Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalra a jövő heti határozathozatalok körében kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott napirendnek megfelelően bejelentem, hogy a T/2083. számú törvényjavaslathoz benyújtott, részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslat tárgyalását a Törvényalkotási bizottság december 4-ei ülésén nem fejezte be, így a mai napon a második olvasat vitájára nem kerülhet sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a nemzetközi fejlesztési együttműködésről és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. Az előterjesztés T/2087. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. A Külügyi bizottság mint kijelölt bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatát T/2087/9. számon, jelentését pedig T/2087/10. számon megkapták. A Törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslata T/2087/12. számon, összegző jelentése pedig T/2087/13. számon a honlapon elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A Törvényalkotási bizottság jelezte, hogy a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetőjét később nevezi meg. Megkérdezem, hogy a bizottság jelen lévő tagjai közül kívánja-e valaki a későbbiekben a kisebbségi véleményt ismertetni. (Senki sem jelentkezik.) Ilyen jelentkezőt nem látok.

Most Kucsák képviselő urat illetné a szó, aki a bizottság előadója, de ezt csak abban az esetben tudnánk élvezni (Dr. Schiffer András: Ha itt lenne!), ha jelen lenne a teremben. De minthogy nincs, ezt nélkülözni vagyunk kénytelenek. Előre bejelentett felszólalók azonban vannak. Így aztán megadom a szót Demeter Mártának, aki szintén nincs a teremben, következésképpen az ő felszólalását sem élvezhetjük.

Ezek után pedig megkérdezem Íjgyártó István államtitkár urat, hogy kíván-e felszólalni.

ÍJGYÁRTÓ ISTVÁN külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönettel nem, elnök úr. (Rövid szünet.)

ELNÖK: Technikai egyeztetést követően olyan képviselő jelentkezett és a neve a monitoron van, aki az ülésteremben is jelen van, így mind a két összetevő rendben van ahhoz, hogy felszólaljon. Következésképp… (Dr. Schiffer András jelzi, hogy Demeter Márta megérkezik.) Az ülést én vezetem, és bár értem, hogy előzékenyen átadja a terembe beérkező képviselő asszonynak a szót, de most mégis úgy rendelem, hogy ön élhessen a lehetőséggel, képviselő úr. Tessék!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, illetve egy olyan törvényjavaslatnak van az összegző vitája, amelyet egyrészt támogatni tudunk, másrészt viszont azt is meg kell jegyeznem, hogy a nemzetközi fejlesztési politika tipikusan egy olyan közpolitikai terület, ahol kevéssé a törvényi normatív szabályozás számít, sokkal inkább egy politikai, külpolitikai koncepció. Innentől kezdve viszont kénytelen vagyok részben arról beszélni, ami talán jó lett volna, ha mégis bekerül ebbe a törvényjavaslatba, de sokkal inkább arról, hogy milyen olyan külpolitikai stratégia lenne kívánatos, amelyben hatékonyan tud érvényesülni egy nemzetközi fejlesztési stratégia, egy nemzetközi fejlesztési politika.

Először is szeretném elöljáróban megjegyezni, hogy azt, hogy legyen nemzetközi fejlesztési törvény Magyarországon, az elmúlt ciklusban éppen az LMP frakciója kezdeményezte. A nemzetközi fejlesztési politika azon a belátáson alapul, hogy egy olyan bolygón élünk, ahol a globális egyensúlytalanságok elég hamar be tudnak gyűrűzni bármelyik országba, ahol érvényesül a pillangóhatás, tehát nem lehetünk abban a hiszemben, hogy tőlünk távoli népek nyomorúságától, tőlünk távol történő környezeti katasztrófáktól, tőlünk távol problémákat okozó túlnépesedéstől, vagy éppen a klímaváltozásnak a tőlünk távoli káros hatásaitól Magyarország, a magyar nemzetgazdaság hosszú távon függetleníthetné magát. Nem így van!

