Felszólalás adatai

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat alaptörvényünket két különböző témakörben kívánja módosítani, de összeköti a szabályozást az a tény, hogy mindkettő a kormány által megfogalmazott, kiemelkedően fontos célkitűzés megvalósítását alapozza meg, lehetőséget adva e területeken a további jogalkotási és az ebből adódó igazgatási, szervezési feladatok elvégzéséhez.

A törvényjavaslat 1. §-a a bírói szervezet, a 2. §-a az alapvető kötelezettségek szabályozását egészíti ki. Az alkotmány jelenlegi előírásai szerint a Magyar Köztársaságban az ítélkezési tevékenységet egyesbíróként és amennyiben az ügyekben tanács jár el, a tanács elnökeként csak hivatásos bíró végezheti. Az alaptörvény e rendelkezésének megfelelően a hatályos törvények az egyes igazságügyi alkalmazottakat csak meghatározott szűk körben jogosítják fel bizonyos feladatok ellátására, tevékenységük elsősorban a bíró érdemi ítélkezési tevékenységének segítése. Az alkotmány ugyanis jelenleg nem ad lehetőséget arra, hogy az igazságügyi alkalmazottak a bíróktól ítélkező feladatokat vállaljanak át, ezzel csökkentve a bíróságok leterheltségét.

A kormány kiemelt céljai között szerepel számos, a bíróságok működését érintő feladat, de ezek közül is az eljárások gyorsítása a legsürgetőbb kérdés. E probléma átfogó rendezése nem kerülhető meg, de most azonnali választ kell találnunk a közbiztonság helyreállítására. A társadalom részéről a legtermészetesebb igény, hogy az állam biztosítsa a magyar polgárok védelemhez való jogát. Ebben megvan a feladata a kormánynak, a rendőrségnek, és megvan a feladata a bíróságoknak is. Az állam büntető igényét gyorsan, hatékonyan, igazságosan és törvényesen kell érvényesíteni, nem engedhető meg, hogy tyúkperek akadályozzák a tömegeket megbotránkoztató büntetendő cselekmények esetén a gyors igazságszolgáltatást. Természetesen az sem engedhető meg, hogy a kisemberek számára igenis fontos, a jogi szakma szempontjából kisebb súlyú, ugyanakkor az emberek életét jelentősen megrázó szabálysértések, bűncselekmények kicsússzanak az igazságszolgáltatás kezei közül.

A kormány a jelzett probléma hatékony és gyors kezelésére azt a megoldást javasolja, hogy az alkotmány adjon keretet annak, hogy a tisztelt Országgyűlés bármikor úgy dönthessen, hogy az alacsonyabb súlyú, ámde társadalmi szempontból minél gyorsabb és hatékonyabb intézkedést igénylő esetekben a hivatásos bírák helyett a bírósági titkárok járjanak el. Annak érdekében, hogy mindkét korábban megfogalmazott feladat végrehajtásra kerülhessen, az igazságszolgáltatási szerepkörből hangsúlyozottan a szolgáltató elemet is erősíteniük kell a bíróságoknak. A szolgáltatás természetesen az állampolgárok érdekében történő független szolgáltatás lehet, és e körben kell egy, az eddigieknél hatékonyabb munkamegosztást kialakítani, és az igazságszolgáltatásban jelenleg meglévő munkaerő-kapacitást is úgy kell kihasználni, hogy a bírósági eljárásra és szervezetrendszerre vonatkozó alkotmányos alapelvek ne sérüljenek.

Nemcsak a kormány foglalkozik e kérdéssel, hiszen a bíróságok központi igazgatását végző Országos Igazságszolgáltatási Tanács által elfogadott, és a tanács elnöke által a közelmúltban ismertetett stratégia is rögzíti, hogy az igazságügyi alkalmazottak, első helyen a bírósági titkárok hatáskörének elkülönítésével biztosítani kell a bírák tehermentesítését.

A bírósági titkár jogi szakvizsgával rendelkező igazságügyi alkalmazott, aki kinevezése előtt bírói pályaalkalmassági vizsgálaton vesz részt. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ugyan az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény 41. § (1) bekezdése szerint az igazságügyi alkalmazott - és így a bírósági titkár is - a vezetőnek a munkakör ellátására vonatkozó utasításait köteles végrehajtani, azonban a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény 91. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a bírósági titkár külön törvény alapján a bíró feladatkörében jár el, eljárására a 3. §-ban foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. A 3. § pedig kimondja, hogy a bírák függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. Azaz a bírók feladatkörében eljáró bírósági titkárok e munkájuk ellátása során hasonló függetlenséget élveznek, mint a bírák.

