Felszólalás adatai

ELNÖK: Az interpellációra adott választ a képviselő úr nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 178 igen, 115 nem szavazattal és 5 tartózkodással elfogadta.

Felkérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy ne csak az időkeretre figyeljenek, hanem az interpellációk formai követelményeit is tartsák be.

Tisztelt Országgyűlés! Dr. Varga István, az MDF képviselője, interpellációt nyújtott be az igazságügy-miniszterhez: "A bíróság által jogerősen elítélt személyek szabadságvesztés-büntetésének elhalasztásáról és félbeszakításáról" címmel.

Varga István képviselőt illeti a szó.

DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! A büntetőeljárásról szóló törvény 398. §-ának (1) bekezdése szerint - idézem -: a tanács elnöke a szabadságvesztés megkezdésére fontos okból halasztást engedélyezhet. Ilyen fontos ok különösen az elítélt személyi vagy családi körülményei között található. A halasztás csak két évet meg nem haladó szabadságvesztés esetén adható, legfeljebb három hónap időtartamra. Kivétel e főszabály alól, ha az elítélt olyan betegségben szenved, ami az életét közvetlenül veszélyeztetheti. Ilyenkor hosszabb idejű halasztás is engedélyezhető, és a két évet meghaladó szabadságvesztés megkezdésére is vonatkozik. El kell halasztani azoknál a nőknél a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdését, akik a negyedik hónapot meghaladó terhesek.

A 398. § (2) bekezdése szerint az igazságügy-miniszter a szabadságvesztés végrehajtását fontos okból félbeszakíthatja. A jogerősen kiszabott büntetés elhalasztását és félbeszakítását lehetővé tevő körülményeket és az erre vonatkozó szabályokat az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet, valamint a 107/1979. igazságügy-miniszteri utasítás tartalmazza.

A közvéleményt joggal háborította fel, hogy kiemelt ügyekben a bíróság által jogerősen elítélt személyek nem kezdték meg a szabadságvesztés-büntetésüket, gondolok itt például Kunos Péter esetére. Nagy vihart és port kavart O. Nagy Imre, az Ybl Bank vezetőjének elítélése, aki hosszú ideig büntetésének folyamatos félbeszakítását élvezte annak ellenére, hogy állítólag büntetésének félbeszakítása alatt sportbalesetet szenvedett.

(15.30)

Álláspontom szerint az igazságszolgáltatás tekintélyét súlyosan sérti, ha a jogerős bírósági ítéleteket nem hajtják végre, illetve ha a kiszabott büntetések végrehajtására egyáltalán nem vagy elhúzódva kerül sor. A felsorolt esetek megingathatják a bíróságok tekintélyét és pártatlan működését, az állampolgároknak a jogrendbe vetett hitét, ezért az új kormánynak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a büntetések végrehajtásának elhalasztására vagy félbeszakítására valóban csak rendkívül indokolt esetben, fontos okból kerüljön sor.

Tekintettel arra, hogy a büntetések elhalasztására és félbeszakítására vonatkozó miniszteri szabályozás 1979-ben történt, kérdezem a miniszter asszonyt, nem lenne-e célszerű ezeket az igen régi jogszabályokat megváltoztatni, különös tekintettel arra, hogy a polgárok azt várják, hogy ha valaki súlyos börtönbüntetést kapott, akkor ténylegesen ülje is azt le.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Az interpellációra Dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter válaszol.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Egyetértünk: egy olyan fontos kérdésről van szó, amely politikai hovatartozás nélkül mindannyiunknak közös érdeke, hogy az ítéletek végrehajtásra kerüljenek.