Magyarországnak nem pusztán humanitárius, felebaráti kötelezettsége az, hogy legyen egy olyan nemzetközi fejlesztési politikája, amely tőlünk adott esetben távollévő országoknak, népeknek segíthet, hanem jól felfogott érdekünk is. Természetesen az etikai, erkölcsi dimenzió is fontos, tehát hogy tartozunk embertársainknak, tartozunk más népeknek is, de legalább ennyire fontos annak a belátása, hogy maga a bolygó az egyetlen ökoszisztéma, annak belátása, hogy a globális egyensúlytalanságok nagyon könnyen katasztrofális válságokhoz vezethetnek, amelyek hatása alól Magyarország sem tudja kivonni magát.

Éppen ezért lenne fontos az, hogy a magyar külpolitika egészében viszontlássuk azt a szemléletet, hogy a külpolitika nem pusztán üzleti érdekek érvényesítéséről szól. A problémám tehát nem önmagában a törvényjavaslattal van, hanem azzal, hogy az a külpolitikai stratégia, amelyen belül egyébként egy ilyen törvénynek érvényesülnie kell, homlokegyenest ellentmond a mindenféle nemzetközi fejlesztési együttműködési, nemzetközi fejlesztési politika szellemének. Amiről a miniszterelnök, illetve a külügyminiszter az elmúlt hónapokban beszélt, az nagyjából annyi, hogy a külpolitika egyet jelent a gazdasági érdekek érvényesítésével. Viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy a külpolitikának értékvezéreltnek kell lenni, azok az értékek, amelyeknek vezérelni kell a magyar külpolitikát, természetesen a magyar gazdasági érdekek belátásából is erednek.

Azért is fontos ezt hangsúlyozni, mert más esetekben Magyarországnak is szüksége volt a nemzetközi közösség segítségére, és Magyarországnak magának is vannak olyan, ha úgy tetszik, értékvezérelt törekvései, gondolok itt például a Kárpát-medencei magyarság megmaradására, ahol szükségünk van nemzetközi szövetségesekre. Ezen a ponton szeretnék arról is beszélni, hogy a nemzetközi fejlesztési együttműködés egy olyan külpolitikán belül tud érvényesülni, amely maga mögött hagyja a provincializmust. Kénytelen vagyok szólni arról, hogy amikor két évvel ezelőtt Magyarország sikertelenül és dicstelenül pályázott a biztonsági tanácsi tagságra, hirtelen Magyarország, a magyar külpolitika számára fontossá vált, hogy különböző távoli országok szimpátiáját elnyerje. Akkor volt egy brutális szembesülés azzal, hogy a földgolyón töméntelen mennyiségben léteznek olyan szuverén államok, akikkel Magyarországnak semmiféle létező kapcsolata nincs. Egy olyan döntés előtt állt Magyarország, egy olyan nemzetközi döntés előtt, ahol jól felfogott érdeke lett volna, hogy ha más csatornán nem, de legalább a nemzetközi fejlesztési együttműködésen keresztül építsen ki szálakat más országok irányába. Sajnálatos, hogy például az ennek kapcsán létesült egyik IPU-csoportnak, a magyar-óceániai társaságnak az újjáalakításához eddig nem adta áldását a házvezetés.

Ez különösen azért lenne fontos, mert éppen a klímaváltozás hatásainak enyhítése érdekében Magyarországnak is van tennivalója, mint ahogy Magyarországon is a klímaváltozás hatásai már ma is érzékelhetőek. A klímaváltozás elleni fellépés kizárólag egy nemzetközi fejlesztési együttműködésen belül elképzelhető.

(12.10)

És ami nekem hiányérzetem, ezzel szeretném zárni felszólalásomat, hogy a méltányos kereskedelem támogatása, az olyan kereskedelem támogatása, ahol kizárólag környezetbarát, illetve a gyermekmunkát nem felhasználó módon állítanak elő terméket, kifejezett nemzetközi fejlesztési politikai cél kell hogy legyen Magyarországon. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Méltányoltam, hogy itt volt a teremben, ezért nem szóltam. Tisztelettel kérem, hogy a házszabályt mindenki tartsa be. Ez természetesen vonatkozik Demeter Márta képviselő asszonyra is, akinek most megadom a szót.

DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm a türelmet. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően egy üdvözlendő javaslat fekszik a Ház asztalán, hiszen, mint ahogy Schiffer képviselőtársam is említette az előbb, ez a kezdeményezés az előző parlamenti ciklusra nyúlik vissza, ahol az MSZP és az LMP is kezdeményezte ennek megalkotását.

A nemzetközi fejlesztési együttműködésről és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásról szóló törvény megalkotását a szakpolitikák végrehajtásában részt vevő hazai és nemzetközi szervezetek már régóta szorgalmazzák. És amint említettem, üdvözlendő, hogy Magyarország a nemzeti érdekeivel összhangban és az ország teherbíró képességének figyelembevételével közreműködik a szegénység elleni küzdelemben, az emberi és kisebbségi jogok, a fenntartható fejlődés, valamint a nemzetközi biztonság és stabilitás elősegítését célzó nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenységben.

Emellett humanitárius segítségnyújtással részt vállal a természeti és civilizációs katasztrófák által okozott válsághelyzetek negatív hatásainak csökkentésében. Nagyon fontosnak tartjuk, és ez talán egy egységes külpolitikai stratégia elkészítését is végre elősegítheti, hogy a törvényjavaslat 6. §-a szerint a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenység tervezése és a szakpolitikák fejlesztési célú összhangja érdekében a külgazdaságért felelős miniszter legalább négyéves időtávra szakpolitikai stratégiát készít.

A szakpolitikai stratégia meghatározza a kedvezményezett partnerországok körét, kijelöli az ágazati prioritásokat. Ennek során együtt kell működnie az érintett minisztériumokkal, konzultálnia kell a civil társadalommal is. Az egyik módosító javaslatom keretében azt kértem, hogy ebbe a konzultációs körbe vonja be a tárca a magyar parlamenti pártokat és a szakmai szervezeteket is. Megmagyarázhatatlan ugyanis, hogy míg a törvényjavaslat szerint a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenység során a központi államigazgatási szervek együttműködnek a civil szervezetekkel és más társadalmi partnerekkel, különösen a tudomány, a kultúra, az érdek-képviseleti szervek és a parlamenti pártok képviselőivel, addig pont az említett négyéves stratégia megalkotásából kihagyja a tárca azokat.

Támogatandónak és jónak tartjuk tehát, hogy a törvényjavaslat együttműködést ír elő a központi államigazgatási szervek, civil szervezetek és más társadalmi partnerek, különösen a tudomány, a kultúra, az érdek-képviseleti szervek és a parlamenti pártok között. Az együttműködés rendszeres tájékoztatás és konzultáció formájában valósulna meg a szakpolitikákhoz kapcsolódó jogalkotás, tervezés, végrehajtás és ellenőrzés folyamán. Továbbra is kezdeményezzük, hogy a végrehajtás kapcsán a törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben érdemes tisztázni ezen rendszeres tájékoztatás és konzultáció meghívottjait, a találkozók rendszerességét és azt, hogy a meghívottak élhetnek-e a téma kapcsán napirendi javaslattal.

Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy a központi államigazgatási szervek a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenység végrehajtásába bevonnak olyan gazdasági szereplőket, amelyek fenntartható, környezeti és társadalmi szempontból a nemzetközi normáknak megfelelő gyakorlatot folytatnak. A törvényjavaslat 10. §-a (1) bekezdésében rögzítve is van, hogy a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásban milyen szervezetek működhetnek közre. Ezek a következők a javaslat szerint: humanitárius nemzetközi, regionális és helyi szervezetek, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve, minisztériumok, Magyarország külképviseletei, magyarországi székhellyel rendelkező civil szervezetek, a Nemzetközi Vöröskereszt és a Vörös Félhold mozgalom, illetve nemzeti szervezetei és a gazdasági szereplők.

Szintén egy módosító indítvány keretében javasoltam, hogy ebbe a körbe kerüljenek be az egyházak is, hiszen a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás ma sem képzelhető el az egyházak közreműködése nélkül. A bizottság többsége arra hivatkozva utasította el ezt a módosító javaslatomat, hogy az egyházak az alapítványaikon keresztül vesznek részt ezekben az akciókban. De mi azt gondoljuk, ez nem indokolja, hogy miért ne szerepelhetnének a felsorolt nevesített közreműködők között.

