Felszólalás adatai

Mondhatnám azt is, hogy - ahogyan önök szokták revolverezni az elődeiket - tessék színt vallani: a Fidsz-KDNP végre az emberek oldalára áll-e a bankok oldala helyett? Tessék színt vallani!

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Itt voltak a javaslataink az elmúlt hónapokban, hogy milyen lépéseket kellene sürgősen megtenni annak érdekében, hogy a parlament igazságot tudjon szolgáltatni a devizahitel-károsult embereknek, milyen megoldások kellenének sürgősen ahhoz, hogy végre azt az igazságtalanságot, amit az egész devizahitel-válság előidézett, végre fel lehessen számolni.

Elöljáróban azért arra is szeretnék utalni, ami nem kifejezetten törvényhozási teendő lett volna. A magyar kormánynak már korábban - banki magatartási kódex helyett -, a Bajnai-kormánynak, illetve a Fidesz-kormánynak a maga kétharmados többségével a háta mögött lett volna lehetősége arra, hogy a megelőző években úgy, ahogyan ezt egyébként a horvátok vagy a lengyelek megtették, kivezesse ezt a hibás terméket a magyar bankszektorból. Nem tették meg.

Lett volna arra lehetőség, hogy tárgyaljanak a svájci központi bankkal, az Európai Központi Bankkal egy olyan swapügyletről, amely biztosította volna a forrásoldalt a magyar kereskedelmi bankok számára. Ezt sem tették meg. Lett volna az elmúlt években lehetőség arra, hogy ezt a hibás terméket kivezessék. Nem tette meg, nem tették meg sem az álbaloldali kormányok, és nem tette meg a Fidesz-kormány sem.

(19.00)

Az LMP az elmúlt hónapokban a következő javaslatokat tette: legyen egy olyan világos törvényi mondás, amelyik Magyarországon is kötelezővé teszi azt a bírói gyakorlatot, amelyik az Európai Unióban egyébként már irányadó, hogy amennyiben valaki egy banki ügylet kapcsán, egy fogyasztóihitel-szerződés kapcsán bírósághoz fordul érvénytelenség címén, legyen kötelessége a bíróságnak a szerződés egészét vizsgálni. Javasoltuk továbbá azt is, hogy a devizahitel-szerződések esetén a bankok ne menekülhessenek el különböző faktorcégek mögé, legyen törvényi tilalom arra, hogy ezeket a követeléseket átruházhassák a bankok különböző félbűnözői hátterű cégeknek. Nem járja az, hogy ha egyszer a bankok tömegével kötöttek ilyen pofátlan szerződéseket, nem járja az, hogy ha a bankok a devizahitel-szerződések kapcsán fölnyalták az extraprofitot az elmúlt tíz évben, akkor most nem mernek az emberek szemébe nézni, hanem mindenféle verőembereket meg félbűnözői hátterű cégeket alkalmaznak a követelésbehajtásra. Mi azt javasoltuk, hogy tessék megtiltani az ilyen tartozások faktorálását, a bankok maguk gondoskodjanak arról, hogyha érvényesíteni akarják a követeléseiket. Önök ezt a javaslatot is leszavazták, ebben is a bankok oldalára álltak a kilakoltatással fenyegetett családok helyett.

Mi azt mondtuk, ne fordulhasson elő többet az a szégyen, hogy ha már egyszer a magyar állam elnézte azt, hogy ilyen ügyletekkel családok tömegeit meg lehetett téveszteni, akkor utána különböző félbűnözői csoportok rátörik a házat idősekre, kisgyermekes családokra, beteg emberekre, és földönfutóvá teszik őket. Mi azt mondtuk, hogy ezt a helyzetet fel kell számolni; erre a javaslatra a Fidesz-KDNP nemet mondott.

