemes végiggondolni, hogy szükség van-e ilyen irányú rendelkezésekre, ami egyébként is nehezen egyeztethető össze az ENSZ-egyezmény szellemével, ugyanis csak az fog feliratkozni a névjegyzékbe, aki képes rá, akinek megvan hozzá az akarata és a belátási képessége, illetve a cselekvőképessége. Aki a fogyatékossága miatt vagy egyéb okokból nem tud feliratkozni, az úgysem fog elmenni szavazni sem, de a választójog elvileg számára is biztosítva van.
A mostani szabályozás a választójogból való kizárás felől közelíti meg ezt a kérdést, míg az új szabályozás a regisztrációs eljárás lehetővé tételét, a fogyatékos személyek általános választójogát is szem előtt tartja, hiszen csak az tud feliratkozni, akinek megvan hozzá a belátási képessége, a cselekvőképessége és az akarata.
(20.10)
Hadd hozzam elő megint a korábbi felszólalásaimban is említett gyakorlati példát. Az adott választási napon egy adott, erősen alkoholos vagy drogos befolyás alatt lévő személy, éppen nem beszámítható személy, aki előzetesen, mondjuk, már feliratkozott a névjegyzékbe, képes lesz-e szavazni aznap? Nem valószínű, pedig megvan a választójoga, csak nem tud élni vele, mert korlátozva van a belátási képessége. Lehet, hogy ezzel leegyszerűsítem a kérdést, én mégis azt mondom, érdemes lenne innen is megközelíteni, és a kérdést újra megvizsgálni A hatályos jogszabály, illetve az előttünk lévő törvénytervezet erre vonatkozó rendelkezéseit érdemes lenne megvizsgálni, és esetlegesen módosítani.
Mindezekkel együtt az előttünk lévő törvényjavaslatot támogatásra javasolom. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Felszólalását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót. Kedves Ertsey Katalin Képviselő Asszony! A felszólalása egy kicsit meglepett. Én értem, hogy mit mondott, de nem értem, hogy miért. Mit talált aljasnak, mit talált rossznak a fogyatékosok jogaival kapcsolatban? Sajnálom, hogy nem volt itt, amikor felszólaltam, hiszen itt elmondtam a törvénytervezet pozitívumait, elmondtam, hogy milyen módosító javaslatokat fogok beadni, elmondtam azt is, hogy mi az a terület, ami aggályos számomra is. Felvetettem kérdéseket ezzel kapcsolatban, hogy érdemes lenne felülvizsgálni bizonyos dolgokat. Tehát minden oldalról igyekeztem megvilágítani, és nagyon szeretnék választ kapni öntől, hogy mi az, amit ön aljasnak talált.
Kósa Ádám képviselőtársam az Európai Parlamentben dolgozik három éve, és egy éve foglalkozik ezzel a témával; nem véletlen, hogy ő volt Lázár János mellett azon a nyilatkozaton.
Várnám a válaszát. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Felszólalását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót. Még egyszer Ertsey Katalin képviselőtársam felvetésére. Továbbra sem értem, hogy miért baj, ha Kósa Ádám parlamenti képviselő kiállt és elmondta a törvény pozitívumait, és elmondta a saját gondolatait is ezzel kapcsolatban. Felvetette azt a lehetőséget, hogy érdemes lenne az alaptörvénynek azt a rendelkezését törölni, ami lehetővé teszi a bíróság általi választójogból való kizárást. Mert szerinte, és szerintem is ez a választási regisztráció lehetővé teszi a fogyatékos személyek általános választójogát. Ezt elmondtam az előző felszólalásomban.
Én nem látom az erkölcsi akadályát annak, hogy önálló véleményével, önálló kérdésével kiálljon az értelmi fogyatékossággal élők képviseletében. A választási eljárás kapcsán önálló véleménnyel és önálló javaslattal kiáll a törvényjavaslat mellett, elsősorban az értelmi fogyatékossággal élők érdekében. Mert a többi fogyatékossági ággal kapcsolatos szabályozás egyértelmű, az támogatható mindenki által. Ami kényes kérdés, az a választójogból való kizárás. Bocsánat, ezt most nem akarom még egyszer elmondani.
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Többször is elhangzott, hogy nem volt érvelés a törvény mellett. Nagyon sajnálom, hogy akik ezt kérdezték, nem voltak itt az elején, és úgy látom, hogy most sincsenek már itt, Vágó Gábort nem látom például. A felszólalásomban is elmondtam, hogy a fogyatékossággal élő személyek képviseletében mit tartok, tartunk jónak, mi szól mellette a törvénytervezetben, és milyen további javaslatokat adnánk be, javítva a dolgokon. Felvetettem azt a kérdést is, hogy érdemes felülvizsgálni.
S bármilyen szokatlan is, szeretnék elköszönni. Már öt órája dolgoznak a tolmácsok, és vannak fizikai korlátok, a holnapi Ptk.-vitában is szeretnék részt venni. További jó munkát kívánok mindenkinek! (Szórványos taps.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A korábbi vezérszónoki felszólalásom kiegészítésével szeretnék foglalkozni, és néhány dologgal szeretném kiegészíteni, szigorúan a jelentés kereteiben maradva, nem a mostani kormány tevékenységéhez kapcsolódva.
A korábbi felszólalásomban elhangzott, hogy nagyon rövid idő állt rendelkezésre az országos fogyatékosügyi program 2007-2010 közötti időszakáról és ennek végrehajtásáról szóló jelentés tanulmányozására. A jelentés 2012. május 22-én lett benyújtva a parlament elé, és 2012. július 9-én kezdődött meg az általános vitája. Azt hiszem, nem tévedek sokat, hogyha azt mondom, hogy egy hónap több mint elég a tanulmányozásra.
Időközben megkapta az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság az Állami Számvevőszék levelét is. Abból kiderül, hogy a megváltozott munkaképességűek támogatási rendszerének és a támogatások felhasználásának és hasznosulásának Állami Számvevőszék általi ellenőrzése még folyamatban van, tehát ezzel kapcsolatban most nem is tudnék vitát folytatni. Ugyanakkor az Állami Számvevőszék azt is feltárta, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához kapcsolódóan ennek a problémája, miszerint a támogatási rendszer nem biztosítja a megváltozott munkaképességű munkavállalók számának növelését a foglalkoztatásban, a rendszer nem járul hozzá a források hatékony és eredményes felhasználásához, és nem érvényesülnek az esélyegyenlőségi elvek a támogatások hozzáféréséhez.
2006-ban csupán 6, majd 2007-től csak 21 védett szervezet részesülhetett rehabilitációs költségvetési támogatásban, holott például a Védett Szervezetek Országos Szövetségének 51 tagszervezete van, vagy az akkreditált foglalkoztatók regisztere, nyilvántartása szerint 2010-ben 4200 körül volt az akkreditált foglalkoztatók száma, eközben az állami támogatások körülbelül 50 százalékát ez a 21 szervezet kapta meg. Azt is megállapította az ÁSZ-jelentés, hogy a rehabilitációs költségvetési támogatást igénybe vevők részére 2012-től nem történt pályázati kiírás, az újabb védőszervezetek nem tudtak támogatáshoz jutni, nem tudtak pályázni. A kormány, illetve az illetékes minisztérium már változtatott ezen a rendszeren, 2013-tól már új, az esélyegyenlőség elveit is figyelembe vevő, igazságosabb rendszert léptet életbe, de ez már a következő jelentésnek a témája lesz.
Azt is látni kell, hogy 2010 óta a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása a nemzeti rehabilitációs, szociális intézet adatai szerint 2010-ben: az akkreditált foglalkoztatóknál alkalmazott megváltozott munkaképességűek száma összesen 26 300 fő volt, míg a 2011. évi adatok szerint már 60 819 fő volt a megváltozott munkaképességűek száma.
Akárhogy is nézzük, hogyha valaki 1999-ben, egy évvel a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló törvény elfogadása után, amikor a jogi diplomámat én megszereztem - zárójelben jegyzem meg, jelnyelvi tolmács nélkül végeztem el a jogi egyetemet öt éven keresztül -, ha akkor nekem valaki azt mondja 1999-ben, hogy 2009-ben, 2010-ben, 2012-ben ez és ez lesz Magyarországon a fogyatékosügy területén, én biztos, hogy kinevettem volna. 1999-ben még csak fogyatékosügyi törvény volt, illetve az országos fogyatékosügyi program első intézkedési terve.
(16.20)
Nem voltak tolmácsszolgálatok, nem voltak feliratos filmek, alig volt akadálymentes középület, alig volt rehabilitációs központ, nem volt kiépülve a pénzügyi támogatás rendszere, és sorolhatnám tovább. Ehhez képest, valljuk be, még ha nem is a megálmodott szinten tartunk, egész jól állunk, ha '99-es szemmel és szempontból nézem a mai helyzetet. Egyre több középület, múzeum, intézmény, egészségügyi intézmény akadálymentesítése folyamatban van. Elismerem, persze van még folytatnivaló, de az 1999-es szinthez képest óriási az előrelépés. Vannak tolmácsszolgálatok, kialakultak a rehabilitációs központok; a választási eljárásról szóló törvénytervezetben ismét megjelentek a fogyatékos személyek jogai, vagy a mostani Ptk.-tervezetben is felmerül a támogatott döntéshozatal intézménye. Ez azt jelenti, hogy a 2007 és 2010 közötti időszak sikere több és kevesebb, de nagyon sok minden történt, nagyon sok dolog mutat pozitív változás irányába. De ez már a következő jelentés témája lesz.
Ezzel együtt az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság jelentésről szóló elfogadó határozatát támogatni javasolnám, és kérném képviselőtársaim támogatását is.
Megvárom a további felszólalásokat, és esetleg ezekre reagálok. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács segítségével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem csodálkoztam, amikor Soltész Miklós államtitkár úr megtapsolta az ellenzék felszólalóját. Mindannyian tudjuk, hogy a fogyatékosügy elsősorban közös ügy, sőt nem szabad, hogy politikai kérdés legyen.
Elsősorban ez emberi jogi kérdés, és sajnos, valljuk meg, pénzügyi kérdés is. Természetesen vannak olyan helyzetek, szituációk, amikor politikai döntést kell hozni, de nem ez a legfontosabb része.
Köszönöm szépen a hozzászólásokat, amelyeknek többségét szakmailag korrekt és megalapozott véleményeknek tartom. Ezáltal az erről az ülésről készült jegyzőkönyv szerves része lesz a jelentésnek, ezzel is kiegészítve a jelentésben foglaltakat. Vannak hasznos észrevételek, hasznos kritikák, hasznos hangok és hasznos javaslatok ebben.
Nagyon sajnálom, hogy Szabó Timea képviselő asszony, ugyanúgy, ahogy nyáron, gyorsan ledarálta a mondanivalóját, és aztán elment, és akkor is úgy válaszoltam, és most is csak úgy tudok válaszolni, hogy nincs itt.
Szél Bernadett képviselő asszonynak szeretném válaszolni, hogy az Országos Fogyatékosügyi Tanács kérte, hogy az általunk megfogalmazott észrevételek és hiányosságok, javaslatok is kerüljenek be a jelentésbe. Emiatt is csúszott a jelentés elkészítése; fél év csúszás ide vagy oda, azért a legfontosabb az, hogy meghoztuk a döntést és meghozták az intézkedést, vagy a meghozott támogatotti döntéseknél ne szakadjanak meg a folyamatok, legyenek biztosítva akár az oktatás, akár a foglalkoztatás, akár az egészségügy, akár a kultúra vagy a szabadidő területén a fejlesztések, a rehabilitáció, és elsősorban ezt néztük.
Szabó Timea felszólalása 5-10 százalékában érintette az előttünk lévő jelentést, 90 százalékában a mostani kormány tevékenységét kritizálta. Természetesen ez jogában áll ellenzéki képviselőként, de sajnos nem a tárgyhoz szólt hozzá, és azt mondta, hogy a jelentés nem fogalmaz meg problémákat, célokat, és nem ért egyet a jelentésben megfogalmazott javaslatokkal és célokkal. Az egy más kérdés, hogy más szemmel látjuk ezeket a dolgokat.
