Felszólalás adatai

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Elöljáróban én is elmondanám, nagyon sajnálom, hogy egy ilyen fontos törvényt ilyen fáradtan és ilyen hajnali órán tárgyalunk meg, bár meg kell mondanom, hogy tulajdonképpen kicsit örülök is neki, mert életemben először mondhatok egyfajta beszédet így éjjel 4 óra tájt. Ilyet még sosem csináltam, mindenesetre megpróbálom röviden, tömören és még mindig érthetően összefoglalni az LMP álláspontját a T/578. számú törvényjavaslatról.

Ugye, tudjuk, hogy a földtulajdonlás rendszerváltás utáni alakulására a termőföld-eladási korlátozások zsebszerződésekkel való kijátszása, a termőföld nagyfokú birtokkoncentrációja, a kereskedelmi, spekulatív szándékú felvásárlása volt a jellemző, és az így létrejött birtokszerkezeti sajátosságok a magyar mezőgazdaság számos problémájának eredőjét adják. Nem véletlen, hogy az LMP már az országgyűlési kampányában is többször felhívta erre a figyelmet. Javaslatot tettünk például a földmoratórium meghosszabbításával kapcsolatos tárgyalások mielőbbi megkezdésére és más olyan intézkedések bevezetésére is, amelyek a helyben lakó, életvitelszerűen gazdálkodó emberek érdekeit védik a befektetői réteg tőkeelőnyével szemben, és az akár hazai kezekben összpontosuló további birtokkoncentráció ellen hatnak.

A nemrég hivatalba lépett kormány is többször megfogalmazott hasonló elképzeléseket, és A nemzeti együttműködés programja című dokumentumban is szerepel "a nemzeti ügyek kormánya megvédi a magyar földet és a mezőgazdaságot" kitétel. Vagyis joggal gondolhatjuk, hogy ennek a szándéknak a megvalósítása lenne az első lépése ez a most tárgyalt törvényjavaslat. A javaslat elején a Nemzeti Földalap rendeltetése került kifejtésre, amelyek között nagyon fontos és az LMP szerint is kifejezetten üdvözlendő célt találunk, mint például a termőföldvédelmi célok teljesítéséhez szükséges földcserék vagy az erdővagyonnal történő tartalmas gazdálkodás elősegítése, a mezőgazdasági termelés összehangolása a természetvédelem, a talajvédelem, a vízgazdálkodás, különösen az árterek kialakításának szempontjaival, vagy említhetem a családi gazdaságok kialakításának elősegítését is.

Mindezen nagyon fontos földbirtok-politikai irányelvek megvalósulására azonban a törvényjavaslatban megfogalmazott konkrét lépések az LMP szerint nem jelentenek elégséges garanciát. A törvényjavaslat fő elemei ugyanis egyrészt a Nemzeti Földalapnak az MNV Zrt. felügyelete alóli kivétele és központi költségvetési szervként az agrárpolitikáért felelős miniszter fennhatósága alá rendelése, másrészt az 1994. évi termőföldtörvény módosításával a Nemzeti Földalapon keresztül a magyar államnak elővásárlási jog biztosítása a földekre, illetve szintén az elővásárlási joggal rendelkező, helyben lakó gazdálkodók fogalmának újradefiniálása jelenti ennek a törvénycsomagnak a központi elemeit. Ezek az intézkedések együtt alkalmasak lehetnek arra, hogy a spekulációs célú földvásárlásokat részben megakadályozzák, és a későbbiekben a földmoratórium meghosszabbításának esetleges meghiúsulása esetén a tőkeerősebb külföldiek gyors földtulajdonszerzésének részben gátat vessen.

Ugyanakkor a törvényjavaslatban foglalt intézkedések előrevetítik e jelentős mértékű állami földtulajdon létrejöttét, egy földvagyon-felhalmozódást. Ez természetesen nem feltétlenül probléma, bár az LMP szerint azért vannak más módszerek is, például a területalapú támogatások struktúrájának átrendezése, amelyek szintén a birtokkoncentráció ellen hatnának. Mindenesetre az állam ilyen fokú szerepvállalása új helyzetet teremt, emiatt a földbirtok-politikai célok jelenlegi meghatározása mellett nagyon jó volna még a később kiadásra kerülő végrehajtási kormányrendelet megszületése előtt legalább nagy vonalakban látni, hogy milyen eszközökkel szeretnék majd ezeket a korábban általam is említett, illetve a törvényjavaslat elején megfogalmazott célokat érvényre juttatni.