A pártatlan és független bírósághoz való jog az igazságszolgáltatás kiemelkedő, mind az alkotmányban, mind a nemzetközi chartákban elismert alapelve. Az alkotmány módosítása ezt az alapelvet nem töri meg, biztosítja a konkrét ügyekben érdemi döntést hozó bírósági titkár függetlenségét. A bíróságainkon dolgozó több mint 580 bírósági titkár a megüresedő bírói álláshelyek kis számára tekintettel már a titkári munkát élethivatásként vállalja, így feladatai tekintetében a hangsúlyoknak is át kell helyeződni, és növelni kell azoknak az ügyeknek a számát, amelyekben önálló döntéshozatallal járhat el.

A bírósági titkárok jelenleg is rendelkeznek bizonyos körben aláírási joggal. Az évi mintegy 500 ezer fizetési meghagyásos eljárás tipikusan azok közé az ügyek közé tartozott, amelyekben a bírósági titkárok önállóan jártak el, és amelyek idén június 1-jétől közjegyzői hatáskörbe kerültek át, megadva ezzel annak a lehetőségét, hogy a titkári állomány más, az eljárások hatékonyságát javító, érdemi munkát jelentő tevékenység ellátására kerüljön átcsoportosításra.

Egyébként egy kisebb kitekintést megengedve, a környező és távolabbi európai államok igazságszolgáltatási rendszerét megvizsgálva megállapítható, hogy sehol, egyetlen államban sem rendelkezik a bírósági szervezet olyan mértékű igazgatási és pénzügyi autonómiával, mint amelyet a több mint tíz évvel ezelőtti reform a magyar bírósági szervezet számára létrehozott. Mindezeket a változásokat ugyanakkor a bírósági szervezetet a költségvetésen keresztül fenntartó állampolgárok akkor látják igazolva, ha azok a bírósági eljárások gyorsabbá és hatékonyabbá válását, az ítélkezés minőségének javítását eredményezik.

(Az elmúlt évek adatai ugyanakkor azt mutatják...)

BB/Latorcai-Földesi-Nyakó/(Répássy)/bl

(19.20)

Az elmúlt évek adatai ugyanakkor azt mutatják, hogy mindezen igazgatási változások és a bíróságok költségvetési fejezet számára biztosított többletforrásai ellenére a folyamatban maradt peres ügyek száma és a perek időtartama országos szinten a bíróságokon gyakorlatilag alig változott.

A bírói függetlenség mint alapelv fenntartása mellett az utóbbi időben egyre hangsúlyosabban jelenik meg a közvélemény részéről igényként az átláthatóság és a hatékonyság mind a közpénzek felhasználása, mind a bírósági döntések terén. Az állampolgárok szempontjából a tisztességes eljárás elve nem csupán azt jelenti, hogy a jogvitákat pártatlan és független bíróságok döntsék el, hanem azt is, hogy ezt ésszerű időn belül tegyék meg.

A jogalkotónak tehát az előbbiek maximális figyelembevétele mellett az is feladata, hogy az állampolgárokat védje a bírósági eljárások indokolatlan elhúzódásától. A jövőbeli szervezeti reformnak az eddigi eredményekre épülve és a bírósági javaslatokat figyelembe véve ezeket az igényeket kell kielégítenie. E gondolatkörben formálódott ez az egyik első jogalkotási lépés, amely a bírákkal azonos végzettségű, a pályaalkalmassági vizsgálat alapján a majdani bírói feladatok ellátására alkalmasnak minősített bírósági titkárok számára az alkotmány módosításával megadja a lehetőséget a felelősségteljes döntéshozatallal járó, a bírákat ténylegesen tehermentesítő feladatok ellátására.