A mostani kormány tevékenységéről majd a 2010 és a 2012-2013 közötti időszakról szóló jelentés alkalmával lehet majd vitatkozni.
Köszönöm szépen Varga László és Szűcs Erika képviselők szakmai hozzászólását, nagyon sok adat és tény szerepel ezekben. Nem is kívánok és nem is lehet ezekkel vitatkozni. Biztos vagyok benne, hogy ami hasznos és pozitív vagy előremutató, azt fogjuk tudni alkalmazni a továbbiakban is és a jövőben is, egy-két kiegészítéssel.
A jelnyelvitolmács-szolgálatok támogatásának csökkenését említette Varga László képviselőtársam. Soltész Miklós államtitkár úr válaszát szeretném kiegészíteni, hogy azért is csökkenhetett, mert a Budapesten és Pest megyében működő tolmácsszolgálatok száma eggyel csökkent. Ez nem probléma, mert most is négy tolmácsszolgálat működik Budapesten és Pest megyében, ez elegendő a mostani igények ellátására.
Kiegészítem államtitkár úr tájékoztatását azzal, hogy új rendszer fog kiépülni. Most emberi oldalról megközelítve, alig várom, hogy két-három év múlva ne kelljen beráncigálnom majd a tolmácsokat egy-két telefonos ügyintézés miatt, hanem videotelefonon keresztül el tudom intézni az ügyeimet, és természetesen nemcsak én, hanem a hallássérült sorstársaim is otthonról, a lakásukból.
Említették, hogy jó lenne az európai uniós támogatások hatékonyabb felhasználása. Biztos vagyok benne, hogy a kormány mindent megtesz azért, hogy az állami költségvetésből származó támogatásokat kiegészítse az európai uniós pénzforrások lehívásával. Vagy egy példa: nemrégiben Kósa Ádám hallássérült európai parlamenti képviselőtársam nagyon nagy sikert ért el, 750 ezer eurós támogatást sikerült jóváhagyatnia az Európai Parlament költségvetési bizottságával, amely szerint az elkövetkezendő két-három évben a siket és nagyothalló állampolgárok számára európai uniós szinten infokommunikációs szempontból akadálymentessé teszik az európai uniós intézményeket, az ezzel kapcsolatos programokat, részvételeket és munkát, éppen a 2014-es európai parlamenti választások idején. Tehát ez is egy óriási nagy előrelépés.
Vágó Sebestyén képviselőtársam felszólalásához: csak egyet tudok érteni azzal, hogy a rehabilitációs hozzájárulás mértékének és annak megnövelésének pozitív irányba kell változnia, ezt növelni kell, ezzel csak egyet lehet érteni. De az lenne az igazi, hogy ha nem lenne szükség semmilyen limitre, kvótára, hozzájárulásra, hanem mindenkinek, minden munkáltatónak természetes lenne a fogyatékos személyek alkalmazása. De ettől sajnos még nagyon messze vagyunk, addig még szükséges az úgynevezett tudatformáló, kényszerítő intézkedések alkalmazása.
Ha már említettem a társadalmi tudatformálást, mi itt a parlamentben mint törvényhozó, törvényalkotó, jogalkotó képviselők próbálunk tenni a fogyatékossággal élő személyek jogaiért, életük jobbá tételéért.
(17.10)
Van egy másik területe is, amelyhez nekünk alig van közünk, ezek a civil szervezetek és a civil személyek, akik a maguk életével, a maguk karrierjével próbálnak példát mutatni. Például Magyarországon már van sikeres siket fotómodell, kerekes székes modell vagy vak énekes, de van siket finn repper például, Signmarknak hívják, most olvastam. És nagyon pozitív dolognak tartom, ahogy Spanyolországban az arcát felvállalta egy downos kislány, és fürdőruhákat reklámoz, rendkívül bájos. Ezek is abszolút tudatformáló dolgok.
Összefoglalva a fogyatékosügy témáját és ennek a megközelítését, úgy is mondhatnám, hogy félig tele van a pohár, vagy félig üres a pohár, ki hogyan nézi, ki hogyan ítéli. Én ismerem a 15-20 évvel ezelőtti állapotokat, ismerem a mostani állapotokat is, és én azt mondom, hogy félig tele van ez a pohár, és még töltjük tovább is.
Még egy dolog: két szélsőség van a fogyatékosügy megítélésével kapcsolatban. Az egyik a lenéző, sajnáló, ez bunkóság és egy nagyon primitív hozzáállás, és van egy másik is, a túlzó segíteni akarás. Pontosan magam szembesültem ezzel, és ezt muszáj most itt elmesélnem. Nemrégiben voltam egy hivatalos úton repülővel külföldön, természetesen szóltam, hogy siket vagyok, nem is volt ezzel semmi probléma, ám amikor leszállt a repülő, akkor a nagyon kedves stewardess odajött, nagyon aktívan megkeresett engem, és felajánlotta, hogy hoz nekem egy kerekes széket, merthogy én fogyatékos vagyok. Csodálkoztam és néztem, még én magam is elpirultam, zavarba jöttem, hogy nem, nagyon szépen köszönöm, menni tudok, de nagyon-nagyon zavaró helyzet volt ez. Tehát ez a másik véglet, a másik oldal, maradjunk középen.
Én biztos vagyok benne, hogy mindannyian egy célért küzdünk, és egy célért dolgozunk. A megközelítések persze változhatnak, ez talán nem is baj, demokráciában élünk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Érthető módon én a fogyatékos személyek szempontjából közelítem meg ezt a törvénytervezetet. Az ajánlás 2., 18. és 41. pontjaihoz szeretnék hozzászólni, vagyis a saját módosító javaslataim kapcsán szeretnék kiegészítést tenni. A törvénytervezet magában is már külön kiemeli a fogyatékossággal élő választópolgárokat segítő intézkedéseket. Ilyenek például a Braille-írásos szavazólap, a könnyített formában megírt tájékoztatók kiküldése vagy az akadálymentes szavazóhelyiségek kialakítása.
Az én módosító javaslataim pontosítanak, illetve kiegészítenek a törvénytervezethez képest, figyelembe véve a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény szellemiségét is. Fontosnak tartom, hogy az értelmező rendelkezésekbe bekerült a fogyatékossággal élő személyek fogalma. Továbbá fontosnak tartom azt is, hogy a Nemzeti Választási Központ informatikai rendszeréhez további pontosításokat eszközöl az akadálymentesítés kapcsán. Ilyen például a vakok részére a szabvány szerinti akadálymentes honlap, a gyengén látók számára olvasható betűmérettel és formátummal való megjelenítés, a siketek részére a jelnyelven való megjelenítés, a nagyothallók számára a felirat, az értelmi fogyatékosok számára pedig a könnyen érthető változat megjelenítése.
(23.00)
Továbbá fontosnak tartom, hogy ne csak Braille-írásos formában legyenek a szavazólapok elérhetőek, hanem a szokásosnál nagyobb méretű, kontrasztosabb betűformátummal is a gyengén látók számára.
Van még egy dolog, ami most nincs a módosító javaslatok között, de én szeretném hangsúlyozni, kiemelni, ugyanis fontosnak tartom, hogy a levélben való feliratkozást, ezt a lehetőséget nyissuk meg a fogyatékosok számára. Ne csak személyesen vagy elektronikus formában, hanem levélben is legyen lehetőségük feliratkozni.
Remélem, hogy a képviselőtársaim és frakciótársaim is, illetve a parlament is támogatni fogja ezt, módosító formájában is. Egyelőre ennyit szerettem volna elmondani.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Köszönöm a reakciókat. Szeretnék válaszolni Lendvai Ildikó képviselő asszonynak és Harangozó Tamás képviselő úrnak is.
Említettem, nem tudom, hogy a fordításban átment-e, hogy az utolsó felvetésem nem szerepel a módosító javaslatok között, hanem azt remélem és azt kérem, hogy a kormány, illetve a frakciótársaim támogatni fogják a bizottsági módosító formájában ezt a javaslatot.
Abban viszont biztos vagyok, hogy egyik képviselőtársamnak sem célja az, hogy a fogyatékos személyek ne tudjanak feliratkozni, akár személyesen, akár elektronikus formában, akár pedig levélben, amit én igenis, szeretnék elérni. Senkinek nem célja, hogy a feliratkozás során ki legyenek zárva a fogyatékkal élők, ha már maga az ENSZ-egyezmény miatt sem lehet ezt a kizárást alkalmazni.
Úgyhogy kérem képviselőtársaimat, hogy ebbe most ne kössenek bele, és megkönnyítem a választ Harangozó Tamásnak: én igennel szavaztam délután, nem kell megkeresnie. Köszönöm szépen.
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz) (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Varga László úr azt mondta, hogy ez a hajó már elment. Szerintem pedig még nem ment el a hajó. Valóban az alaptörvény rögzíti, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgárok csak elektronikusan vagy személyesen regisztrálhatnak.
De az én véleményem szerint ez még nem zárja ki azt, hogy a választási eljárásról szóló törvényben lehessen szó arról, hogy a fogyatékos személyek levélben is regisztrálhassanak, mert ez egy bővítés lenne. Az alaptörvényben az alap van rögzítve, az úgynevezett minimum, de ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a fogyatékos személyek levélben regisztrálhassanak. Ez az én magánvéleményem.
Köszönöm.
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Első hallásra az interpellációm témája talán apróságnak tűnik, azonban nem mindegy, hogy a kiutazó és a beutazó magyarok, illetve a külföldi turisták, vendégek mivel szembesülhetnek a Liszt Ferenc repülőtéren. A repülőtér honlapján azt lehet olvasni, hogy a 2-es terminál épülete előtt az úgynevezett prémiumparkolónál 5 percet lehet ingyen parkolni, ami az utasok ki-, illetve beszállását biztosítaná, 5 perc felett 2 ezer forint, félóra után pedig 3 ezer forint a parkolási díj. A terminál épületétől 25 méterre van a terminálparkoló, ott már 10 perc az ingyenes parkolási lehetőség, 10 perc felett 800, félóra után pedig 1200 forint a parkolási díj.
A részletes tájékoztatóban a mozgásukban korlátozottak parkolásáról egy mondat olvasható: "A mozgássérültek részére természetesen kijelölt helyeket tartunk fenn." Ennyi lenne? - kérdezem. Ha egy kerekes székes utas nem tud 5 perc alatt kiszállni vagy beszállni a gépkocsiba, vagy 10 perc alatt nem tud a parkolótól a terminálig vagy vissza kiszállni-beszállni, akkor fizesse ki a parkolási díjat? Ha a fogyatékossági állapota nem teszi lehetővé a limitidő alatti teljesítést, a beszállást és a kiszállást, akkor ki kell fizetnie a teljes parkolási díjat? Ez tényleg így van? Vagy rosszul értelmezzük a tájékoztatót?
Az lenne a kérdésem, hogy az üzemeltető tervezi-e a parkolási díjak módosítását, segítve a fogyatékossággal élő személyek bejutását és parkolási lehetőségét, ezzel is biztosítva az emberi méltósághoz és az esélyegyenlőséghez való jogukat. Ahogy az elején is említettem, nem mindegy, hogy milyen a fogyatékossággal élő érkező és távozó utasok, valamint családtagjaik és segítőik benyomása.
Tisztelettel várom államtitkár úr válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen államtitkár úr válaszát. Tisztában vagyok vele, hogy a minisztériumnak nincs hatásköre a parkolási díjakkal kapcsolatban, azonban fontosnak tartottam felhívni a figyelmet erre a problémára.
Továbbá arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a honlapjukból nem derül ki pontosan ez a szabályozás; például az első órás kedvezmény innen nem derült ki.
Egyetértek államtitkár úrral abban is, hogy az öt perc nagyon kevés; meg merem kockáztatni, hogy még a nem fogyatékosok számára is nagyon kevés, de ha például fogyatékos sportoló csapat érkezik, ez akkor is borzasztóan kevés.
