Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint tudjuk, néhány nappal ezelőtt az Európai Unió 14 országa feloldotta a februárban az osztrák kormánnyal, kormánypártokkal szemben életbe léptetett szankciókat.

Ezek a bizonyos szankciók az Osztrák Néppártból és az Osztrák Szabadságpártból létrejött kormánykoalícióval szemben és nem Ausztriával szemben kerültek alkalmazásra, amiatt, hogy az egyik koalíciós párt, a Szabadságpárt nem teljesíti azt a demokratikus minimumot, amelyik a második világháború óta Európában természetes volt, a Néppárt pedig - eltérően Nyugat-Európa demokratikus pártjaitól - kormányszövetségre lépett ezzel a Szabadságpárttal.

(20.20)

Miért szánták el magukat Európa demokratikus politikai erői erre a lépésre? Azért, mert a második világháború óta, a második világháború szörnyűségeire való reakcióként kialakult Európában egy demokratikus konszenzus, amely megköveteli mindenkitől az emberi jogok, a kisebbségi jogok tiszteletben tartását, amely elutasít mindenféle szélsőséges nacionalizmust, kisebbségellenességet, a kisebbségek üldözését, és amely megkövetel egyfajta határozott, egyértelmű viszonyt a nácizmushoz, a második világháborúban elkövetett agresszióhoz.

Aki ezt nem teljesíti, azt a demokratikus politikai erők kiközösítik, és ha egy demokratikus párt összeáll az ilyen politikai erővel, akkor rá is kiterjed ez a kiközösítés.

Mint tudjuk, a magyar kormány nemcsak hogy nem csatlakozott az Európai Unió 14 országának szankcióihoz, hanem látványosan szembefordult velük, látványosan kereste és építette a kapcsolatokat a nyugat-európai szankciók által sújtott osztrák kormánnyal. Emögött szemmel láthatóan az állt, hogy a jelenlegi magyar kormánykoalíció pártjai nemcsak a szankciókat nem fogadták el és helytelenítették, de idegen tőlük a szélsőjobbnak az az egyértelmű elutasítása is, amely a szankciók mögött áll.

A Fidesz-barát sajtó az elmúlt hónapokban végig azt magyarázta olvasóinak, hogy Ausztriában egy demokratikus választás útján jött létre ez a kormány, mint ahogy ugyanez a sajtó a magyarországi MIÉP-pel kapcsolatban is azt hangsúlyozza, hogy demokratikus választás útján jutott be a parlamentbe - ami nem vitás -, és ilyen alapon kérdőjelezi meg a határozott különbségtételt demokratikus politikai erők és szélsőséges politikai erők között.

Az elmúlt hónapokban, az elmúlt két évben tapasztalható, hogy a magyar jobboldal a maga sajtójában és a maga nyilvános fellépéseiben kampányt folytat Magyarország második világháborús szerepvállalásának egyfajta rehabilitációja érdekében, és folyamatosan nyitva tartja a kapcsolatot a szélsőjobb irányába.

Most a nyugat-európai demokráciák, az Európai Unió tagországai több mint fél év után feloldották ezeket a szankciókat, mert tudomásul kellett venniük, hogy ezek a szankciók nem bizonyultak alkalmas eszköznek arra, hogy érvényre juttassák álláspontjukat. De nem változtattak azon az álláspontjukon, hogy a szélsőjobboldali politikát elítélik, hogy a szélsőjobboldali pártokkal elutasítják a politikai kapcsolatokat. Hadd említsük, hogy a szankciók feloldása sem változtat azon, hogy például a német kancellárnak esze ágában sincs olyan fajta politikai találkozókra az osztrák kancellárral, mint amilyen a magyar miniszterelnök számára olyan sürgős volt; nem változott, hogy az Osztrák Szabadságpártot a demokrácia ellenfelének, ellenségének tekintik; nem változott az, hogy megvetés övezi Nyugat-Európában azt az Osztrák Néppártot, amely koalícióra lépett a Szabadságpárttal.

Ebből a magyar politikai erőknek akkor is érdemes tanulniuk, ha a szankciókat feloldották. A lényegben nincs változás.

Köszönöm szépen.