Felszólalás adatai

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Beszédem elején érintőleg reagálok néhány hozzászólásra, aztán majd talán beszéd közben is megteszem ezt.

Azt gondolom, hogy ha Madách mondatát egy kicsit kiforgatnánk, akkor azt tudom mondani, hogy bő kézzel mérsz, hiszen ellenzéki képviselő vagy. Ígéretekben meg követelésekben természetesen most bőségesen lehet rálicitálni a kormányra. Ha a tényeket hasonlítjuk össze, hogy mennyit adtak egykoron, akik most követelnek, akkor azt gondolom, hogy az összehasonlítás elég csúfos, mert ez a számok akkor negatívban történtek. (Vancsik Zoltán: Csúsztatsz! - Keller László: Negatív számot nem lehet adni!) Nem is, az elvéve lett!

Az, hogy Csáky képviselő úr hogyan gondolkodik a Pénzügyminisztériumról, az nem meglepő, de nem értem az ellenzéki reakciót erre a meglepésre. Azt gondolom, hogy kormánypárti képviselőnek nem kötelező szeretni a Pénzügyminisztériumot, Csúcs képviselő úr is jól megvan kormánypárti képviselőként, noha nem tartozunk a kedvencei közé. De azt kell mondanom, hogy egyébként Csáky képviselő úr több szempontból félreérti az általa idézett kérdéseket.

Az, hogy a Pénzügyminisztérium terjeszti be a társadalombiztosítás költségvetését, az Antall-kormány ideje alatt meghozott rendelkezés, mely érvényes egészen a mai napig, úgyhogy kár ezen a mostani kormányon számon kérni.

Másrészt azt gondolom, hogy jobb, ha az ember óvatosabban fogalmaz, mert félreértik ellenzéki képviselők, és úgy értik netán Csáky képviselő úr megjegyzését, mintha a parlament három frakcióját fölvásárolták volna valamilyen ismeretlen körök (Szabados Tamás: Ezt a folyosón kellene elmondanotok egymásnak!), noha tudom, hogy képviselő úr nem erre gondolt ez ügyben.

De azt kell mondanom neki, hogy valószínűleg félreérti a leszavazás indokát (Vancsik Zoltán közbeszól.), a szabályozási eszköz volt alkalmatlan az elérni kívánt célra. Másrészt azt kell mondanom, hogy a privatizáció lehetősége egészen 1990 óta nyitva áll minden önkormányzat előtt, tehát nem valamilyen új jelenséggel állunk szemben. Sőt, rengeteg kimazsolázás típusú privatizáció lezajlott az elmúlt évtizedekben. Az, hogy ezt most egyesek komplett intézményekre akarják kiterjeszti, érhető ijedséget okoz az érintettekben, de sajnálatos módon nem egy friss jelenségről van szó.

A reagálásoktól eltekintve, én azt gondolom az előttem szólókkal szemben, hogy a társadalombiztosítási alapok következő két évre szóló költségvetése a gazdaság növekedésével összhangban jelentős javulást fog hozni mind a nyugdíjasoknak, mind pedig az egészségügyi dolgozóknak. (Szabados Tamás közbeszól.)

Elhangzott rengeteg olyan igény, ami egyébként jogos felvetés az egészségügy részéről, hogy jobban kellene koncentrálni a megelőzésre, fejlett technológiákat befogadni, új gyógyszereket finanszírozni, még több műszert venni. A kormány több érdekképviselete együtt is konzultálva áttekintette azt, hogy milyen prioritásokat fogalmazzon meg a következő két évre. Minden érdekképviselet egybehangzó állítása az volt, hogy ma az egészségügy területén a legfeszítőbb problémát a bérek kérdése jelenti. A kormány ezért úgy döntött, hogy a rendelkezésére álló erőforrásokat ide koncentrálja.

Koncentrál máshova is. Az egészségügyi miniszter úr sokat kritizált felszólalásában elmondta, hogy a prevenció kapcsán jelentős célprogram fog elindulni ezzel kapcsolatban, tehát fog előrelépés történni. Azok a programok, amikre egy ideje várunk, el fognak indulni a következő évben. Ebben egyébként a társadalombiztosítás költségvetése is partner.

Most bajban leszek, mert Béki képviselő asszony eltávozott a teremből, márpedig a nyugdíjemelés kérdésében kénytelen leszek reagálni a fölvetésére. Azt gondolom, furcsa dolog egyfelől a kormányt a demokrácia felrúgásával vádolni, másfelől pedig azt a természetes tényt számon kérni rajta, hogy a kormánypárti képviselőcsoportok megváltoztatnak egy benyújtott javaslatot.