Várni fogom az ezzel kapcsolatos tájékoztatását, a válaszát köszönettel elfogadom. (Taps a Fidesz soraiban.)
| Ülésnap | Felszólalás | Felszólalás dátuma | Felsz./videó idő | Napirendi pont |
|---|---|---|---|---|
| 235 | 196 | 2012.11.07. | 14:01 | 151-229 |
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Újabb fontos törvényjavaslat fekszik előttünk, ami több területet is érint, és előremutató, nagyon fontos, pozitív változásokat rögzít.
A törvényjavaslat által felvetett témák közül háromról szeretnék most beszélni a felszólalásomban. Az egyik a befogadó és nevelőszülői jogviszony, a hivatásos nevelőszülői jogviszony egységes, új foglalkoztatási jogviszonnyá való átalakítása. Ahogyan az államtitkár úr is említette az expozéjában, Magyarországon jelenleg is vannak olyan intézmények, amelyek a családokból kiemelve 0-12 éves korú gyerekeket nevelnek. Szerintem is szakmailag indokolatlan és ellentmond a nemzetközi gyakorlatnak is, hogy a mostani, a családokból kiemelt gyerekek 59 százalékban jelenleg is már nevelőszülőknél és családoknál vannak kihelyezve. A törvényjavaslat célja ennek az aránynak a további emelése.
Az elmúlt egy évtizedben a foglalkoztatási jogviszonynak számító nevelőszülői státusban dolgozó hivatásos nevelőszülők száma fokozatosan csökkent. Országos felmérés is mutatja, hogy a Magyarországon működő mintegy 5200 fő hagyományos nevelőszülő 60 százaléka, általában 3200 fő semmiféle foglalkoztatási jogviszonnyal nem rendelkezik.
Szeretnék beszélni egy-két olyan problémáról, amiről már 2010-ben is olvashattunk. 2010 márciusában megjelent egy Népszabadság-cikk, és már ez rámutatott erre a problémára. A nevelőszülői rendszer akkori hátrányaira, buktatóira már akkor rávilágítottak, és a cikkből az is kiderült, hogy a rendszer egyáltalán nem átlátható, nem transzparens, továbbá a 2010. évi ombudsmani jelentés is megállapította az akkori szabályozás ellentmondásait, hogy mennyire átláthatatlan és hiányos a rendszer a szakemberek szerint is, a kiskorú gyermekek otthonban nevelése mennyire nem helyes, és inkább családokhoz helyezzék ki ezeket a gyermekeket. Remélem, hogy ez a törvényjavaslat segít ennek a helyzetnek a javításán.
A következő elem, amit már az államtitkár úr is említett, a befogadó szülő fogalmának a bevezetése, a befogadó szülőhöz, nevelőszülőhöz, a különleges vagy speciális nevelőszülőhöz vagy a 12 év alatti gyermekeket befogadó szülőkhöz való kihelyezés, az intézményi elhelyezésre csak kivételes esetben kerüljön sor, legyen lehetőség a befogadó szülőknél való elhelyezésnél a feltételek biztosítására, a nevelői jogviszony egységes, új foglalkoztatási jogviszonnyá való átalakítására. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ez a cél csak a három feltétel együttes megléte esetén lehetséges.
A javaslat rögzíti azt is, hogy csak az lehet nevelőszülő, aki elvégzi a jogszabályban rögzített kötelező képzést is. Ez a megoldás a foglalkoztatás bővítését is jelenti, és hozzájárulhat az Európa 2020 stratégiai határozat által megalapozó nemzeti intézkedések megvalósításához, vagyis a foglalkoztatási ráta emeléséhez. Ez a változás a jelenleg semmilyen foglalkoztatási jogviszonyban nem lévő nevelőszülőket érinti, ezért is szükséges az átmeneti idő biztosítása a jelenlegi jogviszony átalakítására.
Most engedjenek meg egy személyes megjegyzést: a fogyatékos gyermekek örökbefogadásáról írtam egy szakdolgozatot, és ennek kapcsán több családot is meglátogattam. Volt olyan család, ahol 10 gyermeket neveltek, volt olyan család, ahol csak egy hallássérült gyermeket fogadtak örökbe, és volt olyan család, ahol a halló gyermek mellé fogadtak örökbe egy hallássérült gyermeket, tehát sorolhatnám a különböző felállásokat. Az itt szerzett tapasztalataim alapján is mondhatom, hogy ez a jogszabálytervezet alkalmas arra, hogy a nevelőszülő, a befogadó szülő presztízsét emeljék, és megbecsüljék a tevékenységüket és a munkájukat.
(16.30)
A következő téma, amiről szeretnék beszélni, az a gyermekvédelmi gyámság jogintézményének bevezetése. Az új jogintézmény bevezetésével az a cél, hogy a gyermekvédelmi gyámként kirendelt hivatalos gyám a gyermek érdekét következetesen képviselje, a gyermek jogainak gyakorlását segítse, a véleményét ismerje, és az eljáró hatóságokat erről tájékoztassa.
A gyermekvédelmi gyámság jogintézményének bevezetése nem jár többlet-munkaerőigénnyel. Ha ez a rendelet hatályba lép, akkor megszűnik a területi gyermekvédelmi szakszolgálatnál a hivatásos gyám vagy eseti gondnok, és egyéb, ehhez kapcsolódó munkakörök is megszűnnének. Jelenleg e munkakört ellátó személyek kikerülnének a gyermekvédelmi rendszerből, illetve ezek a munkakörök a gyámlétszámot fogják biztosítani. Ennek a jogintézménynek a bevezetéséhez szükséges még körülbelül 560 fő, egyes jelenlegi munkakörök megszűnésével a szükséges dolgozói létszám az ellátórendszerben rendelkezésre áll. A módosítás 2014. január 1-jétől lépne hatályba, ami megfelelő időt biztosít a felkészülésre.
A harmadik tématerület, amit szeretnék érinteni, a közgyógyellátás kérdése. Ebben a törvényjavaslatban is rögzítve vannak az ezzel kapcsolatos módosítások. Jelenleg a közgyógyellátás három formában vehető igénybe, alanyi jogon meghatározott jövedelempótló és kiegészítő ellátásokban részesülő személyek esetén, például rokkantsági járadékosok, hadigondozottak, magasabb összegű családi pótlékra jogosultak. 2012-től például a rokkantsági ellátásban részesülők is idetartoznak. A második a normatív alapú támogatás. Azok a személyek kaphatják, akiknek a rendszeres gyógyszerköltsége meghaladja az öregségi nyugdíjminimum 10 százalékát, és az egy főre eső jövedelem nem éri el az öregségi nyugdíjminimum összegét. A harmadik kategóriába tartoznak a méltányossági ügyek. Erre az önkormányzati rendeletben meghatározott feltételek megléte esetén jogosultak. Nagyon fontos feltétel: a rendszeres gyógyszerköltség meghaladja az öregségi nyugdíjminimum 25 százalékát.
Szeretnék még egy-két felvetést idézni. Egy városi önkormányzat egészségügyi irodavezetője írta 2007-ben: 2006. július 1-jétől strukturális átalakítás kell a közgyógyellátások területén, és ez számos kérdést vet föl, mert igen nagy számban pénzügyi aránytalanságok, illetve diszkriminációk fordulnak elő. Amennyiben megszűnik az indokolatlan ellátás, a közgyógyellátás rendszerének igazságosabbá tétele érdekében szükség lenne a jogosultság feltételeinek megváltoztatására, mivel a szabályozás pozitív diszkriminációt alkalmaz olyan személyeknél is, akik egyébként nagyon jó anyagi körülmények között élnek. Igazságtalannak tartjuk azt a rendszert, amely előnyben részesíti a különböző jogcímeken alanyi jogosultságot szerzetteket a szociális rászorultság alapján ellátásban részesülő személyekkel szemben.
A másik probléma, amit felvetnék, az Állami Számvevőszék jelentéséből származik. A 2005 és 2010 közötti időszakra megállapította az ÁSZ a közgyógyellátás ügyintézésének túlbürokratizált, átláthatatlan és drága rendszerét, a hozzáférés feltételeinek 2006-os átalakítása eredményeként. Így például méltányossági alapon olyan személyek is kaphattak közgyógyellátást, akik már alanyi jogon vagy normatív alapon is részesültek benne. Igaz, hogy a mostani törvényjavaslatban csak technikai jellegű módosítások szerepelnek, ahogy ez az expozéban is elhangzott, de nagyon remélem, hogy ez az első lépés a továbbiakhoz, és nagyon remélem, hogy a közgyógyellátás rendszere a továbbiakban is átgondolásra kerül.
A törvényjavaslatnak más fontos módosító elemei is vannak, de idő hiányában most ezeket nem részletezném. Azért szerettem volna kiemelni összességében ezt a törvényjavaslatot, és támogatásra javasolni, mert egy idézetet szeretnék mondani. Ancsel Éva sorai jutottak eszembe: nézzünk hosszan egy gyermekarcra, és látni fogjuk, ha van sors, az nagyon hamar elkezdődik.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! E rövid izgalmas vita után most én következem, más témával. Itt van a Gazdasági Versenyhivatal 2011. évi tevékenységéről szóló beszámoló, amit én is nagyon köszönök az elnök úrnak. A Gazdasági Versenyhivatalt az Országgyűlés hozta létre a tisztességtelen piaci magatartás megakadályozásáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény elfogadásával. A most hatályos versenyjogi törvény 1997. január 1-jén lépett hatályba. Ez alapján végzi tevékenységét a GVH. A GVH a piaci verseny tisztasága felett őrködő államigazgatási szervezet, amely az Országgyűlés felügyelete alá tartozik, az alatt működik. Célja, hogy a piacok jól, a fogyasztók hasznára működjenek. A hivatal feladata, hogy fellépjen a vállalkozások megtévesztő magatartása ellen, a kivételesen erős piaci helyzetben lévő cégek erőfölénnyel való visszaélése ellen, a vállalkozók versenykorlátozó megállapodásai és kartellezései ellen. Ezeket a visszaéléseket bárki bejelentheti a hivatal felé; ezek alapját mindenki ismeri.
Képviselőtársaim korábban már említették, hogy a GVH-nak a verseny védelme érdekében folytatott tevékenysége alapvetően három pilléren alapszik: versenyfelügyelet, versenypártolás és a versenykultúra fejlesztése. Ezekről most nem kívánok részletesebben beszélni, ezt már megtették az előttem szóló képviselőtársaim.
A 2011. évi beszámoló alapján látható, hogy a Gazdasági Versenyhivatal továbbra is megfelelően látja el a feladatát, látható az adatokból, hogy hány eljárást indítottak kartellügyben, erőfölénnyel való visszaélés ügyében vagy akár összefonódások miatt. Ezekről részletes tájékoztató olvasható a beszámolóban.
A beszámolóban több fontos terület is érintve van, kedve a pénzügyi piacoktól az agrárpiacokig. A beszámoló több tapasztalatot és észrevételt jelenít meg. A versenyfelügyeleti eljárás tapasztalatai mellett a versenypártolás területéről a hivatalhoz 202 előterjesztés érkezett, jogszabály-észrevételezésre, -véleményezésre, elsősorban hatósági árak megállapításával és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatban. A GVH 68 esetben tett észrevételt, ezen belül 56 előterjesztés volt olyan, ami a GVH feladatköréhez kapcsolható jogszabályokat érintett.
A versenykultúra fejlesztésének területével kapcsolatban több szakmai rendezvény mellett kiemelkedő fontosságú a 2012. május 30-án megtartott "európai versenynap" elnevezésű nemzetközi konferencia és az azt követő "európai versenynap plusz" elnevezésű szakmai konferencia.
Pozitív előrelépés látható az ügyfélszolgálat átszervezésében is, ami önálló egységként működik tovább, ezáltal a panaszkezelés sokkal hatékonyabbá vált. A hivatalhoz beérkező panaszok 67 százalékát az ügyfélszolgálat már le tudja zárni, így az erőforrásokat hatékonyabban lehet átcsoportosítani a versenyfelügyeleti eljárásokra.
