Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, tárgysorozatba veszi-e Lamperth Mónika T/5055. számú törvényjavaslatát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 129 igen szavazattal 194 nem ellenében, 7 tartózkodás mellett elutasította a tárgysorozatba-vételt.

Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 98. § (5) bekezdése alapján az SZDSZ képviselőcsoportja kérte az Országgyűlés döntését, a Magyar Bálint és Horn Gábor képviselők által H/5006. számon előterjesztett, a kétszintű minimálbér bevezetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételét.

Megkérdezem az előterjesztőket, melyikük kíván... (Horn Gábor jelzi szólási szándékát.) Horn Gábor képviselő úrnak adom meg a szót.

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezt a javaslatunkat talán már azok, akik figyelemmel kísérik a parlamenti munkát, ismerik, hiszen a 2001-2002. évi költségvetés vitájában felvetettük már annak a problémának a megoldását, amely szerintünk hosszú távon választ ad arra, mit lehet kezdeni azzal a lehetetlen helyzettel, ami Magyarországon kialakul.

Azt gondolom, hogy az egyébként helyénvaló lépések a minimálbérben egy olyan feszültséget hoztak már ma is létre a magyar közszférában, ami sok esetben tarthatatlan belső aránytalanságokat, megoldhatatlan feltételeket teremt. Ma Magyarországon egy kezdő, főiskolát végzett ápolónő vagy ápoló - tehát kórházi személyzet, ellátó nővérek, ápolók - kezdő fizetése negyven-egynéhány ezer forint, miközben a minimálbér is 40 ezer forint. Egy kezdő orvos fizetése ma 55 800 forint, és ez nem fog jelentősen változni a 40 ezer forintos minimálbérhez képest, 2002. január 1-jétől ez körülbelül ugyanannyi lesz, miközben 50 ezer forint minimálbérrel kezd az esetleg nyolc általános iskolával rendelkező kisegítő személyzet akár ugyanazon a munkahelyen.

A pedagógusoknál is körülbelül ugyanez a helyzet, egy kezdő, főiskolát végzett tanító jövedelme ma - a 20 százalékos béremelést is bekalkulálva - 56 400 forint, ami szintén ugyanennyi lesz január 1-jével. Megint csak össze lehet vetni az 50 ezer forintos - most már az érintettek, mármint a kormány, a szakszervezetek és a munkáltató által konszenzussal elfogadott - minimálbérrel.

Azt gondoljuk, hogy ez egy tarthatatlan helyzet. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy mindannyian egyetértünk itt a padsorokban azzal, hogy ezzel a problémával a lehető legsürgősebben valamit kezdeni kell, hiszen így részben oly mértékben leértékelődik a tudás mint érték, részben pedig a belső munkahelyi feszültségek olyan mértékben felerősödhetnek, amit egyikünk sem kívánhat, bármely oldalán ül is parlamenti padsoroknak.

Ennek a kérdésnek a megoldására javasoljuk most újból a parlament számára a diplomás minimálbér kétszintű rendszerének január 1-jétől történő bevezetését, amely a mi elképzelésünk, javaslatunk szerint egy kétszeres szorzót jelentene a közszférában - hangsúlyozom: a közszférában - alkalmazott diplomások számára minimálbérügyben.

Úgy gondoljuk, hogy ennek a pénzügyi feltételei a jelenlegi körülmények között megvannak a magyar költségvetésben, előteremthetőek, finanszírozhatóak. Nyilván ez bizonyos átcsoportosításokat, költségvetési módosításokat igényelne, de tartjuk olyan fontosnak ezt a kérdést, hogy ebben az irányban a parlament lépéseket tegyen. Természetesen elképzelhető egy fokozatosabb bevezetése a kétszintű minimálbérnek, a diplomás minimálbérnek. Ha úgy gondolja a kormánytöbbség, hogy erre nem áll rendelkezésre megfelelő forrás 2002. január 1-jétől, amennyiben lehetővé teszik a parlamenti vitáját ennek az előterjesztésnek, akkor ez a vita során módosító indítványokkal akár ki is alakítható.

Arra kérem önöket, hogy az ezt követő szavazáson vagy a véleményük megformálásánál vegyék figyelembe a felvetésnek azt az elemét, hogy itt nem arról van szó, hogy melyik párt milyen politika mentén kívánja képviselni saját értékeit, érdekeit, hanem arról van szó, hogy választ adunk-e egy olyan, a munkahelyek jelentős részén egyre inkább feszülő problémára, amely válaszának a kulcsa itt, a parlament kezében van, erre nem tudnak, nem is tudhatnak a közszféra munkáltatói, munkavállalói körei választ adni.