A kormány úgy gondolta a költségvetés tervezésekor, hogy a gazdaság további élénkítése szempontjából 3-3 százalékos további járulékcsökkentést hajt végre. A képviselőcsoportok pedig úgy döntöttek, hogy a gazdaság élénkítése megvalósítható 2-2 százalékkal is, és a fennmaradó pénzből pedig pótoljuk a nyugdíjasok által elszenvedett veszteségeket.

Azt gondolom, ez egy teljesen természetes joga a parlamentnek, bár Béki képviselő asszonnyal többször lefolytattuk ezt a vitát, amikor számára nem tetsző módosító indítványt szavaztak meg a kormánypárti képviselők. Úgy gondolta, hogy ez a demokráciának valamilyen felrúgása.

Azt kell mondanom egyébként mindenféle követelésekkel szemben - visszatérvén a tényekhez -, hogy ezzel az emeléssel a nyugdíjasok visszakapják mindazt a pénzt, amit az előző kormány elvett tőlük, sőt jobban fognak járni reálértékben a nyugdíjasok. (Vancsik Zoltán: Nem egészen. - Csige József: És amit ti elvettetek?)

Azt gondolom - mint többször kifejtettem kedves képviselő úr hozzászólásaira -, hogy nehéz a mérlegbe belevenni valakinek az ígéretét, hozzáadni a tényeikhez. Azt mondtam, tényeket kell tényekkel összehasonlítani. Önök elvettek 12 százalékot, majd beígértek egy jelentősebb nyugdíjemelést, ezzel szemben mi jelentős nyugdíjemelést hajtottunk végre minden egyes évben. (Csige József: Törvény volt... - Vancsik Zoltán közbeszól.)

ELNÖK: Képviselő urak, hallgassuk figyelemmel, és utána lesz mindenkinek lehetősége kifejteni véleményét. Tessék, képviselő úr!

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Nyugdíjügyben azt tudom mondani ezzel kapcsolatban, hogy a kormány jelentősen túlteljesítette a kormányprogramot, ami kellő óvatossággal csak arra mert vállalkozni, hogy megőrzi a nyugdíjak reálértékét. A nyugdíjak reálértéke a ciklus végére jelentősen emelkedni fog.

Sajnálatosnak kell azt mondanom - mind az egészségügyi dolgozók, mind a nyugdíjasok esetében -, hogy egyes képviselőtársak és közszereplők arra használják az emelés mértékét, hogy ezeknek az embereknek a szája ízét megkeserítsék. Olyan megalapozatlan állítások hangzanak el folyamatosan, miszerint ez a pénz nem is annyi lesz, sőt még lehet, hogy kevesebb lesz, még el is lesz véve, rosszabbul is fognak járni, mint tavaly. (Csige József közbeszól.) Azt szeretném kérni mindenkitől, hogy ne tegye. Nem a kormány dolgát nehezíti ezzel, hanem nehezen élő nyugdíjasok, napról napra élő egészségügyi dolgozók szája ízét keseríti meg. (Keller László közbeszól.)

Ha valaki azt mondja, hogy többet érdemelnének, mint az elhangzott, azt mondom, valóban többet érdemelnének. Remélhetőleg, folytatódni fog ez az emelési ütem, jobban fognak élni a nyugdíjasok, és jobban fognak élni az egészségügyi dolgozók is, de most végre kapnak; ellentétben az előző évekkel, amikor el lett tőlük véve.

Amikor az egészségügy nehéz helyzetét emlegetik föl nekünk, akkor azt kell mondanom, hogy nem volt olyan év, amikor az egészségügy költségvetése - bár nem nőtt olyan ütemben, mint szerettük volna - reálértékben csökkent volna. (Vojnik Mária: De...) Most növekedni fog. (Csige József: Így látszik.)

Van egy jogos aggodalom viszont az egészségügyi dolgozók részéről, amit ugyan Keller képviselő úr az előbb kioktatásaként értékelte Csáky képviselő úrnak, amely teljesen ésszerű magyarázata volt az államtitkár úrnak, azzal a problémával kell szembesülni az egészségügyi dolgozóknak - és a probléma kezelése a hatályos jogrendszerben nem teljesen elégséges -, hogy hiába utaljuk le a finanszírozásban az emelt bérre való összeget, megkapják-e vajon az intézményektől ezt a bérelemelést. Azt kell mondanom, hogy a lehetőségeink viszonylag korlátozottak ebben az ügyben, de a kormány a maga részéről mindent megtesz, hogy akinél lehet, a garanciákat beépítse.