További pozitív fejlemény, hogy a GVH honlapja akadálymentes lett a vakok és gyengén látók számára, így ők is hozzáférhetnek a Gazdasági Versenyhivatallal kapcsolatos közérdekű információkhoz. Ha lehet javasolnom, a következő lépés lehetne a siketek és nagyothallók számára jelnyelvi videók által történő akadálymentesítés, hogy könnyen érhető formában tájékoztathassák az ilyen fogyatékossággal élő személyeket.
Főleg a fogyasztóvédelem területén lenne nagyon fontos a fogyatékos személyek, a fogyatékkal élő fogyasztók szélesebb, teljesebb körű akadálymentes tájékoztatása. Például a vak vásárló tudja-e egyáltalán, hogy mit vásárol, mit fogyaszt, milyen összetételű ételeket, italokat vásárol a boltban? Vagy egy enyhén értelmi fogyatékos személy érti-e vajon minden esetben a bonyolult szövegezésű információs tájékoztató leírásokat? Sokat segítene a könnyen érthető változat elhelyezése.
Vagy egy másik megközelítés: a hallássérült mint fogyasztó megvásárolja a hallókészüléket, ezáltal fogyasztói joga van, vagy mint rászoruló vásárolja a hallókészüléket, s akkor inkább betegjogi szempontból nézzük. Ez is egy érdekes kérdés. Az is érdekes ebben az esetben, hogy a tisztességes piaci verseny megvalósul-e.
Magyarország 2014-ig szóló negyedik középtávú fogyasztóvédelmi politikája is rögzíti, hogy a fogyatékkal élő fogyasztókat azonos jogok illetik meg az árukhoz, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén, vagyis az egyenlő esélyű hozzáférés fontos az ő számukra is. A fogyasztói jogok megsértése azt jelenti, hogy a termékhez vagy a szolgáltatáshoz való hozzáférés korlátozott a fogyatékos személyek számára.
(20.20)
Ebből kiindulva a Gazdasági Versenyhivatalnak talán érdemes lenne ezzel a kérdéskörrel is bővebben foglalkoznia, ha szabad így fogalmaznom, megkapirgálni ezt a területet is, biztos, hogy lennének érdekes következtetések.
Nem részletezem tovább a szakmai beszámoló tartalmát. Összefoglalva nyugodtan állíthatom, hogy ez a beszámoló alapos, részletes, szakmailag megalapozott, így a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat támogatását kérem a képviselőtársaimtól.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Felszólalását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán nem meglepő, hogy a médiahatóság 2011. évi tevékenységéről szóló beszámolóját a fogyatékosok oldaláról közelíteném meg. Azért is kértem szót, mert a beszámoló 19 oldalon keresztül foglalkozik a fogyatékosokkal, a feliratozással. Ez a korábbi évek beszámolójához képest nagy előrelépést jelent.
Hogyan jutottunk el idáig? Elég hosszú út áll mögöttünk. Mint a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének volt igazgatója, részese voltam ennek a folyamatnak is. Kezdtük a fogyatékos személyek jogairól szóló 1998. évi XXVI. törvénnyel. Ez a törvény rögzítette a közérdekű információkhoz való egyenlő esélyű hozzáférés követelményét. Ehhez a törvényhez kapcsolódva az országos fogyatékosügyi programról szóló 100/1999. évi országgyűlési határozat előírta napi egy hírműsor feliratozását, illetve a fogyatékosokról szóló műsorok készítését a pozitív szemléletformálás érdekében, majd az új országos fogyatékosügyi programról szóló 10/2006. évi országgyűlési határozat szintén előírta napi egy hírműsor feliratozását.
A fogyatékosügyi programhoz kapcsolódó középtávú intézkedési terv előírta az antidiszkriminációs műsorok, kampányok szélesebb terjedését a médiában, illetve a feliratozás bővítését pályázatok útján. Így indult el a feliratozások bővítése. A 2005-2007. években az ORTT pályázatot írt ki 20 millió forint keretösszeggel a feliratozásra. A 2007-2008-as időszakban 15 millió forint volt a pályázati keretösszeg, majd 2008-ban már a Szociális és Munkaügyi Minisztérium írta ki a pályázatot 55 millió forinttal ugyanerre a célra, és 2009-ben szintén az SZMM írta ki 35,5 milliós összeggel erre a célra a pályázatot. 2010-től gyakorlatilag már csak saját erőből finanszírozzák a feliratozást a csatornák.
A korábbi ORTT-beszámolókkal kapcsolatban röviden csak annyit említenék, hogy a 2002-es beszámolóban 2-3 oldalon elemezték a fogyatékos személyek bemutatását a médiában, utána néma csend volt. A 2005-ös beszámolóban egy mondat szerepelt: fontos cél a teletext feliratozás. A 2006-2007-es beszámolóban egy mondatban az volt, hogy a cél fokozatosan elősegíteni a hozzáférést az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz.
(21.30)
2008-ban már kiírtak pályázatot fogyatékos személyek médiaképzésére is, tehát a fogyatékos személyek is tanulhattak vágást, forgatókönyvírást s a többi. A 2009. év kiemelten fontos volt számunkra, mert akkor fogadta el a parlament a magyar jelnyelvről szóló és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényt. Ez a törvény módosította a médiatörvényt is, ezáltal 2010-től beindult a feliratos műsorok számának növekedése emelkedő sávban, 2010-ben napi két óra, 2011-ben napi 4 óra feliratozás volt kötelező. A 2010. év az átalakulásról szólt, akkor alakult meg a médiahatóság. Csak egy mondat szerepel a beszámolóban a fogyatékosokkal kapcsolatban. A 2011. év a beszámoló éve, ez már egy teljes év, és köszönjük ezt a beszámolót. Mint említettem, 19 oldalon keresztül elemzi adatokkal, grafikonokkal, táblázatokkal a fogyatékosok helyzetét, rávilágít a különböző problémákra, javaslatokat tesz, javaslatok szerepelnek benne. Ezúton is szeretnék gratulálni az ezzel kapcsolatos elemzéshez.
Az is pozitív előrelépés, hogy 2011. szeptember 1-jétől beindult az ellenőrzés a független monitoringtestület segítségével, amelyben siketek és nagyothalló személyek is vannak, és ők ellenőrzik a feliratos műsorokat, hogy milyen a feliratozás minősége, mennyi műsor van feliratozva, és további szempontok alapján végzik a munkájukat. Erről bővebben most nem beszélnék, a beszámolóban olvasható az összes adat, láthatók a grafikonok.
Azonban egy jellemző hibát szeretnék kiemelni. Sok esetben előfordul, hogy egy megkezdett sorozatot nem feliratoznak végig, hanem félúton megszakítják a feliratozást, amit nagyon sok néző sérelmez. Ezért is adtam be egy módosító javaslatot a médiatörvényhez, miáltal minden megkezdett sorozatot kötelező végig feliratozni. Ezzel kapcsolatban egy kérdésem lenne, hogy az eddig elvégzett ellenőrző munka alapján lesz-e bármilyen szankció. Hogyha igen, akkor milyen mértékű szankció, vagy még türelmi időszak van? - erre szeretnék választ kapni.
A másik fontos téma a fogyatékos személyek bemutatása a médiában. A Jobbik-frakció szokta hangoztatni, emlegetni az arányosság elvét. Ugyanúgy fontos a fogyatékos személyekkel kapcsolatban is ez, szerintem sokkal rosszabb a helyzetük. Egy-két adatot példaként elmondok: a 2011. évi népszámlálás adatai szerint 577 ezer fogyatékos személy él Magyarországon, valójában sokkal több, csak ez a hivatalos adat, vagyis a népesség 5,7 százaléka, és ehhez képest a fogyatékos személyek megjelenése a médiában 0,2 százalék, borzasztóan kevés. Ki lehet mondani, hogy láthatatlanok vagyunk a médiában, ráadásul nagyon egyoldalú a fogyatékos személyek bemutatása.
A műsorok 37,1 százaléka, amiben fogyatékos személyekről van szó, szociális, egészségügyi témájú, 16-17 százaléka a kormány tevékenységével kapcsolatos programhoz kapcsolódik, 11,3 százalék a kultúra, ünnepek, megemlékezések s a többi, és egyéb műsorok a többi fennmaradó százalék. Ezzel az a nagy baj, hogy az átlagnéző így fogja azonosítani a fogyatékos személyt, hogy szociális probléma, egy szociális terület, egészségügyi probléma, egészségügyi kérdés, ami negatív hatással van a társadalom tudatformálására. Arról nem is beszélve, hogy a bemutatások módja is hogyan áll. A bemutatott személyeknek általában az 50 százalékát mutatják be névvel, beosztással, foglalkozással együtt, ehhez képest a fogyatékos személyeket csak 20,5 százalékban mutatják be névvel. Amikor nem mutatják be a személyeket külön, ott általában 11 százalékos az arány, a fogyatékos személyeknél ezzel szemben pedig 41 százalék, amikor nem mutatják be a fogyatékos személyeket; ez is diszkrimináció.
Összefoglalva, a feliratozás terén jó az irány, 2015-re már elmondhatjuk, hogy minden műsor feliratozva lesz; de a vakok és gyengénlátók számára lenne a következő lépés, nagyon fontos lenne az ő akadálymentes hozzáférésük is, ez egy komolyabb előkészületet igénylő probléma, itt a hangalámondás, narrátor alkalmazása komolyabb előkészületet igényel.
Ahol bőven van még tennivaló, az a fogyatékos személyek bemutatása, reprezentációja. Nem szabad homogenizálni a fogyatékosokat. Vannak egyéniségek, vannak érdekes személyiségek, vannak érdekes témák, amik nem homogenizálják a fogyatékosokat, fotómodell, sportoló, világutazó, politikus, énekes. Sokkal több fogyatékosokról szóló programot kellene készíteni, ebben kérném a médiahatóság segítségét, hogy hasson a csatornákra, hogy több ilyen műsor készülhessen. Azt is mondhatom, magam is és a sorstársaim is, hogy évekig csak azt néztük, amit kaptunk feliratozva, nem volt választási lehetőség. Most már elmondhatjuk, hogy egyre bővül a feliratos műsorok száma, tehát azt nézhetjük már, amit szeretnénk, már van választási lehetőségünk.
Összegezve, a beszámolót támogatni javaslom. Magát a fogyatékosokkal kapcsolatos elemzést külön köszönöm, remélem, hogy a következő években is ilyen szintű elemzést olvashatok majd a fogyatékosokkal, a feliratozással kapcsolatban.
Úgy látom, hogy van még egy kis idő, szeretnék reagálni Mandur László képviselőtársamnak. Említette a BBC-normát, hogy a vezérigazgató lemondott egy olyan eset után, amit nem tartott elfogadhatónak. De azt is hozzá kell tenni, hogy kéthavi munka után mondott le, és egy évi fizetésének megfelelő végkielégítéssel távozott. Ez is BBC-norma? - kérdezem. A másik felvetés szintén a BBC-normával kapcsolatos, hogy olyan személy vezetett 40 éven keresztül gyerekműsorokat, akiről kiderült, hogy több mint 300 fiatalt rontott meg. Az a kérdés, hogy a BBC ezt eltussolta-e, vagy sem. A BBC az erről a személyről szóló riportfilmet nem engedte sugárzásra, egy másik csatorna sugározta ezt a filmet. Ez is BBC-norma? - kérdezem. Több oldalról is meg lehet világítani ezt a kérdést.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a két képviselőtársamnak a reagálást.
Novák Elődnek szeretném mondani, hogy én nem mondtam azt, hogy 5,7 százalék legyen a fogyatékosokról szóló műsorok aránya; ahhoz viszonyítva nagyon kevés, 0,2 százalék. Csak annyit kérek, javaslok, hogy több legyen. Nem muszáj, hogy 5,7 százalék legyen.
Egyetértek azzal, hogy ne csak fogyatékosokról beszéljek. Nekem mint képviselőnek elsősorban ez a dolgom a frakción belül is, elsősorban ez a feladatom.
