Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Mint képviselő, csupán csak vártam, vitézlő harcos nem lehettem, de nagyon örülök annak, hogy az elnök úr nagyon várja az én gondolataimat és Karakas képviselőtársam gondolatait is.

A gondolataimat gyakorlatilag a társadalom kettészakadásához kötődően akarom elmondani. A kormány hároméves programja a gazdasági növekedés irányát, trendjét úgy tervezte meg 2000-től 2002-ig, hogy annak feltételeit nem körültekintően elemezte és építette be a hároméves tervébe. Erről most nem akarok azért szólni, mert már több felszólaló kétperces hozzászólás során említette ezt. Ha azonban a tervezett növekedés bekövetkezik, a kormány prognózisa alapján akkor sem változik az a tendencia, amely különösen a kilencvenes években a társadalom kettészakadását eredményezte a szegények és a gazdagok között.

Eszembe jut ennek kapcsán a Tárkinak egy felmérése, amit Chikán Attila miniszter úr még egyetemi tanárként a "Versenyben a világgal" című kutatóanyagában felhasznált, amely szerint megkérdezték a lakosság elég jelentős részét, és a megkérdezettek 14 százaléka értett egyet - Chikán Attila miniszter úr anyagára hivatkozom most és a Tárki anyagára - a piacgazdasággal, 40 százaléka elutasította, 46 százaléka pedig "igen is meg nem is" véleményt mondott. Hogy a megkérdezetteknek csak 14 százaléka azonosult a '95-ben elvégzett felmérés alapján a piacgazdasággal, annak egyik oka az, hogy a társadalomban az elszegényedés és a piac negatív következményei nagyon sok rossz hatást váltottak ki.

Mi, szocialisták, szociáldemokraták egyetértünk azzal, hogy a piacnak sok pozitív hatása van, hiszen toleráns: nemre, fajra, felekezetre való tekintet nélkül mindenkinek zöld utat biztosít, hogy az erőforrások hatékonyabb elosztását biztosítja s a többi, s a többi. Azonban a piac negatív hatásait is figyelembe kell venni. A szegények és a gazdagok közötti kettészakadást az úgynevezett - elnézést a kifejezésért - GINI-mutató fejezi ki a legjobban, amely a jövedelemegyenlőtlenségek megállapítására szolgál. Ezen mutató értéke 0 és 1 között lehet, és minél közelebb van az 1-hez, annál nagyobb a szakadék a gazdagok és a szegények között. Ennek alapján 1993-ban ez az érték az USA-ban 0,40 volt; Csehországban 0,26; Ausztriában 0,23; Németországban és hazánkban 0,28. És most érdemes elgondolkodni: Magyarországon ez a mutató 1998-ban elérte a 0,40-et. Tehát addig, amíg ez a szegénységi mutató 1993-ban hazánkban csak 0,28 volt, '98-ban a 0,40-et érte el.

Ma már szóltam a valódi fejlődés indexének mutatójáról. Ez a jövedelemkülönbségeket is figyelembe veszi úgy, hogy a gazdagok és a szegények közötti szakadék növekedését is visszatükrözi.

A fenti adatokból egyrészt az következik, hogy nem helytálló a miniszterelnök úrnak az a kijelentése, amelyre a kormány gazdaságpolitikája is épül, hogy tudniillik a dagály, illetve a növekedés minden csónakot felemel, illetve minden szegény ember kedvezőbb helyzetbe kerül növekedés esetén. Az USA-ban ugyanis a tények azt igazolják, hogy a növekedés ellenére is nagy szakadék van a gazdagok és a szegények között; az előbb említettem, hogy ez a neves mutató az USA-ban 0,40.

Másrészt az adatok azt is bizonyítják, hogy hazánkban 1998-ban - '93-hoz képest - tovább nőtt a jövedelemkülönbség a gazdagok javára. "Nem szabad vonakodni olyan gazdaságpolitikától, amely sok szegény számára előnyös, még akkor is, ha ezáltal a gazdagokat arra kényszerítik, hogy áldozatokat vállaljanak" - fogalmazta meg Peter J. Hammond professzor 1990-ben.

A piac pozitív hatásai mellett jelentkeznek a negatív hatásai is, hogy tudniillik a piac nem képes a társadalmi igazság megvalósítására, de nem képes sokszor a stabilitás megvalósítására sem. Ezért az államnak a szegények javára be kell avatkoznia az elosztási folyamatokba. A kormány hároméves programja erről nem szól. Ezt most nem akarom részletezni az idő rövidsége miatt, de azt hozzá kell tennem, hogy a szegények megsegítése nem képzelhető el jól működő adórendszer nélkül.