Példának okáért a jellemzően egyszerűbb megítélésű ügyek miatt folyó szabálysértési eljárásokban a bírósági titkár jog- és feladatkörének kiterjesztése lehetővé teszi, hogy a bírósági titkárok tárgyalási rutint szerezzenek, és így a bírósági titkárként eltöltött időt mind a köz szempontjából, mind a szakmai fejlődésük szempontjából még hasznosabban töltsék el.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat másik eleme az alkotmány 70/I. §-ának módosítására irányul. Az alkotmány előírásainak célja nemcsak a személyek alapvető jogainak rögzítése és biztosítása, hanem az is, hogy az állam működéséhez elengedhetetlen kötelezettségeket is a legmagasabb szintű jogforrás állapítsa meg. Ennek megfelelően a hatályos alkotmány is mindenkire kiterjedő kötelezettségként állapítja meg a közterhekhez való hozzájárulást.

A jelenlegi szabályozás azonban nem tesz különbséget alkotmányi vagy erkölcsi értékek alapján a különféle jövedelmek között. Az alkotmány rendelkezése szerint azonos módon esik adózás alá a jogszerű és a jogszerűtlen jövedelem, a tényleges teljesítménnyel és a visszaélésszerű magatartással szerzett vagyoni érték. Jelenleg és a jövőben is alapvető elv, hogy amit jogszabály nem tilt, annak nincs jogi szankciója.

A jogalanyok ezen cselekvési szabadsága sem lehet ugyanakkor teljesen korlátlan, ez csak a rendeltetésszerű joggyakorlás és a jó erkölcs keretei között mások jogainak sérelme és a közérdek veszélyeztetése nélkül érvényesülhet. A közpénzekkel, közvagyonnal az állam köteles felelős módon gazdálkodni. Ebből következően a jogszabályok keretei között sem nézhető el a pazarló módon való gazdálkodás. A visszaélésekkel szemben kíván az alkotmányozó fellépni az adóztatás eszközével.

Az adó ugyanis amellett, hogy az állami bevétel egyik forrása, szabályozó funkcióval is bír. Jelen esetben az adó a társadalmi igazságérzetet sértő, közpénzből juttatott kifizetések visszaszorítását célozza. A javasolt módosítás a jövedelem- és vagyonarányos közteherviselés általános szabályát változatlanul megtartja, azt azonban társadalmi értékalapú kiegészítéssel látja el. Ez a kiegészítő szabály nem általános körű, csupán a jövedelmek egy részére vonatkozik. E jövedelmeket olyan szervezetek juttatják, amelyek közpénzből működnek, az állam mint a közjó előmozdításáért felelős intézményrendszer körébe tartoznak.

A magasabb felelősségi mérce alapja az a törekvés, hogy a közteherviselés alkotmányos kötelezettsége alapján közcélokra befizetett összegeket e célok érdekében is használják fel. További szűkítéssel is él azonban a javaslat. Szigorúbb előírások abban az esetben állapíthatók meg, ha a juttatás módja a jó erkölcsbe ütközik. Ez utóbbi nem pusztán elvi kategória. A jó erkölcs követelménye, a joggal való visszaélés tilalma az alkotmányból is levezethető módon az egész jogrendszert átfogja, jelenleg is nevesített előírásként jelenik meg a polgári jogban, így egyedi jogvitákban a bírói döntések alapja és zsinórmértéke lehet. Az alkotmánymódosító javaslat ugyanezt kívánja igazodási pontként állítani a törvényalkotás elé is, lehetővé téve, hogy kellő körültekintéssel és mérlegeléssel már maga a jogalkotó megállapíthassa a jó erkölcsbe ütköző magatartás következményeit.

A jó erkölcsbe ütköző módon történő juttatásokra a módosítás alapján a törvényalkotó külön mértékű fizetési kötelezettséget állapíthat meg, az adózási évek jellege miatt az adóévtől kezdődően. Ezen előírások megalkotásához - mivel azok alapvető kötelezettség egyes területeken megvalósuló részletes szabályait jelentik - az alkotmányozó hatalom a törvényi szabályozás követelményét támasztja.

A törvényhozó mérlegelési joga lesz a külön törvényben, hogy milyen eszközt, közjogi fizetési kötelezettséget és eljárásrendet állapít meg a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek megterhelésére. E lehetőséggel a jogalkotó abból a célból élhet, hogy az adókötelezettség tekintetében a jó erkölcs mércéje szerint állapítson meg eltérő szabályokat a közpénzek felelős, társadalmilag hasznos célokra való felhasználásának elősegítése és a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)