A büntetés-végrehajtás megkezdésének elhalasztása két területen merülhet fel: az egyik a kegyelmi eljárás - ez nem képezte vita tárgyát -; a másik terület azonban - és minden más ebbe a körbe tartozik -, hogy értelemszerűen jogerős büntetés kiszabása után az ügyben eljáró bíróságoknak kell dönteniük a végrehajtás megkezdése ügyében. E körben is csak egy terület volt vitás az elmúlt fél évben - és ez igen nagy port kavart fel -, az egészségügyi indokokra való hivatkozással benyújtott halasztás iránti kérelem. Önnek teljesen igaza van abban, hogy néhány elítélt bankvezető ügye volt az, amely felkorbácsolta a hangulatot. Ezt észlelve, a kormány '98. augusztus 6-ai ülésére egy jelentést készítettem arról, hogy a halasztás és a félbeszakítások ügyében mi a jogszabályi háttér.

Való igaz, ami a legszembetűnőbb volt, hogy a halasztási kérelem bírósági hatáskörben történő elbírálásának szabályait egy igazságügy-miniszteri utasítás szabályozta. Így sem az előírt szempontrendszer - egy orvosi igazolás -, sem pedig a szabályozási szint nem volt elfogadható a részünkről, éppen ezért olyan jogszabályi változásokat készítettünk elő, amely szerint utasítás helyett egy miniszteri rendelet fogja szabályozni a feltételeket.

Itt azonban a feltételek szigorítását értük el több formában is. Az egyik megoldást tartalmazza maga a rendelet, ami úgy szól, hogy az egészségügyi állapotra vonatkozó bírói döntést megelőzően már nemcsak orvosi igazolás, hanem igazságügyi orvosszakértői igazolás szükségeltetik, és emellé be kell szerezni a büntetés-végrehajtási országos parancsnokság egészségügyi szolgálatának azt a nyilatkozatát, amely megerősíti, hogy az adott betegség kezelhető-e a büntetés-végrehajtás kórházában, meg tudják-e oldani vagy sem, hogy polgári kórházba elszállítsák a beteget. Ezt meghaladóan a halasztást nem lehet engedélyezni egyetlenegy esetben sem akkor, ha súlyosan veszélyezteti a közbiztonságot vagy a közrendet, illetőleg az elítélt szökésétől vagy elrejtőzésétől lehet tartani.

A harmadik változás ezen a területen az, hogy jogorvoslatot kívánunk biztosítani, és ez már törvényi szabályozást igényel. Az új büntetőeljárási törvényben ezt megfogalmaztuk: jogorvoslatot kell biztosítani abban az esetben, ha a büntetés elhalasztását tartalmazó bírói határozat ellen az ügyésznek megadjuk azt a lehetőséget, hogy bizony éljen fellebbezési jogával. Ezáltal egyrészt erősödik az ügyész, és ha az ügyészség a kormány alá kerül, akkor bizony a kormányzati büntetőpolitika érvényesítő eszköze is.

A másik jogszabályi változás e kérdéskörben talán ennél még fontosabb. Amennyiben a vádlottat az elsőfokú bíróság szándékos bűncselekmény miatt legalább három évi végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli, az ügyész indítványára a bíróság köteles elrendelni az előzetes letartóztatást. Ha ez a szabály létezett volna, egészen biztos, hogy nem lett volna lehetősége például a másik nagy port kevert Tribuszer-ügyben a vádlottaknak arra, hogy kivonják magukat a büntetés-végrehajtás alól.

Köszönöm szépen, a választ itt befejezem. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem az interpelláló képviselőt, elfogadja-e a választ.

DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim is forgatták itt a mai lapokat, ebből szeretnék idézni - úgy látszik, csak a bankárokkal tudunk foglalkozni: "Lupis Józsefet hat évi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélte jogerősen a bíróság, ám él, mint Marci hevesen, Ady-ligeti házában fényes partikat ad."

Tisztelettel, miniszter asszony: természetesen elfogadom a válaszát, de úgy látom, hogy a törvénytisztelő állampolgárok túlnyomó többsége, amikor megkapja méltó büntetését, bevonul a börtönbe. (Derültség.) Úgy látszik, hogy van egy réteg, amelyik semmilyen körülmények között nem foglalkozik ezzel, közben partikat ad.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Felszólalások:   154-164   164-170   170-176      Ülésnap adatai