Javasoltuk továbbá azt is januárban Vágó Gábor és Ertsey Katalin képviselőtársaimmal, hogy a polgári törvénykönyv feketén-fehéren mondja ki azt, hogy a jövőben tilos devizaalapú kölcsönszerződést kötni. Ezt javasoltuk - önök erre is nemet mondtak. A Fidesz-KDNP nemet mondott arra az LMP-s javaslatra, hogy legalább a jövőben ne lehessen ilyen típusú ügyleteket kötni. Igen, önök ebben is a bankok oldalára álltak, a bankokat támogatták, féltek attól, hogy ha ilyen javaslat átmegy a kétharmados többségen, akkor esetleg a Bankszövetség rossz szemmel fogja önöket nézni.

Majd volt az a javaslatunk, és a mai törvényalkotási bizottsági vitában is erről esett a legtöbb szó, hogy ha már a bankok meg tudtak gazdagodni az elmúlt tíz évben, illetve egész pontosan 2001 után - hiszen ne felejtsük el, az egész devizahitel-cirkusz még az első Orbán-kormány hivatali idejének a végén kezdődött el egy olyan kormányrendelettel, amit Orbán Viktor miniszterelnök jegyzett -, tehát miután 2001 után a bankok meg tudtak tollasodni a devizahitel-ügyletekből, extraprofitot tudtak szerezni, ezek után nem járja az, hogy miután emberek tömegeit becsapták, utána egy egyszerű végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirattal földönfutóvá tesznek családokat.

De továbbmegyek: nem járja az, hogy ha ilyen ügyletekkel becsaptak embereket, nem engedték, hogy a fogyasztó döntési helyzetben legyen, egy ilyen hitelszerződésnek minden körülményét mérlegelni tudja, akkor bármilyen vagyontárgyra közjegyzői okirat alapján végrehajtást lehessen vezetni. Mi azt mondjuk, hogy ha már egy ilyen információs aszimmetria van a fogyasztó, az egyszerű polgár és a bankok között, akkor legyen mindig mindenütt biztosítva a bírói út. A törvényalkotási bizottság ülésén éppen Aradszki képviselőtársunk hívta fel a figyelmet arra, hogy már van is egy EU-s irányelv, amely kötelezően előírja a bírói utat, van is egy EU-s irányelv, amely kötelezően előírja a bírói utat ilyen jellegű fogyasztóihitel-szerződés esetén. Hiába ingatja Aradszki képviselőtársam az ujját meg a fejét, ő maga mondta, jegyzőkönyvben van. Én nem is azt mondtam, hogy eddig mulasztott volna a kormány, bár mondhatnám ezt is, de ha már önök pontosan tudják, hogy van egy ilyen uniós irányelv, mi tartja önöket vissza attól, hogy ezt a módosítási javaslatot, amit az LMP előterjesztett, elfogadják.

Semmi egyebet nem mondunk, mint hogy devizakölcsön-szerződések esetén zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy embereket a bírói jogorvoslattól megfosszunk. Ennyit mondunk. Önök megint félnek attól, hogy a Bankszövetség mit fog mondani, és újra a bankok oldalára állnak. Ez a helyzet. Itt világosan színt lehetett vallani, és önök színt is vallottak. A mi ajánlatunk arról szólt, hogy ha egyszer pontosan tudjuk azt, hogy az ilyen típusú ügyletek milyen tragédiákat okoztak az elmúlt 13 évben, hogy ha pontosan tudjuk azt, hogy családok tízezreit egész egyszerűen becsapták a pénzintézetek, akkor egész egyszerűen még végrehajtás alá vont tárgyak között sem lehet különbséget tenni. Függetlenül attól, hogy fogyasztási cikkre vagy ingatlanra vezetik a végrehajtást, a bírói utat, a bírói jogvédelmet biztosítani kell. Már csak azért is biztosítani kell a bírói jogvédelmet, hiszen az elmúlt években jó néhány olyan jogerős, legfelsőbb bírósági, illetve kúriai döntés volt, amelyik éppenséggel a fogyasztók oldalára, az egyszerű emberek oldalára állt.

