Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megkérdezem a további, hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időtartamban. Először megadom a szót Rubovszky Györgynek, a Fidesz vezérszónokának.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Adatvédelmi Biztos Úr! Engedtessék meg, hogy az első mondat Donáth László képviselő úrnak mint az expozét előterjesztő bizottsági tagnak szóljon! Azt mondta a képviselő úr, hogy az az álláspontja, a '92. évi LXIII. törvény volt az utolsó romlatlan virág. Szeretném figyelmébe ajánlani, hogy ezek szerint a rontás első lépése a '95. évi LXVI. törvény volt, amihez viszont a jelenlegi kormánynak semmi köze.

Ezen a bevezetőn túlmenően szeretném az egész napi vita során tett megjegyzésekre előterjeszteni az álláspontomat. Dohányzás közben a telefonszobában hallgattam a televízióban, amikor Kósáné Kovács Magda bizottsági elnök asszony mondta, hogy megpróbál meggyőzni a tekintetben, hogy ne csak a 2000. évi beszámolóról döntsön ez a parlamenti vita, és a szavazás ne csak erről legyen, hanem ezzel minősítjük a biztosok... (Kósáné dr. Kovács Magda: Nem ezt mondtam. - Dr. Dávid Ibolya: De a lényege ez volt.) Akkor félreértettem.

Tisztelt Országgyűlés! Én változatlanul azon álláspont mellett vagyok, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt a napirendnek megfelelően kizárólag, legalábbis én az adatvédelmi biztos úr 2000. évről szóló beszámolójáról fogok beszélni, ezzel kapcsolatos álláspontomat fogom kifejteni, és ki fogom fejteni a képviselőcsoportom álláspontját is. A felszólalásomat követő szavazásnál kizárólag erről a 2000. évi beszámolóról, nem az eddigi öt és fél esztendőről, nem a jövőről fogunk dönteni.

Nem értek egyet azzal a szabad demokrata állásponttal, ami - lehet, hogy ezt is félreértettem - mintha egy olyan provokáció lett volna, hogy akkor mondjuk el, hogy mi bajunk van a biztosokkal, nevezzük meg. Ha nem tesszük, válasszuk újjá őket! (Dr. Fodor Gábor bólint.) Ez nem így van, tisztelt képviselőtársaim, ezen provokáció ellenére nem fogok negatívumokat mondani az adatvédelmi biztos munkájával kapcsolatban, és nem tudok ígéretet tenni arra, hogy a Fidesz képviselőcsoportja meg fogja-e őt választani vagy sem. Ez nem kiszivárogtatás, egyszerűen arról van szó, amit délelőtt is mondtam, hatáskörmegosztás van, nekem ebben a kérdésben sem szavam, sem információm. Annyi információm van, amit a sajtóból tudok, hogy mi történt tegnap délelőtt, nem is rám tartozik.

Bizonyos fokig előrebocsátottam a Fidesz álláspontját, de azért szó szerint megismételném a félreértések elkerülése végett. A Fidesz képviselőcsoportja az adatvédelmi biztos munkáját rendben elvégzettnek tekinti, az adatvédelmi biztos beszámolójával kapcsolatban kifogást nem emel, a beszámolót el fogja fogadni, és az országgyűlési határozatot is meg fogja szavazni. Ennyit dióhéjban.

Azt ígértem, hogy nem fogok időben messzire visszamenni, de azért a '99. évről szóló beszámoló fölötti vitát mint bizonyos fokig ennek a bölcsőjét, mégis két dolog tekintetében érintenem kell. Az egyik kérdés az, hogy akkor volt egy formai vitánk, amiben nem azt mondom, hogy én győztem, de szerintem ez így sokkal szerencsésebb. Emlékeztetni szeretnék mindenkit, hogy a korábbi beszámolóban az előző évi beszámoló fölötti vita is egy fejezetként szerepelt. Ebben nem szerepel. Szerintem ez így sokkal szerencsésebb, az egy más műfaj volt.

Az előző beszámolóban vagy az előző évi munkánál volt még egy megjegyzésem, Pokol Bélára hivatkozva azt mondtam, hogy a biztos úr bizonyos fokig aktivista magatartást folytat, és sok kérdés tekintetében túllépi a hatáskörét. Ezt változatlanul fenntartom. Itt is vannak olyan adatok, amit minden magyar állampolgártól elfogadok, és Majtényi László magyar állampolgártól is természetesnek veszek, hogy a korrupció elleni harc kérdéseivel foglalkozzon, de hogy Majtényi László véleménye nem lehet az adatvédelmi biztos beszámolójában, ez az én véleményem. Ha ezt osztja a biztos úr, osztja, ha nem osztja, nem. Nem bántó, nem sértő, vannak kérdések, amiben ezen túlléptünk.

Tisztelt Országgyűlés! Nyilvánvaló, a vita során kétpercezésekre fog még sor kerülni, én nem szeretném az adatvédelemmel kapcsolatos kérdéskört hosszan hámozgatni, én a biztos úr munkájáról beszélek. Még egy dolog van, amire szeretnék kitérni. A beszámoló kilátásba helyezi, helyesebben javasolja az adatvédelmi törvény 30., 13. és 20. §-ának teljes, illetve azok részbeni megváltoztatását. Nem tudom, meg kell ezt fontolni, meg kell csinálni az előterjesztést, és erről lehet vitatkozni, ebben nem kívánok vitába szállni a biztos úrral. Viszont azt is szeretném elmondani, hogy a különböző ágazatok és a különböző vizsgálatok számtalan egyéb, nagyon sok problémára hívták fel a figyelmet, többek között az enyémet is. Mint gyakorló ügyvéd, rögtön az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos kérdéskört találtam meg, és azzal egyértelműen egyetértek, hogy ott ezekkel a személyazonosító kérdésekkel és a földhivatalon keresztül az illetékhivatalhoz való eljutás körül az adatvédelemmel kapcsolatos dolgok miatt jogszabályi módosításra szükség lesz.

Csak összefoglalni tudom: a jelentést elfogadja a Fidesz képviselőcsoportja, az országgyűlési határozatot pedig meg fogja szavazni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kósáné Kovács Magdának, az MSZP vezérszónokának.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A felszólalásomnak az a címe, hogy az adatvédelmi biztos 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló. Megnyugtatom képviselőtársamat, hogy tudom olvasni a napirendet, ismerem a Házszabályt, és a kétperces felszólalásom utolsó mondatában is a gyengébbek kedvéért megjegyeztem, hogy ebben a napirendben nekünk egyetlen döntési lehetőségünk van: a három országgyűlési biztos beszámolójáról döntünk, semmi másról.

(18.00)

De mint ahogy én nem korlátozom képviselőtársaimat abban, hogy miről beszéljenek, kérem, hogy ezt a szabadságfokot nekem is adják meg. Úgy gondolom, hogy a hat év, egy év vagy a személyiség áldilemma, és meggyőződésem, hogy a hatéves tevékenység egy olyan folyamat, amelyik elválaszthatatlan a tavalyi beszámolótól, és mind a kettő - a hatéves tevékenység és a tavalyi tevékenység - elválaszthatatlan attól a személyiségtől, akinek a munkáját a beszámoló kötete tükrözi.

Három éve mint az emberi jogi bizottság elnöke, korábban pedig mint országgyűlési képviselő kísértem figyelemmel a biztosok munkáját. Az adatvédelmi biztos beszámolóit mindig úgy olvastam, hogy azokból egy izgalmas eszmetörténeti folyamat képe bontakozott ki, és maga az elemzési igény is eszmetörténeti elemzési igény volt. Mint valaha volt eszmetörténész irigylem a jövő évszázad fiatal történészeit, akik ezekből a beszámolókból egy sajátos korképet - néha kórképet - fognak megismerni, de egy dologról biztosíthatom őket, hogy ezek a beszámolók a maguk tárgyilagosságával és érzelmi áthatottságukkal is lehetőséget adnak egy majdani tárgyilagos áttekintésre.

Amikor azt mondom, hogy az eszmetörténeti igény jellemzi ezeket a beszámolókat, azt is hozzáteszem, hogy a beszámolók a filozofikus mélységnek, a pontos dokumentációnak és a humornak a sajátos elegyét képezik. Hogy hátulról kezdjem: Majtényi László soha nem humorizál, de tudja kívülről, felülről nézni a folyamatokat, amelyeknek maga is részese, és így tudja megírni a titkok évének a krónikáját, így tudja túltenni magát azokon a konfliktusokon, amelyek, feltételezem, néha fájnak, így tud mosolyogni, és ezért nincs benne soha indulat. Azt hiszem, hogy ez a mosoly nehezen tolerálható azok számára, akik azt hiszik, hogy ők már oly magasan vannak, hogy rájuk felülről tekinteni nem lehet.

A dokumentáció mindig nagyon pontos, és még a pozitivista történetírás is fogja tudni használni ezeket a tényeket. Bizonyítja ezt a panaszügyek és az intézkedések korrekt bemutatása, de bizonyítja az a számtalan eset is, amikor Majtényi László konkrét tény- és jogismeretével segítette az emberi jogi bizottság munkáját.

Végül mindebből összeáll a bejárt út elemzése, az a kesernyés megállapítás, amelyre Donáth László az ő sajátos szókincsével utalt. De Majtényi László pontosan azt írta a tavalyi beszámolójában, hogy elveszítettük a rendszerváltás pátoszát. És mi, akik nem kevesen 1990 óta koptatjuk ennek a Háznak a padjait, megéljük ezt. Megéljük azt, hogy megkopott a rendszerváltás eufóriája, és kell valaki, kellenek valakik - például országgyűlési biztosok -, akiknek a munkáját még mindig áthatja az a hit, hogy - megint Majtényi Lászlót idézem - erkölcsi szenvedéllyel kell figyelni a közhatalom működését. És amíg él akarat arra, hogy legyen bennünk erkölcsi szenvedély, addig talán van esély arra is, hogy a pátosz és az eufória örömérzéséből valami megmaradjon vagy újra életre kelhessen.

Három dologról szeretnék röviden beszélni. Az egyik az adatvédelmi biztos jogintézményének a sajátosságai. Gönczöl Katalin a zárszavában néhány mondattal utalt arra, hogy az adatvédelmi biztosnak mások a jogkörei, mint az állampolgári jogok, illetve a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának. Az adatvédelmi biztos jogköréről külön törvény rendelkezik. Erről csak azért kell egy mondatot mondanom, mert vannak, akik azt hiszik, hogy ez a külön törvény valamilyen sajátos másodosztályúságot jelent, pedig a külön törvény csak a feladat sajátosságainak megfelelő jogi szabályozás, a jogosítványai erősebbek, mint a másik két biztosé, például a jogszabály-véleményezés joga és kötelezettsége, ha megkapja az őt érintő jogszabályokat időben és a jogalkotó ezt a kötelezettségét komolyan veszi. A bizottsági üléseken rutinszerűen mindig megkérdeztem az előterjesztő képviselőjét, hogy egyeztettek-e az adatvédelmi biztossal, s a válasz gyakran volt tagadó vagy bizonytalan, vagy derült ki, hogy az előkészítésnek egy nagyon korai szakaszában történt az egyeztetés, és az adatvédelmi biztos a végső szöveg megismerésére nem kapott lehetőséget.

Ha a keményebb jogosultságokat sorolom, akkor az adatkezelő az adatvédelmi biztos felszólítására köteles megszüntetni a jogellenes adatkezelést vagy megváltoztatni a minősítést, ha az adatvédelmi biztos erre szólítja fel. Hogy ebből aztán milyen konfliktusok eszkalálódhatnak, azt megint a jelentések ismétlődő köteteiben találhatjuk meg.

Azt gondolom, hogy a törvényből, a jogosultságokból és a Majtényi Lászlóban élő erkölcsi szenvedélyből származnak a jogintézmény körüli viták. Nem szeretnék kinyitni egy kaput és elvinni a mai vitát egy másik irányba, de sokan emlékszünk a konstitucionalizmus vagy legalizmus eléggé mesterkélten szembeállított vitájára. Mintha az alkotmány előírásaira való hivatkozás vagy az emberi jogok erkölcsi szenvedéllyel párosuló követése és követelése ellentmondana a tételes jog érvényesítésének vagy érvényesítési szándékának. Azt gondolom, ez kiváló gumicsont, műtyúkszem, lehet a problémán rágódni, de semmiképpen sem lehet leverni az adatvédelmi biztoson azt, hogy a jogszabályban rögzített feladatának megfelelően jár el.

De hogy a gumicsontok milyen tartósak, azt éppen az bizonyítja, hogy a legutóbbi napokban került elő a kérdés új köntösben, hogy tudniillik kell-e külön adatvédelmi biztos. A kérdést nem tudom jogi kérdésnek értelmezni, mert aki elolvasta a vonatkozó jogszabályokat, az pontosan tudja, hogy - kétharmados szabályokról lévén szó - a kérdés alkotmányosan értelmezhetetlen. A kérdés természetesen politikai, és mögötte az a dilemma van, hogy vajon mindenki akarja-e az átlátható államot és az átláthatatlan állampolgár eszményét. Azt gondolom, hogy nem mindenki. És aki nem akarja, annak az adatvédelmi biztos tüske a körme alatt. Ha vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy az átlátható állam és az átláthatatlan állampolgár egyszer csak átfordul a megvakított állam és a kezelhetetlen állampolgár párosába, akkor persze, hogy szabadulni akarnak attól a jogintézménytől, amelyik egyébként az állampolgár átláthatatlanságát védi. Ha a dolog mögött nem lenne komoly szándék, akkor azt mondanám, hogy egyébként mindenre tekintsünk Majtényi László szokott mosolyával, de látok mögötte politikai veszélyt, és ezért hoztam itt, most, ebben a plenáris vitában is szóba.