Mandur Lászlónak szeretnék válaszolni. Én sem a lemondást vitatom, annak a hitelességét nem vitatom, valóban korrekt volt a vezérigazgató, hogy lemondott, de utána a körülmények, a szerződés, a 160 millió forintnak megfelelő végkielégítési összeg, ezzel már a brit politika sem tudott mit kezdeni, nem tolerálták.
Az is igaz, hogy kiderült erről a személyről, hogy mit tett, mit követett el, de azt nem értem, hogy a BBC miért nem engedte sugározni a róla szóló riportműsort. Talán ez lett volna a megfelelő válasz, hogy a sugározását engedélyezik ennek a filmnek.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt van előttünk a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény módosításának a javaslata. Ezzel kapcsolatban több gondolatot is szeretnék elmondani önöknek.
Fogyatékos személy, fogyatékos ember, fogyatékos sorstárs mindig volt és mindig lesz is. A mi életünkben az igazi mérföldkő az 1998-as év volt, amikor megszületett ez a törvény, amiről most beszélünk. Az előtte és utána lévő időszakot nem lehet összehasonlítani. 1998 óta több olyan új fogalom került a köztudatba, mint például az akadálymentesítés, egyenlő esélyű hozzáférés, jogegyenlőség, infokommunikációs akadálymentesítés. A következő nagy mérföldkő a már említett ENSZ-egyezmény. Azóta még bővült is ez a téma, ez a terület. Sokkal jobban tudjuk érvényesíteni a jogainkat, a céljainkat.
Most rátérek a törvényre. A legutóbbi módosítás után a Williams-szindrómás betegek is bekerültek a "fogyatékos" fogalom alá. A mostani módosítás által újra bővül az érintettek köre, a pszichoszociális fogyatékkal élők, a beszédfogyatékkal élők is bekerülnek. Ez mindenképpen nagyon örvendetes és támogatandó. Továbbá az ENSZ-egyezménynek megfelelően bekerül még egy fogalom, a fogyatékos személyeket korlátozó társadalmi tényezők. Ez is nagyon fontos, mert ez is meghatározza, hogy ki minősül fogyatékos személynek.
A mostani módosítás valóban a legégetőbb, a legfontosabb változtatásokat emeli be a fogyatékosügyi törvénybe. Ahogy Soltész Miklós államtitkár úr is említette, nagyon sok mindent valósított meg eddig a kormány. Ez a tevékenység valójában egy folyamat. A mostani módosítás által a fogyatékossági támogatás összege végre emelkedett.
(11.50)
Ez egy régi adóssága az előző kormánynak is, a mostani kormánynak is, de a mostani kormány végre megoldotta ezt a kérdést is. Az igaz, hogy lehetne vitatkozni a mértékén, kevés, elég, sok, valójában nem sok, az elmúlt öt évhez képest főleg, de az emelés egy pozitív lépés. (A jegyzetei között lapoz.) Bocsánat, keresem a számokat. Azt akartam elmondani, hogy az öregségi nyugdíjminimum összege mennyi volt 1990-ben, mennyit változott 2013-ig. 1999-ben nagyjából 10 ezer forint volt a fogyatékossági támogatás összege. Nagyjából 12 ezer forint volt a súlyosan, halmozottan fogyatékosok számára juttatott fogyatékossági támogatás. Innen változott 2013-ra a mostani összegre. E módosítással 2014-től már folyamatosan emelkedni fog, ami egy óriási változás, mindenképpen támogatandó szerintem minden párt által. Ami szintén minden párt által támogatható, az a fogyatékossági fogalom bővítése, amiről az előbb már beszéltem.
Az a félelem, hogy az Országos Fogyatékosügyi Tanács megszűnik, átalakul, mi lesz vele. Szeretném eloszlatni ezeket a félelmeket. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács nem szűnik meg, hanem a működésében és szerkezetében is átalakul. Már elkészült az erről szóló kormányhatározat-tervezet, amelyet a minisztérium közigazgatási egyeztetés keretében szétküldött minden érdekvédelmi szervezet számára. Mint a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnökségi tagja, én megkaptam hétfőn, mint a civil szervezet képviselője is véleményezni fogom, és előterjesztést nyújtunk be ezzel kapcsolatban. Tehát nem szűnik meg, sőt hatékonyabbá válik a működése több civil szervezet bevonásával.
Az országos fogyatékosügyi programmal kapcsolatban is voltak félelmek. Megszűnik a törvényi garancia - mondták. Szerintem nem, valójában mindig is volt és lesz is országos fogyatékosügyi program, hiszen a program 2013. december 31-én lejár, újat kell csinálni a következő ciklusra, a 2013-2020-as ciklusra (Sic!).
Az a kérdés, hogy megszűnik-e a parlament ellenőrzési joga. Igaz, eddig törvényben volt szabályozva, hogy a kormány köteles beszámolni kétévente, négyévente. Amennyiben ez kikerül, akkor sem szűnik meg a parlament ellenőrzési joga, mert van interpellációs lehetőség, kérdezési, beszámoltatási lehetőség. Ha a parlament kérdez, a kormánynak válaszolnia kell bármilyen témával kapcsolatban, a fogyatékosüggyel kapcsolatban is.
Az akadálymentesítési határidőkkel kapcsolatban szeretném jelezni a kormányoldalnak és az ellenzéknek is, hogy be fogok adni egy módosító javaslatot ezzel kapcsolatban. Nem a határidőket kell visszatenni, hanem garantálni kell annak a jogbiztonságát, hogy ahol lejártak a határidők, azonnali és folyamatos végrehajtásra van szükség az ENSZ-egyezmény alapján is, illetve az ENSZ-egyezménnyel kapcsolatos genfi jelentésre adandó válasz alapján is. Értem a határidők tologatását, megfogalmazását. Abból a szempontból igazuk van az érdekvédelmi szervezeteknek, hogy a határidők jogbiztonságot adnak, tudnak bíróságra menni, pereskedni, tudják érvényesíteni a jogaikat. De szeretnék megnyugtatni mindenkit, és én is szeretnék ezzel a módosító javaslatommal segíteni, hogy nem a határidő a fontos, hanem az azonnali folyamatos végrehajtás a törvény és az új fogyatékossági program alapján.
Két apró dolog még: a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Nonprofit Közhasznú Alapítvány valóban évek óta kiemelt szakmai tevékenységet folytat. Ez a technikai jellegű módosítás csak megerősíti a szerepét, európai uniós forrásokkal, állami pénzekkel magas színvonalú, fogyatékosüggyel kapcsolatos szakmai programokat tud a továbbiakban is megvalósítani. A foglalkoztatás kapcsán technikai jellegű a módosítás. Ezzel kapcsolatban nincs különösebb észrevételem.
Ahogy a tegnapi bizottsági ülésen is említettem, a fogyatékosügy közös ügy, a kormányok jönnek, ciklusokon átívelő tevékenység, cél és ügy. Nem szerencsés politikai vitát generálni belőle. Úgy látom, a pártoknak, a képviselőtársaimnak sem céljuk ez, csak szakmai vitát fogunk folytatni, reméljük. A tegnapi bizottsági ülésen elhangzott olyan kérdés és válasz is, hogy mi a helyzet az érdekvédelmi szervezetek többi javaslatával, amit a munkacsoportok formájában tudtak megfogalmazni. A mostani módosításba nem kerültek bele. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy ez olyan nagy formátumú módosítás, ami időigényes, több időt vesz igénybe az egyeztetés is. De ez az út nincs lezárva, ezek a javaslatok, egyeztetések folyamatban vannak, és reméljük, hogy a kormányzati ciklus végén egy nagyobb, bővebb módosítás, új szabályok tudják ezt a törvényt módosítani, és magasabb szintre tudjuk emelni ezt az ügyet.
Még egy érdekes adatot mondanék. Végre nyilvánosságra került a 2011. évi népszámlálási adat, érdekesen alakulnak a számok. A Magyarországon élő fogyatékos személyek száma, akik fogyatékos személynek vallották magukat: 1990-ben 368 ezer fő volt, 2001-ben 577 ezer fő vallotta magát fogyatékosnak, a tavalyelőtti népszámlálás alapján 457 ezren vallották magukat fogyatékosnak. Ők azok a személyek, akik érdekében mindannyian közösen dolgozunk. Jogszabályok módosításával próbálunk nekik segíteni. Az eredmények, a számok, amiket az államtitkár úr is elmondott, önmagukért beszélnek. Remélem, ez az út folytatódni fog tovább is.
Kérem a képviselőtársaim támogatását ezzel a módosítással kapcsolatban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm Pál Béla képviselőtársam hozzászólását. Egy témához szeretnék kapcsolódni. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács 1999 óta működik; nem tudom, honnan veszi, hogy a kormányváltás óta egyszer sem hívták össze ezt a tanácsot.
Egy példát mondanék. Volt olyan Országos Fogyatékosügyi Tanács-ülés, ahol meghallgatták például dr. Lovász Lászlót, hallássérült jogászt, szakembert, és ezáltal a Fogyatékosügyi Tanács támogatta őt, hogy Magyarország delegálja őt a fogyatékosüggyel foglalkozó ENSZ-bizottságba, New Yorkba. New Yorkban meg is választották; a négy legtöbb szavazatot ő kapta meg, tehát 2013 januárjától van egy magyar hallássérült szakember az ENSZ-bizottságban is.
Ha úgy vesszük, a Fogyatékosügyi Tanács tehát mindig is működött; az más kérdés, hogy milyen gyakran gyűlt össze. Amióta működik, '99 óta, a civil szervezetek mindig is kevesellték az ülésezéseket - ha félévente üléseztek, akkor az volt kevés, ha háromhavonta, akkor azt érezték kevésnek, ha évente, akkor az volt kevés -, tehát soha nem voltak megelégedve az időpontok gyakoriságával. Ezért is gondolom azt, hogy a törvény módosítása által hatékonyabbá válik a Fogyatékosügyi Tanács működése.
Köszönöm szépen a figyelmet.
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vágó Sebestyén képviselőtársam felszólalását köszönöm, kettő gondolatához szeretnék kapcsolódni. Az egyik, hogy abban egyetértünk mindketten, mindannyian talán, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos fogalmak tisztázása, módosítása, finomítása nem segíti a fogyatékos személyek életvitelét, egyik napról a másikra nem fog megváltozni. Nem az a valódi segítség számukra, ugyanakkor mégis fontos, nem a fogyatékos személy szempontjából, hanem a társadalom szempontjából nagyon fontos eszköz a társadalom tudatformálásában, mennyivel másképp hangzik, ha a társadalom úgy fogalmaz a fogyatékosokkal kapcsolatban, hogy a süketnéma helyett azt mondja, hogy siket, a halláskárosult helyett azt mondja, hogy nagyothalló, a béna helyett azt mondja, hogy kerekesszékes, tolószék helyett azt mondja, hogy kerekes szék, vagy világtalan helyett azt mondja, hogy vak, gyengén látó. Mennyivel pozitívabb a hozzáállása a társadalomnak ezzel az aprósággal kapcsolatban, és ezzel megtiszteljük a fogyatékos személyeket is, hogy hogyan fogalmazunk, hogyan beszélünk róluk.
A másik: a határidőkkel kapcsolatban újra megerősítem, hogy a módosító javaslattal szeretném segíteni ezt. A mostani javaslatban az van, hogy ütemezés szerint, a módosító javaslatom által ez az ütemezés kikerül, és csak az marad benne, hogy például biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést - pont. Az én értelmezésem szerint ez kötelező érvényű lesz, nincsen határidő, nincsen időpont, hogyha nincsen biztosítva az akadálymentesítés, akkor lehet pereskedni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót. Kedves Szél Bernadett Képviselő Asszony! A vita elején is kértem, hogy ne vigyünk politikai színt a vitába, mégis belekerült a politika.
Engedjenek meg egy politikai megjegyzést a részemről is. Valóban egy év van a választásokig, de úgy gondolom, hogy az LMP-nek is egy éve van addig.
