Felszólalás adatai

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt percekben kicsit ideges kormánypárti képviselőket láthattunk (Moraj a Fidesz soraiban. - Dr. Szakács Imre: Nem ezt nézted? Nem itt voltál? - Dr. Bogár László közbeszól.), úgy gondolom, azért, mert meghallhatták, hogy azok a pártok, akiknek vannak vízióik a jövőről, azok hogyan gondolkodnak (Sasvári Szilárd: Víziótok az van!), és hallhattuk azt, hogyan azok, akik a múltba révednek.

A még néhány hétig regnáló Fidesz-kormány felépített egy álomvilágot, egy virtuális világot, ehhez létrehozta az Országimázs Központot, elköltött jó néhány milliárd forintot; azt gondolták, hogy ezzel félre lehet vezetni a magyar állampolgárokat. Ideig-óráig természetesen ilyenféle dolgokkal meg lehet téveszteni az embereket, de hát ez nem sikerülhetett.

Persze elmondhatnánk azt is, hogy tanulhattak volna néhány szomszédos ország példájából; próbálkozott már ezzel Csehország is az elmúlt években - elég súlyos bukás lett a következménye, gondolom, hogy betervezhették volna.

Mi úgy gondoljuk, hogy az országról alkotott kép akkor fog alapvetően és látványosan megváltozni, ha nő a megelégedett és önmagukat biztonságban érző emberek száma. Ők lesznek majd igazi reklámja az országnak. Ehhez nem országimázsra van szükség, nem milliárdokat kell szemfényvesztésre költeni, hanem olyan gazdaságpolitikát kell megvalósítani, amely ehhez a feltételeket biztosítja. Olyan munkahelyekre van szükség, ahol jó kereseti lehetőséggel rendelkeznek az emberek.

Milyen az az ország - és erről szeretnék a következőkben néhány szót váltani -, ahol jól és sikeresen működnek a gazdasági társaságok, függetlenül attól, hogy azok külföldiek vagy magyarok, nagyok vagy kicsik? Úgy gondolom, hogy olyan országban, ahol rövid és középtávon is kiszámítható gazdasági környezet van, ott, ahol a kormány nem avatkozik pártállami módszerekkel a gazdasági folyamatokba, ott, ahol az adóhivatalt nem politikai rendőrségként használja a kormányzat, hanem arra, amire való, az adók beszedésére; ahol az adópolitikát nem változtatják évente (Glattfelder Béla: Beszéljél Vecsésről!), ahol az adócsökkentési ígéreteket a kormány be is szokta tartani. A hitelességhez, a szavahihetőséghez, tisztelt államtitkár úr, ez is hozzátartozik.

Ahol nem kell munkáltatói egészségügyi hozzájárulást fizetni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Számlagyár!), ami ma már indokolatlanul növeli a munkaerő költségét; ahol egyszer egy hónapban és egy számlára lehet befizetni az adókat (Glattfelder Béla: A számláknál tartunk! Így van!), nem úgy, mint most; ahol választható az átalányadózás például, és az adóhivatalnak való kiszolgáltatottság mérsékelhető a választható könyvvizsgálói tevékenységgel. Ahová azért érdemes befektetni, mert jó utakon bárhová el lehet jutni, ahonnan a telefonon, az internet segítségével az egész világ elérhető. Ahol jól képzett munkaerő van, és figyelnek a befektető, a munkavállaló érdekeire is, elismerik nemcsak a csúcsvezetők, hanem a munkavállalók munkáját is; ahol a leszakadt régiókban még a befektetés ösztönzését szolgáló adókedvezmények is vannak; ahol a mezőgazdaságban dolgozókra nem mint kizsigerelhető rabszolgákra, hanem a gazdaság egyenrangú, megbecsült tagjaira tekintenek.

Az ilyen országban, az általunk elképzelt országban jelentősen csökkenthetők a közterhek, a jelenlegi 40 százalékról akár 25 százalékra; a 38 órás munkahét bevezetésének semmilyen akadálya nincs. Megtartva a családtámogatás eddigi rendszerét, azt tovább lehet fejleszteni, hogy azok is hozzájussanak, akik eddig nem juthattak hozzá. A minimálbér emelésével nem a költségvetési bevételek nőnek a csillagos égig, hanem a munkavállaló és a munkáltató jövedelme; ahol a betegeket meggyógyítják anélkül, hogy az belerokkanna a gyógyítás költségeibe; ahol a befektetni szándékozó külföldit a már ott lévő vállalkozás nem lebeszéli, hanem rábeszéli a befektetésre, mert itt megbecsülik, és megtalálja a számításait.

Mi egy ilyen országot szeretnénk, azért dolgozunk, hogy ilyen is legyen. Nem álomvilágot szeretnénk építeni Magyarországon, és azt szeretnénk elérni, hogy Magyarország valóban legyen mindannyiunké.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.)