A második kérdéskör, amelyről röviden szólni szeretnék, a szabadság. Az adatvédelmi biztos jelentései az emberi szabadság feltétlen tiszteletét sugallják, fellépést azokkal szemben, akik ezt a szabadságot korlátozzák vagy veszélyeztetik. Az adatvédelmi biztos azt mondja önmagáról, hogy bírálja a kormányt, a közigazgatás és a piac hatalmasságait. Donáth László már említette, hogy megdőlt a hatóságok monopóliuma az állampolgári jogok sérelmében, és a magánszféra egyre inkább veszélyezteti az állampolgári szabadságot. A példák sorolásától most az idő rövidsége miatt hadd tekintsek el.

Ennek a szabadságnak van egy másik oldala, amelyről ma még kevesebb szó esett: a küzdelem az információs szabadság érvényesítéséért és érvényesíthetőségéért.

(18.10)

Majtényi László a beszámolója során szinte minden évben beszélt a magyar adatvédelmi törvény sajátosságáról, arról, hogy egy törvény fogja össze a személyes adatok védelmének állampolgári jogosultságát és a közérdekű információhoz való hozzáférhetés jogát. Kiderült, hogy ez a magyar jogalkotási út, ha úgy tetszik, utat nyitott mások számára is, ha úgy tetszik, divatot teremtett, de mindenképpen egy olyan magyar modellt hozott létre, amelynek a népszerűsége az eredeti jogalkotói szándékot igazolja. Magam is úgy vélem, hogy az információszabadság alkotmányos joga és az érvényesülését kikényszeríteni segítő jogintézmény, tehát az adatvédelmi biztos jogintézménye volt az az inflexiós pont, amelyik lezárta a puha diktatúra kontinuitását; ha a demokrácia arcán új árnyékok jelennek meg, akkor azoknak a gyökerei már egészen máshol vannak.

Nagyon tanulságos, és erre az adatvédelmi biztos többször felhívta a figyelmünket, hogy az információhoz való jog az állampolgárok számára kevésbé fontos, mint a személyes adataik védelme. Attól félek, hogy egyszer csak el fogjuk érni azt az ingerküszöböt, amikor hirtelen áttörik a gát, és az állampolgárok fel fogják ismerni, hogy a bezárkózó állam, a tükröző felületet mutató állam, a kívülről átláthatatlan állam mindenfajta emberi jogot és személyes jogot veszélyeztet. Ma még csak kisebb ügyekben látszik ez a megnövekedett érdeklődés, de remélem, hogy a tudatosság ebben is növekedni fog.

A szabadság megszállottjai persze könnyen kerülnek abba a helyzetbe, hogy megvádolják őket azzal, hogy rossz oldalon állnak, hogy bűnösöket pártfogolnak, és rossz néven veszik azt is, ha szót emelnek az állam belső köreinek egyre erősebb bezárkózása ellen. Hadd idézzem én is, ahogy ezt Majtényi László tette, Sólyom László 1988-as mondását: "Az ellenőrizetlenül hagyott információs helyzetben elfogy a szabadság, ahogy már a tiszta víz és a levegő elfogyott."

Tisztelt Ház! Az adatvédelmi biztos hatéves munkájának és természetesen a tavalyi munkájának is az eredménye a hazai megbecsülés és a külföldi tisztelet. Bevezetőjében nem beszélt róla, hadd mondjam én, hogy az ő munkájának is köszönhető, hogy az Európai Unió Bizottsága Magyarországot adekvát adatvédelemmel rendelkező országnak minősítette, ami azt jelenti, hogy Magyarországra úgy lehet személyes adatokat továbbítani, mint más uniós országba, ami Magyarországnak nem csupán erkölcsi elismerést, hanem konkrét gazdasági hasznot, a gazdasági kapcsolatokban egy sajátos előnyt is jelent. Aki ezért harcolt, aki ezt elérni segítette, az egy kicsit maga a jogintézmény, és ezért jár elsősorban Majtényi Lászlónak köszönet.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Fodor Gábornak, az SZDSZ vezérszónokának.

DR. FODOR GÁBOR, a SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Biztos Urak! A mai hosszú nap utolsó témája az adatvédelmi biztos beszámolója. Engedjék meg, hogy magam is most ezzel foglalkozva és rövidebbre fogva a felszólalásomat néhány fontos kérdést kiemeljek a beszámoló kapcsán.

Kezdeném először is azzal, hogy nem lehet elvonatkoztatni attól a helyzettől, amiben most vagyunk, amikor az adatvédelmi biztos beszámolójáról beszélünk, ami ma már itt, a tisztelt Ház falai között komoly vitákat generált, hogy mi lesz az újraválasztásokkal, kik lesznek a következő biztosok, tehát hogy van egy politikai helyzet a biztosok személye körül.

Azért is érdekes ez a helyzet, mert a kormánypártok oldaláról tulajdonképpen generálisan érte támadás az elmúlt napokban részben az intézményt is, hiszen az adatvédelmi biztos intézménye is megkérdőjeleződik, az ombudsmani intézmény is megkérdőjeleződik, és ezen túlmenően akit különösen támadás ér még, az az adatvédelmi biztos, illetve Majtényi László személyesen. Mivel vívhatta ki Majtényi László magának ezt a pozíciót, hogy ő áll a támadások középpontjában? Nemcsak idén, hanem ezt már a tavalyi vitában is tapasztalhattuk, és a tavalyit megelőzően is voltak olyan kormánypárti politikusok, akik már élesen támadták őt személyében és egyáltalán az adatvédelmi biztos egész intézményét is.

Azt gondolom, hogy a magyarázat elsősorban abban rejlik, amit Gönczöl Katalin mondott el ebben a Házban a vita kapcsán még reggel, amikor elkezdtük ezt az egész vitát. Nevezetesen, amikor arról beszélt, hogy jogszabályok rendelkeznek arról, hogy milyen hatásköre van a különböző biztosoknak, jogszabályok írják körül az ő hatáskörét is, és bizony jogszabályok rendelkeznek Majtényi László hatásköréről is; elmondta, hogy Majtényi Lászlónak tulajdonképpen minden ügyben meg kell szólalnia, hiszen hivatalból elküldik hozzá a különböző előterjesztéseket, míg az általános állampolgári jogok biztosához bizony jóval kevesebb ügy kerül.

Tisztelt képviselőtársaim, többek között itt van a titok nyitja. Bizony, az adatvédelmi biztos hatásköre a legszélesebb, és ha úgy tetszik, az egyik legfajsúlyosabb a biztosok közül. Komoly jogosítványokkal rendelkezik, komoly lehetőségei vannak, és bizony rendszeresen belebotlik a hatalom, nem tudja olyan könnyen kikerülni, mint a többieket. Természetesen tudjuk jól, hiszen az előző vita mutatta azt, hogy Kaltenbach Jenő is megkapta itt a kritikát, ami természetesen helyénvaló, ha az építő jellegű és előrébb mennek vele a dolgok, tehát nem lehet azt mondani, hogy a többi biztos nem tesz eleget az én ízlésem szerint megfelelően a saját hivatalának, vagyis kellőképpen - ahogy Kósáné Kovács Magda fogalmazta - tüske vagy szálka a köröm alatt. Természetesen mindegyik az, de ha van valami, ami különösen nagy szálka, akkor az biztos, hogy az adatvédelmi biztos, részben a helyzetéből adódóan is.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, nézzük igazságosan és józanul ezt a helyzetet. Azok az indulatok, amelyek sokszor Majtényi Lászlóval és az adatvédelmi biztossal szemben megfogalmazódnak, kellő intelligenciával kezelendőek, kellő politikai bölcsességgel, és ha valakiben megvan ez a kellő intelligencia - remélem, képviselőtársaim többségében ilyen lakozik -, akkor az helyre tudja ezt magában tenni; és tudnia kell azt, hogy itt nem arról van szó, hogy az adatvédelmi biztos túlterjeszkedik a hatáskörén, hihetetlen hiperaktivitással tevékenykedik, és valami speciális személyiség, aki állandóan borsot tör a hatalom orra alá, hanem arról van szó, hogy egyfelől így hoztuk létre ezt a jogintézményt, hogy mindig kellemetlenkedjen és mindig okozzon nehéz perceket a hivatalok számára, a hatalom számára, másfelől pedig Majtényi László él is ezzel a lehetőséggel, magas színvonalon és kellő energiával. Úgyhogy sem a személyét, sem a struktúrát nem illik bírálni, és nem illik mindenféle előítélettel övezve és indokolatlanul kritizálni, hanem tisztában kell lenni azzal, hogy hol helyezkedik el az adatvédelmi biztos a mai jogintézményeink között.

Nem azzal kezdtem ugyan a hozzászólásomat, de most mindenképpen azzal szeretném folytatni, hogy ha az ember felüti ezt a beszámolót, tényleg olyan érzése támad, amit itt az emberi jogi bizottság elnök asszonya, Kósáné Kovács Magda elmondott. Úgyhogy én magam ehhez csak csatlakozni tudok. Nyilván nem tudom olyan szépen megfogalmazni, ahogy elnök asszony tette, de a helyzet valóban az, hogy szellemi felüdülés elolvasni ezeket a beszámolókat. Ez jogásznak és nem jogásznak egyaránt ajánlott, és lehet, hogy kor- és kórtünet sok szempontból, amit a kezünkben tartunk, de az biztos, hogy szellemi kaland, és én is javaslom mindenkinek, hogy lapozzon bele, olvasson bele. Külön köszönet ezért Majtényi Lászlónak, hogy nemcsak 2001-ben, a mostani beszámolóban, hanem minden alkalommal ezzel örvendeztetett meg minket. Természetesen a többi biztos beszámolója is mindig élvezet, az adatvédelmi biztosé valahogy mégis speciális ízeket tartalmaz, ezért hálánkat kell hogy kifejezzük Majtényi Lászlónak. Itt nem egyszerűen egy száraz beszámolót tartunk a kezünkben, hanem valóban egy olyan különleges munkát, amely mindazok számára, akik érdeklődnek az adatvédelmi biztos munkája iránt és egy kicsit a jogi kultúra iránt is, különleges élvezetet nyújt.

A beszámolóval kapcsolatban meg szeretnék még említeni egy általános dolgot. Tudjuk jól, hogy az állam szereti a legtöbbet megtudni és szereti a legtöbbet eltitkolni is saját magára vonatkozóan, és szeret sokat tudni az állampolgárokra vonatkozóan.

(18.20)

Én az adatvédelmi biztos tevékenységét többek között abban látom - és azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos területe, egy nagyon fontos szférája az ő munkájának -, hogy igyekezzen minél többet tenni azért, hogy minél átláthatóbb legyen ez az állam, tehát minél kevesebbet tudjon eltitkolni az információiból, illetve tegyen meg mindent azért, hogy igyekezzen minél kevesebbet megtudni rólunk. Tehát amit megtud és amit nyilvántart, azok szigorúan csak olyan adatok legyenek, amelyeket törvényesen megtehet.

Ebben a Házban már szintén beszéltünk róla és a beszámolóból is kiderül, hogy most én is az államot említettem, de való igaz, hogy az elmúlt időszakban a hangsúlyok kezdenek elmozdulni. Egyébként ez egy jó és helyes folyamat is, mert ez mutatja azt, hogy Magyarországon végre valamilyen módon erősödik azért a nem állami szféra, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ennek óriási veszélyei is vannak, hiszen valóban az úgynevezett privátszféra, a magánszféra, a mamutcégek, a multinacionális vállalatok ugyanolyan veszedelmet jelentenek számunkra, polgárok számára az adatvédelem oldaláról, mint az állami hatalom túlterjeszkedése.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy Majtényi László és az adatvédelmi biztos erre felhívja a figyelmet. Ezt különösen annak fényében is fontosnak tartom, hogy talán emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy bizony, itt ma szintén a vitában, a délelőtti órákban hangzott el Pokol Bélának az a felszólalása, amelyben újfent kritizálta az ombudsmani intézményt, megint kitüntette Majtényi Lászlót és az adatvédelmi biztost érdeklődésével, és erősen kritizálta tevékenységét. Ebben megint kifejtette az álláspontját, hogy ő úgy gondolja, hogy elsősorban az adatvédelmi biztos tevékenységének az állami szférára kellene - pontosabban a hivatali szférára - korlátozódnia, és a magánszférához semmi köze nincs, mert majd a piac elintézi a megfelelő módon, a megfelelő szabályok révén az ottani dolgokat, tevékenységeket, anomáliákat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Pokol képviselő úr itt erről beszélt, most ugyan ebben a témakörben nem hivatkozott kifejezetten nemzetközi példákra, de szokott ilyeneket mondani - vagy akik ezzel érvelnek, szoktak ilyeneket mondani -, nem árt itt megállnunk egy pillanatra. Amikor például az Amerikai Egyesült Államokat hozzák példának, hogy ott nincs ilyen intézmény, bezzeg mégis működik, mert a piac tudja szabályozni ezeket a problémákat - fogyasztóvédelem és egyebek -, ne feledjük el, hogy például az Egyesült Államokban, aki ismeri valamelyest az amerikai rendszert, jól tudja, hogy hatalmas, jelentős befolyásos alapítványok és alapok állnak az egyes szervezetek mögött, amelyeknek az a dolguk, hogy segítsenek a polgároknak például kereseteket benyújtani és elindítani ilyen pereket. Gondoljunk csak bele, hogyan lenne lehetséges ez Magyarországon segítség nélkül.