A közalkalmazotti körben általában az illetménytábla emelése ad egy garanciát. Ezenfelül azok az egészségügyi dolgozók, akik közvetlenül a betegellátásban dolgoznak, szakmai szorzó révén szinte teljes garanciát kaphatnak a 20 százalékos bér megkapására.

Azok a dolgozók, akik a munka törvénykönyve szabályai szerint dolgoznak az egészségügyben, sajnos a hatályos jogrend szerint garanciát nem tudnak kapni, csak finanszírozási fedezetet. Nekik maguknak kell a munkáltatójukkal megtárgyalni ezt a helyzetet. Ennyi ma a kormány és az Országgyűlés mozgástere, ez az összes rendelkezésünkre álló eszköz.

Azon kívül, hogy a bérekre koncentrálunk, még egy fontos dolgot jelenthetek be a jövő évre, ez nem bér, hanem egy fejlesztés. Ennek az évnek a folyamán gyakorlatilag befejeződik Közép-Európa legnagyobb informatikai fejlesztése a nyugdíjbiztosítónál. Ezzel a nyugdíjra váró emberek számára egy jelentős előrelépés garantálódik a következő évben: az eddig több hónapig tartó nyugdíj-megállapítás átlagosan 15 napra fog lecsökkenni, amely, azt gondolom, a nyugdíjba vonulók létbiztonságát igen jelentősen garantálni fogja.

Ha megengedik, kicsit hosszabban beszélnék az önök által sokszor emlegetett gyógyszerügy kapcsán. Időnként már úgy tűnik nekem, mintha egyes képviselők másodállásban gyógyszerlátogatóként üzemelnének.

(10.40)

Vannak olyan tévhitek, melyeket el kell oszlatnom. Minden évben súlyos problémát jelentett az, hogy mennyivel emelkedik a patikákban a gyógyszerek ára, és ez jogos fölvetés volt minden egyes évben. A térítési díjak az inflációhoz képest mindig jóval nagyobb mértékben emelkedtek. Mondok néhány példát erre. '94-ben 50 százalékkal emelkedtek a térítési díjak a patikákban átlagosan, '95-ben 53 százalékkal. (Bauer Tamás: '93-ban?) '93-as adatom nincs. (Bauer Tamás: Akkor még az Antall-kormány volt.) De el fogom mondani a saját adatainkat is, képviselő úr, jó? '96-ban 41 százalékkal, '97-ben 22 százalékkal, '98-ban, a választás évében 14 százalékkal, majd '99-ben 32,9 százalékkal. Az ez évi emelkedés 3,2 százalék lesz. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Visszatérve a képviselő úr beszólására: feltehetően a korábbi adatok sem voltak ennél sokkal fényesebbek, mint látszik az adatsoron. Nem volt semmi politikai szándék abban, hogy '94-től kezdtem sorolni ezeket az adatokat. De azt gondolom, hogy a konfliktus, amit fölvállalt a kormány, ebből a számból láthatóan eredményre vezetett. Ennek kapcsán olyan sajtóhírek láttak napvilágot, hogy cégek vonulnak ki a magyar piacról, beruházásaikat leállítják, illetve az utóbbi napokban egyfolytában olyan hírek jöttek, hogy különféle súlyos betegségben szenvedők nem jutnak hozzá a gyógyszereikhez.

A tények ezzel szemben a következők. Egyetlen cégről írta meg a sajtó név szerint, hogy ő kivonulna ebből az országból. A cég határozottan tiltakozott ez ellen, senki másnál nem fordult elő. Nem tudom, hogy bárki tervezett-e beruházást elhalasztani. Sajnos, olyan csekély mértékű volt a zöldmezős beruházás a gyógyszeriparban, hogy egy szem csomagolóüzemmel büszkélkedhet a magyar gazdaság még az előző ciklus idejéből. Semminemű tervbe jutó beruházásról nincs tudomásunk. Nagyon sajnálnánk egyébként, ha ez nem következne be.

A súlyos betegek kapcsán azt tudom elmondani, hogy az utolsó időszak, amikor beteg, rákos beteg zárt költségvetési keret miatt nem jutott gyógyszerhez, az előző kormány ideje alatt volt. Azóta ilyen esemény nem következett be. (Dr. Vojnik Mária: Ez egyszerűen nem igaz!) Minden egyes rákos beteg megkapja a gyógyszerét, minden egyes vérzékeny beteg hozzájut a gyógyszeréhez, akkora dózisban mindenki, mint ahogy ezt az európai ajánlások előírják. Vannak olyan kasszák, ahol több a beteg, mint szeretnénk, némelyiknél egészen durva növekedés következik be. Ezek egyébként a költségvetésben kezelve vannak.

