Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pető Iván frakcióvezető-helyettes úr, SZDSZ.

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt a kérdést kívánom feszegetni, hogy a magát polgárinak nevező kormány hol húzza meg a sajtószabadság és a magántulajdon sérthetetlenségének határait.

A véletlen hozta úgy, hogy éppen a máshonnan jól ismert T/34-es számot kapta egy kormánypárti képviselő elhíresült törvénymódosítási javaslata. Most nem e javaslattal kívánok foglalkozni, de emlékeztetek arra, hogy az elavultnak hitt T-34-es helyett bevetni szándékozott új fegyver arra az ötletre épül, hogy a nyomtatott sajtó, amelynek nagyobb része magántulajdonban áll, valamint a rádió és a televízió, amely szintén jelentős részben magántulajdonú, ne csak tények meghamisítása - köznyelven: rágalmazás - esetén legyen köteles önmagát korrigálni, hanem akkor is, ha egy újságíró vagy egy szerkesztőség a véleményét közli, és ezt a véleményt társadalmilag hátrányosnak tekinti valaki, akit személyesen érint az ügy.

Ez ugyebár azt jelenti, hogy a tulajdonos vagy az általa megbízott szerkesztőség szokványos jogait radikálisan kívánják korlátozni, olyan véleményt is közölniük kell, amit nem akarnak. Márpedig a sajtószabadság nemcsak abból áll, hogy egy lap szinte bármit szabadon közölhet, hanem abból is, hogy szabad a lapalapítás, és ki-ki maga határozza meg, hogy mit közöl. A sajtószabadság lényege a sokféle vélemény egyidejű megjelenésére alkalmas sokszínű sajtó.

Tegnap a kormány képviseletében az illetékes államtitkár azt találta itt mondani, hogy a média szabadsága az ország szabadsága, meg hogy nálunk nem sérülhet a törvényesség. Tegyük hozzá: tapasztalatból az elmúlt hetekben megtanulhattuk, ha mégis sérülne a törvényesség, annál rosszabb a törvényeknek, mert módosítják őket.

Ezért merül fel a kérdés, hol húzza meg a kormány a sajtószabadság határait. A kormány mind a mai napig nem tudatta, miként vélekedik az említett elképzelésről, holott a T/34-es két hónapja ismert, meglehetős karriert futott be, kevesen támogatták eddig nyilvánosan, többnyire is finoman szólva bírálták, mondván, tömeges alkalmazása esetén a sajtóban pusztító hatása vetekszik névrokonával, az egykori szovjet páncélossal. (Dr. Dávid Ibolya: Jaj!)

A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter a minap azt nyilatkozta, hogy nem olvasta - mármint ezt a javaslatot. Nehezen hihető e tudatlanság, hisz a koalíciós pártok csak-csak egyeztetnek egy ilyen jelentőségű javaslat benyújtása előtt, márpedig éppen az említett miniszter felel a kormány részéről az ilyen egyeztetésekért. Nem feltételezem egyébként, hogy a javaslattevő képviselő nem mond igazat, amikor mindenütt hangoztatja: a kormánypártok mögötte állnak. És valóban, a miniszterelnök úr a minap a Kis Újságban megjelent nyilatkozatában ismertette a maga s így nyilván a kormány és a Fidesz álláspontját. Idézem: "Ugyanaz a kiegyensúlyozatlanság figyelhető meg a televízióban, mint az írott sajtóban is. Ezért én nagy szimpátiával figyelem a Kisgazdapárt részéről érkező kezdeményezéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az írott és elektronikus médiában egyaránt valamiféle kiegyensúlyozott helyzet álljon elő." Ennek megfelelően támogatásra ajánlotta az elképzelést a kormány vezető erejének jogi kabinetje, s támogatta az ügy napirendre tűzését valamennyi kormánypárt.

A T/34-es eddig nem sértett határokat kíván átlépni. Elfogadása esetén már nincs is elvi akadálya, hogy ne csak az írott, hanem a szóban kifejtett vélemény kötelező kiegyensúlyozásának törvényi szabályozása is megszülethessen, hiszen a vélt vagy valódi egyensúlytalanság nyilván itt is társadalmilag hátrányos lehet. Sőt, analóg módon elrendelhető, hogyha valaminek a gyártásában, forgalmazásában mutatkozik egyensúlytalanság, s az egyesek szerint társadalmilag hátrányos, kötelezni lehessen az érintett tulajdonost, hogy gyártson, forgalmazzon mást, mint amit helyesnek lát - mondjuk, villanykörte helyett gabonából készült olajpogácsát.

Jogosan merül fel a kérdés: a magántulajdonhoz fűződő jogok, a sajtószabadság ügyében lehet, hogy mindez belefér a polgárinak nevezett kormány álláspontjába? (Taps a bal oldalon.)