Beszéltünk ma már megint arról - itt újra csak önmagunkat tudom ismételni -, hogy hogyan teheti meg egy hajléktalan azt, hogy elmegy és bírósági keresetet nyújt be; segítségre van szüksége, mindannyian tudjuk. Ezért kell az ombudsmani intézmény Magyarországon, ez segítséget ad a polgároknak, az elesetteknek, a kiszolgáltatottaknak, és talán nem is az elesetteknek, a kiszolgáltatottaknak csupán, hanem azoknak is, akik egyszerűen nincsenek tisztában azzal, hogy mik a lehetőségeik, a jogaik, egyáltalán mire kell figyelniük.

Tehát más helyzetben van Magyarország, tisztelt képviselőtársaim, más helyzetben, mint egy olyan nyugati demokrácia, amelyben egy több évszázados hagyomány, egy komoly tapasztalati tőke és egy igen jelentős anyagi bázis is felhalmozódott arra vonatkozóan, hogy a civil szféra meg tudja védeni önmagát, és kialakítson egy olyan intézményrendszert, amelyben ezek a problémák kezelhetőek. Magyarországon más a helyzet, hihetetlen nagy szükség van az ombudsmani intézményre és az olyan típusú tevékenységre, amit az adatvédelmi biztos is elvégez.

Ma, úgy látszik, az idézetek napját éljük, mert bizony, nekem is itt van egy idézet. Méghozzá ezek az idézetek - mert nem tudok elszakadni ettől az alapproblémától, hogy miért Majtényi László az, akit állandóan támadnak, különösen most megint a jobboldali kormánykoalíció részéről -, szóval, ma már itt megint Kósáné Kovács Magdára tudok hivatkozni, aki idézte Sólyom Lászlót, akit egyébként Majtényi László is idézett. (Derültség.)

Szóval, ha ez az idézetek napja és Sólyom Lászlót kell idézni, akkor én sem szeretnék lemaradni, én is szeretném Sólyom Lászlót idézni. A következőt mondta Sólyom László, és azért tartom ezt fontosnak, hiszen egy olyan személyiségről van szó, akit én egyébként nagyra becsülök, nem győzöm elégszer hangsúlyozni, függetlenül attól, hogy nyilván jó néhány politikai kérdésben vitánk lenne egymással, hiszen az Ellenzéki Kerekasztalból jól ismerjük egymást, tényleg nagyra becsülöm, és egy nagyon komoly szellemnek tartom.

Ismert a jobboldali elkötelezettsége. Tehát mit mond Sólyom László? "Az 1989-es alkotmány kevés, de annál értékesebb újítása közé tartozik, hogy az adatvédelmet és a közérdekű adatok nyilvánosságát is alkotmányos jog rangjára emelte." Így folytatja: "Az adatok áruvá válása és a legújabb fejlemény, az elektronikus kereskedelem beindulása kétélűnek bizonyult; egyrészt fokozta az adatbiztonságot, sőt önrendelkezést, de legalább ennyire a kiszolgáltatottságot is.

Ki felügyeli, hogy betartják-e a szabályokat az információs sztrádán, ki ad tanácsot kétes esetekben, ki figyelmeztet a veszélyre? Az adatvédelmi biztos. "Ennek az ombudsmannak biztos helye van a rendszerben, alkotmányosan meg sem lehetne szüntetni." - mondja Sólyom László. Majd így folytatja: "Mégis most, amikor az első adatvédelmi biztos hivatali ideje lejár, ismét rá kell mutatni a szabadság és az információk kezelése közötti kapcsolatra. És nemcsak az adatvédelmi ombudsman intézményének jelentőségére, hanem a biztos személyének fontosságára is, hiszen egyszemélyi intézményről van szó, amelynek a szabadságjogok helyzetére komoly hatása van. Magyarországon az első adatvédelmi biztos, Majtényi László sikeresen töltötte be hivatását. Ezt az Európai Unió úgy igazolta vissza, hogy az adatvédelmi követelményeknek való megfelelés tekintetében a nem uniós országok között Magyarországot Svájc mögött a második helyre sorolta."

Nos, én ezzel az értékeléssel teljes egészében egyetértek. Tehát újra csak oda térnék vissza: őszintén szólva nem értem a támadásokat. Azt gondolom, hogy aki komolyan veszi az ombudsmani intézményt, aki komolyan veszi a Magyar Köztársaság alkotmányát, aki komolyan veszi a rendszerváltást, aki komolyan veszi a szabadságot ebben az országban, és hisz abban, hogy a szabadság valóban a méltóságunkat adja vissza és a méltóságunkat teremti, az elkötelezett kell hogy legyen ezen intézmények mellett. És aki elkötelezett ezen intézmények mellett, az látja, hogy milyen munkát végeztek az ombudsmanok az elmúlt időszakban, és ezek közül - a nemzetközi visszaigazolás is mutatja - az egyik legkiemelkedőbb és legkiválóbb munka Majtényi László nevéhez fűződik.

Ezért tisztelt képviselőtársaim, én újra csak őszintén megköszönni tudom Majtényi Lászlónak az eddigi munkáját, a 2000. évi beszámolóját, tevékenységét, és nagyon határozottan szeretném leszögezni a Szabad Demokraták Szövetsége nevében, hogy mind a beszámolót elfogadásra javasoljuk, mind a biztos személyét megválasztásra javasoljuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a felszólalását. Felszólalásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, az MDF képviselőcsoportjából. Öné a szó.

LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Adatvédelmi Biztos Úr! Az adatvédelmi biztos beszámolója, hasonlóan az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a 2000. évi tevékenységéről készült beszámolójához, konkrét eseteket és az ilyen esetekkel kapcsolatban meghozott konkrét döntéseket tartalmaz. Az országgyűlési biztos feladatának ez az értelmezése lényegesen közelebb áll hozzám, mint ahogyan például a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosa viszonyult a feladatához, akinek a jelentésében nagyon kevés konkrét ügy található, ehhez viszonyítva viszont túl sok az általános jellegű megállapítás.

Képviselőtársaimnak lehet egyetérteni vagy nem egyetérteni az adatvédelmi biztos döntéseivel, de önmagában már azt a jelentés erényének tekintem, hogy a konkrét panaszok megismerése révén mindannyiunknak megadatik a mérlegelés és az általánosított következtetések levonásának a lehetősége. A konkrét ügyek ismeretében már erős fenntartásokkal fogadom el az adatvédelmi biztos tavalyi évet jellemző summázatát, amit a jelentés 12. oldala tartalmaz, miszerint az évet az adatvédelem tekintetében a korrupció, az anómia és az akkulturáció jellemezte. Hangsúlyoznom kell azt, hogy csupán amiatt, hogy más-más következtetésre jutottunk az adatvédelmi biztossal ugyanazon adathalmaz tanulmányozását követően, nem kérdőjelezem meg a jelentés elfogadhatóságát, hiszen éppen annak köszönhetően juthattam más következtetések levonására, hogy maga a jelentés tényei és adatai korrektek.

Ez megadja nekünk a tények általánosításából leszűrt önálló következtetések levonásának biztonságát.

Tisztelt Ház! Ha már szót ejtettem az eltérő következtetésekről, hadd utaljak arra, hogy míg a bevezetőben az állami korrupciót és az "omnipotens állam foglyaiként", vagyis a mindenható állam foglyaiként vergődő állampolgárok kiszolgáltatottságának növekedését tekinti az országgyűlési biztos a 2000. év egyik jellemzőjének, addig például a 36. oldal adatai arra utalnak, hogy a leginkább a közüzemi szolgáltatókat és a cégeket illető panaszok száma növekedett meg.

(18.30)

Az államot és az egyéb közhatalmi szerveket illető panaszok száma az elmúlt három évben stagnált. Ha az önkormányzatokat is hozzászámítjuk az úgynevezett "omnipotens", tehát mindenható államhoz, akkor is inkább a magáncégekre irányuló panaszok áradata növekedett meg jelentősen. Ez a drámai arányváltozás különben a 34. oldalon található - Takács Imre képviselőtársam miatt mondom - színes grafikonokból is kiderül.

A 21. oldalon szóról szóra a következő áll: "A 2000. évnek egy másik oldala is megmutatkozik, nevezetesen az, hogy a hivatal közel hatéves működése során ez az első év, amikor soha nem tapasztalt emelkedést mutat a teljes ügyszámon és a panaszügyeken belül is a különböző társasági formában működő gazdasági vállalkozások személyes adatkezelését sérelmező/kifogásoló beadványok száma." A jelentés felsorolása szerint ebbe a körbe tartoznak a különböző mobiltelefon-szolgáltatók, az adósságbehajtó cégek, a személyzeti tanácsadók, a kábeltelevíziós társaságok, az internetszolgáltatók - íme ez az adatgazdagság teszi a jelentést elfogadásra alkalmassá, és az számomra már másodlagos kérdés, hogy az adatvédelmi biztos nem a cégek adatsértéseinek az előretörését tekinti a 2000. év sajátosságának, hanem - a panaszok száma alapján visszaszoruló - omnipotens államét.

Sajnos a politikai publicisztikában is jelen van egy olyan nézet, amelyik már-már működésképtelenné teszi az államot, annyira megsemmisítene minden személyes adatot, ezzel szemben viszont ellenségesen reagál minden olyan panaszra, amelyik a multinacionális cégek adatkezelését illeti. Véleményem szerint szektorsemlegesen kellene kezelni az adatvédelmet.

Tisztelt Ház! Nem értek egyet az adatvédelmi biztosnak a 2000. évet jellemző második következtetésével sem, azzal, hogy terjed a normaszegés, pontosabban az adatvédelem normáinak a tudatos mellőzése. Annak ellenére nem értek egyet ezzel a megállapítással, hogy képviselőtársaimmal együtt érintettjei vagyunk a 13. oldalon említett normaszegésnek, eszerint: "Különösen veszélyes, ha ez a normavesztés az állam belső köreiben üti fel a fejét, és terjed el ott, ahol éppen a védelem köreinek lenne a helyük. Ha például egy parlamenti vizsgálóbizottság, nemes céljai által legitimálva, szándékosan sért alkotmányos alapjogot, százával vonva el állampolgároknak a személyes adatok védelméhez fűződő jogait, miközben tudnia kellene, hogy a jogsértés eredményeképpen nemes céljaihoz semmivel nem kerül közelebb." Nos, tisztelt Ház, nem az állam belső köreiben ütötte fel a fejét a normaszegés, hanem a végrehajtó hatalmon kívül, annak is meglehetősen a perifériáján, épp fordítva, mint ahogy az adatvédelmi biztos leírja: az alaptalanul megvádoltak és a normaszegés kárvallottjai tartoztak az állam belső köreihez, elég ha csak egy ilyen ügyben pernyertes miniszterre utalok.

Ha figyelembe vesszük azt a tendenciát, hogy a konzultációs ügyek aránya egyre nagyobb a hivatal első éveihez viszonyítva, és már minden negyedik ügy konzultáció, azaz az adatkezelő olyan jellegű kérése, hogy a hivatal véleményezze az adatkezelés munkáját, nos, ha ezt a tendenciát figyelembe vesszük, akkor ebből épp a normaszegés elkerülésének az igénye, épp a normák betartásának az örvendetesen erősbödő szándéka olvasható ki - legalábbis az én olvasatomban. Megalapozatlannak vélem tehát az úgymond anómia, azaz a normaszegés terjedését, ahogyan a biztos a 2000. évet jellemző folyamatokat bemutatja. Ismét csak hangsúlyoznom kell: ha nem lenne adatokban gazdag a jelentés, akkor én nem tudnék más következtetéseket levonni azokból, mint az illetékes országgyűlési biztos.