Ráadásul az ilyen hitelügyletekkel kapcsolatban nem csak azok az érvényességi aggályok merülhetnek fel, amik egyébként a Kúria, illetve az Alkotmánybíróság döntésében felmerültek. Sajnálatos módon a Kúria azt már nem vizsgálta a múlt év végén, hogy a devizaalapú hitelszerződések milyen viszonyban állnak a hitelintézeti törvénnyel. Tudniillik érvényességi aggály általános jelleggel az ilyen típusú szerződésekkel kapcsolatban nemcsak a hagyományos Ptk., illetve egyéb fogyasztóvédelmi szabályok kapcsán áll fenn, hanem felvethető az is, hogy az ilyen típusú szerződések egész egyszerűen a mindenkori hitelintézeti törvény prudenciális szabályait sértik. Felvethető, hiszen a bank akkor, amikor dönt egy hitel kihelyezéséről, kölcsönt nyújt, meg kell vizsgálnia a potenciális adós teljesítőképességét. Egy olyan típusú hitelügyletnél, ahol nem lehet előre jósolni azt, hogy pontosan mekkora lesz az a tartozás, amit vissza kell fizetni kettő, tíz, tizenöt vagy húsz év múlva, ott milyen alapon tudja a bank elvégezni ezt a biztosítéki vizsgálatot, milyen alapon tudja azt mondani, hogy adott esetben egy vagyontárgy, egy ingatlan elégséges fedezet a hitelkihelyezéshez?

A polgári törvénykönyv, mind a régi, mind pedig az új egyértelműen rendelkezik arról, hogy a jogszabályba ütköző szerződés semmis. Ha és amennyiben például a Kúria kimondaná azt, hogy az ilyen típusú ügyletek sértik a hitelintézeti törvénynek a prudenciavizsgálatra vonatkozó szabályait - hiszen lehetetlen volt az ilyen devizaalapú hitelszerződések megkötése előtt a banknak a teljesítőképességet megvizsgálni úgy, ahogy egyébként ezt a hitelintézeti törvény vagy a banki belső szabályzatok előírják -, akkor azt gondolom, hogy a devizaalapú hitelszerződések, úgy, ahogy van, bedőlnek.

Mondom, ezt a kérdést egész egyszerűen a Kúria még meg sem vizsgálta. Ehhez képest most itt állunk. Annyit kérünk, hogy legalább a bírói utat biztosítsa a parlament azoknak az embereknek a számára, akiknek bedőlt a devizahitelük, és erre a Fidesz-KDNP most nemet mond. Nem többet kérünk, mint hogy ne lehessen közjegyzői okirat alapján, főleg közjegyzői okirat alapján mindenféle verőembereknek földönfutóvá tenni egyszerű családokat, idős embereket, kisgyermekes családokat. Ennyit kérünk, ennyit kértünk az elmúlt hónapokban is - erre önök nemet mondtak.

A kilakoltatási moratórium önmagában nem elég, a kilakoltatási moratórium önmagában továbbra is ott hagyja a bizonytalanságot Damoklész kardjaként a családok feje fölött, hiszen nem lehet tudni, hogy ez a kilakoltatási moratórium mikor és milyen véget fog érni. Ráadásul akiknek a végrehajtást nem a lakására vezetik, hanem más vagyontárgyukra, azok is ugyanilyen devizahitel-károsultak, tehát az ő esetükben is legalább a bírói jogvédelmet biztosítani kellene. A bankok felé pedig meg kell tiltani azt, hogy ha egyszer tisztességtelenül jártak el, akkor ezeket a követeléseket átrakják egy behajtó cégre, és ne kelljen szembesülniük azoknak az embereknek a tekintetével, akiket becsaptak.

Éppen ezért magát az előterjesztést természetesen támogatni tudjuk, de rettenetesen kevés; mint ahogy rettenetesen kevés az, amit önök a devizahitel-krízis kezelése érdekében az elmúlt négy évben tettek, mert úgy tűnik, hogy ez a kormány, a Fidesz-KDNP-kormány is jobban fél a bankoktól, a Bankszövetség véleményétől, mint azoktól a tragédiáktól, amiket ez a devizahitel-krízis - aminek az indulása 2001 vége - okozott Magyarországon.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)