Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt hiszem, mindnyájan elfogadjuk azt az állítást, hogy az autópálya-építés a gazdaságpolitika eszköze, amely a régiófejlesztést, a munkahelyteremtést szolgálja. De ezt a célt csak úgy lehet megvalósítani, ha a kormányzatnak világos elképzelése, világos koncepciója van a közúti hálózat fejlesztését és az autópályák építését illetően. Az előző kormány ilyen hosszú és középtávú fejlesztési elgondolással adós maradt. Különösen igaz ez az M7-es út esetében.

Mint azt mindnyájan tudjuk, a legkorábban épült, 90 km-es autópályáról és az Aligától Zamárdiig terjedő 70-es autóútról van szó. Akik ezt az utat használják, jól tudják, hogy műszaki állapota katasztrofális. A teljesen elhasználódott szakasz rekonstrukciója 145 milliárd forintba kerülne, ezzel szemben az előző kormányzat egy 1997-es határozatában csupán 9 milliárd forint elkülönítéséről döntött. Ebből az összegből csak a legszükségesebb javítások végezhetők el, és akkor még nem beszéltünk az M7-es út továbbépítéséről az országhatárig.

Cselekvés helyett a Horn-kormány felkérte a Központi Ellenőrzési Irodát, hogy végezzen elemzést a meglévő autópálya felújítása és a továbbépítés forráslehetőségeit illetően. A vizsgálat mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a helyzet valóban tarthatatlan, az útépítés mindenképpen szükséges. Az M7-esen a zsúfoltság egyre nagyobb, a Balaton-parti településeken, Fonyódon, Balatonföldváron, Lellén, Balatonbogláron ez a terhelés nyáron szinte elviselhetetlen. Ha az első tételt a régiófejlesztéssel, a munkahelyteremtéssel és az M7-es esetében az idegenforgalom fejlesztésével kapcsolatban elfogadjuk, akkor ebből az következik, hogy az autópálya-építés a tervezéstől a kivitelezésig állami feladat.

(9.20)

A források előteremtése is állami feladat. A koncesszióba adás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, tehát más források után kellene nézni. Az M7-es esetében meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy az út továbbépítése hogyan válhat az EU-csatlakozásra való nemzeti felkészülési program részévé, ugyanis az M7-es autópálya az európai uniós csatlakozást követően az európai 5. számú korridor részét fogja képezni, így a források megszerzésére nemzetközi pénzeszközökből támogatások formájában is van esély. A kormány alkalmazhatná az EU által preferált kofinanszírozás megoldását, mégpedig úgy, hogy a magyar hozzájárulás a Budapest-Balatonszentgyörgy közötti szakasz építésére és felújítására vonatkozna, az EU pedig az országhatár és Balatonszentgyörgy közötti szakaszra adna hozzájárulást.

Természetesen az M7-es önmagában nem oldja meg az ország közlekedési gondjait, kell egy olyan, maximum 10 éves program, amely biztosítaná, hogy a következő évezred első évtizedének végére minden autópályánk az országhatárig megépüljön. Ennek tervezett költségigénye hozzávetőleg 650 milliárd forintnyi összeg, éves leosztásban 65 milliárd forint. Csak megjegyzem, hogy az előző kormányzat, a Horn-Kuncze-kormány közel ilyen összeget szánt volna a nagymarosi duzzasztórendszer továbbépítésére - tessenek elgondolkodni rajta, hogy melyik a fontosabb!

Azt gondolom, komolyan kell vennünk - és mi komolyan is vesszük - azt az ígéretet, amelyet a kormányprogramban tettünk. Komolyan vesszük, hogy megállítjuk a vidéki Magyarország leszakadását, komolyan vesszük, hogy fokozzuk a vidék népességmegtartó erejét, de ehhez gazdasági fellendülés, fejlődés, infrastrukturális fejlesztés és autópálya-építés szükséges.

Az előző kormány a következő évezredre ígért átfogó koncepciót. Én az ott lakó több százezer ember érdekében és nevében kérem, hogy a mi kormányunk ezt tegye meg jövőre, 1999-ben. Jövőre tehát alkossa meg és hozza nyilvánosságra a középtávú fejlesztési tervét, és lásson annak megvalósításához! Valóban adjunk esélyt a vidéki Magyarországnak, a hét és fél millió vidéki magyar állampolgárnak!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)