Tisztelt Ház! Néhány konkrét eset felveti a képviselők és a végrehajtó hatalom felelősségét is. Csak egyetlen állásfoglalásra utalok, miszerint: "A bűnt a nyomozó hatóság üldözi, nem pedig a benzinkút." Néhány ilyen állásfoglalás bizony azt a gyanút kelti az olvasóban, ami sok mai filmnek, drámának és olykor publicisztikának is tárgya, hogy a bűnözők jogait jobban védi az állam, mint az áldozatokét, holott valójában az államnak kell még határozottabban, a szükséges költségvetéssel működtetni a bűnüldöző szerveket. Van olyan ismerősöm, akinek az udvarában álló kocsijáról éjszaka leszerelték és elvitték mind a négy új kereket, és a rendőrség még csak ki sem jött a közel százezer forintos ügy kivizsgálására - hogyan volna akkor személyi állománya, technikája a négy-hatezer forintos benzinlopások ügyére? A benzinkutasok tehát maguk tartják nyilván a nem fizető autósok rendszámait, de az végső soron nem egy hiteles hatósági nyilvántartás, és könnyen önbíráskodáshoz vezethet, tehát nyilván az állam működését, költségvetését, szervezettségét kell javítanunk, és nem a magánnyomozást kell a kezünkbe venni vagy éppen szorgalmazni. Csupán ez az egy határozott állásfoglalás is jól példázza azt, milyen területeken lehetne hasznosítani az adatvédelmi biztos munkájának eredményeit.

Tisztelt Ház! Összegezve a Magyar Demokrata Fórum véleményét: annak ellenére, hogy egy-két helyen más következtetéseket vontam le az adatvédelmi biztos hivatalába beérkező ügyek számából, összetételéből, tartalmából, mint a jelentés közreadója, a Magyar Demokrata Fórum a jelentést általános vitára alkalmasnak tekinti, és az elfogadását mindenképpen javasolni fogja.

Végezetül pedig az MDF-frakció nevében ezúton fejezem ki elismerésemet Majtényi László adatvédelmi biztos úrnak, munkatársainak, s további munkájukhoz jobbító időt, környezetet, szakmai és közéleti sikerélményt kívánok.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Fenyvessy Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportja nevében. Öné a szó, képviselő úr.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés adatvédelmi biztosának most tárgyalásba vett beszámolójával kapcsolatban a MIÉP képviselőcsoportja továbbra is fenntartja azon kifogásait, amelyeket 1999. június 21-én, majd azt követően a tavalyi beszámoló alkalmával ugyanebben a tárgyban ismertettem. A probléma lényege továbbra is a következő: miközben az adatvédelmi biztos úr ajánlásokat és állásfoglalásokat fogalmaz meg, konzultál, helyszíni vizsgálatokat tart és jogszabályokat véleményez abból a szempontból, hogy ki, kitől, honnan és mit tudhat vagy mit nem tudhat meg, fontos állami és társadalmi érdekek, valamint célok károsulnak. Továbbra is fennmaradt az a probléma, hogy a személyes adatok védelmének az érvényesülése ne akadályozza a különböző állami szervek és intézmények hatékony és eredményes működését. Erre tekintettel a MIÉP-frakció továbbra is fontosnak tartja ezen a területen az ésszerűség, a józanság és az életszerűség irányába történő közelítést.

Az adatvédelmi biztos úr az expozéjában Bibót idézve kijelentette: "A nagy testvérrel szemben konkuráló, erős hatalmat kell szervezni, ez lehet akár egy hivatal is." Ezt talán még el is fogadnánk, de ennek a milyenségében van az alapvető elvi különbség közöttünk. Az adatvédelmi biztos úr tevékenysége továbbra is gyakran akadályozza a bűnmegelőzés és a bűnfelderítés tevékenységét a rendőrség részéről. Mivel a MIÉP képviselőcsoportja határozottan elkötelezte magát a bűnözés visszaszorítása mellett, ezért nem tud egyetérteni a beszámolóban megfogalmazott egyes ajánlásokkal. Ebben a kérdéskörben az egyik probléma az, hogy nem tud azonosulni a biztos úr beszámolójában szereplő azon gondolattal, miszerint a rendőrség a bűnmegelőzés és a bűnfelderítés érdekében képfelvevő eszköz igénybevételével rejtetten és folyamatosan figyelje a közterületen történő eseményeket, és azokat a szükségesnek tartott ideig archiválja, például esetleges későbbi nyomozati eljárás céljából - az 57. oldalon találhatunk erre utalást.

(18.40)

A magyar államiság egyik velejárója, hogy a rendvédelmi szervek figyelik a közterületeken zajló eseményeket, abból a célból, hogy jogellenes tevékenység tapasztalása esetén közbeavatkozzanak, intézkedjenek. Napjainkra a technika fejlődése lehetővé tette, hogy ezt az évszázadok alatt szokásba jött tevékenységet videokamerák alkalmazásával is gyakorolni lehessen.

A főváros VIII. kerületében jelenleg több mint 60 kamera működik folyamatosan. A kamerák jelzéseit 16 monitoron figyelik a kapitányság erre a célra kialakított stúdiójában. Az adatvédelmi biztos úr hivatalba lépése azonban szemléletváltozást hozott ebben a gyakorlatban. A hivatalba lépését követően, még 1996-ban, ajánlást adott ki a közterületek videózásával kapcsolatban. Ennek a lényege, hogy csak jogellenes cselekmény észlelése esetén készülhet felvétel. Ez azt a problémát veti fel, hogy ha a jogellenes cselekmény néhány másodperc alatt zajlik le, például egy nyaklánc leszakítása vagy egy táska váratlan kitépése a gyanútlan járókelő kezéből, azaz meglepetésszerű rablási esemény történik, akkor elmaradhat az esemény visszakereshető rögzítése. Ez megnehezíti a cselekmény rekonstruálását és az elkövetők beazonosítását. Ugyanakkor elmarad számos cselekmény előkészületének, például lesben állás, figyelés és hasonló cselekmények rögzítése is. A MIÉP-frakció szerint ilyen jellegű akadályok bedobálása egy térfigyelő rendszer fogaskerekei közé nem szolgálja a bűnüldözés hatékonyságát.

Érdekes, hogy az adatvédelmi biztos úr kötelező érvénnyel tartja fontosnak felhívni a figyelmet a térfigyelő rendszer működtetésére. Az említett VIII. kerület határán 40 tábla figyelmeztet arra, hogy a rendőrség videokamerával figyeli a közterület rendjét. Ilyen táblák kötelező jellegű elhelyezése a MIÉP-frakció álláspontja szerint indokolatlan. A helyes szellemiség, melynek uralkodóvá válását üdvözölnénk, az, hogy a bűnözőket, az alkalmi bűnelkövetőket s az egyéb szabálytalankodókat a rendőrség figyeli, a cselekményeket észleli, azokat felderíti, és velük szemben jogszerűen és sikeresen eljár. Azt kellene érzékeltetni, hogy a rendőrség sohasem alszik, hanem polgárbarát módon folyton figyel, és intézkedik, ha kell. Véleményünk szerint nemcsak akkor kell valakinek megtartóztatnia önmagát a bűncselekmény elkövetésétől, ha tábla hívja fel a figyelmét a megfigyelésére, hanem mindig. Vagyis mindig lebegjen a feje fölött: hátha éppen most figyelik. Ahol nincs tábla, ott ez alól felmentést érezhet, s ott övé a világ.

Tanulságos dolog a rendőrség adatvédelmi biztos úrral szemben tanúsított toleráns magatartását egybevetni a piaci körülmények között működő magánnyomozói cégek gyakorlatával és hozzáállásával. A biztos úr vizsgálatot folytatott egy kft.-nél, amely cég magánnyomozói tevékenységet is folytat. A cég az ügyfelei megbízásából rendszeresen és titokban készít videofelvételt közterületen, ezeket a szükséges időtartamig tárolják. A megfigyelt személyt nem figyelmeztetik sem táblákkal, sem más módon, hogy róla videofelvétel készül, arról nem tud. Álláspontjuk szerint a közterületen videofelvételt készíteni és felhasználni szabad, hiszen aki a közterületre lép, az vállalja annak a kockázatát, hogy róla felvétel készül. Érzékelhetően nem érdekli őket a rendőrség szemérmes gyakorlata. Ennek a példája a 148. oldalon található.

Ennek a két gyakorlati példának az egybevetése is azt mutatja, hogy a hivatalos nyomozó hatóság, a rendőrség és a magánnyomozó cég eljárása között ebben a gyakorlatban mekkora különbség lehet. A korlátok és az azokból fakadó hátrányok alapvetően a rendőrség munkáját nehezítik.

Az elmúlt évben elhangzott beszámolóhoz hasonlóan a MIÉP-frakció az idén is kifogás tárgyává teszi, hogy az adatvédelmi biztos úr ajánlásai időnként akadályozzák a rendőrség operatív nyomozati munkájának a hatékonyságát is. A tavalyi beszámolójában a biztos úr kifogásolta, hogy az apátfalvai rendőrőrsön gyilkossági ügyben mintegy 70 főtől vettek ujj- és tenyérlenyomatot. Ezt a kifogást viszont a MIÉP-frakció kifogásolta tavaly. Ujjlenyomatokat gyilkossági vagy egyéb ügyben azért vesznek fel, hogy szűkítsék vagy beazonosíthatóvá tegyék az elkövetésben részes kört. Ha 70 ember jöhet szóba az ügyben, akkor 70 embertől kell ezt felvenni.

Az adatvédelmi biztos úr a mostani beszámolóban is elültette az operatív nyomozati munka hatékonyságát akadályozó kifogásait. A hagyományhoz hűen van ebben gyilkossági ügy is. A nyomozó hatóság a Somogy megyei hadkiegészítő parancsnokságtól adatokat kért gyilkossági ügyben, öt évre visszamenőleg, az elkövetői kör szűkítése céljából. Ezt a parancsnokság megtagadta, majd az adatvédelmi biztos úr közreműködésével ismételten megtagadta. Ez a beszámoló 61-62. oldalán található.

Az adatvédelmi biztos úr ez irányú tevékenységének egy másik példáját a beszámoló 93. oldalán találhatjuk. A BRFK munkatársai tudomást szereztek arról, hogy egy magánokirat-hamisítás és csalás miatt körözés alatt álló, ismeretlen helyen tartózkodó személy leánya egy középiskola tanulója. Követték őt az iskoláig, majd vele szemben az iskolában intézkedést kezdeményeztek a személyazonossága megállapítása céljából. Az egyik pedagógus hisztérikusan viselkedett, aminek a következtében a kulturáltan megkezdett intézkedés eszkalálódott és elfajult. Mivel a rendőrségnek minden jogszerűen megkezdett intézkedést jogszerűen be kell fejeznie, ezért az intézkedő rendőrök a jogszerűen megkezdett intézkedésüket jogszerűen tovább is foganatosították. Az adatvédelmi biztos úr kapott az eseményen, s azonnal javasolta az oktatási miniszternek, hogy szűkíteni kell a közoktatási intézményekben folytatható nyomozati cselekmények körét. Kezdeményezte a közoktatásról szóló törvény ilyen irányú kiegészítését. A beszámolójában sérelmezi, hogy a miniszter úr még nem nyilatkozott erről érdemben.

Véleményünk szerint az állapítható meg általánosságban, hogy az iskolákra olyan mértékű kábítószer-kereskedői nyomás nehezedik, hogy a rendőrség odafigyelését inkább erősíteni, mint korlátozni kellene. Az operatív nyomozói munka erősítése ezen a területen elsőrendű fontosságú. Az pedig, hogy a rendőrség a körözött személy ismertségi körét figyeli, követi, személyazonosságának a megállapítása céljából intézkedést kezdeményez, a szokásos rendőri munka velejárója. Ez az eset egyébként annak idején indokolatlanul nagy sajtónyilvánosságot is kapott.

Indokolatlanul kevés, sőt, sajnos semmiféle sajtónyilvánosságot nem kap viszont az a probléma, amelyről az adatvédelmi biztos úr szerény mértékben emlékezik meg a beszámolójában. Hagyatéki eljárásban gyakran fordul elő, hogy az örökösök állítása szerint az örökhagyó valamely banknál pénzt helyezett el, de nem tudják konkrétan megnevezni azt, hogy hol. Az elégséges információ hiányában a közjegyző kutatgatásai rendszerint nem vezetnek eredményre, mivel a pénzintézetek nem rendelkeznek központi nyilvántartással a betéteseikről.

A tapasztalatok szerint a bankok nem igazán erőltetik a probléma megoldását, annak ellenére, hogy sok embert érintő és károsító adatkezelési problémáról van szó. Az adatvédelmi biztos úrnak ezen a területen lett volna lehetősége, nagy visszhangot kiváltó nyilvánosságot kierőszakolva, folyamatosan és energikusan a bankárok asztalára csapni, hogy ilyen esetekben is érvényesülhessenek bizonyos alkotmányban rögzített jogok, mint például a tulajdonhoz és az örökléshez való jog. Tudom, hogy 1998-ban született egy ilyen állásfoglalás, amely csendesen adminisztratív jellegű volt, és a sajtó, valamint a médiák azóta is diszkréten hallgatnak erről az adatkezelési problémáról.

A bankok diplomatikus sajnálkozással tárják szét a kezüket, de nem munkálkodnak különösebb hírveréssel, a probléma megoldását szorgalmazva. Pedig a MIÉP-frakció ennek a kérdésnek a megoldásában támogatná őket is és az adatvédelmi biztost is.

(18.50)

Ez a probléma is világosan mutatja, hogy viszonylag csekély hírértékű dolgokban milyen nagy sajtóvisszhang képes keletkezni, és lényegesen nagyobb léptékű, sok embert érintő problémákban mekkora csend tud honolni az országban.

A lovagiasság szellemében meg kívánom jegyezni, hogy a probléma meglétéért nem dr. Majtényi László a felelős természetesen, hiszen jeleztem, hogy ő már ezt fölvetette, csak hagyta szépen csendben elhalni a dolgot.

A 2000. évben is visszatérő volt az a probléma, hogy az adatvédelmi biztos úr különféle adatkezeléseket is tartalmazó törvényjavaslatokat és egyéb, alsó szintű jogszabályokat oly módon véleményezett, hogy figyelmen kívül hagyta a nagy állami nyilvántartások rendeltetését a gördülékeny és operatív igénnyel működő közigazgatás alkalmazásában. Az előző évben többször megfogalmazásra került a MIÉP-frakció részéről, hogy a nagy állami nyilvántartások részére biztosítani kell az adatáramlás jogi és technikai feltételeit, hiszen a hatékonyan működő közigazgatásnak ez az egyik alapvető létfeltételét jelenti.

Az állampolgárok idejét is kevéssé rabolja, ha ügyük intézése során nem kell hivatalról hivatalra járogatva okmányokat, igazolásokat, tanúsítványokat beszerezniük, hanem ez a hivatalok információs együttműködésének keretében megoldható. A közigazgatás egységes, egymással kapcsolatban álló, egymásra tekintettel működő rendszer. Az adatáramlási korlátokat ésszerű mértékben kell inkább lebontani, s a folyamatban lévő ügyekre tekintettel lehetőleg visszamenő hatállyal megoldani, hogy működhessen. A MIÉP képviselőcsoportjának tapasztalatai szerint jelenleg az adatvédelmi biztos úr inkább falakat és korlátokat javasol emelni a nagy állami adatnyilvántartások információáramlása közé, amivel nem tudunk egyetérteni.

Egyes képviselőtársaimtól tavaly is, idén is elhangzott az átlátható állam és az átláthatatlan állampolgár kívánalma. Avval nem igazán kíván foglalkozni, hogy ezt a rendszert olyanok kívánják, akik korábban, elődpártjaikban nem kifogásolták az állami működés igen belterjes, pártirányú titkosságát, míg az állampolgárokat szerették megfigyelni. Ezzel azért nem kívánok foglalkozni, mert nem ennek a napirendnek a témája. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Befejezem.

De a látványos fordulatokra épülő, tetszetős lózung helyett mi elsősorban a működő államot szeretnénk látni, s azt sem bánjuk, ha védelmünkben az utcán kamera figyel ránk, vagy a rendőrség megkaphatja vércsoportunkat a nyilvántartásból. Összességében: a beszámolót nem tudjuk elfogadni.

Köszönöm figyelmüket. (Balczó Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Gál Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Fenyvessy képviselő úr utolsó szavai sem térítenek el attól, hogy két percben elmondjak néhány mondatot az ő hozzászólásával kapcsolatban. Talán meg fog lepődni, de egyetértek vele, hogy a modern társadalmaknak és a modern államoknak napjainkban is és a jövőben is egyik legnagyobb problémája lesz az, hogyan tudja összeegyeztetni a bűnüldözés hatékonyságát az állampolgári szabadságjogokkal - most kicsit leegyszerűsítve. Azt hiszem, ez a kérdés, közeledvén a választásokhoz, itt ma, Magyarországon, közvetlenül politikai téma lesz.

Annyit szeretnék csak megjegyezni, hogy felfogásunk gyökeresen eltér mindattól, amit Fenyvessy képviselő úr ennek a témának a kapcsán elmondott, és aminek kapcsán az adatvédelmi biztos munkáját és a jelentést értékelte. Pontosan fordítva látjuk a helyzetet: állandó küzdelmet kell folytatni, hogy ennek a két, egymásnak gyakran nagyon gyökeresen ellentmondó érdeknek, vagyis a hatékony bűnüldözésnek és az állampolgári szabadságjogoknak az összhangját megteremtsük. Ebben az állandó küzdelemben és ebben az állandó ellentmondásban, azt hiszem, jobb nekünk a szabadságjogok, a személyi önrendelkezés és az átlátható állam alapállásából kiindulni, és ennek követelményéhez igazítani a hatékony bűnüldözés igényét.

Befejezésül hadd mondjam el képviselőtársamnak, hogy azért gondolkozzon el a következőn. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindjárt befejezem, elnök asszony.

Kiderült a népszámlálás kapcsán, hogy rendőrök is végeztek népszámlálást. Nem is ezt akarom szóba hozni, hanem azt kérdezném, hogy olvasta-e képviselőtársam Orbán Péter országos rendőrfőkapitány ennek kapcsán tett nyilatkozatát. Ő azt mondta, hogy ez a dolog törvényes volt, mert tulajdonképpen mindazok a nyilvántartások, mindazok az adatok (Az elnök ismét csenget.), amelyeket a népszámlálás kapcsán fölvettek, a rendőrség rendelkezésére áll. Gondoljon vissza, hogy milyen adatokat kellett önnek szolgáltatnia a népszámlálás kapcsán, és gondolkozzon el azon, hogyan vannak ezek az adatok a rendőrség birtokában!

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Azt hiszem, az elnök rendkívüli toleranciát tanúsított ez esetben. (Dr. Gál Zoltán: Bocsánatot kérek.) Balczó Zoltán képviselő urat illeti két percben a szó, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. A lehetőségekhez mérten a törvények betartását szeretjük elérni, s magunkra nézve is kötelezőnek tartani például azt is, hogy két percen belül be fogom fejezni ezt a hozzászólást.

Amit Fenyvessy Zoltán a végén mondott: nyilván, akinek nem inge, ne vegye magára, akinek pedig inge, magára veszi, ez egy másik kérdés.

Valóban egy érzékeny, nagyon keskeny mezsgye az, ahol haladni kell ebben a nagyon összetett ügyben, nevezetesen a személyes szabadságjogok biztosítása, beleértve az adatvédelmet, s a közösségi érdek, adott esetben a bűnüldözés hatékonyságának a biztosítása, vagy ha tetszik, más szempontból, a közérdekű adatok nyilvánossága között. Ebben természetesen valamennyien egyetértünk.

Én úgy ítélem meg, hogy amikor a MIÉP és a MIÉP nevében felszólaló Fenyvessy Zoltán elmondta azokat az ellenérveket, amelyeket ebből az adattárból és a jelentésből kiolvasott, természetesen ez nem egy személyes támadás volt. Mi tudomásul vesszük, amit elmondott az adatvédelmi biztos úr még az elmúlt évben is, hogy egy adott filozófiával kívánja a maga feladatát teljesíteni. A MIÉP a maga ideológiájából elindulva, a közösségi érdeket előtérbe helyezve, ezt a mezsgyét máshol húzza meg.

Azt hiszem, hogy erről van szó, és nyilvánvalóan ebből származik az az eltérés, amivel ezeket az egyedi eseteket és általában a munkát megítéljük.

Köszönöm szépen. (Dr. Fenyvessy Zoltán tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a vezérszónoki felszólalásoknak már a végéhez értünk, a következőkben a képviselői felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében tízperces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, hiszen ő írásban is jelezte hozzászólási szándékát; a képviselő úr a Magyar Szocialista Párt képviselője. Öné a szó, képviselő úr, tízperces időkeretben.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Biztos Urak! Jelen levő Képviselőtársaim! Kósáné Kovács Magda felszólalásában jelezte, akármennyire is az elmúlt évi adatvédelmi biztosi beszámolóra kívánunk koncentrálni, a mostani történelmi időszak, a mostani állapot kizárja azt, hogy ne tekintsünk vissza az elmúlt hat évre, s ne értékeljük ennek az új intézménynek magyarországi működését, beilleszkedését a hazai alkotmányos és jogrendbe.

Képviselőtársam elsősorban eszmetörténeti aspektusokat feszegetett, kimutatta azt, hogy mekkora volt a jelentősége ennek az intézménynek a hazai közgondolkodásban, hogyan formálta a jogtudatot, hogyan formálta az állampolgári aktivitást, cselekvést.

Én egy másik aspektusát emelném ki ennek az időszaknak, azt, hogy jelentős fordulatot eredményezett az adatvédelmi biztosi intézmény működése a magyar alkotmány- és jogtörténetben, sőt bizonyos értelemben a magyar politika- és köztörténetben is. Első ízben fordult elő a magyar történelemben, hogy a személyes adatok védelmezése meghatározó szerephez jutott, s első ízben fordult elő az is, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságát jogi garanciákkal próbálták elérni.

(19.00)

Korábbi felszólalásaimban - amelyek a biztos úr tavalyelőtti, illetőleg tavalyi beszámolójához kapcsolódtak - főként a közérdekű adatok nyilvánosságának kérdéskörével foglalkoztam, már csak azért is, mert az 1999. évet a biztos úr akkori beszámolója a "titkok évének" vagy a "titok évének" nevezte. Nem mondhatjuk azt a mostani beszámoló alapján, hogy a 2000. év a "titok éve" volt, hiszen nagy politikai vihart kavart ügyek nem történtek, noha a korábbi fejlemények utóhatásait azért még érzékelhettük.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közérdekű adatok nyilvánossága terén minden rendben volt, hiszen történtek események, fejlemények a parlamentben és a parlamenten kívül is, amelyek felvetették azt, hogy valójában mennyire is átlátható az állam tevékenysége, hogyan tudnak az állampolgárok adatokat, információkat szerezni az állam működéséről. S nemcsak az úgynevezett "egyszerű" állampolgár kerülhet abba a helyzetbe, hogy számára az állam átláthatatlanná válik, hanem az országgyűlési képviselők is, miként ezt például két szocialista képviselőtársamnak, Veres Jánosnak és Keller Lászlónak azon kísérletei bizonyítják, hogy ők az Országimázs Központ tevékenységéről megfelelő adatokhoz hozzájussanak.

Amikor arról beszélünk, hogy anómiával - jogsértésekkel - találkozhatunk az állam belső és felső köreiben, akkor természetesen nemcsak a végrehajtó hatalomról van szó, miként erre Lezsák Sándor képviselőtársam utalt, hanem az állam valamennyi szervéről, beleértve természetesen a kormányzást végző főhatalmi szerveket, így a parlamentet is. Tehát amikor ő bírálatot fogalmazott meg Majtényi László beszámolójával kapcsolatosan, akkor figyelmen kívül hagyta, hogy ha egy parlamenti bizottságban történik egyfajta jogsértés, a személyes adatokhoz fűződő jogok megsértése, akkor az ugyanúgy az állam belső köreihez tartozik, mint ha a végrehajtó hatalom valamely szerve vagy központi csúcsintézménye, a kormány követte volna el a személyes adatokkal kapcsolatos jogsértést.

A beszámoló egyértelműen jelzi, hogy a közérdekű adatok nyilvánossága terén már maga a jogi szabályozás sem tekinthető igazán megnyugtatónak, lezártnak. Ellentmondást mutat ki a biztos úr beszámolója az adatvédelmi törvény és néhány, nagyon jelentős részterületet szabályozó törvény között. Itt részterület alatt adatvédelmi szempontból specifikus területet értek természetesen. Kimutatja azt, hogy míg az adatvédelmi törvény s annak alapján az államtitokról és szolgálati titokról szóló törvény kialakít egyfajta konstrukciót - ez utóbbi világosan jelzi, hogyan válhat egy adat például államtitokká -, addig a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény, a rendőrségi törvény, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény, valamint a vámjogról, a vámeljárásról és a vámigazgatásról szóló törvény, ahogy a biztos úr fogalmaz, ex lege, a törvény erejénél fogva nyilvánít adatokat államtitoknak. Éppen ezért szükségesnek tartja a beszámoló, hogy megtörténjen ezeknek a törvényeknek ebből a szempontból a felülvizsgálata, s ennek érdekében az igazságügy-miniszter asszonyhoz már megfelelő ajánlással is fordult, kezdeményezve azt, hogy ezeket a törvényeket ebből a szempontból vizsgálják felül.

Azonban azt is látnunk kell, hogy a közérdekű adatok nyilvánossága nem kizárólagosan jogi kérdés. Van a beszámolónak egy rendkívül fontos mozzanata - én úgy érzem, hogy az eddigi felszólalók figyelmét talán elkerülte, vagy más kérdéskörökre koncentráltak -, ez pedig az a válasz, amelyet az adatvédelmi biztos a legfőbb ügyész lemondásával kapcsolatosan adott.

Azt állította az adatvédelmi biztos, hogy nem keletkezett adat, hiszen nem volt indoklási kötelezettség, és a legfőbb ügyész úr, a korábbi, nem indokolta a lemondását. Ennek következtében nem is nyílt lehetőség a közérdekű adat megismerésére.

De ez csak a szó alkotmányjogi és közigazgatás-jogi értelmében volt így, mert szociológiai és politológiai értelemben nagyon is keletkezett adat, s ezt már nem tudja kezelni az adatvédelmi törvény, az információszabadsághoz való jog, az adatvédelmi biztosi intézmény sem. Amikor tehát aggódunk, hogy az állam túlzottan átláthatóvá válik, akkor látnunk kell, hogy ez csak a jogi dokumentumokban levő adatokra vonatkozik, és ebből a körből mindenképpen kiesnek a politikai háttérfolyamatok. Márpedig az állam igazi titkai ebben a körben keletkeznek!

Talán ez is oka lehet annak, hogy nagyon kevesen kívánnak élni az információszabadsággal kapcsolatos jogukkal. Érzik azt, ha nem is mindig tudják, hogy ha meg is kapnak valamilyen formális adatot, ez nem azt jelenti, hogy a lényeget megismerik. Az állami politikai tevékenység ma is, éppúgy, mint az elmúlt korszakokban - és nemcsak az elmúlt negyven évben, hanem az azt megelőző évszázadokban is -, zárt tevékenység volt. Az állam szeret "fait accompli" helyzetet teremteni, hogy amikor már megtörtént valami, akkor az állami döntést, az állami érdek érvényesítését ne lehessen kétségbe vonni.

A közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos fejtegetésem után nagyon röviden utalnék arra, hogy véleményem szerint aktivista volt-e az adatvédelmi biztos úr, avagy sem. Ez a kérdés ma is szóba került. Álláspontom az, hogy nem beszélhetünk aktivizmusról. Az adatvédelmi biztos konzultál, panaszokat vizsgál, jogszabálytervezeteket véleményez, csak nagyon kivételes esetben indít ellenőrzést hivatalból.

Ugyanakkor az a párt, amely kifogásolja az adatvédelmi biztos aktivizmusát, a Fidesz a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényjavaslat 1992 tavaszi vitáján egy jóval aktívabb adatvédelmi biztosi intézményt kívánt bevezetni. Olyan adatvédelmi biztosi intézményt, amelynek alapján a biztos az adatvédelmi nyilvántartásokba bejegyezhet, törölhet, aktív konstituáló jogokkal rendelkezett volna. Ezt az elképzelését akkor a Fidesz nem tudta keresztül vinni.

Nagyon sajnálom, hogy Rubovszky képviselőtársam, a Fidesz vezérszónoka már nincs jelen; ő akkor nem a Fidesz színeiben politizált. Nem ártana, ha megnézné, hogy Tirts Tamás és Szájer József akkor hogyan foglaltak állást: nem volt abban az évben aktívabb harcosa az információszabadságnak a Fidesznél! Ez egyértelműen kiderül a korabeli dokumentumokból. Véleményem szerint akkor a Fidesz ebben a kérdésben pozitív funkciót töltött be. Talán figyelembe kellene vennie azt, hogy az akkori pozitív lépéseit a mostani álláspontjával ne rontsa le.

Egyébként zárógondolatként csak jelezném: a Magyar Szocialista Párt elfogadja a beszámolót, támogatja az abban foglaltakat, és köszönetet mond Majtényi László adatvédelmi biztos úr elmúlt hatéves tevékenységéért.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a felszólalását. Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Én szeretném még egy-két észrevétellel kiegészíteni ezt a vitát.

Nagyon párhuzamosan folyt a mai napon a három országgyűlési biztos tevékenységének elemzése, méltatása, egyik oldalról bírálata, másik oldalról hangsúlyozása. Szeretnék azonban rámutatni arra, hogy az adatvédelmi biztosnak bizonyos értelemben többet is köszönhetünk, mint két kollégájának. Ez azzal függ össze, hogy neki más a helyzete.

Ugyanis az adatvédelem tekintetében a biztos egy új szabadságot képvisel egy újfajta szolgasággal szemben. Hiszen ha végiggondolják képviselőtársaim, azt, hogy védeni kell a kisebbségiek nyelvhasználatát, hogy fel kell lépni az ellen, hogy valakit az etnikai hovatartozása alapján - foglalkoztatásban vagy lakóhely megválasztásában - diszkrimináljanak, ezt 15 évvel ezelőtt is tudtuk, legfeljebb nem voltak esélyek az érvényesítésére.

(19.10)

Emlékezzenek arra, hogy amikor két évtizeddel ezelőtt a személyi számot Magyarországon bevezették, akkor ezt valami magától értetődő dologként vettük valamennyien tudomásul, és amikor egy évtizeddel ezelőtt az Alkotmánybíróság ez ellen fellépett, akkor ezt bizony a magyar társadalomban sokak körében értetlenség fogadta, és amiatt pedig, hogy ez milliárdokba kerül, nagyon sokan akadékoskodásnak tekintették még az Alkotmánybíróság fellépését. Azoknak a beadványoknak a nagy részét, talán a 90 százalékát, amelyekkel az adatvédelmi biztosnak foglalkoznia kellett, nemhogy nem fogalmazták volna meg tíz évvel ezelőtt, de nem is gondoltak volna rá, hogy ilyen kérdésben fel lehet lépni, kifogásolni lehet azt, ha valakinek a személyi igazolványáról a bankban fénymásolatot készítenek. Ezt tíz évvel ezelőtt még mindenki természetesnek tekintette volna.

Az, hogy ma ez nem így van, az, hogy ma emberek tömegei ilyen beadványokkal bombázzák az adatvédelmi biztost, annak köszönhető, hogy részben a hivatal megalakulása előtt a biztos úr beszámolójában említett kiváló szakemberek - Sólyom Lászlótól a többi felsorolt kollégáig - meghonosították Magyarországon ezt a szemléletet, elérték azt, hogy bekerüljön az alkotmányba, megszülessen az adatvédelmi törvény, és az utóbbi hat évben ebben az adatvédelmi biztosnak és munkatársainak volt kimagasló szerepe.

Hogy a népszámlálás példájánál is maradjunk, a népszámlálás ügyében arra hivatkozott a belügyminiszter, hogy ez az előző népszámlálásoknál is így volt. Nemcsak arról van szó, hogy az előző népszámlálásokat Magyarországon nem jogállamban tartották, a mostanit - legalábbis azt reméljük - meg igen, hanem arról is, hogy tíz vagy húsz évvel ezelőtt az embereknek eszükbe se jutott volna, hogy kifogásolhatják azt, hogy rendőr jön hozzájuk a lakásukba népszámlálni. Azt gondolom, az adatvédelmi biztos és hivatalának tevékenysége nem egyszerűen képviselt bennünket, hanem tanított és nevelt egy egész országot. Ahhoz járult hozzá, hogy a magyar alattvalóból polgár legyen.

Persze, a polgár szó egyszerre két francia szónak is a fordítása: a bourgeois-nak és a citoyennek. Amikor a személyes adataink védelméről van szó, akkor a bourgeois értelmében vagyunk polgárok, vagyis a saját magánvilágunkat védjük, és a saját magánvilágunk védelmére kérjük meg az adatvédelmi biztost. Ez Magyarországon már egy nagyon elterjedt igény, egy nagyon elterjedt követelmény, bourgeois-k már vagyunk, citoyenek azonban még kevésbé. Az még nem olyan természetes igény, hogy a közügyekbe is mindenki bele akarjon szólni - ez is el fog jönni.

Egyetlen ponton vitatkoznék Kósáné Kovács Magda képviselő asszonnyal, aki azt mondta, fél attól, hogy előbb-utóbb itt robbanásszerűen rá fognak jönni az emberek arra, hogy nekik citoyennek is kell lenniük ahhoz, hogy bourgeois-k lehessenek, nekik közpolgárnak is kell lenniük ahhoz, hogy magánpolgárok lehessenek. Én nem félek, hanem nagyon várom, hogy ez mielőbb bekövetkezzék, és nagyon bízom benne, hogy ez be fog következni. Egy dologért hálásak lehetünk a jelenlegi kormánynak: sokat tesz azért, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy nekik bele kell tekinteniük a közügyekbe, amiket el akarnak előlük rejteni.

Ez mindjárt átvezet a következő témához, szeretnék egy kicsit ezzel az előszóval, bevezetővel foglalkozni. Igaz, hogy mielőtt Rubovszky képviselő úr távozott volna és magunkra hagyott volna bennünket, kifogásolta ezt a bevezető fejezetet, ezeket a bevezető gondolatokat ebben a dolgozatban. Ezt is túlterjeszkedésnek tekintette, de azt gondolom, a saját miniszterelnökéhez kellene először fordulnia, aki rendszeresen miniszterelnöki minőségében történeti fejtegetéseket tesz hivatalos beszédeiben, és eldönti, hogy, mondjuk, Tisza István és Bethlen István a jó oldalon állt, Károlyi Mihály és Jászi Oszkár meg a rossz oldalon állt. Ha egy miniszterelnök megengedhet magának ilyen történészi fejtegetéseket, akkor talán az adatvédelmi biztos is tehet bizonyos általános megállapítást adatvédelmi kérdésekben.

Én a megállapításaival mellesleg - talán nem lepek meg senkit - egyetértek. Egyetértek azzal, hogy a korrupció témájával kapcsolatban itt nagyon fontos adatvédelmi megfontolások merülnek fel. Az igaz, hogy az egy nehéz kérdés - amikor az állam köztisztviselői törvénybe iktat vagyonnyilatkozatot, vagy amikor a képviselőket kötelezi arra, hogy egy Torgyán-Répássy-féle bizottságnak adják át az adataikat -, hogy meddig mehet el a korrupcióellenes harcban a személyes adatok közérdekű adattá tételében, mert vannak jogos szempontok mind a két oldalon. Egy azonban biztos: annak az államnak, amelyik a valóban közérdekű adatokat, vagyis az állam adatait arról, hogy mit csinál a közpénzekkel, minden erővel igyekszik elrejteni a nyilvánosság elől, semmi erkölcsi alapja nincs arra, hogy a másik oldalon viszont állandóan terjeszkedjen abban, hogy magánadatokat hogyan tesz közérdekűvé.

Az adatvédelmi biztos anómiával kapcsolatos gondolatához nekem egy megjegyzésem van. A gondolatmenettel egyetértek, ugyanis egyetértek azzal, amit úgy fogalmaz meg... "az anómia azt az állapotot jelöli", és ez nagyon találó, "melyben a normaszegés vagy pontosabban a normavesztés mind természetesebbé válik", nevezetesen a mai magyar állam működésében. Hozzátennék ehhez valamit, és ez a dologban az igazi veszély: új helyre teszi a normát az a folyamat, amiről a biztos úr beszél, vagyis 1988-89-től kialakult itt egy olyan folyamat, hogy normává váljon az, hogy a hatalmon lévő válaszol a hozzá intézett kérdésekre, és feltárja azokat az adatokat, amelyekbe mindannyiunknak jogunk van beletekinteni. Azzal, hogy először, másodszor, harmadszor, negyedszer nincs válasz; hogy először, másodszor, harmadszor, negyedszer azt mondjuk, hogy ez üzleti titok; hogy először, másodszor, harmadszor, negyedszer azt mondjuk, hogy szigorú államtitok, leszoktatja a közönséget arról, hogy kérdezzen, még az országgyűlési képviselőket is megpróbálja leszoktatni - szerencsére eddig ez még nem sikerült -, és ezzel új normát teremt, azt az új normát, hogy nem illik, nem szabad, nem helyes a hatalomtól kérdezni, nem helyes tőle elvárni, hogy fedje fel a kártyáit, tárja elénk az információit.

Ez rendkívül veszedelmes folyamat, és az adatvédelmi biztos keresztbe fekszik a tevékenységével ennek a folyamatnak, amely törekvés egyébként minden idők minden kormányánál megvan. A kérdés az, hogy mennyire tud a civil szféra, a parlament és az országgyűlési biztos ennek a folyamatnak ellenállni. Ellenállni egy országgyűlési biztos persze csak akkor tud, ha független a kormánytól, független tevékenységében a törvényhozástól - még akkor is, ha országgyűlési biztosnak hívják -, és ebből a szempontból tűnik rendkívül fontosnak, hogy azt a három biztost, aki az egész tevékenységével szerzett hitelt és társadalmi támogatottságot ennek az intézménynek, azzal a morális tőkével, amit szerzett magának, újjáválasszák, hiszen ez a morális tőke annak a garanciája, hogy valóban felléphessen azokkal szemben is, akik jelölték és akik megválasztották, és ez a dolga.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását, és megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Amikor az adatvédelmi biztos vaskos jelentését, beszámolóját olvassuk, akkor számtalan olyan dologra, veszélyre, kockázatra hívja fel a figyelmünket, amelyek kitapinthatók. Mi mint közszereplők nap mint nap találkozunk vagy az állampolgárok holnap, holnapután találkozhatnak ezekkel a kérdésekkel, problémákkal. Az előző évi beszámolónál többen azon polemizáltunk, hogy vajon növekszik vagy csökken majd az ügyek száma. Azt gondolom, az a természetes, hogy napról napra egyre többen fordulnak az adatvédelmi biztoshoz, mert ez azt jelenti, hogy az állampolgárok ráébrednek arra, hogy vannak jogaik a kötelezettségeik mellett.

Ahogy Wiener György elmondta, és Bauer Tamás is foglalkozott ezzel, ezt a kérdést szeretném még mélyebbre vinni. Furcsa dolog az a kettősség, amikor az adatvédelmi kérdésekhez másképp áll az, aki a hatalomban van, és lényegesen másképp, aki az ellenzékben a másik oldalon.