Elhangzik az is, hogy a gyógyszereket nem támogatjuk kellő mértékben. Azt kell mondanom, hogy ez valami félreértés lehet. A támogatott gyógyszerkörben a teljes körre vetített támogatási szint jelenleg 80 százalék. Amely gyógyszer a támogatotti körben van, átlagosan 80 százalékos támogatásban részesül. Azt gondolom tehát, hogy ez önmagában nem szégyenkeznivaló adat. Sajnos, egyébként a nem támogatott gyógyszerkörben a gyógyszergyártók valóban jóval az inflációt meghaladó áremeléseket tudtak korábban érvényesíteni, ott a lakossági teher jelentősen megnövekedhetett.

Több derék képviselő úr szájából hangzott el, hogy a gyógyszerárak befagyasztása valami államszocialista modell lenne. Azt kell mondanom, hogy az urakkal az államszocializmus kérdésében nem merek vitába kezdeni a győzelem reményével, de tudok olyan példákat mondani, ahol kevéssé fedezhetjük fel egyébként az államszocializmus jeleit. Ez egyáltalán nem ritkán alkalmazott eszköz a gyógyszerpiac kordában tartására. Németországban, aminek egy része volt valaha államszocialista ország, '93-tól '95-ig árbefagyasztást léptettek életbe.

Ennél durvább beavatkozások is történtek. Belgiumban '96-tól '99-ig számos esetben befagyasztották az árakat, sőt, több helyen árcsökkentést kényszerítettek rá a gyártókra, és idetartozik még Dánia '94 és '98 között, ahol ezzel az eszközzel éltek és Portugália '97-től '99-ig. Tehát azt kell mondanom, hogy semminemű rendkívüli eset nincs ebben; különösen úgy, hogy a magyar árbefagyasztási rendszert egyszeri rendkívüli lépésnek szántuk, és folyik a hosszú távú megállapodások előkészítése a gyártók és a kormányzat között. Azt kell mondanom, hogy sajnos az egyes gyártói csoportok megegyezési készsége kifejezetten eltérő, ennek ellenére összességében biztatónak látom ezt a folyamatot.

Megindult a gyógyszerár-támogatási rendszer átalakítása, amit több képviselőtársam részéről is kritika ért, amire a nem orvos végzettségű képviselőtársaknál még látok mentséget, az orvosi diplomával rendelkezők esetében azt kell mondanom, hogy nehezen látom a kritikájuk elrugaszkodottságának alapját. Ugyanis mindenkinek tudnia kell, hogy amikor az olcsó gyógyszer szidalmazása zajlik a sajtóban és itt, a tisztelt Házban, olyan nagy múltú hazai cégeket kevernek hírbe a képviselő urak, mint az Egis, a Richter, a Biogal. Vagy olyan cégeket, amelyek egyébként Európa és az Egyesült Államok piacaira szállítják ugyanazokat a termékeiket, olyan cégeket, amelyek a rémhírekben szerepelnek, hogy valahol a Távol-Keleten termelnek és kizárólag hozzánk szállítanak. Ilyen cégek nincsenek jelen a magyar piacon. Azok a gyógyszerek, amelyek a gyógyszertárakba kerülnek, megfelelnek a legszigorúbb normáknak

Azt kérem mindenkitől, hogy ne hagyja magát megtéveszteni olyan gyógyszergyári reklámszövegek által, miszerint ezek a szerek több mellékhatást okoznak, nem megfelelő minőségűek. Egyfelől azt gondolom, hogy ha valaki szeretné ezt egy gyógyszerről hallani, semmi mást nem kell tennie, mint a konkurens céget meghallgatni az adott kérdésben. Másfelől arra a kérdésre, hogy ezt valaki dokumentálná, senki semmilyen dokumentációt soha nem tudott bemutatni, ami egyébként, mondom, a nemzetközi törzskönyveknek köszönhetően feltehetőleg nem is fog bekövetkezni.

Az viszont, hogy bevezettük és kiterjesztettük ezt a fix támogatási rendszert, roppant jelentős megtakarítást jelentett; sokkal nagyobb megtakarítást a betegek részére, mint a társadalombiztosítás kasszájának számára. E fix támogatási rendszer eredményeképpen a mostani tendertárgyaláson több ezer termék - pontosan 1313 készítmény - került tárgyalásra, és 204 csoportba lettek osztva.