(Schmuck Erzsébet elfoglalja a jegyzői széket.)

A törvényjavaslat 15. §-a szerint a külgazdaságért felelős miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter minden év július 31-ig jelentést készít a kormány részére az előző évi nemzetközi fejlesztési együttműködési és nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenységéről. A jelentést annak kormány általi elfogadását követően a külgazdaságért felelős miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján hozza nyilvánosságra. Kérdés, hogy ez a jelentés miért nem kerülhet az Országgyűlés asztalára, és miért csak a minisztériumi honlapokon kerül nyilvánosságra hozatalra, miért nem vitatja meg az Országgyűlés, legalább bizottsági szinten. Erről szólt a harmadik módosító javaslatom, amit egyébként szintén leszavazott a kormánypárti többség.

De mindazonáltal ezek a javaslatok, amiket tettünk, bár nem kerültek sajnálatosan befogadásra, finomításai lettek volna ennek a törvényjavaslatnak. Alapvetően üdvözlendőnek tartjuk a kezdeményezést, és minél több hasonló jellegű kezdeményezésre lenne szükség amellett, hogy egyébként a kormánynak teljesen újra kellene gondolnia a külpolitikai stratégiáját, már ha van olyan. Hiszen jelen pillanatban azt láthatjuk, hogy teljes mértékig Orbán Viktor illúzióinak rabja a magyar külpolitika. Azok az érdekek érvényesülnek benne, azokat az érdekeket érvényesítik Magyarország nevében, ami nem egyenlő a magyar kormánnyal, amiket Orbán Viktor miniszterelnök éppen kitalál. És ebben nagyon folyamatosan és gördülékenyen közreműködő partnere egyébként a külgazdasági és külügyminiszter, Szijjártó Péter is.

Tehát hasonlóan jó és tartalmas javaslatokra lenne szükség, illetve a párbeszéd bővítésére. Nem tudunk egyébként a kormány külpolitikájával egyetérteni. Nem tudunk egyetérteni azzal, hogy a teljes elszigetelődésbe viszi Magyarországot, és azzal, hogy mindenféle politikai vélt vagy valós játszmák játszóterévé tegye az országot Orbán Viktor illúzióiban és álmaiban. Nagyon súlyos következményei vannak egy átgondolatlan és kapkodó külpolitikának. Azt is nagyon súlyosnak tartjuk, hogy az a Külgazdasági és Külügyminisztérium, amelyiknek egy rendkívül gyors reakcióideje kellene legyen, hogy megfelelően tudjon a nemzetközi eseményekre reflektálni, hogy megfelelően tudja Magyarország érdekeit, a magyar érdekeket képviselni, ott egy bénultság látszik, hiszen folyamatos átszervezések és folyamatos leépítések övezik az új külügyminiszter útját, úgyhogy ezt sem tartjuk helyes útnak. Itt stabilitásra és megfontoltságra lenne szükség.

És ha már a magyar érdeknél tartunk, hiszen rendkívül fontos, hogy tisztázzuk, mi is Magyarország érdeke, és mit nevezünk magyar nemzeti érdeknek: folyamatos probléma az, hogy a miniszterelnök és egy nagyon szűk körének saját érdekeit, saját önös érdekeit és a saját esetleges előző lekötelezettségeit hazudja a kormánypárt folyamatosan magyar nemzeti érdeknek, nem pedig azt tartja szem előtt, hogy hogyan lehetne minél több befektetőt vonzani Magyarországra, minél több új munkahelyet teremteni.

Visszatérnék a törvényjavaslatra, előremutató javaslatokat szeretnénk látni a jövőben, minél többet. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

(12.20)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Most normál szót kérő felszólalásokkal folytatjuk a munkát. Elsőként megadom a szót Lukács László György képviselő úrnak, Jobbik. Tessék!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Arról kívánok beszámolni, ami a Törvényalkotási bizottságban is elhangzott, és ebben csatlakozni lehet az MSZP álláspontjához. A jobbikosok is olyan módosító javaslatokkal álltak elő, amelyek befogadhatók lettek volna, amelyek lényegében technikai finomhangolások lettek volna, és részben egyeztek is azzal, amit az MSZP-s képviselő hölgy az előbb elmondott. De azért ismételten felhívnám rá a figyelmet, hiszen két olyan javaslatunk volt, amely minden esetben elfogadható lett volna, és semmilyenfajta érdemi indokolással, inkább mondhatjuk úgy, hogy a Balla képviselő úrra, bizottsági tagra jellemző indokolással lettek elutasítva, gyakorlatilag egy egyszerű lekezelő válasszal.

Lényegében mi is azt terveztük, hogy a humanitárius segítségnyújtásban részt vevő szervezetek körét bővíthessük. Igaz, mi úgy fogalmaztunk, és egy kicsit zártabb közösséget céloztunk meg, ami a bevett egyházakra vonatkozott volna. Mi sem osztjuk és mi sem értjük a kormánynak azt az elképzelését, hogy miért kell annyira szigorúan, számokban meghatározni, hogy kik vehetnek részt, amikor a legutolsó pontban csak annyit ír, hogy egyébként gazdasági szereplők vehetnek részt. Hát ez a leggumibb szabály, amit bele lehetett írni. Úgy gondoljuk, ha két párt és egy nagyobb támogatottság részéről érkezik arra felvetés, hogy a gazdasági szereplők mellé az egyházakat tegyük be, hogy ne csak a civil szervezeteiken vagy más szervezeteiken keresztül tudják gyakorolni ezt a jogukat, akkor ez minimum méltányolható lett volna. Természetesen egy lekezelő választ kaptunk.

De ennél még felháborítóbb volt az a felvetésünkre adott válasz, amely az 5. §-ban érintett módosítás lett volna, amelyben azt kívántuk, hogy a segélyezés és a humanitárius segély legelső prioritása a magyarság prioritása legyen, a határon túli magyarok elsődleges érdekeinek a szemmel tartása legyen, amire a válasz csak annyi volt, hogy ez nemzetközi jogszabályokba, nemzetközi egyezményekbe ütközik. De pontosabb definíciót senki nem mondott, és nem mondta el, hogy mely egyezményeket, milyen nemzetközi jogi elveket sért azzal Magyarország, ha ezt a törvényében elfogadja, és ezek szerint fog eljárni. Mert bizony kialakulhat olyan helyzet, akár a környező országokban is, ahol a számottevő magyarságot úgy kell kezelnünk és úgy kell őket majd támogatnunk, hogy prioritást élvezzenek, hiszen elég, ha csak tőlünk keletre nézünk, és látjuk azt, hogy mivé fejlődhet, a napirend előtti felszólalásokban már el is hangzott Kulcsár képviselőtársamtól, hogy milyen veszélyekkel, milyen fenyegetettséggel jár az arrafelé uralkodó helyzet. Tehát mindenképpen arra kell koncentrálnunk, hogy a magyarok és a magyarság ezekben az országban a humanitárius segítségnyújtásban prioritást élvezzen, így hát mi ezt kívántuk belevenni. Egyébként nem kértünk többet, mint ami bele van írva a jogszabály 2. §-ába is, azt akartuk volna kibővíteni, nyilván kedvezvén ezzel saját magunknak, a magyarságnak is. De hát ezt is csak a szokásos lekezelő stílusban kezelte már a bizottságban is a kormánypárt.