Szakmai hozzászólás. Az, hogy a civilek mit írnak, mit gondolnak, mit kritizálnak, a civil szervezetek, a civil személyek dolga. Amióta az eszemet tudom, amióta figyelemmel kísérem az elmúlt kormányzati ciklusokat is, a civilek mindig kritizálták, támadták a mindenkori kormányt. Ez a dolguk. Ettől szép a demokrácia.
Kérem, mindenki értse meg, mindannyian tudjuk, fontos ügyre soha nincsen elég pénz, egyéb területre sem. A fogyatékosügyre hatványozottan érvényes az, hogy nincsen erre elég pénz. Ahogy Soltész Miklós államtitkár úr is elmondta, hogy milyen programokra fordítottunk pénzt, most ezt nem sorolnám fel újra. A Fogyatékosügyi Tanáccsal kapcsolatban, eddig is kormányrendelet szabályozta a működését, a törvény csak általános megfogalmazásokat tartalmaz. Elkészült a kormányhatározat-tervezet, itt van a gépemen. Mint a SINOSZ országos elnökségének a tagja látom, véleményezni fogjuk.
Egy utolsó kérésem lenne még Szél Bernadett képviselőtársamhoz. Ha már fogyatékosügyi törvénnyel kapcsolatban beszélünk, akkor, ha lehet, kérem, beszéljen egy kicsikét lassabban, segítve a tolmácsaim munkáját. Ez is az akadálymentesítés egyik formája lenne. (Dr. Szél Bernadett bólint.)
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2. §-hoz szeretnék hozzászólni a fogyatékossági támogatással kapcsolatban. Mindenki arról beszél, hogy hány forinttal emeljük, hány forinttal változik, de egy dolgot nem említett meg senki, és szerintem ezen lenne a hangsúly, hogy 2014 januárjától nyugdíjkövető lesz a fogyatékossági támogatás, a nyugdíjjal azonos mértékben fog emelkedni. Ez sokkal fontosabb módosítás, mint az, hogy most jelenleg hány forinttal emelkedik. Az általános vitában is elmondtam: magát a mértékét, ami most történik, ezt lehet vitatni. Sokkal jelentősebb viszont az, hogy januártól ez nyugdíjkövető lesz.
A Fogyatékosügyi Tanáccsal kapcsolatban pedig úgy gondolom, nagyon fontos, hogy legalább törvényi szinten szerepeljen benne az Országos Fogyatékosügyi Tanács, ezért adtam be a módosító javaslatomat, ennek megfelelően. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács figyelemmel kíséri a fogyatékosügyi program végrehajtását. Ehhez kapcsolódik, amit a minisztérium már kiküldött a szervezeteknek, a kormányhatározati tervezet. Ebben világosan benne van, hogy mi a Fogyatékosügyi Tanácsnak a szerepe, feladata. Benne van az is, hogy a Fogyatékosügyi Tanács feladata lesz a mindenkori fogyatékosügyi programnak és az ahhoz kapcsolódó intézkedési tervnek a végrehajtása, illetve ennek felülvizsgálata, a beszámolási kötelezettség és meghallgatása, és megmarad a monitoringozó szerepe is.
Az az aggály, hogy kétévente, négyévente a parlament előtti felülvizsgálat, illetve beszámoló elmarad, kimarad, én ezt megértem, és nagyon köszönöm a felvetését. Magam is át fogom ezt gondolni, hogy tudok-e ebben esetleg segíteni.
Az akadálymentesítés kapcsán szeretném azt elmondani, hogy a módosító javaslatomban én is azt javasoltam, hogy magát az akadálymentesítés bármilyen ütemezését vegyük ki, maradjon egyértelmű az a mondat, hogy kötelező biztosítani a közszolgáltatások során az egyenlő esélyű hozzáférést. Nincs semmilyen határidő, mert akkor ez csak tologatással fog járni. Most ez azonnali, illetve folyamatos végrehajtást jelent, és ebben lesz fontos szerepe. Nagyon jól mutatja ezt a szemléletet az az intézkedés például, hogy 5,24 milliárd forint pályázati keretet írtak ki a kormányablakok akadálymentesítésére, amit erre lehet fordítani. A pályázatban már egyértelműen benne lesz a határidő, hogy meddig kell ezt végrehajtani.
A másik példa: 1,5 milliárd forintot fog a kormány fordítani az infokommunikációs akadálymentesítésre; vagy 540 millió forintot fog fordítani a jelnyelvitolmács-szolgáltatás fejlesztésére. Tehát ebben a kontextusban kell gondolkodni, hogy a törvényben meg kell valósítani, a kormány pedig intézkedik ennek a megvalósításáról.
Amit Pál Béla képviselőtársam említett az egyeztetésről, valóban volt három nagy csoport, valóban kidolgozták a javaslataikat, amelyek nem kerültek be a mostani módosításba. De én is utánanéztem és informálódtam, és azt az információt kaptam, hogy a minisztérium időben jelezte a szervezetek felé, hogy a mostani beadott módosítás csak a legsürgősebb intézkedéseket fogja tartalmazni.
(19.00)
Amit a munkacsoportok kidolgoztak, ahhoz idő kell, közigazgatási egyeztetés kell és a többi, amíg végigmegy a folyamat és lesz egy nagyobb körös módosítási eljárás is, és ehhez kérném szépen a türelmüket, hogy ezt várjuk meg.
A foglalkoztatás kapcsán azt hiszem, mindannyian egyetértünk. Nem az a baj, hogy a fogyatékos személyek dolgozni akarnak, nem az a baj, hogy a kormány minden fórumon próbálja a munkaadókat és a munkavállalókat is támogatni, hanem a munkaadók hozzáállásával van a legnagyobb probléma még mindig szerintem. A 2012. év után körülbelül 64 milliárd forint folyt be a rehabilitációs hozzájárulásokból. Ez nagyon jól mutatja, hogy a munkaadók inkább fizetnek rehabilitációs járulékot, mint hogy alkalmazzák a fogyatékossággal élő személyeket. Tehát itt tartunk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Pál Béla képviselőtársam beadott három zárószavazás előtti módosító javaslatot, ehhez szeretnék hozzászólni.
(17.30)
Az első javaslat szerint az Országos Fogyatékosügyi Tanáccsal kapcsolatos rendelkezéseket szeretné visszaemelni a törvénybe. Szeretném megnyugtatni a képviselőtársamat és képviselőtársaimat, hogy az Országos Fogyatékosügyi Tanács működése folyamatos lesz, ugyanis a mostani rendelkezés szerint 2013. szeptember 30-ig szól a Fogyatékosügyi Tanács megbízatása. Az ezzel kapcsolatos törvényrendelet és kormányrendelet csak 2013. szeptember 30-ával fogja hatályát veszteni. A Fogyatékosügyi Tanács működéséről szóló kormányhatározat-tervezetet az érdekvédelmi szervezetek már megkapták. 2013 szeptemberére fog elkészülni, és ez fogja biztosítani a folyamatos működést. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács tehát nem fog megszűnni. Ez a félelem alaptalan.
A második javaslat a fogyatékossági támogatáshoz kapcsolódik. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy a korábbi általános és részletes vitában is már elmondtam, hogy a mennyiségével, a mértékével valóban lehet vitatkozni, de a hangsúly most azon van, hogy 2014 januárjától nyugdíjkövető lesz az emelkedés mértéke. Tehát ez sokkal fontosabb lépés, mint az, hogy most mennyivel emeljük. Pál Béla képviselőtársam javaslatának az indoklásában benne van, hogy a stadionokra szánt összegekből lehetne átcsoportosítani erre. Az elmúlt kormányzások alatt 2002 és '10 között építettek stadionokat, uszodákat, sőt voltak pazarló PPP-beruházások is, a fogyatékossági támogatás összege viszont nem emelkedett. Most is építünk stadionokat, közben elérjük azt, hogy a fogyatékossági támogatás összege is emelkedjen.
A harmadik javaslat szerint az akadálymentesítési határidők ne legyenek kivéve a jogszabályból, hanem maradjanak benne, biztosítva ezzel a jogi garanciákat. Az általános vitában szintén elmondtam, hogy az általam beadott módosító javaslat megerősíti, hogy nem határidőkre van szükség, amiket folyamatosan kitoltunk az elmúlt tizenöt évben, folyamatosan ezt tapasztaltuk, hogy mindig kitoltuk a határidőket, ezzel is elodázva a végrehajtást. A módosító javaslatokban benne van a folyamatos és azonnali végrehajtás garanciája. Nincs kijelölve semmilyen határidő, hanem azonnal biztosítani kell az egyenlő esélyű hozzáférést a közszolgáltatásokhoz. Ezáltal bármilyen fogyatékos személy vagy fogyatékossággal élő személyek érdek-képviseleti szervezete pert vagy eljárást indíthat. Megvan ez a lehetőség.
Engedjenek meg még egy felvetést. 2009-ben a szocialista kormány alatt egyenlegjavító intézkedések során a fogyatékossággal élők szervezeteitől, támogatásától elvonták a támogatás egy részét. Most egyenlegjavító intézkedések lesznek az Európai Unió által észrevételezettek alapján, ezt olvashatjuk, hallhatjuk, a zárolás viszont nem fogja érinteni a fogyatékosszervezeteket. Hát ez a különbség!
Köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem szépen a Fidesz-kormány által beterjesztett javaslatok elfogadását. (Taps a Fidesz soraiból.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY, a sport- és turizmusbizottság előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A sport- és turizmusbizottság a 2013. május 21-ei ülésén megtárgyalta a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló T/11113. számú törvényjavaslatot. A bizottság tagjai abban egyetértettek, hogy a jelenlegi halászati törvény elavult, szükséges egy új törvény elkészítése. Most a parlament előtt lesz megvitatva ez a törvénytervezet, ugyanis a '97-es törvény már nem szolgálja Magyarország természetes vizeinek környezetvédelmét, halgazdaságát és a fenntartható halgazdálkodást.
A törvénytervezet célja egyértelmű, a bizottság tagjai is egyetértettek ezekben a célokban, vagyis Magyarország természetes vizei halállományának mennyiségi és minőségi növelésének szükségességében, a horgászok létszámának növelésében, a horgászturizmus fejlesztésében és erősítésében, a halászattal kapcsolatos erőforrások hatékonyabb kihasználásában, a haltermelés és az akvakultúra fejlesztésében, Magyarország minél nagyobb szerepet vállaljon az Európai Unió halgazdálkodásában, és nem utolsósorban a hal mint egészséges táplálék nagyobb szerepet kapjon a magyar társadalom életében.
Az is felmerült a bizottsági ülésen, hogy a halgazdálkodás nem szétválasztható a vízgazdálkodástól, a vízgazdálkodás pedig nem választható szét az árvízvédelemtől. Az árvízvédelem során, az elmúlt évtizedekben például a folyókanyarulatok levágásával, a gátak építésével és a védelemmel hozzájárult ahhoz, hogy veszélybe kerültek a természetes szaporodóhelyek. Gyakorlatilag a '90-es évek közepe óta csökken a halállomány, másrészt pedig felmerültek a gasztronómiai szempontok is, egyre kevesebben fogyasztanak őshonos halakat, inkább a külföldről behozott tengeri halak fogyasztása került többségbe. Megfogalmazódott az a vélemény, hogy ideje lenne visszaállítani az őshonos halakat.
Pozitív lépés, hogy a horgászjegy és a horgászvizsga szempontjából az értelmi fogyatékos személyek mentesülhetnek a horgászvizsga letétele alól, de horgászvizsgával rendelkező személy mellett horgászhatnak. Nem kell fizetniük a horgászjegyért sem, ez nagyon pozitív előrelépés.
A sport- és turizmusbizottság tagjai sajnos nem egyhangúlag szavaztak, hát majd kiderül a kisebbségi véleményből az, hogy miért. 12 igen szavazattal, 2 nem szavazat ellenében, 3 tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvénytervezetet.
Kérem a parlament támogatását, köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt van a halgazdálkodásról szóló törvény. Az ajánlás 31. pontjához szeretnék hozzászólni.
