Felszólalás adatai

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum országos jelentőségű kérdésben kért szót napirend előtt, mivel országos jelentőségű ügynek tartjuk, hogy a mai nappal egy kilenc évvel ezelőtt megválasztott alkotmánybírói garnitúra, nevezetesen három alapító tag, mandátumának végéhez érkezvén megérdemli azt, hogy erről a helyről is megköszönjük a munkájukat. Kilenc évvel ezelőtt az akkori, nem jogállami körülmények között megválasztott Országgyűlés utolsó nagyon fontos döntéseinek egyike volt az, hogy megválasztotta azt a máig ható politikai konszenzuson alapuló öt alkotmánybírát, akik közül hárman ma töltik hivatali idejük utolsó napját. Más okokból váltak meg ketten az eredetileg megválasztott alkotmánybírók közül az alkotmánybírói státusztól.

Ez a mai napig ható konszenzus tükröződött az Alkotmánybíróság legelső két döntésében, abban, hogy nem hoz döntést arról, amit megtehetett volna, hogy ki legyen az elnöke. Megtehette volna az elnök úr, hogy abban a helyzetben elnökként - az öttagú bíróság elnökeként - nem várja meg a másik öt bíró megválasztását, hanem csak elnökhelyettesi minőségében látott hozzá ahhoz a szervező munkához, amelynek az első jele fizikai értelemben az a szimbolikus kis réztábla volt, amelyet bizonyára nem véletlenül akasztottak ki a jelen parlamenti épületben található tárgyalóterem ajtajára, ahol korábban az Ellenzéki Kerekasztal működött. Ez a kis réztábla jelentette az Alkotmánybíróság első pontos és fontos működésének a kezdetét.

Egy másik nagy jelentőségű döntéssel az első Alkotmánybíróság szintén elhalasztotta azt az igen jelentős döntését - megvárván a testület kiegészítését -, amely az emberi élet védelmére vonatkozott; igen, a halálbüntetéssel kapcsolatos máig ható döntéséről szerettem volna megemlékezni. Annál is inkább, mert bizonyára nem véletlen, hogy ennek a kilencéves mandátumnak az utolsó döntése is az emberi élet védelmében szólt.

Tisztelt Országgyűlés! Annak idején arra a döntésre is emlékszünk, amikor az ily módon csonka Alkotmánybíróság mégis kénytelen volt elvállalni az akkori kormány akkori pénzügyminiszterével szemben, akinek azután egy másik kormány ugyancsak pénzügyminiszteri minőségében nem volt még egyszer alkalma szembesülnie az Alkotmánybírósággal, hanem az utódjára hagyta azt a történetet, amelyet nem kívánok megnevezni... - nos, azzal a döntésével, amellyel kapcsolatban a pénzügyminiszter úr akkor rácsapta az ajtót az Alkotmánybíróságra; emlékszünk erre a történetre, ez a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos emlékezetes döntés volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kárpótlási, az igazságtételi, az abortusszal kapcsolatos, a médiaügyekkel kapcsolatos, a személyi szám használatával kapcsolatos, a kinevezésekkel, a népszavazással, a tulajdon védelmével kapcsolatos döntések mind-mind-mind olyan korszakalkotó döntései voltak az Alkotmánybíróságnak, amelyek nem vitásan elsősorban az alapító alkotmánybírók közjogi felfogásához kötődnek.

Úgy gondolom, a Magyar Demokrata Fórum tartozik a nyilvánosságnak azzal, hogy kijelentse: mind ellenzéki, mind pedig kormánypárti korában egy éven belül kétszer egymás után ugyanazt az álláspontot fejtette ki az alkotmánybírók mandátumának meghosszabbításával kapcsolatban. Helyesnek tartottuk volna, ha ma nem búcsúztatni kellene az alapító alkotmánybírákat, hanem az Alkotmánybíróság működésének megőrzése érdekében - hogy a legkisebb kételyt is eloszlassuk ennek a működésnek a biztonsága és az ezzel kapcsolatos bizalom iránt - az Országgyűlés a többi párt konszenzusával meghosszabbítja a mandátumukat, illetőleg újraválasztja őket. Sajnos, nem rajtunk múlott az, hogy erre nem kerülhetett sor.

Mégis most, amikor tisztelettel gondolunk az Alkotmánybíróságot megalakító bírák kiváló működésére, és minden jót kívánunk a továbbiakban a további működésükhöz, nyugodtan kijelenthetem, hogy bizalommal és bizakodással vagyunk a további alkotmánybírósági működés iránt is. A magunk részéről a Magyar Demokrata Fórum mindent el fog követni annak érdekében, hogy ne szenvedjen törést ez a gyakorlat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban, szórványos taps az SZDSZ és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki szólni. Igen, Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszonynak adom meg a szót.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Osztom a frakcióvezető úr szavait, hiszen a leköszönő tagok szerepe - túlzás nélkül állíthatjuk - kiemelkedő jelentőségű volt az elmúlt kilenc évben. Hallhattunk a képviselő úrtól példákat arra, hogy az Alkotmánybíróság az elmúlt egy évtizedben milyen sorsdöntő kérdésekben, milyen lényeges alkotmányértelmezési kérdésekben mutatott példát, és milyen különböző ügyekben fogalmazta meg az alkotmányértelmezést és a majdani magyar alkotmánynak adott iránymutatást.

Hol ilyen, hol olyan irányokból illették - akár hangos ovációval, akár rosszalló kritikával - az Alkotmánybíróság egyes döntéseit az elmúlt kilenc évben; egy azonban bizonyos volt: míg a lelkesen éljenzők vagy a rosszalló bírálók mindig is különböző politikai nézeteket és eszmeáramlatokat képviseltek, addig a testület valóban a semlegesség helyzetét el tudta fogadtatni. Ez a semleges és kikezdhetetlen magatartás vezetett oda, hogy ma már az Alkotmánybíróságot minden felelős politikai erő a magyar jogélet megkerülhetetlen alfájának és ómegájának tekinti. Ez a testület vezető szerepet vívott ki a rendszerváltozás utáni magyar alkotmányosság kiépítésében, és méltán tartják számon úgy, mint Európa egyik legfelkészültebb és legkiemelkedőbb iránymutatásokat adó Alkotmánybíróságát.

A kormány nevében megköszönöm a leköszönő elnök úrnak, Sólyom Lászlónak és az Alkotmánybíróság két tagjának, Ádám Antalnak és Kilényi Géza professzor uraknak a munkáját. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)