Tehát lényegében mindegyik finomhangolást leszavazták, pedig úgy gondoljuk, hogy mind a kettő belefért volna, és mind a kettő egyébként jobbító szándékú és előremutató javaslat lett volna. Mindezeket egybevéve is azonban azt látjuk és azt kell tudni, hogy ez a jogszabály üdvözlendő és elfogadható, ezért úgy gondolom, hogy a támogatásában nem lesz kétség, azonban a hozzáállás miatt, illetve a továbbiakban a kormánypárt hozzáállására való figyelmeztetésképpen kívántam elmondani az intencióimat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mire megkérdeztem volna, Szilágyi képviselő úr már jelentkezett is, úgyhogy neki adom meg a szót. Parancsoljon!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném egy kicsit jobban kifejteni azt a kérdéskört, amit képviselőtársam az előbb elmondott. Én konkrétumokat is mondanék, hogy mi volt az, ami a bizottsági ülésen a Jobbik képviselőinek abszolút nem tetszett.

Kezdjük ott, hogy önök nemzeti kormánynak nevezik magukat. Minden egyes intézkedéshez ‑ ami ellen már többször fölemeltük a szavunkat – oda­teszik a „nemzetit”. Nem értjük, hogy mitől nemzeti, mondjuk, egy dohánybolt, és még sorolhatnánk ezeket a dolgokat. Amikor viszont olyan kérdésekről kellene tárgyalni, amelyek valóban a nemzet ügyéhez tartoznak, akkor önök egész egyszerűen teljesen más álláspontra helyezkednek. Ilyen volt az, amit képviselőtársam is elmondott: mi azt szerettük volna, hogy a humanitárius segítségnyújtásnál egyértelműen elsőbbséget élvezzenek a magyarok által lakott területek. Egy olyan országnak, mint Magyarország, amelynek a nagy részét elcsatolták, és jelen pillanatban idegen országok területének minősül, de magyarok lakják, egy ilyen helyzetben lévő országnak igenis kiemelten kell figyelni, s nemcsak szavakban, hanem tettekben is a határon túl élő magyarokra. Ami megdöbbentett minket, az például az volt, hogy államtitkár úr, aki ott ült azon a bizottsági ülésen, azt mondta, hogy a nemzethez tartozás nem lehet egy megkülönböztetett elbírálásnak, egy megkülönböztetett mérlegelésnek az alapja. Hát mi más lehetne, ha nem ez? Ez minket megdöbbentett, és felháborítónak is tartottuk.

A másik pedig, ami szintén felháborított minket, azok ‑ ahogy képviselőtársam is említette ‑ a Balla-féle reakciók az ilyen felvetésekre. Még egyszer hangsúlyozom, egy törvényről van szó. Mi jelen pillanatban országgyűlési képviselőként azért vagyunk felelősek, hogy a tisztelt Házban törvényeket alkossunk, és ezeket a törvényeket utána a lehető legjobban betartassuk, betartsák utána, mert ezzel tudjuk az országot irányítani és jobbá tenni. Mit mondott Balla György képviselő úr erre a felvetésünkre? Azt mondta szóról szóra, hogy ez csak egy papír. Teljesen mindegy, hogy mit írunk rá, az lesz a lényeg majd, hogy mit fogunk cselekedni. Azt mondta egy törvényről, amiről most itt a Ház előtt vitatkozunk, és amiről majd szavazni fogunk, hogy nem számít, mit írunk bele, teljesen mindegy, hogy mi szerepel ebben a törvényben, ez csak egy papír; az számít, hogy ha éppen majd humanitárius segítségnyújtásra van szükség, a kormány miként fog cselekedni, ha adott esetben magyarlakta területekről is van szó. Véleményem szerint ez felháborító. Mondja ezt egyébként az önök frakcióvezetője. Az az ember, akinek pont a legnagyobb felelőssége lenne, hogy itt olyan törvények menjenek át a tisztelt Házon, amely törvények ennek az országnak a javát szolgálják, amely törvények az emberek javát szolgálják, és amely törvényeket azért alkotunk meg, mert ezeket a törvényeket majd be is kell tartani. Ő meg erre azt mondja, hogy egy törvény, amit itt megalkotunk, csak egy papír, teljesen mindegy, hogy mit írunk rá, az a lényeg, hogy mit fogunk majd cselekedni. Ez tipikus példája annak egyébként, valóban ‑ gondolom, önök az orbáni utat követik ‑, amikor Orbán Viktor azt mondta, ne azt nézzék, hogy mit mondok, hanem azt, hogy mit cselekszem. De mi ezzel soha nem fogunk egyetérteni, és igenis szerettük volna, s még mindig szeretnénk azt, ha kiemelt prioritásként kezelnénk a magyarlakta területeket abban az esetben, ha ott bármilyen humanitárius segítségre van szükség.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron következik Kucsák László képviselő úr, Fidesz.