Kérem, támogassák indítványunkat, tegyék lehetővé, hogy legalább megvitassuk ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz részéről két felszólaló jelentkezett. Kérem, döntsék el, hogy melyikük mondja el két percben a frakció véleményét. Bernáth Ildikó és Borkó Károly neve jelent meg a képernyőn. (Bernáth Ildikó jelzi, hogy szólni kíván.) Bernáth Ildikónak adom meg a szót két percben.

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az indítványozók olyan hangzatos javaslatot terjesztettek elénk, amely valójában egyetlen elemet ragad ki egy összefüggő rendszerből.

Képviselőtársaim előtt is ismert, hogy a közszféra területén hosszú évek óta garantált illetmény-előmeneteli rendszer működik, amelyet parlamenti döntések, illetve törvények szabályoznak. E rendszerekben nemcsak a diplomások, hanem az alacsonyabb képesítési fokozattal, illetve oklevéllel rendelkezők számára is fizetési osztályok, illetve ehhez tartozóan fizetési fokozatok vannak, amelyekhez természetesen garantált illetmény tartozik. A diplomásoknak garantált bérminimumok alkalmazásáról tehát e tekintetben nem kell külön országgyűlési határozatot hozni.

Ami a konkrét mértéket illeti: a közszféra jelentős területein voltaképpen már jövőre, 2002-ben megvalósul - szervesen illeszkedve az új életpálya-előmeneteli rendszerbe - a havi 100 ezer forint körüli, tehát a minimálbér kétszeresének megfelelő induló diplomás illetményszint is. Ugyanez fog megtörténni a honvédségnél is, mint ahogy ez a rendvédelmi szerveknél megtörtént. A bírói és az ügyészi illetmények pedig a köztisztviselőkénél jóval magasabbak.

(18.50)

Természetesen tudjuk, hogy a közalkalmazottak illetményrendszerét is át kell alakítani, e kérdésben a kormányhoz hasonlóan gondolkodnak az érintett szakszervezetek, amint azt a kormánnyal kötött megállapodásban is kifejezésre juttatták. A benyújtott országgyűlési határozat megkötné a kormány kezét abban, hogy a közalkalmazottak kereseti helyzetének a számottevő javítását egy mainál jobb, célravezetőbb illetményrendszer keretei között hajtsa végre.

Az elmondottak alapján a tárgysorozatba-vételt nem javasoljuk és nem támogatjuk. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: A MIÉP-frakció véleményét Balczó Zoltán úr ismerteti két percben.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Amivel egyetértünk, az, hogy szükség van a magasabb szintű képzettségnek a jövedelmekben való megjelenítésére. Amiért mégsem támogatjuk ezt a javaslatot, az a megoldás módja és részben az ideje.

A minimálbér egy világos fogalom most: teljes munkaidőben foglalkoztatottak esetében képzettségtől függetlenül meghatározza azt a legkisebb jövedelmet, amit akár a versenyszférában, akár a közszférában az illetőnek keresnie kell, illetve meg kell adni. Tehát jelenleg arról van szó, hogy ez a második szint százezer forint lenne a jövő évben. Ezzel szétválna a minimálbér fogalma, hiszen a versenyszférában nem jelenne meg, nem állíthatjuk a versenyszférába, mindenütt ez a százezer forint a jövő évben egy kezdő diplomás esetében rendelkezésre áll. Tehát itt ez a szétválás is indokolatlan, pont ezért, mert a minimálbér fogalmához nem tartozik hozzá az, hogy a két különböző szférát megkülönbözteti.

A diploma fogalma is természetesen azért elég tág. Ha a képzettséget akarjuk a minimálbérben figyelembe venni, elég nagy különbség van egy akkreditált felsőfokú szakképzés, amit meg kell becsülni mint képzettséget, és egy doktorandusz szinten való végzés között. Ha már képzettségről van szó, akkor hogy lehet csak egy skálát figyelembe venni? Nem arról van szó, hogy egy egészségügyi főiskolát végzett nővér vagy egy tanítónő ne érdemelne százezer forint kezdő fizetést, de gondoljuk meg: ha nem egyenlősdit akarunk, milyen bérfeszültséget kelt ez? Innen elindulva, hol van az a fedezet, hogy a magyar közszféra teljes egészében elő tudja teremteni ezt a pénzt?