(19.20)

Azt gondolom, hogy ebben és mint általában az ombudsmani tevékenységben, valahol meg kellene találnunk a tisztes kompromisszumot, aminek abba az irányba kellene mutatni, hogy igenis információszabadság kell hogy létezzen akkor, amikor közérdekű adatokhoz akarunk hozzáférni. Azért foglalkozom ezzel annak ellenére, hogy Bauer Tamás ezt érintette, mert azon a helyzeten, ami ma Magyarországon van, amikor az állampolgárok a közszereplőkkel szemben hihetetlenül nagy bizalmatlansággal vannak, a kormánynak az a magatartása, mely szerint napról napra és folyamatosan tesz újabb kísérleteket arra, hogy adatokat rejtsen el különböző szabályok mögé bújva, szolgálati titokra, üzleti titokra és államtitokra hivatkozva, nem segít azon a helyzeten, ami ma kialakult. Ezen egy módon lehetne segíteni, ha lehetővé tenné a más jogszabályokban megfogalmazott elveknek engedve, hogy a választott képviselők útján az állampolgárnak igenis joga van megtudni, hogy az ő adóforintjait hol és mire költik, és nem elég, ennek a feltételnek nem tesz eleget, ha ezt csak a költségvetés zárszámadásával letudja a kormány.

Nem jó ez, erre van gyakorlati példa, hozhatom Keller képviselő úr esetét, akinek bírósághoz kell fordulni azért, hogy képviselői jogaival élhessen, hogy információkhoz hozzájuthasson. Zárójelben megjegyzem azt, hogy természetesen ellenzéki képviselőként tudom: minden adatot nem lehet közszemlére tenni és kitenni a sajtóba, de igenis meghatározott körben hozzá kell hogy jussunk, hogy ezeket az információkat továbbadhassuk és elmondhassuk a környezetünkben, hogy nincs mögötte semmi gyanús. Mert ma minden, amiről nem tudhatnak, minden, amivel kapcsolatban egy pillanatnyi gyanú ébred, hogy ezt valaki eltakarta előlünk, abban a pillanatban korrupciót sejtenek, és ez ellen nem véd az - és ismétlem, amit Bauer Tamás mondott -, hogy mi, képviselők vagyonnyilatkozatot teszünk, hogy a köztisztviselők holnap, holnapután vagyonnyilatkozatot tesznek, ezt majd különböző bizottságok vizsgálgatni fogják; ez nem oldja föl ezt a problémát. Ettől az állampolgárnak csak az lesz a véleménye, hogy egyfajta árnyékbokszolás történik, valami történik azért, hogy más dolgokról megpróbálják a figyelmet elterelni. Azt gondolom, hogy azok a mintapéldák, amelyeket Majtényi László ebben a beszámolóban említ, mind figyelemre méltók.

Befejezésül szeretném kiemelni a pénzbehajtás ügyét. Ma azok, akik ezt elszenvedik, háborognak, akik ezt megrendelik, hivatkoznak különböző okokra; tehát szintén valós probléma az, ami ebben a beszámolóban szerepel, amire valamilyen megoldást kell találni. Mert viszonylag elfogadhatónak tűnik az az érv, amikor az egyik oldalon azt mondja a fél - jelesül most a gazdasági kamarák fognak ebbe a gödörbe beleesni, nagy valószínűséggel a 2001. évről szóló jelentésben majd ezt olvashatjuk -, amikor nincs apparátusuk, viszont törvény kötelezi őket arra, hogy az adók módjára behajtandó tagdíjakat be kell szedni. Ezt valahogy meg kell oldani, valami megoldást kellene találni, miközben az is természetes érv a másik oldalon, hogy a vállalkozó - akár egy magánszemély, akár társas vállalkozó - azt mondja, hogy márpedig én az adataimat azért adtam a kamarának, ilyen meg ilyen célra, és nem arra, hogy ezt valaki másnak kiszolgáltassa.

Tehát azt gondolom, és ez a befejező gondolatom - miközben mind személy szerint, mind a szocialista frakció nevében megköszönöm Majtényi úr munkáját, többéves munkáját, azt, ahogy eljön a bizottságunkhoz, és részletes tájékoztatást ad különösen a gazdasági ügyekkel összefüggő kérdésekről és problémákról. Tehát a beszámolóját elfogadom és köszönöm a munkáját, és kívánok további sok sikert. És bízom abban, hogy ez az Országgyűlés nem tartja fölöslegesnek az adatvédelmi ombudsman jogintézményét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.)

Tekintettel arra, hogy nincs több felszólalási igény, megkérdezem Majtényi László adatvédelmi biztos urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Majtényi László bólint.) Igen, tessék parancsolni! Öné a szó, adatvédelmi biztos úr.

DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos: Elnök Asszony! Képviselő Hölgyek és Urak! Miniszter Asszony! Azt akartam mondani, hogy elnézést, hogy ilyen későn még beszélek, de végül is nem lehet azt mondani, hogy ez rajtam múlik vagy ez történetesen az én hibám lenne. (Derültség.)

Nagyon szépen köszönöm a vitában részt vevőknek azokat a helyenként rendkívül érdekes megjegyzéseit, amelyekkel a munkámat illették. Igyekszem sorba menni azokon a kérdéseken, amelyekről én úgy látom, hogy választ igényelnek, ami azt jelenti, hogy néhány felszólalásra egyáltalában nem térek ki, mert noha rendkívül érdekesek voltak számomra, de nem érzem azt, hogy válaszolnom kellene. Ez különösen vonatkozik természetesen a dicséretekre, mert arra ugyan mit mondhatnék. Ezért hadd kezdjem azzal, hogy egyetlen bizottsági előadói véleményre sem mondanék semmit, mert ezek szerintem nagyon hasznosak és érdekesek voltak, de úgy éreztem, nem feltétlenül igényelnek választ, és az idő annyira előrehaladott és annyira a végelgyengülés felé közeledik maga a vita is, hogy biztos vagyok abban, hogy ezt az előadók megbocsátják nekem. (Derültség.)

Ami viszont még a délelőtti részét illeti a dolognak, egy-két megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik az, hogy Dávid Ibolya miniszter asszony az előadásában néhány dolgot említett, amelyek egyébként a mai nap során fel is merültek. Hogy mi lesz a határregisztrációval kapcsolatos alkotmánybírósági döntés, azt mindannyian kíváncsian várjuk; de ami az üzleti titok és a közérdekű adatok konfliktusát illeti, megint csak az idő előrehaladta miatt nem szeretnék annál többet mondani, mint hogy az Igazságügyi Minisztérium megközelítése és az adatvédelmi biztos álláspontja rendkívüli módon konvergál, és az eddigi jogalkotási eredmények - részben a hitelintézeti törvény, részben az a kormányhatározat, amely a korrupció elleni küzdelem jegyében született - igen-igen közel állnak ahhoz, amit magam ezekről a problémákról gondolok, illetőleg amely véleményt egyébként a miniszter asszonynak már korábban is eljuttattam. Azért nem beszéltem magam az előadásomban ezekről a kérdésekről, mert a nyolc bizottságból legalább három bizottságban ez eléggé hangsúlyosan fölmerült, tehát itt nem éreztem feltétlenül indokoltnak.

Pokol Béla képviselő úrral nekünk régi meghitt vitáink vannak, és ezekben, azt hiszem, mindenképpen indokolt a nagyon-nagyon rövid reagálás. Azért nagyon rövid, mert én már letettem arról, hogy elérjem azt, hogy Pokol Béla képviselő úr az adatvédelmi törvényt olyan szemmel elolvassa, hogy ennek alapján belássa azt, amit mindenki az Igazságügyi Minisztérium szakértőitől az Európa Tanács szakértőin át, az Európai Unió illetékesein keresztül és minden magyar bankjogász tud, hogy nekem a törvény feladatommá teszi, hogy a magángazdaságot vizsgáljam. Ebben senkivel nincs e hazában vitám, azt hiszem, Pokol Béla elnök úron kívül. Tehát erre csak azt tudom mondani: az érdekes és biztos megfontolandó bölcseleti kérdés, hogy helyes-e, hogy ez így van. Meg lehet változtatni. De nem érdemes megváltoztatni, mert az Európai Unióba nem fogunk bejutni úgy, hogy kivesszük az adatvédelmi törvényből a magáncégeket, és nem fogunk úgy bejutni, ha a független adatvédelmi hatóság a magáncégeket nem ellenőrizheti, tehát arra az egy évre ezt a hatáskört elvonni nem nagyon érdemes. De megígérem, ha esetleg én töltöm be ezt a posztot a jövőben is, akkor ha a törvény nekem megtiltja, hogy a magáncégeket vegzáljam, maradok az államnál, a kormánynál és a közhatalomnál, de nincs értelme ezt a lépést megtenni.

(19.30)

Nem tudom megállni, hogy tegyek még egy megjegyzést. Szilárd meggyőződésem, hogy a kisebbségi ombudsmannak is meg kellene adni ugyanazt a jogot, amivel én rendelkezem. Ha a diszkriminációnak van igazi terepe, az mindenekelőtt a munkaerőpiac, ezért nagyon pártolnék egy olyan változatást vagy módosítást - és ez a kisebbségek jogi helyzetén sokat javítana -, hogy a kisebbségi biztos a magángazdaságot a diszkriminációs ügyekben vizsgálhassa. De ez nem az én hatásköröm, és elnézést is kérek, hogy ebbe a mondatba egyáltalán belementem, de kénytelen voltam, mert Gönczöl Katalin is, Pokol Béla is és Kaltenbach Jenő is érintette valamilyen módon ezt a problémát, és úgy érzem, nem kifogásolható, ha én is teszek egy megjegyzést.

Hadd térjek rá Rubovszky György képviselő úr észrevételeire, amelyeket a Fidesz frakciója nevében tett.

Az első - amit a tisztelt hallgatóság szerintem nem feltétlenül értett -: tavaly volt közöttünk egy vita a tekintetben, hogy Rubovszky képviselő úr kifogásolta, miszerint én az 1999-es éves beszámolómban az előző beszámolóm parlamenti vitáját is feldolgoztam. Ő azt mondta, ez nem tárgya egy éves jelentésnek, nekem meg az volt az egyébként teljesen természetes meggyőződésem, hogy a munkámnak része a parlament előtti megjelenés is, és hogy mi történt a parlamentben, az érdekelheti az adatvédelmi biztos beszámolójának az olvasóját is. Ráadásul az előző évben egy botrányosnak mondható bizottsági meghallgatás is esett, és az ott elhangzottak és az azzal kapcsolatos véleményem talán érdekesek lehetnek.

Mindazonáltal úgy éreztem az idei beszámoló megfogalmazásakor, hogy a barátságnál nincs fontosabb, ezért ezt a fejezetet úgy, ahogy van, elhagytam; ha ez Rubovszky úr óhaja a Fidesz-frakció nevében, akkor ezen tényleg nem múlik semmi, a tavalyi parlamenti fogadtatásról ezért csak három sort hagytam valahol az éves jelentésben. Ezzel nem fogadom el azt, hogy tavaly hibáztam, amikor beleírtam, erről természetesen szó sincs, de ha ez az igény, akkor ennek szívesen elébe megyek.

A másik kérdés: helyes-e, hogy beszélek a korrupcióról? Ez tulajdonképpen Lezsák képviselő úr bírálatában is felmerült. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, lehet, hogy helyteleníthető, ha a korrupció társadalmi jelenségével kapcsolatos gondolataimat tárom a parlament elé, azonban nem ezt tettem, hanem a korrupció és az információszabadság összefüggéséről ejtettem néhány szót. Ez egyébként a külföldi adatvédelmi biztosok éves beszámolóinál meglehetősen általános és nekem nagyon rokonszenves szokás, és amióta ezt a hivatalt betöltöm, mindig is alkalmazom azt, hogy persze a hatáskörömmel kapcsolatos ügyekről, az esszé és a publicisztika határán egy rövid bevezető fejezetet illesztek az éves beszámoló egyébként természetesen rettenetesen zötyögős jogi nyelvezeten írt mondatai elé, amely az adatvédelmi biztos értékelése az előző évről. Ez szerintem önmagában nem kifogásolható, és ennyiben nem értek egyet Rubovszky képviselő úr bírálatával. Hozzáteszem, hogy több kérdésben egyetértését fejtette ki, így az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatban is, és még egy ügyben megdicsért.

Ami pedig az adatvédelmi törvény módosítását illeti, az én szerepfelfogásom szerint ez alapvetően nem az én feladatom, ugyanis a törvény előkészítésének a feladata az Igazságügyi Minisztériumé, és az Igazságügyi Minisztériumban ezen dolgoznak is. Én azt a segítséget adom meg ebben a jogalkotási munkában, amit részben az Igazságügyi Minisztérium igényel, másrészt pedig természetesen törvényi kötelezettségem is, hogy ezekben az ügyekben véleményt mondjak. Nincs alapvető nézetkülönbség itt sem. Ami pedig a törvénymódosítás indokát illeti: az európai uniós jogharmonizáció a tulajdonképpeni indok, valamint az, amit miniszter asszony is említett, hogy az üzleti titok, közérdekű adat ügyét nem árt törvényesen elrendezni, és ennek egyik lehetséges útja az adatvédelmi törvény módosítása. Egyébként Rubovszky képviselő úr szólt, hogy el kell mennie, tehát ő az udvariasság szabályainak felém eleget tett.