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Magyarország a nemzetközi donorközösség tagjaként, a nemzeti érdekeivel összhangban és az ország teherbíró képességének figyelembevételével közreműködik a szegénység elleni küzdelem, az emberi és kisebbségi jogok, a fenntartható fejlődés, valamint a nemzetközi biztonság és stabilitás elősegítését célzó nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenységben, továbbá humanitárius segítségnyújtással részt vállal a természeti és civilizációs katasztrófák által okozott válsághelyzetek negatív hatásainak csökkentésében. A magyar állam ezen tevékenysége elősegíti külkapcsolataink fejlesztését, a hazai szereplők külpiacra jutását, az állami szektor egyes szegmenseinek részvételét és kapcsolati rendszerének bővülését, valamint előmozdítja a hazai tudás- és technológiatranszfer fejlesztését.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat megalkotását a hazai és nemzetközi szereplők régóta szorgalmazzák. Magyarország nemzetközi fejlesztési együttműködésre vonatkozó stratégiája és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásra vonatkozó szakpolitikai koncepciójáról szóló 1182/2014. (III. 22.) számú kormányhatározat 1.3. pontja felhívja a külügyminisztert, hogy az erről szóló előterjesztést készítse el és nyújtsa be a kormány részére. A törvényjavaslat keretjelleggel meghatározza ezen két szakpolitika alapelveit, valamint a tervezés, a végrehajtás, a finanszírozás és az ellenőrzés alapvető szabályait, valamint rögzíti, hogy a részletes végrehajtási szabályokat a törvény hatálybalépéséig megalkotásra kerülő kormányrendelet és miniszteri rendeletek fogják tartalmazni.

Az összegző módosító javaslat a Külügyi bizottság technikai pontosító javaslatát tartalmazza egyetlen szövegpontosítással. Ugyanakkor megjegyzem ‑ az előbbiekben elhangzottakhoz is kapcsolódva ‑, hogy a bizottság egyrészt nem támogatta az MSZP-nek azt az indítványát, hogy egyházak önállóan is nyújthassanak humanitárius segítséget, másrészt azt a jobbikos javaslatot sem, hogy a külhoni magyarokat külön nevesítse a törvény mint támogatandókat.

(12.30)

Az előbbi javaslat elutasításának oka, hogy az egyházak civil szervezeteik útján végzik effajta tevékenységüket, míg a másik indítványt azért vetette el a többség, mert szerintünk a külhoni magyarság nemzetünk része, ezért róluk gondoskodnunk alkotmányos kötelezettségünk. Így ennek nemzetközi szerződésben való rögzítése nem látszott szükségesnek.

Kérem ennek fényében a törvényjavaslat támogatását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretben kíván-e még valaki szólni. (Jelzésre:) Szilágyi György képviselő úr, parancsoljon!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Elnök úr, csak a jegyzőkönyv kedvéért: a külhoni magyarokat nem támogatandóknak, hanem a külhoni magyarokat ezen egyezményeken belül kiemelten támogatandóknak kívántuk csak megnevezni. Véleményünk szerint egyébként teljesen belefért volna azok közé a keretek közé, amelyeket Kucsák képviselő úr is elmondott, hogy egy keretet határoz meg, egy keretjelleget ad ennek az egésznek. Bőven belefért volna az, hogy ez az egy kitétel belekerüljön, és kimondjuk azt, hogy a külhoni magyarokat kiemelten támogatandóan kezeljük bármilyen humanitárius segítségnyújtás alkalmával. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Ismét felteszem a kérdést, hogy van-e még hozzászólásra jelentkező. (Nincs jelentkező.) Nincs. Ebben az esetben a vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Íjgyártó István államtitkár urat, hogy kíván-e reagálni. Igen, öné a szó, államtitkár úr. Tessék!