A jelenlegi tapasztalataink alapján, vagyis egyes állami tulajdonú vállalatok gazdálkodásának jellegzetességeit és állapotát látva nem vagyunk kellőképpen meggyőződve arról, hogy az állam mindenképpen és feltétel nélkül jó gazdája lesz egy ekkora vagyonnak, és a jelen törvény nem egy újabb, csak esetleg a másik politikai oldalnak kedvező birtokátrendeződést fog eredményezni. Azt gondoljuk, hogy a hosszú távú, élethivatásszerű és magasabb hozzáadott értékű gazdálkodási módokat, például az ökológiai gazdálkodások kialakítását nagyobb mértékben segítené elő, ha a föld tulajdonjoga is az adott, persze szigorú kritériumoknak megfelelő gazdálkodók kezében lehetne.

De idetartozhat az a probléma is, amit már itt említettek, hogy a bérleti díj összegének talán egyfajta maximálása vagy erre egyfajta algoritmus szükséges lenne a törvényben vagy legalább majd a kormányrendeletben, mert a hosszú távú tervezést nem segíti elő, ha a bérlő nem tudja kiszámolni, hogy akár 5 vagy 10 év múlva meddig szökhet a földbérleti díj mértéke. Továbbá az is aggodalommal tölt el minket, hogy a köztisztviselők tervezett, illetve folyamatban lévő létszámleépítése miatt lesz-e elegendő képzett szakember az adásvételek és a földhasználati szerződések átlátható és szakszerű lebonyolítására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános megfontolások után szeretném a törvényjavaslattal kapcsolatos néhány konkrétabb megjegyzésünket is ismertetni. Nagy örömmel olvastuk, hogy az állami tulajdonú földterület földbirtok-politikai irányelveit a törvényjavaslat úgy határozza meg, hogy az a környezetbarát, a fenntartható gazdálkodást szolgáló termelést segítse elő, és komplex talaj- és vízgazdálkodási szempontok figyelembevételét is előírja. Ennek ellenére sem a birtokpolitikai tanács összetételében, sem az ellenőrző bizottság tagjai között nem fedeztünk fel a természetvédelemben járatos személyt vagy szakértőt. Nem jelennek meg a törvényben az állami természetvédelmi hatóságok képviselői sem. Ennek korrigálására módosító javaslatot terjesztettünk be.

A természetvédelmi szempontok figyelembevétele kapcsán azt is reméljük, hogy a jelenleg honvédelmi tulajdonban lévő földek tulajdonjogának, a Nemzeti Földalap Kezelő Szervezet kezelésébe kerülésekor is figyelni fognak arra, hogy ezek a területek gyakran igen jelentős természetvédelmi értékkel bírnak. Konkrét példaként említeném a tatárszentgyörgyi katonai lőteret, amely az egyik legnagyobb természetes állapotban fennmaradt homoki ősgyepünk. De több más ilyen terület is van az országban, amelyeken a gazdálkodás évtizedekig tilos volt, ezért viszonylag jó állapotban vagy kifejezetten jó állapotban fennmaradtak. Némelyikük a Natura 2000 hálózatnak is tagja, de eddig pont a honvédelmi használat miatt ütközött akadályokba a védetté nyilvánításuk. Ezúton szeretnénk felhívni a kormányzat figyelmét, hogy ezeknek a területeknek a jó természeti állapotban való megőrzése nagyon fontos állami feladat.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Továbbá nem tartjuk szerencsésnek, hogy a törvényjavaslatból nem derül ki egyértelműen, mi lesz a jelenleg nemzeti parki vagyonkezelésben lévő földekkel. Véleményünk szerint ezt nem elég majd a végrehajtási kormányrendeletben szabályozni, ezt szeretnénk most leszögezni, hogy nem támogatunk semmilyen olyan intézkedést, amely a jelenleg nemzeti parki vagyonkezelésben lévő földterületek adminisztrációját kivenné a nemzeti parkok kezéből. Ugyanis csak ők vannak a megfelelő tudás birtokában ahhoz, hogy az adott terület természeti értékeinek megőrzéséhez a leginkább megfelelő gazdálkodási formákról döntsenek.

(Egyébként üdvözöljük, hogy a Nemzeti Földalap...)

TA/Lezsák-Földesi-Nyakó/ (Szabó Rebeka)/VA

(4.00)

Egyébként üdvözöljük, hogy a Nemzeti Földalap naprakész vagyonnyilvántartást vezet a földrészletekről és azok hasznosítási javaslatairól, és hogy a vagyonnyilvántartásban elkülönülten kell nyilvántartani a jövedelmező mezőgazdasági művelésre nem alkalmas, például belvizes vagy szikes földrészleteket. Egyúttal reményünket fejezzük ki, hogy ez az elkülönítés alapja lehet egy új természetvédelmi célú földhasználatot célzó művelési ág későbbi bevezetésének, amely majd lehetővé tenné a földtörvényben is említett, természetvédelmi célokkal összhangban zajló extenzív gazdálkodás megfelelő anyagi támogatását is.