Kökény képviselő úr ugyan panaszolta az új gyógyszerek befogadását. Ezekbe a csoportokba 182 darab új készítményt fogadtunk be az év folyamán (Dr. Vojnik Mária: És melyik volt az innovatív gyógyszer?), és a tárgyalás folyamán semmiféle gazdasági kényszer, kizárólag a verseny hatására a gyártók a készítmények 21 százalékán átlagosan 13 százalékkal csökkentették az áraikat.

Amiről ismét beszélnem kell, hiszen a sajtóban megjelenő rémhírek hatására ez a csoport ismét reflektorfénybe került, a külön keret kérdése. A külön keret ez évben először nem egy önmagában meghatározott költségvetési keret, hanem a teljes gyógyszerkassza részét képezi. Magyarán az, hogy a súlyos betegek száma megszaporodik, nem okoz olyan problémát, hogy elfogyna a rendelkezésre álló keret.

Az itt lefolytatott beszerzési eljárásokban ismét gyógyszerárcsökkentéseket tudtunk elérni, illetve olyan konstrukciókat alakítottunk ki a gyártókkal, miszerint a betegek ellátása sokkal kedvezőbb feltételekkel és mennyiségben biztosított, mint a korábbi években. Több kritika ért minket a sajtón keresztül az ügyben, hogy miért koordináló központokon keresztül folyik ezen szerek terjesztése.

Az kell mondanom, hogy ez az orvosszakma kifejezett igénye volt. Ezek a szerek nem játékszerek! A rákos betegek kezelésére szolgáló szereknek súlyos mellékhatásai vannak, avatatlan kézben akár a kezelés is okozhatja a beteg súlyos károsodását. És miután szerencsére viszonylag kevés beteg tartozik ezekbe a körökbe, csak olyan orvos használhatja ezeket a szereket, akinek kellő tapasztalata van ezeknek az alkalmazásában, ezért nem fogunk tudni eltekinteni a jövőben sem attól, hogy a beteget a legfelkészültebb centrumokban kezeljék.

Ahol jelentős előrelépéseket sikerült még tennünk és folytatnánk a jövőben, ez a gyógyászati segédeszközök köre. A tavalyi évben lefolytatott tárgyalások kapcsán - ellentétben az elmúlt tíz év gyakorlatával - közel 200 új gyógyászati segédeszközt sikerült befogadni, illetve a hallókészülékek azóta lezajlott ártárgyalásán digitális hallókészülékekkel bővíteni a kínálatot, ami a betegek számára soha nem látott bővülést jelent a kínálat tekintetében. Szeretnénk ezt a rendszert a beszerzési eljárással tovább bővíteni a jövőben.

A gyógyszerkassza nagyságát illetően, azt gondolom, hogy túl sok szemére vetni való az előző kormányzatban részt vevők számára nincs a mostaninak, hiszen a túllépés ütemét jelentősen sikerült mérsékelnünk. Igazából nincs olyan év a gyógyszerkassza történetében, amikor az előirányzatot valaha sikerült bárkinek betartania. A mostani év az, amikor a túllépés nagysága relatíve a legkisebb lesz.

Ennek érdekben még a következő évben szeretnénk néhány intézkedést bevezetni. Ilyen például a bizonyítottan nem hatásos készítmények támogatotti státusának megszüntetése az adott indikációkban.

(10.50)

Szeretnénk áttekinteni a támogatotti kört az egészségügyi rendelkezések alapján és a különféle indikációs csoportok és betegségcsoportok körében. Szeretnénk, és van reményünk arra, hogy az orvosi kamarával folytatott tárgyalások alapján a háziorvosok érdekeltségét megteremthetjük a racionális gyógyszerfelhasználásban, és szeretnénk a gyógyszerészek érdekeltségét is a generikus készítmények kiszolgáltatásában.

Ilyen intézkedés lesz a patikai árrés olyan módosítása, amely a kis forgalmú patikáknak fog kedvezni, tehát stabilizálni fogja azon patikák helyzetét, amelyeknek a kereskedelmi mérlege hiányossá válhat idővel. Ebbe a tervbe tartozik még a nagy értékű kórházi gyógyszerek kiemelése a homogén betegségcsoportokból és központosított beszerzésbe vonása. Ezzel feltehetően gátat tudunk vetni annak, hogy a kórházi gyógyszerek körében kompenzálják cégek az elszenvedett árveszteségeiket.

A tb-költségvetés további részeit, képviselőtársaim, sajnos majd tévéidőn kívül kell folytatnom, úgyhogy megköszönöm a figyelmüket, és a további tételeket akkor folytatom tovább. (Taps a Fidesz soraiban.)