Kósáné Kovács Magda képviselő asszonyt kérem, bocsásson meg, hogy nem fűzök megjegyzést az előadásához; és ugyancsak ezt teszem Fodor Gábor képviselő úr hozzászólásával kapcsolatban is.

Ezek után Lezsák képviselő úr megjegyzéseire szeretnék röviden rátérni. Itt tennék egy megjegyzést azzal kapcsolatban - ami azért Fodor képviselő úr előadásával is meg a korábbiakkal is összefügg -, hogy az adatvédelmi biztos és a magyarországi adatvédelem nemzetközi elismerését miként értékeljük. Hadd mondjam nyomatékkal azt, hogy a magam részéről nem tartom elsődleges fontosságúnak azt a nemzetközi elismerést, amit megkaptunk és ami egyébként rendkívül örvendetes, mert országunk nemzetközi megítélését biztosan javítja. Nekem mindig az volt a meggyőződésem, hogy a Magyar Köztársaságnak saját belső értékeit kell követnie akkor, amikor az alkotmányos rendjét kialakítja. Persze ha egy nemzetközi integrációban részt veszünk, akkor az ottani követelményeknek nyilván meg kell felelnünk.

Szilárd meggyőződésem, hogy az adatvédelem és az információszabadság esetében is - sőt ez utóbbiban még inkább - arról van szó, hogy ezek a magyar alkotmányosság követelményei, mely követelmények hál' istennek messzemenően megfelelnek az Európai Unió elvárásainak. Csakhogy nem az a logika, hogy ugyan mindez kényelmetlen, kellemetlen, pénzbe kerül; nem azért kell elsősorban megcsinálni, mert uniós követelmény, hanem azért, mert ez a magyar alkotmányos fejlődés logikája, és a rendszerváltás óta - de most ezt nincs idő kifejteni - és azt megelőzően is igen fontos része a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedésének.

Lezsák képviselő úr megjegyzéseivel kapcsolatban azt szeretném mondani, tényleg azt érzem, hogy itt egy műfaji problémáról van szó; Kaltenbach kollégám is ezzel védekezett a képviselő úr bírálatára. De amikor én korrupcióról, anómiáról és akkulturációról beszélek a bevezető fejezetben, egyáltalában nem azt mondom, hogy a Magyar Köztársaságot eluralta a korrupció, eluralta a normavesztés és az az akkulturáció, ami alatt én a régi szocialista államjog, a jogállami alkotmányjog felszínének az áttörését és annak a felszínnek, amely a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos berendezkedésére irányul, az időnkénti megtörését érzem, mert a feszítő ereje az elmúlt negyven évnek meglehetősen nagy. Én nem azt mondom, hogy ez így van, de ha ez a veszély valóra válna, akkor nekem nem lenne módom erről beszélni, ezt azért tegyük hozzá. Itt csupán a veszélyt szerettem volna érzékeltetni, mert azt hiszem, egy információs ombudsmannak szerte a világon egy kicsit a vészmadár szerepét is be kell töltenie, tehát nekem ilyen esetekben - ha úgy tetszik - huhognom kell, és ez egyfajta veszély jelzése, ami nem azt jelenti, hogy én azt mondanám, hogy ez a veszély befejezett végzete a Magyar Köztársaságnak. Tehát mindegyiket megfelelően tudom védeni, indokolni, hogy miért alkalmazom.

A korrupció alól szerintem fel vagyok mentve, hiszen ezt a Magyar Köztársaság kormánya, a parlament, a bíróságok és mindenki tudja, hogy ez nagyon komoly veszély.

Ami az anómiát illeti: kifejezetten jelzem, hogy a Pallag-bizottság magatartása indított elsősorban arra, hogy ezt a szót odaírjam, amely bizottság tőlem véleményt kért - nem én tolakodtam oda -, én a véleményt megadtam, és szilárd meggyőződésem, a bizottság tudott arról, hogy amit csinál, az jogsértő.

(19.40)

Tehát az olajtanú vallomásának a nyilvánosságra hozatalát szerintem semmi nem indokolta, csak az a meggyőződés, hogy ezzel segíteni lehet a korrupció elleni harcot. Szerintem semmit nem segített rajta, de a jogsértés megtörtént.

Nagyon sok esetet tudnék mondani, de tapintatból hadd ne soroljam, ami egyébként az állam szférájában történik. Egyetlenegy esetet megemlítek, amit miniszter asszony is említett az előadásában, jelesül azt, hogy a Pénzügyminisztérium számítóközpontjába került a Belügyminisztérium több tíz ezer munkatársának a bérszámfejtéssel kapcsolatos adata. Ez emberenként több száz adat. Senki nem tudott arra mit mondani, hogy ez jogellenesen került oda. A pénzügyminiszter úr többszöri megkeresésemre nem volt hajlandó közölni velem, hogy hol van ez a számítóközpont. Egy konzultáción a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára - ne haragudjon a kifejezésért - annyit nyögött ki, hogy ez a Bartók Béla úton van. Azt gondoltam, hogy elkezdem a Bartók Béla út 1-nél, mindenhova becsöngetek és megkérdezem, hogy tessék mondani, itt van-e a Pénzügyminisztérium számítóközpontja. Nem vitás, hogy jogom van ellenőrizni, nem vitás, hogy köteles válaszolni - és nem válaszolt. Van még néhány példám, de hadd ne mondjam tapintatból.

Az akkulturációról már szó esett.

Egyébként a korrupció nem kifejezetten az állam jelensége. Nyilván az állami szerveket is kikezdi, de alapvetően nyilvánvalóan társadalmi probléma. Azt meg örömmel veszem, hogy képviselő úr helyesli azt, hogy a Kiss-testvérekkel szemben fellépek és azt képviselem, hogy ne a benzinkút üldözze a bűnt, hanem a rendőrség.

Fenyvessy Zoltán képviselő úr nagyon sok kérdést vetett föl, és nem tudom, hogy mindegyikre válaszoljak-e. Senki nem tudott még elém állni azzal a rendőrség képviseletében, és ezt többször felajánlottam, hogy egy bűnesetet említsenek, ahol adatvédelmi korlátok miatt nem lehetett a nyomozásban eredményt elérni. Tehát sokkal inkább azt látom - és azt hiszem, erről már váltottunk szót -, hogy a rendőrség olykor elképesztően sok személyes adatot igényel, amely az adott büntetőügy felderítéséhez teljesen haszontalan.

A képviselő úr által említett eset, amikor egy hadkiegészítő parancsnokságtól a rendőrség öt évre visszamenőleg kérte az összes sorozott személy adatát, akik valamiféle pszichológiai okok, indikációk miatt alkalmatlannak minősültek, mert egy bűntettest keresett. Higgye el, hogy ez teljesen értelmetlen adatkérés! Az élet igazolt, mert meglett a tettes, és nem ezen az úton. Számos pszichológiai kórkép abszolút kizárja az erőszakos bűncselekményt, aki emiatt alkalmatlan, annak az adatát így nem lehet kiadni, tehát meggyőződésem, hogy nem akadályozom a bűnüldözőket.

Ami a képfelvevőket illeti, a rendőrségnek joga van ezeket rejtetten is alkalmazni, mert az egyike azoknak a szervezeteknek, amelyeknek egyébként joguk van titkos információgyűjtést is alkalmazni, de a köztéri videózás nem esik ebbe a körbe sem Magyarországon, sem sehol Európában - ennek utánanéztem -, sem sehol a világon. A köztéri térfigyelő videózásnak, ha ez rendészeti, bűnmegelőzési célt követ, ennek a tevékenységnek éppenséggel az az értelme, hogy lássák is azt a kamerát, annak is van visszatartó ereje.

Nem akarok triumfálni, de annyira feladta a labdát a képviselő úr: ennek a jognak, az adatvédelemnek a Magyar Igazság és Élet Pártja kifejezett haszonélvezője volt, mert mindannyian a haszonélvezői vagyunk, hiszen éppen a rendőrség által a Magyar Igazság és Élet Pártja tüntetőiről 1996-ban készített felvételek ügyében merült föl ez először, amelyet egy '97-es ajánlásom következtében az akkori balliberális kormány belügyminisztere meg is semmisíttetett.

Ha az állampolgárok teljesen biztonságban lehetnek afelől, hogy a rendőrség például politikai meggyőződésük miatt nem tartja őket nyilván, az megkönnyíti nekik azt, hogy politikai meggyőződésüket kinyilvánítsák. Szilárd meggyőződésem - és meg kell mondanom, akkor egyébként nem ellenezte, sőt nagyon örült az én ajánlásomnak az ön pártja -, hogy annak, hogy ön most a parlamentben ül, nem azt mondom, hogy ezzel okozati összefüggésben van, de nem ártott ebből a szempontból az az adatvédelmi biztosi ajánlás, amely megvédte a MIÉP tüntetőit a rendőrségi kamerázástól és a felvételek jogosulatlan őrzésétől és elemezgetésétől. Nem biztos, hogy ugyanezek az emberek, ha ez kitudódik, olyan szívesen elmentek volna a következő tüntetésükre.

Amit pedig azzal kapcsolatban mondott el, hogy a rendőrségnek mennyire ott kell lennie, az teljesen az a jelmondat, amit a felidézett Orwell-regényben olvasunk, hogy "a nagy testvér figyel téged". Majdnem ugyanezekkel a szavakkal mondta a képviselő úr. Meg kell mondanom, hogy a felfogásunk tényleg eltér, és szerintem önnek is érdeke, hogy a rendőrségnek se a múltban, se a jövőben, amikor, mondjuk, ellenfelének tekinti, ne legyen joga jogosulatlanul és indokolatlanul megfigyelni önt, ahogy engem sem és egyikünket sem.

A bankok asztalára való odacsapást ön hiányolta, Pokol Béla képviselő úr meg évek óta azért bírál, hogy miért csapkodok a bankok asztalára. Ha megnézi az elmúlt évek adatvédelmi biztosi ajánlásait, éppenséggel a nagybankokkal, a multikkal, a külföldi bankokkal és az amerikai székhelyű bankokkal volt a legtöbb problémám. Abban az esetben pedig, amit ön felhozott, azt képviseltem, és nem is eredménytelenül, hogy a hagyaték jogosultja akkor is jusson hozzá a bankbetéthez - nyilván azonosítani kell őt -, ha nincsen pontos ismerete arról, hogy hogy juthat hozzá ahhoz. Ebben a tekintetben folyamatosan a banktitok korlátozásának az oldalán állok, tehát nem lehet azt mondani, hogy a bankárok védelmezője lennék, kivéve amikor éppenséggel tényleg védelmet érdemelnek.

Balczó Zoltánnal messzemenően egyetértek abban, hogy van egy keskeny mezsgye, amit meg kell keresnünk. Nem biztos, hogy ugyanott találjuk meg, ez nyilvánvaló.

Wiener képviselő úr rendkívül érdekes dolgokat vetett föl. A legfőbb ügyész lemondásával kapcsolatban az a helyzet, hogy a törvényben ott van, hogy a legfőbb ügyész nem köteles indokolni. Van egy törvényi felhatalmazás, hogy amíg valaki az Alkotmánybíróságnál nem éri el a törvény hatályon kívül helyezését, amelynek nyilván nem lehet visszamenőleges hatálya, addig ez a lemondását benyújtó legfőbb ügyész döntése. Én csak jogászként és jogász adatvédelmi biztosként valóban valami olyasmit kell hogy mondjak, hogy az adat nem létezik, nem létező adattal kapcsolatban pedig információigény sem fogalmazható meg.

Göndör István képviselő úr véleményéhez egyetlenegy apróságot tennék hozzá: az állampolgárt az információszabadság körében az információk megszerzésének joga nem kizárólag a választott képviselői útján illeti meg. Ezt azért kell néha hangsúlyozni, mert ennyiben tényleg jó és meglehetősen radikális az információszabadság-törvény, hogy lehet persze a képviselőnek a képviselői jogállási törvénynek egy kicsi pluszjoga az átlag állampolgárral szemben, és van is, de nagyon kicsi a különbség.

(19.50)

Tehát az átlag magyar állampolgárnak, sőt hozzáteszem, a külföldi újságírónak vagy a Székelyföldről idejövő nem magyar állampolgárnak vagy a nem magyar ajkú, idegen állampolgárnak is emberi jogként van a törvényben az információszabadság, mindenkinek joga van a közérdekű adatokhoz, és a képviselőknek egy egészen kis pluszjoga van, amit a képviselői jogállási törvény alapján gyakorolhatnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm adatvédelmi biztos úr felszólalását. Köszönöm szépen. Tekintettel arra, hogy az emberi jogi bizottság jelezte, hogy nem kíván válaszolni a vitában elhangzottakra, tisztelt Országgyűlés, az együttes általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/4163. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/4163/17. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Nincs jelentkező.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy az előterjesztéshez érkezett módosító javaslatokat összevontan tárgyaljuk meg. Kérem, hogy aki ezen javaslatommal egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés jól látható többsége indítványomat támogatta.

Így megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-14. pontjai alapján. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. Többen is jelezték felszólalási szándékukat. Elsőként megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.