Aránytalanul szigorúnak találjuk viszont a 19. §-ban megfogalmazott, a Nemzeti Földalappal kötendő szerződést kizáró, vagy a szerződés felbontását eredményező tényezőket. Egyrészt azt gondoljuk, hogy a mezőgazdasági termelők, kereskedőknek, felvásárlóknak való jelenlegi kiszolgáltatottsága miatt gyakran kerülnek önhibájukon kívül ideiglenesen fizetésképtelen állapotba, akár ideiglenes járulékfizetési hátralékba, így a két hónapnál régebbi köztartozás megléte nem annyira ritka jelenség, és nem feltétlenül a felelőtlen gazdálkodás jele. Továbbá a köztartozás mértéke sincs megjelölve, így attól tartunk, hogy néhány tízezer forintos tartozás miatt is eleshet a gazdálkodó a földhasználati szerződéstől. A jogalkotási gyakorlatban szokásos állami szerződéskötést kizáró feltételrendszert azonban mégsem módosítanánk.

Viszont súlyosabbnak találjuk a 2. pontban megfogalmazott kitételt, amely szerint a már megkötött szerződést is felmondhatja az NFA, ha bármilyen felsorolt kizáró ok, például a két hónapja lejárt köztartozás esete felmerül. Mivel nincs is megjelölve időintervallum, hogy a szerződés megkötését követően mennyi idővel lehet felmondani a szerződést, megtörténhet, hogy évek óta a földet használó gazdálkodó elveszíti a földbérletét, és ez megszűnik egy önhibáján kívüli ideiglenes járulékfizetési hátralék miatt. Ez bizonytalanságot okoz, és semmiképpen nem segíti elő azt a célt, amelyet, ugye, a törvényjavaslat megfogalmaz, hogy a helyben lakó, hosszú távon gazdálkodást tervező, netán hosszabb művelési igényű gyümölcsöst vagy biogazdálkodást folytató gazdálkodási formákat ösztönözzük. Ezért azt javasoljuk, hogy csak az év végén fennálló és a félmillió forintnál magasabb köztartozás legyen ok a szerződés felmondására, és így esélyt adhatunk a termelőknek, hogy a rendszerint az év végén beérkező agrártámogatásból az esedékes köztartozásokat fedezzék.

Azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslatnak az is célja volt, hogy a spekulációs célú földvásárlásokat megakadályozza, de mi azt gondoljuk, hogy a más spekulációs célú földeladásokat is szükséges volna kivédeni. Ennek érdekében azt is meg kéne akadályozni, hogy egy konkrét földterületet, mondjuk, rövid időn belül visszabérelhessen az a személy, aki azt előzőleg eladta a Nemzeti Földalapnak, és erre vonatkozóan is benyújtottunk módosító javaslatot.

Szintén a spekulációk elkerülése végett tartjuk fontosnak azt kikötni, hogy az NFA által vásárolt földterületeket ne lehessen tíz éven belül más személynek eladni, és csak az NFA vásárolhassa vissza a földet.

Igaz az, hogy a Nemzeti Földalapnak elővásárlási joga van, és ez is biztosítékot nyújt az ilyen jellegű spekulációk kivédésére, de csak a törvény 24. §-ában is említett, helyben kialakult piaci árat nem meghaladó ajánlati ár esetén. A módosításunkkal ellenben biztosítható lesz, hogy valóban a megfogalmazott agrárpolitikai céloknak megfelelő gazdálkodók kezében is maradjon hosszú távon a földterület. Most már mindjárt befejezem.

A Nemzeti Földalap gazdálkodásának a törvényben leírt átláthatósági mértékét sem tartjuk elégségesnek. Véleményünk szerint az állami tulajdonnal való gazdálkodás a lehető legszélesebb nyilvánosságot követeli meg, ez ad leginkább garanciát a visszaélésekkel szemben. Ezért többek között javasolni fogjuk, hogy a tanács üléséről hangfelvétel készüljön, amelyet - csakúgy, mint a Nemzeti Földalap körébe tartozó földrészletet érintő szerződéseket - az NFA honlapján rövid határidőn belül közzétegyenek.

Összességében, a benyújtott törvényjavaslatot nagyon fontosnak találjuk, és a megfelelő módosítások után támogatandónak is gondoljuk, és nagyon reméljük, hogy a földet mint korlátos természeti erőforrást megjelenítő birtokpolitikai irányelvek valós tartalommal telnek majd meg, és hogy a kormány további rendelkezései, illetve a Nemzeti Földalap működése a mindennapi gyakorlatban is összhangban lesz az itt kifejtett alapelvekkel.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)