A progresszív személyi jövedelemadó-rendszer nagy előnye, hogy ezzel mérsékelni lehet a szegényeket jobban sújtó közvetett adók hatását, a progresszív adórendszer kidolgozásakor azonban körültekintőbben kell eljárni, mert a nagymértékű progresszivitás fékezi a vállalkozók kockázatvállalását, gyarapodását, ezáltal a gazdasági növekedést. A rosszul kidolgozott progresszív személyi jövedelemadó a sokgyerekes családok számára is hátrányos, mert a család megélhetéséért sokat kell keresnie a családfőnek, így több jövedelem esik a magasabb adósávba.

(17.00)

Parlamenti felszólalásaimban - például 1995. XI. 7-én - éppen ezért a majdnem lineáris adórendszer mellett kardoskodtam, mert ha csökken az adókulcs, több profit marad a vállalkozónál, ezáltal nagyobb a beruházási lehetőségük. Így nő a teljesítmény és az adóalap. Emiatt az alacsonyabb adókulcs ellenére is nagyobb lesz a befizetett adó összege, ez pedig megteremti a szegények támogatásának pénzügyi forrását. Azonban a kormányprogramhoz kapcsolódva nagyon fontos valamit hozzátenni ehhez. Azt tudniillik, hogy nemzetközi tapasztalatok igazolják azt, hogy ha ezen adókulcsok csökkenése után a teljesítmények növekedése nem következik be, akkor az egyensúlyi zavarok krónikussá válnak. A kormányprogram nem tükrözi vissza egyértelműen ezt, tudniillik azt, hogy a teljesítmények növekedése bekövetkezik.

A szegények támogatása azonban azt is igényli, hogy a rászorultság legyen az állami elosztás alapja. Ezt a kormány elveti. Bizonyíték erre például a családi pótlék rendszere is. Köztudott, hogy egy nemzetgazdaságban csak addig lehet nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Ha ezek a pénzforrások, amelyek a költségvetésben rendelkezésre állnak, a családok támogatására nem elégségesek, akkor nyilvánvaló, hogy nem haragszik meg egy bankár, egy több milliót kereső bankár vagy egy miniszterelnök akkor, ha az ő gyerekei nem kapnak családi pótlékot, mert nincs értelme a családi pótléknak oda eljutni, ahol amúgy is vastagabb a buksza. Azt az összeget nyilvánvalóan érdemesebb lenne a szegények között elosztani.

A hároméves program kidolgozóinak azt is figyelembe kellett volna venni, hogy ha a társadalmi rétegek között nagy szakadék van, akkor az tartósan lehetetlenné teszi a fejlett piacgazdaság megteremtését. Idő hiányában nem akarok olyan országokat felsorolni, ahol ezek a gondok jelentkeztek. A megnövekedett társadalmi igazságtalanság gátolja a gazdasági fejlődést. Hochman és Rogers még 1969-ben megfogalmazták, hogy nem független egymástól az egyének jóléte. Ezért a szegények jövedelme befolyásolja a gazdagok jólétét is. A gazdagok jövedelmének átcsoportosítása jól kidolgozott adórendszer segítségével végső soron kedvező hatással van a magas jövedelműek életnívójára is. Számítások igazolják, hogy a szegénységi küszöb alatt lévők életkörülményeinek érzékelhető javulásához legalább 5 százalékos jövedelemátcsoportosításra lenne szükség.

Hazánkban a területi különbségek gyors ütemben nőnek, ami az Európai Unióhoz való csatlakozás miatt sem kedvező. Nagy kár, hogy a hároméves program ennek felszámolására nem koncentrál kellően. Magyarországon nagy a szegénység az egyes régiókban. A KSH jelentése alapján 1998-ban hazánkban 7,8 százalék volt a munkanélküli-ráta, ugyanakkor Észak-Magyarországon 12,1 százalék. Igen kedvezőtlenül alakulnak a keleti országrész jövedelmi adatai is. 1998-ban Magyarországon a nettó kereset 46 662 forint volt, ugyanakkor Hajdú-Bihar megyében 39 464 forint. Ha ehhez figyelembe vesszük még azt is, hogy például lakóhelyemen, Hajdúszoboszlón a tejtermékek és a kenyér ára a kiskereskedelemben magasabb, mint Budapesten, akkor egyértelmű, hogy a reálbérben még nagyobb különbség mutatkozik, mert köztudott, hogy a lakosság jövedelmének mintegy 40 százalékát élelmiszerre fordítja. Az alacsony jövedelműeknél ez az arány még nagyobb.

A fenti gondokra, azok megoldására a kormány hároméves programja egyáltalán nem kínál megoldást, pedig a kormánynak elsősorban a szegények, az elesettek érdekében kell megfelelő gazdaságpolitikát kidolgozni és megvalósítani, mert a gazdagok vannak olyan helyzetben, hogy jól képviseljék érdekeiket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)