Felszólalás adatai

BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr - 161-es. Tisztelt Államtitkár Úr! Én csak azt szeretném kérdezni, ha ön az előbb azt a példát hozta, ha egy cégnél olyan mennyiségű munka halmozódik fel, hogy azért nem érdemes fölvenni állandó munkavállalót, valahonnan kölcsönözni kell, és az ön véleménye szerint ebben az esetben azonos munkabért kéne fizetni ott a kölcsönzött munkaerőnek, mint az egyébként ott állandóan foglalkoztatottnak, akkor tessék mondani, miért nem jó az az egy mondat, amit Hegyi Gyula itt fölolvasott, ami csak arról szól, hogy egyébként miután ez a garancia nincs benne a törvényben általában, mi ezt betesszük, javasoljuk, hogy betegyük.

Miért nem lehet azt kimondani ebben a törvényjavaslatban, hogy olyan bért kell megállapítani a kölcsönzött munkaerőnek általában, hogy az lehetővé tegye, hogy amikor éppen oda kikölcsönzik, akkor ott és annyi munkabért fizessenek ki neki, mint az egyébként hasonló munkakörben, hasonló képzettséggel foglalkoztatott állandó munkavállalónak? Erről szól a módosító javaslat, erre volna igazából az a kérdésre adandó válasz valamilyen formában meggyőző a számunkra, hogy ön azt mondja, hogy egyébként azért nem kell ez a garancia úgy, ahogy mi megfogalmaztuk, mert ez valahol másutt a törvényben már benne van.

Az a szabály, amit ön mond, hogy tudniillik általában egyenlő munkáért egyenlő bért, nem alkalmas erre, mert a kölcsönzött munkaerőnek a bérét korábban a vele megkötendő munkaszerződésben határozzák meg, és amikor kikölcsönzik valahova, akkor nem módosítják. Ez az a pont, amikor nem módosítják az ő, egyébként eredeti munkaszerződését, mert előtte három napig másik cégnél más bérkörülmények között volt, hogy itt most, ezen a konkrét munkahelyen ugyanannyit kapjon. Erre szól a mi garanciánk.