A törvény egészét tekintve az általam benyújtott módosító apró részletkérdés és egy apró módosítás, de az általam képviselt társadalmi réteg számára nagyon fontos lehet a módosító javaslat, ami arról szól, hogy az állami horgászjegy díja, befizetése alól nemcsak a 70 év felettiek és az értelmi fogyatékos személyek, hanem a mozgáskorlátozottak és a hallássérült személyek is mentesülhetnek, ugyanis mind a két fogyatékossági csoportról szóló törvény alapján, a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény alapján a fogyatékos személyeknek is joguk van a szabadidőhöz, a rekreációhoz, a pihenéshez akadálymentes módon, illetve egyenlő feltételek mellett, mint az ép társaiknak.
A horgászat, a halászat mint hobbi, mint sporttevékenység nagyon fontos a fogyatékos személyek számára is, és nagy örömmel láttam, hogy a sport- és turizmusbizottságában egyhangúlag támogatták a javaslatomat. Bízom benne, hogy képviselőtársaim is támogatni fogják a módosító javaslatot.
Köszönöm a figyelmüket.
DR. TAPOLCZAI GERGELY, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.)Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság a 2013. szeptember 16-ai ülésén megtárgyalta a támogatott döntéshozatalról szóló T/12099. számú törvényjavaslatot.
(14.00)
Ez olyan törvényjavaslat, akkora jelentőségű törvényjavaslat, mint a 2009. novemberi, jelnyelvről szóló törvény volt. Ezzel szeretném összehasonlítani: ahogy a siketek és nagyothallók számára egy óriási előrelépés volt a jelnyelvi törvény, ugyanígy a mostani törvényjavaslat óriási előrelépés lehet az értelmi fogyatékossággal élő személyeknek vagy a különböző mentális betegségekkel élő személyek számára vagy akár az autista személyek számára.
A most előttünk fekvő törvényjavaslat egy hosszabb folyamat eredménye, tulajdonképpen az 1998. évi, a fogyatékos személyek esélyegyenlőségéről szóló törvénytől lehet ezt eredeztetni és visszatekinteni. Időközben elfogadtuk a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt is, módosítottuk a polgári törvénykönyvet, és most itt tartunk. Én nem hiszem, hogy pár évvel ezelőtt bárki is gondolta volna, hogy a támogatott döntéshozatal ebben a formában és most itt lesz a parlament előtt.
Azt is látni kell, hogy még mindig nagyon magas a gondnokság alá helyezett személyek száma. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint - a 2011. évi népszámlálás volt az alapja - a fogyatékossággal élő emberek száma Magyarországon 577 ezer fő, ez a népesség arányát tekintve 5,7 százalék. Ezen belül is a gondnokság alatt álló személyek száma 53 830 fő. Ebből a kizáró gondnokság alatt álló személyek aránya 58,2 százalék, a korlátozott gondnokság alatt álló személyek aránya 41,8 százalék. Ez a nemzetközi példával összevetve is nagyon magas szám, úgyhogy időszerű volt ennek a törvényjavaslatnak a megszületése.
A bizottsági ülésen felmerült több kérdés is, például hogy a családsegítő szolgálatok mellett nem lehetne-e bevonni a támogató szolgálatokat is, ezeknek a szolgálatoknak rengeteg tapasztalata van ezen a területen; illetve hogy nem lehetne-e bővíteni a hivatásos támogatók körét. Erre megnyugtató választ kaptunk a kormány részéről.
A bizottság a törvényjavaslatot 18 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy korábban is említettem, ez egy nagyon nagy jelentőségű törvényjavaslat és nagyon időszerű is, megérett a helyzet arra, hogy ezt most tárgyaljuk.
Az 1998. évi, a fogyatékos személyek jogairól szóló esélyegyenlőségi törvény vezette be először azt a komplex fogyatékosságügyi szemléletet, ami azóta is érvényes a jogalkotásra. Az azóta eltelt időszakban több olyan jogszabály született, ami teljesen új irányt mutatott ezen a területen. Ilyen például a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény, amit 2009 novemberében fogadott el a parlament, vagy a médiatörvény módosítása, amely előírta a feliratozott műsorok számának növekedését. Ugyanide tartozik a Ptk. 2001. évi módosítása is, amely a cselekvőképesség korlátozásának jogi megítélésében szemléletváltást eredményezett. A magyar joggyakorlat ekkor szakított az addigi hagyománnyal, és szakított a XIX. századi jogszabályozással.
Ahhoz, hogy erről a törvényjavaslatról most tárgyalhassunk, kellett az a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, amit 2006. december 13-án fogadott el az ENSZ Közgyűlése New Yorkban. Ezt Magyarország 2007-ben ratifikálta a világon másodikként, a fakultatív jegyzőkönyvvel együtt pedig a világon elsőként. Az egyezmény 12. cikke rögzíti a törvény előtti jogegyenlőséget és a törvény előtti cselekvőképességet is. Előírja a tagállamok számára, hogy vállalják, hogy biztosítani fogják a helyettes döntéshozatali eszközök helyett a támogatott döntéshozatal példáját vagy a támogatáson alapuló eszközök használatát.
Az ENSZ-egyezmény elfogadása óta eltelt három év eredményeiről kellett beszámolnia a magyar kormánynak 2012-ben, ezt az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogainak bizottsága meghallgatta és értékelte. A 2008 és 2011 közötti időszak eredményei alapján néhány aggályt is megfogalmazott a bizottság. Ilyen például az, hogy a magyar jogrendszerben fennmaradt a cselekvőképességet kizáró gondnokság, illetve hiányolták a támogatott döntéshozatal intézményét is. A bizottság javaslatot tett, hogy a magyar állam mozduljon el a támogatott döntéshozatal irányába.
Az adatok alapján is látható, hogy még mindig magas a gondnokság alatt álló személyek aránya Magyarországon. Ahogy már említettem, 53 830 fő van most gondnokság alatt, kizáró gondnokság alatt 58,2 százalékuk, korlátozott gondnokság alatt 41,8 százalékuk. Ha megnézzük például Svédországot, ott 1999-ben - nem most, hanem '99-ben - a gondnokság alatt élők száma 3500 fő volt, és 40 ezer személy volt támogatott döntéshozatal keretében.
Ha már nemzetközi példákat mondtam, szeretnék még néhányat megemlíteni. Az angolszász modell például összeegyeztethetetlennek tartja a cselekvőképesség teljes megvonását az alkotmányos alapjogokkal. A másik példa az értelmi fogyatékossággal élők döntési szabadságának megoldására a németországi modell. Maga a támogatott döntéshozatal modellje az 1960-as, '70-es években indult el Kanadában, onnan indult ez a modell. Kanadában már a harmadik reformhullámnál tartanak. Ott elsősorban nem a személyhez kötik a döntéshozatal folyamatát, hanem a képesség meglétéhez vagy meg nem létéhez, illetve kiemelik az egyén jogát az önrendelkezésre. Japánban 2000-ben vezették be a reformot, ott már nem használják a cselekvőképtelen, illetve a részben cselekvőképtelen fogalmakat, ezek helyett három intézkedést vezettek be: gondnokság, vagyonkezelés és támogatás. Vagy például a német polgári törvénykönyv a cselekvőképességet kizáró és korlátozó gondnokság helyett a támogatott döntéshozatalt alkalmazza, ugyanakkor a nagykorú személy csak ideiglenesen lehet cselekvőképtelen állapotú, például ha kómában van vagy alkoholos befolyásoltság alatt áll.
(14.50)
Egyéb esetekben csak bizonyos ügycsoportokban korlátozható a cselekvőképesség. Az ausztriai rendszer hasonló a német modellhez, ott konkrétan nincs meghatározva a támogatott döntéshozatal, viszont az osztrákok nem is ismerik a cselekvőképesség kizárását, illetve a gondnokság intézményét.
És itt érkezünk el a mi polgári törvénykönyvünkhöz. A 2014-ben hatályba lépő 2013. évi V. törvény már magában foglalja a cselekvőképességet nem érintő támogatott döntéshozatalt. Ennek a lényege összefoglalva, hogy a támogató az érintett személy cselekvőképességének korlátozása nélkül segíthet a döntéshozatalban. A bíróság már nem korlátozhatja általános jelleggel a cselekvőképességet, csak meghatározott ügycsoportok tekintetében.
Az új Ptk. megszünteti a kizáró gondnokságot, de szigorú feltételek mellett lehetőséget biztosít a cselekvőképesség teljes korlátozására abban az esetben, ha az érintett személy jogainak védelme máshogy nem biztosítható. Egyébként ez egy vitatott rendelkezés a civilek, a civil szervezetek részéről. Tehát az új Ptk. két új jogintézményt vezet be, a támogatott döntéshozatalt, illetve az előzetes jognyilatkozatot. Az előzetes jognyilatkozat alapján bárki még cselekvőképes állapotában előre rendelkezhet saját vagyoni helyzetéről, illetve személyes ügyeiről arra az esetre, ha később korlátoznák a cselekvőképességét. Egyébként a gondnokoltak és az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló törvényjavaslatot a kormány már benyújtotta 2013. szeptember 6-án. A Ptk.-ban rögzített rendelkezéseket bontja ki a most előttünk fekvő törvényjavaslat. Rögzíti a támogatott és a támogató személy jogait, kötelezettségeit és feladatait, illetve az eljárás módját. Ezt most nem fejtem ki bővebben, előttem felszólaló képviselőtársaim már megtették ezt.
Pár dolgot viszont szeretnék kiemelni. Nagyon fontos előrelépés az, hogy csak a támogatott személy rendelkezése alapján és az ő beleegyezésével lehet kinevezni a támogató személyt. Nagyon fontos momentum még, hogy nem lehet megnevezni a hozzátartozói kört, vagyis a családtagokat, és ez éppen a civil szervezetek véleménye alapján került be a törvényjavaslatba, vagyis elsősorban a bizalmi viszonyt kell mérlegelni és nem a családi kapcsolatokat.
Nagyon fontos előrelépés az is, hogy ha nincsen olyan bizalmi viszonyban álló személy, akit ki lehetne jelölni támogató személynek, akkor lehetőség van hivatásos támogató kijelölésére.
Ez a törvényjavaslat, akárhogy is nézzük, mindenben mérföldkő az eddigi jogalkotás történetében, különösen az értelmi fogyatékossággal élő személyek, a mentális és egyéb pszichés betegséggel élő személyek esetében.
A törvényjavaslathoz lenne egy-két felvetésem. A családvédelmi szolgálatok mellett nem lehetne-e vagy nem lenne-e szerencsés vagy reális a támogató szolgálatokat is bevonnunk a véleményalkotási folyamatba? A hivatásos támogatók esetében úgy fogalmaz a jogszabálytervezet, hogy egyidejűleg 30 támogatott személy esetében láthatja el a feladatát. Ez talán egy picit sok, kérdés, hogy nem lehetne-e ez kevesebb.
A hivatásos támogatóknál úgy fogalmaz a törvényjavaslat, hogy mentális zavarban szenvedő személyekkel foglalkozó jogi személyt is ki lehet rendelni hivatásos támogatóként. Lehet, hogy ez a fogalom elég átfogó ahhoz, hogy lefedje az összes érintett személlyel foglalkozó érdekvédelmi szervezetet is. Ha igen, akkor részemről ez a megfogalmazás rendben van. Csak egy kérdés: a tervezett képzéseket, a TÁMOP programmal kapcsolatos képzéseket ki fogja koordinálni, van-e már konkrétum ezzel kapcsolatban?