ÍJGYÁRTÓ ISTVÁN külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak néhány gondolatot engedjenek meg a vitában! Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, amelyek támogatták a törvényjavaslatot, és kérem, hogy a szavazás során is ez így folytatódjék. Schiffer képviselő úr néhány gondolatára szeretnék reagálni. Nem értek egyet azzal a megközelítésével, hogy provinciális lenne a magyar külpolitika, és válogatna a partnerek között.

A keleti nyitás meghirdetett politikája, amely természetesen nemcsak keletre vonatkozik, hanem délre és mindenféle más irányokra is, pontosan azt fejezi ki, hogy minél szélesebb körre tárjuk ki Magyarország partnereinek a számát, és minél kevésbé „diszkrimináljunk” a nagyobb és a kisebb államok között. Úgy hiszem, hogy ez egy nagyon jól haladó politika, és kifejezetten olyan államokkal is szóba állunk, olyan államokkal is fejlesztjük kapcsolatainkat, amelyek komoly gondokkal küszködnek, és a felajánlott ‑ csak hogy egy példát hozzak ‑ Stipendium Hungaricum program például a szakemberképzésben kifejezetten olyan lehetőségeket biztosít ezen államok polgárainak, hogy később hazatérve hozzájáruljanak az ország fejlődéséhez.

A második megjegyzésére szeretnék reagálni, hogy túlságosan egysíkú vagy bizonyos ökológiai szempontokat ne lenne figyelembe vevő a magyar kormány külpolitikája. Ez sem állja meg a helyét, hiszen kifejezetten hangsúlyosan szoktunk partnereinkkel kétoldalú vagy regionális alapon is olyan kérdésekkel foglalkozni, mint az egyre súlyosabbá váló vízhiány például Ázsia bizonyos területein, de felhozhatnám példának a Vietnamban zajló beruházásokat, ahol szintén a vízháztartáson szeretnénk segíteni. Úgy hiszem, hogy a magyar külpolitika igenis hangsúlyosan odafigyel ezekre a kérdésekre.

Itt a vitában már elhangzottak azok a válaszok, amelyek a legtöbb kifogást érték. Én úgy hiszem, hogy valóban tudomásul kell venni, és kérem a Jobbik igen tisztelt képviselőit, hogy ne érezzék ezt lekezelőnek a vitában, a hangsúlyt, nemzetközi együttműködésről van szó. Ha nemzetközi együttműködésről beszélünk és nemzetközi humanitárius együttműködésről és segítségnyújtásról, ez valóban nem állhat a diszkrimináció talaján, tehát itt külön nevesíteni azt, hogy milyen népcsoportokat akarunk támogatni és nem kívánunk, ez valóban nem etikus megközelítés, és valóban nem a nemzetközi szellemiséget tükrözi ebben a vonatkozásban. Úgy hiszem, hogy ezzel párhuzamosan a határon túli magyarok által lakott régiók külön figyelmet élveznek számos más területen és számos más fejlesztés keretén belül. Itt mindenféleképpen hangsúlyos… ‑ gondoljunk csak azokra a súlyos katasztrófákra, amelyek az elmúlt időben történtek akár a Kárpát-medencében is. Nyilván nem lett volna elfogadható a magyar hozzájárulás, ha különbséget teszünk ruszinok, magyarok, románok, szerbek vagy bárki között, akiknek a háza, vagyona elpusztult. Ez egy fontos szempont.

Demeter képviselő asszonynak szeretnék még annyiban reagálni a felvetésére, hogy valóban az Országgyűlés elé benyújtandó jelentés szövegét nem támogatta sem a kormány, sem a parlamenti többség, viszont a Külügyi bizottság előtt elhangzó éves beszámolóban természetesen ki fog térni a külgazdasági és külügyminiszter a beszámolójában a törvény által szabályozott kérdésekre is, úgyhogy mindenféleképpen az Országgyűlés asztalára a végrehajtással kapcsolatos beszámoló eljut. Köszönöm szépen.

Felszólalások:   75-80   81-96   97-116      Ülésnap adatai