Akkor lett volna helyes ez a javaslat, ha önök akkor teszik, amikor kormányon vannak, és meg tudják hozzá teremteni azt a hatalmas pénzügyi fedezetet, amely ahhoz kell, hogy ez a bérfeszültség is megoldható legyen. (Közbeszólás a MIÉP soraiban: Bravó! - Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Miután több frakció nem jelezte a felszólalási szándékát, megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Most jelezte a felszólalási szándékát Nagy Sándor, az MSZP frakcióvezetője. Tessék!

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetségének javaslata egy valóságos problémára indokolt, Európa több országában alkalmazott megoldást javasol.

A bér ugyanis - ezt Bernáth Ildikó képviselő asszony és Balczó Zoltán képviselő úr hozzászólására is mondom - nem pusztán költség egyfelől, és nem pusztán jövedelem másfelől, hanem egy sajátos hatékonysági követelményt is kifejezésre juttat, hogy tudniillik mennyi az a legkisebb bér, amelyet egy munkakörben egy képzettséghez kapcsolódva el kell ismerni, mert különben racionálisan nem lehet, ha most munkaerő-piaci fogalmakra gondolunk, a munkaerővel gazdálkodni. Ezért a Szocialista Párt képviselőcsoportja támogatja azt, hogy tárgysorozatba vegyük, vitassuk meg. A konkrét mértékekről és lépésekről természetesen lehetnek eltérő álláspontok. De ha a kormánytöbbség megakadályozza, hogy eleve egy ilyen gondolat vitájára sor kerüljön, akkor nyilvánvaló, hogy semmiféle ezzel kapcsolatos számítást, elgondolást, javaslatot, módszert nem lehet érdemben mérlegelni.

Teljesen nyilvánvaló, hogy elsősorban a közalkalmazotti szférát érinti, és ez független mindenféle előmeneteli és besorolási rendszertől. Ez arról szól, hogy egy bizonyos képzettséget, amelyhez nyilván munkaerő, munkaképesség, értékteremtő képesség is társul, más módon, magasabb összeggel ismer el a társadalom egy ilyen jogszabállyal. Ez független, hangsúlyozom, minden más előmeneteli rendszertől. Kiváltképp indokolt ez a logika olyan országban, ahol a bérek a középmezőnyben és az alsó harmadban rendkívül nyomottak, függetlenül attól, hogy a két szélén ilyen iszonyú a távolság. A két dolog között egyébként óriási különbség van. Ezért tehát támogatjuk a tárgysorozatba-vételt, és javasoljuk, hogy fogadja el a parlament.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: A vitában elhangzottakra reagálni kíván a képviselő úr. Megadom a szót kétperces időtartamban.

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon röviden: ez egy valóságos probléma, amivel perceken belül, január 1-jétől mindannyian, önök is, sőt nyilván elsősorban önök szembe fognak találkozni, azzal a helyzettel, hogy ugyanabban a kórházban hatéves egyetemi tanulmányok után egy orvos 55 800 forintot keres, és ugyanebben a kórházban egy takarító, egy műtősfiú 17-18 évesen vagy 19 évesen szintén 50 ezer forintot keres. Szerintem ez egy valóságos társadalmi probléma, egy iszonyatosan mély munkahelyi feszültség forrása, az egész társadalom számára az üzenete az a dolognak, hogy nem érdemes tanulni, miközben a tudás alapú társadalomról beszélnek önök is sok helyütt, ezek szerint nem túl megalapozottan.

Arra kérem önöket, engedjék, hogy ezt a vitát itt a parlamentben lefolytassuk. Arra kérem önöket, hogy ne tegyenek úgy, mint az előzőekben, amikor Lamperth Mónika javaslatára semmilyen módon nem reagáltak, majd leszavazták. A mostani egyetlen kormánypárti reakció érveket nem sorakoztatott fel amellett, hogy miért ne kellene erről a kérdésről komolyan beszélnünk, miért ne kellene január 1-jétől megoldást találnunk arra a problémára, ami, még egyszer mondom, meggyőződésem szerint mindannyiunk által érzékelt, tudható probléma. Ne tegyék azt, mint általában szokták, vitassuk ezt végig, találjunk ki közösen egy megoldást erre a problémára, hátha segítünk most az egyszer akár közösen is mindazoknak, akiket ez a probléma érint. Ennek megfelelően, kérem, támogassák a tárgysorozatba-vételt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, tárgysorozatba veszi-e Magyar Bálint és Horn Gábor képviselők H/5006. számú előterjesztését. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 130 igen, 199 nem, 6 tartózkodás mellett elutasította a javaslat tárgysorozatba-vételét.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala. Az előterjesztést T/4617. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/4617/96. és 107. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Harrach Péter szociális és családügyi miniszter úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.