És a hátralévő időben szeretnék reagálni egy-két ellenzéki gondolatra. Pál Béla képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy akárhogy is nézzük, ez a törvényjavaslat mindenben előrelépést jelent. Tulajdonképpen igazat is adhatunk a véleményének, illetve a civil szervezetek véleményének, de azt is be kell látni, hogy nem lehet mindent azonnal most befogadni. Meg kell nézni, hogy hol tartottunk eddig és hol tartunk most. Ha ezt nézzük, akkor nagyon pozitív ez a javaslat, és azt is látni kell, hogy ebből van hova fejlődni. Tehát úgy kell tekinteni erre a törvényjavaslatra, mint egy újabb lépcsőfokra. Egy példa a jelnyelvi törvény esete. Amikor annak idején véleményeztük, jogunk lett volna azonnal teljes feliratozást előírni, korlátlan óraszámú tolmácsolást, de nem ezt tettük, el kellett fogadnunk a kompromisszumokat, és csak korlátozott számban ingyenes a tolmácsszolgáltatás, illetve emelkedő óraszámban vannak a feliratozott műsorok. Kompromisszumos törvényjavaslat született, de jó és nagyon pozitív, és innen tovább lehet lépni. Ugyanez van ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is.
Említette, hogy ennek a törvényjavaslatnak nincs lelke. Szerintem az lenne a lelketlenség, ha most nem lenne miről tárgyalni.
Köszönöm a figyelmet, és kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.)Köszönöm a szót. Egy gondolatot szeretnék még mondani, ami pont Staudt Gábor záró mondataival cseng egybe.
Ha mint civil személy nézem a dolgokat, akkor én is azt mondanám, hogy szívem szerint mindent vegyünk be azonnal a törvényjavaslatba, mindent változtassunk meg most. De vegyük figyelembe azt is, hogy például magát az ENSZ-egyezményt hány éves előkészítő munka előzte meg. Minimum öt évig készítették elő. És még így sem fed le minden területet. Vannak olyan kérdések, amelyeket bárhogyan lehet értelmezni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a magyar társadalom mennyire érett ezekre az új folyamatokra, a reformok teljes körű bevezetésére.
Ha azt nézzük, hogy 1998-ban fogadtuk el az esélyegyenlőségi törvényt, akkor azt is mondhatnánk, hogy most nő fel az a generáció, amelyik majd valóban befogadóbb, nyitottabb lesz ezekre a problémákra és ezeknek a kezelésére. Most azt mondom, hogy e törvényjavaslatot fogadjuk el, adjunk rá lehetőséget, és nézzük meg, hogy mennyire tudja kiforrni magát az új rendszer, majd utána tekintsünk vissza, és térjünk vissza arra, hogy esetleg szükség van-e változtatásokra.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. A Siketek Világszövetsége határozata alapján 1958 óta ünnepeljük meg a siketek világnapját, ez minden év szeptember utolsó vasárnapján van. A világon hozzávetőlegesen 250 millió embert érint a hallássérülésnek valamilyen formája, ebből körülbelül 70 millió az, aki siket. A WHO-adatok alapján egyes országok népességének körülbelül 10 százaléka érintett hallássérülésben.
A siketek világnapjának mi a célja? Ebben az időszakban elsősorban a társadalom és a közvélemény, a politikai döntéshozás figyelmét szeretnénk felhívni a siketek és nagyothallók problémáira vagy eredményeire. Az elmúlt héten és ezen a héten világszerte kampányolnak a siketek konferenciákkal, szakmai egyeztetésekkel, felvonulásokkal, társadalmi megbeszélésekkel. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége ugyancsak ma ünnepli a siketek világnapját, ahogy az elmúlt évtizedekben is tette. A Siketek Világszövetségének szlogenje ebben az évben az esélyegyenlőség, ugyanúgy hazánkban is.
A Fidesz nevében üdvözöljük a Magyarországon és a határon túl élő magyar hallássérült, siket és nagyothalló sorstársainkat. Megerősítjük, hogy a jelenlegi kormány, a jelenlegi parlamenti többség az elmúlt három évben igenis nagyon sok mindent elért: kezdve az alaptörvénnyel, amelyben rögzítettük a magyar jelnyelv védelmét mint a magyar kultúra részét; az új polgári törvénykönyvben rögzítettük, hogy a szóbeli végrendelethez jelnyelven is joga van két, jelnyelvet ismerő tanú mellett a siketnek; a jelnyelvi törvény alapján folyamatosan biztosítottuk a jelnyelvi tolmácsszolgálat működését az elmúlt három évben is, 1,3 milliárd forint összeggel támogattuk a szolgálatokat. A média területén a feliratozások száma fokozatosan nő. Ennek az ellenőrzésére, a feliratozás színvonalának ellenőrzésére a Nemzeti Médiahatóság megbízott egy hallássérültekből álló monitoring-, megfigyelőcsapatot. Új kezdeményezés lesz, hogy a gyermekműsorok területén jelnyelvi narrátor is fog szerepelni.
Az előző kormány csökkentette az érdekvédelmi szervezetek támogatását, ezzel szemben a jelenlegi kormány azt jelentősen megemelte. Példaképpen: a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége az elmúlt három év során 454 millió forint állami támogatást kapott, a Siketvakok Országos Szövetsége pedig 59 millió forint támogatást.
A jelenlegi kormány volt az, amelyik elintézte a 2009-es siketlimpia jutalmazása körül kialakult helyzetet, amikor is műanyag fésűkkel, strandlabdákkal jutalmazták a sportolókat; ez a kormány valódi jutalmazási rendszert vezetett be. 2011-től a hallássérülteknek is jár a kedvezményes gépkocsi-vásárlási támogatás, és módosítani kellett azt a 2009-es szociális és egészségügyi miniszteri rendeletet, amely szerint a siketek alkalmatlanok a jogosítvány megszerzésére. Megemeltük a fogyatékossági támogatás összegét, nyugdíjkövető módon.
Ez alapján két dolgot biztosan nem lehet elmondani: azt, hogy a Fidesz nem mer változtatni, és azt, hogy a Fidesz nem tesz semmit a fogyatékossággal élő személyek érdekében. A Fidesz megtette, hogy pozitív irányba tett - az ENSZ-egyezmény alapján és a fogyatékosügyi program alapján - a fogyatékossággal élőkért, és ezen az úton szeretne továbbmenni. Ehhez kérjük a kormány és a parlament támogatását.
Megköszönöm figyelmüket. (Taps.)
(13.30)
DR. TAPOLCZAI GERGELY, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság 2013. november 18-ai ülésén megtárgyalta a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény módosításáról szóló T/12971. számú törvényjavaslatot. Ez az indítvány az elmúlt évek tapasztalatai és javaslatai alapján megfogalmazott bizonyos szükséges módosításokat, rögzíti ezt a szabályozást; a bizottság kormánypárti szakpolitikusaival általános vitára alkalmasnak találja, és támogatja a törvényjavaslatot módosító javaslatokat.
A bizottság a javaslatot 16 igen szavazattal, 5 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Hozzászólását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az előterjesztő Herman István képviselőtársam is összefoglalta a törvényjavaslat lényegét, és ahogy Soltész Miklós államtitkár úr is összefoglalta ugyancsak az eddig megtett intézkedéseket, így nem szeretném ugyanazokat a szavakat megismételni, de a lényeg valóban az, hogy az elmúlt két év alatt átalakult az ellátórendszer. A korábbi ellátatlanság és átláthatatlan rendszer helyett egy átlátható rendszert dolgoztunk ki és vezettünk be, a rokkantsági ellátás és rehabilitációs eljárás formájában segítjük a megváltozott munkaképességű és a fogyatékossággal élő személyeket.
Mindenki számára ismeretes, hogy ez a rendszer 2012. január 1-jén lépett hatályba, azóta él. Ugyanabban az évben júliustól működik a rehabilitációs szakigazgatási szervezet is, amely ezt a rendszert működteti, és amelyik koordinálja a felülvizsgálatokat, illetve az új kérelmezők vizsgálatát. Egy év tapasztalata alapján elmondható, hogy 2013-ban módosult a rehabilitációs ellátás mellett keresőképes tevékenységet folytatók szabályozása, és ennek köszönhetően a rehabilitációs ellátás mellett az eddigi húszórás munkát lehetett vállalni. Pozitív tény az is, hogy ez az ellátás nyugdíjkövető mértékben fog emelkedni 2014-től.
A törvényjavaslat összefoglalóját és az eddig megtett intézkedéseket alátámasztva most egy picit szárazabb részekkel szeretném igazolni és adatokat szeretnék ismertetni, amelyek bemutatják az elmúlt két-három év átalakításának és változásainak az eredményeit, tapasztalatát. Az új kérelmek alapján történő vizsgálatok száma 2010-ben... Most nagyjából fogom az adatokat, számokat mondani, az egészen pontos adatok megtalálhatók az NRSZH adatbázisában, utána lehet nézni. Tehát 2010-ben az új vizsgálatok száma 69 ezer fő volt nagyságrendileg, 2011-ben ez a szám 58 ezer fő volt. 2012-ben 38 ezer fő, 2013 első 9 hónapjának az adata 28 ezer fő. Ebből is jól látható, hogy már maguk az új vizsgálatra jelentkezők, az új igénylők és kérelmezők száma vagy a rendszerbe új belépőként számítók száma jelentősen csökken.
Ugyanezt a csökkenő tendenciát mutatja a felülvizsgálatok száma is. 2010-ben 92 ezer főről beszélünk, 2011-ben 76 ezer főről, 2012-ben 44 ezer főről, 2013-ban pedig 27 ezer főről van szó, ennyi esetben történt felülvizsgálat. Ez az adatsor is egyértelmű csökkenést mutat. További nagyon fontos statisztika, illetve tény, hogy milyen az elutasítások aránya. Az új vizsgálatok alapján történő elutasítások aránya 2005 és 2011 között 50 százalékos volt, 2012-ben 22 százalék, 2013-ban az első három hónapban 16-17 százalékra csökkent a felülvizsgálatok esetében. 2005 és 2012 között 10 százalék volt az elutasítások aránya. 2013 első 9 hónapjában 6,1 százalék. Tehát nagyon jól mutatja ez is, hogy valóban a rászorulók, valóban az arra jogosultak adják be a kérelmeiket és lépnek be új belépőként a rendszerbe. Maguk a számok, a vizsgálatok eredményei, az elutasított igénylések aránya is bizonyítják, hogy ezzel az átalakítással jó irányba indultunk el, a racionalizálás felé. Tisztul a helyzet, maguk az érintettek is belátják, idézőjelben mondom, hogy hol a helyük, hogy valóban rászorulnak-e a megváltozott munkaképességűek támogatására és valóban megváltozott munkaképességűeknek számítanak-e.
Még egy adatot szeretnék ismertetni, ez még az ellátásokkal kapcsolatos adat lenne. 2013. szeptember havi kimutatás szerint a rokkantsági ellátást kapók száma összesen 271 ezer fő. A rehabilitációs ellátásban részesülők száma 168 ezer fő. Azoknak a száma, akik öregségi nyugdíjasként továbbra is kapják a rokkantsági ellátást, azoknak a száma 374 ezer fő, tehát akik öregségi nyugdíjasként kapnak rokkantsági ellátást. A rehabilitációs járadékosok száma 6,1 százalék körül van.
A számok és adatok is nagyon jól mutatják, ezek alapján az egy ellátásra jutó kiadások száma egy főre a rokkantsági ellátások esetében körülbelül 66 ezer forint, a rehabilitációs ellátások esetében pedig 52 ezer forint körül van. Az öregségi rokkantsági nyugdíj esetében az egy főre jutó ellátás átlagban 80 ezer forint. Jól mutatják ezek az adatok a kiadásokat, illetve azt, hogy ennek is megvan a költségvetési fedezete. Az elmúlt évek tapasztalatai és javaslatai alapján született meg ez a módosító törvényjavaslat, amely pozitív változást fog hozni az érintettek körében akár még a biztosítási idő számításával kapcsolatban, akár a rokkantsági ellátás mellett folytatható keresőtevékenység vonatkozásában.
(15.00)
De éppen úgy, akik fogyatékossági támogatást kapnak, vagy rehabilitációs járadékot kapnak, de komplex minősítés alapján nem minősülnek megváltozott munkaképességűnek, az ő számukra is: továbbra is támogatott foglalkoztatás keretén belül tudnak elhelyezkedni, illetve munkát vállalni. Szerintem ez mind olyan módosítás, mind olyan javaslat, ami minden parlamenti párt által támogatható, és ezúton is kérem az Országgyűlés támogatását.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)