ELNÖK: Megkérdezem, a kormány nevében ki kíván válaszolni. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Úr! Egy olyan ügy van az Országgyűlés előtt ismét, aminek a füstje sokkal nagyobb, mint a lángja. Az alkotmány biztosítja minden képviselőnek a törvénykezdeményezési jogot, az Országgyűlésben egy képviselő élt ezzel a törvénykezdeményezési jogával - azért vannak a szabályaink, hogy a végszavazásig mindenki különféle eljárási keretben kifejthesse a véleményét.

Ezt azért mondom el, mert a kormány ebben a kérdésben még nem foglalt állást, és nem is kellett még ebben a kérdésben állást foglalnia. Vannak olyan előzetes szakaszok, mint például a napirendrevétel, ahol szigorúan olyan szempontok alapján kell dönteni, hogy az adott jogi probléma megoldásához kell kodifikáció vagy nem kell, kell jogszabály vagy nem kell. Abban biztosan egyetért velem, hogyha ezt szabályozni kívánja majd a Ház, ezt csak törvényi formában lehet.

Ezért én az érdemi részével most nem foglalkoznék, mert a kormány még nem tudott ebben állást foglalni. Ehhez nyilván az általános vitában és a végszavazás előtt teszi meg a saját álláspontját.

Ezért kérem, ne tessék használni azt a formulát, hogy ebben az ügyben a kormánynak bármiféle felelőssége lenne még ebben a stádiumban.

(9.40)

Az ön által említett formai vagy hangulati elemek alapján azonban néhány dolgot szeretnék elmondani. Az első, hogy a most hatályos jogszabályaink között bizony van sajtó-helyreigazítási per. Ennek meghatározott tárgyköre és formája van személyiségi jogsérelem esetén, mi több, a polgári perrendtartás még soronkívüliséget is szabályoz. Ismerünk egy teljesen speciális eljárást is, a Panaszbizottságét - nagyon szűk körben - a rádió és a televízió esetében, ami például azt is lehetővé teszi, hogy olyan véleményt kell közölnie a rádiónak, illetve a televíziónak egy eljárás után, amit ő korábban nem akart megtenni. Ilyen értelemben nem értem tehát a magánjogi és közjogi megkülönböztetést, amit képviselő úr elmondott. Az általam említett két jogorvoslati eljárásnak egyaránt az a lényegi eleme, hogy nyilvános elégtételt kell adni egy olyan ügyben, amivel egyébként maga a sajtó - teljesen mindegy, hogy írott sajtó vagy nem írott sajtó - nem értett egyet. Az pedig, hogy a nyilvános elégtétel szabályain hogyan kell változtatni, kiderül majd az általános vitában.

Az ön elmondása szerint itt valamiféle kormányzati felelősség és cenzúra készülődik. Tisztelt Képviselő Úr! A cenzúra a sajtótermék kiadásának állami engedélyhez, illetőleg ellenőrzéshez kötött jogintézménye. Ha nagyon nagy rosszindulattal olvasom el a képviselő úr indítványát, az akkor sem erről szól!

Egyebekben pedig a megoldás nem ismeretlen a nemzetközi gyakorlatban. Három országban - Franciaországban, Németországban és Ausztriában - van hasonló intézmény, bár Németországban ezt újságírói etikai szabályokba foglalják, amit azonban a gyakorlat alapján hajtanak végre.

Befejezésül tisztelettel kérem képviselő urat, mindaddig maradjon meg ez az indítvány egyéni képviselői indítványnak, amíg a kormányzat ebben az álláspontját nem fejti ki.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/46. számon kapták kézhez a képviselők.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a miniszteri expozét meghallgatnánk, ülésvezetési kérdésben kérem az Országgyűlés döntését. Az előzetes jelentkezések alapján jelzem, hogy Wekler Ferenc alelnök úr fel kíván szólalni az előterjesztés tárgyalása során. Ugyanakkor az Országgyűlés elnöke az alelnök urat az ülés vezetésére kérte fel a későbbiekben. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha az Országgyűlés a Házszabály 19. § (3) bekezdése alapján hozzájárulását adja ahhoz, hogy Wekler Ferenc alelnök úr a mai vitában felszólalását követően vezesse majd az ülést.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Wekler Ferenc alelnök úr a napirendi pont tárgyalása során ülést vezessen. Kérem, hogy kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Látható többség mindkét oldalon.

Megállapítom: az Országgyűlés úgy határozott, hogy Wekler Ferenc alelnök úr a mai napon az ülést vezetheti.

Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót dr. Szabó János honvédelmi miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának.